"WW2 'earthquake' bomb explodes in Poland during attempt to defuse it" BBC link Távvezérelt masinával próbálták hatástalanítani és eközben felrobbant, mivel előtte a kilakoltatás megtörtént és a búvárok is megfelelő távolságban voltak senki nem sérült.
Ez a alapján a lista alapján úgy tűnik, hogy 1942-ben még nem igazán volt kiforrott haditengerészeti radarberendezésük, de legalábbis nem volt elterjedt.
A Muszasi csatahajóra már 1942 szeptemberében, az elkészülésekor beszerelik a Type 21 radar (légi célokat képes követni, de vizsgálják hogy felszíni célok ellen is lehetne alkalmazni).
http://www.combinedfleet.com/musashi.htm
Testvérhajójára, a Jamato csatahajóra csak 1943 júliusában kerül felszerelésre Type 21 radar
A Midway-es viedók alapján azt lehet leszűrni, hogy a japánoknak taktikai szinten a legnagyobb hátrányuk a radar hiánya volt. 1942 tavaszán/nyarán technikailaig fel tudtak volna pakolni valamilyen radart 1-2 hajóra ha valamelyik admirálisnak a fejében felmerül ez az ötlet? Egyáltalán a radar technológiával mennyire foglalkoztak, milyen vasaik voltak?
Ezt csak úgy itt hagyom:
A Vámosszabadi menekülttábor mellett...mindig jól veszi ki magát az ilyen :)
Minden ilyen esetbe na részletekben áll a lényegi kjérdés, legyen a következő: az USA és egyéb szövetséges programok és a német program érdemben nincs, 50 előtt nem várható bárki másnak bomba, a SZU az USÁhoz hasonlóan havi egy bombát tud gyártani 45 közepétől.
1. Semekkora, egyszerűen nincs hordozó eszköze hozzá, innen érdemben alig vagy egyáltalán nem használható. 2. Minimális, az első alkalommal nem várja senki, hogy a magányos szovjet oriásgép (átalakított tehergép) veszélyes lenne, így egy japán elleni bemutatóra elég, aztán kellemtlen helyzet áll elő, amikor a második bombát szállító gépet a japánok lelövik, és a bombát megsszerzik, szupergyorsan tárgyalóasztalnál rendezi ka háború végét, aminek keretében a japánok átadják a bombát az usának, cserébe nagyon kedvező feltétleket kapnak, és gazdasági segítséget, 46-re megvan az usa bomba, 48-ban az első japán bomba is, innan nagyjából azonos történelem, csak japán militánsabb és erősebb. 3. Az első támadás után (amivel nyitnak az európai szövetséges erők ellen), a szövetsgées légierő leradírozz minden szovjet repülőt, európa további két évig háburó által pusztul, majd végül az addigra hirszerzés és közös USA-UK-Német program keretében létrehozott bombát muszkva ellen tesztelhetik, ahol a szovjet vezetés is ottmarad.
Gyakorlatilag haszontalan, mivel a rendszer egyetlen másik elemét sem birtokolja, se bombázók, se rakéták (amik persze közel sem voltak alkalmasak egy bombához, még a német nagyok sem.)
Szintén egy elméleti -és persze what if jellegű- kérdés: mi van akkor, ha az első bevethető atomfegyverre az amerikaiak helyett a szovjetek tesznek szert? Mekkora aduász lehet ez nekik, főleg Sztálinnak?
Sziasztok!
Egy érdekes videó:
Nem is a Sherman tankról szóló rész miatt linkeltem be, hanem mert a második felében (TC: 08:20-tól) kielemzik az 1945-ös kölni Panther-Pershing párbaj felvételeit, amiben részt vett egy Sherman is. Én ezt így majdhogynem kockáról kockára átnyálazva még nem láttam. Utoljára szerkesztette: Lysandus, 2020.07.10. 17:38:57
Ezek után szerintem nagyon nem köszönték meg az illetőnek, hogy Zsukovot igazából Zsugának hívják.
A "szokásos" erőszakolgatáson + rabláson kívül 400 helyit vittek el egy "kis" munkára a Debrecenbe.
A kis munkából persze nagy lett és Debrecenből pedig a Benderi (ma Moldávia területén van) fogolytábor. Összesen talán ha huszan jöttek haza. Nagyapám testvére is ott veszett. A "grund" -on focizott amikor elvitték a többi sráccal együtt. 16 éves volt. Utoljára szerkesztette: Prof William, 2020.07.08. 23:52:50
Gondolom mindenki parázott, mert már hallottak pár dolgot az oroszokról és ez talán segített egy kicsit lenyugtatni a kedélyeket. + Zsugáról mindenki tudta, hogy Oroszországba menekült és az a pletyka hogy valami nagymenő lett odakint, már kb két évtizede keringett. Ehhez adta meg az utolsó lökést a közeledő orosz front.
