Brothers in Arms: Road to Hill 30

Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Gearbox Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz-es Pentium III vagy AMD Athlon, 512 MB RAM, ATI Radeon 8500 vagy NVIDIA GeForce 4 (GeForce 4 MX nem jó!)
Ajánlott: 2,5 GHz-es Pentium IV vagy Athlon XP 2500+, 1 GB RAM, NVIDIA GeForce FX 5600 vagy ATI Radeon 9600
Kategória: Háborús FPS
Hasonló játékok: Medal of Honor: Allied Assault, Return to Castle Wolfenstein, Call of Duty United Offensive

Azt hiszem senki nem fog meglepődni azon, hogy egy újabb II. Világháborús játék került a piacra. Az sem fog senkit sokkolni, hogy a Szövetséges oldal egyik hős katonáját kell megszemélyesíteni a játékban és persze az sem lesz újdonság, hogy a játék állítólag szebbnek, valósághűbbnek és izgalmasabbnak ígérkezik, mint elődjei. Lássuk tehát mitől is lesz több mégis az Ubisoft gondozásában megjelent, GearBox Software fejlesztésű FPS akció.

A Medal of Honor rajongók biztosan egyből felhördülnek, hogy bizony semmivel sem lehet jobb ez a próbálkozás, de az indításkor mégis az volt az érzésem, hogy itt bizony rejtőzködik valami. Indítás után a minket fogadó főmenü igazán igényes, megspékelve az elmaradhatatlan, szívbemarkoló, háborús dráma érzetű melódiával. Az igényes előjáték persze el is várható minden DVD méretű játéktól. Igaz kevesebb, mint 3 Gbyte hasznos adat rejtőzik a lemezen, de ez csak annyit jelent, hogy nem pakolták tele a készítők felesleges videó animációval.


Megfordult a fejemben, hogy lassan már nem lehet eredeti történetet kreálni a világháború témakörben, mert minden pillanatát átélhettük már játékokban. Itt a szituáció 7 nappal a normandiai partraszállás után kezdődik, mikor is főhősünk a légi ezred egyik lelkes őrmestereként egy ejtőernyős bevetésben vesz részt. A repülőt annak rendje és módja szerint lelövik, a kis csapat pedig teljesen szétszóródva, hiányos felszereléssel és természetesen rossz helyen, de földet ér.

Az első sokk után feleszmélve a feladat, hogy a szétszóródott egységeket összehozzák és a veszteségeket összegezve kitalálják, hogyan jutnak el az eredeti célponthoz. Természetesen ez nem olyan egyszerű, mert úgy tűnik a front kellős közepébe csöppent a gárda (legalábbis a németek annyian vannak, mint az oroszok :> ). Persze szövetséges csak elvétve. Ezeknél a játékoknál mindig felmerül bennem a kérdés, hogy miért áll készenlétben ezernyi katona, ha a mi oldalunkon csak néhány szerencsétlen túlélő próbál navigálni. Ebből a szempontból a Call of Duty viszi a prímet, ahol legalább megpróbálták az egyenlő küzdelem látszatát kelteni.


Az első egy-két küldetés még a bemelegítés része, ahol is kiderül, hogy nem egyszerű katonaként kell helyt állni, hanem jó tiszthez méltóan kisebb-nagyobb csapatok vezényletét is el kell látnunk. Első barátunk Hartsock lesz, aki a történet folyamán szinte mindig mellettünk van. Itt jegyezném meg az első negatívumot, amitől felocsúdtam a varázslatból. Az teljesen normális, hogy alkalomadtán társaink közül temetni kell valakit, de az már több mint fura, hogy a következő küldetés eligazításán már újra ott sorakozik mellettünk. Mivel egy küldetés alatt nincs lehetőség a veszteségek pótlására, ezért elég lett volna csupán kitalálni 20 különböző nevet ugyanannak az arcnak. Ez már egy fokkal jobb lett volna.


Kösse fel mindenki a gatyáját, ez nem a Doom 3!

A készítők ezúttal tényleg komolyan gondolták a valósághű játékmenetet. A korábbi játékoknál talán többeknek szöget üthetett a fejébe, hogy a.), miért vannak szétszórva elsősegélycsomagok az erősen védett helyek után, b.) hogy kerül a mi fegyverünkbe való lőszer mindenhova az ellenséges területen. Ezeket az alapvető kérdéseket itt megoldották. Se "health pack", se szövetséges lőszer, se semmi, amivel összerakhatnánk magunkat küldetés közben. Cserébe viszont minden ellenséges fegyvert tudunk használni, bár egyszerre nem lehet nálunk sok fegyver, csakúgy mint a valóságban.

Ezt a képet árnyalja valamelyest, hogy a következő küldetésekhez érve nemcsak mi, hanem társaink is teljesen egészségesen ugranak bele a következő húsdarálóba. Ez persze magyarázható az akciók közti pihenők hatásával, de azt viszont nem értem, hogy ha már a kezemben van egy tuti német géppisztoly, akkor a következő küldetést miért kell újra egy közepesen gyenge puskával kezdenem. Ha már a fegyvereknél járunk, akkor az induláshoz egy jó tanács: akár állva, akár térdelve próbálunk tüzelni, használjuk a középső egérgombbal elérhető célzott lövést.