Hogy kellenek a szombat reggelek, hol csigatelve szívem és a szám, hol kávé brummog, hogyha felkelek helyettem is, ha nyelvem lomha tán. Hogy kellene a harsány napsütés, csíkos terasz egy portugál hotelben, ropogtatnánk a cukornádat és szájon csókolnálak a fotelben, a szádnak boldog pékillata lenne, és pékfiúcskák sürögnének benne, épp rollniznának valami csudát, s mint kakaó a kakaós csigában, úgy forogna a boldog csönd a szánkban, csak lusta nyelvünk járná át meg át.
Gyönyörû kék szemét nem feledem, Érintésére kínzóan emlékszem, Hagyj szívem feledni, Lelkem nem hagy pihenni.
Szeretném a múltat feledni, A sok szépre nem emlékezni, Mert így a reményt nem látom, S az új szerelmet elfutni hagyom.
Ohh Istenek! Kérlek Titeket, Vegyétek el tõlem az emlékezetet, Vegyétek el az egész múltam, Engedjétek hagy feledjem agyam.
Mert e szerelmet nem tudom túlélni, S a sírba így mellé fogok feküdni, Nem tudok józanul gondolkodni, Nélküle nem tudok létezni.
Szeretnék mindent feledni, Szeretnék új életet kezdeni, De a tudatom Õt el nem engedi, Nem tudom Õt elengedni.
Tudom békében kellene hagynom, Hogy végre nyugalomban nyugodjon, De meghasadt lelkem kiált felé, S szívem feküdne le oda mellé.
E test s szellem nem teljes nélküle, S mindenre képes volt Mellette, De így magában csak egy porszem, Mely nem képes semmire sem.
Ha el tudná Õt feledni, Talán még tudna élni, De halála összetört, Kínzón meggyötört.
Szeretnék mellette feküdni, S a föld alatt melegíteni, Szeretném kezét fogni, S a rideg koporsóban átölelni.
Nem szeretném egyedül hagyni, S nem szeretnék egyedül maradni, Istenek kérlek Titeket, Csak Hozzá vigyetek!
hmmmm én most nem így érzek, s ezért kérlek ne haragudj. most csak egyedül szeretnék lenni. nem akarok senkivel beszélni. most irritálnak a hangok. ekkolákko!
nem gond a tékelés! nem kell másoknak átvenni a problémám! szabad országban élünk gyedül, s szabad akaratunk van! mindenki azt csinál mit csak szeretne. én pl.: csak mannék a messzeségbe még csak össze nem esek, vagy leülnék a tiszapartra s nézném s hallgatnám a folyó suttogó szavát s tovatûnõ habjait. ehelyet itt ülök, s 'dolgozom'. szép!
én most nem tudok írni szerelmeteset, mert most halt meg a Barátnõm! most csak egy nagy üresség lakik bennem. nem tudom mit is akarok, mért is akarom, meg hogy minek élek. kemény valóságot már nem szeretem, csak az álomvilág kellene nekem, hol nincs halál s nincs semmi gond. bocs emberek ma ennyi!
ekkolákko!
Ekkolákko!
sajnálom de nem mehetek, mert e földbe gyökerezek, elrepülnék ha tehetném, de a földet elhagyni nem merném.
nem mehetek, mert félek, s már ha szétnézek is remegek, csak itt szeretnék maradni, s csak itt egyedül meghalni.
Hello mindenki. Még nem ismertek. Én is szeretek írogatni, legalábbis próbálkozom vele. Egy- két ismerõsöm unszolására szeretném majd egynéhány versem megosztani veletek. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Kezdésnek itt van ez:
Mikor úgy érzem magányos vagyok, Mikor már majdnem meghalok, Mikor fekete minden, elpusztul a világ, S elpusztul minden, el élõlény, el minden virág. S nem értem, miért kell még élnem, Érzem, nyugovóra kell térnem… de örökre Életem minden napja szakad szét körökre, Körökre mely megfojt, és esnék össze hörögve, Mikor nekem már csak fekete-fehér a világ: Nem látom a színeket, se fehéret, se lilát. Mikor a lét nekem már megszûnne létezni, Akkor kezdem õt, a Kedvesem Érezni. Mikor úgy érzem, magányos vagyok, Teljesen magamba fordulok, Nem érdekel attól kezdve már semmi, Jöhet a halál, itt nincs már mit tenni.
