amugy a black bird tudtomal még arrol is hires hogy a földön nyugalmi állapotban majdnem hogy "ereszt" az üzemanyagtank meg majd szétesik az egész mert csak rendeltetési sebeségen simulnak igazán össze a tömitések meg hasonlok :P
bár azt lehet rosszul tudom akkor javitsatok ki :)
Szvsz te az SR-71A/B-re, a "Black Bird"-re gondolsz, az valóban kétszemélyes, és arról híres, hogy az "utazósebessége" a hangsebesség háromszorosa, és olyan 25-27km magasan teszi mindezt. A hollywoodi "B" kategóriás filmesek meg az öböl-háború után nagyon megtalálták az F-117A "Night Hawk" lopakodó csapásmérõ repülõgépet, ami nemcsak hogy egyszemélyes, de jelenleg csakis szabadesésû és preciziós (lézer- vagy GPS-irányítású) légibombák alkotják fegyverzetét - egész pontosan két darab.
SR-71B - a kétpilótafülkés kiképzõváltozat
F-117A - ezt a sziluetett valószinüleg már mindenki jól ismeri...
a mechwarriorban nem lépegetõk vannak
a mechwarriornak gyk rendes történelme és technikai háttere van, szal nem illik olyat irni ami összekeveri az sw-vel... :P
Igen, a német mérnökök 1944 végére sikeresen megalkottak egy mûködõképes aktív infravörös éjjelátó berendezést. Attól aktív, hogy egy Infra-tartományban sugárzó "fényszóróval" (azért idézõjeles, mert látható tartományba esõ fényt nem sugároz) világítanak, és a speciális távcsõvel így egy viszonylag jó (fekete-fehér) képet kap a használó. A meglehetõsen bonyolult eszközbõl azonban nem tudtak eleget gyártani, ezért ritka volt, mint a fehér holló.
Najó azért csak eldicsekszem azzal hogy nekem van egy Merkava Mk.2. Szép kis leírás Cifu.
A "Zsebcsatahajó" kifejezés onnan ered, hogy kisebbek, mint egy csatahajó, de fõ fegyverzetük azonos ûrméretû ágyúkból áll, mint a csatahajóknak (203mm és fölötte), valamint páncélzatuk is vetekszik velük, viszont a hajó méretei és tömege inkább a nehézcirkálók szintjén mozog. Létrehozásukat a Versaille szerzõdés megkötéseinek köszönhetik, miszerint németország az elsõ világháború után nem építhet 10.000 tonnánál nehezebb hadihajót. A németek megoldása erre az volt, hogy csak két fõ tornyot helyeztek el a hajón (egy az orrban, egy a taton), viszont ezekbe 3-3db, a csatahajókhoz méltó 280mm-es löveget helyeztek el, további súlycsökkentés pedig a hegesztési technológia alkalmazásával értek el (amúgy még így is hazudniuk kellett, mivel a hajók tömege 11.700 tonna volt). Így a zsebcsatahajók igen nagy sebességre voltak képesek, fõ fegyverzetük és páncélzatuk pedig a csatahajókéhoz mérhetõ. A németek Panzerschiff-nek, páncélos hajónak nevezték, a britek pedig "Pocket Battleship"-nek, vagyis zsebcsatahajónak. Innen vette át a magyar szakirodalom is a jelzõt.
Zsebcsatahajóknak a Deutschland-osztályt hívták, a hajóosztály tagjai a Deutschland, amit 1939-ben Lützow-ra kereszteltek át (ha esetleg elveszne, akkor ne legyen rossz ómen...), illetve az Admiral Graf Spee és az Admiral Scheer.
Viszont a Gneisenau és a Scharnhorst teljes értékû csatahajók voltak a maguk 31.000 tonnás vizkiszorításukkal.
Ezek Német nehézcirkálók volt, "páncéloshajók", ahogy a németek nevezték. A cirkálóknál erõsebb tüzérséggel, a csatahajóknál nagyobb sebességgel rendelkeztek, így az osztály hajóit "zsebcsatahajó"-nak hívják. Nem csatahajó, de nem is cirkáló.
Meg tudná valaki mondani, hogy a második világháborús Scharnhorst és Gneisenau hajókat a magya szakirodalomban miért emlegetik állandó jelleggel zsebcsatahajóknak, illetve ez egész pontosan mit is jelent?
Mellesleg 66 millió forintért megy el egy rakat hajó, áron alul - kb. ugye úgy 3.5-3.7 milliót ér -, bevétel 66 millió.
Az, hogy szar pisztolyokra 150 milliót költöttek, na az senkit sem érdekel ...
