Modern eszközökkel vizsgálták a JFK gyilkosságot

jah, biztos bennem van a hiba ha te mondod. Mivel te tökéletes vagy, te úgy is jobban tudod. Az fel sem merül, még a 222. hozzászólásnál sem,hogy lehet neked kéne át értékelni a dolgokat, mert rossz könyvbõl tanultál?
A tényeken nem változtat az,hogy a pénz teremtés mechanizmusát, csak egy szûk rétegnek tanítják. Barátnõm a Corvinusra jár, közgázt tanul, és õ sem tud mit mondani a FED-re, õ neki azt tanítják,hogy az a kormány része, és szövetségi tartalék, semmi más.

Sok ezren így látják, de sok milliónyian meg máshogy. A számok nem melletted állnak.

Az 1995-ös film valóban szédületes jóslatot tett, de vajon melyik válságra gondolt? Mert azóta volt egy orosz válság, egy távol-keleti válság, egy dotcom bukta meg a mostani. Elõtte volt 1987-ben tõzsdeválság, 1982-ben, a hetvenes években stagfláció, 1973-ban olajválság... tudod mit? Garantálom neked, hogy a következõ tizenöt évben lesz egy nagyobb válság. Majd emlékezz, hogy micsoda Nostradamus vagyok. A kapitalizmusban gazdasági válságot jósolni kb. azzal ekvivalens, hogy holnap felkel majd a Nap.

Most így hamarjában két linket találtam, magyar diák által írt makroökonómia puskában benne van, 18. oldal:

http://www.eduline.hu/archiv/filefolder/2003-07-30-08-47-37/2003-07-30-09-02-54/makro3.zip

Pénzügyi jog tétel:

http://www.vizsgazz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1270&Itemid=221

Az egyetemeken szerintem a részletesebb tárgy politikai gazdaságtan vagy monetáris politika címen futhat, de errõl tényleg egy közgázost kellene megkérdezni. Te valami gyengébb anyagot tanulsz, ahol nem sok értelme lenne a jegybank tevékenységét részletesen elmagyarázni valakinek, akit ez leendõ szakmájában semmilyen szinten nem érint.

Egyáltalán hogyan vehetnek be a közgazdászok ilyen butaságot, mint a kamatmarzs képlet ?
A helyzet az, hogy a tananyag olyan, hogy mindenki beveszi. Én is bevettem.
o Nehéz megtalálni azt, amit nem keres az ember. Megmondták mi van, minek gondolkodna rajta ?
o Az ember nem feltételezi, hogy a tananyag megtéveszti.
o Természetesen az ábrát nem mutatják. Az A > P > L relációt sem említik, és azt sem mutatják meg, hogyan teszi azt a pénzteremtéses hitelmechanizmus lehetõvé. Arra sem hívják fel a figyelmet, hogy a pénzmennyiség nagy része hosszú távú beruházási és ingatlan hitelek révén kerül a gazdaságba, ami miatt az Adósság a pénzmennyiség többszöröse, tipikusan 2-3-szorosa. USA dollárra kb 3-szorosa. A magyar forintot nézve közelebb van a 2.5-hez. Tehát nagyobb az adósság a bankok felé, mint amennyi pénz létezik. Ezt elvileg sem lehet visszafizetni. Lehet viszont csökkenteni, de csak ha az emberek rájönnek a csalásra.
o A hibás képlet egy hibás levezetésbõl jön ki, lényegében egy hibás általánosítással. Az általánosítás akkor lenne értelmes, ha az összes hitel 0 futamideju lenne (ekkor A=P) és az összes pénzt lekötnék (ekkor P=L). Természetesen az általánosítás érvényességét (érvénytelenségét) nem említik, nem vizsgálják. Tehát azért nem értik a közgazdászok a gazdaság legjelentõsebb hatását, mert a hitelezésnek csak az elsõ pillanatát mutatják nekik (a pénzteremtést, pénz multiplikátort). Pedig ez nem egy jellemzõ állapot. A hiteltörlesztés során növekszik meg az A/P arány 1.00-ról az átlagos kb 3.0 értékre.
o Valahogy sikerül beültetni a fejekbe, hogy ez a pénzrendszer így a legjobb, nem is nagyon lehetne máshogy, és ezt nem kell vizsgálni. Ennek pontos módszerei egy külön vizsgálatot megérnének, mindenesetre bárki által könnyen ellenõrizhetõ tény, hogy sikerül ezt a képet kialakítani.
o Végül is volt 300 évük, hogy kidolgozzák azt a megtévesztõ szemléletet és tananyag szövegezést, amivel leginkább el lehet fogadtatni a pénzmultiplikátor mechanizmust (ahogyan a bankok a pénzt teremtik). Tájékoztatni kell olyan mértékben, hogy az a kiváncsiságot kielégítse, ne gondolkodjanak rajta. Ugyanakkor nem lehet eltitkolni sem, és a banki tevékenységeket is el kell tudják végezni. A banki tevékenységeket kiválóan el lehet végezni anélkül, hogy a lényeget értenék. A bankok alkalmazottainak többsége szellemi segédmunkát végez. Egy bankba elég 5 ember is (mondjuk egy 100ezres igazán nagy bankba inkább 20), aki tényleg érti, hogy mi folyik itt.

Megfigyelhetjük, hogy a politika (törvényhozás), és a sajtó (véleményezés) látványosan nem tudja kezelni a helyzetet, semmiféle reális megoldási koncepcióval nem rendelkezik. Most már láthatjuk, miért: mert a közgazdászok a hibás, súlyosan megtéveszto tananyag miatt nem értik a gazdaság legjelentosebb hatását, mindenki más pedig megértés nélkül veszi át a hibás koncepciókat.
Így aztán az a szánalmas helyzet áll elo, hogy a politika + sajtó úgy próbál meg bonyolult makrogazdasági rendszereket hangolni, hogy fogalma sincs a gazdaság legjelentosebb hatásáról. Mintha integrálni próbálnának, miközben még az összeadást sem ismerik. Nem fog menni. Láthatóan nem is megy. Mert olyan gépet piszkálgatnak, aminek a mûködésének még az alapjait sem értik.

Most nézem Gál Marcel elõadását a pénz rendszerrõl. Ugyan azt mondja amit már mi is tudunk Remarkkal.

Marcell kijelenti,hogy a közgazdászok azért nem értik, vagy azért nem látják át, mert a közgazdászoknak direkt úgy tanítják ezt az egészet,hogy ne értsék ezt.

Ezért gondolom, gondoltam, hogy Kukacosnak van valami közgázos ismerete, mert folyamatosan azokkal a dolgokkal jön amit a közgázos tankönyvekben is megtalálható, dezinformáció, félre magyarázás.

Pedig a valóság nagyon egyszerû, és ha kukacos is eldobná azt a sok szart amit mások ráerõltettek, és üres lappal, elõítéletek nélkül próbálná meg újra áttekinteni a rendszert akkor nagy valószínûséggel nyilvánvalóvá válna elõtte is az egész csalás mechanizmus.

Kukacos, csak gondolj bele, én és Remark már kezdetektõl ugyan azt mondjuk, nem súgtunk össze, hogy mit mondjunk neked, és nem csak mi vagyunk így, hanem még sok sok ezren a világon, akik teljesen ugyan úgy, pontosan úgy látjuk az egészet, anélkül,hogy bármi formában egyezkedtünk, vagy szervezõdtünk volna.

Csupán csak azért van így, mert véletlenül megláttuk a csalafintaságot, és onnantól kezdve nagyon kritikusak lettünk mindenre, amit a tankönyvek, média, politika próbált ránkerõltetni.
Elkezdtünk utána nézni, hogy vajon mi ez a jelenség, mi is az igazság, és észrevettük, hogy nagyon sok mindenben hatalmas viták vannak, nincs egyetértés semmiben sem amit a kormány, vagy népképviseletek akarnak.
Nagyjából minden egy dologra vezethetõ vissza, hogy valakik manipulálnak minket.
Becsapnak, kirabolnak. Az információinkat nem egy helyrõl szerezzük be, hanem minden lehetséges forrásból, újságok, könyvtárak, internet, szabad sajtó.
Érdekes módon, akár honnan nézzük az eseményeket, ugyan oda vezetnek a szálak.
Mivel nem egy helyrõl szerezzük be az infót, hanem világviszonylatban mindenhonnan, ezért az sem mondható, hogy direkt manipuláltan akarnak beetetni minket ezzel amire mi rájöttünk.
Hiszen a gyakorlat bizonyítja.

Most néztem meg a közel 3 órás money mastereket, most volt rá idõm.
1995-ös film, és a végén egyértelmûen kijelenti a faszi,hogy gazdasági válság lesz nemsokára. Holott akkor még nem lehetett látni a jeleit, egyszerûen ez már akkor tervbe volt véve, voltak nyilvánvaló jelek, hogy a hatalmi elit ezt tervezi, de mindenki szart rá.
Erre most meg bekövetkezett, és azt mondják, hogy nem lehetett látni elõre, ha tudták volna már akkor megelõzõ intézkedéseket hoztak volna.

Ez a válság, bizony meg volt tervezve, matematikai pontossággal.
Ez egy olyan bizonyíték, a film, amit nem lehet letagadni, hogy véletlenül ráhibázott az elõadó a filmben, és meg is indokolta,hogy miért van szükség erre a válságra. Miért lesz ez jó a hatalmi elitnek.

A világot nem közvetlenül a bankrendszeren keresztül irányítják, nem a bank hozza a végsõ döntéseket, hanem a menedzserek.
A bank egy nagyon jó eszköz tömegek, államok eladósítására.
Ha egy cég nem kap kölcsönt, másképpen is szerezhet pénzt, mondjuk kivonhat valamennyit a már meglévõ pénzek közül a gazdaságból.

Akik a felsõbb körökben vannak, õk nem úgy gondolnak magukra mint valami összeesküvés elmélet szereplõire.
Õk ezt nem elméletileg csinálják,hanem gyakorlatiasan.
Nincs itt semmi féle elmélet, csak a gyakorlat amin keresztül irányítanak.
A közös érdek amely mentén mûködnek az a profit.
Ezt az érdeket minden hatalommal, vagyonnal rendelkezõ nagy kutya érti.
Lehet több ezren is, együtt fognak mûködni, együtt fognak szervezõdni, mert rájöttek,hogy a cél a profit megszerzése, amit a kisemberektõl lehet elvonni.
Egyértelmû,hogy a profitot úgy lehet maximalizálni,hogy ha megszüntetjük a versengést és egymással együttmûködve, közös érdekek mentén egyeztetve maximalizáljuk a forráselvonást.
Ezért monopolizálnak mindent amit csak tudnak.
Gondoljunk már bele, nagyon kevés olyan ország van ahol a kibányászott olajból befolyó bevételbõl részesülhet a nép, az eredeti tulajdonos közösség.
Valahol még a tulajdonos ország kormánya sem részesülhet a saját természeti kincseibõl. Annyira kisajátították mások.
Ezek a dolgok nem véletlenül vannak így, nagyon komoly világot behálózó szervezkedéseknek köszönhetõen.
Azt nem lehet mondani,hogy precizen minden 100% os sikerrel megy a háttérhatalom részérõl. Sokat hibáznak, persze, a káoszból eredõen, nem tudnak 100% os hatákonysággal elõre tervezni.
De nem baj, mert állandóan próbálkoznak, és õk írják a történelem könyveket is.
Titkos módszerekkel, beszivárgással próbálkoznak. Hibáikat elrejtik, nem reklámozzák. Nem is tudom ki mondta ezeket. 😄D
Iraqban nem sikerült, és már küldték is a hadsereget, és minden az övéké lett.
A hibákat ki lehet javítani, és ki is javították.

Azt mondom, hogy amikor a háttérhatalom döntést akar hozni, azzal a kellemetlen ténnyel szembesül, hogy döntései túlnyomó többségénél X behatás 10-bõl 10-szer különbözõ eredményt hoz, még akkor is, ha a szereplõket, azok pszichológiáját, a mechanizmusokat aprólékosan ismeri. Ezt a káoszelmélet - ami tudományos tény - garantálja. Hogyan tudja ilyen körülmények között irányítani a világot?

Már miért adnának választ? Írtál két elképzelt történetet: ettõl az elmélet predikál valami újat, bizonyítható, cáfolható, vagy szép lesz?

Ráadásul a példák sem igazolják, hogy a bank bármilyen szempontból centrális lenne. Elsõ példád esetében a halászléfõzésnél a döntést a kormány hozta, a bank legfeljebb rábólint vagy sem. Magyarországon 2002-ben pl. óriási halászléfõzõ-estet rendeztek, és a kormányt rohadtul nem érdekelte, hogy ez a banknak nem tetszik. Persze a te értelmezésedben a bank valami mögöttes okokból mégis áldását adta az estre, de megint: hogy lehet eközött és aközött különbséget tenni, hogy a bank, bár fogát szívta, de adott pénzt a kormány kényszerítésére?

A második példádból sem az látszik, hogy a bank bármit irányítana. Pénzt ad mások döntéseihez. A leírt információáramlás és döntési irány nincs igazolva. Pl. az atomfegyvereket jóval a kommunizmus "kreálása" után hozták létre.

A második példád egyetlen plusz információja, hogy a kommunizmust és a terrorizmust a háttérhatalom hozta létre, ami érdekes mese (mert semmi sem támasztja alá), akár úgy is lehet, akár nem is, de ennek megint nincs köze a bankrendszerhez.

"Azt mondom, hogy a világot irányítani összemérhetetlenül nehezebb, mint az embereket irányítani."
De akkor meg min vitatkozunk? Nem azt írtam hogy egyszerû a tömegeket manipulálni, hanem azt, hogy lehetséges, és meg is teszik.

"A káoszról mondottakat félreérted. Egyáltalán nem *történelmi* irányban gondolok rá, hanem a jövõre nézve."
Ezzem most valami olyasmit állítasz, hogy ha a múltat megvizsgálva ráeszmélünk hogy X behatás 10-bõl 10-szer adott eredményt hozott, akkor ebbõl az nem következik logikusan, hogy érdemes tizenegyedszerre is megpróbálni a dolgot, mert nagy valószínûséggel az fog törénni most is mint eddig 10x. Az egész attól teljesen független, hogy értjük-e hogy miért következik be az ami bekövetkezik.
Amirõl írok az végülis a világ tapasztalati úton történõ megismerése. Gondolj arra pl. hogy milyen tudása volt régen egy sámánnak. Upsz. Lehet hogy ezt nem kellett volna idekevernem. Mindegy, hagyjuk.

"A történelem semmit sem mond a rendszer predikálhatóságáról. (...)"
Másra akartam rávilágítani a példámmal. Mindegy. Ne bonyolítsuk.

"Amikor az iráni kormányt megbuktatták 53-ban, a CIA nem látta elõre, hogy emiatt húsz év múlva egy amerika-ellenes rezsim jön majd létre."
Persze hogy nem. De nem is ez volt a lényega részükrõl. Másrészt pedig szerinted nem tudták hogy elõbb utóbb lesz valami ellenállás? Dehogynem. Azt nem tudták, hogy õk mennyire lesznek sikeresek ennek visszaszorításában. Feltételezték, hogy sikeresek lesznek, hiszen a történelem rengeteg példát hozott már arra nézve hogy végül mindig õk kerülnek ki gyõztesen (ez a kijelentésem kicsit sántít, de legalább rövid).
Más kérdés: szerinted a nyugat nem látja hogy a világ problémáinak többségét õ okozza? Dehogynem. És? Szerinted azért nem hagynak fel a jelenlegi politikájukkal mert nem veszik észre a kapcsolatot a cselekedetik és a késõbbi történések között? Hát persze hogy tudják hogy ha pl. bevonulnak valahova hadsereggel, akkor ott komoly turbulenciát okoznak. De lesz*rják. Amíg kezelni tudják a problémákat, addig nem érdekli õket. A háttérhatalomnál nem a tudás hiányzik ahhoz hogy a világ dolgait máshogy alakítsák, hanem az akarat.

"Káosz az, ahol bármilyen rendezõ elv tehetetlen, és a világ java része ilyen."
De nem ilyen. Abban az értelemben nem, ahogy te ezt a káoszelméletet fel akarod használni a háttérhatalommal kapcsolatban. Utalok újra a világ tapasztalati úton történõ megismerésére. Edward Bernays pl. le tudta-e vezetni pontosan matematikailag hogy mikor ezt vagy azt a kampányt megcsinálta, akkor pontosan mi lesz a hatás? Biztos hogy nem. De ez lényeges itt? Egyáltalán nem. A lényeges elem az, hogy elérte-e célját, mert ha elérte (és elérte!!), akkor elmondhatjuk hogy sikeresen meglovagolta a káoszt. A világot ma így irányítják. Nem pontosan precízen elõre kiszámolva, hanem a tapasztalatokat felhasználva. Azon mechanizmusok gyûjteménye amelyekkel kaotikus rendszert lehet irányítani, én pl. a "titkos" tudásnak nevezem, mert sajnos nincs benne a köztudatba az, hogy az embert mi mindennel lehet befolyásolni. Az emberek azt hiszik, hogy tudják mivel lehet õket befolyásolni, de közben meg ezen magabiztosságuk miatt úgy lehet õket zsinóron rángatni ahogy kell.

