Sziasztok! Ma egy érdekességet találtam a Flightradaron. Néha szoktam böngészni, ma is teljesen véletlenül találtam erre. Ránéztem Ukrajna háborús övezetére, mert ott nem szokás repülni a lelőtt utasszállító óta. Meglepetésre volt egy gép. Ráklattyoltam és mit látok? Egy RQ-4 Global Hawk. A "légitársaság" a US Air Force. Még az azonosítója is ott van. Az első képen bekarikáztam az adatokat. Ez délután 16 óra környékén történt, akkorra már elrepült Grúziából Ukrajnába. Megtett jópár kört Luhanszk és Donyeck fölött/körül, majd nyugatnak vette az irányt, utána elfordult Románia felé, jelenleg Bukarest környékén van és délre tart. Most éppen 21 óra 15 perc repülési idővel! Az orosz érdekszférát szépen elkerülve repült :)
A kérdéseim:
- Nem bántja Ukrajnát, hogy berepülnek föléjük?
- A donyecki "önkéntesek" ezt miért hagyják? Az 53000 lábas magasság miatt?
- Az teljesen normális, hogy bekapcsolják a jeladót, hogy a Flightradaron megjelenjen? Ez gondolom katonai akció. Miért hát a nyilvánosság?
- Ilyen hosszú küldetésnél vajon váltják egymást a pilóták?
A képek: Utoljára szerkesztette: szenyor Lopez, 2021.01.21. 21:13:45
Oroszul tudóknak...
Érdekes, főleg a belejavítások miatt, a 105mm ... alatt még van egy kézzel írt sor .
Kép alapján, a btvt oldalán és egy koreai oldalt talált csak a gugli, a koreaiak azt írják, hogy
"A Nyizsnyij Targil által közzétett adatok szerint a kezdeti T-72 védelmi ereje 330 mm a KE-hez képest." link
Gondolom az Uráli Vagongyár-ra gondolhatnak a Nyizsnyij Targil alatt .. passz
A számozásokhoz fűzött leírás még érdekes volna, pl btvt oldalán van egy ilyen lista, de nem hinném, hogy a lenti dokuhoz kapcsolódna. link
Számomra az jött le, hogy alapvetően az angol 105mm-es ágyú (Leo-1, M60, stb...) találataival szemben méretezték (szemből) a T-64-est, így a saját 85mm-es elleni védettségnek nemsok értelme lett volna. Ha viszont megvéd a saját 115mm-es löveg gránátjaitól, akkor elvileg fognia kell a 105-ös nyugati kumulatív gránátot is.
Érdekes, hogy a fenti táblázat 330mm-ert ír a test felső homlokára, de ez végül mind a T-64, mind a T-72 esetén végül csak 305mm lett páncéltörő gránátokkal szemben. Ennek ugye 82-ben lett meg a böjtje amikor az Izraeli Hetz APFSDS gránát megjelent, a maga 330mm páncélátütésével 1km-en. 83-tól így lehetett extra kiegészítő 30/16mm acélpáncélt rakni rájuk. Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2021.01.21. 16:15:37
Én arra tippelnék, hogy a páncélzatot az adott időszakban szóbajöhető legfőbb szovjet és NATO lövegek ellen tervezték:
Kinetikus pct fegyverek esetén (bal oszlop) a 100mm szovjet löveg (t-55/T-12) + 105mm (NATO harckocsik).
Kumulatív pct fegyverek esetén (jobb oszlop) 85mm szovjet (t-34-85/D-48?)-->115mm szovjet (T-62) + 105 mm NATO.
Viszont két dolgot nem értek:
1. Miért 85mm volt alapból, és nem 100mm, amit valószínűleg a legtöbb szovjet harckocsi használt már akkor is?
2. Ha 115mm -re módosították a T-62 miatt, miért csak a kumulatív gránát esetén tették ezt?
Mivel szerintem fontos kordokumentum, legyen meg magyarul is...
... jópofa a táblázatban állítólag Morozov sajátkezű ceruzás belejavításai, ahogy gondolom ment az alkudozás a hadsereggel. Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2021.01.21. 10:23:05
Nem tudom mennyire zajvédett a kezelőfülke, de azért illik a hallásvédelmi cuccot viselni szerintem odabent is. :)
A pontos adatok persze hétpecsétes titkok, de a harci fej egy könnyű torpedónál nagyjából 45kg körüli, a hatótávolsága cirka 11km, a sebessége 45-50 csomó körüli, és hozzávetőleg legfeljebb 400 méteren haladó célok ellen vethető be. Hogy mire elég az érdekes kérdés, a Cold Waters c. számítógépes játékban (és a SubSim fórumában) tapasztaltak szerint ha rossz helyen talál el egy ilyen, az simán képes megpecsételni a sorsod (ie.: hajóveszteség lesz belőle), ezzel együtt nyilván kevésbé veszélyes, mint egy 200-500kg harci fejjel bíró nehéz torpedó (a könnyű torpedók tömege eleve 300kg körüli). A Cold Waters-ben ha a nyakadba dobnak egy ilyet, és a felszín közelében vagy, akkor megszívtad, mert nem tudsz rendesen menekülni előle. Nagyobb mélységben a nagyobb víznyomás miatt az okozott sérülés hatásai a veszélyesebbek. Szóval egy tengeralattjáró kapitányt se fogsz találni, aki örülne annak, ha egy ilyen pottyanna a közelébe a tengerbe.
