Örökké nem lehettél enyém Az édenkert kulcsát elvesztém Éj adhat testet álmomnak Áldozatban születtem Vágyaidban ébredtem Minden bûnöm ismered
Fogd a kezem, szállj velem Bûbájom megpecsételem Csak egy igaz kis csók és meghalsz A napok, az évek csak teltek Felszáradt könnyeid emlékek Rabbá tett kínzó vágyam
(2x) Enyém nem vagy El nem hagylak Nem érezlek Vér ül elmémen Oly távol vagy De akarlak Lelkünk immár közös máglyán ég
Jól emlékszem még, mit tettünk Látod, mily' szörnyekké lettünk? Nem is emlékszünk, éltünk-e egykor Holt nap szülte szerelmünket Felszáradt könnyeid emlékek Rabbá tett kínzó vágyam
(2x) Enyém nem vagy El nem hagylak Nem érezlek Vér ül elmémen Oly távol vagy De akarlak Lelkünk immár közös máglyán ég
Két világ szülötte Vér által kötve él hát elveszve Gyilkos ösztön támad bennünk Szenvednünk kell titkos áldásban Holt nap szülte szerelmünket Felszáradt könnyeid emlékek Rabbá tett kínzó vágyam
(2x) Enyém nem vagy El nem hagylak Nem érezlek Vér ül elmémen Oly távol vagy De akarlak Lelkünk immár közös máglyán ég
Két világ szülötte Vér által kötve él hát elveszve Gyilkos ösztön támad bennünk Szenvednünk kell titkos áldásban
Nyár vége közeledett mikor rájöttem, hogy vannak még önzetlenek kit szerethetek, Adtam egy csókot és kaptam, a postaládák mellet szívemet bele dobtam, mint egy levelet. Az egész történet szememben lepergett boldog lettem, olyanok voltunk, mint a gyerekek, Azt a pillanatot magamba véstem, emlékezni fogok és kérlek Te se feledd.
Fogtuk egymás kezét, kimondatlan esküt tettünk, hogy egymást el nem engedjük, Terveztünk, felfedtük egymás érzelmeit, mint új emberek egymásnak egymás emlékeit. Szerettünk a levegõ elkezdett szikrázni és mondtuk egymásnak, hogy nehéz volt itt várni. Oly tökéletesnek ígérkezett, hogy el sem hittük: megtaláltuk azt aki keresett.
Hirtelen változások jöttek "szeret, nem szeret" egy érzés ami élve eltemet, Gátakat emeltünk pedig oly egyszerû lett volna minden, hogy ilyen már több nincsen. Hiába mondtam: szeretlek kincsem, választ nem kaptam... csak "jó lesz majd minden" Lélekmarcangoló folytatás következett s az ördög az angyallal szövetkezett.
Hittem benned, hittem az egészben... a remény hal meg utoljára? Nem egészen... Fájdalmas búcsúval tovább kell állnunk és bízni, hogy valahol egymásra találunk. Egy folyó két partján könnyes szemmel állunk, de nem teszünk mást csak várunk s várunk. S, ha majd kiszárad a folyó könnyedén át sétálunk, nem értjük majd miért vártunk.
Míg azon töprengünk, hogy hónapokig mit láttunk, egymás mellett simán elsétálunk, Elfeledjük, kik voltunk, mi volt közös célunk s egymásra, mint két idegen úgy nézünk. Visszhangja se lesz a szónak, hogy "szeretlek" az emberek ilyenek... gyorsan felednek. Kívánom, hogy a következõ jobb legyen majd mi nálunk, de gondoljunk egymásra, ha a tûznél is fázunk.
Elengedlek, menj utadra egy darabig még nézlek s majd eltaposok mindent mit érzek, Soha nem feledlek, ha kék szemedbe nézek, felidézem az egyszer rég múlt szépet. Vissza nem jövök már s kérlek ne is várj, mert nincs más elõttem csak üres sivár táj, Melyen elindulok, könnyeim utamon elégnek, minden állomásnál egy emléket ki tépek.
hidd el sajnos nem mindig találnak rá az emberre. :-(
Nem tudom hogyan is kezdjem, Olyan zavaros minden érzelmem, Szeretlek! De nem lehetek Veled, Bármit teszek, nem lehetek melletted.
