nem müködik. már az elején letisztáztuk ezeket a dolgokat mit lehet és mit nem. Azt nem mondom hogy nem fordul meg néha egy-két dolog a fejembe - hajrá a hormonok!!!! Aki ilyet tesz: az nálunk szedheti a sátorfáját. Ilyen eccerû. Ez a kapcsolatunk alapja.
jól van na: arra gondoltam hátha átfestette magát, a mi kapcsolatunkra hihetetlen jó hatással van egy fodrász v. kozmetikus (mint amikor a háborgó tengerre olajat öntenek), asszony megnyugszik én meg örülök.
Hát, tudod, hogy van ez! De per pillanat újra bírjuk egymást.
mért hova lett?
Az enyém vörös volt...
az én rózsám fekete...
Benne vagyok! :) Te kezded!
az élõlény nevû barátnõ (dobjuk mán föl egy kicsit ezt a topicot :)
Zakika: #693 "ne eroltesd a csajozat, magatol kell hogy jojjon es nem hogy no most akkor felszedem..."
Én is egyetértek. Nekem is volt két szerelmem között majdnem pont 3 év... Bár igaz, hogy én aztán tényleg nem erõltettem /:)))/, de jó volt az a 3 év úgy, ahogy volt. Kellett, hogy megértsek dolgokat.
"...Vagy ha néha elõ is jön onnan, és ne adj' Isten egy fiúnak megtetszik, akkor nem tud hogyan közeledni: ha megpróbál szemezni, akkor a leányka levág egy olyan fagyos fintort, hogy azt még a 20 dioptria + szemtengelyferdüléssel rendelkezõ korrigálatlan látású fiú is észreveszi, és odébbáll. Pedig elõtte látni lehet a lányon, hogy szinte elvárja, hogy szóljon hozzá valaki. Ha megszólítja a fiú, akkor meg arrogáns stílusban elküldi a ... (ide be lehet helyettesíteni olyan helyet, ahol senki sem szeret tartózkodni)" Ez akkor az említett rossz személy... Annyi kell, hogy legyen a lányban, hogy nem utasít vissza ijedségbõl (sztem ez szokott lenni a félénk lányoknál). És akkor van esély. Ha meg nem tart elsõre annyira szimpatikusnak, hogy viszonozza a dolgokat, akkor azzal nem lehet mit csinálni. De ez nem a Te hibád!
"Ha egy kicsit is jól néz ki az ilyen jellegû lány, annak eltekeri a nyakát egy "vadkan", és már ha össze lennék is zárva vele, csak afelõl síránkozna nekem, hogy nem láthatja a kannyát. :)" Ez nem feltétlen igaz sztem. Akinek el tudja tekerni a nyakát egy "vadkan", az naív. Attól, hogy valaki félénk, még lehet esze! :))
"Nem hiszem el, hogy csak diszkóban lehetne ismerkedni..." Sztem pont ott nem nagyon fogsz olyan lányt találni, akit keresel... (bár ki tudja, én is jártam discoba anno :)))))))
"A másik, ahol szerintem lehetne, ha tényleg össze van zárva Vele az ember. Sajnos nekem úgy osztották a lapokat, hogy eddig nagyon unszimpatikus táraságokba kerültem. Most elértem, hogy végre olyan emberek közt lehetek, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok (persze felnõttek). Lehet, hogy az én hibám volt mindannyiszor, hogy nem kedveltek meg azok, akikkel össze voltam zárva." Erre itt a válasz:
"...az volt az oka, hogy a 17-18 éves korosztálynak van egy értékrendje, ami elüt az enyémtõl: királyság, ha valaki iszik, dohányzik, esetleg még füvezik is, minden hétvégén részegen fexik az árokban buli után. Plusz még az olyan természet, ha valami nem tetszik, akkor üti a másikat." Nekem is volt ilyen idõszakom még általánosban. De szerencsére azért elõbb - utóbb talál az ember normális barátokat is. Csak rájuk meg nagyon kell vigyázni :)
"Bízom benne, hogy 20-22 éves korra az én korosztályom is elér egy ilyen szintre. Csak attól félek, hogy addigra már mindenki megtalálja a foltját, én meg mehetek remetének az erdõbe... " Vannak akik 26-28 évesen, sõt akár késõbb találják meg az Igazit... (bár nem tudom ez mennyire hangzik bíztatóan, de azért... :))
"Amikor kiülök horgászni a vízpartra..." Huszi! De rég voltunk horgászni! ;DDDDDDDDDDD
A #693 hozzászóláshoz csatlakozom, és kiegészíteném azzal, hogy én a pár éve ugyanebben a problémában szenvedtem. A fiúk kicsit késöbb érnek meg cekcuálisan, mint a nök. Türelem rózsát terem. :)
azt a ket harom evet bird ki, addi szerezz tapasztalatokat addig talan felnonek hozzad... vagy te nyugott inteligenciaval el tudod buvolni a ra erdemeseket
addig is ne eroltesd a csajozat, magatol kell hogy jojjon es nem hogy no most akkor felszedem...
