Sajnos nálam az 'önbizalom' nem úgy jelenik meg, hogy húdenagyarcomvan, énvagyokafaszacsávó, mindencsajtmegszerzek, hanem úgy, hogy ha meghívom beszélgetni egy kávézóba (nevezhetjük randinak is, de én nem szeretem ezt a kifejezést), és olyan kifogásokat talál, hogy húdesokat kell tanulnia, meg dolgozatot ír... stb. Én csak mosolyogtam, "Jó, persze, megértem." Igen, és nálam az önbizalomnak nevezett IZÉ talán itt lép be a képbe: innentõl nem érdekel. Egyszerû ez: ha egy olyan ismerõsöm kérne meg, hogy töltsek vele fél órát, aki egy kicsit is szimpatikus, akkor szombat délután igenis idõt szakítok rá. Vagy akár hajnali 4-kor. Mindenkinek arra van ideje, amit/akit fontosnak talál. A könyörgés meg nem az én asztalom. Azt azért tudni kell, hogy nem ez az elsõ alkalom, hogy jelzését adtam volna szimpátiámnak, de eddig úgy gondoltam, hogy egy névnapi esemes, az azonos "hullámhossz", a tekintetek találkozása félpercenként kevés...
További próbálkozásaim: Koncerten "csak úgy" megszólítok egy lányt, aki egész idõ alatt mellettem ült magában: "Van-é kedve beszélgetni?" Van, persze! "Adatok felvétele (név, szül. idõ, lakhely...). :) Aztán egy kellemetlen - ám ha két ember tetszik egymásnak - evidens kérdés: "Van kedved esetleg GSM-hálózaton folytatni ezt a beszélgetést?" - "Bocsika, nem, mert már sok emberrel esemesezek..."
Másik eset, másik koncert: Itt haverommal mentünk oda két -kívülrõl normálisnak tûnõ- magányos lánykához: "Sziasztok. Bocs, hogy csak így megszólítottunk titeket, van kedvetek velünk táncolni?" A válasz: (arrogáns stílusban) "Ti csak azért vagytok itt, hogy ismerkedjetek? Ne haragudjatok mennünk kell, mert várnak a szüleink." Még 3 órát ott voltak magányosan...
Pedig se én, se a haverom nem vagyunk a szépség 100%-os ellentétei, nem lógattuk a szellemi züllés zászlajt sem.
Rossz helyen, rossz idõben, rossz személlyel, rosz eredménnyel.
Az persze lehet, hogy szeretik kéretni magukat, meg késõbb megbánják... stb. Nem hiszem.
Akiket én ismerek fiúk közül, hogy nagyon sikeresek ebben a témában, azok diszkóban ismerkednek, megfogják a kiszemelt hátsóját, 'azt megvan kéthétre vagy a csaj, vagy a "nyúlszáj" (egy ismerõsömet szájonvágta a kiszemelt részeg barátja a dizsiben, és a szája 2 hétig olyan volt, mint a nyúlnak)
Ha csak ilyen áron lehet "szerezni" egy kényes nyávogó macskát, akkor inkább életem végéig remete leszek, vagy lelkipásztor...
Amikor az egyik cica tudomast szerez a masikrol, akkor a kedves tirgris ur sokszor kb. uolyan karmolasokat hagy a cicus lelkivilagan, mint mikor macsek utasitja vissza csunyan tigrist. Csak hogy az allatoknal maradjunk. :D (off: Tenyleg, Zakika, urra lettetek azon a listan?)
"Csak hogy az allatoknal maradjunk. :D"
Nagy az Isten állatkertje, van mibõl válogatni! ;)
Poncsó: Ezt en sem szeretem. Szerintem az ilyen kenyes nyavogo macska megérdemel vmi onmagahoz hasonlo tarsat :))) Azert persze _lehet_, h tenyleg van a macseknak dolga szombat delelott-indokolt esetben (ertsd addig normalisnak mutatkozo, kedves/helyes... cica) olykor szukseg lehet arra a kitartasra, tapasztalatbol mondom. De talpraesett cicus ha kicsit szimpatikus vagy, ilyenkor ajanl alternativ megoldast/idopontot... :))
Én mondom Neked: nem olyan jó a lelkipásztor élet... Az önbizalom nálam sem májerkodást jelent! Szerintem ne erölttess semmit! Ha elküld, akkor elküld. Te nagy mosollyal az arcodon távozol a helyszínröl a következö vadhoz. Egy nö nem adhatja azonnal oda magát! Akkor már nem lenne annyira érdekes! Ez a játék megy, mióta ember a Földön van. A nök húzzák az agyunkat! Késsz! Ne hagyd abba az állatkeresést! Ha 83. próbálkozásra bejön, már megérte, nem?
