aha! szal te egy Smith-ügynök féle vagy :-) amúgy én már a reality show-k és Matrix elôtt is töprengtem ilyesmin. mi van ha nem vagyunk saját magunk, vhonnan vkik irányítanak minket? sôt, az egész élet egy játék amit mi játszunk egy gépen, de nem egészen mi vagyunk. aztán ha vége, kiírja a gép, hogy game over... és kezdôdik egy másik gém.
Ipszilon jol mondja, mindenki fejeben megfordult mar ilyesmi.
Na de a homogen surusegu anyagra raterve... Mibol gondolod, hogy ha mar csak valamelnnyi szamu fekete lyuk letezik a vilagegyetemben, azok a parolgas miatt eltunnek, sztem pedig egymasba vonzak onmagukat, es kialakul egy kozepso egyseg, amely egyszer csak felrobban, valaminek a kovetkezteben, ezert volt az osrobbanas is. Tehat mi volt az osrobbanas? Volt egyszer egy nagy tomeggel rendelkezo anyagi pont, meg akar bolygo is lehetett, ami az universum kozeppontja volt, mely valami kovetkezteben felrobbant, es a darabjai szetszorodtak az univerzumban, es itt vagyunk...:)
Itt mondtogadtad a "végtelen" szót, de milyen végtelenségrõl beszálsz valojában? Képzelj el egy bólygót. Az egyszerûség kedvéért legyen 100000köbm az átmérõje. Ezen a bólygón csak víz van semmi szárazföld. És te ezen a bólygón hajokázol. Namost ez a bolygó végtelen mert nincs vége akármeddig hajózhatsz rajta sosem találod meg a végét. De mégsem végtelen mert tudod az átmérõjét szal, nem végtelen. Tehát akkor mi a végtelen?
Latod ez is igaz, a vegtelen sem biztos, hogy vegtelen, de mi most ezt tenyleges vegtelensegnek tekintjuk, tehat nem korbe korbe jarkalasrol van szo, egyebkent ha veges az univerzum, akkor valszinu, hogy a vegere erve atteleportalodunk a szemben levo vegere... de aki kitalalta az univerzumot, az gondolt arra, hogy ne lehessen olyan gepet epiteni, amivel eljutnank ezen pontig:)
Az Õsrobbanás elmélete klasszikus elméletnek számít a kozmológiában. Talán a legszélesebb körben elfogadott és a legjobban bebizonyított hipotézis az összes közül. Azt állítja, hogy az Univerzum egy végtelenül apró pontba, egy szingularitásba volt valamikor összesûrûsödve. Ebbõl az állapotból egy óriási erejû robbanás repítette széjjel, körülbelül 15-20 milliárd évvel ezelõtt.
Edwin Hubble amerikai csillagász figyelte meg elsõként, hogy a galaxisok távolodnak egymástól. A Világegyetem az idõ múlásával folyamatosan tágul. Ha az idõben visszafelé lépkednénk, akkor a tér méretének fokozatosan csökkennie kellene. Mivel az Univerzum átmérõje véges kiterjedésû, ez azt jelenti, hogy ha eleget lépkedünk vissza az idõben, akkor végül egy olyan ponthoz érkeznünk, ahol a tér mérete már nullává válik. Ez a szingularitás. Ilyen körülmények között nem csupán tér és anyag nem létezik, hanem idõ sem. Ezért értelmetlen feltenni a kérdést, hogy mi volt az Õsrobbanás elõtt; hiszen nem létezett még idõ, amiben hátrább lépkedhetnénk. Ebben a tényben a tudomány és a vallás tökéletesen egyetért: Hippo püspöke, a IV. században élt Szent Ágoston is azt állította, hogy a világ az idõvel és nem az idõben keletkezett.
Mindennapi tapasztalataink szerint tudjuk, hogy ha egy tárgy felrobban, akkor darabjai szétrepülnek, elkezdenek távolodni egymástól. Valószínûleg éppen ez a mechanizmus zajlott le a Világegyetemmel, így a táguló Univerzum képe nagyon fontos bizonyíték az Õsrobbanás elméletének igazságára. (Valójában azonban kicsit sántít a hasonlat, hiszen egy felrobbanó tárgy darabjai már egy meglévõ térbe repülnek bele. Az Univerzum születésekor viszont a tér maga is akkor keletkezett.)
http://cosmo.supernova.akg.hu/lombik.htm
Ezt is olvassatok el, nagyon erdekes!
