Az F-22 épp azért drága, amiért a B-2.. A hidegháború alatt kezdték õket tervezni, több ezres, illetve több százas tervezett gyártási mennyiséggel. A megváltozott körülmények hatására azomban lecsökkentették a várható darabszámot. A Raptorból kb. ötszázat tervez Amerika rendszeresíteni, a Spiritbõl pedig a prototípusokkal, elõszériával, famakettel, papírmasé körvonatvázlattal együtt sem készült harmincnál több. A kétségkívül drága gépek árához így hozzáadódik az évtizedes kutatás-fejlesztés horribilis költségének arányos hányada is.
A Mig-29-es erõforrását képezõ RD-33 jelzésû hajtómû darabára 5-7 millió dollár között mozog. Húsz évvel ezelõtti szovjet technoloogia, nem pedig mai élvonalbeli. (A szovjet hajtómûvek rajongói ne kövezzenek meg ezért..)
Mert a repgép hajtómûnek sokkal több gyakorlati haszna van.
Elméletileg az atomerõmûvek mûködhetnének addig, de a kiesõ energiahiányt amit a benzin jelent pótolni kell=>több uránt fogyasztunk=>gyorsabban elfogy. Ha jól tudom többhelyen is kísérleteznek fúziós erõmûvekkel, de nem valószínû hogy 20-30 éven belül energiát tud termelni.
30 év múlva elfogy a benzin(olaj), innentõl fogva sokkal gyorsabban fogjuk fogyasztani a többi energiaforrást is szvsz 100 év múlva csak megújuló energiaforrásaink lesznek.
Egy egyszerû magyarázat az impulzus hajtómûvekrõl (pl. a fenti ion) és a hatékonyságról: Az impulzus hajtómûvekben egy tömeg távozik a haladás irányával ellentétesen a hajtómûbõl. Az üzemanyag két részbõl áll, az egyik a tömeg, ami távozik, a másik pedig az energia, ami felgyorsítja a tömeget. Az ion hajtómûvekben az energia magas szintû, mert a tömeget magasabb sebességre képes felgyorsítani, ezért az üzemanyag "tömeg" részébõl kevesebb kell. Mivel az üzemanyagot is gyorsítani kell, ezért a kisebb tömeg hatalmas elõnyt jelent, mind rövid, de fõleg hosszú távú utazásnál. Az energia biztosításához szükséges tömeg atom energia használata esetén elhanyagolható az üzemanyag tömeghez képest. Persze ezen az impulzus hajtómûvön még van mit faragni, mert az üzemanyag tömeg részének elméletileg átadható energia végtelen. (Még Einstein szerint is :-)))
2010-be valóban sehol sem lesz a Mars-expedíció...kb. 30 éven belül lesz belõle valami. Két-háromszáz év alatt viszont a Föld ásványkincseinek kimerülése, és az addigra kidolgozott antianyag-meghajtás már komoly lökést ad a dolognak.
Nem csak gyorsabb, gazdaságosabb is. Kevesebb üzemanyagot igényel, több hely marad a felszerelés/férõhely számára.
1.: stimmel. Emiatt csak kis tömegû üzemanyagot kell vinniük a hosszú küldetésekre -> olcsóbb, kisebb szondák, hatékonyabb üzemanyagfelhasználás, nagyobb élettartam. 2.: stimmel: viszont mennek, amíg energiát kapnak. 3.: 2. miatt nem stimmel. Hosszú idõ alatt kis gyorsulással is nagy sebességet lehet elérni, itt pedig szinte csak a naptól való távolság határozza meg az üzemidõt, az is csak amiatt, hogy egyenlõre az energia-ellátás napellemmel megy.
De... Ez viszont 142 000km/h-val. Plusz egy nulla :)