Igen, én azt a Cicust (az elsõt) 3 éven keresztül szerettem volna megszelídíteni, de olyan 2-3 hetente megszédíti mindig egy-egy vadászgörény (csak hogy az állatvilágnál maradjunk), állítom, hogy gyakrabban váltogatja a görényeit, mint én a zoknit... Még mindig sajnálom, mert nagyon jól megértettük egymást, hasonló dolgokon tudtunk nevetni... stb. Úgyis rájön egyszer, mit szalasztott el szerény személyemben. Amúgy szerintem korábban lett volna esélyem, de akkor nem mertem közeledni, mert nem voltam ilyen vén (18) kandúr, mint most...
Könnyen lehet, hogy én így jobban jártam, mintha engem is otthagyott volna valaki miatt. Bár az is lehet, hogy én hagytam volna ott. Ugyanis azt vettem észre, hogy a lányok manapság szeretnek hódolókat tartani, mert az olyan jót tesz az EGO-nak. Kivétel persze az, aki elküld a francba, még mielõtt meghallaná, hogy csak annyit kérdezek, mennyi az idõ... ;)
"Egy nö nem adhatja azonnal oda magát! Akkor már nem lenne annyira érdekes!"
Ehh. Ez jó lenne így! Viszont a legtöbb odaadja magát az olyannak, aki májerkedik.
Ha valaki 3 évet vár egy lányra (mint pl. én) bárminemû erõszakoskodás/rámenõsség nélkül, és kedves Vele... Egy idõ után megunja, 'azt bár élete végéig sajnálni fogja - egy idõ után abbahagyja a próbálkozást, akármilyen kitartó is volt.
Tomsolo: "szerintem vállald a hormonjaidat és ne legyél modoros :DDD"
Azt hiszem, itt van a kutya (itt most Poncsóra is utalok :)) elásva. Sajnos - mivel ez az élve eltemetés nincs az ínyemre - lehet, kissé szemtelenebbnek kellene lennem. Tul. képpen nem értem igazán, miért rendelkezik nagyobb elõnnyel a pofátlanul viselkedõ (magát valakire ráeröltetõ) hímnemû egyed. Miért nincs esélye a kulturált megszólításnak, a kedvességnek, humornak, szemkontaktusnak a bunkó módon odavetett "jóasegged felkiáltójel" felszólalással egybekötött markolászással szemben!? Gondolom, a lányok szemében ez olyan férfias. Nem holmi nyálas vörösrózsa meg hasonlók. Ez a modern, egzisztenciális férfi viselkedése, aki tudja mit akar. Vagyis mit takar... :)
nem erre gondoltam: a szerelmi élet bizony nem csak lelki életbõl áll, ezt tudod te is és hidd el a csajok is... :D Az adagoláson múlik szerintem minden... A modorosságra pedig mint negatív tuljadonságra gondoltam (ez szerintem az értelmiségi szingli férfiak egyik legfeltûnõbb jellemzõje) amikor annyira vigyáznak minden szavukra, külsejükre stb. hogy az már fáj. De ugyanilyen okok miatt vannak macsó arcok is... Amit nem kap szervezet (akár testileg vagy lelkileg azt kipótolja - lsd. nemcsakfél.(Õ is biztos a lelke mélyén egy 6 éves kisfiú aki túl sokszor volt már állatokkal és kiégett, azért viselkedik így velük.) :DDDDDD
'Miért nincs esélye a kulturált megszólításnak, a kedvességnek, humornak' Ezt igy nagy altalanossagban nem mernem kijelenteni. Van, ahol/akiknel nincs, de ilyen mindig van: most sajnos joval tobbszor lehet emiatt vakvaganyra futni. Amugy szvsz iszonyu nagy kavarodas van a parkeresesi/udvarlasi/hoditasi szokasokban. Nem vagyok vaskalapos (remelem), de azert ennek is meg kellene adni a modjat, kivarni az idejet mindket nem reszerol, es nem azonnal odaadni magat/azonnal akarni a not. Felreertes ne essek, nem vagyok a hirtelen felindulasbol elkovetett egyejszakas kaland ellen, csak ne legyen altalanos jelenseg.