Van egy pár ismerõsünk, akiknek a férfigenerációja mind a Folyami-flotillánál szolgált. Ilyen vagy hasonló hajókon. Amikor azokról a buzikról lehetett olvasni, akik aluminiumnak adták volna el a hajókat, sírni tudtak volna.
Õk kifejezetten örültek, hogy nem így alakult.
NATO-KOMPATIBILIS. Ettõl a szószerkezettõl hányni tudnék, különösen amikor egy ilyen hajóról valaki baromságokat ír. (nem Cat, hanem a HM).
Én még arra emlékszem, hogy pont ilyen hajókra lett volna szüksége a NATOnak is - õk mondták -, mert ilyen senkinél nem volt szolgálatban. Erre leszerelik. Minek? Újították volna fel és ezzel villogtak volna a Délvidéken, a Dunán illetve más folyókon.
Egy szemmel láthatóan hozzáértõ, középkorú férfi pár szóban összefoglalja a tudnivalókat az elõnyös vételnek tûnõ vizijármûvekrõl: "A hatvanas években gyártották ezeket a naszádokat Magyarországon, és igaz, hogy lepusztultan néznek ki, de szegecselt alumíniumból van a testük, és az alu az nem rohad. Két nyolcvan kilowattos, hathengeres Csepel motorjuk van, azt valószínûleg le kell cserélni, hiszen nem túl korszerûek. Tizenegy és fél tonna a vízkiszorításuk, és hatvan centiméter a merülésük, ami olyan kevésnek számít, hogy volt ezekre egy szólás: a harmaton is elmennek." Hogy mennyit kellene még rákölteni? "Legalább a vételár dupláját, ha nem többet. Aztán le is kell vizsgáztatni, meg kell hogy feleljen például a környezetvédelmi elõírásoknak."
Az egyik naszád belsejében egy idõsebb úr elismerõen nyilatkozik a hajó állapotáról: "Nincs ezekkel semmi baj, természetesen fel kell újítani, de mindenképp megéri a befektetést, kiváló hobbihajó lehet belõle, persze kell hozzá a kishajó-vezetési engedély." Majd gyakorlott mozdulatokkal kikászálódik a szûkre szabott (feltehetõleg cingár haditengerészekre méretezett) kajütajtón. Az enyhén klausztrofób térben a nonkonform katonás életmód roncsai ragadják meg leginkább a figyelmet: a másodosztályú fekete mûbõrhuzatok, a puritán formavilág, a spártai kényelem valószínûleg nem a hajózók kényeztetésére szolgált. A panorámás kilátással visszafogottan szolgáló ablakokban döglött darazsak emlékeztetnek rá: télen hideg egy ilyen hajó.
Nem olvasztják be
A másnapi árverésen aztán minden elkelt. A csaknem kétszáz résztvevõvel megtartott kedélyes hangulatú licitben többnyire alulmaradtak az alumíniumra utazó hulladékkereskedõk. Úgy tûnik, a hajóbarátok pénztárcát nem kímélve szeretnék hajó formájában tartani az egykor harcos folyami hadieszközöket. "Egy hajó addig él, amíg foglalkoznak vele" - tartja az egyik licit nyertese, egy harmicöt éves vállalkozó, és azt is elárulja, egész életében hajóépítéssel foglalkozott, és most társával beindítják az Adrián kis hajózási cégüket. A magát megszállott hajózónak tartó férfi szerint "olyan üzleti hasznot tud hajtani egy ilyen hajó, ami a befektetett összeghez képest is kedvezõ".
Egymillió-nyolcszázötvenezerért visz haza Nyíregyházára aknásznaszádot dr. Köteles István, akinek az árverési kiírás szerint negyvenöt napja van arra, hogy megoldja a hajó elszállítását. "Ez pár százezer forintba kerül majd, és legalább a vételár dupláját kell még ráköltenem a ladikra, hogy a Tiszalöki víkendtelkünk kikötõjébõl kirándulóhajóként kifuthasson." A saját használatra vásárolt hajóval Tokajig, Sárospatakig is el lehet túrázni, és akár több család is elfér a fedélzeten. De az sem kizárt, hogy késõbb "szolid üzleti célokra" is kihasználják majd a kicsinosított jármûvet. Az új hajótulajdonos leplezetlenül boldognak tûnt.
Egy, az árverésrõl sietõsen távozó középkorú férfit csak nehezen lehet szóra bírni. Az ukrán vállalkozó helyett tolmácsa mond pár semmitmondó szót a hajóvásárlásról, majd sürgõs szerzõdéskötésre hivatkozva leráznak egy fuvarozást felajánló ügynököt, és elviharzanak. A teremben kevesen maradnak, többen a friss hajótulajdonosoknak kínálnak különféle szolgáltatásokat: a daru- és trélerbérléstõl kezdve a motorkereskedésig és felújításig terjed az ajánlatok köre.
