Felvétel madmanic öngyilkos iskolájába!!!! Nagyon figyeljetek mert csak egyszer mutatom meg!!!
Ismét egy kedvemre való topic, szeretek empatikus pszichológust játszani :-) Nekem is megfordult a fejemben, hogy ha tovább élek, ennél már biztos, hogy csak rosszabb lesz, akkor voltam tizennyolc, és lány a közelben sem, de még beszélgetni sem akarnak velem, satöbbi, satöbbi. Egy oszttársamnak beszéltem róla, hogy lehet, hogy megöngyilkolom magamat, erre (persze, azt vártam, hogy lebeszél, vagy együttérez, vagy vigasztal, vagy valami hasonló) felajánlotta, hogy ha nem lenne elég hosszú kötelem, neki van, szívesen felajánlja a nemes cél érdekében. Nah addig akartam öngyilkolós lenni. Csakazértsem. Utána csak depis voltam, öngyilkolászás nélkül.
(ide majdnem írta néhány beteg sort, de kitöröltem - inkább nem fárasztok.)
Szerintem minden férfi életében megfordúl ez a gondolat. Vagy azért mert nincsen nõ vagy azért mert elhagyta és úgy érzi nem tud tovább nélküle létezni. Persze van aki meg is valósítja, de szerintem vétek eldobni magunktól az életet csak azért mert valami nem úgy alakúl az életünkben ahogy szeretnénk. Én is úgy voltam, hogy áá nekem komoly kapcsolatom nem lesz már az életben és mit mondjak kissé depis is voltam. Aztán tessék most it állaok egy leánykérés kellõs közepén és úgy tûnik bekötöm a fejemet:)))
Pont ez az, hogy én most lettem elhagyva (szenvedõ szerkezet rulz) de eszem ágában sincs öngyilkosnak lenni. Lehet, hogy ez olyan, mint a mumpsz, csak egyszer kapja meg az ember?
Egy csokor gondolat öngyilkosjelölteknek, avagy a rövid élet titka: - Menj be egy bankba, és kiáltsd el magad: Bankrablás! Mindenki a földre! - Bungee-jumpingozz (ez milyen szép szó...) kenderkötéllel. - Házasodj be a Pándi-családba. - Tölts el egy éjszakát a nyolcadik kerületben. - Vezess úgy, mint a többiek. - Vegyél flóbertpisztolyt, és hadonássz vele. - Stoppolj le egy vonatot. - Kérdezd meg aegy diszkóban, van-e valamijük fejfájás ellen. Bár ezt nem ajánlom, túl lassú. - Nézd meg, megy-e még százat a Trabantod (keine rosszindulat, szeretem a Trabikat!) Pillanatnyilag kifogytam, ha valaki ki tudja egészíteni, várom.
ti nagyon ráértek :) nõ miatt megöngyilkolni magad? legnagyobb baromság, egyik sem ér annyit (én is elbuktam egy abszolut elsõkategóriást, de attól nem lesz más a szitu, ha incselkedek egy madzaggal vagy egy fegyvernek látszó tárggyal)
nézd meg, mi szép az életben és gondolj arra, csináld azt...koncertek, haverok, bulik, sikerek
egy "elsõ kategóriást" én is elszalasztottam, egy haverom lett a szerencsés, aki azóta nem tud elszakadni tõle, pedig állandóan pénzhiányban küzd a csaj miatt... mindiaz élet napos oldalát kell nézni. "Ha borult az ég, rajzolj magadnak napocskát."
egy elsõ kategóriáson már én is tulvagyok. Mai napig tartom vele a kapcsolatot bár nemtomminek mert így meg soha nem fogok tullépni rajta. De hogy az öngyilkosságot válasszam arra, hogy tullépjek rajta az teljeségel kizárt. Egy nõ nem ér annyit.
A halált nem kell siettetni, mert eljön az magától is. A legnagyobb problémáknak is számtalan más megoldásuk van. Sosem értettem azokat, akik erre szánták rá magukat. Idegileg eléggé labilis emberek lehetnek.