De fenntartom azon kijelentésem igazságát is, hogy az a káosz számodra, ahol TE nem látod hogy mi irányít. Azt mondod az emberek egy adott csoportja kaotikus? Ez nem igaz. Az emberre pontosan az a jellemzõ, hogy csoportba kerülve nekiáll szervezõdni. Errõl godolom tudsz. Ezeket a szervezõdési elveket, ösztönöket stb. kutatni is lehet ám, és ebbõl következtetéseket levonni, amely késõbb felhasználható arra hogy tömegeket irányítsanak.

"Ilyet hol írtam? Annyit írtam, hogy nem a bank irányít, hanem a rendszer egésze, amiben a bank csak egy fogaskerék, és semmiképp sem döntéshozó fogaskerék."

Ez oké, én is úgy látom,hogy nem a bank irányít közvetlenül, a bankot is az az érdekcsoport irányítja akik a politikát, a katonaságot, a médiát, és a hírszerzõ ügynökségeket, és még sorolhatnám.

"Pfff. Makroökonómiának hívják a tantárgyat, nézz utána."

Pont itt van mellettem egy rakat könyv, kötelezõen kellett tanulnom, makro, mikroökonómiát. Vállalati, gazdasági jogot, Nemzetközi gazdaság, számvitel, környezetgazdaságtan, nemzetközi jog.
Érdekes módon nincs szó egyikben sem,hogy hogy jön létre a pénz.

A Makroökonómia teli van grafikonokkal, keresleti függvényekkel, képletekkel arra vonatkozóan,hogyan érdemes menedzselni nagyobb szinten, termékekkel foglalkozik és nem a pénzzel.

Ha visszatekint a történelemben, nem káoszt véletlenszerûen alakuló eseményeket látunk, hanem tervezettséget, érdekérvényesítéseket.
Ha Lenint letartóztatják, vagy kiengedték volna, vagy ha nem akkor más vette át volna a szerepét.
Nem a világot nehéz kontrollálni,hanem az egyént, akinek lépései kiszámíthatatlanok.
Ez olyan mint Seldon pszihohistóriája, minél távolabbra ismered visszafelé a történelmet, és minél nagyobb tömegekkel számolsz annál pontosabban tudsz elõre jelezni eseményeket, és annál precízebben fogsz tudni valamit manipulálni, befolyásolni. Logikus.
Természetesen, nem lehet mindent 100%-os kontroll alatt tartani, de ha valami nem úgy jön össze ahogy kell, megpróbálják újra és újra, ha kell máshogy.
Hányszor volt már olyan, hogy ha országot nem tudtak kurupcióval irányítani, akkor megrendezték a hatalmi átvételt, puccsot hajtottak végre.
Vagy, likvidálták az elnököt, hogy mást ültessenek a székbe.

Iraq, Szaddamot megpróbálták korrumpálni, de nem engedett a vesztegetésnek.
Megpróbálták, megdönteni a szaddam "rezsimet", számtalanszor megpróbálták megölni, de nem sikerült, Szaddamnak nagyon erõs védelme volt, és sok tapasztalatot szerzett még a CIA-nál töltött idõkbõl, tudta, hogy mûködnek, annak idején õ is bérgyilkosa volt a kormánynak.
Mivel nem mûködött semmi, bement a hadsereg.
2001. 09.08-én már készen volt egy katonai forgatókönyv Bush asztalán a közel keleti régiók ellenõrzés alá vételére.
3 nap múlva már indok is volt már.
Tisztán látható,hogy Bush megválasztása után, milyen szépen felgyorsultak az események, és hirtelen mindenhonnan feltûnt az ellenség.

"Te most akkor végül is azt akarod kijelenteni,hogy senki nem irányít oda fentrõl."

Ilyet hol írtam? Annyit írtam, hogy nem a bank irányít, hanem a rendszer egésze, amiben a bank csak egy fogaskerék, és semmiképp sem döntéshozó fogaskerék.

Tudod, Magyarországon is nagyon sokan dalolva ünnepelnék, ha a forint helyett euróval fizetnénk. Én is. Valahogy biztonságosabbnak érzem a pénzem, ha a német gazdaság van mögötte, mint a magyar. Fura, mi?

"Miért nem tanítják gazdaságtanból,hogy honnan is jön igazából a pénz, hogy jön létre. Miért ferdítenek?"

Pfff. Makroökonómiának hívják a tantárgyat, nézz utána.

"Irán története valóban az egyik legmocskosabb sztori, amit a világ hatalmai saját érdekükben egy országra kényszerítettek. De ez politika, nem gazdaság."
Nem választható el egyik a másiktól. Mi számít politikának? Az, hogy jó lenne ha mi lennénk erõsek, és más nem? És mi számít gazdaságnak? Azon folyamatok összessége amivel biztosítjuk az elsõségünkhöz szükséges erõforrásokat? Akkor ha nyugatbarát kormányt ültetünk Irán élére amelyik biztosítja hogy az olajat nyugati cégek kaparinthassák meg, akkor az politika, vagy gazdaság szerinted? Az alapprobléma, hogy a brit cégeket kirúgta Irán, az gazdasági, vagy politikai probléma volt?
Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy az iráni példa fenti bemutatásában a hatalmi piramis két szintje mutatkozik meg. A (szerinted mindennapi) politika, és a gazdaság. Te szeretnéd úgy leegyszerûsíteni a dolgokat (miközben a világ bonyolultságáról beszélsz) hogy egy probléma vagy gazdasági, vagy politikai jellegû. Pedig Irán esetében is láthatjuk, hogy a hatalmi szint összes lépcsõjének rá kell bólintani (beleértve a legalsó szinten álló embereket) hogy a mûvelet sikerre vihetõ legyen.

És hogy mi a szerepe itt a bankoknak? Az olaj kitermeléshez is, és a puccshoz is erõforrásokat kell mozgósítani. Tehát miután kitalálták hogy mi is legyen a megoldás az iráni helyzetre, elõször is pénzt kellett rá szerezni, mert fabatkáért cserébe senki nem csinál semmit. Tehát elõször megbeszélték hogy ki és mennyi pénzt fog milyen forrásból a mûvelethez adni. Miután megvolt a pénz, a különféle cégekkel biztosíttatni kellett a mûvelethez szükséges nem pénzbeli erõforrásokat, mint gépek, anyagok, emberi erõforrás. A tömegek manipulációja pedig a legalsóbb hatalmi szintre maradt, a kormányokra (hagyományos értelemben vett politikai erõkre), és médiára. (Most fentrõl lefelé haladtam az egyes hatalmi szinteken.)

"Te valamiért ragaszkodsz hozzá, hogy a lényeg kizárólag a gazdasági akarat és gyakorlója a bank..."
Nem ezt gondolom. Kezdem úgy érezni hogy tényleg hiba volt túl sokat írni, nyilvánvalóan nem olvastad végig vagy nem értetted meg hogy mirõl írok. Már #142-ben felvázoltam a hatalmi hierarchiát, most is csak az ott leírtakat tudnám ismételni.
A te illusztrációdat kiegészítve a piramis így néz ki:
1 - hétköznapi emberek < 2 - politika, média, egyház, hadsereg stb. < 3 - gazdaság < 4 - bank < 5 - háttérhatalom

Ez a fajta osztályozás szimplán segít megérteni azokat a bonyolult folyamatokat, ami számodra csak mint káosz jelenik meg, mert nem érted hogy ki kivel van. Ha egyetértesz vele hogy ez így van, ha nem, attól még a dolgok a valóságban ugyanúgy mennek tovább, tehát írhatod hogy ez semmivel nem visz közelebb minket a világ megértéséhez. Erre reagálok a következõkben, olvass tovább.

"Hogy tudnál különbséget tenni ez és aközött az eset között, hogy a politika irányítja a bankot?"
Egyszerû: ha megszületik egy politikai döntés, akkor mi kell még ennek a megvalósulásához? Pl. a (hétköznapi) politika (alulról második szint) kitalálja hogy elvarázsolja a tömeget és rendez nekik egy össznépi halászléfõzõ estet. A döntés megvan, hogyan tovább? Mi kell még, hogy az akaratból valóság legyen? Hát, erõforrások. Nem akarom ezt sokáig ragozni, a lényeg az hogy kellenek emberek (1. szint), kellenek gazdasági erõforrások (3. szint), és kell pénz (4. szint) hogy mindez levezényelhetõ legyen. Ha nincs pénz, tehát az mondja a bank hogy hülyeséget csinálsz Gyurcsány fiam, akkor nem lesz parti. Ha a bank igent mond, akkor a többi már csak koordináció kérdése. De elsõsorban gazdasági háttér kell a lebonyolításhoz, azaz szabad gazdasági kapacitás. Végül szabad emberi erõforrások is kellenek, de ez utóbbit a legegyszerûbb a mai világban találni (a piramis ezen szintje a legkiszolgáltatottabb).
Természetesen a fenti példa sarkított, de hiába érzel nagy kísértést arra hogy félreértsd, inkább olvasd el 2x és próbáld meg az eddigi beszélgetésünk alapjan kitalálni hogy mi a lényegi elem a történetben.

Mi történik egy olyan politikai döntés esetén ahol a döntést (az új, most bevezetett fogalommal élve) a háttérhatalom hozza meg. Ha a háttérhatalom hoz egy döntést, mint pl. hogy hozzunk létre egy új mumust amivel lehet ijesztgetni az embereket (a mumus "stabil társadalom" megteremtéséhez szükséges), akkor a fentebb felvázolt hatalmi piramis még többet segít hogy megértsük hogy ki kivel van. A háttérhatalom meghozza a döntést, és a bankok ügyesen, anélkül hogy bedöntenék a pénzügyi rendszert, szabad pénzügyi forrásokat teremtenek. A szabad forrással elõször az akció végrehajtásához szükséges természeri erõforrásokat biztosítják, tehát az energia és nyersanyagforrásokat. Azaz forrást biztosítanak a Shell és hasonló cégeknek ahhoz hogy azok rendelkezésre bocsájtsák a nyersanyagokat és más hozzávalókat. Valamint a gazdasági élet szerplõi elvégzik a mûvelethez szükséges kellékek legyártását. Így legyártják a bombákat (WMD - weapons of mass destuction), a TV-ket (WMD - weapons of mass deception) és a többit. A háttérhatalom alatti elsõ két szinten történõ elõkészítés (3. és 4. szint) még egyszerû volt mert a bankokban is és a cégeknél is nagy a fegyelem. Most jön az a szint ami már bonyolultabb dolog, mert a következõ szint feladata az egész akció benyeletése az emberekkel. Nekik kell megfelelõ formába csomagolni az egész akciót. Ezen a szinten (2. szint) állnak az egyházak, kormányok, jogalkotás, rendfenntartás, hadsereg, média; tehát azok a szervezetek, melyek közvetlenül a legkaotikusabban viselkedõ, de (most még) nélkülözhetetlen erõforrással állnak kapcsolatban, az emberekkel (1. szint).
A példámban szereplõ mumus lehetne a kommunizmus, vagy a terrorizmus is. Mindkét mumus kialakulásának és céljának megértése egyszerûbbé válik, ha szem elõtt tartjuk a felvázolt hatalmi piramist.

Bush-os példádat nézve, a fenti mumuskreálási történet úgy zajlik le, hogy elõször a bank kap telefont, hogy források kellenek a mumus (pl. kommunizmus) életben tartásához, majd telefont kapnak a gazdasági szereplõk közül a legnagyobbak, végül telefont kap Bush. Innen is látszik hogy Bush egy "senki". Egy céltábla, akin a hétköznapi ember levezetheti a frusztáltságát (nyilvánvalóan teljesen feleslegesen). Másnéven Bush egy frontember. Õ az az arc, amelyik megjelenik a TV képernyõjén, mikor bejelenti a rossz vagy a jó híreket. Gyakorlatilag meg felolvassa az 5. szintrõl érkezõ parancsokat.

A cikkhez visszakanyarodva, Kennedy egy olyan 2. szinten pozícióval rendelkezõ, de 5. szinttel is szoros kapcsolatban álló ember volt, aki a kommunizmus nevû mumus életbentartásában nem akart úgy részt venni, ahogy az 5. szint kijelölte számára. Ezért megölték. Ez utóbbi az én elméletem, olvasni nem olvastam sehol így konkrétan, csak az erre utaló többi dolgot olvastam. Így akár az is lehet hogy teljesen hülyeség. ;-)
De arra jó példa, hogy milyen összefüggések megértésében segíthet a háttérhatalom kifejezés bevezetése.

Én úgy érzem hogy a fentiek megfelelõ választ adnak az általad felvetett hiányosságokra.

Nem az írtam, hogy "nem része", hanem hogy NAGYON KIS része! Olvasd el mégegyszer. Ég és föld a különbség. Azt mondom, hogy a világot irányítani összemérhetetlenül nehezebb, mint az embereket irányítani.

A káoszról mondottakat félreérted. Egyáltalán nem *történelmi* irányban gondolok rá, hanem a jövõre nézve. Visszanézve minden rendezettnek tûnhet, de a jövõbe nézve az elágazások száma túl nagy ahhoz, hogy irányítani lehessen. Az irányítást mindig a jelenben kell végrehajtani: ha kontrollálni akarsz valamit, sosem arra vagy kíváncsi, mi történt, hanem mi történhet holnap. Nem az a kérdés, hogy a múltban központi akarat hozta-e létre a síneket, hanem hogy bárhogy is alakul, sínt csinált volna-e a központi akarat.

A történelem semmit sem mond a rendszer predikálhatóságáról. Klasszikus vita, hogy történhetett volna-e másképp is egy fontos történelmi esemény, ha valaki más van adott helyen? Híres anekdota, hogy Lenint majdnem letartóztatta egy rendõr valamelyik fontos szavazás vagy beszéde elõtt egy nappal, mert nem volt nála valami papír, de végül elengedte. Ha letartóztatja, a történelem esetleg máshogy alakult volna. Nincs az a szuperhatalom, központi akarat, ami Lenin letartóztatását és következményeit elõre tudta volna látni, ha megtörténik. Amikor az iráni kormányt megbuktatták 53-ban, a CIA nem látta elõre, hogy emiatt húsz év múlva egy amerika-ellenes rezsim jön majd létre.

"Te káosznak nevezel egy olyan rendszert ahol szamodra a rendezo elv ismeretlen."

Nem. Káosz az, ahol bármilyen rendezõ elv tehetetlen, és a világ java része ilyen. Ezen állítás igaz attól függetlenül, hogy ismerem-e a rendezõ elvet avagy sem. Ezért mondom, hogy bizonyítható, hogy a világ története nem tervezett. Utólag annak tûnhet, pedig csak a rendezõ elv kapkodását látjuk, ahogy a folyamatosan változó körülményekre igyekszik válaszolni.

Te most akkor végül is azt akarod kijelenteni,hogy senki nem irányít oda fentrõl.
Akkor mivel magyarázod azt,hogy országokat szisztematikusan adósítanak el, belsõ politikai közremûködéssel, korrupcióval.
Miért van az,hogy országok, független államok veszítik el pénzügyi szuverenitásukat. Egész europában csaknem kizárólagosan az eurót használják.
Nem hiszem,hogy az országok dalolva újjungva ünnepelték azt,hogy át adták a valutájukat, immár jogilag is idegen kézbe került az országok pénze.

Az iskolai történelem könyvekben miért nem írnak olyan fontos jelenségekrõl, fogalmakról mint a szabadkõmûvesség, illumináti csoport, cionisták, vagy a 2. vh-ban honnan bukkant fel hitler. Miért nem írnak a Thule-társaságról, vagy teozofia csoportokról amiben hitler is résztvett, akik segítségével alapította meg a náci pártot és akiknek köszönhetõ hitler hatalomra jutása.
Mára már nyilvánvaló törénelmi tényeket hallgatnak el olyan hivatalos források mint az iskolai történelem könyvek.
Miért nem tanítják gazdaságtanból,hogy honnan is jön igazából a pénz, hogy jön létre. Miért ferdítenek?
Ha ez nem áll senkinek sem az érdekében miért tapasztalhatóak ezek a tipikus tendenciák világszerte? Túl sok lenne már a véletlen,hogy ez valóban csak véletlen legyen.