Azt nem figyeltem. De rákerestem, milyen ismert bombák és rakétafejek vannak hadrendben, és a legerősebbek 1-2 Mt körül mozognak (a kínai DF-5-ös állítólag 5 Mt körüli), inkább a 0.4 - 0.5 Mt a jellemző. A hirosimai Little Boy 0.015 Mt volt. Szóval még a maiak is sokkal jelentősebb pusztítást tudnak végezni. A NukeMap preset-jei között ott vannak az ismertebbek.
Zéró. A legnagyobb létező nukleáris bomba az 50 megatonnás (kb. x3800 hirosimai bomba) szovjet Tsar bomba volt, amit kipróbáltak 1961-ben, csökkentett módban (a teljes, háromfázisú bomba becsült ereje 100 Mt volt, de csak két fázist használtak). 4 km magasban robbantották fel, a lökéshullám egy 200 km-re lévő megfigyelő repülőt is megdobott, egy 55 km-re lévő falut nyom nélkül eltörölt (tégla és faépületek), és több száz km-en belül minden faépítmény megszűnt létezni, a kőházakról lerepültek a tetők, az ablakok betörtek (900 km-es távolságokban is), és minden rádióforgalom megszűnt egy órára. Egy 270 km-re lévő megfigyelő látta a felfénylést és a hőhatást is érzékelte, 100 km-nél még harmadfokú égési sérülések keletkeztek. Maga a lökéshullám egy kb. 5 magnitúdós földrengést is okozott a térségben. Ha a rendszerbe állított bombákat nézzük, akkor az amerikai B41-es 25 Mt-t tudott, még az is elég lett volna a város teljes elsöpréséhez.
A NukeMap-on meg is nézheted, mi történne, van Hirosima - Tsar preset is.
Egy szigorúan elméleti kérdés: ha 45-ben Hirosimára a ma létező legnagyobb hatóerejű nukleáris töltetet dobjuk le, kb. mekkora rész marad nagyjából épen?
Most furcsábban hangzik,mint ott és akkor,valószínüleg.
Erre max az akkori városlakók tudnának magyarázatot adni. Gondolom azt gondolták, hogy oroszosította a nevét. De amúgy is szerintem valami pletykából nőtte ki ez magát szilárd meggyőződéssé amit a közeledő front árnyékában mindenki el akart hinni.
Egy érdekes adalék Zsukovhoz. Annak idején, ahogy közeledett a front a városunkban egyre-inkább eluralkodott az a meggyőződés, hogy Zsukov valójába egy Zsuga Imre nevű városi lakos és hírhedt kommunista aki a tanácsköztársaság bukása után még 1919-ben szökött Oroszországba(ez amúgy tényleg igaz de utána többé nem hallott róla senki.) szóval nem kell aggódni, mert már ki adta parancsba, hogy a szülővárosát majd kímélni kell.
Nem lövök, le nagy spoilert, ha elárulom, hogy nem így történt.
Kettőt szoktak felhozni: - '42 nyarán ő volt a Vöröshadsereg tábornoki vezérkar főnöke (azaz kb. Sztálin után az első a katonai hierarchiában), és a német támadás utáni összeomlás miatt leváltották. - Az Operation Mars a moszkvai ostrom súlypontjának eltolására, amit a szovjet oldalon addig relativizáltak a hatalmas veszteségek elbújtatására, hogy a Rhzev-i csaták egy lábjegyzete lett belőle.
Voltak csatái Zsukovnak, amelyekben ő esett pofára?
Inkább azon csodálkozom, a neten -ha okosan használjuk- tömérdek infónak utána lehet nézni és mégis tobzódnak az ostobaságban. Ennyire luxuscikk lett a gondolkodás -magyarul ellustultunk- vagy agyilag visszafelé fejlődünk?
Akkor ehhez a plebshez tartozhat az is, aki azt írja: 1, a gleiwitzi incidens nagy eséllyel kamu, mert csak egyetlen személy elbeszélésén alapul 2, a háborút nem is Hitler kezdte, hanem a lengyelek/Churchill
Ha valamire megtanított engem az internetkorszak 16 éve, akkor az, hogy még a netet kezelni képesek emberek nagy része is egyszerűen kretén. Nemhogy az, aki még azon a szellemi szinten sincs....
