Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov õrmester egy komoly sérülés utáni lábadozásakor kezdett bele komolyabban a kézi fegyvertervezésbe, és harmadik próbálkozását, egy 7,62x39mm M43-as lõszert tüzelõ gépkarabély tervét el is fogadták a Vörös Hadsereg szakszolgálatánál. 1947-ben kezdték gyártani, AK-47 néven [teljes típusnevén: Avtomat Kalanyikova obrazca 1947 goda], számtalan alváltozata létezik, kezdve a behajtható válltámaszú AKSZ-47, a tömeggyártásra megfelelõbb, lemezbõl sajtolt tokkal gyártott AKM-47 és ennek deszant változata az AKMS. Maga a fegyver nagyon sikeres lett, viszonylag könnyû [az AKM-47 töltve 3,1Kg], mégis masszív, és legendásan megbízható: hetekig lehet a földbe temetve, onnan elõszedve elég kicsit letisztogatni, hogy a zár és az elsütõszerkezet tiszta legyen és máris harcra kész. Egyaránt jól szolgált elit egységek és kiképzetlen gerillák kezében, ráadásul hátrarúgása sem nagy - még az alacsony kelet-ázsiai katonák is könnyen kezelik. Persze az AK-47 sem tökéletes fegyver, szórása sorozatlövés esetén jelentõs, a tûzváltó kart átállítani csak egy hangos kattanás kíséretében lehet, amit még messzirõl is jól lehet hallani, és a válltámasz szöget zár be a fegyver csövével, emiatt jelentõsen felugrik a fegyver csöve lövéskor. A vietnami háború elsõ felében a Vietkong még elõnyt élvezett az AK-47 által, mivel az amerikai katonák M14-e sorozatlövésre csaknem alkalmatlan volt, és kevésbé bírta a dzsungelharc körülményeit. Azonban az M16 megjelenése után az elõny elveszett, és a szovjet hadvezetés, ha kelletlenül is, de belátta, hogy szükség van egy új , kis ûrméretû, de hatásos lõszerre, illetve az azt tüzelõ gépkarabélyra. Ezenkívül megkövetelték, hogy az új lõszer egyben egy új golyószóró lõszere is legyen, célballisztikája érje el az AK-47 által tüzelt M43 lõszerét, valamint, hogy az új gépkarabély szórása legyen kisseb, mint az M16-é. A harctéri sebesültek szenvedéseinek csökkentése érdekében a Hágai egyezmény leszögezi, hogy tilos szétváló, szétnyíló vagy robbanógolyókat használni háborúban, ezt ugyan betû szerint minden ország betartja, de az egyezmény szellemét már hosszú ideje megsértik mind a NATO, mind a Szovjet/ex-Szovjet részrõl. Az új, kis ûrméretû lõszerek ugyanis kisseb energiával csapódnak a célba, vagyis kevésbé lennének hatásosak, mint a régi lõszerek, így 7N6 jelû 5,45x39,5 mm-es lõszer különleges kiképzésû lett: a lövedék egy rézzel futatott acél burok volt, melynek az elsõ 3 mm-en része üreges, az ezt követõ, szintén 3mm-es rész ólommal van kitöltve, míg fennmaradó mintegy 12 mm-t acél tölti ki. Ennek eredményeképpen a lövedék a stabilitása alsó határán repül a cél felé, és az elsõ szilárdabb tárgyba csapódva bukdácsolni kezd, és így a méretéhez képest rendkívül súlyos sebet képes okozni. Persze az amerikai lõszer is hasonló jellemzõkkel bír: az 5,56x45 mm-es NATO lõszer lövedéke is a stabilitás határán repül a cél felé, és a célba érve szilánkosodásra hajlamos, ami újabb sebcsatornákat jelent. Tehát megvolt a szovjet kis ûrméretû lõszer, mely ballisztikai jellemzõiben jobb volt elõdjénél, és ráadásul annál komolyabb sebeket volt képes okozni, mostmárcsak a hozzávaló gépkarabélyra volt szükség. A klasszikus orosz fejlesztési séma szerint az új fegyver a már bevált elõdjére épült, olyannyira, hogy fõ részegységei közül csak azokat cserélték le, amelyeket feltétlenül szükség volt. Külsõ megjelenésében az AK-74 alig különbözik az AKM-47-tõl, mindössze a csõszájfék és a mûanyag, kevésbé ívelt tár alapján lehet megkülönböztetni a két fegyvert egymástól. A fegyver prototípusa már a 70-es évek legelején kész volt, és minden téren megfelelt az elvárásoknak, de egy "apró" problémára még nem volt megoldás: a kis ûrméretû csõbe ha víz került, az nem folyik ki magától, hanem bennmarad (fizika: hajszálcsövek), és lövéskor a csõ megrepedhet. Ugyan komoly katonai és pártvezetõk is beavatkoztak, de V.I. Karaljov dandártábornok, a kísérleti lõtér vezetõje leszögezte, hogy addig nem adja áldását az új fegyverre, amíg a Kalasnyikov-iroda meg nem oldja a problémát. Végülis egy év alatt megtalálták a megoldást, és végül 1975-ben megkezdõdhetett a sorozatgyártás.
