Bulletstorm

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: People Can Fly
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP (SP3)/Vista (SP2)/7, Intel Core2 Duo/AMD Athlon X2 1,6 GHz, 1,5 GB RAM, DirectX 9.0c kompatibilis videokártya 256 MB memóriával, 9 GB szabad lemezterület, 16X DVD-meghajtó, internetkapcsolat
Ajánlott: Windows Vista (SP2)/7, QuadCore processzor 2,0 GHz, 2 GB RAM, Nvidia GeForce GTX260/ATI Radeon 4870, 16x DVD meghajtó, szélessávú internetkapcsolat
Hasonló játékok: Painkiller, Gears of War
Kategória: FPS

A héten megérkezett a boltokba a lengyel People Can Fly csapatának új lövöldéje, amely már az előzeteseivel is igen nagy port kavart. A varsói fejlesztők hitvallása szerint a történetet nem muszáj túlzásba vinni, csak legyen egy keret, továbbá a grafikának sem kell a legszebbnek lennie, ugyanis a jó akciójáték legfőbb ismérve, hogy az erőszak nem ismer határokat. Úgy néz ki, működik a recept.


A People Can Fly reklámkampánya alapján joggal gondolja bárki, hogy a Bulletstormnak szinte semmilyen háttértörténete nincs. Ez ebben a formában nem teljesen igaz, bár tagadhatatlan, hogy ezzel forgatókönyvvel nehezen lehetne pályázni az Oscar-díjra, de a csapat korábbi önálló alkotásához, a Painkillerhez képest jelentős fejlődést tapasztalunk.

A körítés tulajdonképpen egy ezerszer látott zsoldostörténet, középpontban a bosszúval, csak ezúttal sci-fi környezetbe ágyazva. A főhős Grayson Hunt, a Konföderáció egykori elit katonája, a Dead Echo titkos tagjaként parancsra tette el láb alól a rosszfiúkat. Egy balul sikerült küldetés során csapatával rá kellett döbbenniük a tényre, miszerint egész idő alatt ártatlan embereket mészároltak, akiknek egyetlen bűnük, hogy a Konföderáció egyik vezetőjének, Sarrano tábornoknak az útjában álltak. A felismerést követően Hunt egész osztaga dezertál, hősünk pedig bosszút fogad Sarrano ellen, ennek következményeként pedig embereivel együtt törvényen kívülivé válik, akiknek fejére vérdíjat tűznek ki.


A következő, többnyire kalózkodással és nagyfokú zülléssel töltött pár évet átugorjuk, s akkor kapcsolódunk be újra a történetbe, amikor hősünk csapata véletlenül belebotlik Sarrano zászlóshajójába, az Ulysses űrhajóba. Mivel szemtől szembeni küzdelemben nem képesek felvenni a harcot a csatahajóval, Hunt öngyilkos akcióba kezd, és egyenesen az Ulysses-nek repül. Az ütközést ugyan túlélik, de mindkét hajó a legközelebbi bolygóba, a Stygiába csapódik.

A hajótörést és a helyiek ezt követő azonnali támadását csak hősünk éli túl. A legénység maradéka akkor vész oda, amikor a súlyosan sérült bajtársukat, Ishit igyekeznek implantátumokkal összefoltozni. Ishi átalakítása végül sikerrel jár, így ő, félig ugyan már robotként, de túléli a dolgot. A helyzetben a legironikusabb elem, hogy ő volt az egyetlen a legénység tagjai közt, aki eleve ellenezte az Ulysses elleni támadást, így eleinte pusztán azért hagy minket életben, hogy segítsünk neki kijutni a planétáról.


A gyorstalpaló oktatórészben, miután megismerkedünk Hunt mozgáskultúrájával - amihez hasonlót egyébként FPS műfajban a Mirror’s Edge óta nem láttunk -, hamarosan megszerezzük a játék legjellegzetesebb eszközét, egy elektromos korbácsot, avagy pórázt, ha úgy jobban tetszik. Ez a szerkezet a Dead Echo program katonái számára kifejlesztett - egyébként teljesen illegális - fegyver, amely azon túl, hogy közvetlen gyilkolásra is alkalmas, statisztikát vezet használója teljesítményéről, és eltérő mennyiségű pontokkal jutalmazza a gyilkosságokat.