Mi az élet értelme

mmint mi?

Elmondva szépen hangzik, csak a gyakorlat általában mást mutat.

Pedig végszóként õ is kiemeli, hogy nem létezik ilyen alap dolog, amihez lefaragás útján el lehetne jutni. A lefaragás épp ezt mutatja meg.

Ezzel nagyjabol egyet ertek, bar szerintem mas vilagkepunk van. ;)

szerintem sem.
nincs szükségem semmire...
és?
ennyi? objektive colmpleted?

Nem függ a faragástól.

Így van.
A boldogság elérésének kulcsa szerintem is abban rejlik, hogy lefaragjuk szükségleteinket. A vágyódás, sóvárgás megöli a boldogság érzését. A boldogságot nem külsõ dolgoktól kell várnunk, hanem magunkból, belülrõl.
Ha szeretsz valakit, szerelmes vagy, mint tévesen hiszik, akkor sem a másik ad neked boldogságot, hanem azt te idézed elõ saját magadnak, azzal, hogy adsz magadból valamit a másiknak. Ez sokszor lemondással jár.
A lemondás, az önfeláldozás egyfajta út a boldogsághoz.
Az önzés, akaratosság, vagyon felhalmozása, a megelégedettség illúzióját kelti az emberben, amihez igen komoly intelligencia szükségeltetik, hogy felismerje az ember, hogy ez bizony téves.
Ezt azért mondom, mert a legtöbb ember, átlagos ember, egész élete során sem képes ennek az alapvetõ igazságnak a felismerésére, még akkor sem ha szájbarágósan, ezerszer, több féle képen mondják el neki.
Annyira egyszerû a dolog, hogy az emberi agy már nem képes elfogadni, hogy tényleg csak ennyi lenne.

Most muszáj volt megkeresnem egy kolléga írását, ami így szól:

"A szükséges: az általad áhított boldogsághoz ÖNMAGAD szerint szükségesnek tartott dolgok halmaza.
A boldogság: ami után VALÓBAN nem marad ûr.

A boldogság feltételének tartott dolgokat, vagyis amit szükségesnek nevezünk, az embereknek nem sikerül olyan arányban bekalibrálniuk, hogy ne maradjon utána ûr.. Ezt a 'szükségest' mindenki elképzeli valahogyan. Sokaknak nem kell nagy pénz, csillogás, de majdnem mindenkinek kell legalább egy pici ház pici kerttel, szeretõ feleséggel/férjjel, néhány gyerkõccel. Vagy ha ez sem, akkor néhány barát. Vagy legalább egészség. Vagy egy tanítás, egy hit. Valami.
Ugyanolyan viszonyrendszer ez is, mint a jó-rossz viszonya.
Pengeélen való tánc, arányok keresgélése: mi az, ami valóban szükséges a boldogsághoz?
Nagy igények lefaragása, nem vágyakozás sokra, csak az 'alap' dolgokra.

De nincs alap dolog. A boldogsághoz nem szükséges SEMMI, amire azt mondjuk: dolog."

-Igen, azt hiszem Maslow tévedett..

Az az építgetés amit írtam nem cél, hanem provizórium.

hm. kösz a kedves szavakat. örülök, h ilyen ez a topic :).

kinek jobb a világunkból nézve?

vagy az élõknek, vagy a még meg nem születetteknek... õk még tehetnek valamit...

bár a megboldogultak már mindent tudnak... de nem tehetnek semmit...

de akkor mist gondolsz? mi az értelme? az, hogy építgeti az alapokat? és ha csak alapok maradnak? ha sosem tudjuk meg...

( jelezném ,hogy ami írtál,( tehát hogy várjunk és építgessünk) az is egy cél... sajnos ilyen a világ hierarchiája...
ok -> okozat
akció-> reakció

ez örök kérdés... talán erre való a vallás... végülis az azt mondja, h élj jól. és a mennyország a cél.
-és ez az értelme a földi létnek.
-Ezért kell minden jót megtennünk
-ennek kell, hogy használnia
-és ez kell motivációt adjon...

nem tudom, hogy vallásos vagy -e (ha igen, akk ezt magad is tudod), de ez mondjuk egy nem is olyan rossz ötlet.
csak nehogy szélkergetés legyen.
és ha belegondolunk, akkor egy célt keresünk. az élet értelmét.

akarod mondani "A boldogság mint misztérium" címmel

Brutus ott tévedsz, hogy én nem kesergek és ne is keress/vetíts kesergést soraimban.
Én csak vizsgálódásaim tiszta eredményeit közöltem.