Egy elsõ szériás AK-74
Az AK-47-hez hasonlóan tûzváltó háromállású: biztosítva, egyeslövés és sorozatlövés. A fegyver egyik érdekes újdonsága a csõszájfék, mely hivatalosan a lövés által kiváltott hátralökést jelentõsen csökkenti, de egyúttal jelentõsen hangosabb is lett a fegyver tõle. Hamarosan kijött a deszantváltozata is, az AKS-74, amelynél a váltámasz behajthatóra készült.
AKS-74
További fejlesztés volt a fõleg harckocsizóknak és különleges deszantalakulatoknak készített AKS-74U, mely mindössze 207 mm-es csõvel rendelkezik (AK-74: 415mm) és behajtott válltámasszal mindössze 497 mm hosszú (Ak-74: 937mm) - és a csõszájfék helyett egy tágulási kamrával látták el, így egyfelõl a torkolattûz majdnem teljesen eltûnt (nehezebben fedezhetõ fel a lövész, illetve északa nem vakítja el), másfelõl a lövés dörejét valamelyest csökkenti. Direkt különgeles alakulatok számára készítették a PBS-1 jelû hangtompítót, és a BS-1 hangtompítós, 30mm-es páncéltörõ gránátvetõt, amely mintegy 100 méteres hatótávolsággal rendelkezett, és a hozzá való VOG-T jelû HEAT gránáttal képes volt akár harckocsik semlegesítésére is, mivel a gránát 125mm-es RHA (ilyen vastag hengerelt szénacélal egyenértékû) páncélzat átütésére.
AKS-74U
Az Afganisztáni harcok tapasztalatai alapján hozták ki az AK-74M-et, mely már mûanyag elõágyal és tussal rendelkezik, valamint a fegyverre passzív éjjellátó készüléket lehet szerelni. Szintén az Afganisztáni harctéren tûnt fel a BG-15 Mukha jelzésû, csõ alá szerelhetõ, egylövetû 40 mm-es gránátvetõ, mely egyértelmûen az M16/M203 ellenpárja kíván lenni. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a BG-15-höz használt gránátok minimum 10-40 méteres lõtávval rendelkeznek, gyújtójuk csak ekkor élesíti magát, vagyis ha magunk elé lövünk vele, akkor nem halhatunk meg, mint a játékban. A gránátvetõ három leggyakrabban használt lõszere a becsapódáskor robbanó HE gránát, a "pattanó" HE gránát, mely a földhöz csapódás után 0,5-1,5 méterrel felpattanva robban, és a füstgránát, mely 3 másodperc alatt 25x25x25 méteres teret fed be az infravörös érzékelõk által is átláthatatlan füsttel, amely max. 5m/s-os szél mellet is legalább egy percig lefedi a kijelölt területet. 1985-ben ennek továbbfejlesztésekén kezdtek dolgozni, amely a harctéri tapasztalatok alapján megkivánt fejlesztések szerepeltek, mint az egyszerûbb (és megbízhatóbb) szerkezet, és nagyobb hatásosság, ez lett 1989-ben a GP-30 jelû, 40mm-es gránátvetõ. Ennek minimum hatótávolsága 200 méter, maximális (elméleti) hatótávolsága 400 méter, és töltve plusz másfél kilogrammot nyomott, jellemzõen pedig 10 gránátott vitt magával a katona, harctéren elvileg 4-5 célzott lövés tudott leadni belõle. Kétféle gránátot rendszeresítettek hozzá, a VOG-25 repesz-romboló, és VOG-25P felpattanó repesz-romboló gránátott.
