Feltételezem ez nem ilyen fekete fehér, de ha keresztbe átlősz egy IFV-t és ezzel csak megsebesíted a nyuszikat, azt azért nem nevezném sikernek. A szemüveg szerintem az egyik legalapvetőbb védőeszköz. Ha az nem fogja meg, akkor már mindegy.
Amúgy az oroszok vajon miért nem használnak szemüveget? Én csak SF-en látom, a sima bakán csak porszemüveget.
Sokváltozós ez is, ha eltalál üzemanyagtartályt / robbanóanyagot, akkor nyilván kellemetlen a szitu, de egy BTR-80 vagy hasonló járművet már egy 14,5mm-es géppuskalövedék is oda-vissza átlyukasztja. A repeszképezés megint összetett dolog, bizonyos mértékű repeszképzés lesz, és a legtöbb (valamennyire) modern APC-n és IFV-n van repeszgátló (spall liner nem túl szerencsésen fordítva). Ezek lehetnek egyfajta belső fal szerű elemek, pl. az M113A3 esetében, vagy a modern járművekben szövet-szerű szénszálas vagy aramidszálas "függöny", amely megfogja a repkedő repeszeket.
APC esetén akkor kb. olyan, mintha pisztollyal átélőnék egy papírlapot? Lesz egy lyuk a járművön, de lényegégben semmi más sem történik, ha nem darál le valami keményebbet, ami szétrepülve repeszt képezne? Azért, ha a katonákon nincs szemüveg més kevés repesz is képes megvakítani őket.
Egy komolyabban páncélozott lövészpáncélos (Bradley, Puma, Kurganyec-25, stb.) ellen még jó lehet, ha a frontpáncélon "keresztülrohan" a küzdőtéren magával rántva egy csomó repeszt, és megöli / megsebzi a személyzetet vagy a nyuszikat. A vékony bőrű járműveknél viszont tényleg felesleges, mert túl kevés energiát ad át, és a repeszhatása is minimális.
+ harckocsicélpontokon túl a APFSDS nem igazán jó semmire. Csak egy bazi hosszú fémrúd ami simán átszalad pl. egy PSZH-n vagy egy Toyota Duskán anélkül hogy különösebb bajt csinálna. APFSDS tankra, HEAT minden másra + keleten van rendes málházva HE gránát is.
1) India declares a contest for a new armament
2) Only companies that have not been black listed for corruption need apply (more on that later)
3) Companies that enter have to submit their weapon to years of testing by a vast and impenetrable bureaucracy
4) During that testing local companies/factories usually state owned will complain and lobby that they could produce a local solution for the Indian government and MOD
5) To get through the impenetrable bureaucracy said bidding companies are forced to employ local officials on a vastly inflated wage to help advise on how best to bid
6) Shortlisted companies will be require to offer significant offset with 80, 90 and even 100% being the required level
7) Local production as part of the deal will be required
8) Companies bidding will not be able to chose their local partners or set up new facilities to produce weapons system
9) Only old state run companies/factories with their own vast bureaucracies will be allowed by the Indian MOD to be local production partners
10) These will be the same companies/factories as those in point 4)
11) To win contract bidding companies must agree to the license production program to be managed by the Indian based companies/factories
12) Yet those bidding companies must also agree to 100% financial liability if the program overruns due to poor local management
13) Local companies/factories will continue to complain even when selected as the final partner and continue to offer local solutions
14) Once a bidding company has won the contract then local Indian companies/factories will drag their feet
15) It will then be revealed that the local advisers in point 5) that the bidding companies were forced to employ were paying bribes to MOD/factory/military officials
16) Contract is immediately cancelled with that company and all its sub divisions banned from bidding in the future
17) Indian government will go for local solution
18) That will go massively over budget and behind schedule
19) Indian MOD will look at new bidding process for off the shelf solution
20) Points 1) to 19) happen all over again
21) Eventually Indian PM will go with military to a common and trusted supplier like Russia or Israel and buy a solution off the shelf via a government to government deal thus bypassing the whole bureaucratic mess that is Indian defence procurement
22) Rince and repeat!
