Azért nem egészen. Kibaszott beteg társadalomban élünk és ehhez nagyban hozzájárulnak a közösségi oldalak, ahol arctalanul és személytelenül közölhetsz bármit, mert az emberek bátrabbnak érzik magukat és olyan dolgokat is megtesznek amit személyesen, szemtől szemben nem mernének megtenni, kimondani. A mostani generációknak meg (sajnos) ez az élet és ez számukra a valóság, holott ez egy kurva nagy hazugság. Csak ugye ezt egy 14 évesnek próbáld elmagyarázni aki ebben a korban pont leszarja, hogy mit mondanak a szüleik, vagy egy nála kétszer idősebb ember. Szomorú....
Elég beteg társadalmunk van. A lány hülye volt, hogy olyan emberek véleményére adott akiket soha az életben nem látott és nem is ismert. A szavazókat akik igennel szavaztak egytől egyig lecsuknám felbujtás, gyilkosságban való részvétel stb miatt. Katasztrófa, hogy hány és hány fiatal, felnőtt ember él ezen a bolygón akik az instagram és a hozzá hasonló oldalak mentén élik az életüket és kialakítanak magukban egy állképet és ezzel együtt becsapják saját magukat is. Tudom, hogy az ilyen oldalak készítőit a jó szándék vezérelte mikor kitalálták, csak a társadalom egy jelentős része egész egyszerűen alkalmatlan rá, hogy megfelelően használja, és a helyén kezelje ezeket az alkalmazásokat.
"Végzett magával egy 16 éves lány Malajziában, miután az Instagramon közzétett egy szavazást arról, hogy meghaljon vagy sem, és a válaszadók 69 százaléka előbbire voksolt."
Hát ez meg már milyen már.... :/
Kíváncsi volnék, hogy a sok öngyi Gyöngyi kinőtte már a csukló karcolgatást és a szánalmas gondolkodást? Volt anyósom volt ilyen lelki nyomorék. Szánalmas volt... Pedig családja lakása munkaja megvolt.
Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú "miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna" listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna!
Öngyilkossághoz keresek társat! Csak az jelentkezzen aki komolyan gondolja! [email protected]
"Saját öngyilkossági gondolatok, közeli rokonok, barátok halála, beszéljünk róla" szerintem te azóta már halott vagy.... Mást megölésének a gondolatával eljátszani, végigvinni még hagyján, de a saját életeddel?
hááát igen;) annó katonaságnál már az elsõ napon a köszöntés után ez a mondat volt legfontosabb: "Embörök! a nõ olyan mint a busz; (korty szünet) mindig gyün másik)"
Nõ miatt faszság szerintem, én is fasornak akartam csapni a kocsit miatta de felesleges, ugyis lesz másik, ne hagyjd hogy elhitessék veled hogy nem vagy jó, ilyenkor a hiba nem az ember készülékében van.
Valamelyik nap kurva fáradtan a munkahelyen biorobotolva nekem is az jutott eszembe hogy bazmeg itt baszom a rezet semmi jó dolog nincs csak az idegeskedés meg a fáradság, megéri ez? Mondhatom hogy sok fasszág történt de eddig úgy gondoltam hogy legalább még élek! De sok sikertelen év után az emberben megkérdõjelezõdik az a legalább szócska... Az öngyilkosságról meg az a véleményem hogy egyszer ugyis mindenki megdöglik, minek siettetni. És nem szeretem az aggonizálást meg a fájdalmat meg a brutális dolgokat ami ezzel jár, elég baj hogy amugyis vannak ilyen dolgok az életben, azért ilyen trágyadomb ez a hely...
Látom itt mindenki oly könnyen mond véleményt hol ott még a saját ujját se merné megszúrni egy vércukor vizsgálathoz. Én a bal kezem vágtam fel de úgy hogy az mindent vitt. 2006 október elsején. A kezem elsorvad de megmentettek. Egy nõ miatt volt. Aztán jött a nagy szerelem. Minden szép és jó volt 4évig. És közölte hogy õ már nem szerelmes belém. Mondtam erre én hogy oké. Ez várható. Nem is fog a koporsóig szeretni. Egy idõ után az csak szeretet. De a kérdésre hogy le tudná e élni velem az életét azt mondta hogy nem. És most 28 éves vagyok. És amit ezelõtt 4 évvel éreztem, amiért felvágtam az erem, az ehhez képest semmi volt. Úgyhogy ha valaki akar írni valami normális tippet az csak az írjon. De ne valami tudatlan.
Teljesen igazad van, viszont az emberi élet mégis egy olyan folyamat amit teljesen más 18 évesen és majd 68 évesen visszanézni. Hiába szar a közötte eltöltött évek, mégis élõlények vagyunk és egyszer van alkalmunk tapintani, érezni, hallani, szagolni, szenvedni, és akár örülni is valaminek. Mivel úgy se tart örökké szerintem nem kell elsietni a dolgot, veszteni úgy sincs mit.
