hali. hát van akinek ekkora törést jelent. vagyis van akinek egy szerelmi tragédia már majdnem = lesz a világvágável. pl volt egy ismerõsöm akinek volt egy szerelme. és miután a pasi szakított vele, a csaj öngyilkos lett. persze kérdéses h emiatt-e. de valószínûleg igen. véleményem szerint egy pasi, vagy egy lány miatt nem szabad hülyeséget csinálni. elõbb-utóbb jön mindig valaki. szóval emiatt butaság lenne. persze ez csak az véleményem...
én ezt nagyon jól tudom, de a srácnak ez nem szerelmi tragédia volt, hiszen nem is volt vele együtt, csak plátói módon csodálta...
"És mikor rájöttem, hogy az életbe nem érek el hozzá, akkor egy világ tört bennem össze. Persze, naivitás a köbön." Nem tudom, meddig olvastad a kommentem, de írtam, hogy még kis naiv hülyegyerek voltam:) Szó szerint.
Voltál? Tehát akkor ez a sztori sem mai keletû. A véleményem még mindig tartom. Szóval más miatt hülyeséget csinálni nem szabad. És nem mellesleg senki sem pótolhatatlan. Úgyhogy hajrá!
Sziasztok. nekem is ilyen gondom lenne ami az öngyilkossággal kapcsolatos..ahj sírhatnékom van
örülök bazdmeg ,h viccesnek találod de amikor az ember által legjobban szeretett lányok közül az egyik másodjára kísérel meg öngyilkosságot én nemvagyok vicces kedvemben.
Ugyanmár! Öngyilkosok? Basszus, annyi jó dolog van az életben...ma épp ettem egy jó vacsorát...de ha meghalnék soha többé nem ennék semmit...
Komolyan..oké vannak nagy tragédiák az ember életében amit nehéz elviselni...de vannak jó dolgok is!
Nagy lófaszt hiszem el, hogy valakinek nincs! Egy film ,egy zene egy könyv egy jó kaja is feldobhatja az ember napját...vagy ha nem, inkább basszon be mint az albán szamár...
Öngyilkosság...ha tudnám hogy a hetedik mennyországba jutok és szûz lányok várnak más lenne a helyzet...de hát nem tudjuk, senki nem tudja mi lesz azután! Valószínûleg semmi! A halál után semmi nem lesz, ez 100%!
Viszont ha nem hal meg az ember mind jóra fordulhat... szívtam már én is eleget...mégis eszembe se jutott hogy mély depresszióba essek...keresni kell mindig valamit ami miatt érdemes élni!
nagyon igazad van...de sajnos én is ezeket szajkózom és nagyon szeretem az illetõt..és rengeteg barátja is van..de a magánélete tényleg romokban ezt bevallom helyette is..de ne legyen öngyilkos mert én azttalán sosem tudnám feldolgozni=(
Mivel tudok ilyenkor neki segíteni? (kérlek segítsetek ebben rajtam, és hátha segíthetünk rajta is)
Nem olyan biztos, hogy semmi nincs utána. De ez végülis felfogás kérdése. Persze, mindig lehet találni olyat, amire ráfogja az ember, hogy hûdejó, márcsak ezért is érdemes élni. Nade miért kell adott esetben áltatni magunkat, hogy van értelme. Az a nagy helyzet, hogy bizony sokaknak tényleg nincs. Én nem tervezem hogy öngyi leszek, de manapság nekem se könnyû az élet hogy finoman fogalmazzak. Tudom, így vannak ezzel sokmillióan, de az engem hol vigasztal? Nem kívánom senkinek se azt az érzést, hogy jópár évig tele van tervekkel, álmokkal, aztán beüt a krach és hirtelen semmivé lesz az egész. Unom már a süketelést, hogy mindenki csak azt szajkózza "reménykedjünk, hátha jobb lesz". Az hát, végülis 50% esélye van, vagy jobb lesz vagy nem...
#668:Mondd neki, hogy nagyob baja sose legyen(már ha tényleg csak magánéleti válságról van szó). Írod, hogy van barátja dögivel, akkor meg segítsetek neki. Lehet hogy elcsépelt duma, de tényleg "Bajban ismerszik meg a jó barát." Ha nagyon durva a helyzet, akkor meg ne szégyelljen orvoshoz fordulni.
Most valóban sokan vagyunk akinek nem könnyû az élete.De én még maradok az élõk sorában és szeretném megvárni azoknak a pusztulását akik mind ezt elõidézték.
Nem tudok én sem olyan nagyon okosat mondani,de annyit biztosan hogy nagyon szeressétek.Ha azt érzi hogy feltételek nélkül szeretik,és mindig mellette álltok hogy segítsetek neki,valószínû jobb belátásra tér.
Áh, látom, errõl is nyitottak topic-ot. Csak annyit írnék, hogy szerintem ebben a világban élni õrültség. Nincs itt semmi, ami megválthatna minket. Se a szereleme, se a jóság, semmi. Nincs értelme semminek. Itt kell hagyni. Utálom ezt a bolygót.
Csak ennyit akartam, bár tudom, úgyse fog érdekelni senkit se.