Minden eladó
A sikeresnek mondható hajóárverés nem az elsõ a nem NATO-kompatibilis honvédségi holmik értékesítésének sorában. A Honvédelmi Minisztérium Logisztikai Igazgatósága 2000-tõl 2003 végéig 187 értékesítési eljárást folytatott le, többek közt mintegy 2900 darab gépjármûvet és egyéb "nagytechnikát", kilencmillió lõszert és fegyverzeti eszközt, hatszázezer tételnyi ruházati anyagot és 4850 tonna hulladékot értékesítettek.
Raktáron ennek a mennyiségnek többszöröse van, és 2004. január 30-tól egy része a nagy forgalmú marcali "Honvéd" Katonai Használtcikk Bolt révén kiskereskedelmi forgalomban is hozzáférhetõ.
Több mint 65 millióért keltek el az elárverezett katonai hajók
Jóval a kikiáltási ár felett, 66,8 millió forintért keltek el az ÁPV Rt. által árverésre bocsátott katonai hajók. Egy alumínium rohamcsónakért 350 ezret, míg egy aknásznaszád hajóért 2,2 millió forintot is ajánlottak az érdeklõdõk.
Forgalomból kivont katonai hajókat árverezett el az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. csütörtökön. Schieber József, a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelõ Rt.
sajtóreferense elmondta: a parancsnoki motoros, a lakóhajó, az öt darab alumínium testû rohamcsónak és a 34 aknásznaszád jóval a 48,4 millió forintos kikiáltási ár felett, 66,8 millió forintért kelt el.
Schieber József elmondása szerint volt olyan rohamcsónak, melyet a 100 ezer forintos kikiáltási ár helyett 350 ezer forintért vittek el. A lakóhajót a licitálók 280 ezerrõl 640 ezerre tornászták fel, míg a parancsnoki motorost 300 ezres kikiáltás ár után 760 ezer forinton ütötték le. Az aknásznaszádokat 1,2 és 1,6 millió forint között bocsátották árverésre, de volt amelyért 2,2 milliót kínáltak.
Az árverésen 92 érdeklõdõ jelent meg. A szerencsés licitálóknak 15 napon belül kell megkötniük a szerzõdést, különben elveszítik az árverésnél befizetett tízezer forintos kauciót. A hajók megvásárlás után jelentõs felújításra, átalakításra szorulnak.
Sajnos nem, de egy ismertetõt most össze tudok dobni, ha érdekel.
Izrael 1970-ben úgy döntött, hogy saját harckocsi fejlesztésébe kezd, miután (akkoriban) egyetlen állam sem volt hajlandó modern harcjármûveket eladni nekik. Egészen addig fõleg második világháborús, vagy közvetlen az utáni harckocsitipusokkal harcoltak, fõleg Sherman-okkal, amelyeket a legkülönbözõbb helyekrõl szeretek be, és amelyeket igen sokféle képen alakítottak át (további fõbb tipusok a Franciországtól vásárolt AMX-13 könnyû harckocsik, majd késõbb a Centurion mellett az amerikai M-48 Patton). Az 1960-as évek második felében a britek a Cheftain harckocsi fejlesztéséhez szükséges pénz egy részét az éppen leváltani készült Centurion harkocsik Izraelnek való eladásából kerítette elõ (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eredetileg az Izraeliek is beszáltak a Cheftain fejlesztésébe, és az egyezség szerint õk is vásároltak volna a Cheftain-okból, de a Anglia a közel-keleti politikai nyomásra 1969-ben felmondta a szerzõdést - ez után merült fel a saját harckocsi fejlesztése). Miután az Izraelt körülvevõ arab államok a Szovjetúniótól jelentõs mennyiségû modern harckocsit és páncéltörõ fegyvereket vásároltak, az elavult tipusok továbbfejlesztése nem tünt megoldásnak, és egy teljesen új, kizárolag a helyi viszonyoknak megfelelõ harcjármû fejlesztésébe kezdtek.