Ez a Saab megoldása, kicsit modernebb és többre képes (legalábbis papíron), de nagyjából ez egy könnyű torpedó ma:
Hozzáteszem nem ok nélkül manapság egyre inkább terjed az a koncepció, hogy a tengeralattjárók is torpedó-elhárító torpedókra bízzák a védelmüket (ahogy a hajók a CIWS rendszerekre a hajó elleni rakéták és robotrepülőgépek esetén). A lenti videó hajókról való alkalmazásról szól, de ugyanez működik tengeralattjárókról indítva is:
Az US NAVY elkezdte az MQ-9A Reaper tengeralattjáró-vadász célú felhasználásának tesztelését, ami a várakozások szerint egy dedikált ASW célú MQ-9B SeaGuardian drón hadrendbe állításába futhat ki. A mostani tesztnél a koncepció tökéletesítése a cél, ehhez 10db ledobható szonárbóját visz magával a drón (és fegyverzetet nem). Az MQ-9B SeaGuardian négy szárny alatti pilonnal fog bírni, és ezekre olyan konténert lehet rögzíteni majd, amelybe egyenként 10db 'A' méretű vagy 20db 'G' méretű szonárbója mehet. A koncepció szerint 2 ilyen konténert visz magával (vagy akár négyet, ha csak a célpont felderítése lesz a cél), illetve két könnyű torpedót a felderített célpontok leküzdésére. A SeaGuardian projekt célja a P-8 Poseidon gépek tehermentesítése, amelyek így afféle "repülő irányítóközpontként" vezérelhetnék a tengeralattjáró-elhárító műveleteket.
DITA, a DANA önjáró löveg 155m-es kaliberű ágyúval szerelt féltestvére. Az alváz azonos a DANA M2-vel, de a torony teljesen új.
Feltehetően valami ilyesmi lehet a háttérben, minden esetre lassan egy átlag harctéri járműnek annyi érzékelője lesz, mint fél évszázaddal korábban egy komplett felderítőszázadnak. :)
A korund létezik természetes formában, de amióta az alu ipar beindult azóta van mesterséges is dögivel, Alumínium-oxid.
Én a köszörű köveknél ismertem meg majd homokszóró gépeknél is ezt használtuk tonna szám.
Homokszórónál a pisztolyban keveredik a levegő és a korund, de a sima fémet megeszi se perc, így a fúvóka az bórkarbidból volt.
Nem tudom, hogy mennyire reális, de szerintem akár úgy is működhet, hogy az optikai szenzor észleli, hogy valami potenciálisan veszélyes tárgy közelít a harcjárműhöz, ezért elindul a radar a pontosabb azonosításhoz és követéshez, lehetővé téve a célleküzdést. Az előnye így az lenne, hogy nem kell folyamatosan kisugározni, elrejtőzve az elektronikai felderítés elől.
Nem csak a lentebb megjelent "páncéltörők" írást bővítgetem fel.
Nem tudod véletlenül, hogy mibe ágyazták a korundot?
Ha jól értem, a toronypáncél öntésekor (előtt), az öntőformába helyezték el mátrix alakban a golyókat.
Eleinte megszenvedtek hogy az öntés folyamán el ne mozduljanak, így 73-ig inkább az egyszerűen gyárthatóbb alu betéttel készültek.
Hmm az Iron Fist rendszernél van a radar felett egy optikai érzékelő vagy nem tudom micsoda.
Elvileg van rajta egy EO Jammer, ami zavar és eltérít, lehet ennek a modern verziójával tuningolták fel a Tropyt vagy a lentebb említett Rheinmetall-os tapasztalat alapján optikák vannak benne ?
Elvileg IMI's Iron Fist Active Defense System, RPS-10 radar and EO threat detection system
Iron Fist Full spectrum Active Protection System pdf
-----------------------------------------------------------
Rheinmetall Defence’s Active Defense System (ADS)
" It employs two independent sets ofelectro-opticalsensors,which reportedly can detect, recognize, and neutralize threats in less than one millisecond and can defeat threats fired from less than 10meters. Because of overlapping sensors and countermeasure redundancy, the ADS can respond to multiple incoming threats," forrás
Az új Trophy APS-eknél egy optikai érzékelő "ablak" kerül az AESA radar fölé, a jelek szerint ez talán valamiféle másodlagos érzékelő lehet?