A központi és a kereskedelmi bank technikailag semmiképp sem ugyanaz. Azon lehet vitatkozni, hogy ki irányít kit, de abban a filmben is el van szépen magyarázva, hogy a központi bank kizárólag az államnak és a bankoknak kölcsönöz, a bankok pedig mindenki másnak. Bármekkora susmus van a háttérben, a rendszer korlátokat szab, hogy mit tehet meg egy KB és egy ker. bank.

"A kozponti bankoktol felvett hitel kamatait is vissza kell fizetni valakinek. A kibocsajtott kotvenyekre a kamatot is ki kell fizetni (ez a ketto nagyjabol egy es ugyanaz, nem?). Ez is a tarsadalmat terhelo adossag, az lenyegtelen hogy hogyan hivjuk."

Ez egy olyan adósság, amit az állam a maga akarata szerint fizet vissza. Megint úgy tûnik, hogy szerinted a KB a háttérben zsarolja az államot, de az állam összes szerve, minden tisztségviselõje errõl mélyen hallgat - noha mint azt #163-ban megmutattam, a törvény lehetõséget ad a kormánynak egyoldalúan módosítania a jegybank mûködését, a Parlament meg aztán végképp azt csinál a jegybankkal, amit akar.

Senki sem tagadja, hogy a kamatos rendszer a gazdaság szereplõit folytonos ugrálásra kényszeríti. Azt viszont már nem értem, hogy hogyan illeszthetõ össze ez azzal a gondolatoddal, hogy ma már "nincs verseny" a kapitalizmusban. Most akkor pörgetjük a gazdaságot, de verseny nélkül? Az adósságpénz arra kényszerít bennünket, hogy egymás nyakára hágjunk, de valójában nem is hágunk egymás nyakára? Hogy is van ez?

"Nezd a kerdest mashonnan. Ki az aki igazan jol jar a hitelek felvetelevel? A bank. Az allamnak csak a teher marad, rovidtavu politikai siker, ami kesobb csak problemakat okoz. A politikusnak maganak mi jut? Apropenz. Ki az aki igazan jol jar? A bank. Ki az aki igazan erdekelt ennek a rendszernek az uzemelteteseben? A bank."

Abból, hogy ki profitál valamibõl, hogy lehetne arra következtetni, hogy ki okozza? Ezzel az erõvel az a szemét pék tehet róla, hogy minden nap veszek kenyeret. Magyarázd már el az elsõ lépést, az õsbûnt: ki veszi fel az elsõ államkölcsönt, és miért? Ott áll a pénzügyminiszter mellett egy bankár, és a fejéhez tartja a pisztolyt? Könyörgöm, Kádárék úgy mentek nyugatra hitelért kuncsorogni, hogy még a vasfüggöny innensõ oldalán voltak. Amint jelentkezett egy kis rés, rohantak eladósodni.

"Az orokke korforgasban marad pedig azt jelenti, hogy sosem kell megujitani ugy, ahogy ma meg kell."

Tehát akkor kamatmentes pénzt javasol? Az iszlám bankrendszer példáján át látható, hogy egy kamatmentes rendszer tökéletesen képes reprodukálni a kamatos pénzrendszer minden sajátosságát, csak feleslegesen meg van bonyolítva.

A kamatnak értelme, feladata van. Tegyük fel, hogy a javaslat szerint az állam nyomtatja a papírpénzt, és abból kénye-kedve szerint valamennyit a gazdaság rendelkezésére bocsát. A kölcsönök továbbra is kamatokkal lesznek terheltek, mert senki sem fog kölcsönzésbe vágni valami díj nélkül, ami fedezi a kockázatát és kárpótolja a hiányzó pénzéért. Magyarán ha kezdetben volt x forintom, és berakom a bankba, ha az állam limitálja a pénzforrást, csak ki kell várnom, és a kamatos kamat miatt enyém lesz a világ összes pénze! Az ilyen rendszer valóban "fenntartható", de minden, csak nem kívánatos: a gazdaság szereplõit ücsörgésre ösztönzi, és a szupergazdagoknak csak még jobban kedvez, mint a jelenlegi rendszer.

Olyan pénzrendszert még nem találtak fel, ami a gazdaság szereplõit fenntartható gazdaságra ösztönzi, csak olyat, ami növekedésre, stagnálásra vagy csökkenésre. Ebbõl melyiket válasszuk?

"Legabszurdabb dolog amit hallottam az az volt, hogy nem kell az energiaval sporolni, mert a Nap kimerithetetlen, es ha megsem lenne az, majd talalunk masik Napot magunknak"

Hát ha ezt arra mondta, hogy emiatt nem kell az A-kategóriás háztartási gépeket támogatni, akkor valóban abszurd, de az emberiségnek hosszú (értsd évezredes) távon valóban nem az energiahiánytól kell félnie. Energia van a világban dögivel (egyébként sem az energia az, ami nekünk kell, hanem az alacsony entrópia).

No, ez egy összeesküvés-elmélet.

Irán története valóban az egyik legmocskosabb sztori, amit a világ hatalmai saját érdekükben egy országra kényszerítettek. De ez politika, nem gazdaság.

"Az akarat ott nyilvánul meg, hogy eldöntheti hogy ki kap és ki nem kap hitelt, és a kihelyezett hitelt milyen feltételekkel adja."

Már régóta nem az a kérdés, hogy tudná kifejteni ezt az akaratot, hanem hogy VAN-e neki. Az iráni példánál maradva, szerinted ott ez hogy mûködött: a Bank of England úgy adott kölcsön olajcégeknek, hogy azt mondta, meg kell szereznetek az iráni olajat? Titkos záradékok voltak a hiteleken? Szerinted kellett nekik bármi központi ösztönzés?

Itt a kérdés a hatalom struktúrája. A mainstream elmélet szerint a világ vezetése bonyolult szövetbe fonódik, ahol létezik politikai akarat, tehát a politikusok vágya arra, hogy újraválasszák õket, és ezért a választóikat kielégítsék, létezik stratégiai akarat, tehát egy ország katonai biztonságra törekszik, létezik gazdasági akarat, tehát az ország a nyersanyagok megszerzésére, piacok szerzésére és prosperáló gazdaságra törekszik. Ha ezek találkoznak a legfelsõbb szinteken, az ország így vagy úgy fog lépni, de egyik akarat sem jelölhetõ meg kizárólagosnak, hanem együtt képzik egy hatalom döntési elemeit, és idõrõl-idõre más és más hangsúlyokat kapnak.

Te valamiért ragaszkodsz hozzá, hogy a lényeg kizárólag a gazdasági akarat és gyakorlója a bank, ami pontosan olyan, mint ha azt állítaná valaki, hogy a kormányt valójában Mancika vezeti a fõkönyvelési osztályról. A világ egyszerûen sokkal bonyolultabb ennél. Másképp: szerinted

politika < bank < még felsõbb hatalom (ami nem látszik)

A még felsõbb hatalomról ugye fõleg csak fantáziálni lehet, mert nem látszik. Koncentráljunk az elsõ kapcsolatra, miszerint a bank irányítja a politikát. Hogy tudnál különbséget tenni ez és aközött az eset között, hogy a politika irányítja a bankot? Mibõl látszik a különbség? (Ne gyere megint azzal, hogy a KB független, megmutattam, hogy az érvényben levõ törvények szerint az állam úgy cseréli le a KB-t, ahogy akarja!) Én azt az esetet hoztam, hogy ez talán úgy vehetõ észre, hogy van banki akarat, de nincs politikai (telefonál-e Bush avagy sem). Az elméleted szerint ez nem áll, mert miután a bank irányítja a politikát, Bushnak leszól a bank, és Bush telefonál. De, és ettõl összeesküvés-elmélet az elméleted, ez a lényeges elem, ami eldöntené, hogy ki irányít kit, nem látható, nem bizonyítható, csak úgy hiszed, hogy ez ott van.

Magyarán mivel járul hozzá a bankközpontú elmélet a világ megértéséhez? Semmivel.

Predikciós ereje nincs: a dolgok pontosan ugyanúgy történnek a mainstream elméletben, mint vele. Az egyetlen predikciója talán az, hogy az államok kizárólag gazdasági érdekeket vagy a szupervagyonos réteg érdekeit követve lépnek, ami bizonyíthatóan nem igaz. Ekkor jönnek a "néha pihentetni kell a lovat" érvek, ami a rossz elmélet jellemzõje ("szerintem az alma mindig felfelé esik, csak a) nem úgy látszik, b) vannak kivételek").

Bizonyítható? Nem, mert az elmélet szerint a kulcselemek nem látszanak.

Cáfolható? Nem, mert mindig azt mondod, hogy a lényeg abban van, amit nem látunk.

Még csak nem is szép, tehát nem ad egységes képet valami könnyû feltételezésbõl, hiszen egyenesen feltételezi, hogy az elmélet következményeképp átadott banki utasítások, noha százezernyi, milliónyi ember tud róla, mivel "minden zárt ajtók mögött zajlik", nem derülnek ki! Ez teljes képtelenség: a compartmentalization ellenére elég jól tudjuk, mit csinált a CIA ötven éve, még belsõ titkos dokumentumok is felszínre kerülnek. Érdekes módon a banki manipulációkról semmi sem szivárgott eddig ki.

Magyarán amíg ezeket a pontokat nem javítod, az elméleted nem átadható, meggyõzõ, tehát tudományos, hanem összeesküvés-elmélet. Így legfeljebb privát játék, kifacsart világnézet, ami akár úgy is lehet, de semmi okunk azt hinni, hogy úgy is van, sõt, a masszív feltételezései miatt jó okunk van azt hinni, hogy egyáltalán nem úgy van.

"Erre most jössz megint azzal, hogy a hitelkihelyezéssel befolyásolja a gazdaság szereplõit..."
Azt írom hogy nincs mikromenedzsment, tehat nem a legfelsõbb réteg adja ki direktben a parancsot a legalsó rétegnek. Hanem a hierarchikus struktúra és a compartmentalization "felhasználásával" az adott szervezet (gazdasági szervezet, kormány, médiabirodalom stb.) céljait szabják meg. De a részleteket nem a bank fogja papírra vetni és parancsba adni az egyes szereplõknek. Elég a szervezet vezetésének célt kiadni és a szervezet tagjainak nem kell innen kezdve semmit sem tudniuk, az a vezetõ dolga hogy a célt az egyes "alosztályok" számára meg tudja úgy fogalmazni, hogy a végén az irányítása alatt álló szervezet eléri céljait.

"De mint azt már írtam, a bank más hatalmi ágak egyetértése, kérése és támogatása nélkül nincs a saját fõkönyvén túlmutató gazdasági akarata."
De van. Az akarat ott nyilvánul meg, hogy eldöntheti hogy ki kap és ki nem kap hitelt, és a kihelyezett hitelt milyen feltételekkel adja.

"Végez kockázatértékelést, de ha egy hiteltõl profitot remélhet, a hitelt ki fogja helyezni."
A bank mûködés nem mechanikus, és nem mentes a korrupciótól. Annak ad hitelt, akinek akar. A feltételeket mindig õ szabja. Ebben a kérdésben most te se legyél mechanikus.

"Miért akarjuk mindenáron a bankszektornak tulajdonítani a politikai akaratot?"
Nem értetted akor azt a struktúrát sem amit a hatalomról felvázoltam. A politika alsóbbrendû hatalmi szint. Az a politikai amire politika szakma néven hivatkoztam. Ez a bankok alatt áll. A bankok felett is áll egy "politikai" erõ, de ez nincs jelen nyíltan. Ez nem hivatalos, ezekrõl nem lehet információt kapni, ezeket nem te választod.
Válasszuk szét a kétfajta politikai erõt. De mint írtam, lehetséges hogy egyazon személy megjelenik mindkét politikai szinten is, de mindkét szinten más a funkciója, más a "munkaköre".

"Mibõl gondolod, hogy az Exxon vezetésének ez a sikertelenség fel se tûnik?"
Nem egészen jó a példád szerintem. De a részletektõl elvonatkoztatva a (javarészt kisebb) cégeknek igenis feltûnik hogy nem kapnak forrást. De egyébként meg pont ezért, mert forrás nélkül egyik cég sem tud létezni, ezért a nagyobb cégek élére eleve olyan ember kerül, akit a forrással rendelkezõk akarnak hogy kerüljön. Lásd politika: abból lesz az elnök, akit a forrással rendelkezõk akarnak hogy elnök legyen. Kisebb-nagyobb kivételek vannak, de alapjaiban ez dönt.

"Még ha feltesszük, hogy a vállalat vezetését lefizetik, elhallgattatják, érdekeltté teszik a hallgatásban, hogy gondolod, hogy a vállalat menedzsmentje ezt a kudarcot képes titokban tartani a cégen belül?"
Még szép hogy képes. Soha senki nem lát az orránál tovább. Senki nem tudja mi zajlik egy szinttel feljebb. Pl. a banki tisztviselõnek (tudod, aki a pult mögött ül) fogalma sincs hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött folytatott megbeszéléseken és hogy ezek eredményeképp ki mennyi pénzt kapott. És ha látja hogy mennyi pénzt kapott? Ott van mikor azt a pénzt elköltik? Nincs. Lát egy hitelszerzõdést, ha lát, mert általában nem lát, mert semmi köze hozzá. És hitelszerzõdésbe azt hazudnak bele amit akarnak. Kiadnak hitelt "ivóvízinfrastruktúra-fejlesztés" címen (milyen nemes cél, igaz?), de a tégla meg csövek mellett vesznek fegyvereket is (jobban mondva: az "alvállalkozóval" vetetnek fegyvereket) amivel kiírtják azokat a törzseket akik az infrastruktúrafejlesztés útjába álltak. És az egészrõl mit látsz a lapokban? Annyit hogy van egy béna afrikai ország ahol megint egymást ölik a buta-buta emberek, akik nem tudják eltanulni tõlünk fejlett nyugatiaktól az élet békés módját. De hogy az egész mögött a bank felett állók által kitalált, és a bank által finanszírozott akció lapul meg, azt már senki sem látja, mert az nincs benne az újságban. Mert hogy mit csinál a bank, az banktitok!

"Gondolod, hogy az Exxon részvényesei szó nélkül hagyják, amikor a Shell elsõ olajkútjai megjelennek Iránban, ráadásul tudva, hogy az Exxon megtette az elõzetes felméréseket?"
Csak hogy a konkrét példádra is reagáljak: Nincsenek már egymással nagyon versengõ cégek. A verseny rossz, megmondta a kapitalizmus egyik királya is. Így nincs is verseny. A Shell vezetõi mögött is ugyanazok állnak mint akik az Exxon vezetõi mögött állnak. A kivitelezésben már el lehet bukni, tehát lehetséges hogy a részvényesek pórul járnak, de teljesen más okokból járnak pórul. De ezt írtam, hogy a bank nem mikromenedzsmentet végez, azaz nem adja ki pl. a Shellnek hogy a céljait pontosan hogyan kell megvalósítania. A részletekrõl a Shell és az Exxon gárdája (a különbözõ osztályok, alosztályok és alvállalkozók sora) kell döntsön. De az alvállalkozók és osztályok nem látják hogy mit csinál a többi alvállalkozó és osztály, így a Shell tevékenységének eredménye nem sok ember fejében üt szöget.

"Az Exxon egyébként is óriási hitellel és készpénzzel rendelkezik, általános felhasználású keretei vannak, amibõl röhögve kifizet egy nagyobb szabású projektet."
Nem érted. Az Exxon nem juthatott volna el idáig ha nem lenne folyamatos támogatás mögötte. Nem is vesznek fel olyan vezetõt, de munkatársakat sem az Exxonhoz, aki az Exxon üzleti érdekei ellen van. És mi az Exxon üzleti érdeke? Az, amit az Exxon vezetõit "kinevezõ" háttérhatalom annak tart.

"Ha most erre a világ összes bankja megfenyegeti, hogy akkor a jövõben nem ad hitelt, ha nem viselkedik, gondolod, hogy ezt szó nélkül hagyják egy éles gazdasági verseny körülményei között?"
Nincs "világ összes bankja". Nincs "éles gazdasági verseny". Az a szint amirõl mi beszélünk minden összekapcsolódik. Nagyon régóta magyarázom ezt. :-)

"Hogy gondolod, hogy az összes ilyen manipuláció, a világ összes óriás- és középméretû cégével évszázadokon át titokban tud maradni?"
Úgy, hogy minden zárt ajtók mögött zajlik. De te magad is felhoztál példákat esetekrõl, amire fény derült. A svindli nagy rész ismert. De mivel nem jut el sok emberhez, ezért ezért nem áll össze kép az emberek többségének.