Amiket írsz én életemre mind alkalmaztam és maximum csak a „kisgyeremek sírásának ideiglenes csitítására” alkalmas, s nem a probléma velejéig hatoló orvoslására.

Sok célt kitûztem és elértem már. A katarzis pedig mindig elmaradt. Visszatekintve is.
Egy cél elérése nem több vagy kevesebb, mint egy cél elérése.
Az embernek magának, belsõ lényének nem használ.
Max az egójának, aminek soha semmi nem elég, ami soha el nem érhetõ kéjt tartva az ember elé csaliul ösztönzi újabb és újabb hiábavaló fáradozások sorozatára.


És igazad van, meg kell állni, ám szerintem az icipicinél kicsit jobban, mélyebben el kell gondolkodni, át kell gondolni. Te már a fél utat megtetted. A következõ állomáshoz is már elõbb vagy utóbb el fogsz érkezni, s ez az amirõl én beszélek. Most még nem értheted, csak majd ha odaértél.


Mire megy ki az egész földi élet és maga a lét?
Miért csináljon bárki bármit is az életben?
Mi az ami az embernek valóban használ az életben?
Hogy legyen az embernek bármire bármilyen motivációja?


Amíg nincs válasz addig az ember annyit tehet, hogy legjobb belátása szerint, fenntartásokkal éli az életet, megteremti stabil egzisztenciáját, hogy ezzel anyaga legyen a nagy mûhöz melyet a válasszal majd létrehozhat. Így nem pocsékolódik el az idõ idõközben.


Szerinted kinek jobb világunkból nézve, és miért?
a) annak, aki még meg sem született
b) annak, aki megszületett, de már megboldogult
c) az élõknek

Ezek szerint Maslow tévedett. :)
Amúgy meg hol az a belsõ részünk, amit nem befolyásol külsõ tényezõ? Meg hol a határ a kettõ között?

#5242:
igen... a lelkiismeret....
csak van, akinek már nem mond semmit... akinek elcsendesült, és az minden rosszat jó dologként fog fel...

#5239
miért szívatom magam a boldogságért? mi abban a szívás, hogy nem kesergek?
másrészt... miért lenne az élet "alapjárata" a keserûség? ezek mind-mind érzések... csak van, aki úgy dönt, hogy pozitívan gondolkodik és így lesz boldog, és van, aki ezt kritizálja, azt mondja, h az élet milyen rossz, és boldog, mert úgy hiszi, hogy igaza van, és megtalálta a lényeget...
szóval a célja mindenkinek a boldogság... és mindenki azt hiszi, hogy neki nem lehet meg ez az érzés, pedig ha belegondolna, mindenben van valami jó...
(bár lehetnek kivételek).

az, hogy nincsen boldogság a világban, az csak az ember hibája... mindig csak jobbat akar, és nem tekint vissza, nem érzi, h már ért el cél, hogy mennyivel jobb neki most az alap állapotnál... pedig lehet, hogy az, ahogy most élünk, az már egy elért cél... csak ez már senkit nem érdekel, mert megint újabb célt nézünk.
és ez a szélkergetés!
ha megállnánk, és picit, csak egy iciripicirit átgondolnánk azt, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, és boldogok, akkor máris jobb kedvvel
térhetnénk vissza a harcba... bár nem is kell harc... aki megtalálta a boldogságot (és ehhez nem kell 3.000.000 $, lehet ez egy traktorgyárban dolgozó portás), az már nem akar harcolni, csak átérezni azt, hogy elérte a célt. erre kéne rájönnie az embernek...

A legtobb filozofia szerint hogy mi a jo es rossz konnyen eldontheto, cska hallgatni kell a lelkiismeretunkre.

A boldogsag egy belso erzes, ami termeszetesen sok kulso tenyezotol fugg.
Pl. a recski munkataborban nem hiszem, hogy olyan sok boldog ember volt, megha pozitivan is gondolkodtak.. :(

A tisztánlátáshoz e kérdésbén ajánlom Dr. Pressing Lajos könyvét a "Boldogság Misztériuma" címmel.

Megvilágító erejû mû!

Az ember boldogsága többek (pl. adódó helyzet) között külsõ tényezõk és belsõ tényezõk együttesébõl adódik, mert mindkettõre szükség van, és mindkettõben van olyan ami kell hozzá, pedig teljesen irányítani sem tudod (a belsõt sem), csak részben.

#5237:
Mazochizmus az hogy a boldogságodért szívatod magad, és így ezzel minimum duplán szívsz.

