Kane & Lynch 2 - Dog Days

Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: IO Interactive
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel 3,0 GHz vagy AMD 2,5 GHz-es processzor, 1 GB memória (Vista/Win 7 esetén 2 GB), Nvidia 7800 / ATI X1800 videokártya, vagy bármilyen Shader 3.0-s 512 MB-os videokártya, 8 GB szabad tárhely
Ajánlott: Intel Core 2 Duo 1,8 GHz/Athlon X2 64 2,4 GHz, 1,5 GB RAM XP-hez, 2 GB RAM Vistához és Windows 7-hez, 10 GB szabad tárhely, NVIDIA GeForce 8800 GS/ATI Radeon 4670, Microsoft Windows XP / Windows Vista / Windows 7
Hasonló játékok: Kane & Lynch: Dead Man, Gears of War, Stranglehold
Kategória: külsőnézetes akciójáték

2007 novemberében a dán IO Interactive a kiadója (akkor még az Eidos) sürgetésére félkészen adta ki kezei közül a Kane & Lynch: Dead Men című játékát. Persze a sajtó és a játékosok azonnal lehúzták, de mégis akadtak olyanok, akik észrevették, hogy ez egy zseniális játék is lehetett volna. Bizonyára ők örülhettek a legjobban, amikor az IO bejelentette a játék folytatását, és három évvel az első rész megjelenése után visszatért Kane és Lynch. Ráadásul jövőre érkezik a mozifilm is, Bruce Willis és Jamie Foxx főszereplésével (bár Foxx mint Lynch eléggé érdekes választás).

A Kane & Lynch 2 - Dog Days története megint csak minőségire sikerült, hiába sablonos egy kicsit. A sztori szerint Lynch békésen él Sanghajban barátnőjével, Xiouval, de egy sima ügynek látszó fegyvereladási üzletnek nem tud ellenállni. Az egyszerűnek induló üzletbe bevonja régi társát, Kane-t is, aki a biztos pénz reményében érkezik a városba. Első dolguk egy összekötő felkutatása, azonban a találkozó nem úgy sül el, ahogy tervezték, és a zűrzavarban véletlenül végeznek valakivel, akinek a halála egy egész lavinát indít el. Hőseinket innentől kezdve az egész sanghaji alvilág és a rendőrség is keresi, így nincs más választásuk, küzdeniük kell a túlélésért, és kideríteni, hogy miért is kerültek ekkora slamasztikába.


Mint látható, a történet nem tartogat túl sok újdonságot, ám a tálalás az, ami igazán különlegessé teszi a játékot. Már eleve a menü az, ami megadja az alaphangulatot. Minden indításnál más-más kép fogad, többek között egy olyan is, amelyben egy autó ablakából láthatjuk Sanghaj esti fényben úszó látképét, vagy egy ablakon át nézhetjük, ahogy esik az eső. Apróság, de mégis hangulatos. Viszont ami igazán különleges atmoszférát teremt a játéknak, az a vizuális megvalósítás. Az egész program olyan, mintha egy YouTube-os kézikamerás videót néznénk.

Végig olyan érzésünk van, mintha egy amatőr operatőr követne minket a kamerájával, mindezt úgy, hogy a külső nézetes akciójátékokban megszokott kamerakezelést nem zavarja. Még a töltőképernyő is ezt az érzést erősíti, mivel nem az ismerős Loading feliratot láthatjuk, hanem a Bufferinget, ahogy azt a netes videóknál megszokhattuk. A megvalósításból kifolyólag a kamera mindig imbolyog egy kicsit (akit ez zavar, az Options-ban kikapcsolhatja), a fényforrások téglalapokat alkotnak a képernyőn, néha bepixelesedik a kép, és mindent egy fakó, szürkés árnyalatban láthatunk. Ráadásul ha futunk, akkor oda-vissza kileng a kamera, ezzel teljesen realisztikussá téve a hatást.


Mindemellett, ha hősünk találatot kap, akkor bekockásodik és szétesik a kép, vér fröccsen a lencsékre, és a sérülés mértékétől függően vörösödik a kép. Ha pedig elhaláloznánk, akkor a kamera nemes egyszerűséggel eldől, leesik a földre, mintha csak az operatőrt lőtték volna le. Eleinte ez szokatlan lehet, de az első pálya végére teljesen megszokható. Megjegyezném még azt is, hogy a brutálisabb fejlövések és a meztelenség ki van kockázva, ezzel is erősítve a filmes hatást. Vigyázat, érzékeny gyomrúak ne játsszanak túl sokat, mert a rángatózó kamera nem biztos, hogy jótékony hatással lesz rájuk.

Most pedig essen pár szó a játékmenetről is. Ezúttal a pszichopata Lynchet fogjuk irányítani 11 fejezeten keresztül. A játékmenet a tipikus fedezékből-fedezékbe elvet követi, a'la Gears of War, és végre sikerült egy normálisabb fedezékrendszert kidolgozni az első részhez képest. Egy gombnyomással bevágódunk egy biztonságosnak tűnő tereptárgy mögé, és onnan intézzük el a támadóinkat. Tökéletes fedezék azonban nincs, egy-egy kósza golyó azért eltalálhat, ráadásul a környezet bizonyos mértékig rombolható, így előfordulhat az is, hogy egyszerűen szétlövik a fedezékünket, mi pedig kereshetünk újat.


Két apróbb hiba van ezzel a megoldással: az első az, hogy a játék nem mindig veszi be elsőre, hogy megnyomtuk a szükséges gombot, így hősünk ott marad a tűzvonalban. A második pedig, hogy néha sokkal biztonságosabb és hatékonyabb, ha nem nyomunk rá a Cover gombra, hanem a fedezék mögül néha kimozdulva lövöldözünk. Van még egy lehetőségünk magunkat (relatíve) biztonságba helyezni, ugyanis, ha közel kerülünk ellenfelünkhöz, vagy esetleg sikerül észrevétlenül a háta mögé kerülni, akkor egyetlen gombnyomással emberi pajzzsá tehetjük az illetőt. Ha meguntuk, akkor kedvünk szerint kivégezhetjük, vagy ellökhetjük magunktól áldozatunkat. Sajnos ez a megoldás nem sokat véd, így a látványosságon kívül nem sok haszna van, kivéve azokon a részeken, ahol fegyver nélkül kell haladnunk.

Ha a fenti hibák miatt, vagy esetleg egy jól irányzott golyó következtében a padlóra kerülünk, akkor lehetőségünk van biztonságosnak ítélt helyre kúszni, és egy gombnyomással lábra állni, vagy ha van rá mód, akkor azonnal fedezék mögé is pattanhatunk. Igazán hangulatos, amikor a földön kúszva próbáljuk lelőni támadónkat, mindezt a vértől mocskos kamerán keresztül látva. Mindezek mellett előfordul, hogy benzin vagy gáz, esetleg acetilén tartályokat találunk a pályákon. Ezeket felvehetjük, és az ellenségre dobhatjuk, majd egy automatikusan becélzott lövéssel felrobbanthatjuk, szép tűzijátékot és csúnya mészárlást okozva.