Miért indultak volna? Taktikai nukik bevetése mellett mert mondjuk Bécs meg Budapest szublimált, még nem biztos, hogy ICBM szalvókat indítottak volna. Az más kérdés, hogy éhen haltunk volna-e pár éven belül vagy sem.
Igen, meg mennyivel egyszerűbb lehet egy intézkedésnél a már fekvő bűnözőnek is kirúgni a rendőr lába alól a talajt, ha közelgurul a bilincselés miatt.
Valahol azért nem értem ezt a koncepciót, mert akkor feltehetően indultak volna az ICBM-ek is. Onnan kezdve pedig úgy kb. mi értelme lett volna bárminek is?
Ha megnézed az MN Páncéltörők irományom mellékletét, ott fel vannak sorolva a hadműveleti irányunkba eső NATO és Osztrák erők, illetve a harcászati nukleáris fegyverek. A 150km széles és 600km hosszú (Szombathely - Milánó) hadműveleti területre mintegy 1200db harcászati nukleáris fegyver jutott volna, amiket Olaszországban illetve Magyarországon tároltak a felek (utánszállítások nélkül) a 80-as évek végén. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fenti hadműveleti sáv minden 10x10km-es területére juthatott volna egy atomcsapás csak a meginduláskor rendelkezésre álló készletekből.
Figyelembe véve a terepadottságokat (Alpok), valamint hogy az amcsik alá(atom)aknázták volna az összes (24db) viaduktot és alagutat, szerintem a VSz támadás kifulladt volna valahol az az addigra már súlyosan radioaktívvá változott Osztrák hegyekben.
@HPASP vagy aki ismeri a témát: Szerinted mondjuk '89-ben mi lett volna a vége páncélosok terén, ha felmelegszik a HH? Feltételezem a VSz ment volna a NATO-nak, mert a NATO tudtommal nem tervezett támadást. Nuki tuti lett volna. Mert két véleményt hallok örökké, hogy a vörös hordákat az óceán állította volna meg Portugália külsőn vagy pedig hogy a szuperhiper beásott M1/Leo 2-k megállították volna őket. Én most arra hajlok, hogy bár a Leo 2/M1 jelentősen javított az esélyeken, de szovjet/orosz oldalon is bőven volt csúcs hk. Míg a lesajnált, csatlós T-55 hordáknak ugyan úgy megvolt a nyugati párja az olasz, osztrák seregekben.
בבוקר, זמן קצר לפני כניסת הפסקת האש לתוקפה, השתתפו כוחות חטיבה 409 במארב לשריון סורי, והשמידו 11 טנקי T-72, עשרות כלי רק"ם ו-4 מסוקי גאזל.[18] forrás (Reggel, nem sokkal a tűzszünet életbe lépése előtt, a 409. dandár hadereje részt vett a szíriai páncélok lesben, megsemmisítve 11 T-72 harckocsit, több tucat páncéltörő fegyvert és 4 rablóhelikoptert. (Ofer Shelach, Yoav Limor, Itai Katz, Libanoni foglyok, Yedioth Ahronoth Publishing, 2007, p.326)
A cikk az elején gyakorlatilag végigveszi a szovjet, majd az izraeli állításokat. (T-72-esek lealázták a Merkavát, illetve Merkavák lealázták a T-72-eseket)
Végigveszi az ismert Merkava veszteségeket. A reptéren kiégettől... ... a felborultig.
Utána a térképek és a csapatmozgások alapján megállapítja hogy Merkava, és a T-72-esek nem találkozhattak a harcmezőn.
Végül korabeli fotók alapján megállapítja hogy az olajfák közt megbújt izraeli ATOW egység lőtte ki az úton libasorban közeledő T-72-eseket.
