Orosz tervek a Holdon és a Marson

A szovjet idők emberes Holdra és Marsra szállásának tervei nem maradtak nyom nélkül, az orosz űrkutatás következő lépcsőiben új életre kelhetnek.

XXI. századi űrverseny:

I. rész: Amerikai Egyesült Államok / NASA

II. rész: Az Orion űrhajó

III. rész: Európa / ESA

IV. rész: Szojuz - a halhatatlan űrhajó

V. rész: A Buran

VI. rész: Angarától a Kliperig

Az ACTS, avagy a nemzetközi űrhajó

  Az ACTS eredetileg a Bush elnök által bejelentett Constellation programra akart válaszüzenet lenni. Egy közös orosz-európai űrhajó, amelynek közvetlen célja egy Holdra szállás, illetve később az állandó holdbázis kialakítása. Ambiciózus terv, amelyhez eredetileg az oroszok a saját űrhajó-tenderük győztesét, legvalószínűbben a Kliper újrafelhasználható mini-űrrepülőgépet szándékozták bevetni. Miután azonban az európai fél nem volt elégedett, új ötletek merültek fel.

Az első egy az európai ATV teherűrhajó műszaki moduljához szánt új orosz parancsnoki modulként volt elképzelve, amelyben 5-6 űrhajós fért volna el. A terv viszonylag hamar átadta a helyét egy racionálisabb, könnyebben megvalósítható elképzelésnek. Ez egy "Euro-Szojuz" lett volna, aminél a Szojuz visszatérő moduljához az ESA által épített orbitális modul kerül. A Hold körüli, vagy a Holdat megkerülő pályára álláshoz egy Proton hordozórakéta által fellőtt Block DM modulhoz csatlakozik az űrhajó, amely a rakétahajtóművön és az üzemanyagon túl még egy kis lakómodult is jelent, ami kényelmesebbé teheti az utat a személyzetnek.

Ha Hold körüli, vagy Holdra való leszállást célzó küldetésre készülnek, akkor egy Fregatt hajtóműmodul kerül még a képbe, és a Szojuz e fokozat segítségével térne vissza a Hold körüli pályáról. A leszálló egységeket Proton hordozórakétával indítanák, és ugyanúgy, mint a Szojuzokat, egy Block DM modul vinné őket a Föld körüli pályáról a Hold körüli pályára. Ez az elképzelés abból a szempontból volt előremutató, hogy jobbára már most rendelkezésre álló eszközökre épít, így egyedül a holdkomp megépítése jelentene komolyabb kihívást, így a költségek alacsonyan, a határidők pedig reális szinten tarthatóak.

Fantáziarajz az 'Euro-Szojuz'-ról

2007-ben a Szojuz alapú elképzelés kisebb finomításokon esett át, de látni lehetett, hogy még mindig csak elképzelés szintjén mozognak az ACTS körüli gondolatok. 2008-ban azonban újult erővel vágtak bele a közös űrhajóprogramba a felek, és ehhez egy újabb elképzelést mutattak be. Az űrhajó az Apollo, illetve Orion űrhajóhoz hasonlóvá alakult. Műszaki modulja az európai ATV teherűrhajó hasonló egységének továbbfejlesztése lenne, az újra felhasználható parancsnoki modul pedig orosz gyártmányú, és kúpos alakú, amelyben hat űrhajós fér el, de a Hold-utazásokhoz már csak négy fős személyzettel számoltak.

Az ACTS 'Orion-szerű' változata 2007-ből

A számok és az alapdesign ismerősek lehetnek, a NASA Orion űrhajója az elején hasonló elképzeléssel bírt. A különbségek között szerepelt például az, hogy az ACTS-t kétféle műszaki modullal lehetett ellátni attól függően, hogy alacsony Föld körüli pályára szándékozik állni (nevezetesen a Nemzetközi Űrállomást kiszolgáló feladatot látna el), vagy Hold körüli pálya a célja. Az, hogy még csak szilárd terv szinten sem tartottak, arra utal, hogy az orosz fél 2008 nyarán kiadott adatai szerint az űrhajó alapváltozatának a tömege 12,7 tonna lehet, ebből a hat űrhajóst szállító visszatérő modul mintegy 7 tonnát tehet ki. Az európai fél eközben még mindig úgy számolt, hogy a legkisebb változat is legalább 16 tonnás lehet indításkor.

A helyzet 2008 végén újra összekuszálódott, mivel az ESA 2008 végén tartott miniszteri szintű ülésén elvetették a közös orosz-európai űrhajóra vonatkozó gondolatát. Az ESA egy az ATV-n alapuló űrhajót tervez kifejleszteni, szólt a döntés. Oroszország 2009 januárjában válaszul úgy döntött, hogy jelen esetben kénytelen lesz ő is egyedül kifejleszteni a következő generációs űrhajót, amit a PPTS rövidítéssel illetne. A PPTS alapvetően a legutolsó ACTS elképzelésre épül.

