Ezt a topikot azért nyitottam, mert a nagymamám másodszor akarta túlgyógyszerezni magát, és lassan úgy vagyok vele, hogy talán jobb is lenne neki. Kíváncsi lennék, nektek mi a véleményetek errõl, illetve ha gondoljátok, beszélhetünk az öngyilkosságrl általában. Kinek a fejében fordult már meg, milyen közel kerültetek hozzá illetve ismertetek-e olyan embert aki megölte magát? Én gyakran foglalkoztam a gondolattal régebben, amikor nem mentek úgy a dolgok, és én soha nem éreztem olyat, hogy ez megfutamodás lenne. Szerintem vannak olyan emberek, akiknek megváltás a halál, és csak a túlélési ösztön miatt túrják napról napra a kukákat, hogy legalább egy falat kenyeret ehessenek naponta.
Nektek mi errõl a véleményetek?
Egyetértek, meg van is véleményem, de ne nyissunk negatív topikokat, van elég.
Az, hogy mindenkinek van az eleteben melypont, de azon tul fog jutni! De ha megteszi, utana mar nincs eselye a rendbejovetelre. Nekem is volt nagyon gaz idoszakom, de most megnosultem, van egy gyonyoru kislanyom, es iszonyat jol erzem magam a boromben! Most gondold el, ha ongyilkos leszek, ez mar mind kimaradt volna! Tehat reszemrol elutasitom, mert a roszz ugyis elmulik egyszer!
Ha nincs senkid sem aki sajnáljon és tudod, hogy az életed nem fog jobbra fordulni akkor mindegy, nem? A csövesek hány százaléka gazdagodott meg késõbb? Hát kétlem, hogy ez vmi nagy szám lenne.
A csöviket én se értem, az nem élet, de aki egy picit jobban áll náluk, azoknál fassság.
Tudjatok, (ez mar mas irany), de nem hiszem el, hogy a csoveseknek nincs mas lehetoseguk, mint hogy keregessenek. Mindig van valami, meg ha alja munka is, amit megcsinalhatnanak.
Csak volt. A szocializmusban. Ha mindenkinek lenne munkája az egy csoda lenne az egész világon.
Amúgy ha valaki valóban meg akarja ölni magát, az megteszi. Az emberek inkább csak fel akarják hívni magukra a figyelmet. A kommunikációs készség hiánya komoly probléma. El kell velük beszélgetni. Meg ilyesmi.
latom vagy nagyon unatkoztok, vagy raszoktunk ezekre a temakra :)))
nyomjuk meg azt a gombot a masik topicban.....ez is ongyilkossag?.....es tenyleg, ha felrobbantom magam es magammal viszek meg 3 embert, akkor az gyilkossag vagy ongyilkossag?.....mert nem mindegy, hogy a pokol 2. vagy a -ha jol emlekszem- 5. bugyraba kerulok
Én sosem lennék öngyilkos az biztos, mivel egyszer élek és ezt kihasználom, még akkor is ha szar, mert legalább az is egy érzés. A gyilkos öngyilkosokat én is utálom, ez a saját bajuk oldják meg maguk.
Ezeket azért csinálják, hogy bekerüljene a kókuszba.
Mikor már meghaltak? Itt a városban volt egy 16 éves csaj, akinek az elvált anyja újra behapsizott, egy párizsi fickót szedett össze. A nõ el akart oda költözni, a kiscsaj meg nem. Szakítottak a barártjával is éppen akkor, a csaj meg leugrott a nyolcadikról egyenesen az elég forgalmas utcára. Biztos ti is éreztetek olyat, hogy "öngyilkos leszek, akkor majd sajnálnak". Õ is ezt érezhette valszeg... Miközben esett, biztosan megbánta, csak akkor már mit lehet tenni?
jah nincs több lehetõség az is besorolható valahova az arany középúthoz maximum csak konvergálni lehet de elérni nem. akinek sikerült az már nem ember ill. nem él
Tételezzük fel hogy életünk egyszerû biológiai folyamat, és nincs semmilyen természetfeletti reprodukálás. Legalábbis most így látjuk, és mivel ez a legrosszabb eset, úgy kell élnünk, hogy megfeleljünk ennek, és elégedettek legyünk. Az öngyilkosság nem megoldás a problémára, hanem egy "érzéstelenítõ" ami örökké tart. De így az illetõ lemaradhat rengeteg szép dologról. Persze erre azt írtátok, hogy õt már ez nem érdekli mivel már nem él, de a semmi rosszabb, mint a jó, még akkor is ha elõtte rossz volt.