T-64 A, R, B, B1 és BV közepes harckocsi
A „Dunai Front” páncélos csapatainak gerincét az öt hadosztályba (13. és 19. gárda harckocsi hadosztály - Szentkirályszabadja és Esztergom, 93., 128, és 254. gárda gépesített lövészhadosztály – Kecskemét, Munkács és Székesfehérvár) szervezett, mintegy másfélezer különféle típusváltozatú T-64-es közepes harckocsi alkotta. A T-64A, T-64R (korai T-64 típus átépítése T-64A szintjére), és T-64B1 változat alkotta az állomány kétharmadát, a T-64B típusváltozat a 30%-át, és a Kontakt-1 aktív páncéllal ellátott T-64BV változat alig 4%-át. A T-64A, és a T-64R alváltozat esetén jellemzően optikai, a T-64B, T-64B1, és a T-64BV változatnál lézertávmérővel felszerelt tűzvezető rendszer jelentősen növelte a pásztázott lőtávolságokon túl az első lövés utáni találat valószínűségét. A T-64B, és a T-64BV változat a 9K112 komplexummal is fel volt szerelve, amely lehetővé tette harckocsiágyúból indítható 9M112 irányított páncéltörő rakéta célba vezetését.
Páncélvédettség
A T-64-es tornya két féle szendvics páncélzattal készült, 1973-ig alumínium betéttel, majd 1974-től 8cm átmérőjű mesterségesen előállított Korund (a Zafírral rokon) kristályból álló kerámia golyókkal, amiket mátrix alakzatban úgy helyeztek el több sorban, hogy minden szemből érkező lövedék legalább két golyón haladjon át. Mindkét megoldás a páncéltörő gránátokkal szemben 400mm, kumulatív gránátokkal szemben 450mm védettséget jelentett, a második megoldás előnye többszörös találatnál jelentkezik.
A test homlok része, 68°-ban döntött, 205mm szendvicspáncél (550mm vízszintesen) két réteg üvegszálas poliuretán betéttel. Ez a megoldás páncéltörő gránátokkal szemben 305mm, kumulatív gránátokkal szemben 450mm védettséget jelentett.
1983-tól a test homlokpáncélját egy 30mm-es kiegészítő acélpáncéllal látták el, így a 68°-ban döntött 235mm szendvicspáncél (630mm vízszintesen), páncéltörő gránátokkal szemben 385mm, kumulatív gránátokkal szemben 530mm védettséget biztosított.
1985 után néhány T-64B harckocsi kapott 265db egyenként 5.3kg-os 4Sz20 Kontakt-1 aktív páncél téglát, tömegük így mintegy másfél tonnával nőtt. Az utólagosan megerősített, immáron T-64BV jelölésű harckocsik kumulatív gránátokkal szembeni védettsége szemből 950mm-re nőtt.
Alapvetően nem kell "békeidőben" sisakot és oxigénmaszkot viselni, de a rizikósabb esetekben előírás szerint fel kell venni. Ilyen eset a légi utántöltés (mint a videón látni) és a harci bevetés ellenséges terület felett. A miért kérdés logikus: ha esetleg baleset (vagy találat) történik, és katapultálni kell, akkor a túlélési esélyeket nagyban javítja, hogy ezeket viseled. Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2021.01.16. 07:38:30
Biztos nagyon láma kérdés, de miért van maszk a bombázókon? Ha kihermetizálódna? Modjuk ez a vadászokra is igaz, csak én azt feltételeztem ott a "műrepülés" miatt tanácsos a plusz oxigén.
Hátő... LoL. Egy leszerelésre váró Szovremennyij-osztályú romboló kapitánya szervezésében ellopták a hajó két bronz hajócsavarját, miközben szárazdokkban éppen előkészítették arra, hogy múzeumhajóvá alakítják. A hajócsavarok egyenként kb. 13 tonnásak, és össz értékük kb. fél millió dollárnak megfelelő rubel...
MiG-23 az elhagyott Szirnyik légibázison Szahalinban
nekem igy elso ránézésre pont az tunik ki, hogy eléggé egységes nincsenek kiugró és megtörő elemek mint a beömlök vagy a szárnytö.
Ami valóban kérdéses az a gömb a kabin elött és a kör alakú gépágyu nyilás. az elsöre sztem nincs is nagy szigség, ha van alul a beépitett mint az F35-ösé, a másikra meg egy ajtó ami csak akkor nyilik mikor lö.
De ha megnézzük semmivel sincs több dudor rajta mint az F35-ösön. és mindenhol láttam legalább egy cikkcakkot az ajtoknál.
Maga a koncepció kidolgozottsága iszonyatosan jó, minden tisztelet a grafikusé. :)
Tényleg mindenre gondolt, még a futómű kibocsátás / behúzás is szépen ki van találva.
Ugyanakkor mint 5. vagy 6. generációs gép, a kép már felemás. Szerintem.