Mit vársz te ott, ahol 5G tornyokat rombolnak, mert attól van COVID, meg a fenti büdöskurva azt mondja a kamerába, amit? Hogy a gyök2-nek van fogalma BÁRMIRŐL is...?
Fiatalon részt vett az afrikai és indiai gyarmati háborúkban, könyveket is írt az élményeiről, és közvetve a brit gyarmatosítási politika pártolója és fenntartója volt.
Valaki magyarázza már meg, a mostani Churchill szapulásoknak mi a kiindulási alapja?
Folytatva a mítoszokat, az is elterjedt, az amerikai katona nem tudott harcolni. Erről annyit: lehet, kellő tapasztalat hiányában léptek hadba és bénította őket a hibás taktika, de a terepen rengeteget tanultak. Nem puszta fogaskerekek egy gépezetben, hanem tudatos és gondolkodó szereplők. A másik tévedés a francia expedíciós hadtest hiábavaló áldozathozatala Olaszországban. Az itteni hadjárat valóban másodlagos szereppel bírt és mindig vitatták, hozzájárult-e a végső győzelemhez. Ugyanakkor a CEF szereplése növelte Franciaország presztízsét a britek és amerikaiak körében, erősítette szerepét katonai és diplomáciai szinten.
Valamiért sosem gondoltam, hogy ez így működött a világháborúban is. Érdekes olvasmány volt számomra.
Hát, '39-ben már volt KV1-esük, de a többség még mindig csak T/BT könnyű tank variáns volt, szóval el tudom hinni, hogy bekamuzták Sztálinnak azt, amit hallani akart.
Egy érdekes adalék: a 39-es megnemtámadási egyezmény keretében egy Panzer III-ast ajándékoztak a szovjeteknek, a moszkvai összekötő törzs parancsnoka pedig a házigazdákat arról biztosította, a típus a német páncélostechnika csúcsát képviseli. A szovjetek természetesen annak rendje és módja szerint -miért ne alapon- tüzetesen átvizsgálták a példányt és azt találták, a tűzerő, páncélvédettség és mozgékonyság terén elmarad a legújabb szovjet típusoktól.A vizsgálati jelentés minősítése szerint a " csinos játékszer műszakilag túl van bonyolítva, és szükségtelenül nagy kényelmet biztosít a személyzetnek". Gondolni sem merek arra, mi lehetett az az ergonómiai kiképzés, ami kényelmileg már elegendőnek számított iváni mérce szerint :)
Erre senki nem tud válaszolni, mert ez a "mi lenne ha".
A T-34-nek az amerikai Christie-futómű adta az alapját. De mi van, ha ez nincs kéznél, a szovjet ipar tudott volna helyette egy ugyanolyan megbízható komponenst legyártani?
Az elnyomó hatalom ott nyom el, ahol kell. Ha a mérnököt hagyják dolgozni és nem ideológiai alapon megy, akkor tud tervezni. Ennyi. Az iparnak meg le kell tudni gyártania.
És a páncélosokat érintő kérdésemre mit mondanál? Hogyan tudott egy elnyomó hatalom olyan eszközöket kiizzadni, melyek végül háborút nyertek- igaz, brutális vérveszteség árán.
Nem. Simán nincs értelme és technikailag kivitelezhetetlen.
Mert az erő demonstrálását pont az adta, hogy bemutatták milyen borzalmas hatása vagy 1 darabnak is belőle úgy, hogy igazából mai szemmel nézve egy petárda hatóereje volt.
Japán főszigeten lakatlan terület nincs. Viszont mivel a japó flotta kvázi 0 volt, egy más helyen levő lakatlan szigeten demózni nem lehetett. Az meg politikailag vállalhatatlan volt, hogy egy akkori áron majdnem 1 mrd dolláros bombát a semmi közepén dobjanak le.
Ez az egész lakatlan területen demózás egy nevetségesen elborult ötlet.
Hogy tudott a Szovjetunió olyan páncélosokat csatasorba állítani, amelyek végül háborús győzelmet hoztak számára? Elsősorban a KV-1-re és T-34-re gondolok itt. A másik az atombomba bevetése: mit mondanátok annak, aki azt kérdezi, ha az atom erejét akarták mindenáron demonstrálni a japánok előtt, azt miért nem lakatlan területen hajtották végre, így kerülve el a civil áldozatokat?
Szóval ez is olyan, mint némelyik német 'csodafegyver': impozáns, de közelebbi vizsgálatnál kiderül, valójában ezer sebből vérzik, már koncepciószinten is.