Persze, nyugaton az általánosan használt harckocsi HE gránátok valójában többfeladatú HEAT-MP (HEAT-Multi-purpose) gránátok. Az oroszok és kínaiaknál még van dedikált HEAT és HE gránát külön. Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.11.17. 11:33:24
Nem csak a 120-125mm-es HEAT lövedékek ellen, de a 127-178mm-es harckocsi elhárító pct. rakéták ellen is, Javelin (127mm), Vikhr és Ataka (130mm), Konkursz (135mm), HOT (150mm), Kornet (152mm), TOW (152mm), Hellfire (178mm), stb... Plusz még ugye a tandem fej... Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.11.17. 11:21:23
Na ja, de azok a 120/125 mm-es lövegek ellen készültek. A HEAT hatása átmérővel vagy felülettel lineárisan (?) / arányosan (?) nő? Mert mind a HEAT tömege, mind felülete is nőne... Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.11.17. 11:09:41
Alapvetően a nyíllövedékeknél a torkolati energia növekedés volt a cél. Azóta ugye tudjuk, hogy vannak erre alternatív opciók (hosszabb és vékonyabb penetrátor rúd, könnyített sabot (ami azonos energia mellett többet hagy a lövedéknek, stb.). Viszont ha a fejlesztési idő és befektetett energia a lényeg, akkor a nagyobb űrméret a legkézenfekvőbb. Azt ugye tudjuk, hogy van egy "sweet spot" a becsapódási sebesség terén, valahol 1500 és 1700m/s között, függően attól, hogy acél, wolfram vagy uránium magvas nyillövedéket használsz. Tehát ha több torkolati energiát akarsz elérni, akkor növelni kell a lövedék tömegét. Ehhez viszont nagyobb hajítótöltet kell, és ez nagyobb csőnyomást is jelent azonos űrméretnél - vagy növeled az űrméretet, ha nem akarsz drága és nehezen megmunkálható anyagokat használni a csőnél, ekkor a terjedő gázok nagyobb felületnek adhatják át az energiát a csőnek, tehát azonos marad nagyságrendileg a csőnyomás.
Persze a másik oldalon ott vannak a hátrányok: nehezebb löveg, nagyobb és nehezebb lőszer, amelyből azonos mennyiségűt elvinni több teret és tömeget jelent, az új löveg és lőszer logisztikai kihívást, stb.
Végül emiatt is nem váltott senki ugyebár.
A 152mm jelenthet előnyt a HEAT lövedékek szempontjából, illetve a csőből indítható rakéták szempontjából is. Hogy elsődlegesen ezt használják újra? Erre nem mernék mérget venni. Az a probléma, hogy ma már annyira általános az ERA / NERA és a rácspáncélzat alkalmazása páncélozott járműveknél, hogy korántsem garantált a hatás...
India a hírek szerint le akarja cserélni a T-72-eseit (több, mint 2000 harckocsiról lenne szó), és mivel az Arjun Mk. 1 és az Mk.2 is kudarcnak minősült, inkább nemzetközi tendert írnak ki. A Future Ready Combat Vehicle (FRCV) RFP-je erre található, alapvetően 45-50 tonnás, modern tűzvezető rendszerrel, harctéri adatkapcsolattal.
Az FRCV bizonyos szintig aláássa a DRDO "saját" modern harckocsi programját, az FMBT-t (Future Main Battle Tank), jelezve, hogy a hadsereg türelme elfogyott a DRDO-val szemben.
A 45-50 tonnás tömeg ugyanakkor sok szempontból kérdőjelessé teszi a tendert. A T-90M/MSz mellett ugyanis nem nagyon van harckocsi, ami ennek megfelel. Még a Leclerc is 57 tonnát nyom a Séries XXI. / AZUR kiépítésben, az Abrams éa Leo2 bőven 60 tonna felett vannak. Egyedül még a japán Type-10 fér ebbe bele (48 tonna teljes páncélzattal), ám japán nem exportál fegyvert (e téren vannak lazítási törekvések, ám azok még nem értek révbe).
Esetlegesen, de elfordulhat, hogy India a párhuzamos futó, a BMP-2-ket leváltani célzó FICV (Future Infantry Combat Vehicle) programmal közös alapra helyezett "közepes" harckocsi is megjelenhet a tenderen.
