Black and White 2

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Lionhead Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,6 GHz, 512 MB RAM, 3,5 GB szabad hely, DirectX 8 + 64 MB-os videokártya
Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2500+, 1024 MB RAM, DirectX 9.0c-t támogató videókártya,
Hasonló játékok: Black and White, Creature Isle, Populus
Kategória: valós idejű stratégia, istenszimulátor

Peter Molyneux heppje biztosan a jó és a rossz közti választás lehetősége. A szabad akarat a keresztény vallás egyik erős dogmája, habár Mr. Molyneux kicsit átértelmezte ezt. A PC-játékosok a Populous óta tudják, hogy istennek lenni jó, teremteni és rombolni pedig csupán egy döntés a jó és a rossz között. A Black and White körülbelül olyan meteorként csapódott a játékvilágba, mint ami anno (állítólag) a dinoszauroszokat kipusztította, s a csapás most megismétlődik, habár az újszerűség és a hatás jelenleg kérdéses.

Már évek óta tudni lehet, hogy az új rész innovációja a háború lesz. Az első részben ez a lehetőség némileg kimaradt a "szabad" akarat kategóriából, ott inkább egy-egy falura koncentrálva lehettünk gonosz avagy jó istenek. Ráadásul az új rész falvak helyett inkább már városokat vonultat fel és nevén is nevezi a törzseket, melyekben egyedi épületek és egyéb megoldások is találhatók.





A játék kezdetén az antik görögök sikoltozásának és imáinak zajában ébredünk tudatunkra, akiket valamilyen varázslatos módon (nyilván nem a Földön játszódik a történet) a brutális azték civilizáció szed ízekre. Első feladatunk, hogy néhány lelket kimentsük az igen forró szituációból, amit az azték háziállat által keltett vulkánok és az indián hadsereg nyilai és pengéi jelentenek. Amennyiben ez sikerül, egy másik szigeten, jóval nyugodtabb helyen mindent újra kell kezdenünk, építgethetjük városainkat, és persze dönthetünk, hogy a revans módja az ellenséges istenek híveinek lenyűgözése vagy éppen leigázása lesz. Jelen esetben főként nem az dönti majd el a pártállásunkat, hogy milyen eszközökkel bírjuk alattvalóinkat imára, hanem, hogy szép épületeket építve, minőségi városi szolgáltatást nyújtva kényeztetjük őket, vagy spártai módszerekkel katonaként árasztjuk őket szét a világban.

Az építkezés komolyabb kozmetikázáson esett át, sőt minden megváltozott, hiszen bevezették a Tribute (elismerés, tisztelet) pontot, amit jó, vagy rossz cselekedeteinkért kapunk, ebből pedig különféle fejlesztéseket vásárolhatunk. A legfontosabb, hogy minden új épület tervrajzát is meg kell előre vásárolni, s mivel a pontok korlátozott számban állnak rendelkezésre, ezért el kell dönteni, hogy milyen irányba fejlesztünk. A SimCity-rajongók biztos örülni fognak annak, hogy megjelentek a területre ható módosító épületek, amik a korábbihoz képest nemcsak az isteni hatásunk határait bővítik, hanem befolyásolják a lakók közérzetét is.



Ha mondjuk díszes oszlopokkal és lámpákkal, piacokkal és iskolákkal rakjuk tele a lakónegyedeket és a forgalmas utakat, akkor jóságunk híre messze földre elér és más falvakból is jönnek, hogy betelepüljenek hozzánk, az otthoniak pedig igen elégedettek lesznek velünk. A másik oldalon ott állnak a katonai épületek, a kínzóeszközök, amivel nyilván a rettegés foka lesz elérhető. Az eredmény ugyanaz, hatalmas és erős istenné válhatunk a játékban. Nagyon ötletes, hogy viselkedésünknek megfelelően nemcsak kedvenc állatkánk változik, hanem maga a város és a környezet is. Gonoszság esetén sötét és vörös árnyalatokban úszik minden, jóként pedig fényes, kék, fehér színek lesznek a dominánsak.

Az épületek mellett szintén tribute pontokból vehetjük meg a csodákat is, amiknek elsütéséhez továbbra is imádkozó hívekre van szükség és csak a hatóterületen belül lesznek használhatóak. Újdonság talán az, hogy a katonáink közelében szintén tudunk varázsolni, s mivel őket szabadon mozgatjuk, ezért bárhol akcióba kezdhetünk. Egy támadás esetén is lehetünk jótét lelkek, ha mondjuk gyógyítunk, de háborúban a tűzlabda és a vulkán támadás inkább hatásosabb, hogy a villámlást ne is említsem.