Õ teljes mértékben kinti cicc, csavargó, rendszeresen verekszik a többi macsekkal. A képen még kifejezetten jó állapotban vannak a fülei, mindig agyon van tépve szegény. Fõleg bagzáskor.
Ismertem ilyen cicát, felugrott és odaült a vállamra, nézelõdött és közben nyávogott. Nagyon aranyos volt. :D
Amúgy a mienknek valami kiscicakori traumája lehet, nagyon félõs volt az elején, mindentõl halálra rémült. (Ebbõl szerencsére szinte teljesen kigyógyult). A dobozoktól, szatyroktól, táskáktól még most is retteg, a nyílt terepet szereti, nem hajlandó belemászni semmibe. Kisgyerekeknél volt pici korában, állítólag azok annyit nyúzták, hogy muszáj volt elvenni tõlük és új gazdit keresni neki. Bár még most is antiszoc egy átlag macsekhoz képest, tényleg sokkal barátságosabb a kezdeti idõkhöz képest. :)
Nekem is van/volt nem bújós-hízelgõs cicám, aztán egy idõ után sokkal bújósabb lett. Nem volt macsekom, amelyik idõvel ne jutott volna el arra a szintre, hogy egybõl az ölembe ugorjon, amint lehetõsége van rá. (Igaz, a fehér dögömnek még ez se kell, ha sikerül elég magas pontot találnia, szimplán csak ráugrik a hátamra...)
Szelíd amúgy, egyáltalán nem vadóc. Sosem harap vagy karmol igazándiból, csak figyelmeztet, puhán... Csak épp nem bújós-hízelgõs fajta. Keveset hajlandó dorombolni, de azért minden nap a kedvünkre tesz néhány perc erejéig. :D Meg látszik rajta, hogy szeret azért minket. Sokat fejlõdött azóta, hogy megkaptuk.
Épp csak mindenféle érintést kerül kínosan, egyedül félkómás állapotában lehet felvenni és simogatni... Olyankor aranyos, amúgy menekül. Tegnap viszont annyira odavolt, hogy még az ölemben is elaludt, egészen meghatódtam. :D
Az én macskámnak (fiú) már az anyja is olyan, hogy csak úgy ok nélkül megkarmolt/harapott mindenkit ahol lakott, azt mondták hogy ha elhozzuk majd itt úgy nevelõdik hogy jófej lesz... Aztán kiskorától kezdve fél évig, harapott, karmolt, de olyan szinten hogy véresre mélyen, fürdetni is lehetetlen volt, levágtam a körmeit de alig bírtam lefogni, így reszelni nem tudtam így a vágott körmeivel ugyan úgy tudott karmolni... Aztán egyszer bekattant nála hogy ivarérett lett kb 7 hónaposan, a szomszédban talált társat hozzá, 3 nap után hazajött, azóta nem karmol, nem harap, ha ki akarom hozni belõle piszkálódással akkor sem, nem érdekli a labda, semmilyen játék, állandóan hízeleg, dorombol, és ha nincs simogatva állandóan nyávog, hátára fekszik a szobában mint egy kutya, és forgolódik és nyirvákol, aztán abbahagyja. Eléggé nagy személyiségfordulása volt szex után.
Idõnként szükség lehet rá, hogy megmutasd, ki az úr a háznál, igen. :P
Na, jó, nyilván nem. Civilizált emberek nem fizikai erõszak alapján állítanak fel erõsorrendet.
De állatoknál tényleg lehet rá szükség. Fõleg hímeknél, ha alfának "képzelik" magukat, akkor egyenesen kötelezõ megverni, mert õ is agresszióval és erõszakkal fogja ezt a tudomásodra hozni. Egy állatnak tudnia KELL, hogy hol a helye, ha emberek közt él. Különben emberre lesz veszélyes, és az nem megengedhetõ. Te miután egyszer megverted, nem fogod többször igazán bántani, meg nem is lesz rá szükség, ha elfogadtattad vele a helyét a rangsorban. Fordítva ez nem igaz, egy elkapatott, agresszív állat mindenkire veszélyes, "gazdáját" beleértve.
amikor kölyökként betévedt az udvarunkba, azt hitte, hogy õ a király. simán bejött a többiekkel, evett, ivott, lefeküdt az ágyra, stb. ha kiraktuk visszajött. pár alkalom után már fújt, harapni akart, mikor ki lett rakva. istenesen elvertem, mert megpróbált megkarmolni.a végén befogadtuk, de még akkor is úgy viselkedett, hogy a rangidõs macskák is rendeljék alá neki magukat. ha rászóltam valamiért, visszamorgott. felmászott valahová, leszedtem, megkarmolt, hogy hogy képzelem én. megfürdettem, mert ki tudja, honnan jött, beoltattam, adtam neki tabit. mindegyiknél közelharcolt. állandóan fel akart menni az asztalra, ak, akármi kaja volt, abból õ akart elõször enni, stb. majd fél évig tartott, hogy szó szerinti veréssel megtanulja, hogy ha az ember rászól, akkor viselkedjen annak megfelelõen. leszokott a harapásról, karmolásról is. egyik macsekomat sem kellett így megverni soha, mint õt. le kellett nyomni marnál és tényleg elpicsázni olyan szinten, hogy már nyekkenni sem mert. azóta tudja a helyét, dorombol, kedveskedik. ha rászólok engedelmesen arrébb megy, soha nem harap, nem karmol. ez lett belõle :) http://kepkezelo.com/images/wfyw4hhlx92zhg4decjh.jpg 9 kg-s óriás :)
érdekes, de nekem anya-lánya majdnem egyforma tigris mintás, mégis teljesen különbözõek. a fekete kandúrom pedig megtanult kedveskedni, dorombolni, sõt, rászokott a hízelgésre amióta meg lett nevelve. pedig nagyon is azt hitte, hogy én tartozok neki hálával, mert megengedte, hogy befogadjam. kiskirály akart volna lenni.
+ 1-2 régi kép, el sem hiszem hogy lassan már 1 éves. :)
"dagi vagyok?:("
Vidd el állatorvoshoz. Én macskámra is néha rájön az 5 perc amikor rohangál le-fel, felugrik a kanapé legmagasabb részére aztán lerohan, sztem ilyenkor valamiért izgatott, amikor jó idõ van akkor sokat szokott kint lenni, esõben viszont bent marad, télen is nagyrészt csak a dolgát végezte kint. :D
Mondjuk azt bírom, hogy esõben látszik rajta, hogy menne ki, ott toporog az ajtónál, amikor kinyitom akkor csak néz ki aztán visszafordul. Szegény, nagyon nem szereti az esõt, még a szemerkélõt se. :D
Tudom, hogy nem macskadoki fórum, de hátha találkoztatok ilyesmivel.
10 éves a macskám, herélt Main Coon keverék. Az utóbbi idõben teljesen bekattant, korábban úgy kellett kikönyörögni a lakásból, hogy legyen egy kicsit a szabadban, most meg egyik napról a másikra ez teljesen megfordult, egész napokat el van valahol. Ha éppen sikerül valahogy bevadászni, akkor rohangál a lakásban mint egy õrült, felugrál minden hova, folyamatosan nyávog, a pupillája meg akkora mint a fejem. Kicsit olyan mint ha komolyan ráállt volna a speedre, de hát ezt kétlem.
Mitõl hülyülhetett meg?
õ hatalmas fajta, de nem vértiszta. a másik 2 macsekegyütt nincs akkora :D