"A jó kedv és a pozitív hozzáállás a dolgokhoz nem feltétlen járnak együtt. Tehát attól, hogy per pillanat rossz kedvem van, még lehetek optimista."
Ez így igaz. Van ennek egy másik változata is: amikor egyszer jókedvû az ember, de nem hiszi ezt el, mert nem törént olyan ami erre okot adna. Aztán átmegy rosszkedvûbe, és közben reménykedik, hogy majd jobb lesz...
"...és a régebbi, "hódíts meg!" típusú udvarlást, kapcsolatkezdést szeretik/szeretNÉK. :)"
Az ilyen lányok általában a hûtõszekrényben laknak, ezért nem találkoztam még ilyennel. Vagy ha néha elõ is jön onnan, és ne adj' Isten egy fiúnak megtetszik, akkor nem tud hogyan közeledni: ha megpróbál szemezni, akkor a leányka levág egy olyan fagyos fintort, hogy azt még a 20 dioptria + szemtengelyferdüléssel rendelkezõ korrigálatlan látású fiú is észreveszi, és odébbáll. Pedig elõtte látni lehet a lányon, hogy szinte elvárja, hogy szóljon hozzá valaki. Ha megszólítja a fiú, akkor meg arrogáns stílusban elküldi a ... (ide be lehet helyettesíteni olyan helyet, ahol senki sem szeret tartózkodni)
"Huszi az a baj, hogy akik ilyen fiúra várnak, mint amilyen (ezek szerint :)) Poncsó, azok (tudom, "õk", csak az itt olyan hülyén "hangzik") is kicsit önbizalom-hiányosak. ...talán ha valaki összezárná õket...;) "
Ha egy kicsit is jól néz ki az ilyen jellegû lány, annak eltekeri a nyakát egy "vadkan", és már ha össze lennék is zárva vele, csak afelõl síránkozna nekem, hogy nem láthatja a kannyát. :)
Egy szónak is száz a vége, reménytelen eset vagyok. Valamelyik nap azon gondolkoztam, hogy ha odamennék bárhol (utca, koncert, kávézó, étterem, könyvtár) egy szimpatikusnak vélt lányhoz, és megkérdezném, hogy akar-é megismerkedni velem egy kávé mellett, - legyen az akármilyen csúnya, magányos, szép, úgyis vagy röhögve kitalálna valami olyan kifogást, amin én is nevetnék, vagy csak simán elküldene az Egyenlítõ környékére. Ez nekem nem lenne probléma (mármint a megszólítás), volt már rá precedens, hogy ilyet megpróbáltam, de mint lentebb írtam, nem volt eredménye.
Sokan a diszkóra esküszenk, szerintük csak ott lehet barátnõt találni: "Ottasztán lehet felszedni sokkurvajónõt. Énisott szettemfel a Marcsát, netuddmeg milyenjóvót. f.szom, mehetek megint pénteken, mer'mán unom, gyereteis..."