1973-ban, a Jom Kippuri háborúban az zsidó állam harckocsierõi jelentõs veszteségeket szenvedtek az arab harckocsik és drótvezérlésû páncéltörõ rakétái által. Mivel az ország hadrafogható népessége korlátozott (fõleg a környezõ államok seregeit figyelembe véve), az új harckocsi fejlesztésénél különösen nagy figyelmet fordítottak a személyzet biztonságára. Eredetileg azt tervezték, hogy a rendelkezésre álló alkatrészekbõl, eszközökbõl hoznak létre egyfajta öszvér jármûvet, de hamarosan rájöttek, hogy ez nem jelent megoldást a legtöbb kérdésre, tehát egy, az alapjaitól új jármûvet kell tervezniük. Mivel a harcjármûre nagy szükség volt (bár kaptak/vettek amerikától M-60 harckocsikat, csak viszonylag kis számban, és nem volt biztos az utánpótlás), ezért úgy döntöttek, hogy "teleszkópos fejlesztést" alkalmaznak, vagyis a prototipust már azelött elkezdik sorozatban gyártani, hogy elvégeznék a teljeskörû tesztelést, és az esetleges változtatásokat menet közben végzik el (ez nagyban hasonlít a második világháború vége felé a németek által alkalmazott módszerhez azzal a különbséggel, hogy a németeknek a nyersanyaghiánnyal is meg kellett küzdeniük).
Az egyik elsõ döntés a Jom Kippuri háború után az volt, hogy a meghajtást harckocsiknál szokatlan módon a jármû elejébe helyezték át, amely szembõl való találat esetén plusz védelmet nyújt a személyzetnek. A védelmet továbbá egy úgynevezett "üreges páncélzat" (spaced armour) segítségével növelték, melynek lényege, hogy a páncélzatban elõre kiképzett üregek vannak (gyakorlatilag két páncélréteg között egy rés található), amelyek jelentõsen csökkentik a HEAT lövedékek hatását. A védelem növelésére továbbá alacsonyra tervezték a jármûvet, és mindenhol döntöttre alakították ki a páncélzatott. Az elsõ változatott a már kipróbált 105mm-es, huzagolt csövû L7-es löveggel szerelték fel, amelyet megtalálhatunk számtalan korabeli harckocsin is - pl. a korábban már említett M-60A1 és A3 harckocsikon is. Érdekesség, hogy a harctér hátsó részét, ahol normális helyzetben lõszert tárolnak, egyben képes gyalogos katonák befogadására is, amennyiben a lõszert kipakolták onnan. Így a Merkava mondjuk egy bekerített egység kimentésénél maximum 9 fõt tud magával vinni.
A Merkava Mk1., jól látható a jármû jobb oldalán a kipufogó
A Merkava Mk1.-et 1979-ben állították rendszerbe, és igen sikeresnek bizonyult, mikor 1982-ben összecsaptak a Szíriai T-72-esekkel, ami az akkori legfejlettebb szovjet harckocsi volt. Ugyanakkor a harcok alatt gyüjtött tapasztalatokkal felvértezve nekiláttak a következõ generáció megalkotásának, mely elsõsorban új tûzvezetõrendszert kapott, kiegészítõ páncélzattal látták el a páncéltörõ rakéták ellen, és egy 60mm-es aknavetõt helyeztek el a harctérben, amelyel a legénység a fedezékbe (dombok vagy épületek mögé) bújt páncélelhárító gyalogság ellen harcolhatott hatékonyan. Az új, Mk2.-es változat 1983-ban jelent meg.
Merkava Mk2., az új kiegészítõ páncélzattal
Mivel az Mk2. kitûnöen teljesített, a fejlesztés más irányt vett, és a mindennapi használat és karbantartás tapasztalatain alapultak. Ennek eredménye képpen az addigi laprugós futógörgõ felfüggesztést spirálrugósra cserélték, a régi, 900 lóerõs dizel-motort egy 1200 lóerõs erõforrás váltotta le, a torony mozgatását hidraulika helyett immár elektromotorok végezték, a páncélzatott modulszerûen képezték ki, amelyeket csavarral rögzítenek, így lehetõvé vált a sérült rész cseréje akár tábori körülmények között is. A fegyverzet terén a legnagyobb fejlõdést az új, 120mm-es simacsövû löveg jelentette, de a tûzvezetõ rendszert is továbbfejlesztették, a régi infravörös éjjelátókat és lézeres távolságmérõket modernebbekre cserélték és TV-kamerákkal oldották meg a megfelelõ kilátást. Ez a változat lett a Merkava Mk3. és 1990-ben lépett szolgálatba.
Merkava Mk3. a leglátványosabb változás az új torony
A fejlesztés nem állt meg, és a fõ irány ismét a védelem növelése, illetve a tûzvezetõ rendszer fejlesztése volt. A korábbi Merkavák a hatásos tûzvezetéshez meg kellett, hogy álljanak, nem rendelkeztek a menet közbeni tüzelés képességével. Az 1991-es Öböl-háborúban azonban ez a képesség igen látványosan bizonyított, ezért a tervezõmérnökök egy teljesen új tûzvezetõrendszert és kétsikú lövegstabilizátort építettek be az Mk3.-ba, valamint további kiegészítõ páncélzatot szereltek a harckocsira. Ez a változat 1995-ben jelent meg, Merkava Mk3. "Baz" jelöléssel.
