Nem is kell (visszanézni). Ami volt, elmúlt, le kell rakni, ott kell hagyni. Ha sikerül, nem kell futni, hanem elég lesz sétálni, így nem szalasztasz el semmi szépet, hasznosat, pozitívat.
Van céljuk, vagis volt... Csak nem tudták véghez vinni. Ahogy múlnak az évek egyre szarabb, Azt veszed észre hogy lassan 30 vagy és alig jött össze valami az életben... Na ennyit a kitûzött célokról...
Az tényleg igaz, hogy aki vagdossa az ereit, akkor a valószínû vérfertõzés következtében történhet olyan, hogy egy látható piros csík szépen lassan elkezd felfelé haladni a csuklótól az illetõ karján, és amint eléri a szivét, meghal? Nekem eléggé félelmetesnek hangzik, szerencsére én nem tapasztaltam ilyeneket annak idején, kicsit ilyesztõ lett volna.
Gondolom elfertõzõdés miatt lehet ilyen. De ez bármilyen sebnél elõfordulhat.
Olvasgatom mostanában a topikot de nem volt eddig bátorságom megszólalni ...
bracsek valamilyen szinten hansonlók a gondjaink (bár én nem tervezek/terveztem véget vetni életemnek)
Ebben az egész mélypontos dologban az egyik legfosabb dolog tényleg hogy azon parázol hogy ha bármit is csinálsz akkor másokat vajon érdekel vagy majd jot röhögnek rajtad vagy kibeszélnek vagy le se szarnak? És sokszor mikor probálnál kilábalni a szarbol valamilyen szinten jön egy fal aminek nekimész és hátrább vagy mint voltál... Mikor már azthinnéd hogy nem szar az egész élet akkor történik valami amitõl rájösz hogy de igen az...
A baj csupán az, hogy nem tudod mások mit gondolnak rolad és folyton parázol mindenen amitõl feszültebb leszel. A probléma fõ forrása nagyrészt nõ, megneheziti a dolgokat hogy joban vagyunk és ha érdeklõdik mi a baj akkor nem mondhatom meg hogy mi a baj, mert mégnagyobb galiba lenne... Jó látni, de ugyanakkor fáj is ha látom...
(rólam van szó csak valamiért E/2-ben irtam)
Le se szarnak, tapasztalatból mondom. De már már én se magam, lesz ami lesz, 1x élünk, ezen kár siránkozni, ha megkapom az esélyt, hogy kilábaljak, megteszem, ha nem, akkor bosszút állok mindenen, én nem ártottam senkinek, nekem is jár egy esély.
Egy egy ével fölöttem járó csaj vonat elé ugrott kb. 3 hete.(marcali) Most kinyírt 2 17 éves csávó egy 17 éves csávót. állítólag leszúrták a fejét csavarhúzókkal, miután rájöttek hogy sajnos még nem verték halálra. Mindig is tudtam, hogy idiótákkal vagyokkörülvéve, de hogy elmebetegekkel?????!!!
A csaj öngyilkos lett a két gyerek pedig megõlt egy másik srácot... hol itt az összefüggés? a csaj pedig lehet hogy eynire kivolt már készülve ezért még nem kell belerugni azzal is h elmebetegnek titulálod. örülj neki hogy te nem vagy az meg nincs problémád azt kész...
én az akasztást javasolnám...a média már arról cikezz hogy szegény 2 gyilkos diáknak olyanokat írnak az osztálytársai a netre hogy azt nem szabadna megengedni...lol
ja igazad van drágul az energia megint, igyis nagy az állam adóság ha lehet akkor már sporoljunk egy kicsit... :) Jah mondjuk nem kéne engedni... halálbüntetést nekik, de attól még nem kell köpködni senki sem különb náluk max nem öl mindenki embert...
ezért kellene engedni a fegyvertartást...
kiváncsi leszek, hogy mit fog kapni a két gyerek. kb intézet vagy pár év a kiskoruak bõrtönében. a másik pedig hogy a tudosítokat is jol pofán kéne vágni, elég lehet mindegyik gyerek (áldozat, elkövetõk) családjának a baja még ezek a hiénák is rugdalják õket....