Sok zsákmány gép volt, gyakorlatilag minden fő típusból, mindegyiket alaposan átvizsgálták, berepülték, összehasonlitó repüléseket végeztek velük. A legrégebbi és eredeti 109G-2/trop, a Fekete 6-os jelűt pl. Afrikában zsákmányolták, ma is repül sivatagi festéssel.
Az egyik angol tesztpilóta, Eric Brown szinte mindegyikkel repült is, amit könyvben is kiadott, Wings of the Luftwaffe címen.
Curious Droid ismét világháborús témát vett elő: FW-190 vs P-51 Most hallottam először arrról az esetről, amikor egy véletlenül megszerzett FW-190-es angol színekben repült a háború alatt (teszteket, nem éles bevetésen, persze). :)
Valami hasonló összegzést láttam, továbbá a próbálkozásból elsősorban a szovjetek profitálnának. Amire viszont nem tért ki, vajon a háború befejezése után hol húzódnának a befolyási övezetek. Tippem szerint a Vasfüggöny sokkal Nyugatabbra kerülne ilyen kimenetelnél, Sztálin pedig örvendezhetne a területi nyereségen, még talán az ideológia terjesztése is nagyobb lendületet kaphat. Utoljára szerkesztette: robgros, 2020.04.28. 18:49:58
42-ben mit adnak fel cserébe, feles hederejük nem volt, akkor nincs afrika, vagy honna veszel hozzá erőket? 43-ban már lehetne, bár akkor cserébe vagy nincs olasz, vagy az USA marad olaszok ellen, UK franciáknál, és estleg mindkettő bukta. Ráadásul sem elég légierős, sem annyi támogató hajó nem lett volna, mint 44-ben, plusz az USA tapasztalat, amit a csendes oceánon szereztek partraszállás terén, szintén kevesebb ekkor (és kétséges, hogy az angol átvette volna azt, ami megvan ha maga megy), innen nagyon könnyen lehetne ebből egy sikertelen partraszállás, ami viszont épp elég erőt von el a szovjetek elől a németek részéről, hogy könnyebb és gyorsabb szovjet győzelem legyen, egész németország vagy esetleg francia meg... "felszabadítással." Innen a szovjet kzövelten be tud még szállni a japánok elleni harcba, így korea megszerzése számukra nem is kérdés, és esetleg egyéb japán megszállt terültekre is rá teszik kezüket.
Jah, ezzel kapcsolatban fejtették ki what if jellegű kérdés alatt -mi van akkor, ha az Anvil helyett Ljubljanánál próbálnak az angolszászok partra lépni-, az általad felhozott környezeti nehézségekkel szembesülhettek az Adria térségében, vagyis még jobban lelassulhattak, mintha Normandiában próbálnák meg ugyanezt. Viszont az adriai kitérőhöz szükséges erőforrás megcsapolhatta -nem is kicsit- az Ike alá tartozó alakulatokat, így a francia menet szintúgy lassulhatott. A brit vezetés -Churchill-lel az élen- azért akarta mindenképp a balkáni ugrást, mert az itteni brit befolyást szerették volna megerősíteni, a szovjet gőzhenger beelőzése inkább másodlagos szempontnak számított. Utólag persze belátható, egy ilyen kaland csak rontott volna a britek -főleg Winston- hírnevén Na de adódik ezen a téren egy -vagy inkább két- újabb kérdés: amennyiben az angolszászok 42-ben vagy 43-ban próbálkoznak egy francia földön végrehajtandó partra szállással, mekkorák lehetnek a siker esélyei?
Az volt az igazság, hogy Kesselring nagyon ügyesen védekezett Olaszországban, a szövetségeseknek komoly véráldozatot kellett hozni minden méterért. Ha valahol az Adrián szállnak partra, az még Anziónál is nagyobb blama lett volna, ugyanis vagy mocsár van, vagy járhatatlan hegyvidék a parton. Akárhol vágják át magukat biztos az oroszok beelőzik őket.
Ha nagyon előzni akartak volna valahol a Jüttlandi félszigeten kellett volna próbálkozni. Ott talán voltak erre alkalmas partszakaszok és onnan közelebb van Berlin. Attól keletre Rotterdamig nem igazán van normálisan megközelíthető partvonal.
Szerintem az volt a koncepció, hogy a létszámfölényüket arra használják, hogy minnél jobban szétszórják a német egységeket és kevesebbel álljanak szemben a fő irányban. Erre Provance pont alkalmas volt. Jugoszláviában ott kellett hagyni a német egységeket az oroszok és a partizánok miatt. Olaszországban sem adhatták fel a frontot. Norvégia Dánia szintúgy. Egy Balkáni partraszállás esetén szerintem mindent visszavontak volna a németek a zalai olajmezők és az Alpok védelmére, azaz csak erősebbek lettek volna.