Istenem micsoda prédikáció volt. :D
Igazad van, egyébként részben ide tartozik az is, hogy ti mit gondoltok a "halál utái élet"-rõl vagy a "lélek"-rõl. Én egyáltalán nem hiszek ilyen dolgokban, szerintem mi is ugyanolyan élõlények vagyunk a Földön, mint bármelyik másik állat vagy növény. Nem hiszem, hogy csak azért, mert fejlettebb az agyunk, nekünk van lelkünk meg van élet a halál után. Ezek csak az emberi agy szüleményei, azért mert mi beszélünk, stb. még nem vagyunk mások, mint állatok. Ez az én véleményem...
Nem mondom, hogy en hiszek benne, de a lelekvandorlas nem arrol szol, hogy ember vagy, es utana is az leszel, hanem mas is lehetsz a kovetkezo eletedben, nem? Akar eger, vagy rozsa, vagy mittudomen. Tehat nem azert vandorol at a lelkunk, mert fejletteb az agyunk (fejlettebb?) :) Persze ezert meg is kovezhettek, mert nem vagyok kepbe a temaval, de ez remlik rola.
es mi van a halalban?.....kikapcsolunk mint egy tv?.....sotet, alszunk, mi van egyaltalan?.....valami csak van....
Ez ugye csaki egy költõi kérdés volt?
Nem, valójában semmi sincsen a halál után, meghalsz és ennyi, még sötét sincs kicsit unalmas ins lenne a halál után egy örökkévalóságig a sötétséget bámulni. Talán az a legközelebbi meghatározás amit írtál is, olyan mint amikor alszol és nem is álmodsz, mivel ugye akkor is kikapcsol a tesed és nem tudsz magadról.
"Lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem, és a meghalást gyakoroltam, de a beton hideg volt, és féltem, hogy beteg leszek. Ismerek egy csomó kiskrapekot az én esetemmel, akik mindenféle szamárságot beszerválnak maguknak, de én nem fogom az élet seggét nyalni, hogy boldog legyek.Nem fogom megjátszani magam az élet kedvéért, szarok rá, sose láttuk egymást." Emile Ajar- Elõttem az élet
Nalunk itt a faluba volt egy gyerek aki kb 3-szor bevett egy csomo gyogyszert es bement az orvoshoz hogy hivja a mentot mert bevett egy csomo gyogyszert, mind3-szor meggyogyitottak, ez csak ilyen figyelemfelkeltos szarsag volt, egyebkent a gyerek most bortonben van rablasert...
Viszont egy masik srac, nagyon rosszul ment neki az iskola, a szulei bunkok voltak vele emiatt......fel is akasztotta magat...
Egy korom beli ismerõsöm azért lett lidokainnal öngyilkos, mert elhagyta a csaja...
Nem azért, mert egy élet munkája elúszott, és tönkrement anyagilag. Nem azért, mert kiderült, hogy halálos beteg. Nem azért, mert kiderült, hogy meddõ, tehát reprodukció szempontjából szart se ér.
Ilyesmirõl szó se volt. Egyszerûen elhagyta a csaja. Õ meg öngyilkos lett...
Agyrém!
Ezt általában elkényeztetett apuci kisfiai csinálják, pl az alattam lévõ lakás is ilyen okból üres... Manust elhagyta a csaja az meg fejbelõtte magát, mindeközben egy halál sikeres ember volt, rengeteg pénzzel, akinek gyakorlatilag semmi miatt nem kellett aggodnia az életében, csettintett egyet és minden ott termett elötte... Egyedül a csaj érzelmeit nem tudta megvenni pénzzel, az meg elhagyta, erre legyakta önmagát. Zseniális emberiség... Mondjuk én itt inkább a csajt sajnálom, hogy az mit érezhet, mennyire kikészülhet egy ilyentõl...
végülis valamilyen szinten megértem! Mert egy "korom" beli azaz max 20 éves lehet kb. de ha több az se nagy vész, szal ebben a korban az érzelemeké a fõ szerep... és gondold el milyen az ha egyik este még hancurozol a barátnõddel másnap reggel meg egy vadidegennel csókolózik... és úgy gondold el hogy ez akkora érzelmi váltás hogy nem bírja ki és pfff
Lehet hogy morbid de a természetes szelekció sem tûnt el a csak átalakult...