AK-74M rászerelt GP-30 gránátvetõvel, felette összehasonlításúl az M16/M203
A 90-es évek elejétõl a szörnyû narancsosbarna színû tárat és elõagyat fekete színûre szinezték, további fejlesztés az célzótávcsõ-sín alaphelyzetben való felszerelése, és kisebb finomitások a tokon - ez lett az AK-74M. Ugyanakkor egy speciális változatok is, mint az északai hadmûveletekhez szánt AK-74N, amelyre egy éjjellátó távcsövet szereltek, illetve ennek rövid változata, az AKS-74UN.
AK-74N az alaptartozék éjjelátó céltávcsõvel
Még egy ilyen jelenet és bejelentkezek DrCsernushoz ...
Hmm , nem is tudom , nekem szimpatikusabb egy sima mellsõágy .
Talán az AMD okozott annó maradandó lelki sérülést , akkor nagyon útáltam azt az idétlen mellsõ markolatot . :)))
Meg tudod, ha egész nap egy 2-3 Kilós fegyvert cipelsz, és ha ott van, akkor nem kell elõrenyulni az elülsõ markolathoz, hanem csak kicsit lejjeb. :) Például az elöltöltõs fegyvereknél a tárt is kényelmesebb fogni, csak úgy nehezebb célozni. :)
A Meteor horizonton túli levegõ-levegõ rakéta (BVRAAM) program újabb mérföldkövéhez érkezett ma a svédországi Linköpingben. Az MBDA és Meteor-partnere, a SAAB egy JAS 39 Gripen harci repülõgéppel végezte egy mértanilag tipikusnak nevezhetõ Meteor-rakéta kipróbálását. A kísérlet teljes sikernek bizonyult, valamennyi kitûzött célt sikerült elérni.
A kísérlet, amely a Meteor-rakéta, a Gripen Multi Missile Launcher (MML; több rakéta kilövésére alkalmas eszköz), valamint a repülõgép közötti mechanikai csatlakozások kompatibilitását bizonyította, kiemelkedõ jelentõséggel bír, hiszen a Gripen-rõl indítják az elsõ levegõirányítású rakéta éles kilövését, amelyre várhatóan 2005. tavaszán kerül sor a svédországi Vidsel térségben.
Annak köszönhetõen, hogy az Egyesült Királyság védelmi eszközök beszerzéséért felelõs hivatala (DPA; Defence Procurement Agency) 2002. decemberében jóváhagyta a Meteorokra szóló szerzõdést Nagy-Britannia és öt másik Meteor partnerország megbízásából, az MBDA felgyorsította a programot. A nagy-britanniai Warton-ban található BAE System tesztközpontjában, illetve a franciaországi
Modane-ban nemrég fejezõdtek be az aerodinamikai szél-alagútban végzett kipróbálások. A kísérletek során sikeresen tesztelték a rakéta újszerû levegõbeszívását annak torlósugár-hajtómûvébe, és ellenõrizték dinamikus töltésének számítógépes modellezését és a rakéta aerodinamikus jellemzõit. A Meteor beállításai megfelelõnek
bizonyultak az elsõ levegõben történõ kipróbáláshoz.
Ezek elõtt azonban teljes körû éles, különbözõ becsapódási szögekbõl és szárnybillentések közepette történõ kilövésen kell keresztülmennie a Meteornak a Mondane-i szárazföldi tesztközpontban. Erre 2005 elején kerül sor, jelenleg zajlik a terület elõkészítése.
A Meteor-program jelentõs állomását, illetve az MBDA által elért elõrehaladást értékelve, Guy Griffiths, az MBDA vezetõ operatív tisztje a következõket mondta el: A program körülbelül 15 hónapja fut, és a szerzõdésben rögzített valamennyi szállítás megtörtént. Mára ez mintegy 200 szállítást jelent, ami több mint egy szállítás
két munkanaponként a vevõk egyike számára. A siker nagyban a Meteor-csapat és a hat vevõ-nemzet érdekeit képviselõ összevont nemzetközi projekt iroda (International Joint Project Office) között megvalósuló hatékony együttmûködésnek és igen nyitott munkakapcsolatnak tulajdonítható. Marwan Lahoud, az MBDA vezérigazgatója elmondta: A legújabb mérföldkõ és a program sikere is bizonyítja, hogy az MBDA elkötelezett abban a tekintetben, hogy vezetõ fegyverrendszer-szállítóvá váljon. Bizonyítja továbbá, hogy a vállalat fõvállalkozóként képes egy nagyjelentõségû, több nemzet részvételével megvalósuló program vezetésére, és együttmûködésre a világ nagy harci repülõgép-gyártóival.