Folytatva a mítoszokat, a Csendes-óceáni térséget hajlamosak másodlagos hadszíntérként kezelni, pedig egy párhuzamos háborúról van szó. A másik Monty kijelentése folytán terjedt el, ő a provence-i partraszállást, az Anvil hadműveletet minősítette fölöslegesnek, amit rajta kívül osztott Churchill és más brit vezetők is, szerintük ezzel a franciaországi erőkoncentrációval -Olaszország és a Balkán helyett- lehetővé tették a szovjet hatalmi övezet kiterjesztését Közép-és Kelet-Európában. A valóságban inkább egy kényszer szülte megoldásként fogható fel + betekintést nyújtott, az angol-amerikai döntéshozóknak milyen taktikai és anyagi nehézségekkel kellett megbirkózniuk, megmutatta a koalíción belüli erőviszonyok átrendeződését - a katonákat és hadfelszerelést szállító amerikaiak rá tudták erőltetni a britekre a rövid távú stratégiai elképzeléseik, ezek felülírták a háború utáni Európával kapcsolatos politikai és diplomáciai perspektívákat. Utoljára szerkesztette: robgros, 2020.04.27. 19:32:04
Sokan hiszik, a háború a férfiak ügye volt, pedig a gyengébb nem is kivette részét a háborús cselekményekből. Az olasz hadseregről pedig szeretik híresztelni hitvány jellegét, pedig volt olyan jó, mint a német haderő, ha megfelelő harceszközöket kellő mennyiségben adtak a keze alá. Egyszerűen a rendelkezésére álló forrásokkal ennyire tellett.
A Waffen SS veszteségi statisztikáit annak fényében érdemes nézni, hogy a háború elejének, viszonylag kis veszteséggel járó részében nagyon alacsony létszámban vettek részt. A testület harcoló létszámát a háború utolsó éveiben növelték jelentősen, amikor a teljes fegyveres erő átlagosan nagyobb veszteségeket szenvedett.
Másik adalék: a felállított 38 hadosztályukból minimum 20 nem német legénységgel bírt, hanem a meghódított és társult országok önkénteseiből állt (horvátok, albánok, magyarok, norvégok, franciák etc , Itt egy lista.). A magyar "Népi németeket" is ide sorozták be "önkéntesként". Szóval a lelkesedés azért nem verdeste az eget. Gondolom a harcban eltűnt kategóriába nagyban beszámítódott a dezertálás is (legalábbis az alapján amit helyi sváboktól hallottam). Utoljára szerkesztette: savaz, 2020.04.23. 13:45:31
Némi szünet után a további tévhitek: Ha már Rommel sikereit sikeresen felnagyították, álljon itt egy ellenpélda Montgomery képében, akiről a legendárium azt tartja, teljesítményéhez képest túlértékelték. Ami annak köszönhető, a nagylelkűség nem volt az erőssége, sőt egyes tisztekről és tábornokokról-köztük Eisenhower-ről- lenézően beszélt, a saját magáról alkotott véleményét pedig fennen hangoztatta. Waffen-SS: mindenki számára ismert szervezet, legtöbbször a Harmadik Birodalom elit katonáival rendelkező testületként tartják számon, de ha kicsit jobban megkapargatjuk a felszínt, kiderül, nem voltak jobbak a Wehrmacht alakulataiban szolgálóknál, minden esetre a fanatizmust nem lehet elvitatni tőlük. Óriási veszteségeket szenvedett, nem véletlenül: egyrészt a már említett fanatizmus-inkább odavesztek a harcban, mintsem meghátráljanak-, másrészt a frontális támadás erőltetése folytán, mivel azt ismerték a legjobban, bár a későbbiekben egyes tisztek igyekeztek más, a veszteségeket minimalizálni igyekvő taktikákat is bevezetni. Itt kell megjegyezni, maguk a főtisztek sem mutattak jó példát, az SS-csapatok kiképzőjének kellett őket megrónia, amiért a harcászati gyakorlatokon nem jelentek meg. Hogy honnan eredt a Waffen-SS elit minősítésének mítosza: 1, lobbitevékenység-ebben Himmler játszott fontos szerepet, aki megértő és fogékony hallgatóságra talált a Führer személyében 2, propaganda- promóciós elemek (villámként használt SS-jel), a Wehrmacht katonáitól eltérő egyenruha és a filmezés (a hadsereg operatőre általában a közkatonák végeláthatatlan sorát rögzítette, akik lassan átvonulnak az orosz sztyeppéken 1941-42-ben, az SS operatőrei