Áh, látom, errõl is nyitottak topic-ot. Csak annyit írnék, hogy szerintem ebben a világban élni õrültség. Nincs itt semmi, ami megválthatna minket. Se a szereleme, se a jóság, semmi. Nincs értelme semminek. Itt kell hagyni. Utálom ezt a bolygót.
Csak ennyit akartam, bár tudom, úgyse fog érdekelni senkit se.
Nem tudok én sem olyan nagyon okosat mondani,de annyit biztosan hogy nagyon szeressétek.Ha azt érzi hogy feltételek nélkül szeretik,és mindig mellette álltok hogy segítsetek neki,valószínû jobb belátásra tér.
Most valóban sokan vagyunk akinek nem könnyû az élete.De én még maradok az élõk sorában és szeretném megvárni azoknak a pusztulását akik mind ezt elõidézték.
Nem olyan biztos, hogy semmi nincs utána. De ez végülis felfogás kérdése. Persze, mindig lehet találni olyat, amire ráfogja az ember, hogy hûdejó, márcsak ezért is érdemes élni. Nade miért kell adott esetben áltatni magunkat, hogy van értelme. Az a nagy helyzet, hogy bizony sokaknak tényleg nincs. Én nem tervezem hogy öngyi leszek, de manapság nekem se könnyû az élet hogy finoman fogalmazzak. Tudom, így vannak ezzel sokmillióan, de az engem hol vigasztal? Nem kívánom senkinek se azt az érzést, hogy jópár évig tele van tervekkel, álmokkal, aztán beüt a krach és hirtelen semmivé lesz az egész. Unom már a süketelést, hogy mindenki csak azt szajkózza "reménykedjünk, hátha jobb lesz". Az hát, végülis 50% esélye van, vagy jobb lesz vagy nem...
#668:Mondd neki, hogy nagyob baja sose legyen(már ha tényleg csak magánéleti válságról van szó). Írod, hogy van barátja dögivel, akkor meg segítsetek neki. Lehet hogy elcsépelt duma, de tényleg "Bajban ismerszik meg a jó barát." Ha nagyon durva a helyzet, akkor meg ne szégyelljen orvoshoz fordulni.
nagyon igazad van...de sajnos én is ezeket szajkózom és nagyon szeretem az illetõt..és rengeteg barátja is van..de a magánélete tényleg romokban ezt bevallom helyette is..de ne legyen öngyilkos mert én azttalán sosem tudnám feldolgozni=(
Mivel tudok ilyenkor neki segíteni? (kérlek segítsetek ebben rajtam, és hátha segíthetünk rajta is)
Ugyanmár! Öngyilkosok? Basszus, annyi jó dolog van az életben...ma épp ettem egy jó vacsorát...de ha meghalnék soha többé nem ennék semmit...
Komolyan..oké vannak nagy tragédiák az ember életében amit nehéz elviselni...de vannak jó dolgok is!
Nagy lófaszt hiszem el, hogy valakinek nincs! Egy film ,egy zene egy könyv egy jó kaja is feldobhatja az ember napját...vagy ha nem, inkább basszon be mint az albán szamár...
Öngyilkosság...ha tudnám hogy a hetedik mennyországba jutok és szûz lányok várnak más lenne a helyzet...de hát nem tudjuk, senki nem tudja mi lesz azután! Valószínûleg semmi! A halál után semmi nem lesz, ez 100%!
Viszont ha nem hal meg az ember mind jóra fordulhat... szívtam már én is eleget...mégis eszembe se jutott hogy mély depresszióba essek...keresni kell mindig valamit ami miatt érdemes élni!
örülök bazdmeg ,h viccesnek találod de amikor az ember által legjobban szeretett lányok közül az egyik másodjára kísérel meg öngyilkosságot én nemvagyok vicces kedvemben.
Sziasztok. nekem is ilyen gondom lenne ami az öngyilkossággal kapcsolatos..ahj sírhatnékom van
Voltál? Tehát akkor ez a sztori sem mai keletû. A véleményem még mindig tartom. Szóval más miatt hülyeséget csinálni nem szabad. És nem mellesleg senki sem pótolhatatlan. Úgyhogy hajrá!
"És mikor rájöttem, hogy az életbe nem érek el hozzá, akkor egy világ tört bennem össze. Persze, naivitás a köbön." Nem tudom, meddig olvastad a kommentem, de írtam, hogy még kis naiv hülyegyerek voltam:) Szó szerint.
hali. hát van akinek ekkora törést jelent. vagyis van akinek egy szerelmi tragédia már majdnem = lesz a világvágável. pl volt egy ismerõsöm akinek volt egy szerelme. és miután a pasi szakított vele, a csaj öngyilkos lett. persze kérdéses h emiatt-e. de valószínûleg igen. véleményem szerint egy pasi, vagy egy lány miatt nem szabad hülyeséget csinálni. elõbb-utóbb jön mindig valaki. szóval emiatt butaság lenne. persze ez csak az véleményem...