oks, hát nem tom de nekem segítségre lenne szükségem. szal:van egy barátnõm akinek problémái vannak. tiszta depis, fölajánlottam neki, hogy keresek egy orvost aki megtudná oldani a problémáját. de õ ezt elutasította. vagdossa magát, és most már egyre durvábban. öngyilkos akar lenni, és nagyon féltem. fogalmam sincs, hogy ilyenkor mit kell csinálni. beszélni pedig nehéz vele mert eléggé labilis. tudna valaki tanácsot adni nekem? nagyon fontos lenne
huh hát hülyeséget nem akarok Neked írni. de SZERINTEM: mindenképpen neked kéne elõször beszélni vele hogyha nem akar orvoshoz menni. lehet õ saját maga is tud lépni ezen a depis hangulatán, neked csak beszélni kell vele, távol tartani attól hogy hülyeséget csináljon. de hogyha nagyon el van veszve, és csak orvos segíthet, õ pedig elutasítja akkor lehet nem is akar kigyógyulni ebbõl. akkor pedig te nemsok mindent csinálhatsz.
persze, nagyon sok múlik rajta is. de mégsem hagyhatom meghalni. beszéltem vele, illetve csak próbáltam. de nem mentem vele sokra.és sztem magától nem tud továbblépni. csinálni kéne vmit, csak azt nem tom, hogy mit
kikötözöd az ágyhoz és meg..... attól biztos jobb kedve lesz
komolyra fordítva: megosztod velünk, hogy mik okozzák a lány problémáit? lehet, hogy azokon kellene valahogy megpróbálnod változtatni, ha családdal van gondja, családdal beszélni, ha barátokkal, azokkal, ha pénzügyi gondja, segíteni neki pénzt keresni, stb.
hát a problémái eléggé összetettek, igazándiból talán inkább a gondolkodásával vannak gondok. furán hangzik: különleges a gondolkodása. elmondani nem tudom sajna. a problémája az, hogy a szülei szerinte nem szeretik, a testvére nem foglalkozik vele, azt hiszi, hogy nem jó semmire. emellett kövérnek gondolja magát. az igazság viszont az, hogy szerintem egyáltalán nem kövér. sõt... soványabb a kelleténél. és az sem igaz, hogy nem ért semmihez. a szüleirõl sajnos nem sokat tudok. szép lány és esze is van. de õ ezt nem így látja. ha megpróbálok vele beszélni akkor rögtön védekezni próbál, holott jobb lenne ha megbeszélnénk. elzárkózik és soem tudom, hogy mi jár a fejében. nagyon szeretnék neki segíteni. sokszor mondom, hogy én is csaj vagyok, ráadásul a barátnõje, és én segíteni szeretnék. de neki ez szerintem el sem jut a tudatáig. betegségbelátása persze semmi... mit lehet vele csinálni?
fiúbarát? szülõkkel, testvérrel beszélni? egyáltalán.. szülõknek mi a véleménye arról, hogy VALAMIÉRT a lányuk vagdossa magát.. többi lánybarát? kimozdulás? programok?