Számomra nem világos, hogy mi frászkarikáért akartak akkorát ugrani löveg méretben? 125 ---> 152 majdnem 50%-os keresztmetszet növekedés. Miért nem lett volna elég mondjuk 135 vagy 140 mm? Már azzal is elég decent átütőerő növelés lett volna elérhető. Vagy nem?
A másik ami felmerült benne, hogy 152 mm esetén visszatért volna a HEAT gránát? Ekkora méretben már HEAT is átütne mindent? Gránát méretben és lövési sebességgel a tandem harci rész megvalósítható?
Lett volna valaha esély arra, hogy hk. gránátoknál újra lesz HEAT gránát az APFSDS helyett / mellett? Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.11.17. 10:40:12
Állítólag az első (valamennyire elfogadható) minőségű fotók az Objekt 477-ről, az 1980-as évek végi Harkovi harckocsifejlesztésről. Ez ugye 152mm-es löveget kapott volna, az irányzó és a parancsnok a test szintjén, a torony 'alatt' foglalt helyet. A program sok sebből vérzett, a löveg hozta az elvártakat és az 1500 lóerőre szánt motorból csak 1200-at sikerült kihozni. A Szovjetunió széthullása után Ukrajna próbálkozott azzal, hogy Oroszországgal közösen fejlesszék tovább, de az Oroszok nem voltak vevők rá, ők inkább az Objekt 195 felé hajlottak.
Sajnos konkrétumokról kevés szó volt, de a Szíriai tapasztalatokra hivatkozva az orosz hadsereg már kevésbé rajong a T-15-ért, viszont a kisebb és könnyebb Kurganyec-25 és Bumerang a hírek szerint továbbra is vonzó számukra. A kevés említett dolog konkrétan két dolgot jelent, az egyik hogy túl nagy méretű, a másik hogy túl nehéz. Ennyi...
Másik érdekesség, hogy kb 70 milliárd $ az éves Orosz katonai költségvetés. 10évre 700 milliárd $. Ebből 317 milliárd $ beszerzésre költeni ~40% elég combos aránynak tűnik.
19 billió rubel = 317 milliárd dollár. Vagyis Oroszország 10 év alatt annyit tervez költeni a katonai beszerzésekre, mint az USA nem egész két év alatt (2017-ben 186 milliárd dollárt költenek el ilyen célból).
Figyelemre méltó, hogy nincs említve a T-15 lövészpáncélos (a Bumerang és a Kurganyetsz igen), arról már korábban is lehetett hallani, hogy nem nyerte el a hadsereg tetszését... Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.11.16. 15:13:51
Nagy fesztávolság, magas szárnykarcsúsag = alacsony indukált légellenállás. Főleg kis sebesség és/vagy nagy repülési magasság esetén alacsony légellenállás. Alacsony sebesség = üzemanyag takarékosság.
Any review of modern armor materials must start with steel. According to
the [American Steel Manufacturers] ASM-96 guide there are literally hundreds
of steels in use throughout the world, but only a few qualify as good
armor material.
Firstly the type of steel must be relatively cheap as its still the most common
material used in tank armor accounting for about ½ the weight. In order to
survive the pressure and strain of impact, this steel must be both strong and
ductile. A class of steels -that currently fit the bill- have been developed
called ‘high strength low alloy steel’ [HSLA], and the most common of these
in research papers is ‘Type 4340 steel’. This steel features low carbon [0.3—
0.5%], with moderate manganese content [1—3%] and good ductility [on the
order of 8—10%] and strength [~1.0—1.1 GPa – ultimate tensile strength].
The hardness range from ~250—300 Brinell Hardness Number [BHN, a
rating system for metal hardness] to BHN 350—390. Other steels are available
that are stronger like ‘Maraging Steel’ and harder like ‘Tool Steel’,
but tests reveal these offer only 90% of the resistance of RHA.
Nem hiszem, hogy ezt kerested, de találtam egy ilyet. A 32-dik oldalon van egy ábra, amely szerint még egy Mk.83-as is 6-7 méteren belül kell landoljon a harckocsihoz, hogy elpusztítsa. Oké, feltehetően súlyosan megrongálódik, de a személyzet túléli a csapást.
Jó anyagnak tűnik. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.11.16. 11:42:50
Régen mintha láttam volna forrást, de most nem találom. A harkocsik páncélja mekkora túlnyomásnak áll ellent? Azt próbálom visszanyomozni, hogy kb. mekkora távolságban van esélye HE bombáknak komoly kárt okozni bennük.