Hmmm....én sokat szoktam filózni a halál utáni életrõl, meg úgy az egész lélek/öntudat dologról...
Namost...ugye mibõl áll az ember? Ugyanabból mint egy asztal, egy mobiltelefon vagy akár egy zacskó mogyoró...(más elosztásban persze :) De most a lényeg...mi tesz minket öntudatossá? Mert egy nagy halom hús önmagában még nem kezd el gondolkozni...Asszem erre mondják az okosok, hogy a lelkünk...de mi is a "lélek"? Különleges energia? mellékhatása az agy mûködésének? -Hiszen az egész szervezet hogy mûködik? Mint egy robot...meghatározott behatásokra meghatározott válaszokat visz végbe...semmi önállóság...mégis akkor miért érzem "magamnak" "magamat" hiszen atomokból épülök fel én is, mint bármi más a világon...- Szóval...amennyiben a "lélek" egy "különleges adottság/energia" akkor a halál után meg KELL maradnia, hisz nem illanhat csak úgy el valami magától...de akkor mégis hová lesz a "lelkünk"?
Lehet hogy zagyvaság amit most leírtam, de engem ez felettébb érdekel...=))
"Valójában azonban kicsit sántít a hasonlat, hiszen egy felrobbanó tárgy darabjai már egy meglévõ térbe repülnek bele" Mi van ha maga a tér robbant szét? És az anyag meg csak valami melléktermék...
Namost, szepen olvass el, minent azokon a limkeken amiket beszurtam, es teljesen megerted a gondolat lenyeget... Egyebkent ugy is gondolhatjuk az egeszet, hogy ter es ido nem letezett soha, volt a vilagegyetemnek szuletese, mely a kovetkezokeppen tortent:
Kialakult egy hihetetlen nagy surusegu, es energiaju tomorules( kis helyen), ami felrobban, felrobbanaskor kialakitotta maganak teret, idejet... Ha vegig olvassatok a linkelt szoveget, meg arra is valaszt kaptok, hogy igen, valaki szandekosan hozta letre valszleg a mi vilagegyetemunket, es iranyt minket. Ugyan is mi is nemsoka letre fogunk hozni egy ilyen al vilagegyetemet, osrobbanas eloidezesevel, a problem meg csak az, hogy nincs akkora energiamennyisegunk, melyet egy pontba tomoritve osrobbanast tudjunk eloidezni, de ha ez sikerulne, akkor ugy mint a mi vilagegyetemunk ez is kialakitana sajat teret idejet, es nem a mienkbol nyerne a teret, hanem teljesen sajat alakulna ki, mi csak egy lyukat latnank, amivel a mi vilagunkhoz kapcsolodik... De ez is eltunne rovid idon belul, ahogy mi is levaltunk annak idejen az anya univerzumrol... Szal kepzeljetek el , rengeteg parhuzamos univerzum letezik, es mi lenne , ha at tudnak hozzajuk teleportalni?? Az lenne erdekes:))
lehet nem találnánk ott semmit mivel az meg sokkal korábban keletkezett mint a mienk. És lehet hogy annyi idõ alatt az is össze/visszahúzódott. vagymi :)
A lélek nem kötödik a testedhez semmilyen formában, az nem anyagi természetû, ami a testet irányitja az az elméd, az cselekszik a testeddel, a lélke szerepe más...
Mitõl függ hogy egy állat mennyire kötödik a kicsinyéhez? Egy patkány nem kötödik a kicsinyéhez, ha kell meg is eszi, egy oroszlán már nevelgeti, védelmezi, de pl egy másik családbol származo oroszlán már megeszi a saját fajtáját, az elefánt már kifejezetten érzelmeket táplál a kölyke és a családja iránt, mig az ember ennek a csucsa.... Miért van ez? IQ függvénye a szeretet? Vagy fejletteb a lélek?
