Na, megint megtaláltam a Csecsen háború képeit - azthiszem ide még nem nyomtam be :)))
Csak pár izelítõnek, akit érdekel, a többit megtalálja ITT és ITT.
A SPAS-15 max. a PR terén jobb a SAIGA-12k-nál, a SAIGA-nak van tizes tára is, a SPAS-15-nek csak 6-os tára van. Akkor inkább az USAS-12-öt vagy a Jackhammer-t kellet volna felhozni, azok is 10 lõszert befogadó tárral rendelkeznek.
Én azért ennyire nem sarkítanék. Városi harcban, golyóálló mellényt nem viselõ ellenfelek ellen, rövid távon (100m-en belül) az MP5-öt választanám, ha viszont már lenne rajtuk golyóálló mellény, akkor inkább a G36C. Ha viszont már nagyobb távolságokról (100méter felett) lenne szó, vagy nyilt tereprõl, akkor egy teljesméretû G36 vagy egy SG550 egy jó kis távcsõvel... :)
Tisztán épület- illetve közelharcra a tuti egy jó automata sörétes puska - kivéve persze, ha nincsenek hosszú folyosók, nagy termek és hasonlók.
Mondjuk egy jó kis SAIGA-12K - 20db 12-es kaliberû söréteslõszerrel egy épületett ki lehet pucolni
A hatássoság miatt ugyan tuti nyerõnek tûnik a G36C, de az MP5 sokkal kissebbet rúg vissza (sorozatlövésnél sokkal jobba kordában tartható), és rövid távon pontosabb is...
azért lassu, mert régen függõlegesen volt a farokuszonya, de mivel igy a bálnavadászok nem tudták utolérni a csonakjaikkal, Isten fogta, és eltekerte 90 fokkal
igy már utol tudják érni a csonakok
Nem volt áramvonalas? Szabad kérdeznem miért? Az áramvonalasság lényege, hogy az áramlás ne váljon le idõ elött a testrõl, ne keltsen örvényeket. Ehez sima, ívelt vonalak a legideálisabbak - azért az X-32-õn nem sok szögletes formát lehet találni :)
Az A-7 Corsair II.-õt és az F-8 Crusader-t meg ne bánsd, azok is az kedvenceim :)))
(opp, azt elfelejtettem, hogy az "Assy:" utáni számnál a 96??2 annyit tesz, hogy a kérdõjeles résznél 0,6 vagy 9 lehet a szám (nem tudom egyértelmûen eldönteni), a többi számot is fél centirõl nézve tudtam úgy-ahogy elolvasni... :))
Beépített hangtompítója egyetlen M16/M4A1 verziónak sincs, a SOCOM egységeg M4A1 SOPMOD gépkarabélyára M4 QD hangtompítót lehet felcsavarni, ez kb. így néz ki:
A felirat: Knight's Armament Co.
Vero Beach, FL.
Egy másik (egy könyvemben lévõ képen) ez a felirat szerepel:
Knight's Armament Company Model: M4 QD Cal. 5,56mm
P/N:96084 of Assy: 96??2 CAGE No. 1S002
HELLO!!!
Tudja valaki ,hogy M16-os hangtompítón lévõ ,fehérrel írott szövegben mi áll? Ha igen írja le vagy küldjön képet.
És ,hogy milyen hosszú egy M4 Sopmod beépített hangtompítója?
Az adatoknál egy érdekesség: az árak 1994-es árfolyamon számolva ennyik! :))
De nekem amúgy akkor is Northrop/Grumman/Douglas JSF terve tetszett, amely egy "összement" YF-23...
Elõször is az elnevezésrõl: az X-sorozat 1947-tõl kezdve a NASA és a USAF kísérleti repülõgép-sorozata. Egy új típus prototípusának az YF, YB, stb. típusjelzést szokták adni. A JSF-program gépeinek ettõl eltérõen X-es típusjelzése van. A pályázó repülõgépgyártóknak ugyanis elõször nem igazi prototípust kellett készíteniük, hanem ún. "concept demonstrator"-t, amely bemutatja a technológia-elképzeléseiket, különösképpen is a függõleges fel- és leszállás megoldását. Ennyiben pedig kísérleti gépek.