Nagyon sokan tudatalatti öngyilkosságot követnek el. Hogy csak néhány példát felhozzak, részegen lefeküdni az út közepén, biztonsági öv nlékül autózni, spórolni a villanyszerelõn, vasúti átjárón ötvennel szétnézés nélkül, (de nem akarom elterelni ezt a topicot is a KRESZmániám felé), otthon barkácsolt hegesztõgéppel dolgozni, festõállványt szerkeszteni a padláson található korhadt lécekbõl, bicajozni sisak nélkül, aztán a család majd sír a helyi tévének egy sort, hogy mindenki együttérezzen velük.
Ha nem lesz meg a félévem, hogy kapjak ösztöndíjat, akkor vmit fogok tenni magammal! vagy a tanárokkal Majd figyeljetek a híreket
azért arra kiváncsi lennék hogy mit takar nálatok az elsõkategoriás csaj????
van a tudatos öngyilkosság, amelynél az ész azt hiszi, amikor elveszik a remény. És van a tudatlan öngyilkosság, aMIKOR remény sincs, hogy valaha megjön az ész...
Bármennyire is bántó de az öngyilkosság gyenge jellemre vall! Nincs olyan probléma,gond amit ne lehetne megoldani!
A csövesekel kapcsolatban. Én sajnálom azokat nagyon akik úgy lettek csövesek, hogy nem tehetnek róla, mert ilyen tényleg van. De vannak akik csak azt látják, hogy van akinek az ölébe pottyan minden és ilyen is van. akkor már elvárja, hogy ez vele is így legyen mer má mé ne. Folyamatosan panaszkodik, meg semmi se jó. El megy a kocsmába ott ezt a sorstársak meg még jobban alá adják, hogy õt midnenki ki akarja használni. Ahogy egyre lejebb sûlyed érzi a szégyent, ami egésznap mardossa és ez a kocsma légkörében egykettõre feloldódik, hát ha még iszik rá egy kicsit. Amikor haza megy és leszidják, akkor nagyon bátor és az álatabja neki megy a családjának. Innen már nem sok kell, hogy az útcára kerüljön. Egy csövesnek szerintem elég öröm, ha megtudja venni a cigijét meg az almaborát, mert a környezete nem is kíván többet, társasága van, a többi mellékessé válik és mindvégig áldozatnak tekinti magát. Van viszont olyan is, hogy valakit az útcára juttat a lakásmaffia vagy egy katasztrófa az életében,vagy valaki aki elég gátlástalan, hogy ne törõdjön másoknak a sorsával,de elég ok lehet, egy gazdasági válság vagy egy háború. Van aki több diplomával alszik az útcán, de van aki saját hibáiból került oda.
Ezek csak félig meddig saját tapasztalatok, lehet hogy rosszul látom ezeket a dolgokat.
Vannak dolgok sajnos amiket nem lehet rendbe tenni. Egy emberi életet nem lehet visszahozni. Amikor van egy közlekedési baleset például és valaki egy apró figyelmetlenség miatt okoz balesetet (apró figyelmetlenség mindenkivel elõfordul!) én nagyon sajnálom azt is aki elõidézte a balesetet! Mit élhet az át aki egy halálos balesetet idéz elõ! Szerintem neki is elég szörnyû! Lehet hogy én nem is tudnám azt feldolgozni. De fel kell valahogyan. Biztos szörnyû nehéz, de fel kell! Úgyhogy SENKI, de SENKI ne mondja azt hogy nincs olyan probléma amit nem lehet helyre hozni, mert igen is van.
ÉS MICSODA EMBERTELENSÉG BÍZTATNI EGY ÖNYGILKOST???!!! Nem tudom már ki írta, de ez abszurd! Attól, hogy te még nem kerültél olyan helyzetbe még nem tudsz mindent a világról nagyokos!! Mondják azt is hogy aki hülye haljon meg. Ezt csak az mondja aki még nem állt megoldhatatlan probléma elõtt! Amikor a lelki ismereted egy helyre hozhatatlan probléma miatt kínoz! Ez nem emberi gyengeség! Van amit szinte lehetetlen kibírni! Te se bírnád ki olyan könnyen hidd el (gondoljunk csak a balesetre).