"És mikor rájöttem, hogy az életbe nem érek el hozzá, akkor egy világ tört bennem össze. "
Néhány dolgot túlreagáltam =) Szeptembertõl új közösségbe kerülök, és távol ettõl az istenhátamögötti porfészektõl. Lesz egy kis mozgásterem, nem leszek annyira szem elõtt ott mint itthon xD Régen együtt lógtunk a haverokkal, de aztán valamiért ezek elmaradtak... (talán azért, mert nem tudok focizni, ami, bár nem tették szóvá, eléggé irritálta a haverokat.) Az állandó "otthonülés" rányomta a bélyegét az utóbbi évekre... A számítógépbõl meg "kinõttem"... Már nem érdekel olyan túlságosan mint azelõtt:) Van néhány haverom akik éjjel-nappal hülye netes játékokra pazarolják az idejüket... Már másról se tudnak beszélni, csak "itt és itt voltunk, és ilyen meg olyan csodabogyókat szedtünk" meg mittomén mikrõl. Kipróbáltam én is, de meguntam. (Bár ebben közrejátszott az is, hogy egy ócskavas pc-m van, de így utólag visszagondolva nem is bánom már.) Jobban érdekel a valós élet =] És egész nap a gép elõtt ülni a legegészségtelenebb dolog a világon... Egyébként tavaly majdnem eljutottam egy punkkoncertre, de aztán valamiért sajnos nem jött össze...
szerintem is normalis vagy, csak maganyos. tegyel ellene. jarjal el rockkoncertekre, ott percek alatt osszebaratkozhatsz hasonszoruekkel, es meg az is benne van hogy ha maganyosan acsorogsz (mert pl. felenk vagy) odamegy hozzad nehany csaj ;) es hogy az osztalytarsaid kikozositettek mert mas vagy mint ok, ki nem szarja le. en is egyedul voltam rocker a 3x fobol, engem is baszogattak erte, le kell szarni, vagy allj a sarkadra. kinek melyik variacio a szimpatikusabb :) szoval ha hazamesz be se kapcsold a szamitogepet, menjel el csavarogni, hetvegen meg irany valami koncert. aztan majd varjuk a beszamolot mi tortent...;)
Tudod mit gondolok rólad ? Tényleg nem vagy normális.Lehet mindenki jobban járt volna ha akkor bele vágsz,de úgy isten igazából.Iskolába való lövöldözést emlegetsz,és hogy a gyilkolás nem esne nehezedre ? Mit ártottak neked? Vagy ha ártottak is nem ez az elrendezés módja.A saját életeddel azt kezdesz amit akarsz,de másokat hagyj békén!Most ha itt lennél én fojtanálak meg,hogy ne szenvedj tovább !
õszintén mondom, normális vagy. az õrültek nem képesek ilyen szépen összeszedett monológot írni. amit leírsz az a normális élet, nem vagy a padlón. majd ha amputált lábbal fekszel egy pöcegödörben és a látod hogy a beleidbõl giliszták másznak ki, na majd akkor mondd h a padlón vagy.
nemtom hogy állsz ezekkel, de változz meg, uj külsõ, belsõ, ilyesmi, és ha "normálisnak" tartod magad keress egy uj sulit, és ott összehaverkodsz az osztálytársaiddla, bár 15 évesen ilyen gondokat... namind1
Látom sokan vannak padlón... Csak annyit: én is. Néhány hozzászólásnál úgy éreztem, jé, ez rólam szól?! Vagy lehet, hogy van néhány ember ebben az országban, akiknek nincsenek barátaik? Annyit mondanék, hogy eddigi legdurvább megmozdulásom az volt, mikor már a kezembe volt a gilette-penge, és az ereimre tettem... Nem tudom miért nem vágtam bele húsba... újra és újra. Who knows? - Who cares? Pedig a fiatalok 85% boldog, kiegyensúlyozott, teljes életet él. (A többinek nincs pénze drogokra.) Ezek szerint minden tizedik, századik, ezredik ember boldogtalan? Évek óta depressziós vagyok. Az utóbbi években a depresszió legmélyebb mocskaiba süllyedtem, idegileg, érzelmileg (már nincsenek érzelmeim), mentálisan... meghaltam. Vagy valami ahhoz hasonló állapot... "Szerintem engem választanának meg a "Leghajlamosabb egy iskolai lövöldözésre"-díjra" - Kurt Cobain. Igaza volt. Aztán mégis elsütötte a feje elõtt a mordályt. Az utóbbi idõben rengeteg lövöldözés volt. Néhány ember felismerte, hogy az élete szar. És hogy ezen csak a halál változtat. Aztán rájött, hogy nem csak õ van a világon. Mások is élnek a földön, akik talán jobban élnek. És pokollá tették a boldog emberek, családok, közösségek életét. (Ha a napokban lövöldözés történik valamelyik iskolában, nem vállalom érte a felelõsséget, én csak a véleményemet írom le:) Túl vagyok én már azon, hogy magamat, õket, a világot, téged, a világot, a sintéreket, vagy a világot