'A legtobb odaadja magat az olyannak, aki majerkedik.' Igen, sokszor igy van. De mintha a nok ismet kezdenenek noiesebben viselkedni es a ffiaktol is elvarnak a ffias (de nem macso, majerkedo stb.) viselkedest. A nok viselkedesenel gondolok pl. arra, h kevesse lesznek karrieristak, tobb lesz bennuk a gyengedseg es figyelem a tars irant a munkara valo koncentralas mellett (vagy tobbekben lesz ez meg), es talan normalizalodik az udvarlasi szokasok teren is a helyzet. Ugyanakkor az is furcsa, h a nok tobb noies tulajdonsagot elvarnak ujabban (evtizedek) a ffiaktol amellett, h legyenek erosek, okosak stb. Gondolok ilyenekre, mint pl. segitseg a gyermeknevelesben, a ffi varja a not neha vacsival haza este stb. Szoval mindket nem szerepe mozdul az ellenkezoe fele. (bocs az elkanyarodasert)
Poncso: 3 ev azert szvsz eleg sok ido. Nem tudom persze, milyen kapcsolat volt kozben koztetek, de nekem soknak tunik. Viszont nem voltam meg ilyen helyzetben, szoval...
Tomsolo: modorossagban nagyon igazad van, neha a hideg futkos tole a hatamon :))
ugy latom nagyon fiatal kiskutya vagy meg, megmondanad hany nyarat lattal?
kulonben a tapasztalatom/vegzetem az, hoyg amikor nem akarsz felszedni senkit, akkor eppen raakadsz valami gyongyszemre...
"Ha egy nöt azonnal megkapsz, akkor nem annyira érdekes, mintha meg kell szerezni."
És a nõknek vajon mi az érdekes? - Ez csak egy költõi kérdés, amire a nõk úgyis a valósággal ellentétben álló választ adnák. Ugyanis legtöbbjüknek valójában az az érdekes, ha valaki rögtön "felszedi" õket, aztán dobja. Közben persze várnak a szürke hercegre fehér lovon. Aztán a hercegek kerülgetik, a ló meghal, herceg kiolvassa Saint-Exupéry Kisherceg c. mûvét, eltelik 100 év, azt' elment a kedve az akkor már kiégett ráncos királylánytól...
Bocs, hogy nagyon úgy hangzanak a soraim, mintha elegem lenne a világból/nõkbõl. Valójában még mindig reménykedem valamiben, gondoltam leírom, mert még a végén valaki azt hiszi, csak seggfogdosós dizskóscsávók vannak a Földön. ;)
GozHuszar: "Nem tudom persze, milyen kapcsolat volt kozben koztetek, de nekem soknak tunik."
Sokszor összefutottunk reggelente iskolábamenet a villamoson, ezalatt beszélgettünk elég sokmindenrõl. Amúgy oszt. tártam volt anno (akkor még nem akartam tõle semmit, mert nem ismertem. Úgy értve nem ismertem, hogy Õ volt a legszebb az évfolyamon, ezért minden kan rajta lógott. Én meg gondoltam, vigyétek! ;) Aztán amikor találkozgattunk a véletlen közbenjárásával, megismertem a belsõ tulajdonságait, és úgy döntöttem, hogy ez több, mint ami azoknak a fiúknak kell, akik csak a külsejéért kedvelik)... Beleszerettem. Azóta tudom, hogy ha nem kétoldalú a dolog, akkor halott ügy.
zakika:
"nagyon fiatal kiskutya vagy meg, megmondanad hany nyarat lattal?"
