Elvileg igen, de az illetõ nem emiatt nem feltétlen purcan ki, "csak" a nagy víztartalmú testszövetek és véredényekben a lövedék által leadott energia jelentõs, de pillanatnyi nyomásváltozást okoz (elvileg akár 100 atmoszférás is lehet e változás), és ez jelentõsen roncsolja a test szöveteit.
Gyakorlatilag még ma is vitatkoznak, hogy mennyire végzetes és veszélyes a hidrostatikai sokk. Egyfelõl igen egyértelmû a folyadékok viselkedése ilyen helyzetben (a mûanyag palack esete: ha üres a palack, akkor csak lesz rajta két (egy bemenete, és egy kimeneti) nyílás, ha viszont feltöltjük vízzel, a palack szétrobban), másfelõl az élõ szervezet azért sokkal összetettebb, és a folyadékok (jobbára) nem egy összefüggõ mennyiségben találhatóak meg, hanem a különféle sejtekben, erekben, stb.
Az élõlényekre gyakorolt hatása pedig nagyon nehezen vizsgálható, hiszen ha egy illetõ mondjuk haslövést kapott, akkor nehéz megmondani, hogy pontosan melyik ok miatt is halt meg...
Valóban volt egy ilyen kép, de ha a kala érdekel, akkor irány Kalashnikov.Guns.ru, ott mindenféle változat, ami még csak tervezõasztalon is létezet, megtalálható.
Nem egészen. Az AR-15 annyit jelent, hogy az Armalite Inc. cég gyártmánya. Volt. Mivel aanno az AR-15-öt és jogait eladta a Colt-nak. Azóta persze M16 néven rendszeresítették (ez a katonai jelzése). Szóval most az Armalite M15 néven kénytelen gyártani a cég a saját (eladott) fegyverét... :)
De amúgy se szeri se száma az M16 klónokat gyártó cégeknek, az összes nagyobb cég gyártja.
...Az M14-es gépkarabély ugyan megbízható, és egyes lövéskor pontos fegyver volt, de nagyon nehéz volt (5.1kg töltve), és sorozatlövéskor szórása elfogadhatatlanul magas volt. A megoldást keresve kiírtak egy tendert, mely egy 0.223 kaliberû (5,56mm) töltény, illetve az azt használó gépkarabélyra vonatkozott. A fegyvernek eredetileg nem szabadott 2.72Kg-nál nehezebbnek lennie, és még 500 méterrõl is át kellet ütnie egy amerikai gyalogsági sisak két oldalát. Az egyik tenderre meghívott cég, az Armalite fejlesztõmérnöke, Eugene Stoner az igényekhez átszabta AR-10-es gépkarabélyát, mely 5.56x45mm-es lõszert tüzelte. Az AR-15 minden téren kivívta a tesztelõ katonák elismerését, de a sereg fegyver- és lõszertechnikai szakbizottsága a Springfield M14-et tartotta az ideális fegyvernek továbbra is, és nem támogatta az AR-15-öt. Az Armalite a jelentõs összeget áldozott az új lõszer és fegyver kifejlesztésébe, és ugyan megnyerte a tendert, de fegyverét továbbra sem állították rendszerbe, ami miatt egyre nehezebb anyagi helyzetbe került és végül az egész projectet potom pénzért, és 4.5%-osd jogdíjért átadta a Colt-nak. A Colt komoly lobbizásba kezdett egyfelõl, másfelõl mindent megtett, hogy lejárassa az M14-et. Ezt megkönnyítette, hogy Vietnami háborúban az amerikai sereg kellemetlen tapasztalatokat szerzet a 7,62x51 NATO lõszert tüzelõ M14-el, mely egyeslövésben nagyon pontosnak bizonyult, ám sorozatlövésben szinte használhatatlan volt. A Vietkong AK47-eg gépkarabélyainak szórása ugyan nem volt elhanyagolható, de még így is 3x, 4x jobb szórásképet produkáltak a NATO fegyvereknél, ami a harctéren életet vagy halált jelentett. Az AR-15-öt a 1962-ben tûzpróbának is alá vetették Vietnámban, ahol a fegyver kitûnõen helytállt, ami alapján újabb próbáknak vetették alá - ám ezeken valahogy ismét az M14 nyert. Hamarosan kiderült, hogy a próbákat erõsen részlehajlóan hajtották végre, mire a Colt a sajtóban elégtételt követelt. A botrány kipattanása után már nem volt több akadálya, hogy M16 néven rendszerbe állítsák a fegyvert.