"Ha azt mondod, ilyenek nap mint nap történnek ma is, akkor írj konkrét példát."
Nézd meg alaposan az 1953-as iráni hatalomátvétel részleteit, ez jól bemutatja hogy mi hogy mûködik. De jól nézd meg milyen forrásból veszed a történetet, mert ha kimarad pár fontos részlet, akkor az egész történet máshogy fog lejönni. Érdemes a századfordulótól megnézni hogy mi történt Iránban.
Majd még keresek más példákat is, de a XX. század teljes történelme ilyen esetekkel van tele, te is írtál ilyen példákat.

A történeted többi része kicsit zavaros (sajnos kapkodva olvasok/írok - sietnem kell), de majd még lehet hogy regálok rá.

Amúgy, ezekrõl a témákról lehetne írni itt az sg.hu-n egy jó kis cikket.
Már ez a 205.-ik hozzászólás csak a jfk ügyhöz, biztos lenne érdeklõdõ.
Meg kéne próbálni cikkezni a banki háttérhatalomról itt az sg-én, és majd meglátjuk mi lesz.
Lehet meg sem jelenhet majd.

Szakmai ártalom nem lehet, mert a szakmádban - gondolom - elfogadod a folyamatos fejlõdés szükségességét. A társadalomban sincs másként. Ahogy jönnek ki az egyre jobb processzorok, vagy operációs rendszerek, úgy kellene fejlõdnie a társadalomnak is. Marx szavaival élve: a társadalmi öntudatnak is. Mert már akkor hatalmas ellentmondás volt, amikor a emberiség kezébe atombomba került, és azóta nem javult a helyzet. Igaz azonban, hogy ha visszatekintek két évezredet, a fejlõdés megfigyelhetõ, mert ma nem indulnak háborúk olyan könnyen, mint Nagy Sándor idejében. Talán a vezetõ politikusok sem isznak annyit. Azok a politikusok, akiket a háttérbõl irányít ugye a pénz, és vannak mögöttük szakértõk, mely szakértõk állandóan csak vitatkoznak és semmiben nem értenek egyet. Mert még mindig nem eléggé egzakt a társadalomtudomány.

A bank, mint irányító:

Azt hittem, hogy ezt letisztáztuk #151-ben, legalábbis ott ezt írtad:

"Nem arról beszélek hogy a központi bank minkromenedzsmentet végez és "személyesen" irányítja a Föld összes jogi és természetes személyének minden elképzelhetõ apró ügyét a gigavallalatok fúziójától kezdve a Mari néni dugipénzének kérdéséig. Ezt mégis hogy képzeled hogyan tudná bárki is végrehajtani? Nem errõl van szó."

Erre most jössz megint azzal, hogy a hitelkihelyezéssel befolyásolja a gazdaság szereplõit...

Azt a változatot elfogadom, hogy a pénzrendszer és az azt fenntartó bankok általános profitorientációt és termelési pressziót okoznak. De mint azt már írtam, a bank más hatalmi ágak egyetértése, kérése és támogatása nélkül nincs a saját fõkönyvén túlmutató gazdasági akarata. Végez kockázatértékelést, de ha egy hiteltõl profitot remélhet, a hitelt ki fogja helyezni.

Azt is elfogadtam, hogy elméletben a banknak valóban lenne lehetõsége gazdasági nyomás kifejtésére, de azt írtam, hogy az ilyen szándékot mindig politikai akarat támogatja. Miért akarjuk mindenáron erõszakolni, hogy a befõtt teszi el a nagymamát? Miért akarjuk mindenáron a bankszektornak tulajdonítani a politikai akaratot?

Nézzük részletesebben az olajos céges példádon keresztül.

Például az Exxon a maga százezer alkalmazottjával szeretne Iránban olajkutakat építeni. Kutatói felmérték a terepet, tudják, hogy profitábilis lesz, ezért kölcsönhöz folyamodnak. De a gonosz központi banknak nem tetszik az ötlet, õ a Shellt favorizálja, ezért megtiltja a világ összes bankjának, hogy az Exxonnak ehhez a projekthez pénzt adjanak. Szegény Exxon rohangál az összes bankhoz, de mindenhol azt mondják, hogy Iránban nem.

Mibõl gondolod, hogy az Exxon vezetésének ez a sikertelenség fel se tûnik? Nem elõször kapnak hitelt: ez nem lakossági hiteligénylés, ahol a bank magyarázat nélkül megtagadja a hitelfelvételt, és szegény jóember csak találgat, hogy akkor a nettója volt kicsi vagy a várható élettartama. Az Exxon száz éve csinálja ezt a bizniszt: pontosan meg tudják mondani, hogy a projekt finanszírozása indokolt-e, és ha nem finanszírozzák, mögöttes érdekbõl teszik-e, avagy a projektnek tényleg nagy a kockázata.

Még ha feltesszük, hogy a vállalat vezetését lefizetik, elhallgattatják, érdekeltté teszik a hallgatásban, hogy gondolod, hogy a vállalat menedzsmentje ezt a kudarcot képes titokban tartani a cégen belül? Gondolod, hogy az Exxon részvényesei szó nélkül hagyják, amikor a Shell elsõ olajkútjai megjelennek Iránban, ráadásul tudva, hogy az Exxon megtette az elõzetes felméréseket? Az Exxon egyébként is óriási hitellel és készpénzzel rendelkezik, általános felhasználású keretei vannak, amibõl röhögve kifizet egy nagyobb szabású projektet. Ha most erre a világ összes bankja megfenyegeti, hogy akkor a jövõben nem ad hitelt, ha nem viselkedik, gondolod, hogy ezt szó nélkül hagyják egy éles gazdasági verseny körülményei között?

Hogy gondolod, hogy az összes ilyen manipuláció, a világ összes óriás- és középméretû cégével évszázadokon át titokban tud maradni?

Ha azt mondod, ilyenek nap mint nap történnek ma is, akkor írj konkrét példát. Kértelek #139-ben is:

"én tökéletesen meggyõzhetõ vagyok, ha példákkal illusztrálod, hogy a FED-nek, a központi bankoknak vagy csak úgy a bankoknak létezik bármiféle akarata a pénzügyi területeken és a saját mérlegükön túl, amelyet érvényesítenek a hitelezésen keresztül."

Azt is írtam, hogy politikai akaratból fakadó manipulációt nem fogadok el. A példában lehetséges, hogy a bankok megtagadják a hitelt, ha hozzáteszik, hogy "nemzetbiztonsági érdekbõl". Ebbõl az olajcég is érti (sõt, már elõzetesen sejti is, mert más csatornákon rég közölték vele), hogy az USA-nak nem érdeke éppen most szorosabbra fûzni a kapcsolatokat Iránnal, amikor épp bombázni szeretné õket, ezért a pénzügyi rendszer szereplõit háttéralkukkal befolyásolja. Ez a befolyásolás értelmetlen belföldön, mert a kormány a sokszereplõs bankpiacon csak nehezen mindenkit különalkukra kötelezni, legfeljebb törvényekkel. A nemzetközi kölcsönzésben mindennapos gyakorlat: megkapod ezt a hitelt, ha ezt és ezt a szívességet megteszed nekünk, de belföldön sokkal egyszerûbb Bushnak letelefonálni az Exxon vezetésébe, hogy ezt inkább ne, srácok. Az ilyen jellegû manipuláció mindennapos, közismert, és gyakorlatilag a napi sajtó közli (háttérelemzések nagyon klassz betekintést szoktak nyújtani abba, mi egy állam aktuális érdeke, vagy utólag mindig kiderül).

Ha a bankszektor gyakorolja a hatalmat, akkor Bush telefonja hiányzik. Gondolod, hogy ez az Exxonnak nem tûnik fel? Nem kezd el politikai körökben kérdezõsködni, és nem hökken meg, amikor azt a választ kapja a szenátortól, hogy nem érti, mit akar a bank? A gazdaság összes szereplõjének tudnia kellene a bankrendszer manipulációjáról, és ezt ugyancsak évszázadokon át titokban tartania! Komolyan azt gondolod, hogy ez reális?

Én azt nem értem, hogy ha ennyire egyértelmû hogy a bank dönt mindenrõl, hogy "még a BBC is bemondja", akkor miért megyünk el egyáltalán szavazni? Mármint nem én, mert én régóta nem járok szavazni. Hanem a többiek. Ha ilyen nyilvánvaló hogy a végsõ soron a bank dönt mindenrõl, akkor minek ez a drága és értelmetlen színjáték a politikával meg a valasztásokkal meg a többivel?

Eddig abban a hitben voltam, hogy a bank feladatával és jogkörével kapcsolatban legalább mismásolnak egy kicsit. De nem. Nyíltan irányítanak.
Vagy lehet megint csak én értettem félre a riportot, és automatikusan a sorok között olvastam? Lehet.

De a pénzteremtés és az infláció összefügg. Amit írsz, hogy ha eltûnne az infláció annak mennyire örülnének a bankárok, az nem állja meg a helyét ezért. Én szimplán nem úgy akartam érvelni, hogy mennyi is pontosan az infláció, és mennyit is nyer ezen ma és kicsoda. Hanem a könnyebb utat járván rámutattam arra, hogy mekkora elõnnyel jár az a bankároknak, hogy õk dönthetik el hogy mennyi pénzt teremtenek, és azt kinek adják és milyen feltételekkel. Ha ezt a jogot elvennénk tõlük, és stabilizálnánk a pénz értékét másféle pénzteremtési mód bevezetésével, az a bankároknak rossz lenne. Nekünk meg jó. (Mondjuk ez nagyban függene attól is hogy milyen másik módot sikerül kitalálni a pénzkibocsájtásra. Merthogy ez a központi kérdés: ki bocsájtson ki pénzt, és milyen feltételekkel.)

Akkor egyetértünk abban, hogy az infláció jelenségében önmagában semmi rossz sincs?

(Ha Frayer is így értené, ahogy te, nem az inflációról beszélne, hanem a pénzgyártás jogáról. "a pénzgyártás inflációt okoz, a pénzgyártás nem tetszik, tehát az infláció rossz" gondolatmenet logikai analógiája: a dohányzás fényt okoz, a dohányzást utálom, tehát a fény is rossz, ami szamárság. Lehet valami fényes mástól is, és a fény jelensége lehet hasznos vagy közömbös attól, hogy rossz dolog okozza.)

Szakmai ártalom.

Én csak azt nem tudom,hogy pontosan mikor jön el az az idõ mikor tömegesen megjelenik az adósrabszolgaság modern megfelelõje.
Azaz, mikor havonta majdnem a teljes fizetésedet elveszik, adóságrendezésre.
Mondjuk, most is elveszik már több mint a felét, rejtett és kiszabott adóztatás folyamán.

Hazafele jövet BBC-t hallgattam. Az állami bankfelvásárlásokkal kapcsolatban arról ment a vita hogy az állam mennyiben vegye át a gazdaság pénzzel történõ ellátását. Azaz ki határozza meg hogy ki kap, és ki nem kap pénzt. Ha állami bankok lesznek a jövõben, akkor az államnak a mostaninál nagyobb szerepe lenne ebben. Elhangzott az az érv hogy az államnak nincs olyan apparátusa ami el tudná dönteni hogy ki kapjon pénzt és ki ne, tehát jobb lenne ha a jövõben is a bankok dönthetnék el ezt, akik sokkal tapasztaltabbak.

De mégis mirõl szól ez a beszélgetés? Mi az hogy ki kapjon és ki ne kapjon pénzt? Hogy kinek az elképzelésébõl lehet valami és kiébõl nem? Ennyire egyszerû a kérdés, hogy majd a bank megmondja hogy az elképzelésembõl lehet-e valami vagy sem? Ennyit jelent az hogy "a gazdaság pénzzel történõ ellátása", és semmi többet?
Bevallom azzal nem voltam tisztában, hogy ezt ilyen õszintén felvállalják. De ha így van, akkor ezek után nincs több kibúvó, vegye mindenki komolyan azt hogy a bank élet és halál ura.

babajaga!!!
Bocs, de látom, hogy Te nagyon beleástad magad ebbe a témába. Megkérdezhetném, hogy honnan van ez az infód a palánkról meg a rendõrruhás merénylõrõl? Én már több tucat könyvet és egyéb irományt olvastam a Kennedy-merényletrõl, de ezt még sehol sem láttam vagy hallottam. Viszont érdekelne, ha van forrása valahol...
Elõre is köszi. <#eljen>

A tömegmnipulációra jó példa legyen a demokratikus választás menete.
Statisztikailag nagyon szépen kimutatható, hogy azok kapják a legtöbb szavazatot, akik a legtöbbet költik a kampány során. Tehát itt is a pénz felõl jön a hatalom.
Gyakorlatilag sok sok párt indul a választásokon, de már rögtön az elején kiesnek, és mindig csak 2 párt vagy elenyészõ számú párt marad versenyben, azon pártok akiket a pénzvagyonos elit megtámogatott elegendõ pénzel.

Vagy. Akármennyire is útálja az ember a reklámot, vagy spammet, reklám telefonhívásokat, az a termék amit jobban reklámoznak, jobban is fogy.

Tehát olyan, hogy tömegmanipuláció, igenis létezik, sõt, azt kell mondanom,hogy az ember észre sem veszi, de komolyan, észre sem veszi, hogy már nincs is saját gondolata. Csak azt hiszi magáról, hogy ezt õ gondolja, holott a környezetén keresztül érõ hatások, minden megnyilvánulás ami "cenzura" kontrollálva van, befolyással van magára az egyénre.

Az egyén olyan mint egy atom az univerzumban, egy atom viselkedése közel megjósolhatatlan, sõt, egy ponton túl vizsgálni sem lehet. Határozatlanul épül be a világot alkotó anyag levesbe.

De amikor interakcióban van a környezetével, és a teljes rendszer halmazt vizsgálod, olyan szép és pontos következtetéseket tudsz levonni a rendszer viselkedésérõl, hogy rábízhatsz erre a rendszerre akár egy atom órát is, tudván,hogy ez a rendszer ezer évenként csak egy milliszekundomot fog csak tévedni.

Tv, rádió, újság, iskola, vallás, szubkulturák, közösségek, család is mind mind manipulálva vannak. Nagyon szomorú, de sajnos a családon belül is kontroll van, mert feltehetõleg a családban van olyan személy aki vitába fog veled szálni a rendszer védelmében, mert az egész életében, ovodában, iskolában, munkahelyén azokat az ideologiákat nevelték belé, ami a rendszert megvédi, állandóvá teszi, sõt, az emberben akaratot vált ki, motivációt arra,hogy úgy ragaszkodjon nyomorához mint az életéhez. Belátást nem tûrõen.
Én ezt nevezem igazi agymosásnak.

Ma a legértékesebb és egyetlen valódi médium a világon az internet, melybõl elvétve, helyenként, hozzájuthatunk olyan információkhoz amik valóban az egyén saját gondolatait tükrözi, és nem érdekek elmondatott terméke.
Értem itt azokat a blogokat amit Pistike, vagy Sanyika ír, vagy amiket én, vagy Remark, netán Kukacos ír.
Habár mindenkiben van kontroll, mégis az egyénünk gondolja a gondolatokat nem pedig egy gépezet helyettünk. Ezért lehetnek értékes meglátások azokban az írásokban amiket valódi "nem fizetett" egyének helyeznek el a neten.

Az internet nagy veszéllyel fenyegeti ezt az elit réteget, melynek tagjai még nem ismerték fel ezt kellõképpen. Fiatal még ez a médium.
A fiatalok körében elterjedtebb, de jól látszik,hogy már kezdik nagyon is komolyan venni ezt a médiumot. Obama nagyon sikeresen használta fel választási kampányaihoz. Nagyon sikeresen lehet ezzel a médiummal eladni. PR tevékenységet folytatni.
Nem véletlenül jelenik meg mostanában a két google-os titkos üléseken, bilderberg találkozókon, már õket is beszervezték. Tipikus jelenség,hogy a google is szépen kezd felvásárolni mindent, az internetes tömegtájékoztató területen, youtube, myspace, facebook, iwiw, ezek és társaik, lassan de mind egy kézben fognak öszpontosulni. Tipikus példája a pénzoligarchia gazdaságmenedzsmentjének.
Itt nem számít a pénz, ami megvásárolható, azt meg is fogják venni.

Úgy gondolom, a jövõben látni fogunk majd olyan próbálkozásokat, mellyel megpróbálják majd kivetni a cenzúra hálóját a globális internetre.
Majd hoznak törvényeket amik engedélyezik azon egyének kikapcsolását akik nem úgy használják fel az internet nyújtotta szólás szabadságot ahogy azt õk elképzelik, lehet õk is terroristák lesznek. A rendszer ellenségei.

Nagyon vigyázzunk erre a kincsünkre, mert ha ezt is elveszik tõlünk, nem lesz semmink amivel egységbe szervezõdhetnénk.