Pont errõl beszéltem, hogy az emberi agy mindenféle eszement dolgot kitalál, és pl. Te már el sem tudod képzelni, hogy nincs semmi a halál után. De miért is lenne? Az egész tested megáll mûködni. Akkor mi lenne???
az egész csak a tested természetes reakciója, hogy elviselhetõbbé tegye a fájdalmat, a sokkot, stb. például a "fényes alagút" egyértelmûen bebizonyított, hogy az ember látása beszûkül, nem érzékeli a perifériából érkezõ fényt, csak azt, ami közvetlenül a pupillát éri, és ilyenkor a színeket, kontrasztot, semmit sem tud megkülönböztetni, csak azt, hogy jön a fény. ilyenkor többnyire kívülrõl úgy néz ki, mintha be lenne csukva a szemed, de egy nagyon kicsit, résnyire nyitva van, és kap vmennyi fényt.
egyébként nekem is volt egy edzéstársam, aki 17!! évesen öngyilkos lett. és miért? mert megbukott félévkor egy baszott erõs gimiben. mindene megvolt, szülei gazdagok, isszonyat jó nõje, egy csomó haverja...stb. Egyszer megpróbált leugrani egy víztoronyból Kõbányán, de akkor a haverjai leimátkozták. És nem szóltak senkinek, még a szüleinek sem. És aztán egyszer csak eltûnt. És megtalálták begyógyszerezve a víztorony alatt. És pont a legjobb haverja, aki nem szólt a szüleinek. Csodálom, hogy õ sem lett öngyilkos, mert nem lehet túl jó így élni, hogy tudod, hogy a barátod haláláról te is tehetsz egy kicsit. A temetésen jöttem rá, hogy az öngyilkosság a legnagyobb önzõség a világon. Aki megteszi, az nem gondol másra, csak magára.
A sráccal egyébként 1 héttel elõtte egyött ünnepeltük a születésnapomat, hatalmas banzáj volt és az égvilágon semmi sem látszott rajta. Utólag egyébként feltûnt, hogy szinte sosem volt rosszkedvû, mindig mosolygott, poénkodott és talán az volt a baj, hogy nem tudta elmondani, vagy kiadni magából a feszültséget. huhh ez elég hosszú szöveg lett sorry:))
Talán inkább az a legpontosabb kifejezés, hogy a saját kis világunkban fogunk élni. De ez csak saját elképzelés.
Bocsi nem megy hanem menyország. :D
világos, de sokan átéltek már ilyet éjjel, sötétben, bezárva, letakarva stb
van logika abban, amit írsz, de nekem ez is csak egy tipikus önnyugtató erõltetett tudományos magyarázatnak tûnik, amire azoknak van szüksége, akik félnek elfogadni a tényt, hogy SZART SEM TUDUNK önmagunkról
Figyu! Ha biológiai szempontból néznénk a dolgokat, már most is olyanok lennénk mint a gépek. Persze tudom a kémiai folyamatoknak köszönhetõen érzünk, félünk...stb. De vannak dolgok amiket még most sem tudunk. Pl.: Ha elmondanak neked egy jó viccet, röhögsz. Elmondják mégeccer, megint nevecc, de már nem akkorát. A végén meg már nem is röhögsz. Na ezt mi a szar befolyásolja??? Szerintem a saját személyiségünk. Persze gyurika röhög egyy viccen századjára is, de neki is van személyisége, szóval ezt ne vegyétek egy teljesen igaz példának. Most itt lényegében csak azt akarom mondani, hogy ha az agyunk simán a kémiai, és elektromos folyamatok útján mûxik, akkor MINDIG nevetnünk kéne a viccen, mint egy gép. Mondom hülye példa, de azért van benne valami. Na és mi van a megérzésekkel? Az azért tud ám fura dolgokat mûvelni, amit meg se tudunk magyarázni. De persze itt jön az amit Freak mondott. Nem tudunk magunkról semmit.
