az egész csak a tested természetes reakciója, hogy elviselhetõbbé tegye a fájdalmat, a sokkot, stb. például a "fényes alagút" egyértelmûen bebizonyított, hogy az ember látása beszûkül, nem érzékeli a perifériából érkezõ fényt, csak azt, ami közvetlenül a pupillát éri, és ilyenkor a színeket, kontrasztot, semmit sem tud megkülönböztetni, csak azt, hogy jön a fény. ilyenkor többnyire kívülrõl úgy néz ki, mintha be lenne csukva a szemed, de egy nagyon kicsit, résnyire nyitva van, és kap vmennyi fényt.
egyébként nekem is volt egy edzéstársam, aki 17!! évesen öngyilkos lett. és miért? mert megbukott félévkor egy baszott erõs gimiben. mindene megvolt, szülei gazdagok, isszonyat jó nõje, egy csomó haverja...stb. Egyszer megpróbált leugrani egy víztoronyból Kõbányán, de akkor a haverjai leimátkozták. És nem szóltak senkinek, még a szüleinek sem. És aztán egyszer csak eltûnt. És megtalálták begyógyszerezve a víztorony alatt. És pont a legjobb haverja, aki nem szólt a szüleinek. Csodálom, hogy õ sem lett öngyilkos, mert nem lehet túl jó így élni, hogy tudod, hogy a barátod haláláról te is tehetsz egy kicsit. A temetésen jöttem rá, hogy az öngyilkosság a legnagyobb önzõség a világon. Aki megteszi, az nem gondol másra, csak magára.
A sráccal egyébként 1 héttel elõtte egyött ünnepeltük a születésnapomat, hatalmas banzáj volt és az égvilágon semmi sem látszott rajta. Utólag egyébként feltûnt, hogy szinte sosem volt rosszkedvû, mindig mosolygott, poénkodott és talán az volt a baj, hogy nem tudta elmondani, vagy kiadni magából a feszültséget.