"Free your mind" Szabaditsd fel az elméd (mátrix) Szabaditsd fel hogy megtudj tenni olyan dolgokat is amikrõl azelõtt azt hitted lehetetlen, az elméd állitotta korlátokat le kell gyõznõd... A keleti filozofiák szerint a lélek nem egyenlõ test, a lélek nem hal meg, hisz az az éltetõ erõ... valaminek az õsrobanást is el kellet inditani :) Valaminek ami végtelen, idõtlen, de ezeket a fogalmakat az ember nem tudja elképzelni...
de azt is nézd meg hogy egy patkány egy oroszlán és egy ember mennyi utódot csinál egy év alatt... fajfenntartó ösztön - > sok van hulljon a férgese, ha kevés van akkor meg nehogy az a néhány elhaljon...
És ez miért alakult ki igy? Minél intelligensebb egy faj, annál inkább azt mondhatjuk jobban törödik a kicsinyével... Egy patkány értelmi szintje nyilván nem egyenlõ egy csimpánzéval, ergo a patkány baszik orrba szájba, mig a csimpánz család centrikus.... De egy patkány nem is játszik mint pl egy delfin stb, a játék pedig már érzelem. Fejletteb az agyuk, de csak az?
A Világegyetem jövõbeli sorsára ma két elmélet, két variáció létezik. Az egyik az ún. hõhalál elmélete, mely a termodinamika második fõtételére vezethetõ vissza. Ez kimondja, hogy egy zárt rendszerben a folyamatok mindig úgy mennek végbe, hogy azalatt az entrópia növekszik és a természetben minden folyamat a kisebb valószínuségi állapotból a nagyobb valószínûségi állapot felé tart. Amennyiben az Univerzumban nincsen elegendõ anyag, amely akkora gravitációt tud kifejteni, hogy a tágulás egy kozmikus összehúzódásba alakuljon át, a tér tágulása során a hõ egyenletesen fog eloszlani a Világegyetemben. Amennyiben elfogadjuk a Hawking-sugárzás létét, még a fekete lyukak is szétterülhetnek. Az Univerzum így örökké tágulásra ítéltetett, egyre hígabb és hígabb "részecskelevessé" válik. Akkora lesz a tér, hogy az elemi részecskék fényévenként lesznek csak megtalálhatóak. Az ilyen típusú Világegyetemet nevezzük nyílt Világegyetemnek. Azonban létezik egy másik lehetõség is: az ún. zárt Világegyetem. Ennek az elméletnek a lényege röviden abból áll, hogy a Világegyetemben elegendõ anyag áll rendelkezésre a tágulás megfékezésére, a gravitáció gyõzedelmeskedik minden más természeti erõ fölött. Az elsõ lehetõség sem tár elénk valami szívmelengetõ jövõt, ám ha lehet, az utóbbi elmélet még a hõhalálon is túltesz.
Ha a Nagy Reccs elmélete helytálló, akkor a távoli jövõben nagyjából a következõ folyamat fog lejátszódni: az Univerzum Õsrobbanás óta tartó tágulása fokozatosan lassul, rövid idõre látszólag nyugalmi állapotba kerül, majd egyre gyorsabb és gyorsabb összehúzódásba kezd. A folyamatot talán legjobban egy feldobott kõ viselkedéséhez lehet hasonlítani. Hangsúlyozzuk: a tágulási maximum elérésének ideje egyáltalán nem mindegy. Bármikor is következzék be mához viszonyítva a fordulópont, az biztos, hogy Univerzumunk ugyanannyi idõ elteltével megint ugyanakkora lesz, mint most. Látványa azonban erõsen különbözni fog a ma megfigyelhetõ állapottól. Még ha csak százmilliárd év telik is el a két állapot között, akkor is sokkal kevesebb lesz a fényes csillag, és sokkal nagyobb számban lesznek képviselve a fekete lyukak, a különbözõ törpecsillagok. Ráadásul ennek következtében a lakható bolygók is igen ritkák lesznek.