Nem sikerült összevetnem őket. A közel 20 órás airliner megvolt és asszem ott is már hozzá kellett nyúlni a hajtóművekhez, nem csak nafta kellett több sőt az utas szám sem csak a nagyobb kényelem céljából csökkent. A repmagasság meg nem tudom mennyire számít. A GH az az U" és az airlinerek magassága között repül? Nem tudom mi az ideális neki a felderítés szempontjából.
Igazán extrém hatótája ennek a Rutan Voyagernek volt.
Ezzel már 1986-ban körül repülték a földet leszállás nélkül.
A repült idő 9 nap 3 perc és 44 sec volt a megtett távolság pedig 42 432 km. Ráadásul ebben ugyebár emberek is ültek. Utoljára szerkesztette: _rudi, 2017.11.15. 14:30:38
Ha belegondolsz, akkor airliner teljesítményéből is levezethető. Sokkal kisebb hasznos térfogat, tehát légellenállás kell és engedtek a repülési sebességőből is. A legnagyobb airlinerek tudnak 18 órás járatokat tolni. Itt spóroltak max sebességen és még magasabbra mentek.
Az U-2 is mérce lehet, pedig annak mai szemmel kőkorszaki hajtóműve van. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2017.11.15. 13:39:41
Először is nagy felhajtóerőt termelő egyenes szárnyai vannak, takarékos hajtóműve (e kettő miatt viszont a max. sebesség is ~620km/h), nagy magasságban repül (~14-18km) és a lényeg: a felszállótömegének több, mint a fele üzemanyag (~14 tonnás felszálló tömeg és ~6,7 tonnás üres tömeg).
Az, hogy nagyon nehéz kivitelezni. Amikor 3-6 fokos szögben repülsz, akkor hosszú idő van a célpontot megközelíteni és pontosítani is a célzást és végig látod a célt. 1 km alatti repülési magasságban is 4-5 km-ről elkezded lesni a célterületet és kiválasztasz egy hk-t. Végig látod a célterületet és azt is, hogy ki indít rakétát vagy lő rád, ha képes rá szemből.
Na, 4-5 km magasról az átlagos erórpai időjárást többsgében 0 db célpontot látsz 6-8 km távolságból, erre jönnek még a felhők, pára, köd, füst, stb. Kirstálytiszta időben még talán megy, de ekkor meg eleve nem a célok felé repülsz, mert lefele 45 fokban nem látsz (4 km magasság 4 km vízszintes tábv esetén a ferde távolság 4*gyök2 = ami cirka 6 km. Tehát egy kisebb leborítással indulsz de ekkor már látni kéne legalább a potenciális célok egy csoportját, de közben a gép gyorsulna, mint állat, ki kell tolni a féklapokat. Még is így gyorsulnl szerintem. 1,5 km-es lőtávval és 120 m/s gépsebességgel alig néhány másodperced van a durva és finom célzásra együtt, utána fel kell kapni a gépet, ha nem akarsz földbe állni. Ezzel még a minimális lőtáv is kisebb lesz. Annyi előnye van, hogy a gravitáció hatása a szórásra elvileg kisebb, de ha én ezt kipróbálnám, akkor is kb, 2 km-ről eregetnél 3 mésodperces salvot buzgón imádkozva, hogy legyen találat.
DCS szimben igyen kipróbálhatod a Szu-25-tel. Ok, nem A-10, de a mozgásparaméterek ugyanzok lehetnek. A-10C is van hozzá. Lehet, hogy talán YT-n van ilyen videó. Én már fakező vagyok, de ha szólsz akkor karácsonykor felteszem és megpróbálom bemutatni a difit. Vagy a BMS4-gyel, de annak modellezési pontossága ezen a téren A DCS alatt van.
Hogy tudnak ezek ennyi ideig repülni? Ha eljutunk odáig, hogy mondjuk légi után tölti egy drón, akkor mennyire lehetne kitolni egy gép reptetését? Az elnöki és egyéb világvége gépeknél a hajtómű kenését említettétek, mint szűk keresztmetszet. Ez gondolom menet közben nem tölthető, hanem cserélni kell, mint az autó motor olaját, max túlméretezni lehet.