hát fiúbarátja nincs, a szülei szerintem már egy ideje sejtik, hogy van valami probléma vele, de õk inkább úgy csinálnak mintha nem is lenne semmi. és ez így nagyon nem jó. túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék, hogy valami nincs rendben a lányukkal.a testvére nagyon elfoglalt és õ egy olyan ember aki nem tud változtazni. mellesleg nem is akar megnyílni senki elõtt sem, fõleg nem a szülei elõtt. rajtam kívül senki nem tudja, hogy vagdossa magát. ügyesen csinálja a dolgot. a combját, vagy a karját szokta vagdosni, és mindíg hosszúújjú felsõ van rajta, szal nem látja senki. van még egy lánybarát de õ azt mondja, hogy nincs semmi baj vele, és inkább én menjek orvoshoz, mert bevallom velem is vannak dolgok. de az nem érdekel. sokszor elmegyek vele valahova, és látom, hogy jól érzi magát, mosolyog. de mindig fényévnyi távolság van köztünk.õ gondolatban máshol jár.fura... csak annyit tudok, hogy segítenem kell neki valahogy... muszáj
Minden mindenre hatásal van ez tény, a környezeti ráhatások nagyon befolyásolják. De mindenképpen kell lennie egy nagyobb kiváltó oknak traumának. Ezt kellene megtudnod, hogy mi az. A többi pedig önbizalom hiány. Észt osztani tudok, nekem is hasonló dolgaim vannak. (jó nem vagdosom a kezeimet, de mégis mindig sebes... fura.) A labilis állapottal meg nem sok mindent lehet tenni. Kerülni kell az olyan dolgokat amitõl a fõ kiváltó ok jut az eszébe. szvsz lehet hogy nincs barátja és ezért ilyen. Sajnos ezzel az a gond, hogy ilyen állapotban nem sok esélye van rá hogy találjon valakit. Olyannal meg ne probálkozz, hogy segitesz neki fiút találni, neki kell találni, megszerezni, olyant akit szeretni tud és õ is szereti. Lehet az is hogy konkrétan valaki végett lett ilyen. Elég labilis vagyok én is, de ha itthon vagyok a sötét szobában akkor totál csõd... sajnos a gond az ám, hogy a barátnõdön lehet segiteni, meg kell találnia azt ami (vagy inkább aki) boldoggá teszi. Persze eleve az is, hogy irtál ide és segiteni szeretnél ezzel is bizonyitod hogy te tényleg foglalkozol vele, de õ ezt nem tudja, és jobb is ha nem tudja. Probld kicsalni valamerre, hogy minnél töbet legyen kint, szar lesz elöször. Nem baj, ha nem lehet vele beszélgetni, majd egy idõ után megnyilik és elkezd beszélni a gondjairól. Tömegbe semmikép se vidd, attól csak roszabb.
Ha gyakran érik kudarcok, basztatják mindenért akkor könyen kialakul az önbizalom hiány és ez nagyon nehezen fog viszajönni... de semmi kép se hazudj neki, öszinteséggel egy idõ után bizalmat nyersz. Hogy érted, hogy betegségbelátása semmi? nem tudja magáról, hogy valami nincs rendben...?
az elmondottak alapján mintha rólam lenne szó, csaj változatban... de attol még hogy tudom hogy mi van velem mi a megoldás rá stb. mit nem kellene csinálni mit kéne csinálni mégis képtelen vagyok dolgokra... észt osztani tudok másoknak de magamon nem tudok segiteni
(sorry nem kéne rolam osztani, mikor másrol van szó)
Azt irtad, hogy nem nagyon ismered a szüleit... látod nem tudhatod, hogy szeretik vagy nem, lehet hogy szeretik de mégis furán bánnak vele, vagy úgy ahogy a lánynak nem jó. magyarul leszarják a lelki világát...
Mikor irtam a hsz-t még nem láttam ezt amit most irtál... de mégis csak jól gondolom a dolgokat...
Ezek szerint jogosan gondolja, hogy (majdnem) mindenki leszarja õt. Nincsenek barátai sem, elég magányos. Legalább te tudod, hogy mivan vele, igy valami féle bizalom mégiscsak van. És a msáik barátnõje nem barátnõje... magával foglalkozik csak de leszarja hogy mivan az emlitett lányal. Minden esetre pozitiv dolog, hogy kiállsz melette segiteni akarsz rajta és nem vágod a pofájába hogy "beteg vagy" és nem hagyod magára. Hány éves? Mióta vannak ezek a dolgok? Mióta viselkedik furcsán, régebben voltak barátai vagy meynire volt társasági ember. kb-ra mondj idõt valahogy.