Tuttam hogy valami köze van az M14-ek Kóreához, akkor sorry kevertem a dolgokat, de ha jól tudom az M14-ek meg valamiben köze van az M16-hoz talán csak lobbiban asszem. Mert nem vált be az M14 mégis sokáig eröltették a lobbisták, és nem nyert teret sokáig az M16 talán... izé
vagyis nem újy csak a fegyver tekintetében. Erõsebb inkább. Amihez új csövet is kellett tervezni mert az eredeti bekormozófott és elakadt rendesen, ami jelentõsen lecsökkentette a katona túlélõ képességét.
M 16-al is simán lehet végatgokat borotválni. Sõt ha jól emlékszem Kóreában még így tesztelték (szegényeken)is a még nem sorozatba gyártott M16-ot az új lõszerrel ami történetesen a 5,56x45-ös
A Discovery-s mûsorban nem gyengén tombolt a hülyeség és az ami öntömjén , a szerencsétlen faszi 200m-rõl 5-bõl 1-szer találja el a célt ; aztán (ha jól emlékszem) 30m-rõl tesztelik az átütõképességet elfelejtkezve arról , hogy az 5,56-os fegyverek lövedékei ilyen kis távolságon erõsen szilánkosodnak így nem is várható komoly átütõ erõ , cserébe sokkal csúnyább sebet hagynak maguk után .
Viszont ha beleszámítjuk a hidrolízis nevû apróságot, akkor romboló erõben (élõerõ ellen) az 5,56x45 töltény javára billen el a mérleg.
Féltek az oroszoktól az tény. Volt benne rendesen demonstráció is, de elsõsorban japán orrát akarták kifújni és hosszú idõre levágni a végtagjait, majd gazdasági rabszolgává tenni, ami ellenük is fordult egy idõ után a szankcióik ellenére, csak körbe kell nézni most hol van japán. Amerika lebecsülte a japánokat akkor és ezt a hibát azóta is hajlamos elkövetni az ellenfeleivel.
Mikor az atom robbant akkor már az oroszok lenyúltak jó pár rakétamérnököt németországból, (az amiknak kevesebb jutott) "V2" és kezdõdött meg a verseny...
Az erõsebbel én sem értek egyet :). A pontosság viszont korrekt(szélcsendes idõben, zavaró talajmenti növényzettõl, faágtól mentes terepen...), habár ha a karbantartást nézzük, akkor messze az AK-47 viszi a pálmát
Teljesen igazad van, jelentõs veszteségeket szevedett japán a háború végefelé a civil lakosságból is. Elsõsorban meg akarták törni japán fanatizmusát. Ezért is nyomtak B-29-esekrõl szõnyegbombázást amennyit csak lehetett (Németekkel is megcsinálták ezt pl.:Drezda 44). Majd szépen a két Atom zárójelbe rakott mindent.
Japán háborús gazdasági szükségleteit elsõsorban a megszállt Kína egy részérõl szerezte be, de a háború elején még az amikkal is üzleteltek.
Nyílvánvaló az a tény is hogy amerika nem bírt volna partraszállni egyszerûen Japán akármelyik partszakaszán. A légierõ óriási szerepet játszott a kapitulációban és annak hirtelen bekövetkezésében is, de nem a légierõ nyerte meg a háborút. Azért kaptak 45-ben rendesen az oroszoktól Kínában a japánok. Ez is kicsit el van felejtve asszem, pedig nem gyenbge csatákat vívtak ott sem.
Kivérzett, ez nem vitás, de az ország elfoglalása másképpen nem mehetett volna - ha a hagyományos partaszállás-területszerzés ment volna a japán szigeteknél, valószinüleg iszonyú veszteségei lettek volna az amerikaiaknak (Okinawa alapján). Ha ezt el akarták kerülni, akkor más lehetõségük nem nagyon volt, mint brutálisan szétbombázni egész japánt. Ezt pedig meg is tették (a Tokió elleni gyújtóbomba-támadásnak több áldozata volt, mint az atombombatámadásoknak)....