1) "Pedig nincs itt ellentmondás."
2) "Nem cáfoltam, hogy létezik tömegmanipuláció, a világ kaotikus jellege ennek nem mond ellent."
3) "Viszont a tömegek általános reakciójának ismerete nagyon kis része bármilyen értelmes kontrollnak, és édeskevés a világ irányításához."

Én ezt még mindig nem értem. Bennem lenne a hiba?
Akkor ha szerinted van tomegmanipulacio, akkor az a tomegmanipulacio az mi? Azt leirod hogy ez "nem resze az ertelmes kontrollnak". Akkor minek a resze? Ugy gondolod hogy az a tomegmanipulacio ami jelen van az a káosz része valamilyen módon?

Egyebkent a marketingesek es a propagandaert felelosok nem hiszem hogy egyetertenenek veled. Ok ebbol elnek, hogy a tomeg velemenyet atformaljak. Es jol megelnek belole. Amit csinalnak az mukodik akkor is, ha te a káosz részeként tartod nyilvan, meg akkor is, ha ugy fogalmazunk ahogy én, hogy ez kontroll ez a káoszon felulemelkedik, es a káosz hullámain lovagolva, a káosz-elemek megfelelõ megválasztásával végül rendet tud teremteni.
Talán abban látjuk a dolgot maskepp hogy míg én a manipulalhato ember, es a manipulalni akaro ember kialakulasat a káosznak tulajdonitom be, de amikor valaki elõáll konkrét céljaival, és azokat a különféle mechanizmusokat felhasználva a tomegre erõlteti, azt én nem hívom káosznak. Szimplán a kontextus miatt.
Pl.: mikor egyszercsak megjelenik az élet a Földön, és kis idõ múlva vasúti sinek hálózzák be az egész bolygót, akkor a te értelmezéseid szerint a vasúti sinek a káosz termékei. Ami valahol tartható álláspont, hiszen a Föld keletkezésekor nem volt determinálva az hogy majd egyszercsak sineknek kell behálózniuk a bolygót. Na de a vasuti sineket teljesen tudatosan rakták le bizonyos emberek, bizonyos céllal, jól megfogható módon. Persze ha te most érkezel az u"rbõl, és pont egy kihalt vasútállomás 16 vágánya közöt landolsz, akkor elmélkedhetsz arról, hogy íme micsoda érdekes dolog a káosz, mert ki gondolta volna hogy ilyen képzõdmények jelennek meg egyszer a Föld felszínén. Na de így csak akkor lehet érvelni ha figyelmen kívül hagyod a kontextust. Mert igazából arról van szó, hogy két ember beszélget arról, hogy a vasúti sinek vajon a káosz eredményei-e, vagy esetleg a MÁV Rt. megbízásából a Sanyi meg a Béla rakta-e le tegnapelõtt. Innen kezdve a sínlerakásnak semmi köze a káoszhoz.
Mikor arról beszélek hogy a pénzrendszer befolyásolja a bolygónk sorsát, akkor errõl beszélek. Nem valaki befolyasolja, és nem valamilyen irányban megyünk, hanem jól megfogható hogy ki és milyen irányba viszi a dolgokat. Persze a dolog létezésének a jogosultságát lehet azzal magyarázni hogy ez létrejöhetett a káoszból. Igen. Ezért nem is a létjogosultságát kérdõjelezem meg, csak azt mondom, hogy ismerjuk fel hogy ez van ma, és ne hazudjuk azt magunknak, hogy a folyamatok teljesen véletlenszeru"ek. Nem azok. Csak annak tu"nnek véletlenszeru"nek aki nem tudja hogy mi a rendezõ elv. Azaz aki elhiszi a hatalmon lévõk azon hazugságát, hogy itt senki sem irányít.

>>> "De ezt a káoszt iranyban lehet tartani. Miert gondolod hogy ez lehetetlen?"
Mert ez bizonyítva vagyon. <<<
Erre mar reszben reagalatam, de ez szerintem fontos kerdes, ezert megegyszer.
Te káosznak nevezel egy olyan rendszert ahol szamodra a rendezo elv ismeretlen. Az, akinek számára a rendezo elv ismert, az ugyanezt a rendszert nem káosznak hivja, viszont letagadja a rendezo elv letezeset, mert ha bevallaná, akkor lehetoseget adna szamodra hogy fogast talalj a látszólag kaotikus rendszeren, és te magad is tudj rá hatást gyakorolni. Az meg nem jó. A hatásgyakorlás jogát is monopolizálták. A konkurencia el van törölve.
Tehát van aki látja a rendezõ elvet, neki nem káosz a káosz, és van aki nem látja a rendezõ elvet, és neki káosz minden. Mikor azt irom, hogy a káoszt iranyban lehet tartani, az ezt jelenti. Sikerult az évek soran olyan mechanizmusokra fenyt deriteni, amelyek alkalmasak arra hogy a tomegeket kontrollaljak. A káosz csak annyiban ervenyesul, hogy mikromenedzsment nem vegezheto ilyen modszerekkel. Maskeppen mondva: az egyén dontesei nem josolhatoak meg. De a tomeg viselkedese melyet ugyanezen az egyen alkot, mar megjosolhatoak. Az a mertek amennyire megjosolhatoak, elegsegesek jelenleg arra hogy a tomeget iranyitani lehessen.
De gondolj bele hogy mekkora gepezet reszese a tomegmanipulacionak: a teljes allamigazgatas, kozigazgatas, az iskolak, es az osszes tobbi oktatasi forma, internetet es konyveket is beleertve, a media ujsagostol-tévéstõl. Ezek kozul mindegyik felulrol iranyithato, a penz kontroll erejenek koszonhetoen. Ket nagyon fontosat emelnek ki, az egyik az oktatas, a masik a TV. Ennek a kettonek van az en szememben a legnagyobb hipnotikus ereje.

"A világ egésze nyilvánvalóan kaotikus rendszer."
Mondom, annak nyilvanvalo ez, aki nem latja hogy mi a rendezo elv. (De most ugyebár emberekrõl beszélünk.) Az egyik rendezo elv, a penz. Remelem mar sikerult bemutatnom, hogy mindez hogyan mukodik a gyakorlatban.

"Átlag Géza reakciói kiszámíthatóak, befolyásolása megoldható, és a rendszer elültethet és el is ültet olyan elemeket benne, amitõl saját akaratából is az elit kiszolgálásán fog fáradozni."
Nem. Szeretném még egyszer felhivni a figyelmedet, hogy arrol van szo, hogy az egyebkent kiszamithatatlan egyén abban a pillanatban hogy csoportba szervezodik, kiszamithatova valik. Lasd Edward Bernays munkásságát. De tudok tovabbi peldakat is, ha szukseges.

Csak erre reagálnék:

"Azt hiszed, hogy ha valami fundamentális hiba lenne a rendszerben, a milliónyi független kutató közgazdász nem ordítozta volna tele már vele a világsajtót?"

Volt ido mikor az ujsagok tele voltak a rendszer bírálatával. Aztan tortent valami. Talalos kerdes: mi tortent?
Annyi tortent hogy a bank az ügynökeivel felvasaroltatta az osszes ujsagot es TV csatornat. Ezek utan miert gondolod hogy barmi is a "vilagsajtoba" kerulhet ami a jelenlegi rendszer uzemeltetoire rossz fenyt vet?

"1. miért döntenek úgy a kormányok, hogy a pénzt magánbankoktól kölcsönzik kamatra, amikor kibocsáthatná maga is?
Az állam nem kölcsönöz kereskedelmi bankoktól, csak a központitól."

A kozponti es a maganbank ugyanaz, ezt mar tobbszor levezettem hogy miert. A film is a kozponti bankokat ert maganbank alatt. Pont ez az egyik lenyeg. De visszaterhetunk erre a kerdesre meg egyszer, talan el tudom mondani ujra, kicsit mashogy, erthetobben.

"(nem akarja például , hogy az állam két kézzel szórja a pénzt, mert az a gazdaság többi szereplõjét is negatívan érintené)."
Pontosabban: a bank nem akarja hogy az allam ket kezzel szorja a penzt olyan dolgokra, amire a bank nem adott megbizast. Ez a kontroll resze.

"Sehol a világon nem számítják bele az állam adósságszolgálatába a KB-nak "visszafizetett" kölcsönöket."
A kozponti bankoktol felvett hitel kamatait is vissza kell fizetni valakinek. A kibocsajtott kotvenyekre a kamatot is ki kell fizetni (ez a ketto nagyjabol egy es ugyanaz, nem?). Ez is a tarsadalmat terhelo adossag, az lenyegtelen hogy hogyan hivjuk.

"Ezeket az állam azért vette fel, mert külföldi valutában fizetendõ javakra áhítozott."
Nezd a kerdest mashonnan. Ki az aki igazan jol jar a hitelek felvetelevel? A bank. Az allamnak csak a teher marad, rovidtavu politikai siker, ami kesobb csak problemakat okoz. A politikusnak maganak mi jut? Apropenz. Ki az aki igazan jol jar? A bank. Ki az aki igazan erdekelt ennek a rendszernek az uzemelteteseben? A bank.

"Amikor az állam visszafizeti a saját központi bankjának a kikölcsönzött pénzt, az a pénz megsemmisül."
Nem ez a lenyeg. A lenyeg:
1) Mibol jon a kamat? A kamatra nem vett fel kolcsont. Ezzel arra van kenyszeritve, hogy akkor is hitelt vegyen fel, ha nem akar, de kell neki a kamatok fedezetere.
2) Ha visszafizeti a kolcsont akkor nem lesz a gazdasagban penz arra sem hogy az alapveto gazdasagi folyamatokat mukodtetni tudjak. Tehat megintcsak: arra van kenyszeritve hogy hitelt vegyen fel.

Tehat latod, a banknak a hitelkihelyezes az erdeke, az allam pedig (a gazdasag tobbi szereplojehez hasonloan) ra van kenyszeritve arra hogy hitelt vegyen fel. Mert a penznek nincs mas forrasa. Hiaba a nagy igyekezet, hogy visszafizessuk a hiteleket! Minden egyes visszafizetett forint ujabb hitel felvetelenek szuksegesseget hozza magaval.
Es mivel a bank elbiralhatja a hiteligenylest, feltetelekhez kotheti, igy kontrollt gyakorol. Ez a lenyeg. A kontroll.

"Magyarán a KB által az államnak folyósított kamatos kölcsön annyit jelent, hogy az állam garantálja, hogy ezt az x összeget most berakja a gazdaságba, de cserébe késõbb, valamikor kamat*x pénzt meg fog semmisíteni."
De nem ez a lenyeg itt sem. A kamat lenyegeben azt jelenti, hogy nem lehet semmit sem nullszaldosan, vagy vesztesegesen uzemeltetni. Ez egy ujabb kenyszerito ero. Nem lehet "meglenni" meg "vegetalni", hanem hajtani kell, es novekedni, mert ha nem novekedsz, akkor elbuksz, becsodolsz, es a bank elviszi mindened. A novekedes pedig ujra ahhoz vezet hogy banktol valakinek uj hiteleket kell felvennie, mert az egyre nagyobb szamokkal csak ugy lehet dobalozni, ha az egyra nagyobb szamok pénzfedezetét valaki legyartotta. Tehat a bank ezeltal eleri, hogy ne lehessen ot kihagyni semmilyen bulibol.

"Magyarán a költségvetésen keresztül *kivon* pénzt a gazdaságból. Nem elvon javakat, hanem papírfecniket zúz be en masse, és a költségvetésen keresztül meghatározhatja, pontosan kinek az adóját is semmisíti meg."
A kontroll a lenyeg. A kenyszerito ero a lenyeg. Nem a javak elvonasan van a lenyeg. Igazabol a javak elvonasa mast jelent. Megprobalom elmagyarazni:

Nem kell hogy a banknak barmi is a tulajdonaban legyen ahhoz hogy el tudjon valamit erni. Probalok valami jo peldat kitalalni, de nehezen megy. ;-)
Mondjuk legyen az a pelda, hogy te azt akarod elerni hogy az olaj Irakból csak azokhoz jusson el, akik veled egyuttmukodnek. Nem akarod hogy az energiaforrast ellenseges orszagok, csoportosulasok hasznaljak fel barmire is. De te - a kukacos - ahhoz vagy szokva, hogy akkor tudod megmondani hogy mi legyen egy adott dologgal kapcsolatban, ha a te tulajdonodban van. De a bank ennel ugyesebb. O nem akarja birtokolni az olajmezoket, o szimplan azt akarja hogy az olaj oda keruljon ahova o akarja. Ennyit akar. Nem akarja az olajat magát, az olajjal o mit sem tud kezdeni. Mire jo egy nagy kupac olaj? Neki az kell, hogy az tortenjen amit o akar, ehhez nem az eroforrasok betárazása szukseges (mert pl. a betárazás az lehetetlen is!!!), hanem az, hogy a tortenesekre legyen rahatasa. Igy a bank nem fogja felvasarolni Irán olajkészleteit, hanem hitelt ad megfelelo beallitottsagu cégeknek, es nem ad hitelt azoknak melyek ki akarnak vele tolni. Mondhatod hogy dehat van penz mashol is, nem csak a bankban, de gyakorlatilag tévedsz. A penz folyamatos megujitasi kenyszere miatt a bank ujbol es ujbol, bizonyos idoszakonkent a kulonfele gazdasagi, politikai es mas szereploknek engedelyt kell adnia a tevekenyseguk folytatasara. Ha nem ad engedelyt azzal hogy a penzt mashova csoportositja, azaz azzal hogy nem ujitja meg a hiteluket, akkor az adott erofeszites elhal.

Az egesz eroforras elvonasi rendszernek ez a lenyege, hogy elvonják, es ujra elosztjak. Az mindegy hogy az elvont penz a végén mindig megsemmisul, a lenyeg az hogy olyan helyzetet teremtsenek ahol a penzt mindig meg kell ujitani. Es akinek az engedelye kell a megujitashoz, az mondja ki a vegso szot arra hogy mi hogyan tortenhessen meg. Tehat az eroforras elvonas ezt jelenti. A penz nem mas mint eroforras felhasznalasi jog. Az eroforras felhasznalasi jog megvonását (adokon, kamatokon, inflacion keresztul), es ezen jog a penz kontrollalt ujrateremtesen keresztuli ujraelosztasat jelenti az eroforras elvonasi rendszer. Nem az eroforrast szallitjak a kozpontba, tehat nem fizikailag vonjak el az eroforrast, hanem az arra vonatkozo felhasznalasi jogot teszik a kozpontba. Ez egy modern jegyrendszer, ahol a jegy univerzalis jegy, es ugy hivjak, hogy penz.
Akinek van "jegye" az utazgathat e szep uj vilagban. Akinek nincs, az meg néz ki a fejébõl...

"2. Miért nem teremtünk pénzt, ami örökké körforgásban marad?
Erre is megadja a választ. Javaslom az alkotóknak saját filmjük megtekintését 😊 Szépen leírja, hogy miért bukott meg pl. az aranyon alapuló pénz: egyszerûen nem volt belõle elég. Az adósságpénz mennyiségét a gazdaság javarészt maga szabályozza igényeinek megfelelõen."

Ezt nem erted. Ennek semmi koze ahhoz hogy nincs eleg a penzbol. Az persze igaz, hogy a rendszer magatol a penzkibocsajtok szerinti optimalis szinten tartja a penzmennyiseget, de ez mellekes. Raadasul te kihagyod a kijelentesedbol azt hogy nem akarmilyen optimalis szinten tartasrol van szo, hanem ami a penzkibocsajtok szerint optimalis.
Az orokke korforgasban marad pedig azt jelenti, hogy sosem kell megujitani ugy, ahogy ma meg kell. Ha hitelt veszel fel, van penz a gazdasagban. Persze nem eleg, mert a kamatokra nincs eleg. A kamtokra vagy te veszel fel ujabb hitelt, es akkor nalad jelentkezik az uj hitel felvetelenek igenye, vagy mastol veszed el, es akkor annal a masiknal jelentkeik az uj hitel felvetelenek igenye. Mikor visszafizeted a hitelt, az ezzel megsemmisul, imigyen ujra penzhiany keletkezik a gazdasagban. Tehat valakinek mindenkepp uj hitelt kell felvennie, kulonben a gazdasag becsõdöl.
Tehat a penzrendszer ujabb kenyszeret latjuk mukodes kozben: mivel a penz folyamatosan megujul, a bank folyamatos jóváhagyására van szuksege mindenkinek ahhoz hogy az folytathassa a mukodeset. Ha nem kellene megujitani a penzt, akkor nem kellene a banktol engedelyt kerni, szimplan meg lehetne kerulni es kesz.

(Talan lehetne listat irni a bank kezeben levo kenyszerito erokrol, amiket sorolok. Ha elotted lenne a lista, lehet megertened hogy mirol szol az egesz "banknal van a hatalom" kerdes.)

