Quake 4

Kiadó: Activision
Fejlesztő: Raven Software
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 3 GB szabad hely, DirextX 9 videokártya
Ajánlott: 2,8 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 1024 MB RAM, Nvidia 6800/Radeon 9800 videókártya
Hasonló játékok: Quake II, FEAR
Kategória: FPS

A sokadik részek esetében a visszatérés a gyökerekhez mindigis trendi húzás volt a játékgyártók részéről. A Quake sorozat ugyan még "csak" a negyedik felvonásnál tart, ráadásul az eddigi három rész szinte semmiben nem hasonlított egymáshoz, a készítők mégis úgy érezték, hogy a Quake 2 vonal lesz a megfelelő alap. A legújabb rész pörgős egyjátékos, viszont közepes, felejthető multi részt tartogat. A hardvergyártók pedig ismét dörzsölik a tenyerüket és kajánul vigyorognak.

A Quake első része kicsit olyan volt, mintha a Doomot koppintották volna le saját készítői, a második epizód viszont már a talán klasszikusnak mondható ember-űrlény háború témakörre épült. A harmadik rész a multiplayer fókusznak köszönhetően egyfajta bestof volt, nélkülözve az igazi történeti szálat. A negyedik rész - amint említettem - a Quake 2 hagyományait viszi tovább. A kezdés in medias res, szóval az intróból csupán azt tudjuk meg, hogy támadunk egy bolygót, éppen örülünk, hogy nagyjából jól mennek a dolog, amikoris a Rhino osztag szállítókabinját leszedik a légvédelmi ütegek. A hős szerepében Matthew Kane katona jeleskedik, aki nem rendelkezik szuper képességekkel, nem egyedül kell lebontania az egész védelmet, sőt nem is halhatatlan. A játékmenet némileg Call of Duty-s, azaz kisebb osztagokkal együtt kell haladnunk a játék nagy részében.



Már az elején kellemes meglepetés, hogy végre megoldották az évtizedes problémát, hogy mit keresnek az alien bázison tömegével emberi elsősegély csomagok és emberi fegyverek lőszerei, vagy éppen miért raknak ki az idegenek páncélokat a támadóknak. Itt a II. világháborús FPS-ekhez hasonlóan medikusok gyógyítanak, illetve bónuszként a technikusok feltöltik a páncélunkat akár maguktól is, de ha megkérjük őket (közelről klikk rájuk), akkor biztosan - bár vicces, hogy minden esetben hozzáteszik, hogy most nincs idejük beszélgetni. Apró bug: természetesen mégis találunk elszórtan némi supportot, persze ez így már vállalhatóbb, ha figyelembe veszzük, hogy egy háborúban vagyunk és nem mi vagyunk az első fecskék, akik beveszik a várat.

A harcok során tehát nyugodtan gondolkodhatunk csapatban, bár továbbra is komoly hangsúly van rajtunk. Ha éppen le vagyunk sérülve és nincs medikus, akkor a többiek vidáman kaszabolják le az ellenfeleket helyettünk. Mivel alapvetően felderítő feladatkörben vagyunk, ezért leggyakrabban azért nekünk kell előremenni.



A küldetésekkel kapcsolatban szkeptikus voltam, főleg azok után, hogy az elmúlt időszakban belepillantottam a megjelent FPS-ekbe és ha nem is vártam a Clive Barker féle történetszövést, de azért legalább annyit vártam volna, hogy bele tudjam élni magam. A szkepticizmusomat viszont hamar feloldotta a nagyon pörgős, nem egysíkú vonalvezetés, ami ugyan továbbra is 100% lineáris, de mégis érdekes, izgalmas történetet mesél. Szerencsére nem kell órákig szuttyogni azzal, hogy egy kapcsolót megtaláljunk (a' la Tomb Raider), szóval tudunk koncentrálni a feladatra, azaz minél több Strogg lemészárlására.

Kemény harcot jelent, hogy adott esetben sok gyenge, vagy éppen néhány zúzdább ellenfél ugrik nekünk akik viszonylag jól használják ki a terepviszonyokat. Ugrálnak fentről lefelé, megállnak egy fedezék mögött, elszaladnak keresztbe és egyéb mókákra is képesek. A legmegrázóbb, mikor többen lőnek ránk és közben két közelharcos jószág rohan felénk. Kellemes szitu.