6 millió ember maradt offline

Magyarország lakosságának 70%-a informatikai analfabéta, pedig ma már nem csak a munkában, de a civil életben is elengedhetetlen a számítógépes és internetes tapasztalat. Akik lemaradnak, azok nemcsak technológiai, de kulturális hátrányba is kerülnek, a szakadék pedig egyre szélesebbé válik. Az IVSZ, MATISZ és Inforum közös projektje ezen szeretne segíteni az új IT Mentor programmal, de a szükséges 12 000 szakavatott segítőből egyelőre 41-et képeztek ki az online evangelizációra.

Kovács Zoltán, az IVSZ elnöke az IT Mentor programot bemutató sajtótájékoztatón elmondta, hogy segítségre van szüksége azoknak, akik valamilyen okból lemaradtak a technikai fejlődésben. Ehhez már az önálló érdeklődés nem elég, a civil és az állami szervezeteknek el kell érnie, hogy a hátrányos helyzetű emberek valahogyan kerüljenek vissza a munkaerőpiacra, és ha ez megtörténik, akkor se akármilyen munkát végezzenek, hanem legyenek hasznosak. Manapság pedig hasznos az lehet, aki korszerű tudást vesz magára, azt pedig tovább is képes adni.

A helyzet kétélű, hiszen hazánk a szélessávú penetrációban egészen vállalható szinten áll. Az a 3,5 millió internet-felhasználó aki már netpolgárrá avanzsálódott, az nemzetközi összehasonlításban is helyt áll webkettőben, sávszélességben, tartalomfogyasztásban, szolgáltatásban. Eközben viszont nagyon szűkre szabott az a réteg, akik még érintetlenek, de mégis érdeklődnének, a maradék 6 millió ember viszont teljesen elszakadt az élmezőnytől.

Az IVSZ elnök szerint az eddigi állami kezdeményezések egyike sem célozta ezeket a felhasználókat hatékonyan, nem volt olyan központi projekt, ami segítette volna az embereket a technológia befogadásában. Sok esetben a megváltozott munkaképességűek, a 45 év felettiek vagy a valamilyen hosszabb betegség után felépülők esélye gyakorlatilag zéró, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra, hiszen az alig néhány év alatt olyannyira megváltozott, hogy szinte minden beosztáshoz elengedhetetlenné vált legalább az alapfokú számítástechnikai ismeret.

Milliárdos beruházások új technológiák kiépítésére folyamatosan vannak, de emellé elkelne egy program, ami képessé is teszi az embereket használni azt. Ugyan zseniális dolog az elektronikus közigazgatás vagy az online információs szolgáltatás, de egészen addig, amíg az ország nagy része képtelen hozzáférni, használni, addig nem sokat lendít rajtunk. Talán emiatt kullogunk ez EU27-ek között az utolsó helyeken az ilyen típusú felmérésekben, és nem Bulgáriával és Romániával kellene versenyeznünk, ha fejlődni szeretnénk. Az IT Mentor fogalom már 2001 óta kering a szakmában, még Kovács Kálmán IHM minisztersége alatt indult el ilyen néven egy program, de most a civil szervezetek összefogása szeretné ezt kiterjeszteni, újraértelmezni és esetleg állami szintre is emelni.


Az alacsony százalékok nem kizárólag a megítélésünket rontják, nem csak kulturális szakadékot képeznek a jól informált, kreatív netesek és a sokszor csőlátású TV függő többiek között, hanem ellehetetlenítik az online szolgáltatások piacának bővülését, lelassítják a telekommunikációs területek fejlődését és nem utolsó sorban szakképzett munkaerőhiányt generálnak egyre több területen.

Természetesen az IT vállalatok is bevallhatják, hogy kezdenek kifogyni lassan az ügyfelekből, hiszen laposabb lesz az új internet előfizetések bekötésének grafikonja, nem duplázódik meg újra az iWiW felhasználó tábora és nem nő tovább dinamikusan az online lapok olvasottsága, nem adnak majd el egyre több PC-t a boltokban. Sikerült eljutnunk oda, hogy ma már nem pénzkérdés az internet megléte, hanem egyszerű motiváció hiány okán van így. 22-es csapdája, hogy sokan nem értik mire használhatnák a hálót, így a szolgáltatók nem is sorakoznak túlfűtött befektetésekkel, hogy komolyabb tartalmat generáljanak.

