Egyszer, ha a verseimet olvasod, S Hozzád szóló dalaimat dalolod, Jussak akkor én rögtön az eszedbe, S kérlek engedj be egy percre szívedbe.
Ha beengedsz,ígérem soha meg nem bánod. Hozzád mindörökké hû maradok, meglátod. De ha mindez álom marad csak, azt sem bánom, Csak tartson örökké ez a gyönyörûszép álom.
Talán soha nem tudod meg, hogy én mit érzek. S talán érzelmeimet soha meg nem érted. Ha így lesz, kérlek nézz a szíved legmélyére, S hidd el, választ kapsz õszinte érzéseimre.
Ha mégis megtudod valahogyan, S átgondoltad nagyon alaposan, Elutasítasz-e vagy elfogadsz, A te döntésed lesz az, te hoztad.
Ha elfogadsz,ígérem soha meg nem bánod. Ha elutasítasz, odébbállok. Az álmot tovább csak én álmodom, De gyönyörûszép lesz, s így nem bánom.
Más témában én nem írtam még:).Na jó végülis ha jobban belegondolok már a felkérés motivált valamennyire többé kevésbé:).hogy született?Kiírtam magamból a múlt egy darabját:)
De nem muszáj szerelmes verseket írnod..olyan sok más téma van..de persze te érzed.. Ja! Ha nincs motivációd..Hogy született meg a reggeli versed? Ha motiváció nélkül ilyeneket írsz,kiváncsi vagyok a motivációval készültekre..
Milyen volt?..néha néha elmerengek hogy milyen volt...milyen volt együtt önfeledten kémlelni a csillagokat..búkat gondokat félretéve egy közös jövõt álmodni..s csak neked,érted a mosolyodért élni..oly rég volt talán igaz sem volt..hittem benned a mindenem valá..mégis magamra hagyá..nincsen nékem már senkim..s csak most döbbentem rá..még azt is elfeledém milyen volt boldognak lenni..
Vágyam s álmom, hogy Melletted legyek, Hogy minden kívánságod teljesítsem Neked, Hogyha egyszer az életet hátrahagyom, Úgy érezd felébredtél, s vége tért egy álom.
Szeretném a fejem párnádra hajtani, Kezedet fogva álomba merülni, Szeretném ha reggel ugyanígy ébrednénk, S minden napunkat boldogságban együtt töltenénk.
Szeretném a kezed fogni, Szeretném a hajad símogatni, Szeretnék õszintén a szemedbe nézni, S hogy mennyire szeretlek elmondani.
Szeretnélek karomban tartani, Szeretnék Rád csak úgy mosolyogni, Szeretném de nem tehetem, Az érzelmet magamba eltemetem.
Eltemetem mert ha Rád nézek rettegek, Hogy nemet mondasz rettenetesen félek, Így csak csendesen továbbállok, Rád többet nem is pillantok.
Amikor elõször megpillantottalak, Valamit éreztem a gyomromban.. Talán nem szerettem beléd ott,nyomban, De tudtam,hogy nem hétköznapi vagy. Együtt voltunk aznap éjjel, Aztán másnap éjjel,és másnap éjjel.. Hirtelen ráébredtem,hogy szeretlek, De már nem,ez egy reménytelen küzdelem... Valaki bántott téged, És te bezártad a szívedet, Talán egyszer kinyitod,de nem nekem... Õszintén elmondtad nekem, Hogy nem szeretsz engem, És soha nem is leszel a szerelmesem.. Így hát felejts el és én is téged, Egy utolsó üzenet tõlem neked: BASZD MEG!!
Hát magyarul elég gagyi.. a "But not already"-t pedig kijavítanám "But no more"-ra..
When I saw you first, I felt something in my stomach. Maybe I didn't fall in love with you, But I was sure, You are something special. Then we spent that night together, Then another, and another, and another.. Suddenly I realized that I loved you, But not already, it's a hopeless struggle... Someone hurted you inside, And you closed your heart, You don't want to open it, Maybe you will open,but not for me. You were honest, and told me You were not in love with me, And you would never be.. So forget me and I will forget you, And a last message from me to you: FUCK YOU!!! http://www.youtube.com/watch?v=mFCSmsW_2as
Jah nem voltam:D.Ha külsõre top csaj akkor szeretem:D.Ha nem, akkor nem érdekel:D.
Te se voltál még fülig szerelmes csajba, ugye Rundstedt17? :) Ha az ember egyszer érez valamit, ne féljen kimondani, én mondom - mégha csöpörög is a nyáltól :D Én amúgy nem nagyon szoktam verset írni, ez idáig a 2. ami kipattant belõlem.
Köszi, Bogyóka, már ezért megérte megosztani a verset :)! Barátnõmnek sokat köszönhetek, bár ne lenne olyan messze tõlem, minden nap úgy magamhoz ölelném!