"A válasz roppant egyszerû: egyrészt képes mûködni recessziós periódusokban is, mint azt az elmúlt száz év recessziói bizonyítják, másrészt senki sem állítja, hogy a jelenlegi gazdaság fenntartható, és nem is az. Magyarán a kérdés értelmetlen."
A recessziot nem a gazdasagi visszaeses okozza, hanem penzellatasi zavarok. Azt meg te gondolod, hogy nem azt allitjak hogy a jelenlegi novekedes fenntarthatatlan. Mindenhonnan ez folyik. Legabszurdabb dolog amit hallottam az az volt, hogy nem kell az energiaval sporolni, mert a Nap kimerithetetlen, es ha megsem lenne az, majd talalunk masik Napot magunknak. Ez egy kormanyzati tanacsado allaspontja. Magyarazd ebbe bele valahogy azt hogy szerintuk a novekedes nem tarthato.

"4. mit kell megváltoztatni? Hát ez nem kritika, hanem vitatéma, de talán elõször az embereknek kellene fenntartható életet folytatni."
A novekedes kenyszerét a kamatos-penz (tehat egyre tobb penz) ujra megujitasanak kenyszeret fenntarto rendszere okozza. Nem az emberek. Lasd a "majd fogunk egy masik Napot" ötletet. Lasd a hitelrendszerbol kovetkezo nullszaldos es veszteseges mukodes lehetetlenseget. A korlatok nelkuli novekedes nem az emberek valasztasa. A tobbseg elheto eletet akar, es kesz. Nem veg nelkuli novekedest.

"Ha például valami trükkel eltüntetnénk az inflációt, Rotschild elégedetten dõlne hátra: az õ bankba betett pénzébõl még több folyik be."
Rotschild nem a betett penzenek koszonheti a befolyasat, hanem annak az elojoganak, hogy õ és kozeli baratai korlatlanul legyarthatnak uj penzt.
Az inflacio ezen okának kiiktatasa így a szegenyeket védené meg.

"Igazából, a lényeg az ügyeskedõk, a spekulánsok, üzérek visszaszorítása lenne, hogy a társadalom is megtisztulhasson."

Az egesz a penzrendszerrel ugyeskedoknel kezdodik. Ezen a ponton kell megfogni a korrupciot, már ha igeny van arra hogy megfogjuk. Ha nincs, annak nem orulok, de elfogadom hogy most ez van, ezt kell szeretni.

Nem volt idom elolvasni minden hozzaszolast, ugyhogy lehet hogy rosszul latom amit latok.

De mintha ugyanazt a dolgot nem ertened abbol amit Frayer mond meg amit en mondok a gazdasagi folyamatokkal kapcsolatban. Ez pedig az, hogy mikent mukodik a penz kenyszerito erokent.
Merthogy a penz a valosagban tenyleg "semmi", a hatalom vegulis tenyleg a valosagban is letezo eroforrasokon alapul, pontosan ugy, ahogy te is latod. Tehat akinek van eroforrasa, annak van hatalma. Akinek van enerigaforrasa, élelmiszere, vize, emberanyaga, jol mukodo kozigazgatasa, rendorsege stb. stb. annak van hatalma. De miert hajtogatjuk akkor mi megis, hogy a penz a hatalom valodi forrasa? Azert, mert valahogy az olajat, az elelmiszert meg kell szerezni, azaz kontrollalni kell, ahogy a kormanyok, az emberek, a hadsereg stb. felett is meg kell szerezni valahogy a hatalmat. Az nem tartos kontroll, ami regen mukodott, hogy valaki leirta egy papirra vagy vilagga kurtolte, hogy "en vagyok a Jani, ergo mindneki ugy ugral ahogy en fütyülök". Ez ma mar nem mukodik. Valami mas kenyszerito ero kell, mert a nyers ero mar nem alkalmas globalis meretekben a kontoll megtartasara, es egyebkent is lehetetlen lenne. A vallas sem alkalmas erre, mert az emberek, hiaba is szeretnenk oket tomegesen hulyenek nezni, bizony tudnak mar annyit hogy ezt a fajta kontrollt visszautasitsak. Persze az egyhazak meg ma is fontos szereploi a hatalmi strukturanak, igy amerikai elnokot nem csak a Google nelkul, de az evangelikusok nelkul sem lehet megvalasztani (ajanlott film: Jesus Camp). A torveny, a jog, a szokasok, vagy az egyhazi doktrinak nem alkalmasak globalis meretekben kenyszerito erot kifejteni, mert ehhez eloszor ezek harmonizacioja lett volna szukseges.

Tehat kellett valami mas kenyszerito ero, es a kapitalizmus elhozta ezt. Ez az erõ maga a penz. A penz az osszes kenyszerito ero kozul a legfejlettebb, mert kulturaktol, vallastol, eghajlati viszonyoktol stb. fuggetlen. Univerzalis, mindenki ert a pénz nyelvén. Azt nem mindenki erti hogy ha ezt vagy azt teszed, elvisz az ördög, de azt mindenki erti hogy ha ezt vagy azt teszed, akkor jutalmul kapsz egy kis penzt, vagy buntetesul elveszunk toled egy kis penzt. Es a penz a mai lathato merteku specializacio elengedhetetlen kelleke, igy a penz gyakorlatilag a civilizacionk elengedhetetlen infrastrukturalis eleme, ha nincs penz, nincs civilizacio sem. Ellenben a tobbi kenyszerito ero megkerulheto, a penz nem.

Ahhoz hogy a penz kontrollja megvalosithato legyen, eloszor penzkibocsajtasi monopoliumot kell szerezni, es ezt a penzt kizarolagos torvenyes fizetoeszkozze kell tenni. Ez megtortent. Ma mar kizarolag a globalis bankrendszer bocsajt ki penzt, es ezt a penzt a kormanyok erovel elfogadtatjak a gazdasagi elet szereploivel es az emberekkel. Kizarolag a bankok altal kibocsajtott penzzel lehet befizetni az adót, ezen lehet arut cserelni, szolgaltatasert fizetni. Hiaba is akarják a gazdaság szereplõi mashogy csinalni, hiaba akarjak az elszamolast a maguk modjan csinalni (errol irt peldakat Frayer), az allam nem hagyja, mert az allam feladata az a bankok erdekeinek kozvetitese, ami nem mas minthogy gazdasagi folyamatok elszamolasara kizarolag a bankok altal kibocsajtott penzt lehessen felhasznalni. Tehat ily modon kozvetlenul ervenyesul a bankok kontrollja a hatalomi struktura lathato szintjei kozul fentrol a masodikon, a gazdasagon. A privatizalt gazdasag pedig ahogy mar irtam egyszer az eroforrasok feletti kontrollt valositja meg.
Tehat megvan az elso, kezzelfoghato eredmenye a penz kenyszerito erejenek, ez pedig az eroforrasok feletti kontroll megszerzese.

De most nem is megyek tovabb, mert te azt nem erted, hogy mikent tudja a penz kontrollalni a jogi szemelyisegeket, vagyhat az azok mogott allo termeszetes szemelyeket. Nagyon roviden mondom el, majd ird le, ha nem erted vagy nem ertesz vele egyet.
A kontroll annyibol all, hogy csak az az ügy kap zöld utat, amely a bankoktol penzt kap. Ennyi. Ez ilyen egyszeru.

Mert ha egy ügy, legyen az a kormany, a gazdasagi szereplok, a hadsereg vezetoi, vagy egy maganember elkepzelese, eroforrasokat igenyel. Eroforrasokat nem lehet maskepp cserelni ma már, mint penz hasznalataval. A penz nem mas, mint a realgazdasag eroforrasai feletti rendelkezesi jog. Az egyetlen, mert az allam ezt eroszakkal biztositja. Tehat lehetne ez mashogy, de nincs mashogy, es ez a lenyeg. Tehat ahhoz hogy barki barmit is csinaljon, ha az barmilyen olyan eroforrasba kerul neki, ami neki nincs, akkor eloszor penzre van szuksege. Azt hosszu lenne elmagyarazni, ugyhogycsak tenykent megemlitem, hogy barki is akarjon barmit, szuksege lesz a bankoktol szarmazo uj penzre. Ez megintcsak lehetne mashogy, de nincs mashogy, pedig lennenek alternativak, es lenne igeny az alternativakra.
Tehat kizarolag azon elkepzelesekre oszt ki eroforrasokat a bank a penz nevu jogositvany kiosztasaval, amelyet jovahagy. Igy semmi mas nem valosulhat meg, csak amire a bank penzt ad. Termeszetesen ez ellen a tarsadalom osztonosen fellep, es minden elkepzelheto trukkot bevet hogy ezt a kenyszert ledobja magarol. De minden erofeszites hiabavalo, ha nem ertjuk meg a problema okat. Es ha te sem erted meg a problema okat, akkor nalad kevesbe tajekozottak hogyan erthetnek meg?

Az a baj veled kukacos, hogy csak konstatálsz, megfigyelsz, de semmilyen ideálokat nem látok nálad. Persze, ez is jobb, mintha valami káros ideáloknak áldoznál.

Huh. Hogy óvodások is értsék: az nem egy probléma, hogy az emberek helyezkedni próbálnak a világban, hanem egy teljesen logikus jelenség, és az is, hogy az értelmes ember jobban helyezkedik. Ezen nincs mit megoldani.

Teljesen nyitott vagyok az értelmes ellenérvekre, de eddig egyetlen értelmes érved sem volt. Nézd, a helyzet az, hogy fogalmad sincs a gazdaság mûködésérõl. Bemantrázott szólamokat hajtogatsz, amit a szádba adtak valami (vallási indíttatású?) közösségben. Tökéletesen illusztrálja, hogy már több hozzászólás óta feldobsz valami gazdasági jelenséget, én bemutatom, hogy rosszul értelmezed, amire aztán nem válaszolsz. Sõt, bevallod, hogy nem is akarsz válaszolni, mert én úgysem akarom úgy értelmezni, ahogy te értelmezed. Hát ez bizony igaz, értelmes érvek nélkül valóban nem fogom úgy gondolni, ahogy te. A párbeszédhez két ember kell.

Értem én, hogy fájdalmas lenne elfogadni, hogy a helyzet nem is olyan egyértelmû. Ha te a saját kis világodban akarsz létezni, ám hajrá: neked a szabadságod az, hogy gyûlölhetsz arctalan bankárokat. Épp ezt beszéltük remark-kal, hogy az ember nem kíváncsi a valóságra, a saját álomvilágában akar létezni. Tökéletes illusztráció vagy. Neked a világ pénzügyi rendszerére, mint a Sötét Úrra gondolni szórakozás, és haragszol, ha elveszik a játékod. Ilyenkor mindig elgondolkodom, érdemes-e az ember szabadságáért küzdeni, ha a szabadság ezt jelenti.

Most persze megkérdeznéd, hogy honnan tudom, hogy az én rendszerem a valóság, és nem a tiéd. Az igazság az, hogy nem tudom, de ezt én elismerem. Azért kellene a párbeszéd, hogy közelebb kerüljünk a valósághoz. De ez így nem párbeszéd, ha az az egyik fél minden neki ellentmondó állításra csak habzó szájat produkál. Nem vagyunk egy súlycsoportban.

További jó gyûlölködést.

Megint elmagyarázol egy fogalmat, amit jobban értek, mint te... mutasd már meg, hogy a felhíguló pénzzel hogy jár jól a jegybank. Egyáltalán, bármilyen pénzügyi tranzakcióval hogyan "jár jól" a jegybank, amikor eleve végtelen sok pénze van.

Az infláció miatt mindenki veszít a pénze vásárlóerejébõl: Rotshild is, te is, ugyanolyan mértékben. Ez ugyan hogy a frászban tudna bármi változást eszközölni? Az infláció épp arra készteti a gazdagokat, hogy ne üljenek a pénzükön és lessék a kamatokat, hanem próbáljanak többet csinálni belõle, tegyék be a gazdaságba, különben megrohad az ötezres a spájzban. Épp az inflációmentesség eredményezné, hogy a nagyon gazdagok munka nélkül még gazdagabbak lennének.

Kamatmentes pénzrendszer ma is létezik a világ több országában:

http://en.wikipedia.org/wiki/Islamic_banking

Van egy nonprofit bank is Svédországban:

http://en.wikipedia.org/wiki/JAK_members_bank

Lényeges változást jelentenek ezek? Nem. A kamatnak jól értett elmélete és funkciója van. A kamat annak a kockázati díja, hogy az adós nem fizet, másrészt a hitelezõ lemond a pénzérõl a hitel idejére, amit másra is felhasználhatott volna. Ezt nyilván csak valamilyen költséggel vállalja be bárki is. Gondolj már bele: te kölcsönöznél bárki ismeretlennek kamatmentesen, csak úgy jószívvel? Végsõsoron az iszlám bankrendszer is újragenerálja a kamatot, csak nem úgy hívja elavult vallási elõírások miatt.

A bankok kamatokból fakadó profitját lehet sokallni, lehet bírálni, de pontosan lehet követni. A bankok tõkekimutatása teljesen nyilvános. Ezek alapján a bankok nem számítanak kiugróan jó biznisznek a világban, különösen nem most.

Azt hiszed, hogy ha valami fundamentális hiba lenne a rendszerben, a milliónyi független kutató közgazdász nem ordítozta volna tele már vele a világsajtót?

Így van.
A világ folyamatosan változik, fejlõdés új lehetõségeket nyit meg elõttünk.
Sokan azt állítják,hogy az ember természetébõl fakadóan, gonosz, önzõ, egoista tulajdonságokkal születik, mondják ezt azért mert már óvodában is kiütközik az emberben, amikor elveszi a gyengébtõl a játékot.

De nem, az ember pontosan olyan, amilyenné a környezete teszi, az ember nem gonosz, nem önzõ, és nem is jóindulatú. Egyszerûen semmilyen. Születéskor mindenki valóban egyenlõ.
Csakis a születés utáni behatások formálják olyanná az embereket amilyenek lesznek, a látott miták, tapasztalt sérülések és jutalmak formálják ki az ember egyéniségét.
Én úgy gondolom,hogy az ember alapvetõen egyensúlyra törekszik a környezetével, ugyan úgy mint az állatok is teszik a természetes környezetükben.
Ezért adta az evolúció az élõlények magasfokú alkalmazkodó képességét.
Onnan származik minden bajunk,hogy egyesek felborították ezt a rendet, és megszûnt a természettel, és természeti erõkkel való harmóniánk.
Elõtérbe került az önzés.
Most már nem mi alkalmazkodunk a világhoz, hanem a világot alkalmazzuk hozzánk, mi hozzuk létre a világot.
A világ eredendõen változékony, az élet természetébõl fejlõdik tovább.
Azzal,hogy egyesek mesterségesen konzerválnak egy állapotot, halálra ítélik az egész bioszférát hosszútávon. Hatalmas rendezõ elvek borulnak meg, melynek következményeit, valóban a bõrünkön érezzük.

Köszi, de neked is még egyszer felrovom azt a hibát, hogy visszaélsz az idõmmel, mert nem összegzed a mondanivalód. Most épp volt idõm elolvasni végig a hsz-ed, de nem mindig van ennyi idõm.
A pénz alapú gazdaság gondjai már rég akadályozzák a gazdasági fejlõdést, én valamilyen csipkártyás rendszert képzelek el, vagy hasonló technikai megoldást.
A gond persze a munka objektív értékelése, különbözõ tevékenységek összehasonlítása, de érdekes módon a normaszámítás már rég foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.
Igazából, a lényeg az ügyeskedõk, a spekulánsok, üzérek visszaszorítása lenne, hogy a társadalom is megtisztulhasson.