Merkava Mk3. "Baz"
A legutóbbi fejlesztés, a Merkava Mk4. szinte minden porcikájában mutat valami újat. Még erõsebb, immár 1500 lóerõs motor került beépítésre, tovább erõsítették a páncélzatát, kiemelt figyelemmel a felülrõl jövõ támdásra (ez itt elsõsorban az új, felülrõl támadó páncéltörõ rakéták elleni védelemre szolgál, de ugyanúgy hatásos a levegõbõl támadó harci jármûvek tüze ellen). Új ágyút is kapott, amely magasabb nyomás elviselésére képes, új, nagyobb hatásfokú lõszer használatát lehetõvé téve. A löveg töltését egy 10 lõszert befogadó, elektromos mûködtetésû automata revolvertár végzi. További újdonság, hogy lehetõvé tették ágyúcsõbõl indítható rakéta használatát, a hozzá kifejlesztett az új "LAHAT" lézervezérlésû páncéltörõ rakéta segítségével (a LAHAT egyébként némi átalakítással használható az amerikai M1A1/A2 és a német Leopard 2A5/A6 harckocsiknál is).
A honvédségnél a T-55 után a T-72 jött rendszeresítés szempontjából, a T-62-õt a 115mm-es löveg miatt, a T-64-et pedig a magas ára miatt nem akarták, legalábbis valami ilyesmit olvastam.
Biztos T-62 volt az? És a seregben? Mert még múzeumban vagy valami hasonló helyen el tudom képzelni...
A T-62-õt a Varsói Szerzõdés országai közül csak a Szovjetek használták, sem Lengyelország, sem Cseszlovákia, sem Magyarország nem rendszeresítette. Ennek fõ oka az volt, hogy a 115mm-es simacsövû löveg csak aféle próbababa volt, és utána jött a 125mm-es löveg, ami már széleskörüen elterjedt. Magyarországon azonban úgy tudom, hogy valóban volt T-62, de csak a 60-as évek végén, 70-es évek elején, csak éppen a Szovjet csapatoknál...
T-62, a harckocsitest a T-54/55-re emlékeztet, a futógörgõk elosztása "elõre húzott"
Lehet hogy nem renszeresítették de van illetve már lehet hogy csak volt. Láttam valami M1-es mûsorba felsorakozva egy pár darabot, elég sok párat. Aztán mivót mikó azt én nemtom, csak azt mondom amit láttam / hallottam.
Egyenlõre megbízható megoldás nincs, marad a hagyományos rotor, vagy esetlegesen a billenõrotoros verzió (V-22 Osprey).
A Harrier-ek gyártása ha jól tudom leállt, az utolsó változat az AV-8B Harrier II. volt, ami több ország haditengerészeti ill. tengerészgyalogsági egységénél megtalálható (Spanyolország, Thaiföld, stb.).
A Harrier utóda az F-35B (Joint Strike Fighter) lesz, ami képes lesz (csökkentett terhelés mellett) helybõl fel- és felszálni is, illetve teljes terheléssel rövid nekifutással felszálni.
Tudtommal sohasem volt T-62-es és T80-asunk, csakis T-54/55 és T-72.
Ugyanúgy mint a tüzérség.
Leselejtezték az összes T-62-es és T-54-55-ös harckocsit, azthiszem már csak T-72-esünk és néhány T-80-asunk van, amik szembeszállva bármilyen harckocsival szemben kudarcot vallanak, ráadásul a kevés létszámból adódóan még a maradék esélyünk is elúszik, ha egy háború bekövetkezik. Forradalom nemhinném hogy lesz, de az hogy mikor, hol lesz háború errõl sokat lehetne írni.
A helikopterek vásárlása nem hülyeség hiszen 12 MI-24-essel szintén nemtudom mit lehet kezdeni egy harc során, hiszen földi tûz nincs, légi támogatás nulla...
Azt sem tudom hová tenni, hogy 120 millió forintból vettek maroklõfegyvert. 120 millióból. Amibõl lehet, hogy nem sok tank meg helikopter jött volna ki, de több értelme lenne, azokból vásárolni, mithogy hülyeségekre költik a pénzt rosszul (mert ahogy mondta Cifu is, kiskeráron egy szar fegyverboltban olcsóbb...).