Nem hiszem el, hogy csak diszkóban lehetne ismerkedni... A másik, ahol szerintem lehetne, ha tényleg össze van zárva Vele az ember. Sajnos nekem úgy osztották a lapokat, hogy eddig nagyon unszimpatikus táraságokba kerültem. Most elértem, hogy végre olyan emberek közt lehetek, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok (persze felnõttek). Lehet, hogy az én hibám volt mindannyiszor, hogy nem kedveltek meg azok, akikkel össze voltam zárva. Talán az volt az oka, hogy a 17-18 éves korosztálynak van egy értékrendje, ami elüt az enyémtõl: királyság, ha valaki iszik, dohányzik, esetleg még füvezik is, minden hétvégén részegen fexik az árokban buli után. Plusz még az olyan természet, ha valami nem tetszik, akkor üti a másikat.
Ha valaki ezzel nem azonosul, és a saját értékrendjét követi, azt kiveti a társaság. :) Vagy kineveti.
Én mindig megmondtam a véleményem mindenkinek, ezért sokan utáltak, még olyanok is, akiknek hasonló (lett volna) a világszemléletük, mint nekem.
A baráti köröm is nagyon kicsi, (igaz, aki bele tartozik, azt többre nézem, mint a világ hét csodáját, meg az összes atomfizikust együttvéve).
"Ha nem lenne barátom, most azt hiszem nagyonnagyonhamar találkozni szeretnék Veled!"
Köszi, ez jól esett. Bízom benne, hogy 20-22 éves korra az én korosztályom is elér egy ilyen szintre. Csak attól félek, hogy addigra már mindenki megtalálja a foltját, én meg mehetek remetének az erdõbe... Egyébként a magánynak is van egy szépsége. Amikor kiülök horgászni a vízpartra, és közben arra gondolok, mekkora mázlista vagyok, hogy nem kell olyanokkal lennem, akik csak fújnák rám a füstöt, hangosan ordítanának nekem deliriumos állapotban, hogy "teköcsögcsicskagyerek mijafaxt képzelszmagadról, hogy nem fizecc nekemegy sört he?" pont, pont, pont
Tomsolo: "ez kell poncsónak egy kis harapdálás"
:)) Hidd el, kaptam már én sok harapást... Abban az értelemben, amit nem forgattam ki, (talán) igazad van.
Steyr környékén vhol. Ilyen nevek voltak arra, hogy: - Windishgarsten (itt kajáltunk egyszer, és magyar volt a pincér :) egy soproni srác :)) - Spittal am Pyrn (a szállásunk itt volt)
Van arra valami nemzeti park és ott egy folyón. Csak kicsit kevés volt a víz, de azért jó volt nagyon. :)
Huszi az a baj, hogy akik ilyen fiúra várnak, mint amilyen (ezek szerint :)) Poncsó, azok (tudom, "õk", csak az itt olyan hülyén "hangzik") is kicsit önbizalom-hiányosak. ...talán ha valaki összezárná õket...;)
Sztem nem így van... "Elszakadt" a két tábor. Vannak akik nõiesek, családcentrikusak stb. (emellett azért lehet karrierjük is!), és a régebbi, "hódíts meg!" típusú udvarlást, kapcsolatkezdést szeretik/szeretNÉK. :) És vannak, akiknek - szintén lehet nagyon nõies kinézetük, bár többségben azért inkább a kintvanmindenemhaddbámuljanakmertazmilyenjóésénamúgyismilyenszexivagyok kinézetü - ha megfogják a fenekét egy "de jó segged van!" felkiáltással, máris viheti a pasi az ágyba. Nem hiszem, hogy bármelyik irányba mozdulna a dolog. Mindig voltak ilyenek is, olyanok is, és mindig is lesznek. (sztem)
"lehet, kissé szemtelenebbnek kellene lennem." Ha az leszel, attól csak olyan nõket fogsz felszedni, akik azt a bizonyos egy éjszakát szeretnék, vagy max. : "azt megvan kéthétre vagy a csaj, vagy a "nyúlszáj""
"Rossz helyen, rossz idõben, rossz személlyel" Ez az. Fõleg a rossz személy. De ha rossz a személy, akkor úgyis mindegy, nem? :) De ettõl még ne add fel! Majd találkozol a JÓ személlyel is! :)
"'Az rendben van, hogy kigyoultam a skizofreniabol, de hol vagyok most, hogy szuksegem van ram??'"
- a tükör elõtt!