A valtozatossag kedveert most roviden fogok valaszolni. ;-)
- Nem akarok valtozast eloidezni.
- Csak annak mondom el a mondandomat, akinek érdemes, nem akarok tomegeket agitálni, sot, ugy altalaban nem akarok agaitálni.
- Nem a tomegtol varom hogy megvaltozzon, tehat nem a tomegeknek szol az amit irok, szimplan a megfelelo egyéneket bátorítom arra, hogy legyenek önmaguk, azaz legyenek igazak és valóságosak, ha õk is így gondolják hogy ez szamukra a megfelelo ut.
- Tehat csak azt varom el az egyenektol es a civilizacionktol, hogy valjon azza, amive valhat. Ami egyebkent is lenne, vagy lehetne. Semmi tobbet. Nem akarok mestersegesen semmit sem raeroszakolni senkire sem, barmi is legyen az amit az egyén, vagy a tarsadalom egésze választ, el fogom fogadni, de jogot formalok arra, hogy nekem meglehessen a sajat velemenyem.
- A valtozas, az egyén szintjen vagy a civilizacionk szintjen, barmikor eljohet, semmi sincs kobe vesve. Hulyeseg a jelenlegi helyzetre veglegeskent tekinteni.
- Ami jelenleg van, az nem a tomeg akarata, hanem a tomeg akaratlansaga, igy a valtozas, egy masfajta vilag felepitese, belenk van kodolva.
- Ha egy ember ragaszkodik az elkepzeleseihez, es meg hatalom is van a kezeben, kiiktathatja a káoszt, a tarsadalom egeszenek a szintjen is. Errol sokan irtak jo konyveket, aki tomegmanipulacioban utazik, az el tudja erni amit akar. Jelenleg nem káosz van, hanem bizonyos erdekek ervenyesulnek. A tortenelemben rengeteg pelda van arra, hogy idolegesen felul tudtak kerekedni a káoszon, vagy ugy is mondhatnam, hogy a civilizacionk termeszetes vedekezo mechanizmusain. Nem tudom miert ragaszkodsz ahhoz hogy kaosz van. En ugy latom, hogy az emberi kozossegekre es az emberre sem jellemzo a kaosz, hanem mindig van valamilyen rendezo elv. Az ember ettol kulonleges, hogy nem alkalmazkodik, hanem atalakit, azaz rendet tesz a kaoszban, mindezt sajat elkepzelesei szerint. Kaoszelmeleteket hagyjuk meg mas teruletekre, azon teruletekre, ahol nincs ilyen rendezo elv.
- Az emberisegnek, mint minden organizmusnak, amelyik tul akar elni, ahhoz a kornyezethez KELL alkalmazkodnia, amelyikben él. Ha az emberiseg (vagy az elit) ugy dont hogy neki nem kell a valosaghoz alkalmazkodnia, mert vannak fontosabb dolgai is, akkor bajba fog kerulni. Es nem csak akit iranyitanak, de az is aki iranyit...

"Azt nem nevezném problémának, hogy az okos ember belép a kiskapukon, a tömeg meg kint marad."

Te egy .... síííp, mocskos ..sííp.. vagy.

Más. Nem kell megcáfolnom amit mondasz, nem azért mert nem lehet, hanem mert nincs értelme újból és újból megmondani neked a frankót, mivel egyértelmû,hogy nem vagy fogékony rá, téged valójában nem érdekel.

Már vagy tízszer elmondtam.
Az infláció az a jelenség amikor a jegybank több pénzt helyez ki, mint amennyivel a gazdasági össztermék bõvült. Azaz több pénz kerül forgalomban mint amennyire szüksége van a gazdaságnak.
Ezzel megint a jegybank jár jól és nem a szegény ember.
Mivel a jegybank úgy tudja növelni a pénz mennyiségét, hitelkihejezéssel,hogy a semmibõl megjelenõ pénz értéket lop a már forgalomban meglévõ pénz értékébõl, azoknak a kárára akiknél a már meglévõ pénzek vannak, hiszen ezekbõl a pénzekbõl már valóban kevesebb javakat lehet vásárolni, azaz mennek fel az árak.
A semmibõl létrehozott pénzek meg ugyan olyan értékesek lesznek mint a többi.
Tehát csak a pénz összmennyisége változik meg, az összmennyiség vásárló értéke nem változik, magyarul felhíggult a pénz.

Ami a gazdagnak kedvezõ, az a szegénynek hátrányos, hiszen ellenérdekelté teszi a két réteget a kamatrendszer.
Itt most szegény embernek minõsül az is akinek csak pár millió forintja van megtakarításban, mert az igazán gazdagok itt ezer milliárdokkal játszanak már.

Ha kamat van a pénzen, akkor ez lehetõvé teszi a gazdagoknak, a kisember kizsákmányolását a teljesítmény nélküli jövedelem elvonás módszerével.

De ha a pénz felveszi a romló árúk tulajdonságát, az akinél kevés pénz van, és napi forgásban használja, azaz annyi pénze van amennyire valóban szüksége van, az valóban úgy használja a pénzt mint csere eszközt, és ez a pénz valóban a cserét használó embert szolgálja.
De aki ezt a pénzt felhalmozza, parkoltatja, kivonja a gazdasági keringésbõl arra ez a pénz az idõ múlásával szépen "rárohad" mint ahogyan megromlik a krumpli is. Innentõl fogva pánikszerûen menekülnek a pénzvagyonos elit képviselõi, és minden lehetséges eszközt megragadnak,hogy pénzüket valódi, szilárd anyagi, javakba konvertálják.

Most pont fordítva történik a válság miatt, minden ingatlant pénzbe konvertálnak, ami nagyobb eladósodáshoz vezet, mert csak úgy ömlik ki a pénz a világba, már majdhogynem repülõbõl szórják, annyira meg akarják menteni a gazdaságot.
De ez a sok pénz amit most létrehoznak, ez valahol adóságként jelenik meg.
Ezért azt mondom,hogy nem kell sokat várnunk, egy két évet, és azt fogjuk tapasztalni, hogy megindulnak az elsõ tömeges bankrupt hullámok.

Ugyan mit változtattak meg és mi jött rendbe a nagy a recesszió idején? Mintha elfelejtenéd, hogy a kapitalizmusban bármilyen gazdasági változás, ami kedvezõ a tömegeknek, még inkább kedvezõ a gazdagoknak. Ha például valami trükkel eltüntetnénk az inflációt, Rotschild elégedetten dõlne hátra: az õ bankba betett pénzébõl még több folyik be. Az infláció a szegényeket védi azzal, hogy a gazdagok kevesebb pénzt tudnak csinálni a pénzbõl önmagában.

Elmagyaráztam, hogy a rendszer problémája nem az adókban, adósságokban, inflációban van. Tételesen cáfoltam téves gazdasági elképzeléseid, még a filmet is megnéztem és kommentáltam, amit ajánlottál, és te nem védted meg, nyilván, mert nem tudod. A probléma a kiskapukban van, és hogy túl sok van belõlük, meg hogy aki kihasználja a kiskapukat, kiékelte azokat. Azt nem nevezném problémának, hogy az okos ember belép a kiskapukon, a tömeg meg kint marad.

wergli

világválság idelyén, recesszióban amikor bezártak a bányák, boltok, megbénult a gazdaság.
Amint elkezdték használni ezt a barter pénzt, egybõl minden fellendült abban a régióban. A recesszió idején, a bánya újra kinyitott, új hidak, utak épültek, fellendült a gazdaság.

Silvio Gesellnek (1862-1930)
német egyetemeken iskolázott, majd Argentínába kivándorolva sikeres üzletember lett, gyakorlati munkája során fel kellett ismernie, hogy milyen összefüggés van az átlagárak ingadozása, valamint a forgalomban lévõ pénzmennyiség között. 1916-ban publikálta „Die natürliche Wirtschaftsordnung” (A ter¬mészetes gazdasági rend) címen fõmûvét, amelyben elméletileg is megalapozottan elemzi a gazdasági zavarok okait, kidolgozva egy átgondolt rendszert a kiküszöbölésükre.

Gesell kiindulópontja az volt, hogy a pénz fölényben van a többi természetes áruval szemben. Miközben a romlandó krumpli tulajdonosának sietnie kell, hogy áruján túladjon, addig a pénz tulajdonosa szinte tetszés szerinti ideig várni tud. Az áru tulajdonosának engedményt kell tennie a pénz tulajdonosának, mert ellenkezõ esetben az visszatartja a nála lévõ gazdasági közvetítõ közeget. Ez az engedmény nem a kereslet és kínálat függvénye, hanem a pénz, mint „nem romlandó áru” fölénye a romlandó áru felett. Hasonló a helyzet a munka esetében is. Miközben a pénztulajdonos várhat, a reálgazdaságban dolgozó vállalkozó és munkavállaló nem várhat, mert élete fenntartása arra kényszeríti, hogy személyes „áruját”, azaz munkaerejét, minél elõbb értékesítse. Ahhoz, hogy a pénzvagyon tulajdonosától pénzhez jussanak, engedni kell a zsarolásának, és kamatot kell ezért a pénzért adni. Ha a pénzvagyon tulajdonosa nem kap kamatot, vagy ez a kamat nem éri el legalább a 3%-ot, akkor a pénzvagyon tulajdonosa visszatartja pénzét a reálgazdaságtól, és ezzel meg¬bénítja a gazdasági folyamatok normális lezajlását. A pénz, mint jel, a gazdasági folyamatok közvetítésének az eszköze. Ha ez a közvetítõ eszköz nincs kellõ mennyiségben jelen, a gazdaság megbénul. A kamat tehát arra szolgál, hogy a pénzvagyon tulajdonosát rábírja: ne üljön pénzén, hanem azt a reálgazdaság szereplõinek átengedve hagyja mûködni. A kamat azonban teljesen átalakítja a gazdasági folyamatokat. A kamatrendszer szükségszerûen válságokhoz, és konfliktusokhoz vezet. Amikor ezek a meglévõ rendszert felbomlasztják, akkor az egész folyamat kezdõdik elölrõl, feltéve, ha továbbra is kamatozó magánpénzrendszer mûködik a gazdaságban.
Gesell szerint csak úgy lehet a kamatmechanizmust kiküszöbölni a gazdasági életbõl, ha a pénz azonosrangúvá válik a többi romlandó áruval. Ehhez olyan rendszert kell kidolgozni, hogy aki visszatartja a pénzt - a gazdasági élet közvetítõ közegét -, annak ezért a blokádért büntetést kelljen fizetnie. Ez elképzelhetõ úgy is, hogy a forgalomban nem lévõ pénz minden hónapban meghatározott arányban veszítsen az értékébõl.
A kamatmentes pénzrendszer további elõnye, hogy lehetõvé tenné az infláció- és a deflációmentes - szilárd és tartós - árstabilitást. Gesell ezt egy nagyválasztékú árukosár szerinti indexálással akarta elérni. Elképzelése hasonló a mai inflációszámításhoz, ahol a pénz értékvesztését ugyancsak egy meghatározott elvek szerint összeállított árukosár szerint mérik. Ha ez az indexált ár csökken, akkor az illetékes jegybank növeli a forgalomban lévõ pénz mennyiségét úgy, hogy megfelelõ mennyiségû kamatmentes pénzt bocsát az állam rendelkezésére. Ha növekednek az árak, akkor pénzt kell kivonni a forgalomból.

Sokan attól tartanak, hogyha egy országban bevezetnék a kamatmentes pénzt, akkor azt a kamatozó külföldi deviza kiszorítaná a használatból. Bizonyítható, hogy ez fordítva van, mert a gyakorlatban az történik, hogy a kamatozó pénzt szorítja ki a kamatmentes pénz. Ha például egy országban bevezetnék a kamatmentes pénzt, akkor az ugyancsak ott forgalomban meg¬található kamatozó dollár nem a pénzforgalom lebonyolítására, hanem a pénz felhalmozására lenne használva, mivel a dollár után kamatot lehet kapni. Így ezeken a területeken a dollár pontosan azért szorulna ki a forgalomból, mert továbbra is kamatozó pénz. Ezzel szemben a kamatmentes pénz egyre inkább átvenné az árucsere közvetítését.
A másik ellenvetés, hogy a kamatmentes pénz bevezetése azonnal a tõke pánikszerû menekülését idézné elõ, és ez gazdasági összeomlást eredményezne. Kétségtelen, hogy a pénzvagyonos réteg ilyen esetben arra törekedne, hogy pénzét minél elõbb külföldi valutára váltsa át azért, hogy továbbra is kamatjáradékhoz jusson. Ha viszont sok kamatmentes pénzt átváltanak dollárra, akkor a dollár árfolyama egyre növekszik. Vagyis a piaci értékhez viszonyítva egyre nagyobb összeget kell kifizetni azért, hogy valaki ugyanazon egy dollárhoz hozzájusson, és azt megtarthassa. Már önmagában ez a többletköltség is megakadályozza a tõke nagyarányú kivonását. A kamatmentes pénzzel való menekülésnek viszont nincs értelme, mert ezek a bankjegyek forgalombiztosítási kényszer alatt állnak,hogy továbbra is érvényben maradjanak. Ha mindehhez kapcsolódik egy rugalmas devizaátváltási arány, akkor a tõke nagyarányú kivonására egyáltalán nem kerülne sor.

Néhány szó a múlt tanulságáról

Ha a világ pénzrendszerének jelenlegi helyzetét és várható alakulásának következményeit meg akarjuk érteni, akkor tanulmányozni kell a kamatozó pénz alapján mûködõ társadalmak történelmét.
A Fugger család 1436-ban egy átlagosnak számító kereskedõ-házat mûködtetett. Ez a családi vállalkozás akkor vált kiemelkedõen gazdaggá, amikor a 15. század végén Jakob Fugger került az élére, aki bevezette a kamatozó pénzt üzleti vállalkozásaiban.
A becsvágyó Jakob Fugger a nemesfém elõállítása terén monopolhelyzet megszerzésére törekedett. A Fuggerek egyidejûleg tudatosan eladósították kamathoz kötött kölcsönök segítségével a nemességet. Hamarosan maga a német császár - I. Maximilián - is eladósodott, és folyamatosan hiteleket kényszerült felvenni azért, hogy adósságát és kamatait fizetni tudja. Ez lehetõvé tette a Fuggerek számára, hogy versenytársaikat kikapcsolják. Számos kereskedelmi vitájukban azért gyõztek, mert az eladósodott császár az õ oldalukra állt. Amikor azzal a váddal illették õket, hogy monopóliumot hoztak létre, kifejezetten a császár kívánsá¬gára mentették fel a Fuggereket a vád alól. Mindezek eredményeként a Fuggerek számos területen uralkodó helyzetbe kerültek. Még a hírhedtté vált bûnbocsátó cédulákkal kap¬csolatos üzletekbe is bekapcsolódtak. Õk határozták meg, hogy kiket válasszanak püspökké, és befolyásuk volt a pápai trónra is. Jól szemlélteti a hatalom koncentrálódását a pénztõke tulajdonosainál az, hogy az említett Maximilián császár ünnepi alkalmakkor a Fuggerektõl volt kénytelen kikölcsönözni az ékszereket, és díszeket, amelyeket aztán használat után vissza kellett adnia. Ilyen körülmények között a császár nem volt képes önálló politika folytatására. Az eladósodás és kamatfizetés következtében a nép annyira elszegényedett, hogy tömegessé vált az éhezés. Ez növekvõ ellenállást váltott ki a részükrõl az uzsorakölcsön, a kamat, és a monopolhelyzetek ellen. A Fuggerek, hogy a velük szemben növekvõ bírálatokat elhárítsák, még híres szónokot is felbéreltek, Johannes Eck-et, akinek az volt a feladata, hogy védelmébe vegye a „mérsékelt kamat” intézményét. Eck szerint az ilyen kamat igazságos, és ezzel lényegében a teljesítmény nélküli jövedelem elvonást vette védelmébe.
A Fuggerek jószándékának a bizonyítására még egyfajta szociális otthont is létrehoztak, a Fuggerei-t Augsburgban, amelynek Jakob Fugger 25.000 Guldent adományozott. Többé nem arról volt szó, hogy a kamattal mennyire kizsákmányolták a lakosságot, hanem arról, hogy milyen nemesen jótékonykodnak. A tény azonban az, hogy a kamatmechanizmus következ¬tében létrejött tõkekoncentráció, és az azzal összefüggõ kizsákmányolás a német lakosság háromnegyed részét kamatrabszolgává tette. Mindez arra késztette elsõsorban a legelnyomottabb osztályt, a parasztságot, hogy ha kell erõszakkal változtasson ezeken a viszonyokon.
A parasztok, nemesek és értelmiségiek körében egyre nõtt az elégedetlenség az augsburgi Fuggerek ellen. A „fuggern” (fuggerelni) szó szinonimája volt a csalásnak. A kitört paraszt¬lázadás egyaránt irányult a felsõarisztokrácia és az árakat manipuláló - mesterséges áruhiányt elõidézõ és monopolhelyzetet kialakító - spekulánsok ellen. A parasztlázadás vezetõi ekkor még nem látták át teljesen milyen szoros az összefüggés a kamatozó pénztõke és a hatalom között, valamint a monopolisták és a császár között. Követeléseik között utolsóként mégis megfogalmazzák a Fuggerek, a Welserek, és a Höchstetterek eltávolítását, és az üzleti tõke felsõ határának a rögzítését. Érthetõ, hogy a nagytõke minden eszközt megmozgatott, hogy a lakosságot elnyomja, és a kamatmechanizmussal mûködtetetett kizsákmányoló rendszert fenntartsa.
A parasztlázadás vezetõinek nem volt világos elképzelése arról, hogy miként kellene egy kamatmentes gazdaságot mûködtetni. A 21. század embere számára a német paraszt¬háborúból az a tanúság vonható le, hogy az ellenállás nem hoz sikert, ha nincs világos elképzelés arról, milyen elvek szerint kell kialakítani az értéktermelõ munkára alapozott, jól mûködõ gazdasági és társadalmi rendet.


