A fájlcsere fejlődése

A dotkom válság után szinte egyedül a fájlmegosztás és a központ nélküli (peer-to-peer) technológiák tudtak jelentős technológiai fejlődést és újszerűséget felmutatni az internetes alkalmazások terén. Összefoglalónkban ezeket tekintjük át.

A fájlmegosztás története egyidős magának a webnek a történetével, hiszen az eredetileg a kutatók információ-megosztását szolgálta. Akkoriban ez egy egyszerű szerver-kliens rendszert jelentett, azaz voltak szerverek, amik tárolták az adatokat és voltak kliensek, amik elérhették ezeket. A kilencvenes évek közepén az internet kezdett begyűrűzni a hétköznapi háztartásokba is. Egyre több szerver jelent meg, amelyek már nemcsak kutatási információkat tartalmaztak, hanem a hétköznapi felhasználókat is érdeklő témákat.


Ahogy a technológia fejlődött a felhasználók igényei is nőni kezdtek ezzel a globális hálózattal kapcsolatban. Az internetelérések gyorsulni kezdtek, így jellemzővé válhattak a nem szöveges tartalmak. Először ez csak képeket jelentett, de 1998 felé (részben az mp3 formátum térnyerésének köszönhetően) egyre nagyobb mennyiségben lettek elérhetőek hanganyagok is. Ez a gyakorlatban persze zenét jelentett. Százával, ezrével jelentek meg az mp3-as oldalak, ám olyan, ami néhányezer számnál többet szolgáltatott volna nem nagyon akadt, így a felhasználók sokszor napokat keresgéltek egy-egy hőn áhított album után.

Ezt a keresgélést elégelte meg 1999-ben Shawn Fanning, aki az ekkorra már elterjedt üzenetküldő rendszerek alapján alakította ki Napster nevű alkalmazását. A program néhány hónapon belül elterjedt az egész világon és a legnegatívabb hozzáállású szakértők szerint is új korszakot nyitott az internet történelmében. Pedig ha mai szemmel nézzük elég primitív volt: a kliens a telepítésekor megadtuk, hogy mely mp3 fájlokat kívánjuk megosztani, majd a program csatlakozott egy szerverhez és közzétette a listát. A keresés során a szerver átnézte az összes felhasználó fájljait majd visszaadott egy eredményt. Ha kiválasztottunk a listáról valamit az alkalmazás kapcsolódott a másik felhasználóhoz és letöltötte onnan a fájlt. Ha a felhasználó időközben kilépett az egészet kezdhettük elölről. Nagy sikere ellenére (pontosabban éppen amiatt) a program nem volt hosszú életű és történetét nem a fejlesztések, hanem a jogi fronton vívott harcok jellemezték. De a folyamatot már nem lehetett megállítani.


Shawn Fanning, a Napster alapítója
A Napster nagyon meghatározó lett, olyannyira, hogy a mai napig vannak alkalmazások, amelyek hasonlóan működnek (pl.: Soulseek). Ezen az elven működött többek közt a legalább ennyire népszerű Audiogalaxy. Ez 2001-ben jelent meg, érdekessége az volt, hogy a program önmagában kizárólag a megosztással és a letöltéssel foglalkozott. A keresés egy webes felületen zajlott, ami lehetővé tette a számok előadónként és albumonkénti csoportosítását, katalógusba rendezését (Ezen a téren azóta sem ért semmi a nyomába). A program már képes volt a letöltések folytatására is, azaz ha a felhasználó, akitől éppen töltöttünk kilépett, akkor az eddig átvitt anyag nem veszett el, hanem amikor újra belépett folytatni tudtuk.

Ennél még korábban (2000 elején) jelenik meg az akkor még csak inkább technológiailag újat mutató Gnutella. Ezt a Winamp nevű zenelejátszóval már közismertté vált Nullsoft jegyzi. Ekkorra a cég tulajdonosa már az AOL, ami félénken tekint a programra és a megjelenés utáni másnapon száműzi azt köreiből. Ám a Gnutella olyat mutatott, amire szinte mindegyik ezutáni program épült: nincs központja, és ennek híján megállíthatatlan. Ennek működése akkor a legtöbb fejlesztő számára felfoghatatlanul újnak tűnt, pedig elég egyszerű. A program a hálózaton keres hozzá hasonló alkalmazások után, ha talál egyet, felteszi a listájára majd ezt a listát a két gép megosztja egymással. A későbbi változatokban (mivel a forráskód is kikerült) a folyamat közben kialakultak kulcsgépek (ultrapeer-ek) amik feladata, hogy feljegyezzék, melyik gép mit oszt meg, így amikor egy gép keres, kérését egy ilyen ultrapeer-hez intézi, ami visszaadja neki, hogy mely gépeken található a keresésnek megfelelő anyag, illetve megadja más ultrapeer-ek címeit, ahol érdeklődhet még a kliens.

Emellett a Gnutella bemutatott sok más olyan lehetőséget, ami akkor újszerűnek számított, ilyen volt például a többszálúság. Egy fájl most már nem egy klienshez kötődött, hanem rendelkezett egy egyedi (pontosabban gyakorlatilag egyedi) azonosítóval, amely segítségével egyszerre több gépről lehetett egy időben ugyanazt a fájlt letölteni. Ez sok változást hozott, egyrészt megnövelte a letöltési sebességet, hosszú távon pedig csökkentette a megosztott fájlok számát és egységesítette a különböző előforduló változatokat. Azaz, ha egy számnak ugyanaz a változata több embernek volt meg, azt többen töltötték le nagyobb sebességben bízva, így az még több embernek lett meg, ami miatt még többen inkább azt a fájlt választották. Ennek eredményeképpen egy idő után már csak az a fájl volt elérhető, de az gyorsabban.

Az eddig említettek közül a Gnutella az egyetlen hálózat, ami a mai napig működik, sőt napjainkban egyre népszerűbb lesz. Ez főként annak köszönhető, hogy a különböző, ezt a hálózatot használó klienseket mindig újabb és újabb funkciókkal gazdagítják, illetve mindig újabb és újabb hibáit javítják ki. Ezeket a módosításokat a többi fejlesztő átveszi, így maga a hálózat is egyre fejlődik, ezáltal a Gnutella mára már az egyik legkipróbáltabb és legnagyobb protokollá nőtte ki magát.

Ezt a korszakot (2001-2002) a különböző Gnutella-szerű kliensek illetve hálózatok megjelenése jellemzi. Ekkoriban szinte minden programozó szabadidejében p2p fájlmegosztóprogramot fejlesztett. Rengeteg különböző ötlet, megoldás született, ám ezek legtöbbje nem volt elég a fennmaradáshoz.

Újat tudott viszont mutatni a Fasttrack nevű hálózat illetve a KaZaA kliens, ami ismét egy új tulajdonsággal gazdagítja a programok funkcióinak palettáját. Egyrészt bevezeti a "Superpeer" fogalmát. Ez még ritkábban alakul ki véletlenszerűen a kliensek között, feladata a különböző ultrapeer-ek összefogása. A kliens ehhez csatlakozik, majd kap egy listát az ultrapeerek-ről, amiken kereshet. Ennél azonban fontosabb, hogy ez az első (jelentős) hálózat, ami már nemcsak zenék megosztására alkalmas. Ekkorra ugyanis jelentőssé válik - bár a modemes felhasználókhoz képest még mindig kicsi - a nagysebességű internetkapcsolatot használók aránya, és a nagyobb sebesség lehetővé teszi a nagyobb fájlok - például videók, programok - megosztását.