Mark of the Ninja

Kiadó: Klei Entertainment
Fejlesztő: Klei Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 3 GHz-es Intel processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 7800 GS vagy ATI Radeon HD 4650 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: 2,5 GHz-es Intel Core 2 Duo processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 9600 GT vagy ATI Radeon HD 5570 grafikus kártya, 3 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Shank-sorozat
Kategória: platformjáték

Habár a Klei Entertainment már 2005 óta aktív szereplője a videojáték-iparnak, a kezdeti szárnypróbálgatások után a 2010-ben megjelent Shank című platformer jelentette számukra az igazi áttörést. Mivel a kanadai stúdió rátalált egy bevált receptre, ezért úgy határoztak, hogy addig ütik a vasat, amíg meleg, így a háttérben azonnal nekiláttak a folytatásnak, ami Shank 2 címmel idén februárban jelenhetett meg. A rajongók azonban a minimális újdonságok miatt a folytatást nem fogadták olyan kitörő lelkesedéssel, mint az elődöt, így a Klei Entertainment bejelentette, hogy mielőtt lenyomna egy Shank 3-at is a torkunkon, az eredetihez kísértetiesen hasonlító játékmenettel párosítva elkészítenek egy teljesen más koncepcióban működő platformert is.

Ebből nőtte ki magát a Mark of the Ninja, ami bár valóban hasonló játékélményt kínál, mint szellemi elődje, de a végeredményt tekintve egészen más utakon halad, hiszen míg a Shank-sorozatban az öncélú és naturalista vérengzésé volt a főszerep, addig itt a gondolkodáson és a tervezésen van a hangsúly. Ezt elsődlegesen annak köszönhetjük, hogy a játék hőse egy nindzsa lesz, aki jobban szereti sötétben lopózva elkapni áldozatait, semmint szemtől-szemben felvenni velük a harcot.


Az alkotás egy kellemes, de nem túl meghatározó történettel rendelkezik, ami azzal indul, hogy ismeretlen tettesek megtámadják a nindzsák főhadiszállását, a mi dolgunk pedig – röviden és tömören – az lesz, hogy visszaszerezzük bajtársaink becsületét, kiszabadítsuk a foglyul ejtett mestereket, majd bosszút álljunk a történtekért. A Mark of the Ninja legnagyobb erénye, hogy bár rengeteg nindzsás videojáték született a múltban, talán egyik sem mutatta be még olyan felelősségteljesen a hivatás nehézségét, mint a Klei Entertainment alkotása – hangozzék ez bármennyire is furcsán egy alacsony költségvetésű cím esetében.

A legtöbb hasonló koncepciót követő videojáték ugyanis általában misztikus és egyáltalán nem kézzel fogható, de mindenekelőtt biztosan nem átlagos harcosokként ábrázolta a nindzsákat, holott eredeti rendeltetésük szerint nem csak profi orvgyilkosok, hanem elit katonák is voltak ők a feudális Japánban. Habár tesztünk alanya nem a középkorban játszódik, hanem a jelenben, így van egy kis csavarás a valódi nindzsa-mesterség és a fikció között, de mivel a játékmenet rendkívül összetett és egyben jól felépített is lett, ezért a legtöbb rajongónak feltehetően ez lesz az utolsó gondolata, de legfőképpen problémája vele kapcsolatban.


A Mark of the Ninja stílusát tekintve egy oldalnézetes, teljes egészében kétdimenziós platformer, ami maximálisan tiszteletben tartja a műfaj alapvető határvonalait. A játék legnagyobb erőssége elsősorban a szabadságban rejlik, hiszen a pályákat teljes egészében úgy teljesítjük, ahogyan nekünk tetszik, így eljuthatunk a célig akár emberéletek kioltása nélkül is, kizárólag ügyességünkre, megfigyelésünkre és lopakodási képességünkre alapozottan, ez azonban garantáltan nem lesz sétagalopp. Mivel a fő- és mellékküldetések teljesítését követően a program összesíti és jutalmazza az adott szinten nyújtott teljesítményünket, ezért érdemes lesz a legjobb formánkat nyújtani, de abban biztosak lehetünk, hogy még a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszik néha egy-egy emberáldozat, a lebukás lehetősége pedig folyamatos feszültséget generál körülöttünk.

Küldetéseink kivétel nélkül arról szólnak majd, hogy beszivárogjunk erősen őrzött épületekbe, majd ott a lehető legnagyobb csendben és feltűnés nélkül hajtsunk végre néhány feladatot, legyen szó bajtársak kiszabadításáról vagy egy célszemély likvidálásáról. Természetesen nincs probléma abban az esetben sem, ha lebukunk, hiszen amennyiben ügyesek vagyunk, könnyedén szépíthetünk a helyzeten, így például test a test elleni harcban mielőbb kiütjük a ránk akadó őrt, netán elfutunk előle, és meghúzzuk magunkat egy titkos rejtekhelyen.