a lehető legközelebbről vették fel a katonák küzdelmét a lángokban álló háttér előtt) Az SS azzal is újított, hogy levelező rendszerével sokkal gyorsabban tudta eljuttatni a médiának a közvéleménynek szánt cikkeket, filmeket és fotókat, amely szomjazta a friss információkat és a látványos képeket. És persze ott van a szövetséges ellenpropaganda, idézem 'A Harmadik Birodalom által keltett felhajtás az SS-alakulatok körül természetesen az ellenséges média kiemelt célpontjává tette őket. Az SS-csapatok katonai elitizmusának és kíméletlenségének híre miatt a szövetséges erőket, amelyeknek meg kellett velük küzdeniük és le kellett őket győzniük, külön büszkeség töltötte el a diadal esetén. Franciaországban a partizánok mindig az SS-egységeket keresték a velük szemben álló németek sorai között. Bár az SS-katonák keménységének még volt alapja 1944 nyarán, ám ez már sokat vesztett a régi fényéből. De úgy tűnt, a szövetségesek nehezen fogadták el az ellenség képességeinek hanyatlását. Ez a jelenség a normandiai csata óta érzett kisebbségi komplexusról és az ellenfél iránti csodálatról árulkodott. Még bizonyos csalódottság is munkált a szövetségeseknél azokban, akik a kihallgatásokat végezték, és akik előtt sorra jelentek meg a fanatikus, de szakmailag gyenge katonák. Így például a 9. SS Hohenstaufen hadosztályt is alávetették ilyen "alapos kihallgatásnak" , amelynek "összefagyott, a fáradtságtól és az éhségtől legyöngült tagjait" az ardenneki hadifogolytáborba szállították.A rendelkezésre álló adatok alapján összességében "nehezen volt alátámasztható az elitstátusz." A hadifoglyokkal kapcsolatos statisztikai adatok is ugyanezt a benyomást keltik, különösen egy másik tanulmány fényében, amely kimutatta, hogy milyen különbség volt az állítólagos elit és a hadsereg megszokott gyalogsági kiképzése között.' Utoljára szerkesztette: robgros, 2020.04.23. 11:06:31
Azért azt hozzá kell tenni, hogy '41 végére már javában lőtték egymást az Atlanti óceánon. Másrészt a németek régóta készültek a Dobpergés hadművelettel ( Operation Paukenschlag). Ennek keretében '42 januárjától a tengeralattjárókat átirányították az USA keleti partjai elé, ahol nagy aratást rendeztek. A Miami strandokról lehetett a megtorpedózott égő tankereket nézegetni, meg oda mosta ki a víz a hullákat és a roncsokat. Az jóval közvetlenebbül érintette az amerikaiakat, mint a távoli Pearl Harbor. Éppen ezért szerintem nem lett volna egyszerű békét kötni, pláne ilyen vereségek után. Utoljára szerkesztette: savaz, 2020.04.22. 13:21:06
Alapvetően nincs két alternatíva, amint a stzövetségesek közé belép az USA és az UK oldalán hadba lép, onnantól már alig több formalitásnal, ki és mikor küldi el a viszonthadüzenetett az európai tengely felé.
Ha az USA a veszteségek és a feleslegesnek vélt háború miatt kilép, akkor szvsz az európai hadszíntérről is kilép, ha ebbe elnök bukik és változik a vezetés véleménye, hogy hasonuljon a lakosság ellenkezéséhez, akkor az LL is kétséges marad, főleg, ha simán a német ennyit kér/követel a békéért, hogy az USA nem szállít az UK/SU-nak, akkor simán elképzelhető, hogy ezt elfogadja. Innen viszont nincs nagyon miről beszélni, az angolok magukbann nem tudják szétbombázni a német gazdaságot, lassan elbukják egyiptomot, miközben a szovjet kevesebb ellenállást tud kifejteni, és a néemt erősebb, csak az időpnt kérdés, mikor omnlik össze és miképp, a szovjet megadás és a korábbi USa kilépés után az UK is békét kér szvsz.
Vagy akár érdekesebb formában is jöhet: Az USA kilép, ám követeli a németektől, hogy az UK-t nem támadhjatja, illetve némi látszólagos nem megszállást a Franciák felé, az UK kénytelen elfogadni, hiszen az alternatíva a másik változat, és ezt ők is látják, inne na szovjet ellen egyfrontos háború, és aztán izlés szerint majd megszegi vagy sem az USA-val kötött egyességet a német.
