Azért egy fájdalommentes módszer engem is érdekelne... Gondoltam a gyógyszerekre, de félõ, hogy kihánynám. Szóval a lehetséges következméynek miatt inkább valami biztosabb kéne.
ma majdnem elvágtam a haverom ereit.. a körzõvel szúrkálta a kezét, én meg kiakartam venni a kezébõl, azt úgy meglöktem hogy végíg húzta a kezén a tû-jét..:S szetrencsére csak a bõrt vágta meg...
elkell menni a tüntesékre, kikapni az egyik rendõr pisztolyát, ha neki nem sikerül elsütni, akkor a többiek elintézik... mondjuk nekem az ilyen nekem nem tetszene, és egy több órás piázást tartanék elötte, gyönyörû zenével megspékelve stb..stb..
Kellemetlen.
És mi a faszért szúrkálta a kezét körzõvel? Ki akarta próbálni a legújabb akupunktúrás módszert vagy mi?
Fegyvert tényleg nem könnyû beszerezni, meg amúgy is egyáltalán nem olyan biztos módszer, mint amennyire elsõnek tûnik. Rengetegen túléltek már fejlövést. Haxoror: a lehetséges következmény, hogy több évre bebasznak egy elmegyógyintézetbe, meg menne a cirkusz körülöttem. Na, ezekbõl nem kérek.
rosszabb eshetõség, hogy lebénul, valami vegetatív tudatállapotba kerül, élete végéig ellátásra szorul, vagy ha meglátja, hogy mi van túl, akkor inkább visszafordulna.
elvileg fejlövést úgyos túllehet élni, hogy nem lesz semmi mellékhatása a további élet során..:S
Na, úgy tûnik ez a fórum is kimúlt. Mindegy végülis, már megvan a megfelelõ módszer. Csak meg kell várnom a következõ depressziós rohamomat.
Én csak annyit mondok, h NINCS ÉRTELME megölni saját magunkat! Aki megöli saját magát, az gyáva. Megfutamodik. Nem kell magunkat megölni, mert a halál elõbb-utóbb utólér minket! (Lehet, h holnap elüt egy busz, de lehet nem) ... De akkor is, ha maximálisan elkeseredettek vagyunk, akkor sincs értelme, mert egyszer minden jónak vége van... (vagy nincs)
hopp, hülye vagyoik, minden rossznak
Aki ezt gyávaságnak nevezi, annak fogalma sincs az egészrõl. Ne tudd meg soha, milyen érzés mindennap olyan kínban élni, amely ellen nem tudsz tenni semmit, és ami sokkal rosszabb a fizikai fájdalomnál.
"Suffering is a fact of life. Either you learn to deal with that or you go under. You can stay in your little dream world..."
Azt azért nem hiszem el, h valami annyira elkeseredik, h annál már nincs rosszabb... Mindent át lehet vészelni, és egyszer csak vége lesz. De komolyan, mi lehet rosszabb még egy fizikai fájdalomnál is? (légyszi mondj egy példát).
Hát sztem a szerelmi csalódás az lehet rosszabb...
én mindennap úgy kelek fel, hogy nem értem mi értelme folytatni ezt az élet szerûséget.. de inkább megtartom magamban a gondomat, elég a pszichológusnak panaszkodni (mondjuk annak se szoktam, de mind1)
döfj a szemeden keresztóül egy kést az agyadba, vagy lõdd magad fejbe, mindegy, csak az agyadat büntesd. Végülis õ a kis köcsög, hogy abbahagyja néha a boldogsághormon teremlését -.-
nah végigolvastam jótopik, gondolkodtam hogy berakom-e a kedvencek közé, de akkor mindig ott virítana jól láthatóan, és emlékeztetne annak tudatára, hogy nincs kedvem élni, amire végülis nap mint nap emlékeztetem magamat is, sazl mindegy xD
Egyetértek. A pszihológusok csak arra vannak, hogy a gondolatainkban kurkáljanak, hülyeség, hogy segíteni akarnak, hisz nekik csak egy újabb eset vagyunk, mit tanulmányozni szeretnének.
hmm. érdekes téma. én úgy gondolom, hogy amíg valakinek van célja az életben, addig nem tud öngyilkos lenni. nekem is volt már nagyon durva szerelmi csalódásom, de mivel vannak komoly céljaim, amiket el szeretnék érni, így habár megfordult a fejemben gondolat szintjén, nem fajult tettlegességig. példa: edzõ vagyok és ott vannak a tanítványaim, akik elõtt még állhat nagy jövõ. az lehet h nekem nem kell az életem, de nekik igen, mert én vagyok az aki lelkesíti õket. így önzõség lenne elvenni tõlük ezt a lehetõséget. szerintem a kulcs az h másokért kell élni. ha másoké az életed, akkor nem fogod elvenni tõlük.
Élet-szerûség?Addig örülj míg van hol laknod, van szg-ed, interneted, és alapvetõen el vagy látva.Arról csakis te tehetsz, ha nem találod meg az élet örömeit, nem foglalod el magad értelmes, éltetõ dolgokkal, és csak az élet árnyékos oldalát nézed.Majd 10-20 év múlva, ha ne adj' isten utcára kerülsz, nem lesz munkahelyed, lakhelyed, szülõi segítség AKKOR kezdhetsz aggódni.