Az MBDA jelenleg integrációs szerzõdéseken dolgozik a Meteor-rakétákhoz hordozó-repülõgépeket gyártó Eurofighter, Dassault Aviation és Saab Aerosystems vállalatokkal. A repülõgép-integrációs programok a Meteor-rakéta fejlesztésével párhuzamosan zajlanak majd, lehetõvé téve a hat partner-nemzet számára a szakmai részvételének optimalizálását. A Meteor-szerzõdés elõreláthatólag 2010 végén jár le, a Gripen-nel és az Eurofighter Typhoon-nal folytatott fejlesztés-irányított kilövéseket követõen.
És vajon mennyi az elõállítási költség?
Mondjuk ez Amerikában édesmindegy!:)
Az amcsi filmeknek a legnagyobb hasznuk még mindig amerikában van, és a legtöbb amcsi TV filmet is csak évekkel késõbb adják le a külföldi TV-k. Az amcsi filmipar az amcsiknak gyárt elsõsorban filmet.
Nekem unokatesóm volt kint japánban, és hozott képeket a kinti öltözködésrõl. Mindig is tudtam, hogy a jpán fiatalok nem kicsit extrémen öltözködnek, de mikor megláttam a képeket, majd kiestem a székbõl!
Japánban az a divat, hogy minél kislányosabbnak nézzek ki egy gimis pl. Defaultból csámpásan állnak a kamera elé, divatból vesznek nyalókát stb...
Külön könyvek vannak a japán "tinik" öltözködésérõl, akár itt Magyarországon is.
Az amcsi filmeket ismeri mindenki..
A japán filmekbõl ide csak a gagyi jut. :(
A divat (szerintem) a leg menõbb.
A világ összes menõ divatcége jelen van a városokban, ott adják el legtöbb pl Armani öltönyt.
A nõk is mindíg tip-top :)
a filmek, divat, stb.. az ottani igényeket mutatják! A lehetõ legegyértelmûbb jelek egy nemzet gondolkodásmódjára.
De gondolom nem kell megemlítenem az amcsi rambó-szerû filmeket, stb. amik szintén azt bizonyítják, hogy milyem más a mentalitásuk az ottani NAGY ÁTLAGnak, akiknek ezeket csinálják. Magyarországon sem azért csinálják a valóvilágot, mert olyan kevesen nézik... Erre van igény.. sajnos.
Én magam is lenézem a szinvonalat, de nem szabad a keletet európai szemszögbõl nézni
japánok iszonyat sokat dolgoznak, nagyon nagy teher nehezedik rájuk már 6 éves kortol kezdve, egész életükön át
éppen ezért ha kikapcsolodnak akkor azt nagyon extrém modon teszik, mivel ki kell engedniük a gõzt
ez tûnik itteni szemszögbõl gyerekesnek - kevesebb idejük van szórakozni, és éppen ezért azt is nagyon intenzíven teszik - ez kiütközik a divaton (egész nap öltöny nyakkendõ, ezért ha kiszabadulnak akkor sárga/vörös haj, lényeg hogy különbözzenek) stb. viselkedésen, sokmindenen
Ha te a Japán filmek, rajzfilmek, játékok és divat alapján próbálsz megitélni egy országot, azzal csak saját korlátolt látókörödet fogod bizonyítani...
Ezzel az erõvel õk meg a magyar pornófilmek alapján itélhetnének meg minket...
JApánok szerintem már majdnem amerikai szinten vannak.
Nézzétek csak meg a japán filmeket, játékokat, rajzfilmeket, divatot. Japán lenne a legutolsó ország, ahova élni mennék. Japánok olyanok mintha 8 évesek maradtak volna lelkileg.
Japán teljesen más világ, össze sem lehet hasonlítani Magyarországgal, fõleg a két nép gondolkodásmódját.