Hogyan szerezhetnénk tudomást az összehúzódás elindulásáról? Az egyik módszer az, hogy a távoli galaxisok vöröseltolódását vizsgáljuk meg. Sajnálatos módon azonban az a tény, hogy a fény csak évmilliárdok alatt tudja a Világegyetemet átszelni, azt jelenti, hogy az összehúzódást csak jóval a tényleges megkezdõdése után vehetjük észre. Létezik még egy módszer; a kozmikus háttérsugárzás hõmérséklete lassú növekedésének megfigyelése. Amint elkezdõdik az összehúzódás, a sugárzás hõmérséklete növekedni fog. Mai értéke körülbelül 3 Kelvin. Százmilliárd év múlva 1 Kelvin-re le fog hûlni. Amennyiben akkor kezdõdik el az összehúzódás, ugyanannyi idõ múlva ismét 3 Kelvin lesz.
Mire a Világegyetem ismételten eléri mai méretét, az összehúzódás sebessége már meglehetõsen naggyá válik: 3,5 milliárd évente felezõdik a tér mérete.
A számunkra igazán nagy gondok csak ezután 10 milliárd évvel lesznek. A földszerû bolygók addigra már csak igen nehezen tudnak megszabadulni fölös hõjüktõl, ugyanis a háttérsugárzás értéke addigra meghaladja majd a 300 K-t. Negyvenmillió évvel késõbb a sugárzás hõmérséklete eléri a Föld mai átlaghõmérsékletét. Minden, valaha lakható bolygó lakhatatlan lesz, a hõmérséklet-növekedés és az összehúzódás pedig gyorsabb. A még létezõ galaxisok felismerhetetlenné válnak, mert anyaguk összeütközik. A Világegyetem, a végsõ pillanat felé közeledve, egyre inkább közeledik az Õsrobbanást megelõzõ állapotához. Voltaképpen a Nagy Reccs nem más, mint egy megfordított Õsrobbanás. A csillagok lassan megsemmisülnek, mert a háttérsugárzás olyannyira magas lesz, hogy nem képesek többé hõt kisugározni a környezetbe, és emiatt felrobbannak. A teret plazma tölti ki. Már csak a kompakt égitestek, a fekete lyukak és neutroncsillagok létezhetnek, de már ezek sem sokáig. A hõmérséklet egyre magasabb, eléri a több milliárd fokot. A Világegyetem összes anyaga egy pár fényév nagyságú területen zsúfolódik össze. A hõmérséklet végül oly magas lesz, hogy még az atommagok is darabjaikra hullanak. Ekkorra már - a fekete lyukakon kívül - minden képzõdmény elemi részecskék nagyon sûrû levesében egyesül. Már csak másodpercek vannak hátra. Még a protonok és neutronok is kvarkokra esnek szét, ám a fekete lyukak konok makacssággal még mindig tartják magukat.
A végsõ katasztrófáig már csak milliomod másodpercek vannak hátra. Most már a fekete lyukak is egyesülni kezdenek egymással, habár a belsejük már alig különbözik a rajtuk kívül esõ világtól. Végül a gravitáció, a négy alapvetõ természeti erõ közül a leggyengébbik, gyõzedelmeskedik. Minden egy végsõ tér-idõ szingularitásban egyesül.
A Nagy Reccs mindennek a végét jelenti. Az idõnek, a térnek, a sok milliárd éves civilizációknak, a csillagoknak; mindennek vége. Megkérdezni, hogy mi lesz ezután, éppoly értelmetlenség, mint megkérdezni, mi volt az Õsrobbanás elõtt. Minden az Õsrobbanással vette kezdetét, minden a Nagy Reccsel ér véget. Ilyen egyszerû a dolog.
Felvetõdik azonban egy kérdés, miként az örökké táguló Világegyetemmel kapcsolatban is felmerült a probléma: milyenek az élet lehetõségei egy zárt Univerzumban? Lehetséges-e örökké élni egy véges idejû Világegyetemben? Bár nem tudjuk, mire lesznek utódaink képesek a gyakorlatban, elvben ez is lehetséges volna.
Ebben az esetben nem az energia hiánya, hanem annak túlzott bõsége okoz problémákat. Mint azt már láttuk, hogy egy egyén szubjektív idõérzete az információfeldolgozás sebességétõl függ. Egy olyan lény számára, aki a termodinamikai folyamatokat egymilliárd fokon hasznosítja, a Világegyetem pillanatok alatt történõ összeomlása hosszú ideig tartana. Amint nõ a Világegyetem hõmérséklete, úgy növekszik ezzel párhuzamosan az információ feldolgozásának üteme is. Matematikailag tehát végtelen hosszú idõre nyújthatók az utolsó pillanatok.