Persze leeht az is, hogy a japánok ellen kiszáll, és akkor bár kevésbé lelkes lakosággal, ám teljsenen az európai frontra fokuszál, ami gyorsabb német vereséget okoz, keletebbi szövetséges/szovjet határral, esetleg az ebből eredő feszültség a sztovjet rendezést is kikényszríti (Sztálin nemülhet a megszállt fél európán, és így kénytelen megtámadni a számbeli hátrányban lévő szövetségeseket, és innen akármi)
Reálisnak tűnik ez az alternatívátok.
Innen két felé ágaztatnám.
A, Hitler hadat üzen Amerikának, látván a látványos japán sikereket. Usa lakosai ugyanúgy nyomják a vezetést, hogy szálljon ki ebből. Békét köt a japánokkal, de mi lett volna a német hadüzenettel? Ezek után is beszállt volna az európai hadszíntéren?
B, a flotta vesztesége után a nép nyomása miatt hamarabb kötnek békét a japánokkal, minthogy a führer hadat üzenjen az USAnak. Hitler ekkor is hadat üzent volna? Kétlem, ekkor még nem volt teljesen elmebeteg.
Ezek hogyan befolyásolták volna a háború folytatását? Lend lease ugyanúgy mehetett volna, mert az tisztán üzlet.
Igen ez bennem is felmerült. Az ilyen rajtaütésnek utoljára max középkorban lett volna értelme ha pl így meghalt volna az ellenséges király és a vezérkara és emiatt az ország káoszba sűlyedne.
De így meg csináltak egy rajtaütést ami kb semmin sem változtatott, nem roppantotta meg az ellenséget, csak "felébresztette."
Amúgy érdekes lett volna ha a japánok inkább csinálják a hódításaikat tovább amíg az USA hadat nem üzen. Így elveszett volna az a előny hogy a gonosz sárgát támadására üzennek hadat és nem tudom menyire támogatta volna egységesen a nép a "segítsünk a hollandoknak/angoloknak" retorikát.
Így is amerikaiaknak kelet volna megindulniuk a flottájukkal és kezdeti felkészültségüket látva nem kizárt hogy amikor találkoztak volna a japán flottával abból olyan vereség lett volna ami mellett Pearl Harbour eltörpül.
Valamint ha japánok tényleg csak kitartottak volna egy ideig akkor az is lehetséges lett volna hogy látva az kezdetben valószínűleg tényleg hatalmas amerikai veszteségeket - a PH-béli "gonosz, elvtelen támadás" propagandája nélkül - a lakosság egy idő után a háború befejezésést sürgette volan egyre nagyobb számban mert hát "miért MI hullassuk a vérünket az idióta angolokért/holllandokért?"
Én még ebben az esetben egy békeszerződést sem tartottam volna kizártnak.
Kövi tévhit: szeretik hinni, a szovjet gazdaság nem rivalizálhatott a Harmadik Birodalom potenciáljával. Tippelskirch tábornok írta: " Hitler volt a felelős a német vereségért. Nem volt képes kihasználni a stratégiai tartalékokat; hiábavaló próbálkozásokra, felesleges ellenállásra, rosszul megválasztott helyekre pazarolta el a német erőket. " Manapság pedig a 80-as évek végi orosz válság láttán szkeptikusak többen a vörös zászló alatt elért teljesítményeket illetően. Inkább a nácik összetett ipari-katonai teljesítményét dicsérik és tapsolnak Speer dicső tetteihez. Igaz, hogy a bombatámadások sújtotta Németországban a fegyverkezési miniszter jóvoltából a haditermelés folyamatosan nőtt, a kutatási adatok fényében mégis azt kell mondani, Németország viszonylag gyenge ipari hatalom volt, a szovjet állam pedig lenyűgöző termelési potenciált fejlesztett ki a háború érdekében. Még 1 dolog, a sokat hangoztatott Lend-Lease: A hidegháborús feszültséggel teli időszakban a nyugatiak szívesen túloztak a szovjet haderőnek nyújtott segítség tekintetében, azt sugallva, az ő támogatásuk nélkül a szovjetek nem tűzhették volna ki a vörös zászlót a Reichstagra, a szovjetek pedig visszavágtak, jól jött a segítség, de elég szerény volt. Ahogy általában, az igazság valahol félúton van. Mennyiségi szempontból az angol-amerikai hozzájárulás nem volt jelentős. Washington 10,6 milliárd dollárnyi támogatást juttatott Moszkvának a háború alatt, ez az amerikai állam által szövetségeseknek adott