Tehát alábecsüli a helyzetét. Ilyenkor kellene beszélgetnie valakivel, aki jobban ismeri õt, mint õ magát. De úgysem fog, mert "rajta már senki nem segíthet"...
Pedig kilátástalan helyzet nincs. Én is voltam már depis, most madarat lehet velem fogatni. (jó pénzért :) ) Én is éreztem, hogy az egész élet hülyeség, mert úgy el fogok tûnni, hogy senki nem emlékszik majd rám, teljesen mindegy, mit csinálok életemben és mit nem, a kaszás nem kegyelmez, elvisz, mint Presley (bocs!).
Persze, ez hülyeség, mert a halál a többieket is elviszi, õk mégis boldogok. Miért? Egyszerûen nem gondolnak rá. Az élet napos oldalát nézik (vagy inkább az éjszakásat :):):) ), bíznak benne, hogy egyszer még õket is érheti szerelem, jön a család, a 24 / 7-es kacagás, boldogság, a nagy (K) betûs élet.
Ha elhagyott a nagy Õ, jön másik, talán még nagyobb Õ, ha az is, jön a harmadik, a negyedik, a századik, vagy a jobbkéz (ezért is bocs).