18-at. Relatív, hogy ez most fiatalnak számít-e. Egy 13 éves azt mondta nekem 1-szer, hogy bácsi... Igaz, kinézetre legalább plusz 4 év. ;)
Tomsolo: "a szerelmi élet bizony nem csak lelki életbõl áll"
Igen, ezt tudom. Viszont ugyanez fordítva is igaz. Manapság (persze általánosítás, de a gyakorlat ezt mutatja) a fiatalok sokkal nagyobb súlyt fektetnek a szexre, mint a lelki dolgokra. És ez meglátszik a párválasztáson is. Szex nélkül nincs élet, ez természetes. :) Viszont nem ez az elsõdleges a világon, mert akkor az ember tényleg a kutyákra és macskákra hasonlítana, amiket csak a beléjük programozott ösztön vezérel. Ez legalább olyan különbség, mint a 4 mûveletes számológép meg a Pentium 4 közötti.
"A modorosságra pedig mint negatív tuljadonságra gondoltam (ez szerintem az értelmiségi szingli férfiak egyik legfeltûnõbb jellemzõje) amikor annyira vigyáznak minden szavukra, külsejükre stb. hogy az már fáj."
Szomorú, hogy a 21. században a modorosság fogalmát a beképzelt tisztaságmániás bankárfiúk testesítik meg...
És csak modoros, magát értelmiséginek beállító, külsõre kínosan ügyelõ szinglifiúk és ronda, koszos, izzadtszagú, szókincset nélkülözõ részeg kocsmatöltelékek léteznek?
Én pl. amikor gépzsíros vasdarabokat hegesztek, a szemembe folyik az izzadtság, amikor a sarokcsiszolóval egyengetem ki a varratot rámegy a mocskos ruhámra a szikra, és kiégeti. Ez is a hobbijaim közé tartozik... Amikor utcára megyek, megfürdök, fölveszem a zakót (nem holmi suhogós nájkikabátot), és nagy valószínûséggel azt mondaná valaki egy óra múlva, hogy milyen modoros vagyok. Az, hogy nem rontok ajtóstul a házba, meg igyekszem kulturáltan fogalmazni, meg néha még könyvet is veszek a kezembe (el is olvasom), még nem illek bele a te általad megfogalmazott "modoros" kategóriába. Persze ha ezzel rám utaltál. Egyébként itt jegyezném meg, hogy ez ugyan látszik is az írásomon, rajtam, (nem is feltételezem, hogy bárki mást gondolt rólam) nem tartom magam se okosnak, se szépfiúnak, se intelligensnek, se értelmiséginek, semminek. Pont ez a bajom.
"Egyébként itt jegyezném meg, hogy ez ugyan látszik is az írásomon, rajtam, (nem is feltételezem, hogy bárki mást gondolt rólam) nem tartom magam se okosnak, se szépfiúnak, se intelligensnek, se értelmiséginek, semminek. Pont ez a bajom."
igen ez itt a baj. Úgy hívják identitás zavar.De ez átmeneti állapot. Még egy-két év és elmúlik.
Poncso: 'És a no½knek vajon mi az érdekes? - Ez csak egy költo½i kérdés, amire a no½k úgyis a valósággal ellentétben álló választ adnák.' Ne aggodj, vannak olyan lanyok, akik a te ertekiteleted szerint gondolkodnak es varjak a kedves, helyes fiut (en is ismerek ilyeneket), ugyhogy tessek csak keresni (vadaszni? ) es felvertezni magad egy kis onbizalommal! :) Ha pedig olyan lannyal talalkozol, aki arra var, h vki rogton felszedje oket, akkor - ha jol ertem az ertekiteleted - az a lany szamodra nem ertekes. Akkor pedig nem nagy veszteseg es nem akkora kudarc. (tudom, elviekben, ugyh nem is folytatom)
'nem tartom magam se okosnak, se szépfiúnak, se intelligensnek, se értelmiséginek, semminek. Pont ez a bajom.' Hmm... milyennek tartod magad? Mert ez a kep sugarzik majd rolad kifele, ebbol is all az onbizalom...
hat ez meg fiatal... ilyen koromban meg en is igy viselkedtem..., most hogy visszanezem magamat, hat bena voltam annyi szent... bankodtam a csajokon akiket nem is szedtem fel, akit meg felszedhettem volna (nem tudom, lehet hogy arra vart, hogy en kezdemenyezzek, mindig csak baratnak tekintettem...)
21 evesen mar eleg jol megertettuk egymast a csajokkal (lehet hogy akkora nottek fel hozzam...)