Az egyik, hogy nem eléggé áramvonalas. Az F-22A vagy az F-35 gépekhez képest látványos, hogy mennyi kiálló ez-meg-az van rajta. Kezdve a pilótafülke előtti "gömbtől" a mindenféle ajtókig, amik nem farkasfogazottak.
A 122mm-es ágyútarackokhoz (D-30, Gvozdgyika) elvben lehetett BK6 és BK13 HEAT lőszert málházni (a szovjeteknél a 2Sz1 esetében a 40 lőszerből alapértelmezettben 3db BK13(M) volt), érdekes kérdés, hogy a HM-ben szokás volt-e.
Jó. Gvozdik-nak nem volt valami páncélpukkasztója ? Mert abból volt egy rahedlivel.
Valamilyen szinten kár értük, nem voltak túl acélos eszközök, de talán a vontatott tarackoknál azért jobbak voltak.
Rahedli pénzbe került volna modernizálni, de kb. 50db-os állományt megtarthattak volna, ehelyett mind mentek a levesbe.
A "Magyar Néphadsereg páncéltörő fegyverei az 1980-as években, kitekintéssel a dél-nyugati hadszintérre" címmel készült írás, az 1980-as években a Magyar Néphadsereg rendelkezésére álló páncéltörő és páncélos technikáját mutatja be, mind képesség, mennyiség, mind hadrendi eloszlás szerint, mintegy negyven oldalon, 71 korabeli dokumentum, illetve mai szakkönyv felhasználásával. Részletesen bemutatásra kerülnek az MN rendelkezésre álló lőszer, illetve rakéták típusai és jellemzői. Ismertetésre kerülnek a Dél-Nyugati hadműveleti irányban állomásozó (nyugati) harckocsik típusok is.
Szerzője Hpasp.
Az , hogy nincs neki, még nem zárja ki, hogy nem lehet mást is integrálni a rendszerbe.
Én arra leszek kiváncsi ha már ennyire összehaverkodtunk a reinmetallal, hogy ezekbol valami majd megjelenik e nálunk .
Akár fejlesztés vagy gyártás szinten vagy csak mint upgradelni a dolgokat.
2025-re ígérik a bevethető lézerfegyver.
2026-ra ígérik a kis méretű légvédelmi rakétát
Ami hiányzik ebből, egy 20-50km szintű légvédelem, vagy azt már nem akarják beintegrálni?
Persze a Rheinmetalnak nincs ilyenje, de úgy már tényleg több rétegű védelem lenne.
Én csak erről tudok. De tudtommal ezt a felmérést (?) "csak" a feltételezett harcok területére végezték el. Pl az elárasztott északi részek jó eséllyel nem szerepelnek benne. Nem tudom mire kell, de anno az M1/Leo 2 "méretezése" kapcsán jött elő, hogy mivel meddig kell majd ellőni.
A svájci katona teljesen kakukk volt. Ráüt a kezelő sisakjára, hogy kész a töltés és tiszta mögötte a terep, mehet! Ezután lép be a halálzónába.
Az első esetnél meg a kezelő is hibázott, hogy nem bizonyosodott meg arról, mi van a backblast területen, de ezek mind iskolapéldái a totálisan elkerülhető, figyelmetlenségből eredő halálos balesetnek.
Manapság egy algoritmust ez megoldaná sec-pec.
Szinekkel jelölve akár magasságvonalas térképen, pozíciót megadva meg még azt is, hogy hova érdemes át mozogni egy jobb rálátás érdekében.
Akkoriban az ilyen tanulmány az szerintem belső kutatás és infó volt, így azt megtalálni publikálva hát fene tudja.
AMSAA WISIBILITY CHARACTERISTICS OFTERRAIN AND THEIR EFFECTS ONWEAPON-SYSTEM PERFORMANCE 1980 marc pdf link
----------------------------------------------------------------------------------------------
SYSTEM ERROR BUDGETS, TARGET DISTRIBUTIONS AND HITTING PERFORMANCE ESTIMATESFOR GENERAL-PURPOSE RIFLES AND SNIPER RIFLES OF 7.62 X 51MM ANDLARGER CALIBERS 1990 may pdf link
A balesetek leírása igazán érdekes. Mindkét esetben felveti a lövők és/vagy a lövetők képzetlenségét és/vagy tapasztalatlanságát. Mindkét eset olyan, aminek a leírását és képet is(!) simán beletenném az oktatóanyagba ha még csinálnék ilyesmit.
Köszi, de nekem nem a páncéltörő fegyver effektív lőtávolságára lenne szükségem (mivel azt ismerem), hanem egy statisztikai eloszlásra hogy az adott földrajzi régióban (esetleg a Dél-Nyugati hadszintéren [Magyarország-Ausztria-Olaszország-Bajorország]) mennyi a földön állva a látótávolság. (az esetek x%-ban mondjuk 2km, y%-ban 1km, stb)
Hiába tudunk mondjuk 2km-re is ellőni, ha a domborzat (hegy/fasor/gát/épületek/stb...) miatt a gyakorlatban csak párszáz méterre lehet ellátni. Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2020.12.22. 16:55:36
Nem igazán adat és a legkevésbé sem tanulmány, de nekem eu-i harctérre az 1km körüli átlag és "ritkán több mint" 2,5km rémlik.