Ezt gondolom én, de itt jön a fordulat: Valaki megszorít, visszaránt, megfogja markomat, Felszabadul minden érzés, szerelem, harag, indulat; S megtölt életkedvvel, az élet felé noszogat. Ez az én Kedvesem, Õ az én angyalom: Belõle jön minden szívembe, a szerelmes dallamom. Új múzsám immár Õ lett, aki mennyei, mégis oly egyszerû: Nélküle egy csótány vagyok, egy félkarú, együgyû. Eddig önellátó voltam, úgymond nagykorú, Hogy mégis mennyire szükségem van rá, ez hol mesébe illõ, hol szomorú. Mert nincs már élet nélküle, mellette minden olyan jó: Az vagyok, aki akarok lenni, õ segít. Ez megnyugtató. Mellette hõs vagyok, egy legendás egyén: Ha elhagy nem marad más csak egy hatalmas lyuk a szétmarcangolt szívem helyén.
Hát ennyi, ha elnyerte tetszéseteket szívesen felteszek egy kettõt még a párszázból
Ez most jutott eszembe nem bizti hogy Egyszer mikor arra jártam Az éjszakában egy képet láttam. Te voltál az kedvesem és tudom Még mindig szeretsz. De még sem vagy velem mert szived másnak ver. És nem tudom miért csak azt tudom hogy nagyon hiányzol én nekem.
Hát enyi
Szerintem biztos jó.... És köszi sztem is jó lett..... Még gondolkodom verseken hátha eszembe jut vmi és akkor majd irok még...
Ez nagyon gyönyörû,nagyon ügyes vagy.Én most gereblyéztem füvet kinn udvaron,s egy ilyen leíró költeményen gondolkodom,valahogy ilyen lesz: ...humánember földecskéjét gereblyézem, fûszálai,mint idegzete meredjen az égre.... sztek?...sztem tök szupi lesz....
Sziasztok. Bár nem igazán tudok verset irni de hátha vkinek kell.
Ha a csók viz lenne én egy tenger küldenék Ha az ölelés egy fa akkor én egy erdõt küldenék És ha az örröké egy valóság akkor én az örökké valoságot küldöm neked.
Remélem jó??????
Gyeje ajja,amerre én járok...nem lesz uncsi...kócosfejû...lesz ekkolákko!...puszillak...
Szia.Képzeld én kb. 3 hó után jöttem rá,hogy ebben topicban,ha kérnek versek...akkor.."Segítsetek"...nu erre szokásom mondani:fától nem látom erdõ...azé nem sámli volt letargica...amúgy puszillak...
Te vagy az éj,mi felém törekszik, A hatalom,mi bennem növekszik, Te vagy a semmi,mely megvált engem, A fény,mi eltakarja üres lelkem. Kezed nyugszik gyenge karomon, Testünk nyugszik az aranyló homokon.
Lekopik a bõr testemrõl, Kiszáll fény a lelkembõl, Megfejtem az élet titkát, A fényt helyetted mások hívták.
Testem tõled oltalmat remél, Pillantásod mindent megér, Kereslek,hol nap süt le ránk, Egybeolvad fagyosan szánk.
Te vagy az éj,mi hideggel tölt engem, Az álom,mely megnövekszik bennem, Te vagy a hatalom,mi folyton megkavar, A hely,hol kezed árnya eltakar. Kezed nyugszik haldokló karomon, Testünk nyugszik az aranyló homokon.
ezt asszem még nem tettem be :)
Álmodni örökké
Reggelbe borul az ég felettem, S hangos kacajodtol ijedten Ébredek a hajnalra,s azt kérdem: Miért nem tudunk folyton álmodni?