Ha pl egy triton leszáll, akkor sima felszállás előtti ellenőrzés és tankolás után mehet vissza? A kérdés arra irányul, hogy mennyire maximalizálható a használatuk.
Az US NAVY megkapta az első MQ-4C Triton UAV-ját, amely 24-27 órát tud a levegőben tölteni, 2D AESA radarral, ESM-el és EO/IR érzékelőkkel bír, az adatkapcsolatot pedig műholdakon keresztül tartja. Az USAF már vagy 5 éve használja a Triton alapjául szolgáló Global Hawk-ot, de az US NAVY lassabban reagált a hadrendbe állítás terén.
Ez egy általános téveszme. A teszt pontosan ezt cáfolja meg, de alaposan. 3-6 fokos rácsapások voltak. Még, ha tetőt találná el a lövés is, ezt olyan lapos szögben teszi, hogy az életben nem üti át a páncélt sanszosan inkább csak leszúszik a lövedék.
Az effektív tetőn keresztüli áttöréshez kb. 35-45 fokban kéne rácsapni célokra ami kb. szinte fizikai képtelenség, mert ehhez 4-5 km magasságból kéne kezdeni az egészet 4-5 km vízszintes távolság mellett.
A GAU-8 részben fentről támadott a papír tetőpáncélon.
Az A-10A/C inkább lapos szögben tüzel, tehát a tetőpáncél kevésbé játszik. Ellenben ha sikerült oldalról elkapnia a járműtestet, az már elegendő lehet a legtöbb esetben...
A GAU-8 részben fentről támadott a papír tetőpáncélon. A kazettás bombáknál csapongunk, mert teherautós példától indultunk, bár asszem van vegyes töltetes ami puha és kemény célokra is jó.
Az A-10-re nem oroszos értelemben értettem a tömeg cucc kifejezést, de azért sok volt belőle. Csak az amik használták. A MIG meg amolyan olcsó mindenes volt keleten. Tudom anno mindenből sok volt. Ezzel csak arra célzok, hogy nem kellett /tudott annyira hatásos fegyvernek lennie.
Ez így szerintem nem igaz. Ha nem tudod mi ellen fejlesztesz, akkor nehéz eltalálni mi lesz a jó. Inkább fordítva igaz. Amikor az oroszok felett nem tudtak már repülni az amik, akkor próbáltak gyorsan repülni, utána alacsonyan és gyorsan, most meg lopakodnak. És akkor most még nem is vettem bele, hogy a strat bombázók pl "eltűntek" mint elrettentő fegyver a rakéták miatt.
Ha jól értem a HGV-nél nem az a baj, hogy gyors, hanem hogy kiszámíthatatlan. Az ICBM-nél is nagyon rövid reakció időd van, bár azt legalább indításkor jelezhetik, a HGV viszont kiszámíthatatlannak tűnik.
A gondolat menet jó, de van tovább is, mégpedig ha túl fejleszted egy ilyen eszköz paramétereit akkor az ellenfél lehetőségeit szűkíted be ezáltal, elveszel tőle lehetőségeket, fejlesztésbe kényszeríted, bonyolultabb és egyben drágább eszköz építésére sarkallod, ...ect mindezt csak pár paraméter növelésével.
-------------------------------------
A HGV elfogását, szerintem a végfázisnál elért sebessége határozza meg a cél közelében, ha 5mach körüli akkor könnyen előfordul, hogy pár rakéta már nem éri utol, így a támadhatóság, elfogás szöge lecsökken. Utoljára szerkesztette: ximix, 2017.11.14. 23:09:10
A lézerfegyverekkel a Cifu által leírtakon kívül az is baj hogy igen sok féle képpen lehet védekezni ellenük.