Az öngyilkosság a totális gyávaság jele. Mindenki volt már szerintem olyan rossz helyzetben, hogy nem tudta, hogy most hogyan tovább. De aki képes még csak a gondolattal is eljátszani, akkor már ott gondok vannak....
a múlt héten épp üvöltve kivágott a házából az õrült nagyanyám, és épp amikor elhelyezkettem volna az egyik padon hívott fel anyám, hogy talán mehetek haza is-.-
Épp az imént gondolkodtam el rajta, hogy hogyan ölném meg magam. Nos szerintem, felmennék egy húszemeletes tetejére az alábbi kellékekkel: kés, 3 doboz nyugtató, vízzel teli flakon, gázpisztoly, hashajtó. elõszöris benyelném az összes gyógyszert ami belém fér, majd beszedek egy rakás hashajtót, majd telenyomom a pofazacskómat vízzel és benntartom. Aztán fogom a kést, elvágom mindkét csuklómon az ütõeremet, pisztoly markol, és ledobom magam a húszemeletesrõl. Aztán amikor már fél úton járok és rámjön a fosás, vízzel teli számba nyomom a pisztolycsövet, meghúzom és szétküldi agyamat, koponyámat. Tök fíling látvány lenne egy szétdurrantfejû zuhanó begyógyszerezett holttest amint két ütõerébõl spriccol a vér, és szanaszét fossa magát a levegõben =))9
ez morbid poénnak jó, valóságban talán mégse próbálkozzunk ilyesmivel...
Amúgy érdekes milyen hatalmas könnyedséggel beszélnek itt egyesek az öngyilkosságról... kíváncsi vagyok, ha mondjuk összeszednének valami jófajta kis gyógyíthatatlan halálós kórt mennyire lenne nagy a szájuk.
Ez így teljesen természetes. Legyen nagy a szád, amíg nagy lehet. Ha már nem lehet nagy a szád, mindegy hogy régen az volt-e vagy nem, az a tényálláson nem változtat. Egyébként én nem vagyok rá kíváncsi "mennyire lenne nagy a szájuk, ha.." =)
Sziasztok! Itt még új vagyok (de nem sokáig)... olvasgattam, h miket írogattok ide... és lenne egy kérdésem: abba például nem gondol bele senki, h vajon mi zajlik azokban az emberekben, amikor arra gondolnak, h nincs más kiut??? Mert bennem eléggé sok dolog kavarog... és okom az megvan(sajnos elég sok is, és nem az, h nem sikerült a félévem), és a nálam már nem válnak be a gyogyszererk...
mi az hogy nem válnak be? Ha bödönszámra beszedsz mindent ami otthon van, biztosan meghalsz. :D Amit nem ajánlok, inkább egy célt kell találnia az embernek, amiért képes egész életében küzdeni, egy utat, amin az elõrehaladás elégedetté tesz, és akkor meg sem fordul az ember fejében, számos egyéb problémát is könnyebben vesz. De a két lelkiállapot közül egyik sem képes rálátni a másikra, ezért nehéz a boldog embernek az öngyilkosokat megérteni, az öngyilkos hajlamúaknak pedig nehéz belõle kilábalni. A határvonal nagyon vékony, és visszafelé könnyebb átlépni, elõrefelé viszont küzdeni kell. Ezért az élet és az elõrehaladás nem más, mint kung fu, azaz kemény munka =))
ezen az alapon minden hozzáállás kérdése. Végülis ja, 15 éves korodban meghalt mindkét szülõd, te meg epilepsziás vagy és szívgyógyszert szedsz, egy lerozzant viskóban élsz minimálbéren, és az egyetlen ember aki valaha is számított neked, pont most hagyott el, és amikor hugyozás után elrakod a szerszámot, kitapintod a hererákodat. De végülis csak hozzáállás kérdése, állhatok hozzá úgy, hogy kurvajó egy ilyen élet.
Hát ilyenkor már nem, egy ilyen ember feleslegesnek tartaná hogy írjon a bajaíról. De ezeknek a problémáknak a sorával egy nagy lelki válság ugyanúgy felérhet. Azon a ponton már nem számít, hogyan állunk hozzá a saját életünkhöz, ha az agyunk azt diktálja, hogy reménytelen. Mert ezt a tudatot egyedül nem lehet legyõzni.
"De ezeknek a problémáknak a sorával egy nagy lelki válság ugyanúgy felérhet." Szerintem legközelebb inkább gondold újra, mielõtt baromságot beszélsz.
Majd ha legközelebb baromságot beszélnék, megígérem hogy átgondolom elõtte. De nem mondtam hülyeséget. A két helyzet nem különbözik egynástól abból a szempontból, hogy nem látod értelmét az életednek. Szal mindkét embernek ugyanannyi oka van megölni magát.
alapvetõen én sem tudom elképzelni hoyg valaha is öngyilkos legyek.. azért egy igaz történet és kiváncsi vagyok a véleményedre hogy te mit tennél.. 45 éves nõ, panel lakás, rokkantnyugdíj, 10 éve megállapítottak nála egy kórt amit egyszer régen talán kullancscsípés okozhatott, fokozatos leépülés, pár év alatt a szimpla egyensúlyzavartól eljutott oda hogy már csak tolószékkel tud nagynehezen közlekedni és ez egyre csak roszabb lesz, folyamatosan romlik a látása is.. ja és az orvosok nem tudnak tenni semmit ellene.. néha elmegyek meglátogatni, dumálunk és mindig azt mondja hogy szerezzek neki valamit amivel öngyilkos lehet.. elhiheted hogy rohadt sokmindent mondtam már neki és próbáltam meggyõzni hogy az élet szép.. mert én tényleg tudom.. de csak képzeld magad az õ helyébe.. éveken át a panelban.. egyetlen szórakozás a tv, mostmár néha a net.. és tudod hogy elõbb leszel magatehetetlen mint hogy meghalnál.. te mit mondanál neki hogy meggyõzd?