Az viszont biztos, hogy nagyon nagyon elméleti a dolog. Különösen ha valami konkrét dologról van szó. Egy-egy területen még az sem mindegy, hogy milyen hónap van és mit ültetett a paraszt a földbe. A konkrét technikai eszközben legalább ugyanekkora szórás van.
Használatit már találtam
TC 3-22.84 M3 Multi-Role, Anti-ArmorAnti-Personnel Weapon System JULY 2019 pdf link
Sokat nem változhatott a nyílt irányzékos eljárás, mert se jobb szemük nem lett a katonáknak se a célpontok nem lettek nagyobbak, ami változhatott az a célpontok védelme, leküzdhetősége.
September 1987 ANTITANKWEAPONS Current and Future Capabilities pdf link
350 to 400 m against moving vehicles[9]
500 m against stationary vehicles[10]
1000 m using smoke and high explosive rounds[11]
2000 m using rocket-boosted laser guided ammunition
------------------------
Angol gyakorlópálya leírások link
Igen, de elvileg a V bombázók elsődlegesen radarral céloztak. Hogyan csinálhatták ezt egy Skyhawkban?
II.Vhs FW-190 pilóták visszaemlékezése szerint állandó magasságon, alacsonyan repültek rá a célra és amikor a cél eltűnt az orr alatt, akkor oldották a bombákat. Ilyenkor pár km/h-s sebességkülönbség, vagy 1-2 fokos bedöntés is minimum 50m eltérést jelent a becsapódási pontnál. Isteni csoda, hogy valaha egyáltalán bármit is eltaláltak. Nekem legalábbis nem nagyon jött be szimulátorban.
Keresnék arra adatot / tanulmányt, hogy Európában (esetleg a Dél-Nyugati hadszintéren [Magyarország-Ausztria-Olaszország-Bajorország]) mennyi az átlagos (és maximális) látótávolság (lőtávolság) közvetlen irányzású páncéltörő eszközök alkalmazása esetén?
A V-bombázóknál II.Vh-s Mk.XIV. bombacélzók voltak eredetileg (a Sperry T-1 kicsit módosított változata), mivel aztán atombombázásra készültek, 1965-ben ezek kikerültek a gépekből, és nem volt bennük ilyesmi (lévén atombombához nem volt szükség rá). Volt is problémájuk bőven a Falklandi támadás kivitelezésekor, jól jellemzi a helyzetet, hogy a 21db 1000 fontos bombához szükséges bombarögzítők és a hozzájuk használt "90 way" (ennyi elektromos csatlakozási lehetőség volt szükséges a bombavetőkhöz) elektromos kezelőpanel egyáltalán nem volt, szó szerint roncstelepeket túrtak fel, hogy szerezzenek belőle eleget. 1000 fontos bombából sem álltak jól, mindössze 167db-ot tudtak felhajtani összesen...
Azt hiszem Líbiában Kazettás bombákkal mentek kisebb őrhajók ellen, De valahol lézeres bombákat is használak mozgó hajók ellen.
HUD +CCIP kijelzéssel elég pontosan lehet bombázni hajókat és nem kell annyira ragaszkodni az egyenes vonalú megközelítéshez. A Harrier talán tudott ilyet de a Buccaneerek és a Phantomok tudtommal nem. A Skyhawkok és a Daggerek sem tudtak hasonlót, anélkül azért elég nehéz eltaláni bármit buta bombákkal.
Nincs valakinek forrása arra, hogy a korai vadászbombázók hogyan céloztak bombákkal? A Vulcanokról írta valamelyik pilóta, hogy pont ugyanaz volt a módszer, mint a Lanchasterekkel a II. Vh-ban, csak a radar jobb volt.
Ez a támadás volt a Britt flotta számára tán a legmeredekebb.
Ekkor a szigetektől 60 mérföldre Észak nyugatra hajóztak, és a térkép bal alsó sarka irányából várták a támadást.
Az Argik gyakorlatilag (a Stanley-ben telepített lokátoruk segítségével) oldalba kapták a flottát ÉNY-i irányból.
Ha csak 10 mérfölddel odébb közelítenek (kék nyíl) akkor a Hermes lett volna az Exocetek számára a leginkább baloldalra eső célpont...
"Ha van a britteknek egy század Buccaneerjük, mit raktak volna rá? Buta bombákkal mentek volna az Argi hajók ellen?"
Ez annyi "ha" amire már nem lehet válaszolni.
"Volt a britt hordozós F-4-eknek bombázási kiképzésük meg valami komolyabb fegyverük, vagy azok is csak buta bombákkal operálthattak volna a légvédelmi feladatok mellett?"