hibáztassam. Az utóbbi idõben senki nem foglalkozik velem (talán így jártam jobban), még a kóbor kutyák sem kergetnek... Nincsenek barátaim. Végülis, mire jó egy barát? Elmondod neki a titkaid? Annyira üres az életem, hogy még titkaim sincsenek. És ha valamit titokban akarok tartani, akkor senkinek sem mondom el. Visszahúzódó, antiszociális, elvont ember vagyok. És fáradt. Belefáradtam. Mindenbe. Annak idején beleszerettem egy gyönyörû lányba. Persze arra nem gondoltam, hogy talán mások is észrevették, jóval elõttem, hogy az említett lány szép. (Egyesek szerint egy ribanc, de hát senki sem tökéletes...) És mikor rájöttem, hogy az életbe nem érek el hozzá, akkor egy világ tört bennem össze. Persze, naivitás a köbön. Legutóbb finoman közeledtem egy nõnemû személy felé, õ meg finoman közölte, hogy nem kíván velem semmilyen kapcsolatot létesíteni. Valamiért nem iszok, nem cigizek, nem drogozok. De fájt, hogy csalódnom kellett magamban. Furcsa módon a zenébe menekültem. (Bár mintha ezt a hallásom bánta volna.) Heavy Metal, Hard Rock, Punk. Ezt csak azért írom le, mert emiatt kiközösített a "mulatós-diszkós-teknós"többség közössége. Rengeteg könyvet olvastam, hátha választ kapok a kérdéseimre. Emiatt is kiközösítettek, ha már ettõl jobban ki lehet bárkit is kergetni a világból. Szinte mindennapos megaláztatásoknak voltam kitéve. Mindenki õrültnek tartott. És még most is annak tartanak. Ezért nincsenek barátaim. És most elolvastam néhány hozzászólást, nálam idõsebb, de hasonlóan szétzúzott emberek klaviatúrájából. Ez leszek néhány év múlva?! Király... Akinek kedves az élete, ne adjon fegyvert a kezembe!!! Egy idõben úgy faltam a hadikönyveket, mint más a vacsorát. Egy AK-t már fel tudok húzni, ki tudom biztosítani, és talán el is tudnám sütni. A gyilkosság úgy érzem semmilyen lelkiproblémát nem okozna. Nagy szavak. Már csak az a kérdés, mi áll e szavak mögött. Engem nem tud már mások sorsa meghatni. Nem félek a haláltól. Csak az odavezetõ út, amit fájdalomnak hívnak, az, ami megriaszt. Lelketlen ronccsá tettem magamat. Ha azt hitted, eddig semmilyen meglepetés nem érhet, ha eddig nem haltál bele az unalomba a hozzászólásom olvasás közben, ha azt hiszed, hogy tudod mit fogok írni, tévedsz. Õrült, Érzéstelen, Lelketlen vagyok. Vagy nem tudom. A szubjektív véleményem magamról katasztrofális. Megszültek, így lettem, ez vagyok én... 15 évesen. Felkészültem a halálra, az életre nem készített senki... Nincs "senkim". Anyám az árnyék királynõje, apám a rettegés, nõvéreim mind boszorkányok, bátyám a megvetés... Légy õszinte, szerinted normális vagyok?!
Az van hogy egy suliba is járunk és így találkozunk igaz sokat vagyis nem olyan sokat mert reggel jön kb félórára suliban pár percet de ott meg nem olyan jó... délután is 2kor végzünk és már megy haza a 14:45el mer anyja nem engedi tovább maradni... -.- csak ritkán. Péntekenként délután talizunk "rendesen" csak hát ott is 18:40essel megy haza és az uccsó busz meg 22:40 azzal meg már nem mehet... itt aludni meg nem akar pedig 7 hónapja mégis járunk... meg ha eddig nem tettem vele semmit akkor ezután se fogok ha nem engedi... na mind1 szombaton meg mostanában csak néha jöhet pl 3 hete már nem volt szombaton nálam ugye mer 2 hete is beteg volt meg anyja se engedte mer hogy házimunka aha... mer hogy arra egy vasárnap télleg nem jó... na mind1 a lényeg hogy már az ilyenek miatt hogy alig volt kedve smárolni vagy ilyesmi... megcsaltam szilveszterkor mert már hiányom volt mindenbõl és nem is adott meg semmit a barátnõm és smároltam más csajjal... de aztán ezt megbeszéltük és utána észbe kapott 1 hétig csak hogy hoppá miért is tettem ezt... de hát mostanában megint semmi... csak az unalom ha itt van... de hát szeretem.... ennyi kb
Szerintem 16 évesen túl sokat vársz az élettõl. A nagyja még hátravan, ha most "pocsék", mi lesz késõbb? Nyugi, az idegeid még bírják egy darabig, amikor úgy érzed, már nincs tovább, ott még van két-három fokozat. Ha bebeszéled magadnak, hogy nincs tovább, ennyi volt, az más tészta - ne feledd, a Dallasban Bobby halála után is úgy gondolta az asszony, hogy neki ninc miért élnie.
