Fájlcsere a weben

Az elmúlt évek tendenciái a fájlmegosztás terén egyre inkább összefonódnak a különböző webes megoldásokkal és a jövőben várhatóan ez még inkább így lesz. Ez sokféleképpen valósulhat meg, rengeteg távlatot nyitva mind a fejlesztők, mind a felhasználók előtt.

A webet már megalkotásának pillanatában információk rendezésére, azok összefoglalására tervezték. Sikerét részben annak köszönheti, hogy össze tudja fogni az internet azelőtt csak különböző módszerekkel, alkalmazásokkal elérhető funkcióit. Például fájlok, dokumentumok letöltésére az FTP megfelelő, hírolvasáshoz a Usenet-nél tökéletesebb rendszert nehéz elképzelni, ugyanígy társalgásokhoz se találunk jobbat az IRC-nél. Azonban ezeknek mindnek megvan az a hátrányuk, hogy csakis a kijelölt, meghatározott funkció elvégzésére alkalmasak, más attól eltérő feladatok ellátására nem.

A webes rendszerek viszont rendkívül flexibilisek, így kiterjeszthetőek, sőt különböző módszerekkel együtt tudnak működni szinte bármely rendszerrel. Például ha egy nagyobb állományt szeretnék letölteni valószínűleg az FTP-t választom, legtöbbször úgy, hogy nem is tudatosul bennem. Rákattintok egy linkre, a böngészőm feldolgozza, hogy a kérés nem egy másik lapot, hanem egy FTP-címet takar, és a kérést már tovább is küldte a megfelelő programnak: én ebből semmit sem veszek észre, csak megelégedve látom, hogy egy letöltés elindult.

Ennek háttere egyszerű: minden cím (kivéve a relatív címek) egy pro­to­koll-azonosítóval kezdődik. Ez egy másik webes dokumentum ese­té­ben "http". Ha azonban eltér, akkor a böngésző megállapítja, hogy a rendszer ismeri-e a másik kommunikációs formát. Ha igen ak­kor azt továbbítja az ahhoz rendelt alkalmazáshoz. Leg­egy­sze­rűbb példa az email link. Ha az azonosító "mailto" ak­kor a rend­szer utasítja az alapértelmezett levelezőklienst, hogy nyis­son meg egy levelet a megjelölt címmel.

Az ilyen megoldások szin­te vég­te­len lehetőségeket kínálnak a web és a programok közti interakcióhoz. Természetesen az ismert módszerek egyszerűen bővíthetőek, így szinte bármelyik alkalmazás működését lehet a böngészőből is irányítani. Ma már szinte az összes kommunikációs alkalmazás képes erre, és ez alól a különböző fájlmegosztó rendszerek se kivételek. A legegyszerűbb ilyen megoldás az ún. Quicklink. Ezek a gyakorlatban a már említett FTP linkekhez hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy csak egy fájlnevet és a fájl egyértelmű azonosításához szükséges adatokat tartalmazzák. Az ilyen linkre rákattintva egy letöltés indul el, amit a linktípushoz társított fájlmegosztóalkalmazás kezdeményez. Tehát ahelyett, hogy keresgélnénk a kívánt fájl után, egy klikk és már jön is. Elsőre persze nem látni ennek az előnyeit, de jobban belegondolva nem nehéz rájönni, hogy ez rengeteg esetben nemcsak praktikus, de egyenesen megkerülhetetlen.

Az ún. azonosítóalapú letöltés folyamata technikailag úgy történik, hogy a kliens a háttérben elkezd keresni a megjelölt azonosítóval rendelkező fájlok után. Ha talál ilyen fájlt elkezdi azt letölteni. Tehát gyakorlatilag számunkra csak egy keresés kihagyását jelenti, azonban sokszor ennél többről van szó. A letöltött fájl bitről-bitre ugyanaz lesz, mint amit a használt link készítője feldolgozott a link előállításához. Mivel a legtöbb esetekben ezeket nem összevissza publikálják nem valószínű, hogy félrevezető vagy vírusos fájl lesz a végeredmény.


Bram Cohen, a Bittorrent feltalálója
Akik gyakran töltenek le nagyobb fájlokat egyre többször találkoznak azzal, hogy arra bátorítják őket, hogy inkább ezeket a speciális linkeket használják. Ennek nagyon egyszerű oka van: sokkal olcsóbb a szolgáltatóknak, nem kell drága szervereket üzemeltetni a világ minden táján. Persze nem ez az egyetlen felhasználási mód. Az ilyen módszereket ötvözni lehet más szolgáltatásokkal, amik a fájlmegosztók előtt új távlatokat nyitnak meg.

Ebben a cikkben ezekről az új távlatokról és az ezeket kihasználó oldalakról és megoldásokról lesz szó, azonban mivel ezek nagy része viszonylag új elgondolás sokszor inkább lehetőségekről, mint bevett gyakorlatról beszélhetünk. Ahol pedig mégis konkrétumokra terelődne a téma, ott ez nevek nélkül fog megtörténni, azon egyszerű oknál fogva, hogy az általam felkeresett adminisztrátorok nagy része ugyan nagyon segítőkész volt, ám arról hallani sem akart, hogy név szerint említsem őt, vagy lapját - amit a mai, jogilag tisztázatlan körülmények között teljesen meg tudok érteni.


A fájlmegosztó alkalmazások legnagyobb előnye és hátránya ugyanaz: szinte minden elérhető. Ez nagyon megnehezíti a használatukat: egy egyszerű hétköznapi ember még a sokszor bonyolult kezelőfelületen sem igazodik ki, nemhogy a keresés után megjelenő többszáz találaton, így gyakran előfordul, hogy a végeredmény nem az, amire számított. Sokan más miatt tanácstalanok. Ha belépünk egy lemezboltba vagy videotékába ugyanígy nehéz döntenünk, pedig alig néhányszáz választási lehetőségünk van, a fájlmegosztó hálózatok esetében viszont több millió.

A webes módszerek és a fájlmegosztás közti kapcsolat kialakulásának az oka azonban mégsem az elsőre nyilvánvalónak tűnő minőségi szűkítés. Ne felejtsük el, hogy akkoriban, amikor ez a technológia megjelent, még viszonylag bonyolultnak számított, ráadásul a legközismertebb alkalmazások nem is támogatták. Az ilyesmi először nem az egyszerű felhasználók, hanem a rajongók közt terjedt el és az első oldalak is főként az ő kiszolgálásukra készültek. Márpedig ők csak arra vágytak, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legjobb minőségben szerezzék meg a hőn áhított albumot, filmet vagy játékot. Ahelyett azonban, hogy minden nap rákerestek volna erre kedvenc hálózatukon, inkább olyan weblapokat kezdtek használni, amelyeken egy egyszerű lista volt elérhető a legújabb anyagokról. Így ha valami megjelent azt ők azonnal letölthették.