Lövésem sincs. A wiki csak buta bombákat ír. lézeresről nem tudok, meg nem is lett volna célravezető.
Shrikera pl ezt írja a wiki. Tudom ez radar elleni és nem F-4, de ennyi erővel bármit feltehettek volna rá ami az amiknak van.
Although the Shrike missile did not enter regular service with the United Kingdom, it was covertly supplied by the United States to the RAF for use in the Falklands War of 1982. RAF Shrikes were fitted to modified Vulcan bombers in order to attack Argentine radar installations during Operation Black Buck. The main target was a Westinghouse AN/TPS-43 long range 3D radar that the Argentine Air Force deployed during April to guard Falklands' airspace. The Argentine operators were aware of the anti-radiation missiles and would simply turn it off during the Vulcan's approaches. This radar remained intact during the whole conflict. However, air defences remained operational during the attacks and the Shrikes hit two of the less valuable and rapidly replaced secondary fire control radars. After one Vulcan made an emergency landing at Rio de Janeiro, Brazilian authorities confiscated a Shrike which was not returned.[7]
Az AM-39 Exocet rakéta rádiómagasságmérője segítségével 10m magasan, inerciális navigációval repül 1150km/h sebességgel, és csak az indítása előtt kapott célkoordináta előtt 6~8 mérföld távolságban kapcsolja fel a lokátorát, ami egy ±16°-os balról-jobbra történő legyezéssel, az eredeti célkoordináta körüli 4 mérföldön belül kutatja célját, amire rávezeti magát.
Amennyiben a célkövetés megszakadna, akkor ismét egy balról jobbra legyezéssel kutatja fel új célját.
Brit kabinet ülésén bemutatott rajz a támadásról.
Mind a D89 HMS Exeter, mind az F172 HMS Ambuscade észlelte a két Super Etendard Agave lokátorának jelét, így elhangzott a rádióban a „Handbrake!” riadó jelzés.
„Handbrake!” után az összes kisebb Brit hadihajó radarvisszaverő felhőt (Chaff-C) lőtt magaköré, hogy az Argentin pilóták a radarvisszaverődés mérete alapján ne tudják a hajók méretét azonosítani, így a két értékes hordozót a méretük alapján becélozni.
Ez sikerült is, a két Argentin pilóta számára az F172 HMS Ambuscade fregatt céljele tűnt a legnagyobbnak, így az ellen indították rakétáikat, miközben mindkét Brit hordozó és a jókora Atlantic Conveyor is a lokátoruk látómezejében volt.
Amikor az Ambuscade lokátorán megjelent a két egyenesen feléjük közeledő rakéta jele, a teljes Brit flottában harciriadót rendeltek el, hogy minden egység felkészülhessen az Exocet támadásra.
F172 HMS Ambuscade fregatt egy távoli radarvisszaverő felhőt (Chaff-D) lőtt a felé száguldó Exocetek irányától jobbra, hogy a rakéták balról-jobbra legyező lokátora azt észlelje először, és eltérítse a fregatt irányából.
A fregatt a tatjával fordult a rakéták felé (haladási iránya 210°), és nagy sebességgel (15 csomó) igyekezett kifelé az Exocetek ±16°-os látómezejéből.
R12 HMS Hermes hordozó az orrát fordította az AM-39 Exocet-ek felé (haladási iránya 315°), hogy a lehető legkisebb radarkeresztmetszetét mutassa.
SS Atlantic Conveyor szállítóhajó keresztbe fordult (haladási iránya 40°), hogy a lehető legnagyobb radarkeresztmetszetét (bal oldalát) mutassa az Exocetek felé, és kitakarja maga mögött az HMS Hermes hordozót.
R05 HMS Invincible hordozó folyamatosan tüzelt Sea Dart közepes légvédelmi komplexumával, bőven annak hatásos megsemmisítési zónája alatt érkező célokra, összesen 6 rakétát eredménytelenül felhasználva.
F90 HMS Brilliant becélozta a közeledő rakétákat, és csak arra várt hogy azok a Seawolf kis hatótávolságú légvédelmi komplexum effektív indítási zónájába érkezzenek, hogy tüzet nyithasson.
Mindkét AM-39 Exocet-et eltérítette az Ambuscade távoli radarvisszaverő felhője (Chaff-D), majd azon átszáguldva, immáron a látómezejük bal szélén található SS Atlantic Conveyor-t vették célba.
Két AM-39 Exocet által is eltalált, majd teljesen kiégett SS Atlantic Conveyor. Az egyik kiégett Chinook szállítóhelikopter a háromból, ami odaveszett, hat Wessex és egy Lynx-el egyetemben.
Ha van a britteknek egy század Buccaneerjük, mit raktak volna rá? Buta bombákkal mentek volna az Argi hajók ellen? Volt a britt hordozós F-4-eknek bombázási kiképzésük meg valami komolyabb fegyverük, vagy azok is csak buta bombákkal operálthattak volna a légvédelmi feladatok mellett?