A 6 db vadászgéprõl annyit hogy a MiG-29 egy jó vadászgép. VOLT. (Vót valamikor - by szalacsi ) A mostani szolgálatban álló amerikai F-15, F-16, F-18-akkal vagy az orosz Szuhoj gépekkel szemben nem tudnak sokat felnyújtani. Ráadásul az Amerikai F-22 Raptor sorozatgyártásra került úgyhogy, lassan semmit nem nyújtanak. Még ellenség-barát felismerõ sincs benne (bár igazán tudhatják, mit lõjenek: ne MiG-29-et).
Hogy mennyire vészes a helyzet az egy dolog, de ha ne adj isten tényleg vészes lesz valamiért a helyzet (akármiért is), akkor tegyük fel a kezünket addig, amíg újra nem építik a hadsereget? Ezt nem értik meg sajnos a felsõ vezetésben... No politika off...
A sorkötelezettség megszüntetése szvsz jó döntés volt. A (magyar) sorköteleseket harci helyzetben bevetni mészárlás lenne, nincsenek rendesen kiképezve, rossz illetve hiányos a felszerelésük. Harci értékük minimális, ellenben fentartása jelentõs összegeket emészt fel.
Mostmár jópár éve volt, hogy Kalicz alezredes (Székesfehérvári laktanyaparancsnok volt akkoriban, már nyugdijba vonult) mesélte, hogy az üzemanyaglerakatot civil biztonsági szolgálattal kellett öríztetniük. Tudnillik ha sorköteles katonák feladata volt az örzés, akkor azok folyamatosan lopták az anyagot! Több leleplezett lopás és hadbirósági tárgyalás után ezért úgy döntött, hogy olcsóbb és hatékonyabb megoldás civil örzést várásolni - katonaságnál!!!
A harckocsiknál én már jópár verziót hallottam, állitólag két zászlóaljnyi tartanának meg a T-72-esekbõl, de fejlesztésre nem futja (azért ez valahol vicc: az elmúlt 12-13 évben folyamatosan leépítettek, eladtak, bezártak, és ennek ellenére még sincs pénz...). Kivonták a 2S1 önjáró tarackokat (a 2S3-at még a 90-es évek elején vonták ki), jelenleg ha jól tudom a vontatott tüzérségnél is csak a 122mm-es ágyúkat hagyják meg (még a BM-21-eseket is ki akarják vonni), de vásárolnak 105mm-eseket, mert azok NATO-kompatibilisek - igaz a NATO országok mostanság kezdik kivonni a 105mm-eseket, és könnyû 155mm-es ágyúkkal váltják le õket. Szóval még azt is kivonják, ami amúgy jó lenne...
A helikopterek használhatósága nem is kérdéses, de mégse fejlesztik a helikopteregységeket, egyedül a Mi-24-esek felújítása idõszerû, de az is csak azért, mert öregszik a géppark, és már nem lehet ezt tovább halogatni...
Teherszállító helikopterek terén se tudok arról, hogy vásárláson törnék a fejüket, pedig a Mi-8/17 flotta sem nem fiatal, se nem különösebben nagy. Ezen kívûl nagy méretû (jármûszállításra is alkalmas) helikopterünk nincs...
Ja, csak ezt a forgó szárnyat kellene már helyettesíteni valami kicsi de biztonságos és ugyan olyan hatákony (vagy hatékonyabb) cuccosra.
Tényleg, a Harrier-ekkel mi a helyzet? Leállították azt a project-et? Nincs igény helybõl felszáló gépekre?
Mondjuk pont a helikopterek azok, amik univerzálisan használhatók, hiszen mind támadásban, mind védekezésben megfelelnek, jó a rejthetõségük, nagy a mobilitásuk. Ezekbõl lehetne többet alkalmazni, a Kárpát-medencében szinte mindeféle harci helyzetben bevehetõk lennének.
Összesen nem akarnak talán annyi tankot meghagyni. Bár mintha 100 darab lenne a végleges verzióban.
Mert azt hiszik arra lesz elég pénz. lassan kb. akkora "hadseregünk" lesz, mint a Smaragd Románcában az arab mukinak ...
1 repülõ, 1 tank, 10 páncéloztt jármû és egy hatalmas emberanyag AK-val felfegyverezve! :(
Tökért nem lehet megérteniük: ha kis létszámú hadsereget akarnak, akkor az legyen modern. Egy kis létszámú, de elavult hadsereg fenntartása, amivel max. külföldi missziókban lehet parádézni, milliárdokért, na arra nincs szükség!