Nehéz lenne, mivel nincs meg :)
De a neten azért utánanéztem, és tényleg igazad van, nem T-54/55, hanem T-34, maxima mea culpa, ezt benéztem rendesen...
A filmben szereplõ egyik T-34-es alapú Tiger-imitáció. Még az átlapolás sincs semmiféleképen imitálva (pedig valami ilyesmire emlékeztem).
Najó, persze a védelmükben el kell mondani, hogy tényleg gyakorlatiasan próbálják meg összehozni a dolgot, csak ez nem mindig sikerül :))
Amúgy egy érdekesség: a Tiger vs. Sherman epizódban ugyan látványos volt, amikor egy Tiger és egy Sherman állt egymás mellett, de tudni kell, hogy az nem Tigris volt - egy T-54-est vagy T-55-öst "öltöztettek" be tigrisnek, a futómûve pl. látványosan mutatta ezt (mégcsak az átlapolt futómû imitációját sem csinálták meg). Valójában a Tigris nagyobb, mint a T-55-ös, tehát a méretkülönbség jobban kiütközött volna.
Ehez is hozzá kell tenni, hogy (tudomásom szerint) nincs mûködõképes állapotban Tigris. Még a "Ryan közlegény megmentése" c. filmben is T-54/55-bõl átalakított tankot szerepeltettek (igaz, ott legalább a futómûre ügyeltek). Viszont állítólag Franciaországban megpróbálnak mûködõképessé tenni egy jó állapotban fenmaradt KönigTiger-t. :)
"A legjobb, hogy kikiáltották a Sherman-t gyõztesnek, mivel hogy az nyerte meg a háborút"
LoL
"szeretem" az ilyet...
Pontosabb, ha kellõen karban van tartva, és a kopó alkatrészeket idõben kicserélik :)
Az "erõsebb" szerintem nem igaz, ebben a mûsorban is mutatták, hogy az AK lövedéke simán átütött egy vastagabb fagerendát, míg az 5,56x45 lövedéke elakadt benne...
Ez már megy egy ideje (Discovery Channel: Greatest Military Clashes), mondjuk kicsit (nem enyhén) részlehajlóak és fontos dolgokat hagynak ki.
Bf-109 vs. Spitfire:
Szerintük a 109-es két 20mm-es gépágyúval rendelkezett. Valójában a Bf-109E (Emil, 1940) két 7.92 mm-es géppuskával (MG 17) rendelkezett a motor felett, és két MG FF 20mm-es gépágyúval a szárnyban. Bf-109F-2 (Friedrich, 1941) a két Mg17-esét megtartotta, de a szárnyból kiszedték a gépágyúkat, és helyette egy 15mm-es MG 151 géppuskát kapott, amely a légcsavar tengelyében volt elhelyezve.
Tiger vs. Sherman:
-Úgy állítják be, mintha a Tigriseket a Sherman-akkol lõtték volna ki. Egy szót sem tesznek arról, hogy a legtöbb Tigris légi támadásnak esett áldozatul, vagy a saját személyzete pusztította el, miután elfogyván az üzemanyaguk, kénytelenek voltak hátrahagyni.
-A legjobb, hogy kikiáltották a Sherman-t gyõztesnek, mivel hogy az nyerte meg a háborút(!!!).
Ez most csak gyorsan fejbõl idéztem, és nyilván csak az maradt meg bennem, ami a legdurvább csúsztatás volt...
Nemtom ki nézte tegnap a Discoveryn de volt egy ilyen szerkezetek harca szerü dolog. NAgyon érdekes volt, mert egyszer a MIG-17 vs. F-86 Sabre másszor a M-16 vs. AK-47 mutatták be.
