Filozófia

Köszönöm szépen mindenkinek<#worship>, életet mentettetek :))

A rossz nem más mint a dolgokat végletekben való felfogásból eredõ szükségszerûség. Azért létezik a rossz, mert az ember hozza létre magának. A világon eredendõ jó és eredendõ rossz nincsen. Ahogy fejlõdik az egyén empirikus világképe, egyre inkább megtanulja tapasztalati úton elkülöníteni egymástól a számára pozitív és negatív ingereket. Mivel egy fajba tartozunk, emberek vagyunk, biológiai felépítésünk azonos, így a különbözõ környezeti ingerek is hasonlóképpen hatnak ránk. Ezért nagyjából hasonló módon fejlõdik mindenki empirikus világképe, a világgal kapcsolatos jó-rossz elképzelése hasonló mindenkinek.
Vegyük például az anya méhében fejlõdõ gyermeket. Még nem ismer, és nem különít el egymástól jót és rosszat. Mivel az ember ellentétpárokban gondolkodik, és fogja fel a világot, így nem ismeri a jót, egészen addig, amíg meg nem tapasztalja a rosszat. Egyetlen állapotot ismer csak, hogy milyen az anyja hasában lenni. Amint megszületik, megismer egy másik állapotot. Hogy milyen a külvilágban lenni, és differenciál, melyik váltott ki benne pozitív ingereket. Mivel a külvilág hirtelen milliónyi új ingerrel bombázza az újszülöttet, az képtelen felfogni a hirtelen információ-túltengést, és a tudata elkönyveli ezt a helyzetet negatív ingert kiváltónak, és elkezd hasonlítgatni, így rájön, hogy az anyja méhében az ingerek pozitívabbak voltak ->jobb volt, itt pedig rosszabb. Az ember világképének kialakulása tehát már születéskor elkezdõdik, és azért létezik a rossz, mert az ember relációkban, különbségeket téve, a külvilágból származó ingereket tapasztalati úton csoportosítva létrehozza, és folyamatosan építi saját empirikus, végletekkel rendelkezõ világát. Ennél fogva az a fogalom, hogy rossz, üres. Mert a rossznak nincsen saját jelentése és értelme, csupán az, amit a jóval való összehasonlításból nyert. A jónak szintén nincs saját értelme, csak az, amit a rosszal való összehasonlításból nyert. Így egyik fogalom sem rendelkezik saját értelemmel, tehát az egész jó-rossz differenciálás egy minden ember világképében szerepet játszó értelmetlenség.

Ami az egyik embernek jó, az valaki másnak rossz...

Sziasztok!
segítségeteket kérném, egy egyoldalas esszét kéne írnom errõl: Miért van rossz a világon? és sehogyan sem jön össze, ha valaki tudna segíteni akár vázlatpontokkal is azt nagyon megköszönném.<#worship>

spekulatív: a valóságtól elrugaszkodott, vagy elméleti
konvencionális: megszokott, hagyományos, szokásos, semmitmondó, üres
fenoménvilág: jelenségvilág
priorit nem tudom, valami olyasmit jelenthet, hogy "elõzõleg", "megelõzõ"
interpretáció: magyaráz, vagy értelmez
ontológia: A lét legáltalánosabb törvényeirõl szóló filozófiai tanítás
episztemológia: ismeretelmélet

Amúgy ezekbõl párat én sem tudtam így pontosan, csak körvonalazódtak nem-megfogalmazva, mert nagyon sok hasonló olvasmányt olvastam. Az a jó, amikor sok sok összefüggés után maguktól rajzolódnak ki az ismeretlen szavak jelentései.

Néhány alapfogalom jelentését... Nincs nekem ehhez szókincsem :p
csak néhány példa:
spekulatív, konvencionális, fenoménvilág, priori, interpretáció, ontológiai, episztemológiai, stb.

Miket nem értesz? :)

hm ez egész jó téma... tetszik =)
Már csak egy fogalomtár kell, vannak olyan mondatok amikbõl alig érrtek valamit :p

A MEGJÁRT, A MEG-NEM-JÁRT ÉS A JÁRVA-LEVÕ ÚT VIZSGÁLATA
-Arról, hogy a jelenben egyáltalán nincs mozgás

Az idõutazás tulajdonképpen térbeli utazás, de ugy, hogy hamarább megérkezünk, mint, sem elindultunk volna.