A JSF program: 1993-ig két különbözõ harci repülõgép-program futott egymástól függetlenül: az Advanced Strike Aircraft (A/F-X -- fejlett csapásmérõ repülõgép) és a Multi-Role Fighter (MRF -- többfeladatú harcigép). Akkor a hadügyminisztérium összevonta a kettõt, valamint a DARPA Advanced Short Take-off and Vertical Landing (ASTOVL) programját, amibe bevonták a brit haditengerészetet is, és a programnak a JAST (Joint Advanced Strike Technology) nevet adta. Ez a program 1993-ban a következõ követelményeket fogalmazta meg az új harcigéppel szemben:
- képes legyen utánégetõ nélkül is hangsebesség fölötti sebességre (supercruise), de maximális sebessége 2 mach alatt lehet
- egy hajtómûve legyen (olcsóbb, kisebb lehet a gép)
- jobban manõverezzen, mint az F-16
- méretei és tömege nem lehet nagyobb, mint az F-18-asénak
- képes legyen két 900 kg-os bombát és két AMRAAM rakétát belsõ térben hordozni
- további 5,5 tonna fegyvert lehessen a szárnyai alá függeszteni
- radarvisszahngja -30 dB alatt legyen (mint egy golflabdának)
- szolgálati hatósugara belsõ fegyverzettel és póttartályok nélkül legyen több, mint 1000 km
- legyen képes a rövid felszállásra és a függõleges leszállásra (STOVL)
- sérülésállósága kisebb legyen, mint az A-10-esé
1995-ben az elképzeléseket tovább finomították és ismét átnevezték, innentõl kezdve hívják JSF-nek (Joint Strike Fighter -- közös csapásmérõ harcigép). A hadügyminisztérium legfõbb követelménye az alacsony ár volt, mivel a hidegháború végével minden évben jelentõsen csökkentették a "védelmi" kiadásokat (ez 2004-tõl alaposan megváltozik). A vadászgépek fejlesztése és sorozatgyártása a 90-es évekre rendkívül drágává vált. Hogy csak két példát említsünk: az F-117 a 80-as években 45 millió dollárba került, az F-22 már több mint 100 millióba fog kerülni. Az alacsony ár érdekében a három fõ fegyvernem számára -- légierõ, haditengerészet, tengerészgyalogság -- ugyanazt a repülõgéptípust kellett választani, persze kisebb változtatásokkal. Ilyen gép utoljára az F-4 volt. A nagyszámú rendelés pedig lehetõvé teszi az ár csökkentését. A gép egy sor jelenlegi harcigépet fog leváltani: F-16, A-10, F-14, F-18, A-6, AV-8B, ezen kívül exportra is szánják, tehát ha a típus sikeres lesz, továbbfejlesztéseivel együtt legalább 20-30 évig gyártani fogják.
Az elõzetes pályáztatás során a McDonnell-Douglas, a Lockheed és a Boeing koncepciója volt a legígéretesebb, ezért õk kaptak megbízást a részletes tervek elkészítésére. Végül a Lockheed és a Boeing építhette meg "concept demonstrator"-ét, két gépet, amely bemutatja a USAF-nek, a USN-nek és a USMC-nek szánt verziókat. Közülük 2001. október 6-án az amerikai hadügyminisztérium a Lockheed repülõgépét nyilvánította gyõztesnek. A Boeing X-32-esét egy külön oldalon mutatjuk be, az X-35 itt következik.