'akit meg felszedhettem volna (nem tudom, lehet hogy arra vart, hogy en kezdemenyezzek, mindig csak baratnak tekintettem...)' ezt nem igazan ertem...
'lehet hogy akkorra nottek fel hozzam...' :))))))))))
ugy hogy eleg jol elvoltunk, beszelgettunk, setalgattunk, diskoba egyut mentunk, de nem smaciztam le soha (nem is gondoltam ra, pedig nem volt egy csuny csaj... sajna vagy tiz eve nem lattam)
Zakika: nem, csak fel tizik :) ma meg szabadnapos lennek, megis be kellett jonni, mert kozigazgatasban vasarnap nem dolgoznak ugyebar, en viszont igen. Szoval 'teljes' a szinkronizacio... :(
Tomsolo: talalo vers! :)
"Ha pedig olyan lannyal talalkozol, aki arra var, h vki rogton felszedje oket, akkor - ha jol ertem az ertekiteleted - az a lany szamodra nem ertekes."
Lehet értékes(!), úgy, ahogyan azt a lányt is értékesnek tartottam/tartok mai napig, akirõl beszéltem. Inkább az a probléma, hogy felszedik elõlem. Tulajdonképpen nem merem felvenni a versenyt azokkal, akik felszedik az orrom elõl. Aztán még vannak azok, akik majd akkor szednék fel elõlem, miután már az én barátnõm...
GozHuszar: "Hmm... milyennek tartod magad? Mert ez a kep sugarzik majd rolad kifele, ebbol is all az onbizalom..."
Azt hiszem ennél szebben nem adhattál volna magyarázatot arra kérdésemre, miért van az, hogy többre értékelik a lányok a nagyszájú, szóban rengeteg jó tulajdonságokkal bíró fiúkat azokkal szemben, akik csak akkor beszélnek sokat, ha mondani akarnak valamit...
Tomsolo: Igyexem túljutni rajta. Erre én is gondoltam, ennek megszûnte szerintem nem idõ, hanem pozitív tapasztalat kérdése.
Van nekem is egy idézetem, nem tudom ki mondta. Elméleti síkon tudom én, hogy ÉN vagyok a legkülönb a Földön, de hogy ezt el is higgyem :)
"Az igazán lényeges csatákat magunkban vívhatjuk."
De még mielõtt még skizofrénnak és/vagy hipochondernek képzelném magam, azért megpróbálom elhinni, hogy 2 éven belül elmúlik! :)
Zakika: "hat ez meg fiatal... ilyen koromban meg en is igy viselkedtem..."
Ez érdekes dolog, ugyanis visszagondolva pl. másfél éve még nem mertem volna kocerten leszólítani senkit... Könnyen lehet, hogy - bár azt hiszem kívülrõl nem látszik rajtam az a belsõ feszültség, ami ilyenkor jelen van - mégis mások látják.
Kösz a biztatást egyébként mindenkinek! Azt hiszem, amit eddig elmondtam, az tükrözte a problémáimat, köszönöm, hogy meghallgattatok! Ha ettõl többet mondanék, az már a nyavajgás fogalmába tartozna, szóval nem teszem.:) Egyébként nehogy úgy képzeljetek el engem, mint egy halálsápadt hófehér kis csontkollekció a gép mellett egy sötét pincében! Egy nagydarab (nem túlzásban persze), látszólag életvidám, sokszor poénkodó (mindig a jó ízlés határán belül) személy vagyok, akinek csak annyi a problémája, hogy nem talál olyan lányt, akivel a kereslet-kínálati viszony ekvivalens lenne. :))) Értem ezalatt az idétlen (ám választékos) megfogalmazás alatt, hogy ha nekem tetszik egy lány, akkor neki én nem, és ugyanez fodítva (bár ilyenrõl én nem tudok még bányarémhez közelítõ lány esetében sem).
Poncsó: 'Lehet értékes(!), úgy, ahogyan azt a lányt is értékesnek tartottam/tartok mai napig, akiro½l beszéltem.' Ennek a mondatnak orultem...
'De még mielo½tt még skizofrénnak és/vagy hipochondernek képzelném magam, azért megpróbálom elhinni, hogy 2 éven belül elmúlik! :) ' Errôl csak ennyit: 'Az rendben van, hogy kigyoultam a skizofreniabol, de hol vagyok most, hogy szuksegem van ram??' :D
"'Az rendben van, hogy kigyoultam a skizofreniabol, de hol vagyok most, hogy szuksegem van ram??'"