Az utóbbi.
Vegyünk pl. egy útkeresztezõdést. Mi döntünk hogy jobbra, balra, vagy egyenesen megyünk? Tegyük fel, hogy elindulunk egyenesen. Most menjünk vissza néhány másodpercet az idõben. Merre fogunk elindulni? Egyenesen. A múlt állandó, és ennek megfelelõen a jövõ is, mert az, ami most a jövõnk, majd egyszer az állandó múltunk lesz. Csak egyvalami lehet a jövõnk, mégpedig az, ami majd a múltunk lesz. Nem lehet a jelen adott pillanatának szabad döntése az, hogy merre indulunk el, mert 20 év múlva lesz egy múltunk, ami tartalmazza a mostani jövõnket, a most még leendõ választásainkat, és ez a múlt, vagyis a mostani jövõ, megváltoztathatatlan.

Az a baj, hogy nincs két teljesen egyforma közeg, ezért ha csak alig észlelhetõ, vagy mûszerrel mérhetetlen mértékben, de a fény- és hangsebesség is eltérõ.
Egyébként mondj példát 2 teljesen megegyezõ sebességértékre.

Köszike :)

Ezt kérdeztem a 42-ben. :-)

Boldog Szülinapot :)

Nem egészen.

Ha mindennek ugyanakkora azaz egységnyi lehet a sebessége, akkor!
Na akkor egyforma a sebességük!
Ilyen sebesség a fénysebesség.. A hangsebesség állandó jellemzõjü
közegben...stb.

Ja ez tök világos. Ha két dolognak ugyanakkora a sebessége, akkor ugyanakkora a sebessége. Ez a fizika háziban mûködik is. ;]

Szia!

Semmi baj! Csak kár, hogy nem igaz... Ha valaminek a sebessége csak egy lehet, és ez az összes valamire igaz, akkor az összes valami sebessége ugyanakkora,
végtelen tizedesre is...

ÉS a fény?

végtelen tizedesjegyekig terjedõ pontos meghatározása valami sebességének lehetetlen, és képtelenség, hogy végtelen tizedesjegyû és mégis megegyezõ sebességértékkel haladjon két különbözõ dolog, ennek megfelelõen az antilopcsorda nem haladhat ugyanolyan gyorsan, mint ahogy ennek megfelelõen semmi más két különbözõ dolog sem lehet ugyanolyan gyors. Azt pedig nem lehet általánosan kijelenteni, hogy az oroszlán mindig a legsántábbat és leglassabbat eszi meg, mert a legsántább nem feltétlenül egyezik meg a leglassabbal, mivel a lassúságnak különbözõ más külsõ tényezõi is lehetnek az adott lényt jellemzõ bénaságon kívül.

Szorri, csak rámjött xD

Egy kis filózófia:
Vegyünk egy hatalmas Afrkiát, benne egy antilopcsordát.
Milyen gyorsan halad az antilopcsorda?
Amilyen gyorsan a leglassabb egyede (ugyanis senkit nem hagynak el).
Jön a tigrinc, vagy az oroszlán.
Melyiket eszi meg?
A legsántábbat, legbénábbat, leglassabbat.
Mi történik ezáltal az antilopcsordával?
FELGYORSUL.
Az alkohol melyik agysejtet pusztítja el legelõször?
A selejteseket, bénákat, nyomorékokat.
Mi történik ezáltal az aggyal?



A TÚRÓT

Szerintem sem szabad akarat, sem szükségszerûség.
Mint hal a vízben. :)

hmmm ilyen is van? yótopik (y)

Az én életfilozófiám az, hogy a kurva életbe! :D
Már biztosan öngyilkos lettem volna, ha nem lennék hozzá balfasz ^^
A filozófia meg lófasz, semmire nem jövünk rá, csak tippelgethetünk. A saját valóságunkat emberi aggyal soha nem fogjuk felfogni :|
Vegyünk pl. egy PC játékot, a számítógép által irányított karakterek nem fogják fel a saját világukat, de mi felfogjuk az õvékét. Ezt a mi világunkat mi nem fogjuk fel, de a ...-ok felfogják a miénket. =) Szal túl sok idõt elbasztam már rá hogy ilyeneken gondolkodtam, mert úgysem jövök rá semmire.

