L.A. Noire: The Complete Edition

Kiadó: Rockstar Games
Fejlesztő: Team Bondi
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Dual Core 2,2 GHz vagy AMD Dual Core 2,4 Ghz processzor, 2 GB RAM, NVIDIA GeForce 8600 GT/ATI Radeon HD 3000, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Quad Core 3,2GHz vagy AMD Quad Core 3,2 Ghz processzor, 4 GB RAM, NVIDIA GeForce GTX 580/ATI Radeon HD 6850, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mafia-sorozat, The Godfather-sorozat, GTA-sorozat
Kategória: akció

Amikor annak idején a Rockstar és a Team Bondi bejelentették az L.A. Noire című videojátékot, a legtöbb rajongó azt hitte, hogy a csapat egy újabb sorozatot kíván elindítani a Grand Theft Auto árnyékában. Az első információk és látnivalók alapján ugyanis úgy tűnt, hogy a friss projekt tulajdonképpen ugyanazt az élményt nyújtja majd, mint a cég leghíresebb címe, csak éppen a jelen kor helyett az ötvenes évek hangulatát felelevenítve.

Aztán ahogy telt és múlt az idő, úgy érkeztek az újabb részletek, amelyek alapján csakhamar rájöttünk, hogy az L.A. Noire esetében többről van szó, az illetékesek ugyanis klasszikus detektívregények hangulatával szeretnék átitatni a kötött játékmenetet, háttérbe szorítva a sandbox elemeket, ezáltal pedig a szabadságot is. Már a nagyjából fél évvel ezelőtti konzolos megjelenéskor is nyugtázhattuk, hogy a Rockstarnak ismét sikerült egyediséget csempésznie a játékiparba, ám a PC-s játékosoknak egészen mostanáig kellett várniuk arra, hogy az elhangzottakat bizonyítékkal is alátámasszák, lévén csak néhány nappal ezelőtt kerülhetett a boltokba az L.A. Noire: The Complete Edition, amely a számítógépes átiratot hivatott jelölni.


Hogy mennyiben különbözik ez a "komplett változat" a konzolos átiratoktól? Az első és legfontosabb különbség, hogy a lemezekre égetve megtalálhatjuk az összes eddig megjelent letölthető tartalmat a játékhoz, aminek köszönhetően számtalan új fegyvert, újabb öltözeteket, nem mellesleg pedig a kampány mellett öt felfedezésre váró bűntényt kapunk extraként. Mindemellett természetesen PC-re optimalizált küllem, billentyűzetre szabott irányítás és 3D támogatás is portolva lett, ám ezekről nem most, hanem a teszt végén kívánunk bővebben értekezni.

Ezúttal térjünk inkább át a történetre, valamint a játék egyediséggel jócskán megáldott mechanizmusára. Kezdjük a cselekménnyel, amelynek középpontjában Cole Phelps, egy a második világháborút megjárt veterán áll majd, aki a frontról hazatérve úgy dönt, hogy ismét csatlakozik a fegyveres erőkhöz, de ezúttal a rendőrséghez. Cole így Los Angeles utcáinak egyik rendfenntartójaként éli mindennapjait, amíg kitűnő eredményei miatt elő nem léptetik. Az utcai járőrözést, az éjszakai szolgálatot és a kényelmetlen egyenruhát így csakhamar felváltja Cole életében a civilben történő nyomozás, amely megannyi megoldásra váró rejtélyt és számtalan brutális gyilkosságot eredményez hősünk számára.


Az irányítást Phelps felett már egyszerű járőr korában megkapjuk, ízlésesen ekkor élhetjük át a betanító küldetéseket, amelyek finoman szólva sem sikerültek túl fényesre. Aki csak eddig jutott a játékban, az minden bizonnyal nem alkotott túl jó véleményt róla, hiszen az első néhány feladat mentes a kihívásoktól, az adott rejtélyeket gyermeki intelligenciával is könnyedén meg lehet oldani, egyedül az egyik pontból a másikba való kocsikázás jelenthet némi izgalmat. Szerencsére a későbbiekben, amikor hősünkből igazi nyomozó válik, a missziók is megkomolyodnak, így a legbrutálisabb gyilkosságoktól kezdve a rejtélyes eltűnéseken át mindenben részünk lesz, még a múltban valóban megtörtént eseteket is felgöngyölíthetünk.

A hangsúly azonban azon lesz, hogy miképpen tehetünk pontot az efféle ügyek végére, lévén a készítőknek sikerült egy olyan elragadó, legtöbb momentumában egyediséget tükröző mechanizmust kiépíteniük a játékhoz, ami egyértelműen az L.A. Noire egyik legnagyobb erősségét is adja. Fontos megjegyezni, hogy bár az alkotás egy komolyabb szabadon bejárható területen játszódik, szabadságérzetünk a nulla felé redukálódik, hiszen bár egy küldetés közben is nyugodtan elindulhatunk kocsikázni egyet a városban, de a néhány érdektelen mellékküldetés miatt erre különösebb indokunk nem lesz. A sandbox stílusjegyek tehát illedelmesen meghúzódnak a háttérben, a reflektorfény pedig inkább a történetre, valamint a játékmenetre irányul. Mivel már annyiszor megemlítettük a fentiekben, lássuk végre konkrétan, hogy mitől is olyan jó az L.A. Noire által közvetített élmény.