Fognám kezed, ha tehetném, Életem már csak Veled élném, Megkérném kezed, de nem tudom, Így marad nekem a magányom.
Nekem Te vagy a Feleségem, Nekem Te vagy a mindenem, De mi együtt mégsem lehetünk, Külön kell, hogy éljük életünk.
Kéz a kézben, szívünk együtt egymásért dobog, Ha együtt vagyunk, a világ körülöttünk forog, De a körülmények mindig ellenünk dolgoznak, Hogy együtt legyünk ebben megakadályoznak.
Engem szüleid rettenetesen gyûlölnek, Ha velem vagy nyugalmukból kitörnek, Téged büntetnek, mert engem szeretsz, Válaszút elé állítanak, s akár el is mehetsz.
Téged meg bátyám nem kedvel, Hogy ne legyek veled azon érvel, Ha rá nem hallgatok s Veled vagyok, Hozzá normálisan egy szóval se szólhatok.
Ha találkozni akarunk valami közbejön, A véletlen minden alkalommal beköszön, Amit elterveztünk azt általában felejthetjük, Terveink megvalósítását gyorsan elvethetjük.
Az életem úgy alakult, hogy nincs pénzem, Hogy nélkülöznöd kelljen nem nézhetem, Elhiszem, hogy pénzed nekem szívesen adod, De ezzel a lehetõséggel élni nem akarok jól tudod.
Te nem tudod milyen csak kenyéren élni, S valami kis dolgot ne tudjunk megvenni, Nem tudhatod milyen nélkülözve élni, S a melegrõl csak nagyon mélyen álmodozni.
Te Budapesten élnéd vígan az életed, Ezt a nyüzsgést mi itt van ezt szereted, De én a vidéket részesítem elõnyben, S tudod is hogy most muszáj lemennem.
De agyunk egy húron pendül, Hiányunk van a másik nélkül, Rengeteg szép pillanatot azért megéltünk, De háborúban is volt sajnos elég sok részünk.
De tudnod kell kedves Szerelmem, Mindörökre Tied lesz az én szívem, Én már mást soha nem tudok szeretni, Más nõre soha nem fogok ránézni.
Nekem Te vagy az egyetlen igaz feleségem, De most elenged megvénült beteg kezem, Ebben a helyzetben szemedbe nem nézhetek, Hogy szebb jövõd legyen így most elengedlek.
De ha tudok valamit segíteni Neked, Csak megkeresel, s az életem a Tied, Amit lehet mindent megteszek Érted, Csak legyen jó s boldog a Te Életed.
Most könnyes szemmel elbúcsúzom, De hûséget így is egy életre fogadom, Mindig szeretni foglak Egyetlen Szerelmem, Elengedlek, mert jövõdet így megmentem.
Szeretlek!
Mint zúgó gyorsvonat, vágtat az élet, Néha szertelen kedvében elragad téged, S formátlanná olvad az õszi táj...
De ne feledd:
Bármerre sodor a vak remény, Bárhogy érzed, szíved tévútra tér, Bármikor borítson ködbe a magány; Nem kell, hogy félj:
Mindig lesz, ki rádtalál.
Hogyan találjuk meg egymást?
Minden jó szakács tudja, hogy a húst nem elég megfelelõ módon irdalni, azt - konyhanyelven szólva - a viszcerális zsírtól (mely közvetlenül az izomzat alatt növekszik) is meg kell tisztítani: így kaphatunk igazán fogunkra való falatot.
Alkarodat - ha jól gondolom - éppen ezért futtatnám meg forró szûz olívaolaj gyöngyözõ habjain, s talán - bár ebben nem vagyok egészen bizonyos - ajkad nyers húsát - tengeri só nemes kristályaiba forgatva - ezért sütném fokhagymagerezdekkel egybe, számomra legkedvesebb testrészedet, kecses ujjaidat, mellyel annyiszor intettél csendre, szívverésem ütemére gyújtanám cukormázba bújtatott édes lángra.
Minden igazi szakács érzi, s tudja, hogy a páratlan éjszakák nyúlós testisége helyett a valódi eggyé válás okozhat csak igazi gyönyört.
A piócás ember
Itt már csak õ segíthet, a piócás ember, Mert ami itt zajlik, publikusnak lenni nem mer. Sötét szobámban, néha megnyílok, s megpróbálom lezárni, De nem létezõ szívem fájdalmát nem bírom megállni.