Ők ugye otthon készültek az oroszok ellen és nem erre. Abból főztek ami van.
Ha gondolat kísérlet, akkor szerintem rosszabbul jártak volna. Az argik ugye azért jöttek nagyon alacsonyan, mert a saját hajójuk ellen arra jutottak, hogy csak így van esélyük. Ha ez történik, akkor szerintem egy ami/orosz légvédelmis ladik sem szerepelt volna sokkal jobban. Ezeket sem alacsony támadók ellen tervezték. Közben nem tudtak volna a Harrierek nélkül támadni, védeni, később a szigetekre kitelepülni. A szigetek vissza foglalása után amint a pálya megengedte F-4-eket telepítettek.
Persze utólag, de vicces hogy egy CIWS vagy "rendes" MANPAD mit alkotott volna az angol hajókon. Mondjuk nem tudom mikor jelentek meg a CIWS tornyok, feltételezem ezek után.
Na most melyikre igen? :-) Sokat számított hogy állítólag a franciák megsúgták a rakéta működését vagy minden hasonló rakéta ellen így védekeztek volna.
Nemtudom, igazából a légvédelemért felelős Brit hajóegységek tették a dolgukat, igazából csak a Sidewinder felfelé, és a Rapier/Blowpipe lefelé lóg ki az eredményességével.
Blowpipe manpad - 95 indítás - 2 kill (2%)
5/21 Port Howard – Harrier GR.1 XZ972
5/28 Goose Green - MB-339A 0765 (4-A-114)
Sea Dart - 16 engagement - 26 missile - 7+1kill (30%)
1, 1m 5/9 Choiseul Sound / HMS Coventry - Puma AE-505
2, 3m 5/9 HMS Coventry - Learjet - no hit
3, 2m 5/22 HMS Bristol - at spurious radar returns caused by interference with similar radars fitted on ships within the group
4, 2m 5/25 Pebble Island / HMS Coventry - A-4B C-244
5, 1m? 5/25 Pebble Island / HMS Coventry - A-4C C-304
6, 1m 5/25 HMS Coventry - unguided missile
7, 6m 5/25 HMS Invincible - 6 missiles against Exocet (all missed)
8, 1m 5/30 East Falklands / HMS Exeter - Exocet (missed)
9, 1m 5/30 East Falklands / HMS Exeter - A-4C C-301
10, 1m 5/30 East Falklands / HMS Exeter - A-4C C-310
11, 2m 6/6 Mt Pleasant / HMS Cardiff - British Gazelle helicopter XX377 (blue on blue)
12, 2m 6/7 Pebble Island / HMS Exeter - Learjet-35A T-24
13, 1m 6/14 HMS Cardiff - Mirage-III EA - missed
14, 1m 6/14 Mt Kent / HMS Exeter - Canberra - not guided
15, 1m 6/14 HMS Cardiff - Canberra B-109 - missed
16, 1m 6/14 Mt Kent / HMS Exeter - Canberra B-108
Sea Wolf - 8 indítás - 3 kill (37%)
5/12 Port Stanley / HMS Brilliant - A-4B C-208
5/12 Port Stanley / HMS Brilliant - A-4B C-246
5/21 San Carlos Water / HMS Broadsword - Dagger C-428
Roland - 1kill + 2 bomba (10 rakétából 8-at ellőttek) (37%)
6/1 Port Stanley Arpt - Sea Harrier XZ456 - Flt Lt Mortimer killed
Skyguard AAA
5/4 Sea Harrier FRS.1 XZ450 – Goose Green
5/27 Harrier GR.1 XZ988 – Goose Green
5/21 A-4Q Skyhawk 0665 – Port Stanley (Blue-on-Blue)
5/30 Harrier GR.1 XZ963 – Port Stanley
AIM-9L Sidewinder - 26 indítás – 21 hit (80%) - 19 kill
1 célt 2 rakéta talált el
1 rakéta hibás volt
4 nem érte utol a célt, lőtávolon kívül indítva
1 hibás indítás (véletlen?)
Sea Harrier - AIM-9L Sidewinder
1, 1-May Mirage-IIIEA I-015
2, 1-May Canberra B62 B-110
3, 1-May Dagger A C-433
4, 21-May A-4Q Skyhawk 0660
5, 21-May Dagger A C-403
6, 21-May Dagger A C-404
7, 21-May Dagger A C-407
8, 21-May Dagger A C-409
9, 21-May A-4C Skyhawk C-309
10, 21-May A-4C Skyhawk C-325
11, 23-May Dagger A C-437
12, 24-May Dagger A C-410
13, 24-May Dagger A C-419
14, 24-May Dagger A C-430
15, 8-Jun A-4B Skyhawk C-226
16, 8-Jun A-4B Skyhawk C-228
17, 8-Jun A-4B Skyhawk C-204
Köszönöm, ezek nagyon érdekes leírások.
