Nem bír a talajmintával a Phoenix

Behelyezte első talajmintáját a Phoenix robotkarja az egység TEGA elnevezésű műszerének egyik apró égetőkamrájába, a műszer infravörös érzékelője azonban nem észlelte a beöntött mintát, így nem nyitotta meg a kamrához vezető bejáratot.

A földi irányítás megkísérelte a már behelyezett minta fellazítását, azonban ez sem hozott eredményt. A korábbi kommunikációs hiba után az arizonai Phoenixben felállított irányítóteremből pénteken adták ki a küldetés tudósai a robotkarnak a minta beöntését a TEGA négyes számú kamrájába. A tudósok korábban két kamra védőajtajának kinyitását rendelték el, az egyik azonban csak részlegesen nyílt ki, ami bár nem túl kedvező, mindenesetre nem hátráltatta volna a tudományos műveletet, amennyiben elég talajminta kerül az égetőkamrákhoz vezető szintén lezárt bejárati részre.

"Tisztességes mennyiséget akartunk, mivel a TEGA ajtaja nem nyílt ki teljes egészében. Biztosak akartunk lenni, hogy elegendő mintát tudunk bejuttatni" - mondta Matt Robinson a robotkar szoftverének felügyelője, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának munkatársa.


A talajminta békésen pihen a TEGA előterében
A TEGA múlt héten már elszenvedett egy elektromos hibát, ezt azonban a tartalék rendszerre való átkapcsolással áthidalták, az újabb probléma azonban érzékenyen érintette a TEGA-csapatot. "Látva erőfeszítéseiket, kissé feszült a csapat, ami végigkísérte a műszer teljes fejlesztését. Egy rendkívül bonyolult eszközről van szó, talán a Földet valaha elhagyó legbonyolultabbról" - mondta Peter Smith, a Phoenix főfelügyelője.

A tudósok szombat óta vizsgálják a műszer legújabb anomáliáját. Feltevéseik szerint az anyag szemcséinek nagysága lehet a ludas. A lezárt bejárati részen csak 0,1 centiméter átmérőjűnél kisebb részecskék juthatnak át. Ray Arvidson a robotkar egyik felelőse szerint túlságosan csomós a talajminta, amit valahogy szemcsésebbé kell tenniük. Erre több alternatíva is létezik. Vasárnap, a Phoenix 14. marsi napján a TEGA mechanikus rázórendszere próbálkozott a minta meglazításával, szemcsésebbé tételével. A minta a vibráció hatására mozdult ugyan egy kicsit, de még közel sem annyit, hogy a megfelelő mennyiség eljusson a kamráig. Van, aki szerint túl sok anyagot töltöttek be a TEGA előterébe, ami azért különös, mert eddig a tudósok azon aggódtak, hogy a robotkar által fellapátolt mennyiség kevés lesz az eredményes elemzéshez.


Hét percnyi rázkódás sem hozott látványos eredményt (avagy fedezzük fel a két kép közötti különbségeket), a módszerrel még egyszer megpróbálkoznak, különösebb reményt azonban nem fűznek hozzá
A küldetés irányítói időközben kidolgoztak egy másik módszert is, az úgynevezett "szórásos" módszert. A Phoenix már felmarkolta a második talajmintát, ami a fenti eljárás tesztelését fogja szolgálni, először a talajon, majd a leszállóegység MECA (Mikroszkópos, Elektrokémiai és Vezetési Elemző) műszerén próbálják ki. A dolog lényege, hogy robotkar lapátrészének megrázásával - amit lapát végén elhelyezett, a jég kikaparásához használatos reszelőszerű eszköz mozgatásával érnek el - megpróbálják kiszórni a nagyobb csomókat. A fennmaradt apróbb szemcséket öntik be az adott műszerhez, most a MECA-hoz, amennyiben a mai napra tervezett talajon végzett kísérlet sikeresnek tűnik. Ha a MECA be tudja fogadni az így kiszelektált szemcséket, akkor újra megpróbálkoznak a TEGA-val is.