Ez úton is szeretnék biztatni a továbbiküzdelemre mindenkit, aki megfontolta magában ezt a szörnyûdolgot. Ez végsõsoron nem jó. Inkább akkor legyen mások segítségére! Álljon be szociális munkásnak vagy menjen segíteni más országokba, ha ez enyhíti a lelki ismeret furdalást. De ne adja fel senki sem! A társadalomnak is jobban szüksége van arra, aki lelki ismeretes és ezért EMBER, mint aki nem az!
A természeteben, ami egy logikus rendszer, ahogy te mondtad, minden csak azért és addig él amíg a feltételek adottak! Ha pl a májnak a sejtjei már nem elég erõsek és nem tudja a szervezet pótolni megfelelõ mennyiségben (azt hiszem a máj sejtek pont nem is szaporodnak, de lehet hogy tévedek!) akkor gatya. Meg mivel minden új egyedben van egy kis mutáció, ami az evolúció téglája, minden vagy majdnem minden új egyed értékesebb mint a régi, mert az új dolgokanka kell élni, mert azok hozzák majd meg például az ellenállást vagy egy új tulajdonságot. Ergó a réginek el kell pusztulni, hogy ne vegye el a vadászterületet vagy a táplálékot stb.
"Figyelj! Mi nem vagyunk naívak akik bevesznek minden zöccséget, egyszerûen csak kell lennie valaminek. Mert Freaknek igaza van. Megszületünk majd utódokat nemzünk, akik majd szintén utódokat nemzenek. Tehát ha azért születünk, hogy olyan embereket hozzunk létre akiknek szintén az a feladatuk, hogy embereket hozzanak létre... Ennek semmi értelme!!! Mindenki születik valamire! A fajfenntartásnak így nem sok értelme lenne."
A fajfenntartás értelme az, hogy te nem vagy ellenálló egy 200 múlva létrejövõ betegséggel szemben, de az ivadékaid már azok lesznek vagy az õ szervezetüknek már nem kell majd ennyi oxigén, ellenállóak leszenek ma halálos betegségekkel szembe vagy jobban bírják a környezetszennyezést stb. ALKALMAZKODÁS!
elnézést hogy nem olvasom végig a forumot de valamit szeretnék leirni ami a minap történt velem. Egyik ismerõsöm totál ki van bukva mert egy fiucska akivel megismerkedett már egy ideje ügye szereti vagy igazán nem tudom a szitut a lényeg az hogy valamit akar amit ez a lány nem meg egyéb gondjai is vannak a srácnak szóval egy szó mint száz most azzal jön hogy õ biza öngyilkos lesz. Sajnos manapság egyre több embertõl hallom hogy egyik barátja ilyen terveket szövöget. Hát ehhez én azt szeretném hozzáfüzni, az okokat nem firtatva, hogy az öngyilkossághoz bátorság kell, megtenni, hogy magadba vágd a pengét pedig kifejezetten... az öngyilkosság ahogy még bele-bele olvastam gyenge jellemre vall. irta egy korábbi hozzászóló. és ez is igaz. Szerintem az emberek többsége nem tudná illetve nem is fogja megtenni illetve az utolsó pillanatban visszakozik, bár egyes helyzetekben már késõ. például beveszi a gyógyszert de utánna már hivja is a mentõket illetve általában ismerõsét, szeretteit hogy most meg fog hallni. Na szerintem itt van a gond, aki valóban meg akar halni az nem fog kiskapukat hagyni. Én ha ilyet akarnék tenni tudom, hogy nem biznám a véletlenre és az istennek se hivogatnék senkit. Kevés olyan érzelmi zsarolás van mint az öngyilkossággal való fenyegetõzés. Az ilyen ember aki ezzel dobálozik az csak figyelemre vágyik és meg is kapja mert persze mindenki rögtön mondja neki hogy jajj ne tedd meg kérlek... Valakinek az érzelmeit így kihasználni kegyetlen dolog, legalábbis én annak tartom.