"több mint fél tucatszor esett át szívrohamon, eddig midig visszahozták a halálból"
A szívroham az még nem halál.
Kurva értelmes, kösz a tippet. Tehát szerinted az agyad a világ legfejlettebb szerve, és amit nem érzékel/ért/irányít az nem létezik?
nem tudhatod, hogy lelkileg milyen messze jut az adott ember a "halála" után, és honnan jön vissza
nekem egy közeli ismerõsöm anyja élt át olyat, ami egyértelmûen bizonyítja, hogy a test csak egy apró része az emberi létnek, és nem a kémia a világ legmindenhatóbb tudománya
bár már elõtte is eléggé gyengének éreztem a "tudományos" magyarázkodást (ha valamit nem tudunk, inkább dumáljuk ki, de ne járjunk utána, igaz?)
a megérzések is szerintem teljesen érthetõek. általában nagyon pici apró jeleket fogunk, amiket nyíltan nem is értelmezünk, csak a tudatalattink, és vmi megmozdul ott hátul és sugallja azt a dolgot. de ha ekkor nagyon mélyen belegondolnánk a dolgokba, rájönnénk, hogy milyen apró pici jelek utaltak arra, hogy a dolog meg fog történni és hogy ezt az agyunk teljesen logikusan ki is következtetheti.
és van olyan eset is, amikot egyszerûen a véletlen játszik közre a dologban, pont arra gondolunk és hopp meg is történik. és mivel szinte végtelen számú dolog történik velünk életünk folyamán, szinte minden pillanatban, gondolataink pedig igencsak tudnak cikázni, elég nagy (viszonylag nagy) valószínûséggel fogunk egy olyan dologra gondolni, ami aztán közvetlenül utána, vagy vmikor bekövetkezik,
cáfolhatatlan információk NEM LÉTEZNEK egyik oldalon sem
a kérdés, hogy abban hiszel, amit egyszerûbb elhinni, vagy abban, aminek több értelme van, bár - érthetõ okokból - sokkal hosszabb út vezet a megismeréséig
ha anno nincs mindig egy ember, aki szembeszáll a tudomány aktuális tanaival, és kicsit távolabbra tekint, még mindig a sötét középkorban küzdenénk a pestis ellen
"ez tipikusan az a kategória, amit nem lehet ellenõrizni"
Mint ahogy azt sem, hogy a megnövekedett endorfin szintnek van-e valami köze az élményekhez. Egyszerû egybeesés, mellettük van még pár dolog, ami ilyenkor történik a testtel, de a kapcsolat csak egy kényelmes feltételezés. Rács mögé vágjuk az elsõ gyanusítottat, nyomozás lezárva.....
Sztem az öngyilkosság baromság, mert sztem sokkal jobb azzal a tudattal a halálos ágyon feküdni hogy "Igen, habár nem sikerült, de küzdöttem és nem futamodtam meg..."
Figyi egy valamit magyarázz meg... Adott ugye a természet, ami egy következetes, értelmes, logikus rendszer. Minden a helyén van, minden mûködik. És akkor itt egy ronda folt, az ELMÚLÁS. Egy olyan világban, ahol mindennek van oka és célja, NINCS HELYE egy ilyen értelmetlen elemnek. Egyszerûen semmi logika nincs benne, hogy azért születik meg valami, hogy nyom nélkül eltûnjön. És attól, hogy valamit NEM LÁTSZ, még létezhet. Ajánlom figyelmedbe a tudat és az észlelés kitágításának rengeteg formáját, mert ilyen beszûkült világnézettel nem fogsz messzire jutni. Illetve lehetsz jómunkásember, és szeretõ apa (vagy anya), de aki nem lép elõre, az nem halad elõre. És aki azért nem lép, mert elhitte másoknak, hogy nincs semmi a távolban, azt csak sajnálni tudom.