Ennek ellenére azért még nem vészes nagyon a helyzet. Bár nem tudom, hogy jó hír-e a sorkötelezettség megszûntetése a sok agresszív - mind a "jugóknál", mind a románoknál volt az elmúlt 15 évben forradalom, vagy háború. Ez tapasztalat szemponjából nagyon nem jó nekünk. Ezt max. fejlettebb fegyverzettel lehetne ellensúlyozni. Max ...
Figyelembe véve, hogy jelenleg van kb. 6db repülõgépek Mi-24V-nk nem a gépek száma okozná a legnagyobb problémát. Amúgy már megkezdték a keletnémetektõl kapott Mi-24-esek közül két Mi-24P felújítását, amihez szintén kellenek új alkatrészek, stb.
Hogy le akarják szerelni a harckocsizókat, az erõsen nevetséges, nem vitás, hogy a harckocsik nimbusza némileg megkopott a kézi páncéltörõ rakéták hatékonysága miatt, de ezzel az erõvel akkor helikopterekre sincs szükség, mivel válról indítható rakétákkal azokat is viszonylag könnyen lehet lelõni...
A HM jelenlegi elképzelései erõsen vitathatóak, mivel gyakorlatilag egy tisztán könnyûfegyverzetû hadsereget akarnak (a tüzérséget tovább kurtítják, a harckocsizó egységeket leépítik, stb.)....
Nem kellettek a német MiG-29-esek 1 euroért, most meg viszonylag jó áron (persze azért itt már reális árról van szó) kaphattunk volna modern AH-64D-ket és Leo2-ket. A terepjárókat még megértem, hogy nem kérték, no de hogy a legmodernebb harci helikopterek ill. harckocsik sem érdekeljék õket...
Errõl annyit, hogy tavaly novemberben vett a HM 1500db FÉG P9RC hadipisztolyt - mintegy 120 millió forintért (80.000Ft/db), miközben egy fegyverboltban (kisker áron!) olcsóbban hozzá lehet jutni. Mindezt úgy, hogy a P9RC gyártási minõségét eléggé sokan kritizálják.
Sajnos a HM beszerzései (függetlenül attól, milyen politikai erõ van hatalmon) kabaréba illõ módon mennek végbe...
hat darab helikoptert semmi értelme vásárolni - ugyanugy ki kell képezni rá a pilótákat, alkatrészeket vásárolni a javításokhoz, betanítani a szerelõket. Hat gép ezt nem éri meg sztm.
A 70 darab leopárdnak sincs értelme, ugyanis most is le akarnak szerelni csomó tankot, akkor meg minek vennének plusszban (hiába korszerubb).
"Érdemi mérlegelés nélkül dobta vissza a Honvédelmi Minisztérium (HM) azt a holland javaslatot, amelyben használt gépjármûveket, harckocsikat és új harci helikoptereket ajánlottak a honvédségnek. A holland eszközök beszerzése költségesebb lett volna, de óriási fejlõdést jelentene a haderõfejlesztésben.
Holland gyártóktól kapott ajánlatot december végén a HM korszerû helikopterekre, harckocsikra és gépjármûvekre, a magyar illetékesek alig két hét alatt elutasították azt – értesült a Magyar Nemzet. A hollandok a honvédség szovjet–orosz haditechnikájánál jóval magasabb színvonalon álló eszközöket kínáltak megvételre. Az ajánlattevõk a gazdasági kompenzációtól, illetve technológiai együttmûködéstõl sem zárkóztak el. A holland légierõ hat darab (1999-es építésû) amerikai AH–64D Apache harci helikoptert adott volna el. A holland szárazföldi erõk mintegy 70 darab (1982–86-os építésû) német Leopard 2A6 harckocsijából is lehetett volna válogatni, de nagy mennyiségben ajánlottak 6–13 éves Mercedes-Benz 290GD terepjárókat is.
A HM azonban már elkezdte legyártatni a Mi–24-es harci helikopterek prototípusát, amely alapján 12 jármûvet újítanak fel 1,2 milliárd forintért, harckocsikkal nem foglalkozik, terepjárókból pedig újakat rendelt meg a Rábától. Információink szerint a helikopterfelújításra a Dunai Repülõgépgyár (DR) Rt. kaphat megbízást. A magyar modernizációra pályázott volna a brit British Aerospace is, a HM azonban õket is elutasította. Szakértõk szerint 1,2 milliárd forintért akár összetett, éjszaki bevethetõ képességet is megteremtõ modernizációt is végrehajthatnának a helikoptereken, de a DR Rt.-vel csak alapkorszerûsítést végeztetnek el.