Piócás ember! Kérlek, keresd meg szívem! S tégy rá öt állatkát, míg semmi gondja sincsen! Szívjanak ki belõle minden fájdalmat, bús érzelmet, Mert szív nélkül élni oly soká nem lehet!
Ha végeztek, köszönd meg oly nagy kegyességüket, S mondd meg: nagyon köszönöm segítségüket. Vérzõ szívem ez után lila kendõbe csomagolva Sorsom irányítójának kezébe add oda!
Õ tudni fogja, mikor lesz gyógyult, képes újra érezni, S akkor egy éjszaka helyére vissza fogja helyezni. Piócás ember! Kérlek, tedd meg mindezt értem, Így megmenekülhet szívem, és nem lesz veszélyben létem!
Nincs Szó
Szertelen szív, égi láz, Megborzongsz, ha rátalálsz; Õrült játék, hasztalan.
Folytó könnyek, édes kín, Köddé olvad minden szín; A nézõtér itt hangtalan.
Néha persze célhoz érsz, De onnan úgyis visszatérsz: A remény mindig arctalan...
Egy némelyik vers tényleg "csodálatos". Nem tudom megjósolni, hogy az elkövetkezendõkben, mikor lesz érettségi tétel?
Este van, este van, Ki ki meleg ágyban, Feketén bólogat az Anyád *******
Zúg az apád *****, Nekimegy anyádnak, S közös erõvel Gyereket csinálnak.
Mondjuk nem kifejezetten szerelmes témájú feldolgozás ez, de nagybátyámat ezért rúgták ki a Pannónia 4-es általános iskolából vagy 45 évvel ezelõtt, de elõtte ezt így el kellett mondania az igazgatónak.
de rég járt erre az Orsi:(
jo sok verset irtatok
Romhányi József:Marhalevél
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába, minden vad bikának legvadabbikába. Vonzalmát megírta egy marhalevélben nagyjából ekképpen: - Hatalmas Barom! Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom. Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbõgni restell, így adjam tudtára, Mester! Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét, tudja, hogy nem minden a napi tejtermék. Amíg szorgalmasan duzzasztom tõgyemet, gondolatom egyre Ön körül õgyeleg. Muú! Minden bikák közt legelõkelõbb! Midõn megláttam a legelõ elõtt, elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett felsálamban, s úgy éreztem, kéj oson keresztül a rostélyoson. Muú, hogy forrt a vér szívembe, hogy tódult a bélszínembe! Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap, megrázza majd egész pörköltnekvalómat. Ám míg Önrõl ábrándozom kérõdzve, vad féltés öl a szívemig férkõzve, és átjárja ó mind a kín velõscsontom, mócsingjaim. Már bánom e merész vágyat, hisz Ön büszke tenyészállat, csupa gõg, mely után az egész tehéncsorda bõg. De ne féljen Bikaságod! Ha nem szeret, félreállok. Nem fog látni levert búsnak, mert beállok leveshúsnak. Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet és megszánja az Önért égõ tehenet, Válaszoljon hamar rája, Üdvözli Önt a marhája.
Ím a levél. Ráírva a kelte. Az úton a posta elõtt le is pecsételte. De a postáskisasszony nem vette fel...
nem veszed a poént pedig ti se vagytok komolyabbak... az ember a barátnõjénrk irogasson verset ne 1 fórumra, ahol a sok magamfajta érzéketlen paraszt bejöhet rendet bontani:D amugy a válasz gombra véletlenül kattantam bocsi:D
Szerelmem leáldozott Férfiasságom feltámadott Nem kell szerelem Hagyjatok élni Nem kell, hogy bõgjünk Ki akarok férni E tönkrevágott világból A szerelem ártó, idényjellegû Az élet ennél többrétû A szív elvan, csukott ajtók Mögött vígan borozgat Míg az asztal alá hajolva Sebeket nyalogat Nem érzem szívemet De nem is kell érzés Így legalább eláll Végre a vérzés Haljon a mai nap, éljen a ma Ne is gondolj soha a tegnapra Vége van, ennyi volt, elég a múltból Kelj fel, tüzes lélek, hûvös hamvadból Égesd fel ezt a büdös világot Kreálj belõle bûzös valóságot Feledd el a valaha volt régi szép jóságot
Radnóti Miklós: Tétova Óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgõ s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kõben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos és mozdul fejem fölött s zizzenve röppenõ kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belõlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszu volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a terítõn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még idõm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúznóva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal.