A barátnõddel kapcsolatos aggályaidat nem igazán értem, mi az akadálya a találkozásnak? Most a betegség, eddig világos, de általában?
Ejzen!Nem tudok mást mondani. 1.Örülj hogy van barátnõd,sok embernek senkije sincs,lehet még családja meg barátja se 2.Fiatal vagy még azon rágódni,hogy nem vagytok eleget együtt,bár így olvasva kevésnek tûnik,de mégis amennyit én vagyok együtt a nagy büdös semmivel lehet cserélnék a te "rossz soroddal",vannak akik meg az enyémmel is,nem jó ilyet mondani de ha belegondolsz... 3.A valentin nap elsõsorban csak üzlet,másodsorban annak az ünnepe hogy van valakid,megbecsülöd,megbecsül és szeretitek egymást,ha már ennyi megvan össze teheted a két kezed 4.Mérlegeld mennyi értelme van világgá menni vagy bármi más hülyeséget tenni...Könnyû ilyet mondani,vagy eljátszani a gondolattal,de ha érveket sorakoztatsz egyik illetve másik oldalra,mi lesz az okozott kár illetve az elért végeredmény lehet ráfizetéses cselekedet lenne,azaz nem éri meg,ráadásul ennyire fiatalon???Még annyi minden várhat rád,lehet a nagy büdös semmi,de lehet hogy egy kisebb számba menõ csoda,fontos hogy tudj reálisan gondolkodni,ok-okozati összefüggéseket keresni,és rá jösz,mi butaság és mi nem,és talán a problémád megoldását is megleled 5.Lehet hogy baromság amit leírtam,és nem is kell elhinni vagy megfogadni,de ha már elolvastad megérte,mert emberrõl lévén szó elgondolkozol azon ami olvastál,jobb esetben,és bízom benne hogy te egy "jobb eset" vagy
Már megõrülök ekkora egy pocsék valentin napot is... hát mit vétkeztem má hogy így büntet az élet... 7 hónapja van barátnõm erre alig találkozunk vmennyit és alig vagyunk rendesen együtt magánéletileg is... 16 éves vagyok õ 15 és mostis lebetegedett így nem talizhattunk... és már 3 hete hétvégenként se talizunk.. pénteken talizunk rendesen de akkoris nagyrészt alszunk... mer akkoris kb 4 órát talizunk azt ennyi volt.. hétköznap is talizunk napi 1 órát... és még a rendes 7 hónap utáni legalapabb magánéleti dolgok is kiváltságok már ebben a kapcsiban és szeretem nagyon:S nem tudnám elhagyni de így már idegileg tönkre megyek:S és már nem egyszer gondolkodtam azon hogy télleg ennyi volt világgá megyek vagy más hülyeséget csinálok:S
Lehet hogy halhatatlan vagy?Megismertük az új hegylakót! Igen is gyávaság, ha azért teszed mert nem tudod megoldani az élet problémáit.Bár én azon az elven vagyok(soha ne mond hogy soha).Képes lennék én is megtenni ha elveszíteném a párom,mert nélküle, nem kellene az élet.31 éves házasok vagyunk.Ezt csak azért írtam ide hogy nem pár hónapos vagy éves kapcsolatról van szó.
wankler te egy utolsó szar ember vagy... Nem látod, hogy rajtad kívül másnak is vannak problémái erre te ilyeneket irogatsz... gusztustalan vagy. Kit érdekel, hogy hogyan akartál véget vetni az életednek?! De legalább ne dicsekednél, hogy te milyen bevállalós srác vagy hogy mindent kipróbálsz. Ide az emberek segítségért jönnek nem azért, hogy eldicsekedjenek hogy hûdebátorfaszagyerek vagyok hogy mindent megmerek csinálni... Én a kötélt vagy a magas helyrõl való leugrást ajánlom neked az nagyon nagy százalékban sikerül...
Helló mindenkinek!Olvastam ezt a z oldalt,és ugy veszem észre sokk olyan ember van mint én!Nem tudtok olyan oldalt ahol éjjel-nappal lehet beszélgetni?Magamrol annyit,hogy én soha nem adtam fell,de már elfáradtam,belefáradtam hogy harcoljak a jövömért.Nem tartom gyávaságnak az öngyilkosságot,inkább emberfeletti bátorságnak,ha valaki képes megteni.Én már számtalanszol probáltam,de sajna még mindig itt vagyok.Pl:Rozdamarott ittam 3-szor,patkánymérget ettem 2-szer,savas anyagott fecskendeztem az ereimbe,2-üveg nyugtatott vettem be,és számtalan gyogyszert.Klor g ázt állitottam elö,de az se segitett.Sajnos eddig még ezektöl nem sikerült végetvetnem az életemnek.De csak sikerül egyszer!Azt szeretném kérni,hogy ha valaki tud olyan oldalt ahol hozzám hasonló emberek vannak az irja már [email protected] Elöre is kösszönöm!
erre gondoltam én is az elõzõ üzenetemben... 100% igaz sajnos.
többet érsz el ha jártas vagy pszichológiában mintha az érzéseidre hallgatnál, ez nálam egy kurva nagy törés volt annó.