A Wära-cserepénz
Nemcsak a középkorban, hanem az 1929-ben elkezdõdött nagy gazdasági világválság idején is kísérletek történtek a forgalombiztosított, kamatmentes pénz bevezetésére. Ilyen sikeres kísérlet volt Németországban a Wära-cserepénz részleges bevezetése. Már 1929. elején Erfurt¬ban létrejött egy cseretársaság, amelynek a tagjai kizárólag Wära-val fizettek egymás¬nak. Szabályzatukban rögzítették, hogy olyan magántársaságot alkotnak, amely az árucsere akadályainak és a munkanélküliségnek a leküzdését tûzte ki célul. E cél érdekében a társaság tagjai egymás között az árut és a teljesítményt a saját csere-bonjukkal bonyolítják le. Két évvel késõbb ehhez a társasághoz már több mint ezer német vállalat csatlakozott. Egyre több vállalat és üzlet függesztette ki, hogy „Itt elfogadjuk a Wära-t”. A Wära lassan a szilárd ár szinonimája lett. A Wära-t bármikor be lehetett cserélni a hivatalosan forgalomban lévõ márkára, és csak kiegészítõ valutának volt tekinthetõ, amely lehetõvé tette, hogy egy deflációs idõszakban, amikor nincs elég pénz a gazdasági folyamatok közvetítésére, fennmaradjon a gazdasági élet vérkeringése.
Gesell elképzeléseit követve a Wära-jegyeket forgalombiztosítást garantáló és díj ellenében kapható bélyegekkel kellett ellátni. A havonta felragasztandó bélyeg a Wära egy százalékába került. Aki ezt a bélyegköltséget meg akarta takarítani, az a hónap végéig lehetõleg túladott a saját Wära-ján. Ezt úgy érte el, hogy vagy árut és szolgáltatást vásárolt magának, vagy pedig a saját Wära-ját kamatmentesen másnak kölcsönadta. Év végén, amikor már minden Wära-n tizenkét bélyeg volt felragasztva, akkor azt újra cserélték ki. Ez az új pénz sikeresnek bizonyult, és rohamosan terjedt egész Németországban. Az egyik hely ahol bevezették Ulm városa volt, a másik pedig Schwanenkirchen. Az ulmi cseretársaság 1931. nyarán alakult, amikor Ulmban is igen nagyarányú volt a munkanélküliség és a szegénység. A defláció következtében az eladósodott polgárok nem tudták fizetni a kamatokat. A gazdasági válság miatt gyakran az öngyilkosság bizonyult az adósság elõl való elmenekülés egyetlen útjának. Az ulmi Wära forgalombiztos, és a birodalmi márkától független csereeszköz volt, amelyet úgy készítettek, hogy ne lehessen meghamisítani. A postai bélyegekhez hasonló forgalombiztosítási bélyegeket a Wära-kirendeltségeknél lehetett beszerezni. Hogy a havi értékvesztést elkerüljék, az ulmiak igyekeztek minél hamarabb túladni Wära-jukon. Így a pénzvisszatartás, amely a birodalmi márka esetében Németország gazdaságát megbénította, az ulmi Wära-nál nem volt lehetséges. Egyébként egy ulmi Wära pontosan annyit ért, mint egy birodalmi márka. Azért, hogy megvédjék értékét a márka vásárlóerõ ingadozásával szemben, a Wära átváltási arányát a vásárlóerõ 5%-os megváltozása esetén újra meghatározták. Az ulmi vállalatok, amelyek birodalmi márka hiányában tönkrementek volna, áttértek a Wära alkalmazására: ezzel vásároltak árukat és fizették alkalmazottaikat. Az ulmi pénz rendkívül sikeresen mûködött, egész Németországból érkeztek a küldöttségek, hogy tanulmányozzák sikerének titkát.
1931. júliusában a thüringiai bíróság betiltotta a Gera városában kibocsátott Wära-jegyeket. Néhány héttel késõbb a német Reichsbank igazgatósága felhívta az ulmi rendõrség figyelmét a városban folyó „veszélyes üzelmekre” és hivatkozott a politikai viták leküzdésére vonatkozó birodalmi elnöki rendeletre. Az ulmiak azzal érveltek, hogy a Wära esetében nem szokásos pénzrõl van szó, mert az értékmegõrzésre nem alkalmas. Az sem segített, hogy az ulmi Wära csupán magáncélra szolgáló elszámolási egység egy zártkörû cseretársaságon belül. A berlini kormány 1931. októberében szükségrendelettel mindenféle helyi pénz és cserejegy alkalmazá¬sát megtiltotta.
Hasonlóan sikeres volt a bajorországi Schwanenkirchenben bevezetett Wära-jegy. Segít¬sé¬gé¬vel eltûnt a városból a munkanélküliség, és a község barnaszén bányája megint nyereségesen kezdett mûködni. A jegybank azonban félt, hogy a Wära kiszorítja a birodalmi márkát, és Schwanenkirchenben is betiltották az alkalmazását. A szénbánya ismét veszteséges lett és be kellett zárni. Schwanenkirchenben újra magasra szökött a munkanélküliség.
A tiroli Wörgl-ben is rövid ideig sikerrel alkalmazták a munkaérték-jegynek nevezett forgalombiztos helyi pénzt 1932-ben. A munkaérték-jegyek következtében nemcsak mindenki pontosan befizette az adóját, de a városnak sikerült utakat építenie, csatornáznia és még egy sípályát is létrehoznia. 1933. nyarán Daladier francia politikus, aki késõbb Franciaország miniszter¬elnöke lett, ellátogatott Wörgl-be. Daladier 1935-ben a radikális szocialisták kong¬resszusán számolt be tapasztalatairól. Kifejtette, hogy lehetséges egy többszörösen nagyobb volumenû árutermelés az újfajta pénz bevezetésével. Daladier többek között megállapította: „A mai gazdasági válság az áruforgalom válsága. Nem beszélhetünk arról, hogy túltermelés által okozott válsággal van dolgunk, mert a gabona és hasonló áruk mennyisége, amelyet megsemmisítenek, szükséges lenne azon milliók számára, akik az éhezés következtében halnak meg. Az áruforgalom válságáról van szó, amin úrrá lehetünk, ha helyreállítjuk a lakosság vásár¬lóerejét, és azt újra kibontakoztatjuk. Nemzeti munkaprogramnak kell a pénzhalmo¬zásnak véget vetnie. A pénz ugyanazt a szerepet tölti be, mint a vér az emberi testben. Ahhoz, hogy a test különbözõ életfunkcióit végezhesse, zavartalannak kell lennie a vérellátásnak.” Ehhez még hozzátette, hogy „állítom, mindaddig nem leszünk úrrá a válságon, amíg nem vesszük kézbe a pénzügyeket, és mind az inflációt, mind a deflációt csalásnak tekintem. Az egyik éppen olyan hamis, mint a másik. Csak a forgalomban lévõ pénzmennyiségnek az árukínálathoz való igazításával lehet leküzdeni az áruforgalom válságát, és csak ez által lehet a kisvállalkozásokat és kereskedõket megsegíteni Franciaországban, akiknek az összeomlását a nagytõke okozta.”
Ezt követõen Daladier kitért Wörgl tapasztalatainak a részletezésére, majd pedig Silvio Gesell nézeteit taglalta. A második világháború kitörése azonban megakadályozta Daladier-t abban, hogy felismeréseit hazájában a gyakorlatba átültesse. A sikeres Wörgl-i kísérlet ugyanarra a sorsra jutott Ausztriában, mint a Wära Németországban. 1933. szeptemberében a bécsi jegybank arra hivatkozva, hogy kizárólag õ rendelkezik a pénzkibocsátás jogával, elérte, hogy a kormány a helyi pénzek alkalmazását betiltsa. Ez a rövid történelmi áttekintés is már világossá teszi, hogy az emberek különbözõ korokban felismerték, hogyan lehetne szilárd, és hatékony gazdaságot mûködtetni, és a társadalom harmóniáját biztosítani. Eddig azonban minden ilyen megoldási kísérletet a kamatozó magánpénzrendszer tulajdonosai a pénz révén szerzett hatalmuk segítségével elfojtottak.

kölcsönvett idézetek, mert nem akartam a számat tépni, már többször elmondtam mi lenne a helyes

"Igenis van alternatíva, amit a gyakorlatban is kipróbáltak és nagyszerûen mûködött."

Melyik az?

Kukacos, egyszerûen nincs igazad.

Alkalmazkodásról beszélsz, és közben te vagy a leg merevebb.
Semmi motiváció nincs benned, hogy új dolgot keress ami jobb lenne.
A fejlõdés változással jár, ami rossz azt nem konzerválhatjuk.

Hogy miért nincs igazad?
Mert nem kell elfogadnunk a nyomorúságunkat, csak mert egyesek szerint úgy sincs jobb megoldás, vagy,hogy az a legjobb megoldás mindenki számára,hogy az egész világot elnyomva hagyjuk.

Hogy miért van bajban a világ?
Azért mert nagyon nagyon kevesen uralkodnak mindenki felett, mert a világ értékeinek fele gyakorlatilag pár egy nagyon kis réteg kezében öszpontosul.
Bajban vagyunk, mert rabszolgák vagyunk. Rabszolga munkát végzünk, mert amiért dolgozunk elveszik tõlünk, adók, rejtett adók, adóság rendezés, infláció formájában.Az embernek annak kell lennie, aminek született. Szabadnak és függetlennek.

Igenis van alternatíva, amit a gyakorlatban is kipróbáltak és nagyszerûen mûködött. Akkor csak pár dolgot változtattak meg a pénz tulajdonságain, és hirtelen egy csapásra minden rendbe jött, a nagy recesszió idején. Azon nyomban el is törölték ezt a próbálkozást, és törvénybe iktatták annak illegalitását,hogy nehogy valaki is megpróbálja újra.

Na még erre is válaszolok.

Nagyon találóan és szépen írtál a valóság és a manipulált tömeg kapcsolatáról.

Kritikám röviden: túl sokat remélsz az emberiségtõl.

Elõször is mit gondolsz, hány % képes szellemileg egyáltalán felfogni, amirõl itt beszélünk? 20%? 10%? Kevesebb? Ebbõl hány embert érdekel a hatalom problematikája egyáltalán? A maradékból hány az, aki történetesen profitál a rendszerbõl, vagy látva, hogy saját céljait elérheti a rendszeren belül, nem kritizálja azt? A valóság tanítása fontos lenne, de nincs kinek elmagyarázni.

"Na de ki mondja meg mi a helyes irany? Goebbels-nek volt igaza, vagy Bernays-nek? Itt kezdodnek a problemak, mert szerintem egyiknek sem."

Bernays csak technikus, Goebbels ideológus is, így nem összehasonlíthatók. Itt is, mint annyi másban a probléma gyökere az, hogy az ember nem ezekre a léptékekre és struktúrákra van optimalizálva. A görögök óta tudjuk, hogy a demokrácia többnyire a demagógok uralma. Az emberiségbe genetikailag be van építve az arctalan, befolyásolható tömegember. Csoportnyomás, divatok: kellett a túléléshez, a háborúkhoz. Arra hallgatunk, aki épp a leghangosabban ordibál. A tesztek szerint vészhelyzetben az emberek 80%-a megmerevedik, képtelen lesz döntéseket hozni, de követi az utasításokat. 10% döntéseket hoz, 10% pedig teljesen kiszámíthatatlan. Ideális egy százfõs hordában, ha jön az oroszlán, de ma csak biológiai kolonc, mint a száz másik. Úgy gondolod, hogy ilyen genetikai alapból képesek lehetünk közel hozni az igazságot az emberekhez, ha kizárunk minden manipulációt? Én nem hiszem. Ehhez egy másik homo sapiensre lenne szükség.

"Az a baj ezzel az elkepzelessel, hogy termeszet torvenyszerusegei koze soroljuk ma mar automatikusan azt hogy a penzkibocsajtas magankezben van, hogy az uzleti eletet kartellek uraljak stb, tehat a kapitalizmust ugy ahogy az ma van."

Nem, ez nem igaz. A nyitott elmék szerte a világban mindig is gondolkodtak alternatívákon. Csak egyszerûen õk sem tudnak jobbat. Marx és Lenin nem voltak hülyék: rendkívül jó ötleteik voltak arra, mit és hogyan kellene megváltoztatni. Sõt, ki is próbálták a gyakorlatban. Nem az uralkodó elit ellenállásán buktak meg, egyszerûen nem volt elég jó az ötletük.

"Ilyen elven szamodra minden relativ, es minden ami a rendszer vedelmeben ma megvalosulhat, az evolucios torvenyszeruseg es igy el kell fogadni."

Nem, nem, szó nincs róla, hogy el kell fogadni! Én csak a kialakulás mechanizmusáról beszélek. Az evolúció egy vak folyamat, ami szuboptimális megoldásokat termel. A baktériumok szapopdás szempontjából sikeresebbek, tehát felsõbbrendûek, mint az ember. Van értelme arról beszélni, hogyan lehetne jobb a rendszer, de senki sem tudja.

"nem a káosz folyamatai dobták ki a nyertes rendszeriranyito elveket, hanem az elit akarata."

A káoszelméletrõl mondottak értelmében bizonyítottnak gondolom, hogy nem tervezett folyamatról van szó.

"Eddig meg azt irtad hogy nincs semmilyen kozos akarat ami a hatterbol iranyit, hanem minden kaotikus, mas szoval spontan. Akkor most, hogy leirod hogy a kaotikus/spontan megoldas nem jo, mi mellett ervelsz?"

"Spontán" alatt itt az általad kívánatos, manipulációtól teljesen mentes struktúrát értettem. Feljebb kifejtettem, hogy miért következik a manipuláció az emberi természetbõl. Ha betiltjuk a tömegek manipulációját, ha, ahogy írod, "mindenki ele a valosagot tesszuk le", a tömegek nem lesznek boldogabbak, sõt. Szeretünk álomvilágban élni. A tömeg azt is elfogadja, ha álmait valaki más írja elõ, amíg az tartalmazza a rózsaszín egy halvány árnyalatát. Ez van. Hozott anyagból dolgozunk.

Aldous Huxley gyönyörûen megírta, hogy mi következik a manipuláció végsõkig vitelébõl. Az 1984 erõszakkal nyomja el az emberi természetet, a Szép új világban egyszerûen csak kiterjesztjük azt.

What Orwell feared were those who would ban books. What Huxley feared was that there would be no reason to ban a book, for there would be no one who wanted to read one. Orwell feared those who would deprive us of information. Huxley feared those who would give us so much that we would be reduced to passivity and egoism. Orwell feared that the truth would be concealed from us. Huxley feared the truth would be drowned in a sea of irrelevance. Orwell feared we would become a captive culture. Huxley feared we would become a trivial culture, preoccupied with some equivalent of the feelies, the orgy porgy, and the centrifugal bumblepuppy. As Huxley remarked in Brave New World Revisited, the civil libertarians and rationalists who are ever on the alert to oppose tyranny "failed to take into account man's almost infinite appetite for distractions." In 1984, Orwell added, people are controlled by inflicting pain. In Brave New World, they are controlled by inflicting pleasure. In short, Orwell feared that what we fear will ruin us. Huxley feared that what we desire will ruin us.

Hozzátenném, hogy a Szép új világban még az elitre sincs szükség.

A világ ma egyértelmûen Huxley útján halad, és riasztó mértékben. De ha meg akarod fogni, mi is a riasztó ebben az ösztönös utálaton túl, nagy bajba kerülsz. Fel lehet hozni az általad is említett merevséget, az alkalmazkodásra való képtelenséget, de valahogy ezt nem tûnik akkora bajnak. Ugyan kihez kellene alkalmazkodni az emberiségnek? A Szép új világ tökéletes, mert lakói céljait a rendszer határozza meg. Mindenki boldog és elégedett. De persze ha mindenki öngyilkos akarna lenni, az atomháború maga a tökéletes gyönyör, ami valahol abszurd. Amikor a szabadságunkhoz, az ember valóság alapján történõ szabad választásához ragaszkodunk, valójában a természet által adott biológiai programunkhoz ragaszkodunk. Szíved joga, ez szerintem csak egy másfajta rabság. (Kis kitérõ: de mi történik majd, ha ezt szabadon megváltoztathatjuk? Szép új világ implementáció? Kábítószerek és virtual reality, amíg mindenki meg nem hal? Milyen lenne a gépek társadalma?)

Tehát támadod azokat a folyamatokat, amelyeket az emberi természet, az emberi viselkedés okoz, tehát szeretnéd újraprogramozni az embereket, és miért? Hogy megvédd a szabadságunkat, tehát az emberi természetet. Némileg önellentmondásos program ez.