X-32 és X-35
X-35
Fejlesztés: 1996-ban kezdték el készíteni a koncepció-bemutató gépeket. A Lockheed a versenytárs Boeing szokatlanul kinézõ gépével szemben tulajdonképpen az F-22 kisebb testvérét készítette el, persze a speciális követelményeknek megfelelõen. A hajtómû is az F-22 hajtómûvén alapul, a levegõbeömlõ nyílásai szintén a törzs két oldalán, alul vannak elhelyezve. Hogy a szerkezeti tömeget minimalizálják és az összeszerelést leegyszerûsítsék, a szárnyakat a törzzsel egybeépítették. A szerkezet legnagyobb része természetesen kompozit. A radarjel csökkentése érdekében a szárnyak és a vezérsíkok be- és kilépõéle azonos mértékben nyilazott. A pilótafülke és a törzs oldala hajlított. A pilótafülke, a futómûakna és a fegyverkamrák varratai fogazottak. A pilóta dolgát megkönnyítendõ oldalra helyezték a botkormányt és a tolóerõszabályzót. Számos fejlett technológiát vettek át az F-22-estõl, ennek ellenére egy viszonylag olcsó harcigép. Az igényeknek megfelelõen három verzióban készítették el: A: hagyományos módon fel- és leszálló vadászgép a USAF részére; B: STOVL változat a USMC és a brit haditengerészet számára (az A-ból alakították át, miután végeztek annak tesztjeivel); C: hagyományosan fel- és leszálló változat a USN számára. A különbözõ típusok alkatrészei 70-90%-ban megegyeznek. A Lockheedon kívül fõszerepe van a fejlesztésben a Northrop-Grummannek, amely nagy tapasztalatokkal rendelkezik a hajófedélzeti integrációban, az avionikában és a lopakodó technológiában, valamint számos fejlett gyártástechnológiában. A BAe a STOVL technológia szakértõje, valamint a törzs és a szárnyak integrációjáért és a vezérsíkokért és a szárnyfelhajtó rendszerért felelõs. A Pratt & Whitney és a Rolls Royce a hajtómûveket fejleszti. A General Electric is lehetõséget kapott egy hajtómû kifejlesztésére, amelyet F-136-GE-100 típusjelzéssel el is készítettek és tesztelnek. A gépek 2000-re készültek el. A koncepcióbemutató fázis (CDP) tesztjei 2000. október 24-én kezdõdtek (az X-35A elsõ felszállása) és 2001 augusztus 6-án fejezõdtek be. Elõször az X-35A-t tesztelték, aztán amíg azt átépítették STOVL-képességûre, a C változatot, végül az elkészült B-t. MIndhárom változat rendkívül megbízhatónak bizonyult. Miután 2001. október 6-án kiválasztották az X-35-öst mint a JSF-program gyõztesét, elkezdõdött a rendszerfejlesztõ és bemutató fázis (SDD), amelyben 22 gépet gyártanak le földi és repülési tesztekre, valamint az elektronika, fegyverzet kifejlesztésére, tesztelésére. Ezek lesznek a tulajdonképpeni prototípusok. A tesztek 2005-ben kezdõdnek az Edwardson. Ebben a szakaszban számos új ország is beszáll, többek között Ausztrália, Kanada, Olaszország, Norvégia, Törökország és várhatóan Izrael és Szingapúr.
Függõleges fel- és leszállás: a függõleges emelõerõt egészen új módszerrel hozza létre, amely ötvözi a Harrier, és a Jak-38, illetve Jak-141 megoldásait. A pilótafülke mögött egy nagyon elmés berendezést helyeztek el: egy légcsavart, amelyet a hajtómû hajt meg egy tengelykapcsolón keresztül. Lebegéshez kinyitják a modul felsõ és alsó ajtaját, rákapcsolják a hajtómûvet a légcsavarra, ezzel együtt a hajtómû fúvókája is lefelé fordul, így hozza létre a szükséges lefelé irányuló tolóerõt. Természetesen van gázsugárkormány, amelynek a vezetékei a szárny végébe viszik az égésterméket és azzal irányítják a gépet a lebegõ üzemmódban. A megoldás bonyolult, de kis helyet foglal és megbízható teljesítménytöbblete van, ami nagyon fontos a kis magasságú lebegésnél, hogy biztonságosan mûködjön. A rendszert a Rolls Royce fejlesztette (a Harrier hajtómûvét õk tervezték).
Az X-35 hajtómûve az emelõszerkezettel.