támogatás 24 %-át tette ki(London 30 milliárdot kapott). Ráadásul elég későn érkezett: a kölcsönbérleti törvény által biztosított szállítmányok 57 %-a (értékben) az 1943 júliusa és 1944 decembere közötti 18 hónapban érkezett. Elsősorban civil jellegű volt: 1 dollárból nagyjából 25 cent járult hozzá közvetlenül a katonai büdzséhez. Azaz támogatással vagy anélkül Paulus mindenképp kikapott volna Zsukovtól Sztálingrád romjai között. De nem is szabad alábecsülni: azzal, hogy a lakosságnak élelmiszert szállítottak -gabona, marhahús-konzerv, tejtermékek- , lehetővé tették, hogy a szovjet állam átcsoportosíthassa forrásait és nem az éhező lakosságot kellett tovább zsigerelnie. Gyáraknak juttatott gépek növelték a termelést. A tehergépkocsik és a kommunikációs eszközök segítették a mozgó hadviselés vezénylését stratégiai tervek szerint, ezt amerikai segítség nélkül képtelenek lettek volna megoldani. Mennyiségi tényezőket kiegészítették minőségiekkel: a vegyipar adalékanyagaival emelkedett az oktánszám, így a járművek motorjának teljesítménye 30 %-kal növekedett. A 347 rádió-és radarállomás nagyban segítette a csapatmozgást, a kapott mozdonyok a szovjet vasutakat támogatták a logisztika megszervezésében. Persze a német fél képében volt rá ellenpélda.
Vagy a PoW és Rep. ismeretében a Fülöp-szigetekhez érkező jenki csatahajókat pont úgy elsüllyesztik vérbe... Akkor nehéz lett volna a szégyen napja és más marketing fogásokat lobogtatni, amikor a "sárga majmok" nyílt csatában küldték volna a US Navy-t a tenger fenekére...
Naja, az egy erősen érdekes opció lenne, és a legnagyobb mi lett volna ha vélhetően, ha nem PH-val lép az USA háborúba, hanem saját hadüzenettel, amihez annyi az indok, hogy a japók elfoglaltak pár holland gyarmatot, és bajszos kolléga is unszimpi. Ráadásul tényleg majdnem megtehették volna a japánok, hogy a bizos hadüzenetre való tekintettel ott várják meg PH mellett azt, és pár órával vagy másnap hajnalban, ha az a célszerűbb, az USA hadüzenetre válaszul teszik meg ugynazt, ám senki nem ugrálhatott volna, hogy ezt így nem szabad, felháborító.
Egy kicsit csavarnék a dolgon. Pearl Harbor taktikailag _siker_ volt, a háború elindítása persze ostoba katasztrófa és kegyetlen bűntett. Azonban a háború PH nélkül is elindult volna, mert az valószínűleg ki van csukva, hogy a japánok engednek az amerikai követeléseknek és kivonulnak az elfoglalt területekről, ill. az a politikus, aki engedne, életben marad addig, hogy engedjen is. Amennyiben igaz az, amit Jamamotónak tulajdonítanak (fejből meg nem mondom, de kb. "fél évig győzelmeket" és tulajdonképpen szabad kezet ígért, utána semmi jót), akkor azt hozta, amit vártak tőle. Igen, ott volt az üzemanyag, igen, ott lehettek volna a laposok, és az is esélyes, hogy ez hosszútávon nem változtatott volna kb. semmin. Személy szerint ott látom PH legnagyobb buktáját, hogy hagyni kellett volna, hogy az USA lőjön először, tehát rámenni az olajmezőkre, és utána fapofával átvenni a hadüzenetet. PH utána sem lett volna különösebben felkészültebb, a de facto és a de jure hadiállapot között nem volt akkora szakadék, és aki PH-ban az íróasztalok mögött nem várta oda a "sárga majmokat" hadüzenet nélkül, az hadüzenettel se várta volna. Igaz, ha ebben az esetben az USA kompromisszumképesebb is lett volna, Japán akkor se nagyon. Tehát igen, számtalan dologgal egyet tudok érteni, hogy részleteiben és végső keretezésében miért problémás PH, de ettől még az, hogy ~70 ember árán seggre ültettek ~4 csatahajót és odavertek egy vagon más egységnek, ez nem "satnya siker" és közelében sincs a "hatalmas árnak". Ami pedig a keretezést illeti, persze, írhatom azt is, hogy Franciaország megszállása hatalmas vereség volt Németországnak, elvégre a végén vesztettek. Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2020.04.16. 17:18:58
Informatika és tudomány