Az egyik kedvencem szerelmes versek közül.
Figyuzz, írd be, ok... De ne Joepherry szép versére válaszként...
Nagyon szép verseket írtok, nagyon tetszenek. Találtam egy oldalt ahova fel lehet tölteni verseket, szerintem nektek is érdemes lenne én is töltöttem fel és meg is jelent az oldalon. Itt találjátok a verseket: szerelmes versek Itt pedig ti is fel tudjátok tölteni: küldd el szerelmes versed
Szakadék mélyérõl szemlélem önmagam Ajkam néma, a világ hangtalan A csend orvul ejtett rabul.
Sziklabörtönömben ízek, színek, szagok Megfakulnak, anyagtalan álomlény vagyok Kinek messze még a pirkadat.
Felettem angyalt formál a holdsugár Karom nyújtom, pedig árnyalak csupán...
megszültél és gyilkosommá váltál hogy védekezni tudjak, arra nem vártál elhagytál, a szívem törted össze, pedig hûséget fogadtál nekem örökre szívem köré tövis koszorút fontál megvártad hogy beledobbanjon, majd ott hagytál nem emlékként õrizted köldök zsínorom, hanem mint bitó kötelet hogy megfolytson mûvészetté faragtál majd felgyújtottál darab kõböl szobrot formáltál, majd porrá zúztál hitet adtál s megtagadtál vértet adtál s tõrként belém szúrtál lendülõ pallosként sújtottál tarkómra égnek emeltél, s taszítottál padlóra fájdalom könnyeimet meggúnyoltad a sorsomat elvágtad pedig csak élniakarás volt bennem sajnálom hogy szerelemnek születtem súlyos rögöket dobáltál rám, virág nem volt temetésemen még a harang sem kondult csak elkapartál-otthonom sekély sírhant egyre szélesedõ vértócsámban fürdesz boldogan még koplyafát sem kaptam azt akarod felejtsem el magam és felejtsen mindenki hihetnél bennem, de te el akarsz törölni törött szárnyaimat levágtad, nehogy begyógyúljon, nehpgy szárnyalhassak megöltél,GYILKOSSÁ VÁLTÁL, kiírtottál mindent, mi engem táplál felém sem nézel, le sem köpöd a síromat fájdalmas emlékként örzöm kínomat majd abból kifaragom fejfámat ha véletlenûl erre jársz akkor lássad hogy mit tettél, hogy mivel végeztél hogy kínoztál is, nem csak megöltél mit megöltél, kivégeztél. utolsó kívánság? szerinted baromság. utolsó szó joga nem volt enyém soha némán csendben kellett meghalnom, romok alatt-valamikor ez volt az én világom
és az a szerencsétlen: bárhová kap, nem talál mást csak a darbjaimat keservesen próbálja könnyeivel ragasztani s a porból ismét az égbe magasztalni. szerencsétlen hülye, tudja hogy lehetetlen megmenteni halálba torkollott életem. véres, könnyes verejték patakzik belõle, szedegeti darabjaimat, s csak azt mormolja: "megölte...
Na írj jobbat egy jobbat :)
Annyira szertem az ilyen embereket hogy más munkáját úgy letudják szólni :D
Sétálok az úton, szótlanul, egyedül Egy név van, melyre lelkem megrendül. Tudom, nem jó ez így, s tovább nem mehet, Mert ami történik, felemészti lelkemet
Valamit bennem lángra gyújtott újra, S szívemnek akkor nem volt oka búra. Sütött a nap, az ég ragyogott A két lélek akkor egymásért lobogott.
Késõbb jött az éjjel, a rideg, komor S én rájöttem: én voltam botor. A sok-sok csalódás mindig csak bánatot szült Egy gondolat volt, mely lelkemben felmerült:
Tudtam: még ha fáj is, de lépnem kell Mert ezt a terhet lelkem nem viseli el. Eldöntöttem hát, hogy is lesz tovább: Ennek jövõje nem lesz, lépnem kell, tovább…
számomra a pillangó, csillagok, vihar, vér, mind a szerelem jelképe. de a legfõbb jelkép maga a Hold, ami akasztásra kerül...
de fölöslegesen magyarázom, hogy ha benned nem ezek a szimbólumok élnek; a versek mindenkinek mást jelentenek/jelenthetnek...de persze ezt is fölöslegesen magyarázom, úgy is tudja mindenki (:
e vers maga tetszett, bár én nem így tördeltem volna. viszont nekem nem jött le ez mért szerelmes vers. nem találtam meg a Szerelmed jelképét, metaforáját s egyéb irodalmi eszközök útján. talán #1535-ös hszben linkelt topikba illene jobban. de tényleg tetszik az érzelem ábrázolása.