- a tükör elõtt!
"nezzenek oda, kozgazdasznak keszulsz?? :)))))"
Nem, ez csak egy mellékvágány volt az életemben... :) Ugyanúgy, ahogyan még sok más, ami még érdekelt is (pl. elektronika). Nagyon hosszú történet lenne, ha elmesélném az egészet...
"Rossz helyen, rossz idõben, rossz személlyel" Ez az. Fõleg a rossz személy. De ha rossz a személy, akkor úgyis mindegy, nem? :) De ettõl még ne add fel! Majd találkozol a JÓ személlyel is! :)
"lehet, kissé szemtelenebbnek kellene lennem." Ha az leszel, attól csak olyan nõket fogsz felszedni, akik azt a bizonyos egy éjszakát szeretnék, vagy max. : "azt megvan kéthétre vagy a csaj, vagy a "nyúlszáj""
Sztem nem így van... "Elszakadt" a két tábor. Vannak akik nõiesek, családcentrikusak stb. (emellett azért lehet karrierjük is!), és a régebbi, "hódíts meg!" típusú udvarlást, kapcsolatkezdést szeretik/szeretNÉK. :) És vannak, akiknek - szintén lehet nagyon nõies kinézetük, bár többségben azért inkább a kintvanmindenemhaddbámuljanakmertazmilyenjóésénamúgyismilyenszexivagyok kinézetü - ha megfogják a fenekét egy "de jó segged van!" felkiáltással, máris viheti a pasi az ágyba. Nem hiszem, hogy bármelyik irányba mozdulna a dolog. Mindig voltak ilyenek is, olyanok is, és mindig is lesznek. (sztem)
Huszi az a baj, hogy akik ilyen fiúra várnak, mint amilyen (ezek szerint :)) Poncsó, azok (tudom, "õk", csak az itt olyan hülyén "hangzik") is kicsit önbizalom-hiányosak. ...talán ha valaki összezárná õket...;)
Steyr környékén vhol. Ilyen nevek voltak arra, hogy: - Windishgarsten (itt kajáltunk egyszer, és magyar volt a pincér :) egy soproni srác :)) - Spittal am Pyrn (a szállásunk itt volt)
Van arra valami nemzeti park és ott egy folyón. Csak kicsit kevés volt a víz, de azért jó volt nagyon. :)
Te is? :) De az legalább jó munka lehet, nem? És miért éljenek a csajok? (miért csak ma?)
"jó is, rossz is ez itt a praxis mindenkinek rencere van" ...a csajok meg továbbra is éljenek!!!
"A jó kedv és a pozitív hozzáállás a dolgokhoz nem feltétlen járnak együtt. Tehát attól, hogy per pillanat rossz kedvem van, még lehetek optimista."
Ez így igaz. Van ennek egy másik változata is: amikor egyszer jókedvû az ember, de nem hiszi ezt el, mert nem törént olyan ami erre okot adna. Aztán átmegy rosszkedvûbe, és közben reménykedik, hogy majd jobb lesz...
"...és a régebbi, "hódíts meg!" típusú udvarlást, kapcsolatkezdést szeretik/szeretNÉK. :)"
Az ilyen lányok általában a hûtõszekrényben laknak, ezért nem találkoztam még ilyennel. Vagy ha néha elõ is jön onnan, és ne adj' Isten egy fiúnak megtetszik, akkor nem tud hogyan közeledni: ha megpróbál szemezni, akkor a leányka levág egy olyan fagyos fintort, hogy azt még a 20 dioptria + szemtengelyferdüléssel rendelkezõ korrigálatlan látású fiú is észreveszi, és odébbáll. Pedig elõtte látni lehet a lányon, hogy szinte elvárja, hogy szóljon hozzá valaki. Ha megszólítja a fiú, akkor meg arrogáns stílusban elküldi a ... (ide be lehet helyettesíteni olyan helyet, ahol senki sem szeret tartózkodni)
"Huszi az a baj, hogy akik ilyen fiúra várnak, mint amilyen (ezek szerint :)) Poncsó, azok (tudom, "õk", csak az itt olyan hülyén "hangzik") is kicsit önbizalom-hiányosak. ...talán ha valaki összezárná õket...;) "
Ha egy kicsit is jól néz ki az ilyen jellegû lány, annak eltekeri a nyakát egy "vadkan", és már ha össze lennék is zárva vele, csak afelõl síránkozna nekem, hogy nem láthatja a kannyát. :)
Egy szónak is száz a vége, reménytelen eset vagyok. Valamelyik nap azon gondolkoztam, hogy ha odamennék bárhol (utca, koncert, kávézó, étterem, könyvtár) egy szimpatikusnak vélt lányhoz, és megkérdezném, hogy akar-é megismerkedni velem egy kávé mellett, - legyen az akármilyen csúnya, magányos, szép, úgyis vagy röhögve kitalálna valami olyan kifogást, amin én is nevetnék, vagy csak simán elküldene az Egyenlítõ környékére. Ez nekem nem lenne probléma (mármint a megszólítás), volt már rá precedens, hogy ilyet megpróbáltam, de mint lentebb írtam, nem volt eredménye.