De itt van példának Svájc vagy Finnország, ahol a mi szemszögünkbõl nézve liberális fegyvertörvények uralkodnak. Node ott a fejekben is rend van, sokkal másképpen állnak hozzá a dolgokhoz, mint a magyar ember - sem Svájcban, sem Finnországban nem láttam olyat, hogy mondjuk közúton záróvonalon elõztek volna meg (igaz csak egyszer-egyszer voltam mindkét országban).
A közbiztonság kérdése nagyon összetett, az egyik fele egy jó törvényi háttér (ami szerintem itthon nem adott), másfelõl egy jól felszerelt és kiképzett, morálisan megbecsült rendõrségi állomány (ez hosszú vita lehet önmagában) és az állampolgárok megfelelõ hozzáállása. Amikor a rendõrség jogai erõsen korlátozottak, felszerelésük nem éppen EU szintû és annak használata is korlátozott, morálisan nem kellõen megbecsültek és komoly létszámhiánnyal küzdenek és emellé egy állampolgári részrõl komoly (és részben jogos) kiábrándultság áll fent, akkor sajnos ennél többet nem is lehet elvárni. Sajnos.
Ez az adott államtól függ, több amerikai államban is engedélyköteles a fegyvertartás, és sok államban komoly korlátozások vannak (automata fegyverek tiltása, 10 lõszer tárkorlát marokfegyvereknél, stb.).
ja, teljesen be kéne vonni minden fegyvert mint a japánoknál - tokió a világ legnagyobb világvárosa, mintegy 35 millió ember lakik az összeolvadt tucatnyi városban, mégis ott a legjobb a közbiztonság
Speciális folyadékkal átitatott védõruházatot fejlesztettek ki katonák részére az amerikai hadsereg kutatóközpontjában. A "folyadékpáncél" könnyû és rugalmas, viszont ugyanúgy véd a lövedékektõl, mint a golyóálló mellény, sõt a szúrásoknak még jobban ellenáll.
Speciális védõruházatot fejlesztettek ki az amerikai hadsereg kutatóközpontjában, közölte az amerikai katonaság hírszolgáltatása. A "folyadékpáncéllal" a teljes testfelületet be lehet borítani, viszont könnyû és rugalmas, így a katonák mozgékonyabbak, és a védõfelszerelés nem akadályozza õket a futásban és a célzásban.
A páncél fõ összetevõje egy erõhatásra keményedõ folyadék, melyet STF-nek neveztek el (shear thickening fluid). Az STF két összetevõbõl áll: folyékony eleme a polietilénglikol, ami nem mérgezõ és nagy hõmérsékletváltozásokat is kibír. Ebben szilárd szilíciumdioxid-nanorészecskék lebegnek, a keverék így szokatlan fizikai jellemzõkkel bír.
"Normális használat során az STF könnyen alakítható és folyékony. De ha golyó vagy repesz találja el a ruhát, szilárd anyaggá alakul, ami megakadályozza, hogy a lövedék a katona testébe hatoljon" - magyarázta Eric Wetzel, a kutatás vezetõje. Wetzel és a csapata három évig dolgozott az anyag kifejlesztésén a delaware-i egyetem kutatóival közösen.
A védõruházat elkészítéséhez STF-fel itatják át a kevlármellényt. A kevlárszövet megtartja a folyadékot, és egyúttal maga is védelmet biztosít. Az anyagot ezután ugyanúgy lehet kezelni, mint bámilyen más szövetet.
A folyadékpáncél egyelõre laboratóriumi tesztelés alatt áll, de Wetzel már most úgy gondolja, hogy számos más területen is lehet majd alkalmazni a technológiát. Szerinte elõször a katonák kabátujját és nadrágját kellene megerõsíteni az anyaggal, ezeket ugyanis nem védi a golyóálló mellény, viszont hajlékonynak kell lenniük. Készíthetõ lenne belõle olyan takaró, amivel befedhetik a fel nem robbant lövedékeket vagy a gyanús csomagokat, és a katonai bakancsokba is be lehetne építeni, hogy védje viselõi bokáját az erõhatások ellen.
Wetzel szerint az igazságszolgáltatásban dolgozóknak is jó szolgálatot tehet a folyadékpáncél, ami a szúrásoknak is sokkal jobban ellenáll, mint hagyományos társai. Ez különösen fontos lehet a börtönõröknek, akiket leggyakrabban kézzel gyártott szúrófegyverekkel támadnak meg. A munkáért Wetzel és csapata megkapta a katonaság legmagasabb tudományos kitüntetését.
Informatika és tudomány