A probléma csak az, hogy a fény sebessége mindig változatlan marad. A határsebesség nagyobb semmiképpen sem lehet. Ebbõl az következik, hogy az utolsó másodpercben csak egy fénymásodperc nagyságú területen jöhet létre kommunikáció. Ez a méretbeli korlátozottság a szuperagy állapotait is korlátok közé szorítja, ami azt jelenti, hogy ahogyan egyre kisebb lesz a tér, úgy lesz majd egyre kevesebb állapota az agynak, ennélfogva pedig a gondolatai ismétlõdni fognak. Mit ér akkor egy végtelenül hosszú élet, ha nincs az élõlénynek végtelen különbözõ gondolata? Nem sokat.
Azonban ennek a korlátnak a kikerülésére is van mód. Amennyiben a Világegyetem összehúzódása során nem homogén szerkezetû, aminek nagy a valószínûsége, akkor oszcillációk léphetnek fel. Ez azt jelentené, a modell alapos matematikai vizsgálata alapján, hogy az összehúzódás sebessége az eltérõ irányokban különbözõ lenne. Az oszcillációk következtében folyamatosan változik az az irány, melyben a legnagyobb az összeomlás sebessége. Ezek az oszcillációk egyre bonyolultabbak és bonyolultabbak lesznek.
John Barrow és Frank Tipler, két kozmológus arra a következtetésre jutott, hogy e meglehetõsen bonyolult oszcillációk következtében az eseményhorizont nem egyszerre tûnik el minden irányban. Így a tér minden tartománya kapcsolatban maradhatna egymással. Ha a szuperlények elég gyorsan gondolkodnak, és idõben meg tudják változtatni a kommunikáció irányát, akkor maguk az oszcillációk tudnák a gondolkodás fenntartásához szükséges energiát biztosítani. Úgy tûnik, hogy a Nagy Reccset megelõzõ véges idõtartam alatt végtelen számú oszcilláció következik be. Ez azt jelenti, hogy a mi kis szuperlényünknek végtelen, ráadásul különbözõ gondolata lehet. Szubjektív idõérzete tehát végtelen lenne. A szellemi világ tehát függetlenné válhat az anyagi világtól.
A fenti, igen merész spekulációk sajnos olyan fizikai modelleken alapulnak, amelyek akár teljesen irreálisak is lehetnek. Ezen modellek ráadásul elhanyagolják a kvantumfizikai hatásokat is, melyek pedig igen fontosak lehetnek az összeomlás utolsó szakaszában.
Lehet, hogy egyszer majd képesek leszünk arra, hogy saját magunk dönthessünk: el akarunk pusztulni, vagy örökké akarunk élni. Paul Davies, az University of Adelaide professzora azonban az "örök élet" kifejezés helyett inkább az "örök halál"-t használja szívesebben.
Ez a fizikai megközelités... De van más is megközelités is? Igen :)
"Lehet, hogy egyszer majd képesek leszünk arra, hogy saját magunk dönthessünk: el akarunk pusztulni, vagy örökké akarunk élni." Ez már el van döntve :)
Egy idõ után minden megdöglik... ha a világegyetem örökké tágulna csak a fotonok (fényrészecskék) és az elektronok maradnának meg, azok is úgy hogy fényéveket kell utazni mire egy részecskét megtalálnának... Szal mindenképp el fog pusztulni minden...
télleg ha a szerves vegyületek fõ összetétele a szén, vajon van-e olyan életforma amelyik szervezeteének más a fõ alkotóeleme... ez esetben talán nem is oxigénnel, hanem más gázzal lélegeznek... akkor már is bukott az idegen lények kutatásának az a része hogy olyan bolygókat keresnek ahol kifejlõdhettek (volna) a szén alapú élõlények...