Elektronika: az elektrooptikai célzórendszert (EOTS) a Lockheed a Northrop-Grummannel közösen fejleszti, amely a Northrop-Grumman hõképes rendszerével (DAS -- Distributed Aperture System) együtt nagytávolságú felderítõ és pontos célzóképességû lesz. Az EOTS egyébként az F-15-öshöz és az F-16-oshoz fejlesztett Sniper XR konténerén alapul, amelyben egy közepes hullámhosszú 3. generációs FLIR, kétmódú lézer, CCD (digitális kamera), lézeres letapogató és célmegjelölõ van. A DAS több infravörös kamerából áll, amelyek 360°-os szögben látnak. A DAS egyúttal a navigációt, rakétariasztást és infravörös keresés/célzást (IRST) is szolgál. Az EOTS a gép orra alatt lesz, a DAS kamerái a gép különbözõ pontjain. Radar: fejlett elektronikus letapogató tömb (AESA), az APG-77 radarsugáreltérítõ rendszerével. Természetesen többfunkciós.
Fegyverzet: A légierõ és a haditengerészet változatának lesz beépített gépágyúja, egy 27 mm-es, a tengerészgyalogságénak nem, viszont külsõ felfüggesztésû gépágyúval felszerelhetõ lesz. A törzsben két fegyverkamra lesz 2-2 felfüggesztési ponttal. A szárnyak alá is terveznek fegyvereket függeszteni lopakodást nem igénylõ bevetésekhez, errõl egyelõre nincsenek adatok.
Változatok
X-35A
Az amerikai légierõ számára készített változat. Hagyományos módon száll fel és le. Jobban manõverezik, mint az F-16, nagyobb a hatósugara csak belsõ üzemanyagot szállítva, könnyebb kiszolgálni, nagyobb a túlélõképessége és lopakodó. Mivel kisebb tömegû fegyvert tud szállítani, mint az F-16, rendkívül fontos lesz a pontos és hatékony fegyverhasználat. Van beépített gépágyúja és a levegõben utántölthetõ, ehhez a fogadócsonk a törzs középsõ részén van, a pilótafülke mögött. Az F-16-osokat és az A-10-eseket váltja majd és kiegészíti az F-22-eseket. Egyelõre 1763 darabot rendelt belõle a USAF.
X-35B
A tengerészgyalogság és a brit haditengerészet és légierõ számára készített változat STOVL képességekkel. A pilótafülke mögé beépített emelõlégcsavar miatt némileg kevesebb üzemanyagot szállíthat, mint az A változat, szerkezete ettõl eltekintve gyakorlatilag megegyezik az A verzióéval. Nincs beépített gépágyúja, de felfüggeszthetõ külsõ, ha a bevetés igényli. A légi utántöltéshez a törzs elsõ részébe, jobbra fogadócsövet építettek. Az elektronikája is megegyezik a légierõ-változattal, csak természetesen van egy kapcsoló, amely a hajtómûveket átkapcsolja az emelõ és a hagyományos üzemmód között. Az F/A-18A-D-asokat és az AV-8B Harriereket fogja felváltani. 480 darabot rendelt belõle a USAF és 60-at a brit haditengerészet.
X-35C
Hagyományos módon fel- és leszálló változat az amerikai haditengerészet számára. Elsõcsapásmérõ harcigép. Jelentõsen különbözik a többi JSF-variánstól. Megnövelt szárnyakkal és vízszintes vezérsíkokkal építik, hogy csökkentsék a fel- és leszállási sebességet. Szárnyai felhajthatók. Nagyobb a tömege, ezzel együtt a szállítható üzemanyag és fegyver mennyisége. Hatósugara a kétszerese az F-18C-nek. Szerkezetét és futómûvét jelentõsen erõsebbre építik, hogy elviselje a keményebb igénybevételt. Természetesen fékezõhoroggal is fel van szerelve. Ez a változat is jobboldalra beépített üzemanyag-fogadócsõvel van ellátva. Van beépített gépágyúja. Ez lesz a haditengerészet elsõ lopakodó vadászgépe. Az F/A-18A-D-ket és az A-6-osokat váltja majd és kiegészíti az F/A-18E-F-eket. 480 darabot rendeltek belõle.