" Ha már együtt vagytok és érzed, hogy érdemes rá akkor lehetsz vele igazán odaadó de addig nem szabad mert ezt megérzik és rádunnak"
Ez így van, de ha belegondolsz, akkor ez egy rohadt szomorú dolog. Egy "normális" kapcsolathoz bizony játszani kell és ha ezt tudatosítod magadban, akkor valami elveszik.
Üdv mindenkinek! Hát hol is kezdjem?Miközben végig olvastam a hozzászólásokat,találtam hasonlóakat,a magaméhoz.Kezdjük az elején,20 éves vagyok és tanulok.És még nem volt barátnõm.És a másik problémám az hogy nem vagyok egy nagy darab,kb 165 cm vagyok,ami eléggé megnehezíti a csajozást.Mindig úgy voltam vele,hogy hát most nem volt szerencsém,próbálkoztam tovább,hogy majd el jön az én idõm is stb...De mostanában már minden más,az állandó visszautasítások miatt,egyre jobban bezárkóztam,gyakran csak otthon ülök és gépezek v. filmet nézek.A film nézés legalább el tereli a figyelmemet egy kis idõre.Az a baj,hogy barátaim sem nagyon vannak,akikkel errõl beszélni tudnék,vannak haverjaim,de velük a sulin kívûl v ilyen általános dolgokon kivûl másról nem tudok beszélgetni,olyan igazi barátom soha nem volt,akivel bármirõl tudnék beszélni.Ami a családomat illeti,édesapám már 10 éve meghalt,és mostanában otthon is állandóan van vmi gond v veszekedés.Néha elõfordul,hogy elmegyek bulizni a haverokkal,de nem olyan már,mint régen.Régen még együtt buliztunk,kicsit ittunk...stb...sztem nem kell részleteznem,de mostanában,már mindenki v a barátnõjével jön v ott a buliban fog egy csajt magának,csak én állok ott egyedül,ha megpróbálnék beszélgetni egy lánnyal,õ csak kiröhög a magasságom miatt.Ezért nem járok mostanában bulizni.Hát röviden ennyi,szóval nem sokat tudtam még eddig felmutatni,nem sok mindent kaptam az élettõl.Remélem tudtok vhogy segíteni,legalább egy-két kedves szóval.
Szerintem meg abszolút nem szabad, hogy elmenj a végsõkig!!! Az élet többrõl szól, minthogy azon bánkódj, hogy nincs barátnõd. Igen nagyon szar érzés, hogy valakibe idõt és energiát fektetsz bele és utána otthagy de nem ér egy nõ sem annyit, hogy eldobd miatta az életed!! Amúgy meg ha görcsösen próbálkozol akkor nem fog sikerülni. Az ilyen dolgok amúgy is akkor jönnek amikor abszolút nem számítasz rá. Kiadni magadat egy nõnek, megtenni neki mindent meg amúgy sem szabad az elején. Ha már együtt vagytok és érzed, hogy érdemes rá akkor lehetsz vele igazán odaadó de addig nem szabad mert ezt megérzik és rádunnak. Próbálkozni meg kell! Azért kell mert ha nem sikerül akkor majd sikerül másodszor vagy harmadszor. Az egész életed arról szól, hogy folyton padlóra akarnak küldeni és akkor fogsz tudni megbirkózni a dolgokkal ha képes vagy felállni és folytatni. Errõl szól az élet. Szóval azt mondom, hogy butaság magadat emészteni és bánkódni. Attól nem lesz jobb attól nem fognak beléd szeretni inkább csak eltávolodnak tõled mert ki lesz írva az arcodra a bánat. A bánatos és önbizalomhiányos pasikat meg nem szeretik a csajok.
Úgyhogy az én tanácsom, hogy soha de soha ne add fel még ha úgy érzed szar is a helyzet. Nem szabad! Tartozol önmagaddal szemben ezzel és azokkal szemben is akik szeretnek pl: családod és a barátaid.
Ilyen esetekben már nem biztos, hogy az elég. Inkább pszichiáter, mert ha ennyire súlyos a helyzet, muszáj valamilyen gyógszert szedni.Persze az se jó, mert könnyen úgy találhatja az ember magát, hogy féltucat bogyó a napi adagja. Arról nem is beszélve, hogy függõséget okozhat. Meg hát az biztos, hogy a pszichológus/pszichiáter nem mindig az igazat mondja a betegnek. Végülis érthetõ, azért kapja a fizetését, hogy lenyugtassa õket. Ha egyenesen megmondaná az igazat, kicsit megugrana az öngyilkosságok száma.
szerintem menj el egy pszichológushoz MOST!!! amíg még nem késõ. mi itt nem fogunk tudni segíteni neked, de õ igen, hidd el. ne habozz , most szépen menj oda a telefonkönyvhöz (vagy az interneten keress), keress ki egy rendelõt és tárcsázz még MA! nem viccelek. akár ezen is múlhat a boldogságot, és ha így van, kár lenne nem meg próbálni.