Akasztják a Holdat
*
Mily rideg, kék, a testemben szétárad, mély, mélyre fúr, s onnan hörög, üvölt; akasztják, akasztják a Holdat!
*
Lepkék szárnya tegnap még mezõk felett repes, tûzõ nap marja fel a könnyeket vészes viharok után, Óh s a pusztulás, medrükbõl kiszakadt csillagok a földön rothadnak: akasztják, akasztják a Holdat!
*
Nyugtassa vérem a fájdalmad, megadom mit szemed kíván; s mit kezed érint már tüske, halott, s ahogy egyre telnek a napok egyre közelebb az akasztás, akasztás ma akasztják a holnapot.
***
Nemazért, de tényleg elmondani nem tudom, mennyit jelent ez nekem:)... életem elsõ verse, és vagy egy órát azon agyaltam, fel tegyem-e... Cím majd lesz:)
gratulálok nagyon szép vers. tetszik ahogy az érzelmeket végigviszed a versen. igazi vers viszont akkor lesz véleményem szerint ha címet is adsz neki. s ne félj adni neki, mert nagyon szép. s annak is örülök, hogy tovább tudtál lépni. gratulálok még egyszer.
Sétálok az úton, szótlanul, egyedül Egy név van, melyre lelkem megrendül. Tudom, nem jó ez így, s tovább nem mehet, Mert ami történik, felemészti lelkemet
Valamit bennem lángra gyújtott újra, S szívemnek akkor nem volt oka búra. Sütött a nap, az ég ragyogott A két lélek akkor egymásért lobogott.
Késõbb jött az éjjel, a rideg, komor S én rájöttem: én voltam botor. A sok-sok csalódás mindig csak bánatot szült Egy gondolat volt, mely lelkemben felmerült:
Tudtam: még ha fáj is, de lépnem kell Mert ezt a terhet lelkem nem viseli el. Eldöntöttem hát, hogy is lesz tovább: Ennek jövõje nem lesz, lépnem kell, tovább…
Napról napra, arra ébredtem fel, Hogy valami belülrõl emészt el. Nem bírom tovább, majd meg halok, Mert te vagy az, akire minden nap gondolok. Nem tudom, hogy mit teszek és mi lesz velem, De tudnod kell mit érzek így hát megteszem. Bocsánatodért esedezem, reménykedem Van még részed mi engem szeret Elmondtam hát mindent mi bennem égett, Remélem újra lobban benned is mi régen élt. Úgy érzem jó úton járok szíved felé Tudom nehéz lesz de állok e kihívás elé. Mert ha tudom azt, hogy boldog vagy velem, Ennél szebb és több nme is kell nekem. Szeretlek édesem
Egy lányról álmodtam De nem csak álmomban. Egy mezõn állt, csak állt szótlan. Arca tiszta, keze szép, ruhája, mint a rét. Virágok voltak rajta rózsaszín, barna, piros s kék. Haja nem volt más, mint a vízesés. Olyan ismerõs vagy! – mondom én. Hát persze. Együtt voltunk, nem is rég. Kinyújtja kezét, hozzám ér…
Így ébredek éjjelek éjjelén. Azt képzelve, Õ hajol fölém. Csak álom volt csupán, talán Egyszer valóság lesz, s Álom lesz az életem, álom Babám…"
"Egy ember van kit sosem feledünk, kiért mindig epedünk. S ha mással is voltunk ,csak Õ-reá gondolunk. Reméljük, egyszer még találkozunk!"
Soha nem bántam meg semmit, amit tettem, Csak azt az egyet, hogy engedtem, hogy elmenj. Nem harcoltam érted, nem tettem meg mindent, Eleged lett, elmentél, S én engedtelek...
Túl késõ, hogy elmondjam, mi az ami fáj, ami bánt? Túl késõ, hogy megkérdezzem, mi lenne, ha folytatnánk?