Itt tobbek kozott meg olyat is lehet olvasni, hogy nem teljesen biztos, hogy volt osrobbanas, vagy ha volt, az olyan volt, ahogy most kepzeljuk... Mindenesetre azt kene pl megtudni, hogy pontosan mi tortenik a terrel idovel a fekete lyuk kornyeken, vagy pontosan azt, hogy az osrobbanas kovetkezteben alakult e ki a ter es ido...
szerintem is. csak az emberek azért töprengenek ilyen dolgokon (holott lehet, hogy felesleges?), mert olyan nagyoknak hiszik magukat. igazából, csak hangyák vagyunk a hangyabolyban, kis atomok az univerzumban. mi van ha végtelenség egyenlô a körforgással? persze ezt nehéz felfogni a pici agyunkal, hiszen vminek létre kellett volna hoznia az elsô elemet, ami a körforgást beindította...de ezt csak mi hisszük, emberek, mert nyilván dunsztunk sincs az egészrôl. az egész töprengés csak azt bizonyítja, hogy nem értünk semmit... és talán nem is fogunk. de minek, ha az egész csak egy körforgás?
Emberek alapveto hiba, hogy nem olvassatok el, es nem ertitek meg, azt amit linkelgettem, akkor elmagyarazom a jelenlegi felfogast...
Letezik a semmi( tekinthetjuk fekete pontok halmazanak, vagy teljesen homogen anyag nelkuli valaminek), ami vegtelen, tehat nem korbekorbe jarunk egy keruleten, real vegtelen. A vilagunk tulajdonkeppen ebben a vegtelen homogen terben terul el, az az veges ternek tekintheto, az osrobbanas elott ez a ter kiterjedeset tekintve 0 volt, majd szepen a robbanas utan egyre jobban tagul, majd vagy osszehuzodik, vagy megjobban tagul... Ebben a semmiben parhuzamosan terulnek el a terek, amelyek valamikor egy anya terhez, kapcsolodtak, majd szepen egymasbol is kialakultak, aztan elvaltak... A lenyeg, hogy vegtelenben tudjuk elkepzelni csak vilagunkat, de nem a ter a vegtelen, melyben kialakultak az elemi reszecskek... A feny problemat tekintve meg : Miert nem letezik foton??? Mert nincs nyugalmi tomege, ami annyit jelent, hogy ha a feny sebessege kozel nulla, a foton eltunik, mind tomeget, mind kiterjedeset tekintve... A fekete lyukak kornyeken meg a ter es ido osszemosodik, az az nem kulon sikon tudjuk elkepzelni az idot es teret... ezert nem lehet pl az idoutazast foldi korulmenyek kozott elvegezni, ugyanis a ter es ido kulonmbozik, tehat nem egy sikon elkepzelhetoek, az ido kulon dimenzio, mely jellemezhet egy adott pontot, de a ter nem tud hatni az idore... Az meg hogy a fekete lyuk kornyeken ter es ido osszemosodik, az csak annyit jelent, hogy a kozelebe kerulve( mar ha nem szed teged atomjaidra a nagy tomegvonzas), kurva gyorsan el kezdesz oregedni, es semmi egyeb...
Latjatok, hogy mi a topic temaja, minden ezzel kapcsolatos dolgot, gondolatot ide lehet irni, es ....... Szal nekem teljesen mindegy, ki mibe merul bele melyebben, a lenyeg, hogy ide leirhatja...:))
Az, meg hogy nagyoknak hiszik magukat az emberek, vagy kicsinek, ez hulyeseg, mert vegtelen a vilag pozitiv es negativ iranyban is, melynek kovetkezteben tulajdonkeppen nem is letezunk.
Az újabb kísérletek megerõsítettek egy már eddig is feltételezett, hihetetlennek tûnõ kvantumjelenséget.
1998. február 25. Az Izraelben lévõ Weizmann Institute of Science munkatársai nyilvánosságra hozzák a hírt, miszerint újból sikerült bebizonyítaniuk a kvantummechanika egyik legkülönlegesebb feltételezését. Úgy tûnik, hogy a megfigyelõ alany a legcsekélyebb mértékû megfigyelés következtében is befolyásolja a megfigyelt valóságot.
Az elektronok „tudják”, hogy nézzük õket. A Nature c. folyóiratban a napokban megjelenõ cikkben részletesen leírják, kísérletük szerint hogyan hat a megfigyelés ténye egy elektronnyalábra. A kutatócsoport vezetõje szerint minél pontosabban próbálunk megfigyelni egy ultramikroszkópikus méretû objektumot, megfigyelésünk annál nagyobb mértékben hat rá.