Nem akarom az életet szívásnak látni, nem akarom mazochizmusnak látni, csak a tapasztalás egész egyszerûen az, hogy "szarazegész".
Mindegy, hogy hogy ugrándozol, hogy pattogsz: elõbb utóbb kitörik lábad, és kénytelen leszel észhez térni, mert nem tudsz tovább ugrándozni. Szóval lehet menekülni, azt remélve, hogy a boldogsághoz jutnunk, ám ez még soha sehol nem jött be az emberiség történetében.


#5238
remek, remek
szép dolgok ezek valóban
szépen csicseregnek a madarak, szépen ugrándoznak a mókusok, szépen csobog a víz, szépen világítanak a szentjánosbogarak, de ettõl nem vagyok boldog, és ezek nem is vigasztalnak

ezek mind külsõ tényezõk

az ember boldogsága pedig emberen belüli tényezõk, amikhez külsõ tényezõkkel nem lehet eljutni

igen, de ha jó dologként fogom fel, akkor boldog lehetek...

az emberben a legnagyobb hiba az, h mindig a rosszat nézi...

mit kell ma még megtennem pihi elõtt?
hány nap van szabadságig?
stb.

nem h látnám is amit nézek. azt, hogy milyen szépen süt a nap.
hogy milyen jó végigmenni a parkon a madarak csicsergésében
hogy milyen kincs a víz
és még ilyenek...

a részletekben rejlik a boldogság...

ugye-ugye...
de ha tudjuk is...
ha tudjuk, h az élet értelme az h szívjunk, akkor is lehet boldognak lenni...
tudom, h mindez hülyeség amit teszek.
de változni akarok. és már nekem nem jó (mert tudom az igazat), akkor is segíthetek a világnak. ha hülyeség is az egész. tehetek hasznosat. ami szintén egy cél, azon belül, hogy tudom, hogy maga az élet egy nagy szívás. bár még mindig nem értem, ha a mazochizmus miért jobb, mint a boldogság.
gyakran aki azt hiszi, h tudja, h mi az élet, az úgy gondolja, h az rossz. de:

1, ki tudja, h mi a rossz és mi a j
2, ki mondta, h igaza van??
3, nem lehet általánosítani... mindenben van valami jó és valami rossz is

Egyébként attól, hogy sokminden szép az életben ill. sokmindent szépnek látsz, még nem leszel boldog.

Ugyanis ezek mind külsõ tényezõk, miközben boldogságod belsõ tényezõ.

Kérdés, hogy mennyire lehetünk szélnek kergetésétõl boldogok?

Mondjuk amíg nem vesszük észre, hogy szelet kergetünk addig mûködhet a dolog.

:) szép. elgondolkodtató....


azonban:

" ki mondta nektek, hogy nem szép az élet? / Szép ez az élet, ha sikerült úgy élned..."

ha folyamatosan csak kesergünk, és minden szépre azt mondjuk, h >kábítószer<, akkor lényegében elpazaroljuk az életünket....
mi van, ha nincs utána semmi? akkor inkább hülye kábítószeres lennék... hiába vagyok okos és szánalmas. mindig arra fogok vágyni, hogy hülye legyek, de boldog....