Amúgy sztetek mi irányítjuk az életünket, vagy beteljesítjük a sorsunkat? :D

Ezért írtam, hogy ne azt értsd meg, amit írok, hanem keresd meg, amirõl írok, ha érdekel.
Dehogynem tudod figyelni, aki figyel. Csak figyelem. Olyan nehéz ez?

Fogalmam nincs mi erre a jó válasz én az vagyok aki ezt az üzenetet éppen ideírja ha csinálok valamit akkor érzem hogy az vagyok aki éppen azt csinálja.

Nem tudom figyelni azt aki figyel ehez két dolog kell nyilván van módszer rá de én nem tudom máshogy kifejezni minthogy én én vagyok

Ugyanakkor bármit is írsz meg tudnám cáfolni azt a saját elméleteddel hiszen gondolom te se tudsz megkülönböztetés nélkül komunikálni én csak arra akartam rámutatni hogy ez az elmélet saját magát is kizárja ha egyáltalán lehetséges bízonyítani vagy megérteni az sose fog menni ebben a világban illetve azokkal a módszerekel amikkel komunikálunk ergo tökéletesen felesleges foglalkozni vele ebben formájában.

Hát figyelj.. Nem én beszéltem "saját magamban lejátszódó folyamatok"-ról, és "magamon kívüli események"-rõl. Gondolom akkor minimum sejtéseid vannak arról, amirõl írtál.

Nem kell nagy ördöngõsség ahhoz, hogy az ember felismerje, hogy a saját minõsítése nem saját maga. Ez szimpla logika, amit itt és most szimpla "agyalással" megérthetsz.

Ha pedig érdekel az, amirõl írtam, a nem-megkülönböztetés, akkor figyeld azt, aki figyel. Ennyi kell hozzá, semmi több, és egy idõ után ott találod magad a nem-megkülönböztetés állapotában.

"Most megint jön a kérdés, hogy mit nevezel saját magadnak, ezt tisztázzuk elõször."

Tudod nehéz úgy bármire is válaszolni reagálni ha azon az elméleten alapulnak az írásaid hogy minden megkülönböztetés hamis és minden létezik ugyanakkor nem létezik. Ez meghazudtólja azt a világot amit mindannyian érzünk (még ha illúzió is)ugyanakkor te is bevallodta hogy az ember nem képes elszakadni az illúziójától(csak idõlegesen) ezért továbra is az illúziónkban kell folytatnunk az életünkent eszmecserénket és ez úgy nem megy hogy egyetlen egy e világon paradoxonak számító alapból indulunk ki.

Így szerintem felesleges bármirõl is beszélni mert a vége úgyis az lesz hogy mekülönböztetés ezen a világon csak emberi gondolkodásal lehet beszélni és ez nem "kompatibilis" ezzel a világképpel.

Ha tudod hogy minden amit írunk megkülönböztetés sõt hogy én írom az is te írod az is hogy ez az egész létezik azis.
Akkor miért is beszélgetsz mégis velünk?
Miért csinálsz bármit is? hiszen minden megkülönböztetésen alapul ami illuzió

Nem mondom hogy nem igaz amit gondolsz de szerintem ezzel kár vitatkozni ha létezik akkor létezik és nem tudunk vele mit kezdeni mert nem vagyunk rá képesek hogy elszakadjunk ettõl a világtól ha nem létezik megint ugyan ott vagyunk hogy mindegy hogy ez igaz vagy nem.

Tudom hogy erre a válasz megint az válasz hogy megkölönböztetek de nem tehetek mást máshogy nem tudok írni/gondolkodni ezért megint felesleges az egész.
Lehet hogy az egom nem képes elviselni az igazságot vagy kevés vagyok hozzá..

Ez okból kifolyólag nem tudok válaszolni a kérdésedre egy igazság van ezer féle elmélet és nekem kevés tapasztalatom/bízonyítékom hogy bármelyikre is azt mondjam hogy igen így van kiálok e mellet az elmélet mellet abba a hibába meg nem akarok bele esni hogy késõbb kiderül hogy hülyeség az egész.

Ebbõl kifolyólag ugy látszik hogy semmire sem tudok válaszolni nincs álláspontom de ez még mindig egy jobb változat mint ha valami hülyeséget elhiszek.