jájj elnézést ha nagyon értelmetlen, kusza de most fáradt vagyok eléggé most, szóval elnézést
Jól látod, de az öngyilkossághoz nem bátorság kell, hanem kilátástalanság. Megfosztod magad (általános alanyként írom E/2-ben) attól a jövõtõl, amit nem ismersz, de éppen mélyponton vagy, és úgyérzed, ennél már nem jöhet rosszabb, jobb meg úgyse fog. Bátorság kellene hozá? Aki visszalép az öngyilkosságtól, pl. mégis a lépcsõn megy le a tetõrõl, vagy leejti a kést, az nem gyáva, csak idõközben rájött valamire. Arra, hogy ki fog még sütni a Nap, és ha ez a lány nem is, de majd egy másik talán boldoggá teszi. Vagygy harnmadik, egy negyedik, vagy akár a huszadik.
Az utóbbi két napban párszor megint megfordult a fejemben.. Nem is konkrétan az öngyilkosság, hanem az hogy jó lenne ezt a szenvedést elmúlasztani. De elmúlasztani szívügyet nem lehet gyógyszerrel. És a legegyszerûbb megoldás a megfutamodás... Tudom, hogy az idõ elmúlasztaná valószínûleg, ami a legjobb lenne. De belül azt érzem, lépnem kéne. Utána pedig azt, hogy nem. Fõleg azért mert ha lépnék azzal másvalakit gyötörnék, aláznék, ölnék meg. Ha meg nem akkor magamat. De én talán jobban bírom mint õ bírná.
hát én nem vagyok a téma szakértõj de leirom a meglátásom: szvsz an önyilkosság nem megoldás semmire,ráadásul azzal h végzel amgaddal másokat egy örök életre tönkre tehetsz:pl szülõk,barátnõ.
de aki ugy akar öngyilkos lenni hogy közben megmeneküljön (felhivja magára a figyelmet) azmegy egy gyáva ember hogy szépen fejezzem ki magam.
én ha öngyilkos akarnék lenni akkor kiállnék a 10.re és ugy lõném magam fejbe hogy közbe lessek.
Nekem sohasem azért fordult meg a fejemben az öngyilkosság, mert nem szeretett a barátom. Nagyon össze tudnak sûrûsödni a dolgok és csak zokogni tudok és várni, hogy mikor lesz már vége. Szerintem sem megoldás semmire, ha kinyírod magad. Jobb esetben, ha alszol rá egyet másnap másképp fogod gondolni. Legalábbis nekem ez bevált, sajnos nagyon sokszor voltam ilyen helyzetben...
nincs reménytelen helyzet. az öngyilok nem megoldás.
Tehát alábecsüli a helyzetét. Ilyenkor kellene beszélgetnie valakivel, aki jobban ismeri õt, mint õ magát. De úgysem fog, mert "rajta már senki nem segíthet"...
Pedig kilátástalan helyzet nincs. Én is voltam már depis, most madarat lehet velem fogatni. (jó pénzért :) ) Én is éreztem, hogy az egész élet hülyeség, mert úgy el fogok tûnni, hogy senki nem emlékszik majd rám, teljesen mindegy, mit csinálok életemben és mit nem, a kaszás nem kegyelmez, elvisz, mint Presley (bocs!). Persze, ez hülyeség, mert a halál a többieket is elviszi, õk mégis boldogok. Miért? Egyszerûen nem gondolnak rá. Az élet napos oldalát nézik (vagy inkább az éjszakásat :):):) ), bíznak benne, hogy egyszer még õket is érheti szerelem, jön a család, a 24 / 7-es kacagás, boldogság, a nagy (K) betûs élet.