- a lézer fegyverek által használt hullámhossz tartományban 99,999%-os visszaverő képességű dielektromos tükrük;
- a védett eszköz kritikus részeinek védelme valamilyen jó hőszigetelő anyaggal ami megakadályozza a hőáramlást a szerkezet belsejébe
- valamilyen, a lézer számára átláthatatlan füst kibocsájtása (ez szerintem inkább csak a földi eszközöknél szóba jöhető technika)
- talán a leg elegánsabb módszer amiről eddig hallottam pedig a lézer elhárító lézer. A linkelt cikkben a Helios cég rendszerét említi ahol egy pl. drón fedélzetére telepített érzékelő először is érzékeli a bejövő lézersugárzást, meghatározza annak karakterisztikáját (erősség, hullámhossz, frekvencia, stb..) majd a forrás irányába visszaküld egy olyan lézerfényt (ennek nem muszály erősnek lennie) ami interferál a beérkező lézerfénnyel. Ezzel összezavarja a bejövő lézer fókusz kontrolját ami így nem tud kárt okozni a szerkezetben.
Javaslom olvasd el ezt az írást, igaz már 4 éves, és ebben a topicban, illetve a Hadviselés a világűrben c. topicban leírtakat összesítettem benne. Azóta sincs csoda, csak annyi, hogy pár kW-os lézereket fognak össze, így már 60-70kW-os, szilárdtest-alapú tesztlézereket tudnak letenni az asztalra.
Abból másolok egy kicsit, hogy melyik teljesítményszint mire jó:
10 kW nagyságrend: "Puha" UAV-k ellen, illetve az optikai/infravörös rávezetésű rakéták megvakítására használhatóak, energiaigényük 50-100 kW.
60-100 kW nagyságrend: UAV-k, optikai/infravörös rávezetésű rakéták és gumicsónakok ellen. Energiaigény 400 kW vagy kevesebb, a hűtés cirka 70 tonna.
300-500 kW nagyságrend: A fentiek, de nagyobb távolságból, plusz akár kereszt irányban haladó (tehát nem a lézerrel felszerelt hajó ellen indított) rakéták/robotrepülőgépek leküzdése, illetve a műanyag/alumínium támadó csónakok elleni harc. Energiaigénye 2,5 MW alatti, hűtésigénye mintegy 560 tonna.
1 MW vagy felette: Immár teljes értékű önvédelmi képesség (a hajó ellen indított gránátok, lövedékek, rakéták ellen), továbbá ballisztikus rakéták leküzdésének képessége. Energiaigény mintegy 10-20 MW, a hűtés 1400 tonnát jelent.
Na most ezeket a számokhoz vedd hozzá, hogy 30%-os hatásfok fölé nem sikerült mér menni (ezért kell ilyen brutális méretű hűtés). Vagyis egy 100kW-os lézer esetében alsó hangon is legalább 200kW hőenergiát kéne leadni valahova. A kémiai lézereknél ez nem probléma, mert a reakciótermék a hő nagy részét viszi magával, ahogy kiengedik a légkörbe. Csakhogy ott üzemanyag szükséges. Az USAF szilárdtest / fiber lézert szeretne. A 100kW kb. arra lenne jó, hogy megvakíts egy feléd haladó rakétát vagy leküzdj egy jól kiszámítható pályán haladó célt. Ami remélhetőleg inkább műanyagból van, mint aluból, mert az alumínium ötvözetek kurta jól verik vissza az infravörös tartományt, tehát a lézer energiájának nagy részét nem is tudja átadni.
Amíg nem lesz valami hatalmas áttörés a lézer-technológiában, addig a vadászgépekre szerelt lézer leginkább csak arra lesz jó, hogy az optikai érzékelőket (pl. infravörös önirányítású rakéták) tönkretegye.
Hogy miként lehet a lézer ellen védekezni? Ismerni kell a hullámhosszát. Ha ismered a hullámhosszát, akkor olyan bevonat kellene (vagy olyan anyagból építeni a járművet), amely az adott hullámhosszon igen jól visszaveri a beérkező energiát.
Ha a SHiELD program sikeres lesz, akkor elképzelhető, hogy a későbbiekben támadó célra is lehet majd vadászgépen használni a lézert? Ha ez bekövetkezik, akkor vajon egy ilyen fegyver ellen, hogyan lehet majd védekezni? Prizma páncélzattal vagy valamilyen fényvisszaverő réteggel?
Viszont ezeknek a fejlesztéseknek egyszer csapásmérő rendszer lehet az eredménye. Ha nem is valósul meg, a veszély reális, és jobb előre túltervezni a lehetőségeket, mint utólag sajnálkozni, hogy jajj, ha egy kicsit magasabb célsebesség / célmagasság elérhető lenne az adott rakétával / radarral / tűzvezető rendszerrel, akkor tudnánk csak leküzdeni.