"Te úgy képzeled el a világot, hogy van egyensúly és egyenlõtlenség?"

Szerintem amit egyesek jónak és rossznak látnak az igazából az egyensúly mint jó és a megbomlott egyensúlyú dolgok mint rossz

ez egy fokkal hitelesebb elképzelés mint a jó/rossz gondolkodás
Ugyanakkor mint mindennel ezzel a gondolat menettel is el lehet jutni a paradoxonig (egyensúly nem egyensúly megint csak jó és rossz ezért ugyan ott vagyunk ahonan kezdtük) Igazából semmire amit nem tapasztaltam nem tudok/akarok biztos választ adni a hit szerintem sosem igaz amit tapasztalok arra támaszkodom bár ez elég kevés de még mindig jobb mint egy tévedés.

Most megint jön a kérdés, hogy mit nevezel saját magadnak, ezt tisztázzuk elõször.

Te úgy képzeled el a világot, hogy van egyensúly és egyenlõtlenség?

Azis érdekes ha elfogadjuk hogy a jó és rossz csak szubjektív illúzió és csak az egyensúly számít akkor a túl sok jó rossz lesz mert felborítja az egyensúlyt ugynakkor ha van jó akkor a rossz is jó mert vissza billenti az gyensúlyt ezek nagyon relatív fogalmak.
Ugyanakkor az ember vágyik arra hogy rengeteg jó legyen és ne legyen rossz ami azt jelenti hogy az ember egyensúlytalanságra törekszik ami nem jó:)

Furcsa hogy a gondolkodásnak van egy fajta határa el lehet jutni vele 99%-ig de az utolsó lépést sose tudjuk vele megtenni az ember nem tökéletes talán soha nem fogjuk megtenni azt az utolsó lépést.

Szerintem létezik ez a fajta állandó boldogság de szerintem azt nem vágyak beteljesülése váltja ki vagy egyáltalán nem az ember számára magán kívülinek tartott tények/események hanem saját magában lejátszódó folyamatok válthatják ki hogy mik azok azt nem tudom különben már nem itt ülnék a gép elött és nem ezt az üzenetet írnám :)

Jó. Hát akkor definiáld a boldogságot és a tökéletest, meg hasonló dolgokat, amikre kérdéseket tettél föl.
Ha a boldogság egy vágy beteljesülését jelenti, akkor nem lehetséges, mert az ember mindig tovább keres, nem tud megálni, hogy élvezze a gyümölcsét, ha meg is áll, rájön, hogy nem is azt kereste.
Mutass egy maradandó boldogság hordozót.
A boldogság mindig függ valamitõl, nem lehet tökéletes. Bár kinek mi a tökéletes, ugye...

én sokszor ézrem azt, hogy mindig tökéletes...
habár sokszor elfogult vagyok és nagyképû, és csak ezért nem látom az ilyen pillanatokba a rossz pontokat az életbe,csakhogy ne bántsa az egomat =)
De ebbõl a szempontból akkor ezek a rossznak titulált tulajdonságok ezekszerint mégiscsak hasznosak =)

Na jó jó! De akkor most van tökéletes boldogság és kilátástalan szomorúság vagy nincs????? hmmmm... vélemény?

Például a világbéke?

Majd figyeld meg, amikor nagyon jól érzed magad, olyankor nem gondolsz rossz dolgokra,és ennek az állapotnak mindig egy eltévedt gondolat vet véget. Valami rossz eszedbe fog jutni.

A probléma nem a boldogsággal van, hanem az, hogy a boldogság nem-kielégítõ.
Ugyanis a boldogságot kiváltó ok megszûntével a boldogság megszûnik, ily módon függ...

végül is én arra gondoltam elõször, hogy nem létezik egyik se! Mivel ha bele gondolok akkor szerintem még soha nem volt olyan pillanat amikor tökéletes lett volna minden! Szerintem mindenki aggódik valami miatt mindíg, csak max van egy jobb, boldogabb érzés ami elnyomja és pillanatnyilag nem törõdünk vele! De ha így vesszük akkor egyes pillanatok viszonylag tökéletesek! Azt nem tudom, hogy lehet-e abszolút tökéletesnek nevezni, hiszen mögötte mégis van egy kis gond!