Szar az egész, nem beteg õ, csak az a gond hogy magára vesz mindent ettõl lett ilyen. Nagy adag bánat és szomoruság okozta ezeket a dolgokat, de ha megtalálja a boldogságot akármi lehet vele... csak igy nehéz a dolog, és az emberek töbsége pedig inkább belerug az ilyenekbe... Pedig bárki lehetne ilyen... mások kocsmába mennek õ inkábbotthon sirdogál... õt megvetik az alkoholistákat nem...
hát igen, a vagdosásról én is tudnék mit mondani... de engem nem a saját problémám izgat. a szülein pedig nem tudok kiigazodni. nos, tulajdonképpen a legnagyobb probléma a gondolkodásával van. azt pedig lehetetlen megérteni. és úgy nincs betegségbelátása, hogy nem látja be, hogy valami baja van. barátai vannak, de nagyon nem bízik meg senkibe sem. csúnyának is gondolja magát, pedig nagyon szép. egyszerûen lenézi saját magát. bróbál menekülni minden és mindenki elõl. mondjuk sokszor mondják, hogy én ugyanolyan vagyok mint õ. de neki vannak barátai (mondjuk nem olyan sok)... szeretik õt csak õ szerintem ezt nem tudja értékelni, és ezzel nem tudom mit lehet kezdeni ha ezt meglehetne vhogy változtatni...
"a barátnõdön lehet segiteni, meg kell találnia azt ami (vagy inkább aki) boldoggá teszi." szerintem ez a legfontosabb abból amit gabo91 írt. csúnyának, kövérnek gondolja magát a bnõd, ha összejön vkivel rá kell jönnie hogy nem az. te törõdsz vele, segíteni próbálsz rajta. elmehettek ketten valahova, emberek közé (mondjuk valami nyugisabb helyre). még akkoris ha elsõre nem akar. ha teljesen magába fordul és otthon ül mondjuk, akkor nemsok esély van arra hogy boldogabb legyen. ha látja hogy segíteni próbálsz neki, érzi hogy törõdsz vele, azt is észreveszi hogy vannak barátai.
Igen de egyet nefelejtsünk el. Barát csak egy van... "egynagysenki" a barátja mert foglalkozik vele, a többi nem olyan barát akire a roszban is lehet számíteni. Egy megmarad de a többi cserélõdik...
Attól pedig nem lesz boldogabb, ha elcibálod egy buliba leitatjátok aztán valaki felszedi, talán még marad is egy ideig. Mondom olyan kell aki tényleg szereti... kérdés hogy lehet -e ilyent találni... és neki kell találnia... akkor fog bizni magában. Ha te/ti kerestek neki valakit attol nem lessz elõrébb. Persze hatalmas az esély arra, hogy nem sikerül neki... De szerintem nagy az esélye annak hogy a mostani depressziót is egy fiú váltotta ki belõle. Vagy a tudat, hogy egyedül van és bárhová néz mindenki boldog, mindenkinek van valakije. Bár semmi sem az aminek látszik... (sokan megjátszák magukat, és mindenhol vannak gondok)
Azt hogy nem szeretik valami oka kell hogy legyen amiért igy érez. És ez sem olyan dolog hogy odamegy hozzájuk és megkérdezi, hogy utáltok vagy szerettek... szánalom, könyörület és sajnálat semmit sem segít...
nos, szórakozási lehetõség éppenséggel akad, mert Szegeden élünk. és nem hinném, hogy egy szórakozóhelyre mennénk el mert én félek ha sok ember van körülöttem. neki szerintem az a legnagyobb problénája, hogy nem tudja elviselni ha valaki nem csak kizárólag vele foglalkozik. sokszor nem veszi észre, hogy szinte már az egész világ körülötte forog, pedig ha észrevenné akkor már meglenne oldva a dolog. most egész nyárra elutazott, úgyhogy most nem féltem. de törhetem a fejem, hogy ha visszajön akkor mivel tudok neki segíteni. jó kis nyári program :) közben persze én is tönkremegyek, de elõtte ezt nem nagyon hangoztatom. minden erõmmel segíteni fogok neki és ezúton szeretném nektek megköszönni, hogy segítetek nekem, illetve neki
jót tesz ha máson segítesz és nem a saját bajaiddal foglalkozol, de azért gondolj kicsit magadra is majd.. többször írtad hogy a vagdosásról te is tudnál mesélni, meg a nicked is... szal a sok segítség közepette azért te se menj tönkre teljesen:P
én már rég lesüllyedtem, az már olyan mind1... a vagdosást pedig csak kikottyantottam, de hát végül is csaj vagyok :). és inkább segítek másokon, az olyan embereken akiken még lehet segíteni.
