Jedi Knight 2: Jedi Outcast

Kiadó: LucasArts
Fejlesztő: Raven Software

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Celeron 400, 64 MB RAM, 16 MB-os 3D gyorsító, Win9x/ME/2000/XP
Hasonló játékok: Dark Forces, Jedi Knight
Kategória: FPS

Kevés kanyargósabb élettörténetű játék van, mint a Jedi Knight második része. Már a cím is furcsa, mert ha jobban belegondolunk, akkor a Jedi Outcast tulajdonképpen harmadik epizód: a főhős Kyle Katarn kalandjainak kezdetét az 1996-ban megjelent, és kövér sikert aratott Dark Forces-ban követhettük figyelemmel. 1998-ban jött a folytatás, Jedi Knight címen (a címváltoztatás egyértelmű volt, hiszen ebben a részben érett Katarn barátunk halkszavú zsoldosból bátor Jedi lovaggá), és a siker akkor sem maradt el. A történeti hűség kedvéért illik megjegyezni, hogy a Jedi Knight a játékosok körében kissé visszás fogadtatásra talált: a játék grafikája ugyanis nem mozgott kifejezetten a kor színvonalán, kis túlzással akár csúnyácskának is lehetett nevezni. A játékmenet és hangulat ennek ellenére teljesen rendben volt, és mint tudjuk, egy igazi játékosnak azért mégis csak ez a lényeg. A JK megjelenése után nem sokkal röppentek fel a pletykák egy esetleges, Jedi Master munkacímen futó harmadik részről, mely alatt az akkoriban frissnek és ropogósnak számító Unreal motor dübörgött volna. Nagy csönd, eltelt egy év, és a Jedi Master-nek csak nem akaródzott előlépnie a homályból. Ezzel párhuzamosan a korábbi részeket kiadó/fejlesztő Lucasarts is elindult szépen lassan a lejtőn: a cég, korábban tuti vételnek számító, mindig csúcsminőséget képviselő játékai ellaposodtak, és egyre inkább úgy tűnt, hogy az LA - az új Star Wars film megjelenése által megtámogatva - ráállt a biztonságos, de a játékosok számára kevésbé szimpatikus "Nyúzzunk le még egy bőrt a róka komáról"- vonalra. A róka azonban visított, nemkülönben a gamerek, mikor megtudták, hogy a várva várt harmadik rész megszűnt létezni, és helyét átvette az Obi-wan névre hallgató 3rd person izé, melyről hamarosan kiderült, hogy kizárólagosan újgenerációs konzolokra fog megjelenni, a pécés verzió annak a rendje és módja szerint ment a levesbe...

    
2001: a Raven személyében megérkezik a harmadik rész megmentője. A rohamosan csökkenő eladások miatt a Lucasarts-nál úgy döntenek, hogy minimalizálják a saját fejlesztéseket, és inkább, bevált, professzionális színvonalon dolgozó külsősökkel készíttettik el a cég játékait. A döntés olyan címeket eredményez, mint a - még megjelenés előtt álló - online őrület, a Star Wars: Galaxies (Verant) vagy a rendkívül ígéretes Knights of the Old Republic (Bioware). A triász harmadik tagja a Raven (Hertic, Hexen, Soldier of Fortune) által fejlesztett Jedi Knight 2: Jedi Outcast, azaz mai élveboncolásunk tárgya.

    
Amikor meghallottam, hogy a Raven készíti az új Jedi Knightot, meglehetősen felemás érzéseim támadtak. Egyrészről biztos voltam benne, hogy korrekt munkát végeznek a fiúk, hiszen az FPS-piac legmegbízhatóbb, gyorsan és pontosan dolgozó iparosaival van dolguk. A felől sem voltak kétségeim, hogy betartják a meglehetősen szűkre szabott (egy éves) fejlesztési ciklust, hiszen híresek arról, hogy szinte soha nem késnek a játékaikkal. Az eredetiséggel voltak problémáim: minden tiszteletem ellenére a Raven nem tartozik a játékipart megújító, forradalmian újat alkotó csapatai közé. Minden esetben licenszelt motorral dolgoznak (konzekvesen ragaszkodnak az ID éppen soros engine-jéhez, a két cég közt fennálló partneri viszony mára már legendássá vált), és a tartalmi ötleteiket is inkább külső forrásokból merítik. Jelentem, hogy pozitívan csalódtam. A Jedi Knight második epizódja ugyan nem eredeti játék, de a korábbi részek összes lényeges tartalmi eleme megtalálható benne, felújítva, és a mai kor elvárásaihoz igazítva.