A kilátástalan rosszról pedig nem is tudom... errõl talán a depressziósokat kéne megkérdezni! De nem tartom valószínûnek, hogy nincs mindíg valami jobb cél elõttünk! Igaz akkor miért lesznek sokan öngyilkosok! Szóval ezen filózom! hmmm...

Csak annyit tudok, hogy az egyik a másikat követi. :-)
Mi az, ami téged tökéletesen boldoggá tehet?
Nem tudom mire gondoltál, okosabb lenne, ha elõször kifejtenéd saját magad a véleményed ezekrõl.

Hi all!

Csak tudni szeretném, hogy mi a véleményetek a tökéletes boldogság és a kilátástalan szomorúság kérdésérõl? Létezik mindkettõ? Ha kifejtenéd a véleményed az lenne a legjobb, mert nem hiszem, hogy ezt a témát el lehet intézni egy két mondatos válaszokkal! :))) Szóval várom véleményetek!

bejnye :)

azon túl akkor is kiderül a válaszom a végén :)

HSZ az én nickem. :)

mit szólnék? Nem válaszoltam rá, nem is nekem mondta. :) Leírta, elolvastam, értelmeztem, más dolgom nincs vele, nincs kérdésem vagy ellenvetésem ezzel a hozzászólással :)

Kezdem azt hinni hogy mindig azok járnak jól akik buták mint a föld õ nekik soha semmi nem bízonytalan mindig mindent biztosan tudnak :D

:-)
#98-hoz mit szólsz?

oks ò_ñ

na, a nem van és a nem nincs-bõl eljutottunk idáig:)

Ha ember számára elérhetõ az objektív (nem függõ) világnak szubjektív(talán nem is a legjobb szó erre a szubjektív) megtapasztalása, és ha errõl beszélni is tud, akkor nagyon is mást jelent a kettõ. De ha a hit valami létezésében ugyanaz, mint amikor valamire azt mondod, hogy létezik, akkor a kettõ ugyanaz, mert nem is tudsz a létezésrõl másképp beszélni, mint saját szûrõdön keresztül.

Én úgy gondolkodok, hogy hit és tudás objektívan nem különíthetõ el élesen egymástól. Mert hát.. kinek mi a bizonyított? Egyik embernek lehet olyan bizonyított dolga, ami másik számára nem bizonyított. Innentõl csak statisztikailag beszélhetünk tudásról. Így a bizonyítás is szubjektív. Itt még van egy olyan lehetõség, hogy szubjektíven még mindig fönnáll a tudás és hit különbsége. De:

Nekem nincs se meggyõzõdésem, se tudásom arról, hogy Isten létezik.
Nekem nincs se meggyõzõdésem, se tudásom arról, hogy Isten nem létezik.
Nem tudom, hogy Isten létezik-e. El tudod ezt képzelni?
Ez nem Isten tagadása, legalábbis nálam egyáltalán nem úgy jelenik meg, csak mint nem-tudás, és nem-hit.
A nem-hit itt nem úgy jelenik meg, hogy "hiszem, hogy nem", hanem mint hit hiánya. És a tudás is e-képpen alakul..

""de ha nem hiszek benne, akkor a létezését utasítom el :)" - nem a létezését utasítod el, hanem a hitet a létezésében."

Persze, mi mást mondtam volna, hiszen hogy hogyan hiszek, az nem változtat meg ilyen dolgokat, hogy létezik Isten vagy nem :)

Én ugyanezt irtam a 110-esben ò_ñ "" És ha nem hiszem az ellentétét, azt jelenti hogy tagadom a >hitemmel< a létét.""

Arról volt szó, hogy nem hinni valamiben három értékû logikát használva nem jelenti azt hogy azt a valamit tagadod.

Ez a példád kicsit hasonlít ahhoz mint a másik kedvencem:
"A világban nincs egy biztos pont sem" - a tartalom szerint ez sem az, a tudat viszont tovább ragaszkodik a dolgok valós és valótlan megítéléséhez.