"Sajnos nem lehetetlen,hogy ne létezzen olyan ember,akinek nem létezik boldogsága.És sajnos én közéjük tartozok,de már nem sokáig,ez vigasztal... "
Hülyeség + hülyeség. Ha CSAK szellemi eredetû a problémád, akkor kilábalsz belõle, és utólag te is röhögsz majd magadon. (Bocsi, de mindenkinek vannak problémái) Ha megfutamodsz, elveszed ennek a lehetõségét. Gondolj arra h most valszeg depis vagy, az meg TÉNY, h olyankor eltorzult valóságot érzékelsz. Az is TÉNY, hogy ilyen állapotban nem lehet komoly döntéseket hozni. Pont. Nem lehet tovább ragozni. Ne legyél hülye;)
Szeretném megköszönni mindenkinek aki próbált segíteni jótanáccsal.Amiket csak bírtam megtartottam hátha segítenek.bár nem sok eredményt tudok felmutatni így marad az én általam sem kedvelt megoldás.Pénteken indulok telelni hát ha minden jól alakul nem kell a hazaérkezés utánra terveznem...Köszönöm tényleg mindenkinek.Minden jót kívánok.
egyénként amikor véget ért a kapcsolatom én is egybõl alkohol-cigi-fû, és nem érdekel hogy káros, kurvajól kikapcsolt. segített feldolgozni és ez számít. bár még mindig nem vagyok túl rajta, de könnyebb...
ha még nem weedeltél, elött tégy egy próbát vele, hátha befolyásol valamit.
Hitét vesztett! Küldtem egy üzenetet neked, majd légyszi olvasd el.
de azért a síut még belefér...ez azért rendesen inflálja a dráma hatását:)
vannak ennél rosszabb dolgok is: példaúl ha elvesztesz valakit, akivel a jövõdet tervezted, csak hogy a nõknél maradjunk. Ezért kár lenne felvágnod az eredeidet, legalább várd meg amíg igazán kitol veled az élet.
Én úgy ismerem a mondást: "Lesz ez még így se!" És abból végképp nem kérek. :S Tudom nem megoldás,de nincs más céljaimat kiszolgáló választás.Várni nem érdemes,keresni kereshetek nem kellek mert eddig is ez volt a trend eztán is az lesz.Akkor meg?Mi maradt? El tudom képzelni milyen rossz lesz nekik.Ezért fájt meghozni a döntést,elég régóta vacilláltam is vele.De végül elfogadtam azt,amire szánt az ég,még ha mások el is hiszik hogy önmaguk sorsának kovácsai,mert részben azok.Sajnos nem lehetetlen,hogy ne létezzen olyan ember,akinek nem létezik boldogsága.És sajnos én közéjük tartozok,de már nem sokáig,ez vigasztal...
ez nem megoldás semmire. nagyon sok embert törnél össze, és ha magadtól elveszed az életet az övékét is el fogod, mert szeretnek téged, például a szüleid, barátaid. gondolj erre. hidd el, lesz ez még sokkal jobb, mindenkinek vannak nehéz idõszakai.
Én már nem érzek magamban erõt ahhoz hogy megint próbálkozzak.Elfogyott az önbizalom,és talán jó okkal.Szóval vettem a lapot az élettõl amely a legnagyobb tanító mester.Köszönöm mindenkinek a segítséget,jó látni hogy vannak még segítõkész emberek.Még van egy befizetett síutam február elején de onnan ha megjöttem azt hiszem megteszem amit tennem kell.
Üdv mindenkinek.
Próbálkozz minél többnél,ne egyre koncentrálj tehát elõbb utóbb össze fog jönni...
Félreértesz.Egy: nem vagyok kocka,s akikkel próbálok összejönni nem címlaplányok.Tény hogy most nem járok el sehova,mert próbálj meg úgy elmenni akárhova hogy tudod csak rosszul érzed majd magad.Nem volt mindig így,ezt mindenki tudja rólam környezetembe,szerettem bulizni,rendre én szerveztem a legtöbbet mert nekem volt hozzá idõm.Szóval nem arról van szó hogy én egész életem a 4 fal között a gép elõtt töltöm mint azt feltételezed és a "fullos" plázacicákat kergetek.Épp ellenkezõleg,mindig a legszolidabb,átlagos kedves aranyos lányokkal próbálok kezdeni akiknek rendre még tetszek is.De mégis elutasítanak.Ezt értsd meg! Másrészt.Nem kergetek olyan álmokat amelyekrõl tudom hogy sosem teljesülhetnek.Akikkel próbálok összejönni általában tetszem is,sok idõt töltünk együtt és valahogy mégse jön össze.Ezt nem értem.Szó sincs olyan szekér utáni futkosásról.Ezért rossz,ezért nem értem mi van.
tölts le pár Rém rendest meg egy-két pornót és helyretesz. ja és még valami. Egyszer mindenki elkel.
