ha megtettem volna, magam miatt tettem volna... nem nagyon érdekelt volna mit gondolnak... elgondolkozhattak volna a dolgokon...
nagyrészt két embernek (meg még volt pár akik húzták halasztották a dolgot...)
két hétig nem voltam itthon gyakorlatilag... nem találkoztam anyámékal, cimbinek köszönhetek sokmindent, majd vettem egy nagy levegõt, kockáztattam... találtam egy rendes lányt, amenyit lehet velevagyok, melette teljesen más ember vagyok (pontosabban melette embernek érzem magam)
a paranoia ugyanúgy részem... talán idõvel majd elmúlik, részben rajtam, de nagyrészt rajta múlnak a dolgok...