de hogy segítesz a bnõdön ha neked is olyan bajaid vannak :P
hát nem tom... csak annyit tudok, hogy muszáj rajta segíteni. az én problémáimat meg hagyjuk. már nem fodom magam sajnáltatni, attól nem leszek okosabb :), de a tanácsaitokat mindenesetre megfogadom
ha neked is gondjaid vannak akkor jobban áttérzed a másik helyzetét, és jobban tudsz segíteni is neki. Alapbol leszarják egymást az emberek, és mindenki magával foglalkozik... ez pont az ellenkezõjét váltja ki. Tisztába vagyok a bajaimmal, csupán nem tudom megérteni a saját problémáim, tudom mit kellene tenni tudom mi lenne a megoldás de ez sosem egyszerû és makacs is vagyok igy mindig az ellenkezõjét teszem... viszont észt osztani sokkal könyebb mint magadat kirángatni a szarból...
Nekem pl. elég ingadozó a hangulatom (persze mindig negativ) hetente többször is rámjön hogy meg kellene halni, már, de sosem tudom megtenni... viszont eddig is túl parázos voltam, most már nem agodom dolgokért ha valami végett meghalok hát meghalok levan a gond, és nem én csináltam... pl. nem ugrom ki a busz elé, de ha véletlenül elb**szna hát akkor ez van...
(a gond az, hogy az a busz sosem jön... )
Az meg ha a lány nem veszi észre, hogy mindenki vele foglalkozik, és kiakad ha nem igy van... neveltetés kérdése a dolog ezt gyerek korban ba***ák el a szülei...
én nem hinném, hogy jó ha elmondom a problémám, de én is makacs vagyok. és sajnos nem tudok semmi mást csinálni mint beszélni vele, és valamiféle tanácsot adni. jóllehet ez most szájjártatásnak tûnik. de ennél jobb ötletem nincs. bizonyítanék ha lenne mivel. de ha neki nem elég, hogy segítek neki, törõdök vele akkor nem tudok mit csinálni. mert azért szerintem rajta is nagyon sok múlik. és lehet, hogy jól jönne neki egy pasi (bár sztem sok ember így van ezzel- én is), de én nem kerítek neki. volt már pasija csak szakítottak. de azt mondja, hogy neki nem is kell . úgyhogy ez a terv sajna kilõve. jöhet a többi, de elég nehéz lesz eltalálni. fõleg, hogy nekem is van bõven hülyeségem. de ha belegondolok az én helyzetembe és elképzelem, hogy most az õ helyében vagyok akkor végiggondolom, hogy mi esne jól nekem ha vígasztalni próbálnának. így talán egy kicsit könnyebb lesz a feladatom. az emberek télleg leszarják egymást, de, hogy már az ember szülei is... ez persze csak saját tapasztalat, nem feltétlenül így van. szívesen adnék tanácsot csak az a gond, hogy semmi sütnivalóm nincs :(
bizonyitáshoz idõ és lehetõség kell... persze veszélyes dolog az idõ ilyenkor... és türelmet len is az ember ilyen helyzetekben... hidd el az a gondja, csak azért mondja hogy nem kell mert igy akarja saját magát átvágni, hogy ne szenvedjen... olykor magányra vágyik az ember, de nem akar egydül lenni... ha csak együtt vagytok pár szót beszéltek is elég, csak ne legyen egyedül, ha nem akar beszélni akkor hagyjad békén nem kell eröltetni a dolgokat. de ha velevagy már biznyitasz neki
télleg lehet, hogy így bizonygatja magának... és megpróbálok türelmes lenni, ahogyan azt eddig is próbáltam. 2 éves korunk óta ismerjük egymást. minden nap beszélünk, fõleg azért mert féltem õt, és persze felhívom, hogy megbizonyosodjak, hogy minden renben van-e. sokszor ott van az msn is. bízik bennem maximálisan. de ez a mániája, hogy nem szeretik csak mert nem csak vele foglalkoznak. ezzel nem tudok mit kezdeni. sokszor mindenki csak körülötte sürög, de õ neki ez sem elég. nem értem mi lehet a problémája.
Akkor beszélgess vele a fiukról. Szerintem a párkapcsoat hiánya gond, vagy valaki fiúval nem jött ösze a dolog, ilyesmi...