Mûszaki adatok : X-35A
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,4 m
Fesztáv: 10,6 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 125 kg
Tankolható üzemanyag: 6750 kg
Maximális fegyverterhelés: 5850 kg
Maximális felszállótömeg: 22500 kg
Hajtómû típusa: P&W JSF-119-611
Hajtómûvek száma: 1
Hajtómû teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: 1080 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2008
Üzemeltetõ országok: USA, majd exportálják
Ára: 28 millió USD
Mûszaki adatok : X-35B
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,4 m
Fesztáv: 10,6 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 125 kg
Tankolható üzemanyag: 6750 kg
Maximális fegyverterhelés: 5850 kg
Maximális felszállótömeg: 22500 kg
Hajtómû típusa: P&W JSF-119-611
Hajtómûvek száma: 1
Hajtómû teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: 1080 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2010
Üzemeltetõ országok: USA, majd exportálják
Ára: 35 millió USD
Mûszaki adatok : X-35C
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,5 m
Fesztáv: 13,1 m; felhajtva 9,1 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 800 kg
Tankolható üzemanyag: 7200 kg
Maximális fegyverterhelés: 7650 kg
Maximális felszállótömeg: ?
Hajtómû típusa: P&W JSF-119-611
Hajtómûvek száma: 1
Hajtómû teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: ?
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2012
Üzemeltetõ országok: USA, majd exportálják
Ára: 38 millió USD
Nagy-nagy tévedés!!! A repülõgéphordozó fedélzeti változat (F-35C) sokkal nagyobb szárnyakkal és vezérsíkokkal rendelkezik mint a két másik változat, ráadásul a félszárnyakat felhajthatóra kell készíteni. A STOVL változat (F-35B) esetén viszont a pilóta mögöt ott a függõleges leszálláshoz szükséges csõlégcsavar, valamint a fúvócsõ és a farokkialakítása is más, mivel meg kellet teremteni a fúvócsõ lefordordításának a feltételeit.
A három F-35 változat, és a fõ különbségek:
látható, hogy az F-35C mennyivel nagyobb szárnyakkal rendelkezik, illetve az F-35B esetén az emelõ-légcsavar a pilótafülke mögött.
LizardX-nek igaza van, te kevered az ATF tendert a JSF tenderrel. Az ATF tenderen az Lockheed-Martin YF-22 "csatázott" a Northrop YF-23-al - ezek konvencionális légifölény vadászgépek, eredetileg az F-15C leváltására lettek tervezve. A JSF tender sokkal összetetebb volt, a fõ kritérium a viszonylag alacsony ár, és az, hogy a három légi haderõnem számára megfelelõ gépeket készítsenek, egy konvencionális változatot az USAF számára, az F-16 leváltására, egy repülõgép-hordozó fedélzeti változat az US NAVY-nek, az F/A-18 leváltására és egy STOVL (rövid nekifutásos felszállásra és helyben leszállásra képes) változat az US MARINES-nek, az AV-8B leváltására. Ezen a tenderen a Boeing X-32 és a Lockheed-Martin X-35 vívott meg. Mindkét tendert a Lockheed gép nyerte.
Nana, pont fordítva volt a dolog, ahoz, hogy hangsebesség felett repüljön, szüksége volt a beömlõnyílás elötti "szájra" (egy áramlásterelõ lap), illetve pár egyébb kiegészítõre, a helybõl le- és felszálláshoz viszont ezeket le kellett szerelni, mivel súlyproblémák léptek fel (ezek egyik oka a filmben is szerepelt, történetesen a szárnyborítást egy nehezebb anyagból készítették idõhiány miatt, mint amelyet eredetileg terveztek). Egyébként a Boeing eredeti terve nagyonis átgondolot volt, azt helyezték az elsõ helyre, hogy minél egyszerûbb szerkezetû legyen, hogy minél olcsóbb és könyebb legyen a gyártása és a karbantartása. Ezen a téren nem is vallotak szégyent - hogy ettõl a gép kinézete nem volt olyan megnyerõ, az egy másik kérdés. De egy harci gépnél nem a megnyerõ külsõ, hanem a jó harcképesség a lényeg...
Kevered, komám. Az F-22 sosem szállt fel/le függõlegesen, meg az YF-23-as sem, ezeknél nem volt ilyen követelmény. A VTOL-képességet a X-35-nek és az X-32-nek kellett megoldania.
Informatika és tudomány