A PPTS vagy PTK NP, avagy a jövő orosz űrhajója (?)

A 2009. január 29-i bejelentés nem okozott túl nagy meglepetést, ahogy a valamivel később kiadott igénylista sem. Az új űrhajónak négy fő feladatkört kell betöltenie. Egyfelől Föld körüli pályán képes legyen 4 űrhajóssal egymaga 30 napos repülésre, másfelől 4 űrhajóst egy űrállomáshoz eljuttatva, ott dokkolva egy évig működőképesnek kell maradnia. Ez utóbbi esetében a fedélzetén tárolt üzemanyag jelenti a fő problémát. Az alacsony hőmérsékletű üzemanyagok, mint a folyékony hidrogén vagy a folyékony oxigén nehezen tárolható, hiszen vagy aktívan hűteni kell ezeket, vagy lassan felmelegedve kitágulnak és a túlnyomás elkerüléséhez lassan kell kiengedni őket.

A másik opció az erősen toxikus üzemanyagok lehetősége, amelyeknél viszont a tartályok, vezetékek és szelepek kell, hogy kibírják az adott időszakot, miközben erősen maró hatású anyagoknak kell ellenállniuk. A harmadik feladatkör a Hold körüli pálya elérése, ahol függetlenül 14 napig kell üzemelnie, illetve 200 napi készenlétben való várakozást elviselnie egy Hold körül keringő űrállomáson. Ez egyben meg is mutatja, hogy az orosz űrkutatási szervnek milyen elképzelései vannak a Holdhoz vezető úttal kapcsolatban. A negyedik feladatkör szerint pedig személyzet nélküli teherűrhajóként is felhasználható legyen.

A következő orosz űrhajó elképzelése még 2009 januárjában, itt éppen "PK-L" néven

Ha a cikksorozatunk korábbi részeit is követte az olvasó, akkor most erős déja vu foghatja el. A fenti feladatkörök, illetve az általuk felvázolt igények már nem egyszer olvashatóak voltak máshol. A Bush elnök által felvázolt Constellation program úgy tűnik betonba öntötte azt, hogy mit is kell tudnia egy űrhajónak az elkövetkezendő mintegy két évtizedben; legalábbis mind az európai, mind az orosz űrügynökség ugyanazt várja el saját űrhajóitól, mint a NASA az Oriontól. Ez esetben a Roszkozmosz által kiírt listán egyenesen az szerepelt, hogy az új űrhajó a külföldi űrhajók képességeivel kell felérjen, ugyanakkor a lehető legjobban kihasználja a már rendelkezésre álló technológiákat.

Fantázirarajz a PPTS-ről

Tehát a jelek szerint elég jól fel lehet vázolni, milyen irányt is vesz az űrkutatás: egyfelől tovább kell folytatni a Föld körül keringő űrállomáshoz kapcsolódó repüléseket, és a Hold felszínére való leszállás, majd egy állandóan lakott holdbázis létrehozása a fő cél. A kérdés persze valahol ott motoszkál, hogy ha (legalább) három űrügynökség párhuzamosan dolgozik ugyanazon, és nem együtt, akkor ez esetleg az új űrverseny lesz-e vajon? Persze a "verseny" nem épp gyilkos sebességgel halad, hiszen a felvázolt dátumok is összecsengenek: a 2010-es évek második felében indulhatnak az űrbe az űrhajók személyzettel a fedélzetükön, és 2020 körül kellene a Holdig eljutniuk.

Egy, a korai elképzelések alapján felvázolt műszaki rajz a PPTS parancsnoki kabinjáról. Figyelmet érdemel a 2x3 fős üléselrendezés, és közöttük a közlekedőjárda

2009. április 6-án a Roszkozmosz meg is nevezte az RKK Energiát, mint az űrhajó végleges terveit kidolgozó céget, majd pár napra rá a Progressz tervezőirodát, mint az új űrhajóhoz szükséges Rusz-M hordozórakéta-család fejlesztőjét. Az Energiának 2010 júniusáig, a Progressznek 2010 szeptemberéig kell elkészülnie a tervekkel, és utána megkezdeni a gyakorlati munkát. 2015-ben szállna fel az első Rusz-M hordozórakéta, az első embert is szállító PPTS pedig 2018-ban indulhat. Később a Roszkozmosz elnöke olyan megnyilvánulást tett, mely szerint Oroszország fej fej mellett halad az Egyesült Államokkal a XXI. századi Holdra szállás terén. Kimondatlanul is versenynek tartva a célt...

[1] 2  Következő oldal >>