Lucky Luke és a Daltonok

A francia filmgyártás újabban minden évben megcélozza egy-egy képregényadaptációval az ifjú korosztályt - idén bár ne tette volna. A legújabb áldozat az árnyékánál is gyorsabban tüzelő Lucky Luke volt.

Úgy tűnik a francia filmipar ebben a műfajban erőteljes ciklikusságot mutat. Anno az Asterix és Obelix első adaptációja Roberto Benigni ellenére is siralmasan gyengére sikeredett, amolyan szigorúan 6 év alatti film lett belőle. A második rész, a Kleopátra küldetés (Monica Belluccival) már élvezhető volt óvodás kor fölött is, sőt az elsőrangú, az elejétől végéig rímekbe szedett magyar szinkron megduplázta az élvezeti értéket. Most megint páratlan év van, megint egy gyenge adaptáció következik a naptárban.


Lucky Luke-ot, az árnyékánál gyorsabban tüzelő vadnyugati párbajhőst az idősebbek biztosan ismerik rajzfilmekből, képregényekből, a fiatalok meg majd most megismerik. Vagy nem, ugyanis a filmnek inkább a Daltonok és Lucky Luke címet kellett volna adni, hiszen az anno Terrence Hill által is megformált, és ebben a filmben egy sor érthetetlen plusztulajdonsággal felruházott Lucky Luke mindössze egy kedves mellékszereplő. A főszerepet a Dalton fivérek játszák, akiknek célja kimerül az állandó rablásokban.

Itt következhetne a film története, de mivel igazából ilyesmi nincs, ezért csak időrablás lenne leírni, hogy a Daltonok mennek, bankot rabolnak, szerencsétlenkednek, börtönbe kerülnek, kiszabadulnak, mennek, bankot rabolnak, szerencsétlenkednek...


A filmért Eric és Ramzy felel, vagyis Eric Judor és Ramzy Bedia, akiket legutóbb az egyedi (sokak szerint lenyűgöző, még többek szerint semmilyen) humorral megáldott "A pokoli torony balekjai"-ban láthattunk. Természetesen a forgatókönyv megírása mellett ismét magukra osztották a két főszerepet, így a rajongóik - ha vannak ilyenek - nyilván nem csalódnak kedvenceikben. A többieknek igazából csak az a pár vizuális poén értékelhető a filmben, amihez hasonlókat már az alkotók előző filmjében is láthattunk.

A magyar filmes gerillamarketing újabban a gyerekfilmeknél a szinkronhangok reklámozásával próbálja elhitetni a nézővel, hogy ha egy filmben ismert hang szinkronizál, akkor az a film csak jó lehet. Egyszer talán meg azt is megérjük, hogy valamelyik Schwarzenegger-film plakátján ott lesz, hogy "Reviczky Gábor magyar hangjával". Esetünkben két magyar műsorvezető, hobbiszínész Stohl András és Jáksó László kölcsönözte a hangját a két legidétlenebb Daltonnak. Sajnos azt sem lehet igazán mondani, hogy ez nagyon jót tett volna a filmnek - inkább tűnik a szinkronizálás a két médiaszemélyiség jóhangulatú ripacskodásának. (Persze a szinkron még így is sokkal jobb, mint amikor a Pa-dö-dő szinkronizálta Gwyneth Paltrow-t).


Vissza a filmhez. A gyerekeknek nyilván tetszeni fog az ökörködés - ha ők lettek volna a célcsoport, akkor egy rossz szavunk sem lehetne az alkotókhoz. Akinek bejött a Bérgyilkos a szomszédom 2. része, annak is meleg szívvel ajánlom. Aki szeret azon nevetni, hogy valakinek negyedjére is a képébe dobnak egy tortát, annak a második részt is kötelezővé tenném. A többiek, inkább válasszanak mást a heti étlapról. Ez a film nem éri meg. Szerintem.

Lucky Luke és a Daltonok (Les Daltons) francia-német-spanyol vígjáték, 86 perc, 2004 Til Schweiger (Lucky Luke) Eric Judor (Joe Dalton) Said Serrari (Jack Dalton) Romain Berger (William Dalton) Ramzy Bedia (Averell Dalton) Marthe Villalonga (Dalton mama) Elie Semoun (Doxey) Sylvie Joly (Madame Billy) Ginette Garcin (Madame James) Marie-Pierre Casey (Madame Cassidy) Michel Muller (a bankos) Kad Merad (a mexikói rab)