Az tényleg jó, ha már rég óta joban vagytok, nem árt ha van egy tartós barátság.
asszem neki nem a pasikkal van gondja. Ugyan nem beszélünk olyan sokat a pasikról, de mondta, hogy most megy gimibe és ott már kiszemelte magának az egyik fiút. a volt pasijával is õ szakított, úgyhogy nem õt dobták. ha észrevenné, hogy mi is folyik a világba akkor már nem lenne olyan sok problémája. de már kezdem azt hinni, hogy direkt nem akarja észrevenni. én meg már kezdek fáradni a sok gyõzködéstõl.meg hát azért nekem sem fenékig tejfel az életem.
Mért veled mik vannak? Mik a te gondjaid?
(bocsi nem ismerem.... az is lehet, hogy elkényesztett kis tyuk aztán mindig középpontban akar lenni.... nem tudom)
óóó, hát nekem még több gondom van mint neki (legalábbis én így látom), mert nekem azért a családommal is elég sok gond van: a tesómmal például mindennap csak 10 percet beszélek, a szüleimnek nem kellek, nincsenek nagyon barátaim. és még estig sorolhatnám. szóval én szivesen cserélnék a barátnõmmel. mert neki nagyjából csak annyi problémája van (meglátásom szerint), hogy nem mindenki csak vele foglalkozik. ja meg a szüleivel is néhanapján összeveszik. úgyhogy szerintem egy kis segítséggel (amit akár én is adhatnék neki) talpra tudna állni. csak az kéne, hogy õ is akarja
ismerös a dolog az a gond, hogy aki bajban van az probál másokon segíteni, ha már magán nem is tud, meg ugye magát le is szarja egy idõ után. de mint a barátnõd az elmondottak alapján inkább unalom meg tulkomplikálás mintsem igazi gondok végett van... és szerintem igy kicsit rájátszik a dolgokra, holott ez azért nem játék, ilyennekkel nem kellene szorakozni... vagy nemtom
persze, az is. én is gondoltam rá, hogy lehet valami ilyesmi. talán eltúlozza. bár bevallom , hogy nem sok értelmét látom a dolognak. inkább örülhetne, hogy nem azon a ponton van mint én. de õ már csak ilyen. szeret a figyelem központjában lenni. de ez így nem jó mert közben meg talán egy-két ember (köztük én) aggódik érte, és lehet, hogy csak feleslegesen. de azért inkább segítek neki, nehogy a végén még télleg történjen valami.
nem tudom mit kellene tenned... talán most hogy elutazott most majd változnak picit a dolgok... vagy jo vagy rossz irányba
Sziasztok! Énis jól vagyok köszönöm kérdéseteket! Élvezem a nyarat, igaz ezt a nagyon meleget már annyira nem.... Na mi ez a szóvicc? Még viccnek is rossz, naa..! De amúgy nem is nagyon figyeltem, hogy mekkora jelentõsége van ezen a fórumon a kihalt szónak, szerintem túl késõn írhattam azt a hozzászólást...
Amúgy mit csináltatok/csináltok a nyáron? Voltatok nyaralni? Nincs is jobb egy kis kikapcsolódásnál a tengerparton...
Én feláldoztam az egész nyaramat a munkának egy gyárban. Erre a nyár pont ideális. Több mint 2 hónap hosszú idõ és engem érdekel, hogy milyen érzés az ott dolgozóknak, és ugyan, még hátra van 1 hónap, és tényleg eléggé szörnyû. Mindenki tiszta stresszes, sápadt, szinte mindenki cigizik oldódásként. Mostanában már én is úgy veszem észre, hogy kezdek rászokni, de tényleg sokat könnyít. :S A család nemrég volt nyaralni Balatonon 4 napra, de én nem mentem, nem nagyon kívánom már a nyaralást, inkább dolgoztam. Számomra mostanában az a megkönnyebbülés, ha munka után, nyugodtan eltölthetem az idõmet otthon, csinálva a tennivalóimat. Ez a helyzet olyannyira fenn áll, hogy már a barátaimmal se találkoztam 1(!) hónapja kb, de õszintén szólva jó nekem így. Sohasem zárkóztam el a szingli élettõl, bár mélyen én is vágynék normális életre, majd talán egyszer, ha már nem leszek fiatal... Mind1, szóval én elmondhatom tényleg, hogy mostanában meghalni sincs idõm. :)
Na az a lényeg, ha jól telik a nyár!De amúgy jó a barátokka lis találkozni néha, nekem is volt egy ilyen idõszakom mikor jobban szerettem egyedül lenni, de aztán tök jó volt, kicsit beszélgetni velük, találkozni! Én még fiatal vagyok, és mégis jó barátokkal lenni, egyzser majd próbáld ki!