Figyelj! Mi nem vagyunk naívak akik bevesznek minden zöccséget, egyszerûen csak kell lennie valaminek. Mert Freaknek igaza van. Megszületünk majd utódokat nemzünk, akik majd szintén utódokat nemzenek. Tehát ha azért születünk, hogy olyan embereket hozzunk létre akiknek szintén az a feladatuk, hogy embereket hozzanak létre... Ennek semmi értelme!!! Mindenki születik valamire! A fajfenntartásnak így nem sok értelme lenne.
"csak olyan dolgok iránt éreklõdöm, melyeket be lehet bizonyítani"
Folyamatosan a saját logikai gödrödbe esel. SEMMIT nem tudsz bebizonyítani azok közül, amit állítasz, vagy tévedek?
Ami engem illet, nem várok csodát, egyszerûen kíváncsi vagyok, mi vár rám, és nem zárom ki kapásból a folytatás lehetõségét, mert nem képzelem azt magamról, hogy a teremtés koronája vagyok, és mindent tudok.
"A tudás a nemtudás tudásánál kezdõdik" - gondolkodj el ezen, és értékeld át a stabilnak hidd elméleteidet. Rá fogsz jönni, hogy csak emberek által kreált, gyenge lábakon álló magyarázatok olyan dolgokra, amik megértésére nevetségesen kevés az átlagember agykapacitása.
Pontosan. A földi életnek csak egy rövid szakasznak kell lennie a kozmikus egészben, ellenkezõ esetben azzal a szituációval találjuk magunkat szembe, hogy valami felsõbb erõ TÖKÉLETESEN kidolgozott egy használhatatlan, céltalan rendszert. És soha nem a HOGYAN a kérdés, hanem a MIÉRT, ha esetleg valaki nem tudná.
Azert FREAK ez a mindennek van célja dolog csak nézõpont kérdése. Pl annak mi célja van hogy él a cserebogár? A fecske nézõpontjábol az hogy megegye. De az én nézõpontoból? Max annyi hogy idegesítsen amikor beszál éjszaka a szobámba. Szoval azért ez a mindennek van célja és helye a természetben ez eléggé sántít. Gondold csak végig, az embernek mi célja van a létezés szempontjából? A természetnek csak árt azzal hogy ilyen nagy kapacítású agya van. Vagy az egész fajokat kiírtó vírusoknak mi célja van?
"Vagy az egész fajokat kiírtó vírusoknak mi célja van?"
A túlnépesedés megfékezése, az egyensúly helyreállítása. Ha megfigyeled, soha nem a ritka fajokat támadják meg a halálos vírusok, mindig a patkányok, macskák, halak, emberek között pusztítanak.
Az emberi lét célja meg egy nagy kérdõjel, de biztos nem annyi, hogy megszüless és megpusztulj...
Pontosan hogy a kisebb létszámú fajokat támadják meg az "egész fajokat" kiirtó vírusok. Azért is tudják az egész fajt kiirtani. Ha mondjuk a csótányokat megtámadna, nem pusztulna ki az összes csótány mert annyi van belõlük. Szóval a vírusok fajeltüntetõ tulajdonsága mindig a kisebb létszámú fajoknál jelentkezik igazán. Egyebként az ember agyi kapacitásának miértelme van a természet részérõl. Miért jó az a földnek hogy addig mutálódtak, fejlõdtek a fajok amíg létrejött egy olyan szuper okos faj, ami kipusztítja az egész földet...
A Föld csak egy porszem, és ha minden tapasztalat egy plusz pont, akkor minden negatív tapasztalat kettõ, ily módon az ember igen hasznos a Nagy Kozmikus Tudás szempontjából.
Arra megkérnélek, említs példát, kis létszámú fajoknál rendszeresen pusztító betegségre, mert én errõl lemaradtam.
Majd utánna nézek a pontos faj neveknek. De a Discoveryn két ilyen fajról is volt szó. Az egyik valami hal volt a másik meg emlõs. Azért jó hogy a válaszomnak csak a felére válaszolsz. Vagy az elsõ mondatod lett volna a válasz?
Egy kurva kérdõjelet nem találtam, mire válaszoljak?