1964-ben az amerikai haditengerészet bejelentette igényét egy új, repülõgéphordozóról bevethetõ tengeralatjáró-elhárító (angol rövidítéssel ASW) repülõgépre, amelynek a már kissé koros Grumman S-2 "Tracer"-t kellene váltania. Az új gépnek kétszer akkora hatótávolságának kellett lennie, kétszer magasabban kellett repülni és kétszer akkora sebességel, mint az S-2-nek. 1969-ben a tender gyõztesének a Lockheed S-3 repülõgépét hírdették meg, az elsõ prototipus YS-3A 1972 Január 21.-én végezte el a szûzfelszállását, és még ez évben megkezdték a sorozatgyártását, amelyek 1974-ben lépett szolgálatba, 187db átadása után a sorozatgyártás 1978-ban fejezték be.
A "Viking" egy teljesen fémépítésû, vállszárnyas gép, hagyományos elrendezésû farokrésszel. A két General Electric TF-34-GE-400B kétáramú gázturbinás hajtómû a félszárnyak alatti pillonokon lett elhelyezve, tõlük kifelé található egy-egy rögzítõpillon, amelyre a fegyverzetet illetve pótüzemanyagtartályt lehet függeszteni. A szárny ettõl a pillontól kifelé esõ része hidraulikusan felhajtható a hordozón történõ tárolás megkönnyítésére, továbbá a függõleges vezésík ballra teljesen lehajtható, a magasságot csökkentendõ. Az üzemanyag a szárny belsõ részén, a két szárny között, a törzs felsõ részén, illetve a gép gerincének két oldalán, a tartályok teljes befogadóképessége 7,192 liter, amihez még 2x 1,136 literes póttartály jöhetett, amiket a szárny alatti pillonokon vihet magával a gép. A gép tetején, a középvonalban egy visszahúzható légi utántöltõ csonk található, amivel szükség esetén a gép üzemanyagot vehet fel. A gép közepén volt található a bombakamra, amelyben a tengeralatjárók elleni harchoz való fegyverzetett magával vitte.
Egy S-3B "becsomagolva", a szárnyai és a függõleges vezérsíkja behajtva.
A gép négyfõnyi személyzettel rendelkezett, a pilóta illetve a másodpilóta/"COTAC" (Co-Tactical Coordinator), mögöttük pedig a "TACCO" (Tactical Coordinator - kb. Taktikai Fõtiszt) és a "SENSO" (Sensor Operator), aki a tengeralatjárók észleléséhez szükséges berendezéseket kezelte. Mindnégyen katapultülésben ültek.
Az S-3B "SENSO" tisztjének munkaállása
Az S-3B gép "TACCO" tisztjének munkaállása
A gép a tengeralatjárók érzékeléséhez az AN/APS-116 fedélzeti radart, illetve szonárbójákat használt, amelyek ledobva aktív szonárjukkal (hanglokátor) érzékelték a közelben lévõ tengeralatjárókat, az adatokat pedig rádióhullám segítségével a SENSO képernyõjére továbbították. Az S-3A 60db szonárbóját vitt magával. A tengeralatjárók felderítésének/leküzdésének menete rendszerint egy vizuális felderítés (pl. egy tengeralatjáró periszkópját meglátta valaki, és azt jelentette az S-3A-nak) utáni hajsza volt, a gép szonárbójákat dobott le, és a SENSO a hanglokátor adatai alapján igyekezett meghatározni a tengeralatjáró helyzetét (és ha elég adat állt a rendelkezésre, akkor következtethetett annak tipusára), és az eredményt közölte a mellette ülõ TACCO-val, aki a helyzetett elemezve taktikai tanácsokkal látta el a pilótát, hogy merre repüljön (illetve merre folytassák a keresést), illetve szükség esetén milyen fegyvert és hogyan alkalmazzon.
A tengeralatjárók leküzdésére a géptörzsben lévõ bombakamrában 4db Mk46/Mk50 torpedót, vagy 2db B57 nukleáris mélységi bombát, vagy 4db Mk82 227kg-os légibombát vihetett magával. A szárnyak alatt további 6db Mk82 légibombát vagy irányítattlan rakétaindító konténereket hordozhatott, de legtöbb esetben inkább pótüzemanyagtartályal repültek.
A gép másodlagos feladata volt továbbá az aknatelepítés - ehez két darab Mk52/Mk55/Mk56 aknát vihetett magával a szárny alatti pillonokon.
