Painkiller: Hell and Damnation

Kiadó: Nordic Games
Fejlesztő: The Farm 51
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 2 GHz-es vagy AMD Athlon 64 X2 processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8600 vagy ATI Radeon HD 2600XT grafikus kártya, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Quad Core 2,4 GHz-es processzor, 3 GB RAM, Nvidia GeForce 9800 GTX vagy ATI Radeon HD 4850 grafikus kártya, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Painkiller-sorozat, Bulletstorm
Kategória:FPS

A kétezres évek elejére a játékipart teljes egészében ellepték azok az FPS-játékok, amelyek a valamikori lecsupaszított lövöldözés helyett kiemelten nagy teret engedtek a történetnek, a szerepjátékos elemeknek, valamint olyan stílusidegen momentumoknak, amelyeket korábban el sem tudtunk tolna képzelni a műfajon belül. Kiemelkedően jeles képviselője volt akkoriban a koncepciójával és történelmi hűségével hódító Medal of Honor-, illetve Call of Duty-sorozat, a történetet és az ügyességi elemeket előtérbe helyező első Half-Life epizód, valamint a szerepjátékos éllel felvértezett Deus Ex. Ezzel szemben azonban szinte nyomtalanul eltűntek a Doom, a Wolfenstein vagy éppen a Quake örökségét hirdető FPS-ek.


Aki megbarátkozott az új vonulattal, az minden kétséget kizáróan kellemes emlékeket ápol abból az időszakból, hiszen igazi reformációnak lehettek szemtanúi a játékosok, de a konzervatív rajongók mégis időről időre visszasírták a régi trendeket. Nagyjából ebben az időben jelent meg a színtéren – akkor még független fejlesztőcsapatként – a lengyel People Can Fly, akik a közép-európai kreativitásról tanúbizonyságot téve nem törődtek a nyugati divattal, csupán szerettek volna a régi kedvenceik alapján elkészíteni egy minden téren klasszikus lövöldözős játékot. Ebből lett végül 2004 tavaszán a Painkiller, amiben végre nem kellett a történeten agyalni, nem kellett azon fáradozni, hogy mellékküldetések segítségével újabb lehetőségeket oldjunk fel magunknak és magasabb szintre lépjünk, elég volt csak felkapni egy fegyvert, majd likvidálni a százával ránk rontó ellenfeleket.

A régi recept meglepő módon 2004-ben ismét működött, ami elsősorban a jó időzítésnek, illetve annak volt köszönhető, hogy a People Can Fly igencsak kellemes hangulattal ruházta fel a végeredményt. A játékhoz még abban az évben megjelent a Battle Out of Hell kiegészítő, amivel még megbarátkozott a legtöbb rajongó, majd a Painkiller név szépen lassan öniróniává vált, köszönhetően annak, hogy a jogok tulajdonosa különféle szedett-vedett garázscsapatokat bízott meg az újabb és újabb önállóan futtatható kiegészítők fejlesztésével.


Néhány hónappal ezelőtt aztán megtört a jég, a DreamCatcher Interactive több éves próbálkozás után ugyanis végre átengedte a jogokat a Nordic Games csapatának, akik először úgy tűnt, hogy semmit sem kívánnak módosítani a korábbi szokásokon – elég csak a Recurring Evil mellékszálra gondolni –, de aztán újrarendezték soraikat, és ismét egy lengyel fejlesztőcsapat, a többek között a NecroVisioN révén megismert The Team 51 kapta meg a lehetőséget a bizonyításra. Habár az első Painkiller megjelenésére alig nyolc évvel ezelőtt került sor, ettől függetlenül a készítők úgy határoztak, hogy egy feldolgozással lepik meg a franchise rajongóit, ami sokkal jobb ötlet volt, mint az elmúlt évek próbálkozásainak jelentős többsége.

A végeredményt tekintve a fejlesztők nem ragaszkodtak görcsösen az eredeti alapokhoz, de a Hell and Damnation ettől függetlenül is már az első percek után képes lesz elvarázsolni azokat a rajongókat, akiket annak idején a legendássá vált bemutatkozó epizód levett a lábukról. Habár a történet a körítést tekintve nem teljesen a régi, de ismét Daniel Garner játssza a főszerepet, aki egy autóbaleset következtében a túlvilág peremére sodródik. Sem a Menny, sem a Pokol kapuja nem nyílott meg hősünk előtt, aki így azt sem tudja pontosan, hogy mi történhetett az autóban utazó családtagokkal.