Csak arra akartam utalni hogy egy kocka ne akarjon fullos csajt....Tehát aki nem jár sehova sosem,tök mindegy hogy hova,kivel,kikkel annak nincs sok esélye.csak hogy tudd nõknek is lehetnek elvárásaik..arra akartam ráébreszteni hogy attól nem lesz jobb neki hogy jó mátírt csinál magából,TEHÁT NE VESZTEGESSE AZ IDÕT OLYANRA AKI LE SE SZARJA...mert akár meg is ölheti magát,vagy odaadhatja a vagyonát,vagy teljesen imádhatja a csajt nem lesz semmi....
ugy beszélsz mintha a srácnak mindegy lenne hogy milyen a nõ. hát kurvára szerintem neki sem kell minden jöttment... én is épp vadászok, de gõzöm sincs hogy kit kéne mert a szintet lejebb adni nem akarom, és azért ész is kéne bele.
Nem hatnak meg ezek az álságos szavak.Mert ezek álságosak.S hogy miért?Hihetetlen hogy nincs olyan nõ a környezetedben,környékeden aki ne fogadná szívesen közeledésedet.Biztos van,biztos lenne ha próbálkoznál.Hol itt a probléma?Kettõ lehetséges.Van mindig egy olyan nõ aki nem viszonozza érzelmeidet,nem tetszel neki az olyan után hiába fogsz futni!Például te sem örülnél ha valami olyan csaj lenne oda érted akit visszataszítónak tartasz...Tehát azzal szart se érsz ha egy olyannak csapod a szelet akinek nem tetszel,gondolj bele az adott lány helyébe...ez a gond.szóval ez a te bajod!adj már le az elvárásaidból!ne akarj olyan nõt aki teljesen különbözik tõled!!
mozdulj ki otthonrol, menj el turazni, bringazni,korizni, sportolj. onbizalmat es magabisztossagot ad. hetvegen meg csocsozzal, billiardozal a haverokkal, akkor nem unatkozol, jobb kedved lesz tole, es lehet hivni vadidegen csajokat jatszani, kozben jol lehet ismerkedni. az olyanokat akikbe szerelmes vagy, de nem volt semmi kztetek felejtsd is el. olyanokat keressel akiket az eletben nem lattal meg, akkor nincs rajtad kenyszer hisz nincs veszitenivalod...
Görcsösség,ellazulás,igen ezeket mondták már.De mégis hogy lazuljak el?Nem bírok magamtól,ha meg elmennék bárhova mulatni,abból csak az lesz hogy elrontom mindenki buliját azzal hogy szomorkodom,látva az arcokat.Tudom sok mosoly mögött mély fájdalmak lapulnak másoknál,de mégis hogy képesek jól érezni magukat irigységgel tölt el.Én erre már képtelen vagyok.Karácsony,szilveszter,bulik,partyk,utazás.Mind ugyan az.Rossz rám nézni.Utálom a "papucs" szót.Azért lennék az mert mások örömét a sajátom elé teszem?Nem vagyok képes máshogy látni,mivel saját örömöm már nem létezik.:( Nem bírok tovább nélkülözni,ideig darabig megy de mindig nyom a tüske,hogy nincs.Busz és villamos után nem futok,mert jön másik,de nõ már aligha.Én úgy érzem titokzatos vagyok,mer eleinte mindig õk keresnek engem,csak ezután megváltozik minden,a szerepek,és én leszek az ki keresem õket.Ez azért van mer erõltetem?Nem bírok másmilyen lenni,szükségem van rá. És bár tudom hogy sokak keseregnének halálomon,de valakinek önzõnek kell lennie,vagy nekem azzal hogy nem érdekel mennyire fog nekik fájni,vagy a szeretteim lesznek önzõk,hogy nem engednek el,és nézik szomorúságom ölbe tett kézzel segítségen agyalva.Mert nagyon nem érzem azt hogy bárki tudna segíteni,de haloványan él még talán a remény ami épp elhagyni készül már.
Nem is érdemlik meg hogy sokat fáradoz értük, max ha megvan már és tényleg jól kiismerted, és szereted. Busz, villamos, nõ után nem futunk.
Teljesen átérzem a helyzeted. Nekem most lett vége egy kapcsolatomnak, nagyon szerettem az illetõt, amikor õ egyszer csak közölte, hogy nem érez semmit, és nem akarja folytatni. Világ dõlt össze bennem, egybõl alkohol, dohányzás, nem is vagyok rá büszke... De keresd a társaságot, mindig ha tudod, velük ellazulhatsz, és ne fogd fel ezt ilyen komolyan. Majd jön a nõ ha kell, és ha a barátaid is megértik, teljesen jó, ne parázz ilyenek miatt, jönni fog :) Öngyilkosságra meg véletlen se gondolj. Bennem is átfutott egyszer-kétszer, de még ha neked jobb is úgy, mi lesz azokkal akik szeretnek? Te egy csaj miatt ki tudsz borulni, akkor a szüleid mit éreznének ha te elmennél? Több ember életét rontanád el. Nekem is darabokban van a szívem jelenleg, de hiszem hogy lesz még jobb is...