Ha elhagyott a nagy Õ, jön másik, talán még nagyobb Õ, ha az is, jön a harmadik, a negyedik, a századik, vagy a jobbkéz (ezért is bocs). Soha nem szabad feladni.
én ezt a dolgot úgy érzem, h ha valaki helyesen él, végzi a kötelességét, tiszta a lelkiismerete, akkor nem fél attól h majd egyszer meghal. sztem spec nem az a megoldás h nem gondolunk a halálra. boldogan is meg lehet halni...
A legtöbb depis, akivel beszlégettem, normális próbált lenni, tehát azok, amit leírtál, fennálltak. Csak már túl sok pofont kapott az élettõl, "betelt a pohár". Erre szoktam mondani, hogy ha betelik a pohár, meg kell inni a tartalmát, és lehet kezdeni elölrõl :)
Pedig van kilatastalan helyzet. Pl. rakos betegek? En lattam a baratom edesanyjat meghalni rakban, egyet mondok. Azt a szenvedest amiben resze volt 1 even keresztul senkinek nem kivanom.
Mellesleg a Japan kulturanak pl. szoros eleme volt a harakiri/sepukku vagyis ongyilkossag. Erdekes dolog. Samurai filmekben pl. sokat latni, azert nem tudom felfogni hogy ez hogy alakult ott ki. Azt hiszem akkor oltek meg magukat pl. samuraiok, amikor szegyenben voltak, vagy csodot mondtak 1 helyzetben, de azt hiszem hogy gesaknal is ugyan igy mukodott a dolog.
TUdtok valami gyors, fájdalom mentes módszert, amiben méltósággal hal meg az ember ? Már írtam is egy kis txt-t, szóval minden elõvan készítve, már csak 1 módszer kéne...
Majd pont mi adunk neked tippet, hogyan nyírd ki magad.Bocs, de kíváncsi lennék, hogy vajon mi késztet egy 16 körüli fiatalt, hogy végezzen magával.Vajh, mi lehet az a gigantikus és borzasztó teher ami miatt elviselhetetlen számára az élet:/
Nem tökmindegy az már? Így legalább gyorsan bomlasz le, nem évekig. Ha félsz, feküdj hasra, és énekeld, hogy "ha elindul a vonat, a belem majdnem megszakad"...
De a legjobb módszer, ha inkább a vonat mögé fekszel. Vagy mellé. Esetleg benne.
Ha méltóságos véget akarsz, akkor borotváld le a hajad, vegyél fel egy bõrdzsekit és látogass el Gyálra, éjszaka, esetleg menj le egy Zsigulival Pestrõl Pécsre a hatos úton.
Szerintem az öngyilkosság nem biztos, hogy rossz dolog. Végülis az élet, csak a halálig tart. Vannak emberek akik jobban járnak, ha nem folytatják az életet. Például olyanok, akik nem képesek küzdeni, hogy jobbra forduljon a sorsuk. Persze segíteni lehet rajtuk, hogy megváltozzon a világnézetük, de hamár eltökéltek, akkor nincs mit tenni. A másik, hogy minden emberbe bele van kódolva az élni akarás, tehát a természetes szelekció úgy kivánja meg, hogy akiben ez az ösztön nem elég erõs az idõvel kiszelektálodjón. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan emberek akik a társadalomban csak kárt tesznek, szerintem senki sem háborogna, ha egyes pszihopata sorozatgyilkosok, mielõtt elkezdenék szimplán öngyik lennének.
Pszichopata öngyilkos? Ha találsz egyet, küldd át, hadd tanulmányozzam. :)
"esetleg menj le egy Zsigulival Pestrõl Pécsre a hatos úton"
Az öngyilkosságban nincs semmi méltóság. Kímúlsz és ennyi. Az hogy hogyan teszed az csak azt befolyásolja hogy mennyivel nagyobb fájdalmat hagysz magad útán és mennyivel tovább pletykálnak rólad. (szebb esetben bekerülsz a fókúszba).