_A rektor leült és bólintott.
-Esetére emlékszem, elmondták nekem. Önnek is kijutott e világ gyönyöreibõl, mint másnak -
-Mindig olyan rosszkedvû, szólt Améline.
-Semmi okom sincs arra, hogy más legyek -
-Gyújtson rá -
-Kábítószerekkel nem élek, illúzió, egy-két percre elfelejteti, mint a bor vagy a szerelem, aztán elviselni még nehezebb -
-Ó, a szerelmet is kábítószernek tartja? Ebben nincs igaza, talán sohasem volt alkalma megismerni, hogy mi az igazi -
-A lét eredeti keserûsége, szólt a rektor, keserûbb, mint a kinin -
-Ön azt hiszi, mondta Bormester, és figyelmesen elõrehajolt, hogy a lét eredetileg keserû?
-Én ezt tapasztaltam, válaszolt a rektor lassan. Csak különös fájdalmat tudok érezni, ha látom, hogy az emberek miket eszelnek ki -
-Hogy a keserûséget megenyhítsék?
-Úgy van. Én nem régen vagyok itt. Régebben másutt laktam, és azt hittem, hogy csak ott van úgy. Azt hittem, jobb lesz -
-Szóval ön -
-Igen. Nehéz volt elviselni. Ott is olyan volt. Az emberek. Senki se tudja, mi történt, csak olyan furcsa az egész, végül is, ha lenne kedvem nevetni, még nevetnék is, micsoda emberek! Azt hittem, itt jobb lesz -
-Ott is ugyanolyan emberek?
-Mások, mégis ugyanolyanok. Narkotizálják magukat, nehogy észre kelljen venniök -
-Meg kellett volna házasodnia, szólt Améline, ha lettek volna gyermekei -
-Kábítószer. Csak megakadályozza az embert abban, hogy a valóságot lássa -
_Améline felállt, és süteményt hozott.
-Ha már nem dohányzik és nem iszik, legalább -
-Csak a legegyszerûbb ételeket, válaszolta a rektor, babot, krumplit, káposztát -
-De az étkezés egyhangúsága növeli a melankóliát -
_A rektor vállat vont.
-Minek. Csak elhiteti, hogy jó, pedig -
_Bormester tanácstalanul nézett Améline-re. Améline szemével intett.
-Keserûbb, mint a kinin -
-Én mégis azt merném tanácsolni, hogy nõsüljön meg, elvégre még nincs túl a koron, fiatal ember, a nõ, akinek derültebb a kedélye -
_A rektor fejét rázta.
-Én nem vagyok szentimentalista. S ez az egyetlen, ami engem a többitõl elválaszt, nem vagyok szentimentalista, és nekem nincsen szükségem mindenféle mellékutakra, hogy a fanyarságnak ebbõl az óceánjából, ami a létezés, kiutat keressek. Szenvedés, szenvedés. Ha az, hát legyen az. Én nem akarom meghamisítani. Én nem szeretek szenvedni. Ha szenvedek, akkor szenvedek. Bolondok, akik isznak és dohányoznak és szerelmeskednek, és bolondság ez a sok vallás és költészet és zene és cirkusz és kapkodás és loholás. Az angolok azt mondják, hogy minden föld alatt víz folyik, és minden élet alatt szomorúság. Én ezt az ugrándozást a kenyérért és a hatalomért és a vagyonért és az örömekért és a békéért és a háborúért mind nagyon szomorúnak találom, és tudom, hogy sokan nevetnek is rajta, mert elvégre nevetséges is, csak nézze meg õket sorjában, akármelyiket, miben komikus, de szegény bolond azért ugrándozik, mert szenved. Én nem vagyok szentimentalista. Ha keserû, hát legyen keserû. Én nem akarok csalni -

és? felõlem állhat a kerék, ha közben királyul érzem magam...
még ha ez abba kerül is, h hajtsam a kereket....

én arra próbáltam rámutatni, h legyünk boldogok....
az élet értelme mi? most õszintén?? ha azt mondanám, h az az értelme, h mentsük meg az összes pandát akkor mi lenne? mindenki azt tenné...
miért? hogy elérhesse a célt. hogy boldog legyen...

Amirõl te beszélsz, az nem más, mint önként beszállni a mókuskerékbe, a csalit magunk el tûzni és a kereket nekiállni hajtani.

Csak aztán meg ne álljon a kerék!, mert nagy fájdalmas lesz észrevenni, hogy valójában nem jutottunk sehova, ugyan ott vagyunk.

én más szemszögbõl nézném:

1, a római katolikusok azt vallják (lehet, h a többiek is), hogy az élet egy próba... egy állásinterjú a munkahely elõtt, azaz:
-"rossz vagy", élvezed az életet (negatív értelemben, tehát piálsz, lopsz, csalsz és közben jól érzed magad..) és megbuksz, azaz szenvedsz a pokolban...
-"jó vagy", és élvezed az élet valóban szép dolgaid és átlagosan élsz (akkor tisztítótûz majd mennyország)
-"naggyon jó vagy", csak Istennek szolgálsz, és egyenes út a mennybe....

2 dolgon érdemes elgondolkodni:

1: valóban az a rossz, amit erkölcsileg annak tartunk? mi van, ha rosszul értelmezzük? röviden: mi a jó? és mi a rossz?

2: sztem a legérdemesebb a "jó vagy" részt választani, nehogy szívás legyen a vége....




más értelmezésben az élet:

az élet értelme a cél. nem tudom, hogy voltatok úgy-e már az életben, h nem volt célotok... én voltam. szörnyû volt (gyorsan kerestem magamnak :D) ha nincs miért harcolni, akkor minek élni????
azonban szerintem néha nem árt visszatekinteni az elért célokra... különben mindig azon vívódunk, hogy megint csak harcolni kell, és még mindig!!!

nem. tekintsünk vissza....
pl.: bekerülés az egyetemre
munkahely szerzése
családalapítás

ha mindig csak a rosszra gondolunk, akkor sose leszünk boldogok...
A célok a boldogság eléréséért vannak. És ha nem tekintünk vissza az elért célokra, sosem leszünk boldogok...