Túl késõ!Nem kérdezek, nem is várok feleletet, Nem teszem meg, csendben leszek, nem akarom ,hogy újra szenvedj!
Hiányzol minden nap, minden percben, Hiányzik, hogy nem ölelsz már engem. Hiányzik a mosolyod, a szemed, A legjobban az, hogy melletted legyek.
Ennyi volt az, ami nekünk járt, Nem lesz soha folytatás már. Kétfelé visz az utunk, Talán egyszer újra találkozunk..
áhhh rímek fránya dolgok, az ember nem lesz tõle boldog, sõtt csak inkább szomorú, hisz mit hoz az csak mélabú!
nem szeretem a rímeket, boldogságot nem ad már nekem, csak a gyászom erõsíti, s az új szerelmet feledteti.
nem szeretem a szerelmet sem, hisz az volt s az a szenvedésem, életem már szerelem nélkül szeretném élni, életem szeretném megint reménytelenül feledni.
Szeretnék mindent jóvá tenni Veled a világba vakon menni Bejárni veled az egész földet megmutatni mindenkinek e szeretett hölgyet
Csalódtál már sokszor bennem tudom mit kell másképp tennem nem akarok mást, csak téged hgy elveszítlek attól félek
Édes tücsköm hidj nekem s életed kérlek töltsd velem nem fogsz többé csalódni hidd el mit mondok, valódi
Telnek a percek múlnak a napok de oly lassan míg tõled távol vagyok nem bírom egy percig sem nélküled ilyenkor az életem rémület.
Szeretnélek most is megcsókolni s ami jót nem tettem meg bepótolni szagcsizni mindig illatas hajacskád érezni édes szád zamatát
várom már hogy találkozzunk hogy kibékülten barátkozzunk ez a veszekedés csak ártalom nem kell nekünmnk fájdalom
ha hiszel még nekem fogd meg kezem ha bízol még bennem mondd hogy szeretsz.
Sziasztok! Új vagyok még és itt van egy nagyon kedves barátnõm akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani h van nekem. Igyanis a szeretet ünnepe van.:D Ja és végre sikerült bejelentkeznem baba!!!
akkor engedd meg hogy ide válaszoljak wiw helyett,,nem értettem a kirohanásod .de mint írtam semmi gond,De ugyhittem azt megbeszéltük hogy a barátság az megmarad,de látom azt nem szeretnéd!
Én visszakérdeznék, hogy akkor kezd szerelmes lenni belém? Így elkerülheted a félreértéseket..Nem reménykedsz feleslegesen..stb.. Tudod van olyan, hogy egyszerûen nem jön össze és kész..nem tudsz ellene mit tenni..ez nem a te hibád.. nem is az övé..ez csak úgy van.. Vagy adj még idõt neki..Ha nem bánod és van idõd..Kérdezted már tõle hogy szerinte szerelmes lesz-e beléd valaha? Amúgy nálam állítólag az volt a baj, hogy túl hamar letámadtam az érzéseimmel..végülis az sem jó ha ezzel nyaggatod egyfolytában..
Szia! Durván két hónapja ugyanebben a cipõben jártam..Sztem két dolgot tehetsz.. 1.Elfogadod hogy nem szeret,megelégszel ennyivel és várod hogy becsapjon a villám nála is..(ami ha eddig nem történt meg sztem ezután sem fog..) 2.Otthagyod a picsába..Egy-két hónap és kihevered..talán kicsit több.. De ez csak az én véleményem.Én az utóbbit tettem, mert elegem lett a várakozásból.(bár én csak két hónapig bírtam, nem voltam olyan kitartó, mint te..)
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot..., Légy eszelõsen boldog, vagy legalább légy nyitott rá..." ez egy idézet a Ha eljön Joe Black címû filmbõl..Ha ezt érzed, talán még érdemes várni..
Egy barátnõm is hasonló cipõben jár,csak ott a lány nem szerelmes, a fiú meg igen..De õk tök jól elvannak.. Igazándiból talán olyan embereket kellene megkérdezned, akik ott élnek a környezetedben és jobban belelátnak a dolgokba.. A végsõ döntést neked kell meghoznod!!!A te életed!!Te tudod hogy megéri-e ez neked!!!
Informatika és tudomány