Én is fiatal vagyok, 19 éves, de én valahogy sose élvezem a baráti együtt léteket. Ennyi, többet errõl nem is akarok írni, minden ember különbözik, én nagyon. :) Egyedül is el lehet lenni, bár értelme lehet nem sok van. :|
Minden ember más, lehet azért érzed magad sokkal mássabbnak, mert nem találtad meg még a társaságod! Mindennek van értelme, csak találni kell. Egyedüllétben sokat tudsz pihenni, és azzal foglalkozni, ami igazán érdekel.
Én például egyedüllétben csak sg-zni szoktam. :D amennyi szabad idõm van, az mind el is tud menni vele, de nem bánom. Szeretem az sg-t.
Legalább azt csinálod amit szeretsz, meg amit akarsz! Nekem nincs most annyi idõm, hogy azokat a dolgokat csinálhassam amiket szeretek. Na jó, fórumozni is szeretek azért.
Sziasztok! Helyzetjelentést kérek, ki hogy van augusztus derekán?
Egy picit viszketett az ütõerem pár perce, de már nem.
De jó, elkezdõdött az iskola, kezdõdik a (számomra) depis idõszak. Csak legyen vége, és hagy dolgozzak. :(
hmm gondolkodtam rajta de rájöttem az édesanyám nagyon kibukna ha elveszítene!!! amúgy volt olyan idõszak ahol hihetetlenül untam magam és talán már a sok rossz miatt végeztem volna magammal, de aztán mégse tettem meg mert nem az a fajta vok!
Én is ugyanígy vagyok. Ha senki nem ismerne (ami lehetetlen), akkor gondolkodás nélkül még most is...
mérges lenne és megverne...??? :) ha megtettem volna, magam miatt tettem volna... nem nagyon érdekelt volna mit gondolnak... elgondolkozhattak volna a dolgokon... nagyrészt két embernek (meg még volt pár akik húzták halasztották a dolgot...) két hétig nem voltam itthon gyakorlatilag... nem találkoztam anyámékal, cimbinek köszönhetek sokmindent, majd vettem egy nagy levegõt, kockáztattam... találtam egy rendes lányt, amenyit lehet velevagyok, melette teljesen más ember vagyok (pontosabban melette embernek érzem magam) a paranoia ugyanúgy részem... talán idõvel majd elmúlik, részben rajtam, de nagyrészt rajta múlnak a dolgok...
nem az hanem annyira kibukna h valszeg utánam jönne ez hosszú h milrt tenné meg..., rengeteget szenvednének a családtagjaim! úgyhogy ezek miatt nem tenném meg...
valahol azt olvastam, hogy figyelmeztetõ jel az, hogy az ember túl sokat foglalkozik a halál meg az öngyilkosság gondolatával. és én ezt észrevettem magamon. túlságosan is sokat gondolok rá (olyan napi rendszerességgel). pedig én nem akarok öngyilkos lenni. nem hiszem, hogy megtenném. csak gondolataim közt létezik, ábrándozok róla. most akkor aggódnom kellene, hogy lehet egyszer bekattanok, és tényleg megteszem? én nem akarom megtenni. nem mondom, kifejezetten szarul szoktam lenni olykor, gyakran spontán lehangolódom, és eléggé nem vagyok megelégedve magammal. de nem szeretnék öngyilkosságot elkövetni. kéne valamit tennem, vagy ez így tök normális? mi lesz, ha egyszer tényleg odajutok?
Én már 1 éve így élek, de nem fogok soha sem öngyilkos lenni.