Marmaduke - A kutyakomédia

Az Amerikában igen népszerű képregénykaraktert, marmaduke-ot itthon a Garfield-füzetekből ismerhettük meg, és most a dán dogot is utolérte a végzet.

Marmaduke idehaza közel sem annyira ismert, mint Amerikában, mi inkább Garfieldon nőttünk föl, bár aki rendszeresen vásárolta a kövér macskás képregényeket, annak ismerős lehet a hatalmas dán dog. Róla szól a Marmaduke - A kutyakomédia, és arról ahogyan "családjával" (papa, mama, gyerekek + macsek) átteszi székhelyét Kansas államból a napfényes Kaliforniába. Ja, és Marmaduke nemcsak szó szerint ugat, hanem átvitt értelemben sem áll be a szája, más kérdés, hogy a mondandóját csak a többi állat (és a néző) hallja, a gazdi nem.

Hogy tetszett a Marmaduke - A kutyakomédia?

Tetszett, jó film

Közepes lett

Gyengén sikerült

Igen, mindenki eltalálta: A Marmaduke - A kutyakomédia a beszélő állatos filmek sorába illik, melyek közül annak idején a Kutyák és macskák elég sikeres volt, azonban a macskás verzió, a Garfield már az ismert névvel sem tudta ilyen jól eladni magát, bár így is kapott egy második epizódot. A Marmaduke ezúttal a kutyás oldalra erősít rá, hogy meglegyen a filmek fajegyensúlya (ráadásul augusztusban érkezik a Kutyák és macskák 2!), a kérdés mindössze az volt a premier előtt, hogy mennyire fog illeszkedni az előző próbálkozások minőségi szintjéhez?

A rossz hír, hogy elég jól, hiszen mint elődei, a Marmaduke is gyengén közepes lett - vagy közepesen gyenge? Ami azonban meglepőbb, hogy rondán meg is bukott szinte mindenhol, pedig Brad Anderson comic stripje 1954 óta létezik, tehát több generáció is felnőtt rajta, a gyerekek pedig elméletben odavannak az egyszerre cuki és beszélő állatokért. Hiába azonban a gondos előretervezés és kockázatminimalizálás Hollywood részéről, az emberek megint közbeszóltak.


Valószínűleg a célközönséget nem fogja izgatni, de muszáj megjegyeznünk, hogy némelyik számítógépes trükk mozifilmhez képest meglepően pocsék volt a Marmaduke-ban, nyilván a büdzsé zöme az állatok szájának mozgatására ment el. Azonban kár, hogy a mozgó állati szájakra már nem sikerült poénokat írni - egy-két mellékszereplő által produkált sziporkától eltekintve. A történet tipikus romantikus komédia lett, az ismert bonyodalmakkal, a kutyák is elég egysíkúra sikerültek, s az emberszereplők sem emelkednek ki. Érthetetlen módon leginkább az egyébként szimpatikus Lee Pace, aki Marmaduke gazdáját alakítja, lett idegesítően irritáló. (Ráadásul idővel Marmaduke is negatív színt kap, a néző nem neki szurkol, s ez arra utal, hogy valamit nagyon nem kaptak el másodpercenkénti 24 képkockában a készítők. Pedig anno Brad Andersonnak a comic stripben 3-5 képkockával sikerült a trükk.)

Mindettől még a Marmaduke - A kutyakomédia lehetett volna jó film. Egy pillanatra még reménykedhettünk is ebben, amikor a kutyapark ebeit bemutatják nekünk és kiderül, hogy ők is az amerikáner középiskolai klikkek alapján tagozódnak. Azonban ezt a vonalat szinte azonnal el is felejtették, így maradtak a poénosnak szánt próbálkozások (a kutya és a táncolós videójáték, kutya és a szellentés, ember és a pisiivás), melyekkel nem sikerült a filmet kimozdítani a "feledhető" kategóriából. Talán, ha kevesebb romantikus bonyodalom lett volna benne és jobban kiemelik Marmaduke és Carlos, a macska haverságát...

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

Marmaduke - A kutyakomédia (Marmaduke) színes, magyarul beszélő, amerikai családi vígjáték, 107 perc, 2010 korhatárra tekintet nélkül megtekinthető rendező: Tom Dey forgatókönyvíró: Tim Rasmussen, Vince Di Meglio zeneszerző: Christopher Lennertz operatőr: Greg Gardiner producer: Tom Dey szereplők: Lee Pace (Phil) Judy Greer (Debbie) Owen Wilson / Kálloy Molnár Péter (Marmaduke) Stacy Ferguson / Peller Anna (Jezebel hangja) Kiefer Sutherland / Kőszegi Ákos (Bosco hangja) George Lopez / Gáspár Sándor (Carlos hangja)