Ami mondjuk érdekesebb kérdés, hogy milyen paraméterek mellett lehet képes leszedni a HGV-t a légvédelem. A HGV ugyanis jelentősebb manővereket is végrehajthat bármelyik irányba, így nehezebb elfogni.
Szerintem ezen dolgok egy rész off-design. Az Sz-200 max. célsebessége is olyan, hogy totálisan értelmetlen maradt az egész hidegháború alatt, de még utána is. Soha nem volt olyan cél, ami ellen kihasználhatta volna. A AGM-69 és AGM-28-nál gyorsabb célok nem voltak reálisak, az soha hadrendbe nem állt B-70 ellen is megfelelt volna.
Eddig nem értettem hogy miért tolják fel az Sz-400 által követett cél magasságát 75km-re, hisz eddig nem nagyon repült arra cél.
Szintén értelmetlennek tűnt az elfogható célsebességet Mach8-ról (Sz-300PMU2) Mach14-re (Sz-400) emelni, szintúgy mint a felderítő radar 600km-es hatótávolsága. (ott már durván kitakar a radarhorizont, viszont nagy célmagasság esetén növeli a rendelkezésre álló időt)
Alighanem a lérak fejlesztők többet tudnak a jövőbeni célokról, mint mi :D Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2017.11.13. 19:54:59
Nos majd kiderül, mindenesetre nálam a "missile" azt jelenti ha valaminek a rakéta elvnek megfelelő saját meghajtása van.
Az hogy valami - pl. egy rakéta - irányított vagy nem irányított eddigi tapasztalataim szerint az angolban a "guided" illetve az "unguided" szavakkal szokták kifejezni.
A "missile" irányított lövedéket jelent, de nem feltétlenül meghajtással rendelkezőt. Az eredeti szövegben is szerepelt a "...hypersonic boost-glide technologies..." szófordulat.
Az X-51 az USAF tesztjárműve volt, ez az US NAVY jármű a Conventional Prompt Strike Flight Experiment-1 (CPS FE-1) néven repült.
Az US NAVY végrehajtott egy tesztrepülést a Hiperszonikus Vitorlázó Járművel (hypersonic glide vehicles (HGV)
:
Lehet hogy csak az én figyelmemet kerülte el de én sehol nem láttam azt leírva hogy "hypersonic glide vehicles", lett volna tesztelve, ellenben mindenhol úgy emlegetik a tesztelt járművet mint "hypersonic missile" ami valószínűbb is, mivel a jenkik eddig mindig valamilyen saját meghajtással is rendelkező hiperszonikus eszközöket teszteltek. Mint pl. ezt a X-51A Waveridert:
Nekem logikusnak tűnik hogy ezt a vonalat vitték tovább. Utoljára szerkesztette: _rudi, 2017.11.13. 17:11:46
Az Thales EF88 (a Steyr AUG A3 ausztralizált változata) teljesítette az első harci bevetését, és a csapatok visszajelzése a pozitív a fegyverről. Az ADF több, mint 30 000db EF88-ast rendelt nem rég, és a bull-pup gépkarabélyok csökkenő létszámú felhasználóinak egyik oszlopos tagja maradt.
Nem egészen, volt egy 2015-ös terv, amely a lengyel Rosomak (ami ugye a Patria AMV helyi változata) testét párosította volna egy szlovák toronnyal, ez lett volna a Scipio. 2016-ban ezt a tervet lelőtték, és most májusban bejelentették, hogy még idén kiírnak egy tendert, amely 81db 8x8-as és 404db 4x4-es páncélzott jármű beszerzésére vonatkozik. Ez azóta nem lépett előre. Előzetesen a Scipio és a Cseh gyártású Steyr Pandur II. gyártója jelezte, hogy indul mindenképpen a tenderen.
Műkedvelőként a régi Patriák valahogy engem se tudtak meghatni, de az új szériájuk már meggyőzöbb. Cv90 dettó.