Vége a földi jónak,elborult minden, Mikor õrült szavadra felkeltem, S magamtol hát ezt kérdem: Miért nem tudunk folyton álmodni?
Jobban érzed magad,így felettem? Hogy gyilkos tüzet keltettél mellettem? Folyton azt kell kérdeznem, Miért nem álmodom véttelen?
Készen,hogy a fájdalmat legyõzzem, Kész,hogy az értelmet elvesszem, S hogy minden majdan eláruljon, Nem lehet folyton álmodnom.
S miközben álmodom, Éltedet átkozom, Sikolyod ébreszt fel,kár válaszolni, Miért nem tudunk örökké álmodni?
Készen,hogy a fájdalmat legyõzzem, Kész,hogy az értelmet elvesszem, S hogy minden engem vádolva, Halkan visszatérjek álmomba.
dehogy késtél el nyugi csak semmi esélyem nála:( tudtomra adta
Hello. Eddig még nem írtam vereset, de most megihletett a legnagyszerûbb, mindannyiunkat körülvevõ érzés, légyszi írjatok róla valami véleményt, elõre is köszi: Remeg belé testem, ha csak rád gondolok, Elbûvöl szépséged, s madárének hangod. Boldog az a hely, hol karjaimba zárlak, Ezerszer csókollak, s nem ér soha bánat. Kerúbja e helynek a semleges szíved, Amely nem engedi, hogy belépjek ide.
Szija mindenki! Szeretnék egy KISS ESZTER neû láánynak verset de én nem vagyok egy költõi lélek.Lécci segítsetek.Elõre is kösszike!
Sziasztok. nagy kéréssel fordulok eme becses társasághoz. Szeretnék egy gyönyörû szép verset, egy még gyönyörûbb lánynak!!! Ha lehet az ÁLOMról szóljon.elõre is köszönöm.
..aprócska...csak aprócska...ha ma éjjel sem hagy békén a Hold,akkor megyek oldaladra...puszi...
...de,de figyelembe veszem...persze,hogy figyelembe veszem...kélpzeld tegnap éjszaka meginn telihold volt....aludtam kb.1 óra hosszát...voltam magamnak,mint befõtt...
Benéztem,s jól tettem...üdvözöllek...nem lett olyan jó,amilyet szerettem volna...de hát csak ilyen lett...versed elsõ verszakában lévõ dolog meg egyáltalán meg sem fordult a fejemben...hogy haver...azt is csak a vers kedvéért írtam...õ meg pláne valami 20 éves srác...nincs nekem semmi hibám...ilyen téren...hogy vagy?
Köszy szépen! meg van a vesr, vagy kell még? gondolkodjak rajta?
Rakétád Õ bizz nem gyújtott, Téged csendesen cserben hagyott, Hisz Õ szíve másért dobog, Õ már más mellett boldog.
De szemed ezért ne könnyezzen, Lelkeden fekete lepel ne legyen, Keress kutass a világban, Másnál is fürödhetsz a boldogságban.
Szellemek melyek oda menekültek, Érzelmeikre választ Tõled remélnek, de vigyázz, nehogy elragadjanak, S erõszakkal magukhoz láncoljanak.
Légy szabad, s ne dobozba zárt balzsam, Repülj a csillagokhoz, melyeket én is láttam, Lelkedbe a fényt engedd gyógyítani, Így szívedben a virág tud tündökölni.
Boldog lehetsz majd nélkülem, S ha majd szellem leszek velem, Mert én sajnos nem utazhatok, Oly messze el nem mozdulhatok.
De a fény majd gyógyít Téged, Csak dobd el majd fekete lepled, S kutasd keresd kit szerethetsz, Ki mellett boldog lehetsz.
Szíjja!!!!! Üdvözöllek "Agyilag zoknik" nick társaságunkban...te mily oly egyhúron pendülünk vagyunk...látom te az egyik húrról már ki is lõtted magad...láttalak szállni az éjszakában....hol landoltáltál???...ha nem titok....