Tehát az élet értelme egy érzés:

BOLDOGSÁG


(R)

Pont azért mert nincs értelme, pont azért mert nem mutat túl önmagán a gyakorlás.
Nem azért gyakorlunk, hogy buddhává váljunk, hanem azért hogy kifejezzük azt, hogy mindig is azok voltunk.

Szerintem arra gondolt, hogy a "Mi az értelme az életnek?" kérdés egy koan.
De azt hiszem, itt csak agyalgunk. Ez a "csak megtapasztalni lehet" is ugyanúgy csak agyalgás. Nincs szükség gyakorlásra, nagy szavak ezek..., lehet értük lelkesedni, meg beleragadni. Egy mahasziddhától talán még jogosak is lennének.

LOL De ha nincs ertelme, akkor minek gyakorolsz?
Felesleges az egesz bonyolultsag, egyszerubb lenne, ha nem lenne semmi.
Lehet, h nincs is semmi..
A minden mindegy filozofia pedig, pont hogy élet- ill létellenes.

...és a gyakorlás is egy koan, hisz az az egyetlen út ahoz a felismeréshez, hogy valójában semmilyen gyakorlásra nem szorulunk.

Igazából ez is egyfajta koan, nincsen rá válasz mivel a valóság szavakkal leírhatatlan. Csak megtapasztalni, átélni lehet, lenni általa.
Ezért a gyakorlás.

Amúgy én hajlok arra, hogy nincs értelme, de fõleg önmagában nincs.

lehet, hogy abban a nyelvtani konteksztusban ez jön ki belõle.
Szerencsésebb lenne az "élet" szó helyett a "lét" szót használni. Persze itt megint ugyanabba a problémába ütközünk mint most is, hogy ki milyen tartalommal tölti meg azt a bizonyos nyelvi jelet.
Számomra az élet értelme maga az élet. Az, hogy egyálltalán van.
Én nem válaszokat akarok adni nektek, csupán csak a saját létélményemet megosztani veletek, hátha az álltalam használt terminus valakinek valami felismerést adhat.
Az összetettség kérdése itt azért merült csak fel a részemrõl, mert ez az oka annak, hogy meg fogunk halni és minden más is elmúlik egyszer, átadva a helyét valami új dolog létrejöttének.

Értelmetlen dolog szerintem keresni az élet értelmét:)

De úgy írod, hogy ha az élet értelme magára az életre mutat, akkor az nem lenne összetett, ezért több értelme van neki (hogy önmagára mutat). Pedig ugyanúgy összetett ez is.

Értelmetlen az élet értelmét az életen kívûl keresni mert meg fogunk halni és ez azért van mert létezésünk (eme emberi formában) fel fog bomlani mivel összetett és okoktól függõ.

Ebben az esetben nem értem a fejtegetésed, hogy 'azért önmaga, mert minden más összetett'..

Dehogynem. Pont ezért értelmetlen azon kívül keresni az értelmét.

Miért, az élet talán nem keletkezett?

Az élet értelme maga az élet. Ha bármi más értelme lenne, ami túl akar mutatni önmagán, akkor nem lenne semmi értelme, hiszen minden mi összetett és keletkezett az el is fog múlni.

Mi az hogy értelme? Azért van mert kialakult. Benne a fajok sikeresebbje továbbörökíti a genetikai állományát, az egyedek meg megpróbálják maguknak megfelelõen leélni, és egy nézõpontból nézni az életet. Milyen értelme? Miért kell ennek értelme lennie?

Az élet értelme ,hogy élj és az értelem értelme pedig az, hogy kutass és rájöjj, hogy ne kutass. :D

ó én rájöttem a mondandójára. Ha elérjük a célunkat, elfogy<#ejnye1>


mint a kaja a filmben amit a hangya elé lógattak, hogy sétára kényszerítsék.

:DDddd

agykutató szeretnék lenni :)

Én bármit el tudok képzelni, nem csak "vizuális" típúsok vannak akik kívûlrõl látják hanem vannak akik belûrõl "hallják" a gondolataikat. Az emberi agy kutatás ha a matematikához hasonlítanánk még csak a Pitagorasz-tételnél jár...

egy szar fos ahol szenved a nép mint a vásáron nyert bika fasz

nem olvasok vissza De szerintem az élet értelmét majd vagy kétszázezer év múlva fogjuk megtudni<#hehe>
(szösszenet, nem érdekel a téma ) .

Ez tök jó, csak már megint nem errõl volt szó.<#miaz>
Miért klikkelsz rá a válasz gombra?
Az elõzõ se jött össze.
Szerintem nyiss új topikot ahová mindenki összefüggéstelenül fûzheti a hsz-eket egymás után.