A kvantummechanika egyik alapelve kimondja, hogy a részecskék, beleértve az elektronokat is, hullámként is viselkedhetnek. Hullámállapotban az elektron képes arra, hogy akadályok különbözõ nyílásain menjen keresztül egyidõben, majd aztán a túloldalon újra találkozzon "önmagával". Ám ez az interferenciának nevezett találkozás csak akkor mehet végbe, ha a részecske nem áll közvetlen megfigyelés alatt. Abban az esetben, ha valaki megpróbálja nyomon követni a jelenséget, az egész kép megváltozik.
"Ha egy részecskét látunk keresztülhaladni az akadály egyik nyílásán, akkor egyértelmû, hogy nem mehet eközben át egy másikon is. Ezért a megfigyelés alatt álló elektronok arra kényszerülnek, hogy részecskék legyenek, nem pedig hullámok. A megfigyelés puszta ténye így hatással van a kísérlet eredményére." – mondják a kutatók.
A kutatócsoport a kísérlethez egy apró eszközt készített, amely valójában egy kétnyílású akadálynak felel meg. Elektronokat, elektronnyalábokat küldtek az akadály felé. Ez esetben a megfigyelõ egy részecskedetektor volt, amely ki tudta mutatni, hogy elhaladt-e mellette elektron.
Úgy találták, hogy ha a detektor közel kerül az akadály nyílásaihoz, akkor az elektronhullámok interferenciaképében változás következik be, amikor pedig a detektor pont a rés mellé került, az interferenciakép - mint egy varázslat - eltûnt.
Gondoljunk csak bele, milyen praktikus lehet ez a jelenség számunkra! Például teljesen biztonságossá tehetjük vele az információ továbbítását. Ha mondjuk egy telefonbeszélgetést megpróbálnának lehallgatni, akkor a vonal „idegen megfigyelõje” megsemmisítené az interferenciát, így a beszélgetõ felek egybõl tudnák, hogy lehallgatják õket. Ez ellen a technika ellen nem lehetne védekezni.
A tudósok szerint az újonnan felfedezett természeti jelenség felhasználása nagy segítség lehet majd a jövõ kvantumszámítógépeinek kifejlesztésében is. Jóllehet elképzeléseik csak a következõ században válhatnak valóssággá, mégis, a jövõ szuperszónikus sebességû komputereit már most tervezhetik
Ezt olvassatok el...
De ahhoz, hogy meg is ertsetek, olvassatok el az alant levo link vagy 50-60 oldalat:)
huha, nem léteznénk? Azért ilyen kijelentéseket ne tegyünk :))
Jah, ez mar komoly filozofikus kijelentes, de ha pl meghaltunk, utnana mar nem letezunk, es senki sem fogja tudni( akik elhagytak lelekben a Foldet) hogy leteztunk, meg mi magunk sem, mert megszununk, ennek kovetkezteben valszleg nem is leteztunk...:))
"Gondolkodom tehát vagyok!" (Descartes) egyetlen egy dolog amit nem kérdôjelezhetsz meg az az, hogy létezel. mert azt nem képzelheted, hogy nem létezel. hiszen akkor nem lenne senki aki azt kézpelné, hogy nem létezel...
de igen!!! léteztél egy bizonyos dimenzióban, ahol tér és idô van. még akkor is ha nem lesz senki, aki emlékezne rád, te akkor is léteztél... egyébként miután meghalsz, a tested szétbomlik, az is te vagy és élsz tovább, csak másképp.
Egyebkent belegondoltam, parhuzam vonhato egy bolygo, egy ember, ...stb...es az univerzum elete kozt. Megszuletik letezik meghal... Ha egyszer a vilagmindensegben minden atvaltozik, es elpusztul..., akkor maga az univerzum is elpusztulhat egyszer, nem kell az, hogy ter es ido megszunjek letezni, de ha mar pl. homogenna valtozik az egesz, esz pl fenyevekre lesznek egymastol a reszecskek, az mar halalt jelent...