1980-ban a haditengerészet igényt tartott az S-3A gépek modernizálására, illetve feladatkörének kibõvítésére, elsõsorban a vízfelszini célok leküzdésére való képességre. A program elsõ átalakított S-3B gépe 1984-ben szált fel, és 1986-ban megrendelték az elsõ 24 gép átalakítás, és 1994-re az összes szolgálatban álló gépet S-3B-re alakították át.
Egy S-3B gép bal oldali pillonján egy légi utántöltéshez való konténerrel.
A gép hasának hátsó felén láthatóak a szonárbóják tárolórekeszeinek nyílásai.
Az S-3B egy új AN/APS-137(V)1 tipusú "inverz szintetikus aperturájú" radart kapott, új szonrbójákat és akusztikus kielemzõ rendszert, GPS helyzetmeghatározót valamint a "Joint Tactical Information Distribution System"-et (egyesített taktikai információmegosztó rendszer), amelyel a begyûjtött adatokat továbbítani tudta a hadihajóknak, illetve az azok által küldött adatokat fogadni volt képes. A fegyverzetébe pedig beintegrálták az AGM-84 Harpoon hajó elleni rakétát illetve az Mk60 torpedót, ezeket a szárny alatti tartókon volt képes magával vinni, és egy tartóra egy Harpoon vagy Mk60 kerülhetett.
A légi utántöltés a 90-es években egyre problémásabb lett a haditengerészet számára, mivel az KA-6D/A-6E gépek kivonásával az addigi fõ utántöltõ géptõl váltak meg. A megoldás az S-3B-k feladatkörének bõvítése lett: utántöltõ konténerekkel õk vették át a KA-6D gépek helyét.
1999-ben úgy döntöttek, hogy az S-3B gépek ASW képességeit teljesen leépítik, mivel e feladatkörben már amúgy sem voltak túl hasznosak és immár az igény sem volt rá olyan nagy (hidegháború vége), viszont új feladatukra mindennél jobban szûkség volt, ezért kiszerelték a tengeralatjárók elleni felszerelést, és megszüntették a "SENSO" munkaállását a gépeken.
Az S-3B ettõl függetlenül azonban "a haditengerészet svájci bicskája" lett, feladatai közé tartozik a légi utántöltés mellett a felszini hadihajók elleni hadviselés, a légi felderítés, az ellensége rádióelektronikai tevékenységének figyelése, sõt, a harci gépek taktikai irányítása is. Elektronikai és kommunikációs berendezéseik az 1990-es évek végén, a '00-as évek elején komoly fejlesztésen mentek át, és többek között integrálták az AGM-65F (infravörös irányítású) Maverick rakétákat is a fegyverzetükbe.
Egy átalakított S-3B "Viking" gép AGM-65F "Maverick" rakétát indít
Változatai:
S-3A: Elsõ sorozatváltozat AN/APS-116 radarral.
S-3B: Az 1980-as években átalakított S-3A gép, amely új radart ("AN/APS-137(V)1") és új fedélzeti rendszereket kapott, valamint képessé tették felszini hajók elleni harcra.
ES-3A: 1988-tól 1991-ig 9db S-3A gépet átépítettek kifejezetten az ellenséges rádióelektronikai tevékenységének figyelésére, a gép bombakamrájába és farokrészébe szerelték az ehez szükséges berendezéseket. A gép nem rendelkezik fegyverzettel.
US-3A: Az 1980-as években 6db S-3A-ast teherszállító géppé átalakítottak át, amely a C-2A "Greyhound"-hoz hasonlóan az anyahajók és a szárazföld között szállítanak embereket és csomagokat.
Adatai
Szárnyfesztáv: 20.93 m
Felhajtott szárnyak esetén: 8.99 m
Hossza: 16.26 m
Magassága: 6.93 m
Lehajtott függõleges vezérsíkkal: 4.65 m
Üres tömege: 12,088 kg
Maximális felszállótömege: 23,831 kg
Maximális leszállótömege: 16,676 kg
Maximális repülési sebessége 6,100 m magasságban: 834 km/h
Szolgálati csúcsmagassága: 12,200 m
Hatótávolsága maximális hasznos terheléssel: 3,706 km
Informatika és tudomány