Matyuc Péter, a HM kommunikációs fõigazgatója elismerte, a készülõ prototípus nem rendelkezik majd minden NATO-együttmûködéshez szükséges felszereléssel. "
Itt vannak a BTR lehetséges tornyai:
Rafael
Na, ha már szóba került, az Orosz mérnökök az Afganisztáni és Csecsenföldi tapasztalatok alapján új harcjármûveken kezdték el törni a fejüket. Afganisztánban és Csecsenföldön az amúgy eredeti feladatkörükre (hagyományos hadviselés)tökéletesen megfelelõ BTR-80 PSZH-k és BMP-1/2/3 Lövészpáncélosok csúnyán leszerepeltek. Páncélzatuk gyengesége miatt egyetlen harckocsiakna vagy RPG-gránát is végzetes számukra.
Alternatívaként felmerült az "Izraeli-elv", ahol ugye a sûrûn lakott, városi harcvidelés miatt az M113-ak hasonló problémákkal küzdöttek. Az Izraeliek a zsákmányolt T-55-ösökbõl és a kivonásra került Centurion harckocsikból csináltak PSZH-kat, amelyek ellen kevésbé voltak hatásosak az arrafele jellemzõ házi készítésû bombák és esetlegesen az RPG-7-es páncéltörõ rakéták.
Az Oroszok is a T-55-höz nyultak vissza, amelybõl több ezer van "tartalékban" a hadseregnél. Leszerelték a tornyot, helyére egy kisebb méretû, távirányított torony került és átalakították a harcteret, hogy a két fõs személyzet (sofõr+lövész) mellett még 5 fõ gyalogos katona férjen el kényelmesen. Sajnos az egyik fõ probléma itt az, hogy a jármû elhagyására csak a tetõajtókon keresztül van lehetõség, ami nem éppen ideális, hiszen így tökéletes célpontot nyújtanak a kiszálló katonák...
A távirányított toronyba különbözõ fegyverzet kerülhet, a legjellemzõbb a 30mm-es 2A42 gépágyú + "Konkurs" páncéltörõ rakétaindító.
A védelem megnövelésének érdekében második generációs reaktív páncélzattal látták el, így jelentõsen megnövekedett a túlélõképessége az RPG-lövedékek ellen.
BTR-T lövészpáncélos - (az oroszok H-APC jelöléssel illetik, ahol a "H-" a "heavy" vagyis "nehéz" jelölés)
lol ezek megvannak makettban, illetve nem pontosan ezek amcsiból a csapatszállító M3A2, németbõl a 250/9 20mm-s ágyúval és a 250/3 rádiós, a kicsibõl ugyanez + Sd.Kfz. 8-s
A válasz egyszerû: mert nem rendelkeznek sem a lánctalpas jármûvek, sem a gumikerekes jármûvek elõnyeivel.
A lánctalpas jármû fõ elõnye a jó terepjáró képesség. Namost az elsõ kerekek miatt ez nem olyan jó a féllánctalpasoknál (hiszen a jármû elején a kerekeknél nagyobb a talajnyomás, ergo könnyebben elsûlyednek, mint a lánctalp) plusz a kerekek végzik a kormányzás oroszlánrészét, amit terepen ugye a fent említett okokból nem mindig tudnak tökéletesen ellátni.
A kerekes jármû legfontosabb elõnye a kiépített utakon való gyors közlekekés, amire egy lánctalpas jármû sose lesz olyan jó. Ráadásul a kerekes megoldás olcsóbb, kisebb üzemanyagfogyasztású, könnyebb és kevesebb zajjal jár.
A második világháborúban a németek (Sd.Kfz 8, Sd.Kfz 25x, Kettenkrad) mellett az amerikaiak használtak még féllánctalpas jármûveket (M5 család), de a második világháború után új féllánctalpast már nem állítottak szolgálatba, a feladatnak megfelelõen vagy lánctalpas (pl. M113) vagy gumikerekes jármûvek (pl. BTR-széria) terjedtek el. Utoljára az Izraeli háborúkban szerepeltek, a 60-as években használtak harci helyzetben féllánctalpast, de aztán az Izraeliek is gyorsan kivonták õket a szolgálatból, és leváltásukra M113-asokat kaptak/vettek az USA-tól illetve zsákmányolt T-55-ös harckocsikat alakították át páncélzott harcjármûvekké.
Talán mert akna ugyanolyan nagy kárt tezs a gyenge páncélozottság miatt benne, mint egy sima kerekes jármûben, üzemanyagfogyasztás terén pedig mivel meg kell hajtani a lánctalpat, elég rosszul áll. Ez az oka szerintem. De Cifu föl fog minket világosítani
Informatika és tudomány
)
.jpg)
.jpg)
Jó képek :).