Na, szomoruan latom, hogy haldoklik a topic, ezert irok is egyet, hogy visszakeruljon az elre:))
Szoval csak ennyien vagyunk ossz, akik elgondolkoznak ilyesmin??
nem hinném hogy ennyien vagyunk, csak ezeket a gondolatokat leirni nem mindig egyszerû, meg nem mindenkinek van kedve ehhez gondolom :)
de létezhet, csak az emberi agy annyira korlátolt hogy nem tudja elképzelni.
Sziasztok, látom érdekesen alakul a téma... Én dikkivel értek egyet, mármint abban, hogy nincs élet a halál után, én ugyanis nem tudok olyan definíciót adni az életre, amely kiterjeszthetõ volna arra a valamire , ami a halált követi. Tikal, mit nevezel te léleknek? Miért gondolod, hogy nincsen köze a fizikai valóságodhoz Neked mint léleknek? Szerintem nagyon is összefüggenek, meddig a pontig tekinted Magadat saját magadnak? Teszemazt, ha balesetben megsérülne az agyad és teljesen mássá válna a személyiséged, arra is azt mondanád, hogy te vagy ? -persze onnanntól Te lennél, csak épp a környezeted számára nem- Szóval remélem érted a kérdésem lényegét, ha a személyiség nem az agyadban lévõ neuronhálózat, illetve annak eddigi változásai, akkor micsoda, és miért van rá befolyással egy agysérülés?
De sztem ez tök alapvetõ dolog. Nem? Schrödenberg (vagy ki, most elbizonytalanodtam, de nem is a név a lényeg) macskája.
Megbeszéltük, hogy lesz összehúzódási folyamat, mert megáll a tágulás, mert nagyobb az összehúzó erõ, mint a tágulásé. Szóval nem lesz ilyen részecske-fényévekre sûrûség. Persze, egy ideig lehet, de akkor meg már minden volt elõtte fekete lyukakban, és azok párologtak el, szal nem leszünk akkorra.
Jaaaja ez király hogy az agyad balesetben változhat. Lobotómia vagy baleset, és teljesen más leszel. Ez sacc/kábé jó érv a lélek, egyéniség mint olyan létezése ellen.
sztem a világuniverzumnak is van vége lehet az egész univerzum egy más világ elemi részecskéjének alkotóeleme és lehet azokból részecskékbõl egy kocskacukor lesz:) (egy kockacukor belsejében vagyunk jaj de jó:)
erdekes amit mondasz, en is gondolkoztam mar ezen is:)
Egyebkent ha belegondoltok, mi a rakert nem jartak a Holdon tobb mint 25 eve? Valami nagy sotetseg van a dologban:)
Hát persze hogy van vége. A többi meg.. persze hogy lehet :D
Volt régen egy kurva jó rajzfilm :D Lekicsinyítettek vkit, már nem emlékszem, kit, nem kizárt hogy dexter vagy cow&chicken volt, de valszeg a world premiere toons-ban volt a rajzfilm, és abban volt hogy egy atomra (molekulára?) rá volt írva "DO NOT REMOVE THIS ATOM" (akkor atom, nem molekula :DD) mert ha kiveszik összeomlik a világegyetem. :DD Kurva jó volt. :D Persze most mindenki hülyén néz mirõl beszélek. :DD
Valoban nincs élet a halál után, élet az itt van :) A lélek az nem fizikai, az én tuatod amitz balesetkor esetleg elvesztenél az az elméd szüleménye, nem a lelkedé... A lélek nem lehet fizikai...
ha a személyiségednek, és az én tudatodnak nincsen köze a lelkedhez, akkor miben különbözik a te lelked az enyémtõl, illetve ez a különbség hogyan nyilvánul meg?- hiszen ezek szerint nem nagyon használhat fizikai csatornákat a megnyilvánulásra, mivel azok változnak, megszûnnek, a lélek pedig-állításod szerint- nem.
Amúgy a Világegyetem szerintem nem lehet "véges". Elvileg a Világegyetembe minden beletartozik. Nem lehet azt mondani, hogy itt van a vége, mert már nincs több csillag, atom, elektron. Még ha már semmi nem található ott, abszolút semmi akkor az is beletartozik a Világegyetembe...