Ancient Wars: Sparta

Kiadó: Playlogic
Fejlesztő: World Forge
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 4 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV, 1024 MB RAM, 256 Mbyte-os videókártya
Hasonló játékok: AoE, Empire Earth III
Kategória: történelmi RTS

FPS-játékok esetében már meg sem lepődünk a tucattermékeken, sőt a valós idejű stratégiák között is akadt néhány divatdarab, de az Ancient Wars: Sparta elkövetői gyakorlatilag kiszemelték az év legmenőbb kosztümös filmjét, a 300-at, majd szépen annak a tematikájára összehordtak egy gagyi stratégiát. Lassú, unalmas, kiegyensúlyozatlan: gyakorlatilag játszhatatlan.

Az ókort mintázó játékok mindig magukkal ragadtak, legyen szó akár a Pharaoh, Caesar sorozatokról vagy az Age of Empires adott epizódjairól. A törikönyvekből ismert misztikus világ lakói folyton háborúztak egymással, egyszerűek voltak a szabályok és egyértelműek a határok. Csakúgy, mint egy jó stratégiai játékban is.


Az idei filmes bravúr éppen erre a véres, középkori háborús vonulatra hegyezte ki hatásvadászatát, s az Ancient Wars: Sparta fejlesztői nagyon jó érzékkel időzítették saját terméküket erre. Nem licencelt játékról van szó, arra nézve pedig nincs információ, hogy mennyire tudatos koppintás volt, de az sok mindent elmond, hogy a cím is Spártát idézi, illetve az első kampány Leonidasz keserves mindennapjainak állít emléket.

A játékban három nép közül választhatunk, mégpedig a spártai mellett a perzsa és az egyiptomi alakulatokat. A három nép természetesen annyira sokban nem különbözik egymástól, de a nyersanyaggyűjtés módja, a speciális egységek és épületek eltérnek, bár ezzel nem okoztak komoly különbséget köztük. A katonák ára, fejlesztési lehetőségei és a különböző hadtestek hangsúlya viszont komoly dilemmát okoz, ha választani kell közülük. Az egyiptomiak például a többieknél is lassabban bányásznak aranyat, ami miatt egy komoly multi játékban elszállhatnak az életbenmaradási esélyeik. A játék során egyébként három nyersanyagot kell gyűjteni: aranyat, fát és élelmet.


Az arany fix helyen lévő bányákban van, sosem fogy ki, de csak nagyon lassan lehet kitermelni. A fa természetesen szétszórva a pályán mindenhol, viszont nem nő újra, egy idő után elfogyhat. Az élelem szintén végtelen, szorgos kis parasztjaink kapálnak és aratnak a világ végezetéig ha kell. A játék egyik legkomolyabb hibája, hogy a nyersanyagszerzés túl lassú lett, az épület fejlesztések túl drágák, így örökkévalóságnak tűnik, mire az alap egységekből is egy kisebb seregnyit össze tudunk állítani. Ebben a játékban a rush fogalma messze ismeretlen.

Az egységek gyártása sem hétköznapi. Néhány sci-fi RTS-ből átemelve az ötletet, a katonák felszerelését mi magunk határozhatjuk meg. Háromféle katonatípus van, az egyik gyenge, de jól lő messzire, a másik kis mindenes, a harmadik pedig szálkás bodybuilder típus, a közelharcban állja meg a helyét. Alapjában véve az első kategóriát választhatjuk és csak bonyolult fejlesztések mellett érhető el a többi, ami játékidőben már eleve háromnegyed órát jelent, ha ellenfelek is vannak a pályán és velük is foglalkozni kell. A fegyverek fejlesztése szintén vicces. Kell egy épület, ahol a technológiát szabadítjuk fel, egy másik pedig, ahol a konkrét fegyver kifejlesztése történik, majd a barrakban illetve az íjász lőtéren elkezdhetjük tréningezni is őket.