Erre a problémára a politikai reflexió elég változatos volt az elmúlt években, hiszen 2001-ben kijelentették, hogy komoly társadalmi akcióra van szükség, mert magától nem olvad el a szakadék. Létrejöttek különböző programok, majd 2002-2003-ban elindult az eKormányzat és az IT Mentor program, ami csodás dolog, de érdemben semmi nem történt. Egy régi politikai szólam analógiájára itt mindenkinek másik három embert kell még hoznia a teljes sikerhez.

Ha ez mégsem menne, akkor a civilek által elképzelt IT Mentor úgy tudna segíteni, hogy lehetőséget teremtene 10-12 000 ember kiválasztására, képzésére és tapasztalatgyűjtésére. Ma az IT Mentor már egy OKJ-s képzésként elismert szakmacsoport, amin belül olyan alterületek vannak, mint a kisvállalati rendszergazda, távoktatási tutor, honlapkarbantartó, vezetői asszisztens vagy közösségi hozzáférés üzemeltető.

A program szerkezete jelenleg úgy néz ki, hogy évekkel ezelőtt komoly szelekción átesett emberek, akik lehetőség szerint halmozottan hátrányos helyzetűek, részt vettek egy fél éves elméleti oktatáson, majd további egy éves szakmai gyakorlaton is túlestek, amit már fizetett munkaként végezhettek. Az eddig termelt IT Mentorok 75%-a pedig sikerrel is járt, hiszen tovább lett foglalkoztatva. Ez számukra is egy kiút a lehetetlenből, illetve a kezükben a lehetőség, hogy saját környezetükbe visszatérve jó példával járjanak saját közösségük elutasító tagjai előtt.

A probléma ott kezdődik, hogy a 12 ezer szükséges mentorból egyelőre csak 41-et tudunk felmutatni, akik egyfajta sikeres pilot projektnek is tekinthetőek. Az ő kiválasztásuk, képzésük és egy éves munkahelyi gyakorlatoztatásuk 309 millió(!) forintba került. A szakemberek elmondása szerint a jövőben viszont bármilyen szakképző központ indíthat ilyen képzéseket, melyeket különböző forrásokból finanszírozni is lehet, de összességében egy fő tréningezése körülbelül 80 000 Ft-ba kerülne.

Dombi Gábortól, az Inforum elnökétől megtudtuk, hogy a legfontosabb feladat ugyan továbbra is a digitális írástudás terjesztése, de ezzel párhuzamosan ez a program lehetőséget biztosít a szociális és egyéb hátrányok ledolgozására is. Ez főleg akkor fontos, mikor vannak egészségügyileg hátrányos helyzetűek, de foglalkoztatási, szociális, regionális és egyéb hátrányok is, melyeket jelenleg külön-külön kezelnek, holott sok esetben nagyon is összefüggenek. Érdemes talán kiemelni az 50 évesnél idősebb korosztályt, akikből 3,5 millió van ma hazánkban. Ha nem mondunk le róluk, és mondjuk 1 millióan ismét bekerülnek a véráramba, akkor az ennyi PC vásárlót, ennyi internetelőfizetőt vagy éppen potenciális SG olvasót jelentene. Ez persze pörgetné a piacot, arra pedig mindig szükség van.

Kérdés persze, hogy van-e elegendő pénz rá, hiszen a tervek szerint ennek költsége 8-10 milliárd forint lenne. Van-e elegendő oktatói kapacitás, hogy a terveknek megfelelően 2010-ig legalább 10 000-en átessenek a procedúrán? Az egyszeri emberben pedig felmerülhet az is, hogy biztosan ez-e a megfelelő csatorna a térítésre.

A nyakkendősök világa mintha túl távolról látná a kimaradókat, hiszen ők nehezen mennek majd megint iskolába, nehezen mozdulnak el jól bebetonozott álláspontjukról, miszerint az internet valami csuda dolog a fiataloknak, de ő már sosem tanulja meg. Vajon ha Magdi néni a Barátok Közt-ben fórumokból olvasná a pletykákat, ha Vágó Istvánnál nem telefonos segítség lenne, hanem Google-t lehetne használni, ha mondjuk hír lenne, hogy egy számítógéppel havonta mennyi pénzt és időt lehet megspórolni, az mennyivel lenne hatékonyabb bármilyen reklámkampánynál?

Persze amíg Frei Tamás idült monitorfüggőkön sajnálkozik, amíg a Híradóba a területtel összefüggően csak a lebukott gyerekpornó szájt fér be, addig nem is kell mást várni. Tervek, ötletek mindig lehetnek, amíg össz(net)társadalmi összefogás nincs, addig messziről integetünk a "többieknek". Szevasztok!