De amire gondoltam az inkább egy alternatív Britt megközelítés:
Mi lett volna, ha hanyagolják a repülőgép-hordozókat és a Harriereket, s helyette ebből az összegből más eszközöket vesznek?
Ha jól tudom a Harrierek első sorban az argentín légierőt akadályozták, másodsorban csapást mértek földi célpontokra. A gondolatkísérletem lényege az, hogy tényleg ez volt-e a hatékony módszer? Vagy ha a hordozók és a S/VTOL gépek helyette beszálltak volna még lett volna 3-4 erős légvédelemmel rendelkező hajójuk meg esetleg jobb földi légvédelem, az jobb lett volna?
Most hirtelen nem találok árakat, de a HMS Invincible kb 22 000, a Ticonderoga osztály kb 9 800 tonna max vízkiszorítású. Durva becsléssel egy ilyen hordozó és fenntartása árából kijöhetne kb 2-2,5 nagy teljesítményű légvédelmi romboló, nem?
Így utólag mennyire volt jó döntés, hogy a STOVL gépekre és hordozóikra költött a Royal Navy/Army/Marines, más eszközök helyett?
(az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy nem a Rapier-Blowpipe vonalon fejlesztenek, hanem valami normáláis radaros és/vagy infravörös önirányítású eszközt használnak, és kizárjuk a teljes értékű CATOBAR hordozókat is)
Most így belegodolva vagy el kellett volna szigetelni a Falkland-Szigeteket az argentín szárazföldtől a légvédelmi rombolókkal, hogy ne kaphassanak légi támogatást az argentín erők (bár ez talán nem ment volna a szigetek túl nagy kiterjedése miatt), vagy a távolabbi oldalon patra szállni, s megfelelő légvédelemmel ellátni az előrenyomuló tengerészgyalogoskat.
Képesek lehettek-e volna nagy valószínűséggel hasonló győzelmet aratni így a britt erők, vagy az akkori légvédelem kevés lett volna az argentín légierőt elégségesen hátráltatni ehhez?
A három Sea Dart közepes légvédelmi komplexummal rendelkező romboló (D80 HMS Sheffield, D88 HMS Glasgow, D118 HMS Coventry) alkotta a védelem első vonalát. a flotta nyugati, Argentína felé eső oldalán.
A második sort a golyófogónak alkalmazott, kevésbé értékes 21-es, 12-es fregattok (F173 HMS Arrow, F174 HMS Alacrity, F101 HMS Yarmouth, F126 HMS Plymouth*), illetve a County osztályú (D19 HMS Glanmorgan) romboló alkotta.
Mivel az R05 Invincible rendelkezett az önvédelméhez szükséges Sea Dart közepes légvédelmi komplexummal, és type2016 szonárral, így a harmadik golyófogó sort csak az R12 HMS Hermes előtt a szállító hajók alkották. (A124 RFA Olmeda, A386 RFA Fort Austin, A480 RFA Resource)
A két értékes hordozó saját gól-fogót kapott, a két Seawolf kis hatótávolságú légvédelmi komplexummal, és type2016 szonárral rendelkező 22-es fregat képében: (F88 HMS Broadsword, F90 HMS Brilliant) Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2020.12.16. 17:49:15
Szerintem az is necces lett volna és akkor is hajókat vesztettek volna. Persze ha az angoloknak lett volna pénze Ticonderoga szintű vasakra, akkor lett volna CATOBAR lapostetejüre is. :-)
Jól értem az írásodból, hogy legalább egy hordozót az mentett meg, hogy ismerták az Exocet működését? És így csak az Atlantic Conveyor-t lukasztották ki. Vagy minden hasonló fenyegetés ellen ez lett volna a stratégia? Chaff, fontos célpont szembe fordul, kevésbé fontos meg felkínálja magát.
Így gondolatkísérletként mennyire lett volna nehéz kivitelezni a falklandi kalandot repülőgéphordozók nélkül?
Ha az angoloknak lett volna pár Ticonderoga/Szovremennij szintű hajójuk plusz Osza szerű légvédelem a partraszállt erőknek, meg lehetett volna oldani Harrierek nélkül is a dolgot?
Nálam az a D-terv.
Tulajdonképpen az egész Brit partraszállás is a szigetek túloldalán történt, hogy az HMS Sheathbill megépülhessen.
Gyakorlatilag bármelyik Brit hordozó elvesztése jelentette volna a legnagyobb nehézséget, a szigetek fölötti légifölény megszűnése miatt.
A Britek persze készültek B (HMS Illustrious), C (USS Iwo Jima), D (Resolution) tervvel erre az esetre, de azokat szerencsére nem kellett élesíteni.
És innen nézve a dolgot, bár Argentínának volt esélye megnyerni a háborút, de megtartani a szigeteket aligha. Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2020.12.15. 21:17:27
Informatika és tudomány