Izgik az új tornyok , bár általában a szlovákoknak ebben is eltér a koncepciójuk (tudtommal) - keveset olvasok ilyesmikkel kapcsolatban mostanság, ezekre is "saját" tornyot raknának? -
Az US NAVY végrehajtott egy tesztrepülést a Hiperszonikus Vitorlázó Járművel (hypersonic glide vehicles (HGV)). Ez még csak egy tesztrepülés, a valódi, bevethető eszköz akkor is legalább 4-5 év, ha holnap kijelentik a törvényhozásban, hogy ebből nekik hagyományos csapásmérő fegyvert csináljanak.
A HGV lényege ugyebár az, hogy a repülés első fázisában van meghajtása, amely 40-100km-es magasságba juttatja fel és Mach 5 fölé gyorsítja a manőverező harci fejet. A harci fej kiképzése olyan, hogy felhatóerőt termel, és egyben végig irányítható marad, majd a célpont távolságától függő repülési pályán, végig nagy sebességgel közelíti meg azt (innentől az adott HGV-től függ, hogy végfázisban van-e meghajtása, avagy pusztán a lendülete viszi már el a célhoz). A HGV előnye a ballisztikus rakétákhoz képest, hogy a pályája nem olyan egyértelmű, ugyan a manőverező harci fejek is tudják a pályájukat megváltoztatni, ám ennek mértéke kisebb, mint a HGV-knek. Emiatt a HGV-ket légvédelemmel leszedni is jóval bonyolultabb lehet.
Az US NAVY alapvetően az Ohio-osztályú tengeralattjárókra tervezi a HGV alapú csapásmérő eszközöket, a Trident SLBM-ek tubusaiba. Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.11.13. 07:11:57
Érdekes, a szlovákok szerződtek a finnekel Patria AMV járművekre, elvileg a szolvák kormány 1,2 milliárd eurót biztosít a hadseregnek, amiből 404db 4x4-es és 81db 8x8-as járművet kell beszerezni 2018 és 2029 között. Ami miatt érdekes, hogy korábban tervezték lengyel Rosomak "Scorpion"-ok beszerzését, de úgy rémlik sokallták az árat és elálltak tőle, úgy tűnik, vagy változott valami, vagy a finn Patria cég jobb feltételeket ajánlott. Kíváncsi vagyok 4x4-esek terén maradnak e az Iveco LMV-nél.
A másik nagyobb beszerzési dolog, hogy a litvánok meg 200db L-ATV-t akarnak venni az amiktől.
Nem is nagyon hallani hogy a lelkes vevők ostromolnák az Almaz-t érte, annál inkább az Sz-400-ért.
Egyetlen különbséget látok csak a MEADS és az Sz-350 piaci lehetőségei között, és az pedig a meglévő uszkve 30 Orosz Sz-300PSz osztályok leváltása, azok elöregedése miatt. Azért manapság az sem rossz deal... Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2017.11.12. 15:49:25
Especiell , az egyik esetben éppenhogy egy-egy konténer ára _ már csak nem szárnyalná túl egy tetszőleges másik új járművét (vagylegalábbis elvi döntés kérdése). Feltételtve hogy rendelkezésre egy minimális bázisjármű állomány.
Úgytudom (lehet rosszul) a tüzérség esetében viszont nem annyira egyszerű a csere-bere Boxer esetében - de még mindig előnyösebb megoldásnak tetszik hosszútávra, mert amit mostanába beújítanak az jóideig megmaradhat -
A kmw modult meg jól hangzik hogy bármi elviszi ami bírja, de emlékszek Leo mbt alvázas képekre /példának okáér/ és kissé furán hatott, pedig az a méretesebbek közé tartozik. Vagy az "osztrák" lánctalpas Ascod-on jóhogy nem hányt bukfencet ha oldalirányba célzott..
Egyébként szubjektiVe nekem is az aranyközéputas megoldások szimpatikusak (közepes súlykategória , minimum 8x8 design ,etc)
Amúgyis mindennel egyet lehet érteni amit itt leírtak, kivéve talán annyi hogy én a legolcsóbb teherautós megoldásoknál azt látom hogy olyan haderöknél divatosak, ahol az összfegyvernemi harcászat nem csupán szófordulat ; de nyilván a hatásfok a lényeg .
A németek nem azért fizetik a programot, hogy ez váltsa le a Patriotot náluk, és nem ezért téma, hogy az IRIS-T / IRIS-T SLS integrálva lesz a MEADS-ba?
Informatika és tudomány
