Nincs tökéletes klón

Nem létezhetnek tökéletes klónok, állítják a fizikusok. Nem a biológia legizgalmasabb témakörét kritizálják, csupán hangsúlyozzák, hogy a klasszikus fizika törvényei tiltják egy objektum pontos másának előállítását, legyen az élő vagy élettelen, akárcsak a kvantum fizika 20 éve ismert törvényei.

Tudósok másolatokat készítettek egyes kvantum részecskékről, atomokról és fotonokról, melyek tulajdonságai csaknem megegyeznek az eredetiével. Múlt hónapban az Oxford Egyetem egy csapata még azt is bemutatta, hogyan képesek egy fotont - a fény egyik részecskéjét - klónozni. A kvantum klónozás csak akkor lehetséges, ha elfogadunk egy apró másolási hibát - amint azt két fizikus 1982-ben bebizonyította "klónozhatatlansági" tételében.

Ez a tétel azt jelenti, hogy a kvantum teleportálás - egy kvantum részecske újraalkotása az eredetiből egy másik helyen, ám teljesen ugyanazon állapotban - csak akkor lehetséges, ha az eredeti megsemmisült, így az nem létezik együtt a másolatával. A kvantum teleportálást 1997-ben kísérletekkel demonstrálták. A kvantum részecskéket irányító törvények azonban eltérnek a mindennapokban alkalmazott rendszerekétől, melyek számtalan ilyen részecskéből épülnek fel. A tökéletes klónozás és a makroszkopikus arányú teleportálás gondolata Newton klasszikus fizikai törvényei között elképzelhetetlen volt.

Egészen mostanáig. Daniel Collins és Sandu Popescu, a Bristol Egyetemen bebizonyította, hogy a keveredés kvantum tulajdonságainak van klasszikus analógiája. Az összekeveredett kvantum részecskéknek van kölcsönösen függő állapota; úgy tűnik kölcsönhatásba lépnek egy pillanatra.

A keveredés a kvantum teleportálás és a klónozás központi eleme. Collins és Popescu bebizonyította, hogy a klasszikus fizika által vezérelt rendszerek rejtett összefüggéseket mutatnak viselkedésükben, mely a teleportáláshoz hasonló hatásokat kelt.

A holland Andreas Daffertshofer és munkatársai bizonyították, hogy van egyfajta klónozhatatlansági elv a klasszikus rendszerre is. A kulcs, hogy a klasszikus, sokrészecskés rendszereket statisztikai megoszlás jellemzi. A részecskék óriási számú lehetséges állapot között oszlanak szét, ahogy a szél fújta homokszemek eloszlanak a domboldalon.

Daffertshofer csapata bemutatta, hogy lehetetlen átmásolni bármilyen sokrészecskés rendszer önhatalmú statisztikai eloszlását egy másikba, hogy ezáltal pontos klónhoz jussanak. Az ilyen irányú próbálkozások megzavarják az eredeti eloszlást. Egyetlen lehetséges kivétel van: olyan klasszikus rendszerek, melyekben minden részecske azonos állapotú.

A biológiai klónok nem hasonlíthatók ezekhez az idealizált verziókhoz. A részecskék statisztikai eloszlása egy organizmusban és klónjában elkerülhetetlenül különböző - így a fizikusok nem fogadják el őket valódi klónokként.