"nezzenek oda, kozgazdasznak keszulsz?? :)))))"
Nem, ez csak egy mellékvágány volt az életemben... :) Ugyanúgy, ahogyan még sok más, ami még érdekelt is (pl. elektronika). Nagyon hosszú történet lenne, ha elmesélném az egészet...
Poncsó: 'Lehet értékes(!), úgy, ahogyan azt a lányt is értékesnek tartottam/tartok mai napig, akiro½l beszéltem.' Ennek a mondatnak orultem...
'De még mielo½tt még skizofrénnak és/vagy hipochondernek képzelném magam, azért megpróbálom elhinni, hogy 2 éven belül elmúlik! :) ' Errôl csak ennyit: 'Az rendben van, hogy kigyoultam a skizofreniabol, de hol vagyok most, hogy szuksegem van ram??' :D
"Ha pedig olyan lannyal talalkozol, aki arra var, h vki rogton felszedje oket, akkor - ha jol ertem az ertekiteleted - az a lany szamodra nem ertekes."
Lehet értékes(!), úgy, ahogyan azt a lányt is értékesnek tartottam/tartok mai napig, akirõl beszéltem. Inkább az a probléma, hogy felszedik elõlem. Tulajdonképpen nem merem felvenni a versenyt azokkal, akik felszedik az orrom elõl. Aztán még vannak azok, akik majd akkor szednék fel elõlem, miután már az én barátnõm...
GozHuszar: "Hmm... milyennek tartod magad? Mert ez a kep sugarzik majd rolad kifele, ebbol is all az onbizalom..."
Azt hiszem ennél szebben nem adhattál volna magyarázatot arra kérdésemre, miért van az, hogy többre értékelik a lányok a nagyszájú, szóban rengeteg jó tulajdonságokkal bíró fiúkat azokkal szemben, akik csak akkor beszélnek sokat, ha mondani akarnak valamit...
Tomsolo: Igyexem túljutni rajta. Erre én is gondoltam, ennek megszûnte szerintem nem idõ, hanem pozitív tapasztalat kérdése.
Van nekem is egy idézetem, nem tudom ki mondta. Elméleti síkon tudom én, hogy ÉN vagyok a legkülönb a Földön, de hogy ezt el is higgyem :)
"Az igazán lényeges csatákat magunkban vívhatjuk."
De még mielõtt még skizofrénnak és/vagy hipochondernek képzelném magam, azért megpróbálom elhinni, hogy 2 éven belül elmúlik! :)
Zakika: "hat ez meg fiatal... ilyen koromban meg en is igy viselkedtem..."
Ez érdekes dolog, ugyanis visszagondolva pl. másfél éve még nem mertem volna kocerten leszólítani senkit... Könnyen lehet, hogy - bár azt hiszem kívülrõl nem látszik rajtam az a belsõ feszültség, ami ilyenkor jelen van - mégis mások látják.
Kösz a biztatást egyébként mindenkinek! Azt hiszem, amit eddig elmondtam, az tükrözte a problémáimat, köszönöm, hogy meghallgattatok! Ha ettõl többet mondanék, az már a nyavajgás fogalmába tartozna, szóval nem teszem.:) Egyébként nehogy úgy képzeljetek el engem, mint egy halálsápadt hófehér kis csontkollekció a gép mellett egy sötét pincében! Egy nagydarab (nem túlzásban persze), látszólag életvidám, sokszor poénkodó (mindig a jó ízlés határán belül) személy vagyok, akinek csak annyi a problémája, hogy nem talál olyan lányt, akivel a kereslet-kínálati viszony ekvivalens lenne. :))) Értem ezalatt az idétlen (ám választékos) megfogalmazás alatt, hogy ha nekem tetszik egy lány, akkor neki én nem, és ugyanez fodítva (bár ilyenrõl én nem tudok még bányarémhez közelítõ lány esetében sem).
Zakika: nem, csak fel tizik :) ma meg szabadnapos lennek, megis be kellett jonni, mert kozigazgatasban vasarnap nem dolgoznak ugyebar, en viszont igen. Szoval 'teljes' a szinkronizacio... :(
Tomsolo: talalo vers! :)
pentek van pedig te nem is voltal tegnap tizik munkiba