"én azt mondtam hogy lehet, hogy nem vagyok biztos benne, vagyis nem vagyok meggyõzõdve róla, hogy Isten nem létezik, de attól még hihetem azt hogy nem létezik :)" -minden további nélkül... ezt hívják tagadásnak, vagy valami nem-létébe vetett hitnek. (ami szerintem ugyanúgy csak káprázat, mint a hit, mivel nem bizonyított)
-A hit az mi más szerinted, mint meggyõzõdés? De ha hit ha tudás, nem lényeg, mert bármelyikkel el lehet játszani a példámat.:
(1) tudom/hiszem, hogy nincs - annak tudása(vagy hite), hogy valami nincs
(2) tudom/hiszem, hogy van - annak tudása.. hogy valami van
(3) nem tudom/hiszem, hogy nincs - nem tudása, hogy valami nincs
(4) nem tudom/hiszem, hogy van - nem tudása, hogy valami van
Amég az elsõ két mondatban valami létezését állítottuk, és tagadtuk, a harmadik, és negyedik mondatban nem valami létezését, vagy nem-létezését állítottuk, vagy tagadtuk, hanem az abba vetett hitet vagy annak tudását. Így megválaszoltam, hogy ha valamit nem tudok vagy nem hiszek benne, az nem jelenti azt, hogy az ellenkezõjét tudom, vagy meg vagyok gyõzõdve róla.
-ezeket (hit, tudás szó) úgy variálhatod szád íze szerint, ahogy gondolod, a logikai lényegen nem változtat.


Most vagy egyet, vagy kettõt mutatok. Te hiszel abban, hogy egyet mutatok? -Nem.
Akkor abban hiszel, hogy kettõt mutatok. -Nem. Látod, egyik el nem fogadásából nem következik automatikusan a másik elfogadása. Ezt még megtekerem annyival, hogy egyáltalán nem mutattam semmit.



"Persze, lehet hogy létezik, de én nem hiszek benne ( gondolom eztértetted 3értékû logikán:). (az elõbbi alapján). Viszont én arra gondoltam, hogy én nem hiszek benne egyenlõ a nem hiszek benne, nem hiszem hogy létezik-kel :) - Amikor azt értem, hogy ebben magában benne van hogy hihetek Istenben, de ha nem hiszek benne, akkor a létezését utasítom el :)" - nem a létezését utasítod el, hanem a hitet a létezésében.
Ha szerinted a "hit valami létezésében" és "valami létezése" egymással megegyezõ dolgok, akkor használsz kétértékû logikát. Ha feltételezed, hogy attól még létezhet valami, hogy nem hiszel benne, vagy nem tudsz róla, vagy pont fordítva- valami olyan dolog nem-létezhet, amit létezõnek vélsz, akkor beszélünk három értékû logikával. Itt a valamibe vetett hit/tudás nem megegyezõ a valami objektív létezésével, így az objektív létezés a szubjektív megfigyelés mögött húzódik, és a szubjektív megfigyelésnek vannak tévedései, ami háromértékû logika szerint elfogadott. (Biztos láttál már olyan embereket, akik szentül hiszik, hogy a tudomány mai állása szent, és soha nem változik, mert a dolgok így vannak) - Õk azok, akik szubjektív megfigyelésüket összekeverik a valósággal.

"#90->#93."

igen, tudom, a "nem" szó xD


"nem a "van" és a "nincs" az egy különbség?:)" -de igen az, és egyik tagadásával kifejezhetjük a másikat, akkor a tagadás lesz a különbség."

Tudom, kétféleképpen fogalmaztuk meg :)



"Ha nem hiszed el, hogy valami igaz, még nem hiszed azt, hogy hamis."
"még nem hiszed azt hogy hamis"--> Nem inkább az van, hogy tudni nem Tudom azt hogy hamis -e, viszont én hinni akkor is hiszem azt hogy hamis? :)



"Talán meglepõnek tûnik, de más lehetõség is van!"
Hát persze! Be is szúrom neked a Logika topikból ezt a kis funny hsz-em :D





"""" Egy állítás, ami bizonyítható, az ugye igaz.

most vegyük ezt a mondatot:

"Ezt a mondatot nem lehet bizonyítani"


namármost ha ez a mondat hamis, akkor bizonyítható. Vagyis akkor ez igaz, így ellentmondásra jutunk.

Ha ez a mondat viszont igaz, akkor igaz az is, hogy nem bizonyítható.