    
Az előző rész vége (Kyle legyőzi Jerec-et a Jedik Völgyében, majd átmenetileg enged a sötét oldal csábításának, de társa és tanítványa, Mara Jade szerencsére megmenti - ez utóbbit már a küldetéslemezben játszhattuk végig) sok minden megváltozott főhősünk életében. Felhagyott a Jedi - tréninggel, az átélt (sötét) élmények miatt megcsömörlött, és ismét az Új Köztársaság katonájaként tevékenykedve üti el az idejét. Hűséges társa, Jane Ors is vele van ismét, a játék elején ők ketten ugranak neki egy kezdetben szimplának látszó küldetésnek: egy titkos birodalmi kutatóbázis kivizsgálásának. A küldetés (természetesen) nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, hőseink komoly ellenállásba ütköznek, feltűnik egy Desann nevezetű Dark Jedi, aki rövid úton padlóra küldi Kyle-t, Jane-t pedig... na, stop, ennyit a konkrét történésekről, nem állok neki spoilerkedni. A lényeg: Katarn barátunk alaposan felhúzza magát, és ismét ellátogat a Jedik Völgyébe, hogy visszaszerezze régi skilljeit. A sztori innentől felveszi egy átlagos hullámvasút utazósebességét - régi ismerősökkel (Luke Skywalker, Lando) futunk össze, legendás helyszínekre (Bespin, Yavin, Jedi Akadémia) látogathatunk el, és persze szépen lassan kibontakozik majd egy, az Új Köztársaság létét fenyegető összeesküvés is.

    
Az alapsztori tehát elvileg mindent tartalmaz, amitől egy átlagos SW rajongónak elcsöppen a nyála, a magam részéről még sem vagyok megelégedve vele - túlságosan kusza. A legnagyobb probléma talán az, hogy a JK2 beleesik az eredeti trilógiát folytatni kívánó könyvek egyik idegesítő hibájába: túl sokat akar markolni, bedob egy csomó új dolgot, és bénán magyarázza meg őket. Klónozott Dark Jedi hadsereg, erőkristályokkal működő robotok, átvághatatlan überpáncél - köszönöm szépen, nálam az SW nem erről szól. Ezzel a klónozós, erőkristályos izével (Emlékszik valaki A.D. Foster: A Jedi-kristály című művére? A Roburban jelent meg, még valamikor az ősidőkben, nekem játék közben kapásból ez a kis karcolmány jutott az eszembe. Bocs az elkalandozásért, folytatom...), szóval ezzel a sok technológiai blablával lerángatják szépen a földre a misztikumot, magyarázni próbálják a magyarázhatatlant, és kiölik a lelket a mítoszból. A másik problémám a főgonosz megválasztásával van. Desann kábé annyira karizmatikus ellenfél, mint egy kis tányér tejfölös uborkasaláta, és külső jegyeiben is inkább hasonlít a "Mutáns dínók a kilencedik dimenzióból" című videoklasszikus főhősére, mint Dark Jedire.

    
No elég a negatív hangvételből, beszéljünk inkább arról, hogy mik a jó dolgok a Jedi Knight 2-ben, mert ezekből hálistennek azért több van, mint a fent említett hiányosságokból Először is ott van maga a csupasz játékmenet, ami kitűnően követi az előzmények által már gondosan kijelölt irányvonalat: "gondolkodtató", trükkös FPS. Trükkös, mert a továbbjutást aranyos kis rejtvények nehezítik meg, melyeket általában nem lehet secc-pecc megoldani. A legtöbb ilyen feladat arról szól, hogy be/fel kéne jutnunk valahova, illetve ki kell jutnunk valahonnan, de az nem fog menni egy kapcsoló megnyomásával. A rejtvények nagy százaléka (mondjuk a négyötödük) teljesen logikus, és helyzet kellő felmérésével, valamit az adott helyszín körültekintő felfedezésével könnyen megoldható. A maradéknál meg leginkább a vakszerencse lesz segítségünkre, azaz elsősorban azon dől el a továbbjutás, hogy felfedezzük e a készítők által ravasz módon elrejtett apró átjárót, szétlövendő rácsot, vagy épphogy átugorható távolságot. Egy biztos: minden problémának megvan a megoldása, és a "oda márpedig valahogy fel lehet jutni" logikai vonalat követve előbb utóbb mindegyikre rá lehet jönni. Ha mégse sikerülne, akkor ott van a walktrough, ilyenből már a játék amerikai megjelenését követő napon is jópár tűnt fel a szépséges interneten - a játékélmény fenntartása miatt mondjuk ilyesmihez csak végső esetben forduljunk. Néhány gonosz puzzle megoldásához az Erő alkalmazása jelenti a kulcsot, méghozzá általában a push/pull powerek, vagy a force speed.