Teljesen igazad van, viszont az emberi élet mégis egy olyan folyamat amit teljesen más 18 évesen és majd 68 évesen visszanézni. Hiába szar a közötte eltöltött évek, mégis élõlények vagyunk és egyszer van alkalmunk tapintani, érezni, hallani, szagolni, szenvedni, és akár örülni is valaminek. Mivel úgy se tart örökké szerintem nem kell elsietni a dolgot, veszteni úgy sincs mit.
Látom itt mindenki oly könnyen mond véleményt hol ott még a saját ujját se merné megszúrni egy vércukor vizsgálathoz. Én a bal kezem vágtam fel de úgy hogy az mindent vitt. 2006 október elsején. A kezem elsorvad de megmentettek. Egy nõ miatt volt. Aztán jött a nagy szerelem. Minden szép és jó volt 4évig. És közölte hogy õ már nem szerelmes belém. Mondtam erre én hogy oké. Ez várható. Nem is fog a koporsóig szeretni. Egy idõ után az csak szeretet. De a kérdésre hogy le tudná e élni velem az életét azt mondta hogy nem. És most 28 éves vagyok. És amit ezelõtt 4 évvel éreztem, amiért felvágtam az erem, az ehhez képest semmi volt. Úgyhogy ha valaki akar írni valami normális tippet az csak az írjon. De ne valami tudatlan.
Valamelyik nap kurva fáradtan a munkahelyen biorobotolva nekem is az jutott eszembe hogy bazmeg itt baszom a rezet semmi jó dolog nincs csak az idegeskedés meg a fáradság, megéri ez? Mondhatom hogy sok fasszág történt de eddig úgy gondoltam hogy legalább még élek! De sok sikertelen év után az emberben megkérdõjelezõdik az a legalább szócska... Az öngyilkosságról meg az a véleményem hogy egyszer ugyis mindenki megdöglik, minek siettetni. És nem szeretem az aggonizálást meg a fájdalmat meg a brutális dolgokat ami ezzel jár, elég baj hogy amugyis vannak ilyen dolgok az életben, azért ilyen trágyadomb ez a hely...
Nõ miatt faszság szerintem, én is fasornak akartam csapni a kocsit miatta de felesleges, ugyis lesz másik, ne hagyjd hogy elhitessék veled hogy nem vagy jó, ilyenkor a hiba nem az ember készülékében van.
hááát igen;) annó katonaságnál már az elsõ napon a köszöntés után ez a mondat volt legfontosabb: "Embörök! a nõ olyan mint a busz; (korty szünet) mindig gyün másik)"
"Saját öngyilkossági gondolatok, közeli rokonok, barátok halála, beszéljünk róla" szerintem te azóta már halott vagy.... Mást megölésének a gondolatával eljátszani, végigvinni még hagyján, de a saját életeddel?
Öngyilkossághoz keresek társat! Csak az jelentkezzen aki komolyan gondolja! [email protected]
Ezt azért olvasd el, még én írtam és azóta se változott errõl a véleményem, ennél egyértelmûbben meg nem tudom megmagyarázni. A lényeg hogy Faszság !
Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú "miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna" listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna!
Kíváncsi volnék, hogy a sok öngyi Gyöngyi kinőtte már a csukló karcolgatást és a szánalmas gondolkodást? Volt anyósom volt ilyen lelki nyomorék. Szánalmas volt... Pedig családja lakása munkaja megvolt.
"Végzett magával egy 16 éves lány Malajziában, miután az Instagramon közzétett egy szavazást arról, hogy meghaljon vagy sem, és a válaszadók 69 százaléka előbbire voksolt."
Hát ez meg már milyen már.... :/
Elég beteg társadalmunk van. A lány hülye volt, hogy olyan emberek véleményére adott akiket soha az életben nem látott és nem is ismert. A szavazókat akik igennel szavaztak egytől egyig lecsuknám felbujtás, gyilkosságban való részvétel stb miatt. Katasztrófa, hogy hány és hány fiatal, felnőtt ember él ezen a bolygón akik az instagram és a hozzá hasonló oldalak mentén élik az életüket és kialakítanak magukban egy állképet és ezzel együtt becsapják saját magukat is. Tudom, hogy az ilyen oldalak készítőit a jó szándék vezérelte mikor kitalálták, csak a társadalom egy jelentős része egész egyszerűen alkalmatlan rá, hogy megfelelően használja, és a helyén kezelje ezeket az alkalmazásokat.
Azért nem egészen. Kibaszott beteg társadalomban élünk és ehhez nagyban hozzájárulnak a közösségi oldalak, ahol arctalanul és személytelenül közölhetsz bármit, mert az emberek bátrabbnak érzik magukat és olyan dolgokat is megtesznek amit személyesen, szemtől szemben nem mernének megtenni, kimondani. A mostani generációknak meg (sajnos) ez az élet és ez számukra a valóság, holott ez egy kurva nagy hazugság. Csak ugye ezt egy 14 évesnek próbáld elmagyarázni aki ebben a korban pont leszarja, hogy mit mondanak a szüleik, vagy egy nála kétszer idősebb ember. Szomorú....