De hát pont most mondtam el (most bizonyítottam), hogy nem lehet hamis a mondat, így bizonyítottam az ellenkezõjét, ami megint nem igaz :))

"""""






"Nem vagyok meggyõzõdve abban, hogy Isten létezik(1)" szerinted ugyanazt jelenti mint hogy: "Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Isten nem létezik"

én azt mondtam hogy lehet, hogy nem vagyok biztos benne, vagyis nem vagyok meggyõzõdve róla, hogy Isten nem létezik, de attól még hihetem azt hogy nem létezik :) A második mondatod egy meggyõzõdés, sokkal stabilabb, mint az elsõ, de ahogy te mondtad, a bizonyosság Istenben csak hit, ami nem biztos =)




"3értékû logikát használva nem hinni benne nem jelenti hogy hinnél a nem-létezésében"

Persze, lehet hogy létezik, de én nem hiszek benne ( gondolom eztértetted 3értékû logikán:). (az elõbbi alapján). Viszont én arra gondoltam, hogy én nem hiszek benne egyenlõ a nem hiszek benne, nem hiszem hogy létezik-kel :) - Amikor azt értem, hogy ebben magában benne van hogy hihetek Istenben, de ha nem hiszek benne, akkor a létezését utasítom el :) (a 2 végletes típus:)

Aha... jó poén volt, és tényleg ott van mögötte a smiley. :D
#90-es hozzászólásban merült föl, a "nem nincs" és "nem van" Kérdezték a véleményem, én pedig leírtam. Ajánlom figyelmedbe: #90->#93. Benne van sallang nélkül amit levezettem.
#93-ból:
"nem a "van" és a "nincs" az egy különbség?:)" -de igen az, és egyik tagadásával kifejezhetjük a másikat, akkor a tagadás lesz a különbség.

Nem, nem kell... Tévedés. Csak lehet. Amúgy pedig nem magyaros, és mint mondtam a háromértékû logikának is ellentmond, ha valami hamisságát fogadjuk el, mert nem tudjuk, hogy igaz-e. :)

Ha nem hiszed el, hogy valami igaz, még nem hiszed azt, hogy hamis. Egyszerûen nem tudod, hogy igaz-e, vagy sem. Nem Te vagy az elsõ, aki nem képes folfogni, hogy lehet három értékû logikával gondolkodni, pedig gyakorlatilag mûködik. Például ezt hívják "gyenge ateizmusnak" vagy agnoszticizmusnak..

"A kétértékû kifejezés itt arra utal, hogy kétféle igazságértéket: az „igaz” és a „hamis” értéket különböztetünk meg, azaz egy mondat vagy igaz, vagy hamis lehet.
Talán meglepõnek tûnik, de más lehetõség is van! Az legegyszerûbb példa háromértékû logikára egy olyan elmélet, ami figyelembe veszi, hogy egyes kijelentések elvben megítélhetõek és eldönthetõek ugyan, de eldöntésükre mégsem vagyunk képesek, és ezért mondjuk egy „talán” logikai értéket is felvesz az eddigiek mellé. A fuzzy és logikák további példát jelentenek."
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Logika#Arisztotel.C3.A9szi_logika)

Én csak azt mondom, hogy valaminek a nem-létébe vetett hit ugyanúgy hit, mint ha valami létezésébe hinne valaki.
"Nem vagyok meggyõzõdve abban, hogy Isten létezik(1)" szerinted ugyanazt jelenti mint hogy: "Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Isten nem létezik(2)", mert szerintem a "Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Isten létezik" mondat sokkal közelebb áll a (2)-es mondathoz, mint az egyeshez. Ugyanis az elsõ mondatban a meggyõzõdést tagadtuk, a másik kettõben pedig meggyõzõdéssel állítottunk valamit létezõ/nemlétezõ-rõl.

Utolsó kérdésedre válaszolva: Ha kétértékû logikával gondolkozol, akkor azzal, hogy nem hiszel benne már egybõl hiszel a nem-létében, de 3értékû logikát használva nem hinni benne nem jelenti hogy hinnél a nem-létezésében, sokkal inkább magának a hitnek a hiányát, amivel elköteleznéd magad bármelyik oldalra.

Én azért használok háromértékû logikát, mert az mellett, hogy sokkal toleránsabbnak tartom, úgy látom, hogy a világ nem le írható le egészében gondolati megkülönböztetéssel. Sõt mi van ha a világ kivonja valódi arcát gondolati megkülönböztetés alol? Akkor Saját maga létezése és ezzel együtt a mi létezésünk csak káprázat.