Sokan a diszkóra esküszenk, szerintük csak ott lehet barátnõt találni: "Ottasztán lehet felszedni sokkurvajónõt. Énisott szettemfel a Marcsát, netuddmeg milyenjóvót. f.szom, mehetek megint pénteken, mer'mán unom, gyereteis..."
Nem hiszem el, hogy csak diszkóban lehetne ismerkedni... A másik, ahol szerintem lehetne, ha tényleg össze van zárva Vele az ember. Sajnos nekem úgy osztották a lapokat, hogy eddig nagyon unszimpatikus táraságokba kerültem. Most elértem, hogy végre olyan emberek közt lehetek, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok (persze felnõttek). Lehet, hogy az én hibám volt mindannyiszor, hogy nem kedveltek meg azok, akikkel össze voltam zárva. Talán az volt az oka, hogy a 17-18 éves korosztálynak van egy értékrendje, ami elüt az enyémtõl: királyság, ha valaki iszik, dohányzik, esetleg még füvezik is, minden hétvégén részegen fexik az árokban buli után. Plusz még az olyan természet, ha valami nem tetszik, akkor üti a másikat.
Ha valaki ezzel nem azonosul, és a saját értékrendjét követi, azt kiveti a társaság. :) Vagy kineveti.
Én mindig megmondtam a véleményem mindenkinek, ezért sokan utáltak, még olyanok is, akiknek hasonló (lett volna) a világszemléletük, mint nekem.
A baráti köröm is nagyon kicsi, (igaz, aki bele tartozik, azt többre nézem, mint a világ hét csodáját, meg az összes atomfizikust együttvéve).
"Ha nem lenne barátom, most azt hiszem nagyonnagyonhamar találkozni szeretnék Veled!"
Köszi, ez jól esett. Bízom benne, hogy 20-22 éves korra az én korosztályom is elér egy ilyen szintre. Csak attól félek, hogy addigra már mindenki megtalálja a foltját, én meg mehetek remetének az erdõbe... Egyébként a magánynak is van egy szépsége. Amikor kiülök horgászni a vízpartra, és közben arra gondolok, mekkora mázlista vagyok, hogy nem kell olyanokkal lennem, akik csak fújnák rám a füstöt, hangosan ordítanának nekem deliriumos állapotban, hogy "teköcsögcsicskagyerek mijafaxt képzelszmagadról, hogy nem fizecc nekemegy sört he?" pont, pont, pont
Tomsolo: "ez kell poncsónak egy kis harapdálás"
:)) Hidd el, kaptam már én sok harapást... Abban az értelemben, amit nem forgattam ki, (talán) igazad van.
azt a ket harom evet bird ki, addi szerezz tapasztalatokat addig talan felnonek hozzad... vagy te nyugott inteligenciaval el tudod buvolni a ra erdemeseket
addig is ne eroltesd a csajozat, magatol kell hogy jojjon es nem hogy no most akkor felszedem...
A #693 hozzászóláshoz csatlakozom, és kiegészíteném azzal, hogy én a pár éve ugyanebben a problémában szenvedtem. A fiúk kicsit késöbb érnek meg cekcuálisan, mint a nök. Türelem rózsát terem. :)