Új kor kezdődik a DVD iparban?

A különféle, közelmúltban megjelent, illetve hamarosan megjelenő DVD-író meghajtók, valamint a DVD következő generációs változatainak körvonalazódó tervei egyaránt arra utalnak, hogy a CD-t leváltani készülő technológia fejlődésének egy új fázisához érkezett.

A DVD technológia gyermekkora

A CD szabvány rendkívül széles körű elterjedését követően, az 1980-as évek végén, illetve a '90-es évek legelején vetődött fel az ötlete egy eddiginél jóval nagyobb kapacitású optikai adattároló média megalkotásának. Az új média, illetve az új meghajtók kifejlesztését a vezető elektronikai gyártók közösen szerették volna elvégezni, ezért a társaságok 1992-ben közös konzorciumot alapítottak DVD Forum néven.

A DVD (Digital Versatile Disc - Univerzális Digitális Lemez) szabvány fejlesztését végző konzorcium egy olyan lemezes, optikai adattároló rendszert tervezett megalkotni, amely alapjaiban a CD technológiájára épül, de a CD lemezeknél jóval nagyobb tárolókapacitást biztosít, és az adatátviteli sebesség drasztikus növelését is lehetővé teszi. A DVD-Video lemezek emellett még két rendkívül fontos tulajdonsággal is rendelkeznek: Egyrészt olyan másolásvédelmi technológiát tartalmaznak, amely megnehezíti a lemezek tartalmának illegális másolását, másrészt a lemezek és lejátszók földrajzi területek szerinti régiókódokat kaptak. A régiókódok elsődleges célja az, hogy a gyártók kontrollálni tudják az egyes lemezek elérhetőségét a különböző országokban, és egyúttal a piacot is felosszák egymás között. Mint nemsokkal később azonban kiderült, a DVD-Video lemezek másolásvédelmi technológiája korántsem bombabiztos, a régiókódok megkerülésére pedig általában a DVD meghajtók adnak lehetőséget.


Több éves megfeszített fejlesztői munkát követően a DVD-Video szabványra épülő lejátszók első prototípusai 1996-ra készültek el, az eszközök tömegtermelése ezt követően pedig hamarosan be is indult. A DVD szabvány a gyárilag nyomott, csak olvasható lemezek tárolókapacitását 4,7 GByte-ban határozta meg, amely a CD lemezek 650 MByte-os kapacitásának hozzávetőleg hétszerese. A szabvány a hagyományos egyoldalas, egyrétegű lemezek mellett támogatja az egyoldalas kétrétegű, illetve kétoldalas kétrétegű lemezeket is, 9,4, illetve 18,8 GByte tárolókapacitással. A DVD-Video lemezeken a filmek MPEG-2 audió- és videótömörítési eljárással kerülnek rögzítésre, amely a Video CD-k esetében alkalmazott MPEG-1 -nél sokkalta jobb kép- és hangminőséget eredményez. Ezzel egyidejűleg a DVD szabvány az 1x-es DVD sebességet közel 1400 KByte/s-ban szabta meg, amely szintén jóval nagyobb az 1x-es CD 150 KByte/s sebességénél, és illeszkedik a DVD-Video lemezek MPEG-2 videótömörítési technológiája által igényelt bitrátával. Az audió DVD, illetve az írható DVD formátumok ekkor még nem álltak teljesen készen.

Az első DVD-Video lejátszók 1997-ben kezdtek elterjedni az amerikai piacon. Az eszközök iránti kereslet kezdetben visszafogott volt, a holtponton való túljutás után azonban szélsebesen kezdett hódítani a technológia. Az asztali DVD lejátszók megjelenését követő hónapokban a gyártók sorra dobták piacra az eszközök számítógépes változatát is, a DVD-ROM meghajtók eleinte azonban meglehetősen nehézkesen törtek be a piacra. Az európai piac kisebb késésben volt az amerikaihoz képest, mivel Európában csak 1998 első felében jelentek meg az első DVD eszközök.

Az 1998-as év végére fellendült a DVD-ROM meghajtók piaca, mivel a felhasználók egyre nagyobb jövőt láttak a CD technológiával visszafelé kompatibilis eszközökben. A Pioneer Electronics még az év vége előtt kiadta első DVD-R technológiájú DVD-író meghajtóját, amelyet a társaság elsősorban professzionális mastering célokra szánt, ára ennek megfelelően pedig az eget súrolta. A Panasonic márkanevéről ismert Matsushita Electric Industrial Co. a Toshiba-val, valamint több másik gyártóval együttesen eközben piacra dobta az első generációs újraírható DVD-RAM szabványra épülő meghajtókat. A meghajtók egyoldalas, 2,6 GByte-os, illetve kétoldalas 5,2 GByte-os DVD-RAM lemezeket tudtak írni és újraírni, amelyeket az asztali lejátszók, illetve a DVD-ROM meghajtók többsége azonban nem volt képes beolvasni. Az elsősorban archíválási célra szánt DVD-RAM meghajtók ára viszont jóval alacsonyabb volt, mint a Pioneer-féle DVD-R eszközöké.

Szintén az 1998-as évben került pont a DVD-Audio szabványra is. A technológia a CD-Audio lemezek 16 bit, 44,1 kHz-es mintavételezéséhez képest sokkalta jobb minőségű, 24 bit, 96 kHz-es digitális audió rögzítését teszi lehetővé.

A '90-es évek végén komoly problémát jelentett, és részben még mostanában is problémát jelent, hogy az európai piacon a DVD-Video lemezek kínálata sokkalta szegényesebb, mint az Egyesült Államokban.