Egy résztvevő visszaemlékezése (Guglival ferdítve...):
Az alábbiakban a T-72-tel vívott csata egyik közvetlen résztvevőjének a leírt események idején egy TOW dzsip parancsnoka ( főtörzsőrmesteri ranggal) a 409. páncéltörő dandárban: Június 11-én reggel zászlóaljunk Amik falutól néhány kilométerre északra, Jabel Baruk lábánál, a Bekaa-völgy északnyugati részén (Bikyat Levanon), az észak felé vezető úton (ezt az utat hívtuk) „Cir Shabaton”) volt, hogy elzárjuk a szíriaiak útját, közvetlenül az út mellett (északkelet felől) és délen. A szakasz szakasz felszerelése (terepjárók TOW rakétákkal) egy előkészített pozícióban volt. Környékünkön volt egy Shot harckocsi szakasz is, amely nem vett részt a csatában. Aznap nem volt különösebb tevékenység, 10 órakor szakaszunk egy különítménye kelet felé mozgott, de a beásott szíriai harckocsik (nyilvánvalóan T-62) tüzeltek rájuk. A végén veszteség nélkül visszatértek. Körülbelül 12 órakor (amikor a fegyverszünetet meg kellett kezdeni) a zászlóalj azon részei, amelyek felettünk, azaz Jabel Baruk lejtőin voltak, és velük együtt a zászlóalj parancsnoka, Khanegbi alezredes észrevette, hogy egy tankoszlop közeledett felénk. Felkészültünk, kiosztva a tüzelési szektorokat. A zászlóalj parancsnok kiadta parancsát: „Minden férfinak, üzeni a fővezér, tűz!”. Lövészállásokba rohantunk, és megpillantottunk egy tankoszlopot (csak később, néhány órával később tudtuk meg, hogy T-72-esek), közeledtek az úton - ezen a ponton az út élesen kanyarodott, és helyzetünkből az oszlop úgy nézett ki, mint egy óriási G. Az első harckocsi körülbelül 800 méterre volt tőlünk, a szírek teljesen nyugodtan közeledtek, nem tudtak a jelenlétünkről. Azonnal tüzet nyitottunk mindenre, amit láttunk - a kezelők nem is várták meg a parancs végét, hogy tüzet nyissanak, hanem a parancs legelső szavai után indították a rakétákat, a hegyoldalban tartózkodók viszont rendezettebben jártak el. A tűzcsapás nagyon erőteljes volt, erősebb, mint bármi, amit korábban láttam, több tucat indítócső indított minden mozgás irányába. Néhány hibázás történt, feltehetően a kezelők izgalma miatt, de a rakéták többsége célba ért. Az elülső szíriai tankokat rakéták sokasága érte, és azonnal kigyulladtak, és legtöbb az oszlop első harckocsijába csapódott. A háború előtti félelmeinkkel ellentétben a hagyományos (nem korszerűsített) TOW problémamentesen átlyukasztotta ezeknek a harckocsiknak a páncélját, különös tekintettel az oldalára, és mivel a rakétákat három irányból lőtték ki, a célokat valószínűleg több irányból ütötték át. Ezenkívül a lejtőn, az út kanyarulata felett észrevettünk néhány beásott régi harckocsit - ezek a harckocsik nem vettek részt a csatában, és valószínűleg egyáltalán nem volt bennük legénység, de rakétákkal azokat is meglőttük. A túlélő szíriai harckocsik azonnal bekapcsolták a füstöt, és ez a füst az égő tankok füstjével együtt elzárta előlünk az oszlopot, így nehézséget jelentett a második célpontok megtalálása. A szíriaiak közben tüzeltek minden irányban, mert nem tudták, hol vagyunk. Csak az első harckocsit láttuk, amely felrobbant, hatalmas füstgombát szabadított fel, és a torony 30 méterre repült a levegőbe (nyilvánvalóan a lőszer felrobbant). Ez a tank több órán át tovább égett, a lőszer néha újra robbant, és véleményem szerint ebből a tankból csak egy megolvadt vasdarab maradt. Összesen 9-12 harckocsit találhattunk el ebben a csatában...
És a hivatalos izraeli értékelés (szintén Guglival ferdítve...):
Nem sokkal a tűzszünet kezdete előtt (12:00) a Koah Yosi erők felfedeztek közeledő harckocsikat (csak később azonosították őket T-72-ként a 81. dandárból), és főleg az ATGM-mel (TOW) támadtak rájuk. Bizonyos veszteségeket elszenvedve az ellenség visszavonult, a mi oldalunkon nem voltak veszteségek. Nem sokkal később a tűzszünet életbe lépett. A T-72-esek ha lőttek, nem leváló köpenyes nyíllövedékkel lőttek - a háború után a mieink sikertelenül próbáltak meg leváló köpeny lemezeket találni utánuk. Egyetlen kilőtt T-72-esek kivételével az összes, a szírek által ellenőrzött területre visszavonult, egy roncs harckocsi a semleges zónában maradt. Nagyfokú bizalommal mondhatjuk, hogy ha a szírek ugyan tagadják a csatát, Yossi Peleda erős páncéltörő dandárja, egyszerűen megsemmisítette volna a szíriai harckocsizó alakulatot, így a szírek a visszavonulásra vonatkozó döntése tekinthető a legjobb megoldásnak, amelyet ebben a szituációban megtehetnek. A háború után az AOI Történeti Tanszéke ezt a harcot is tanulmányozta (mint az összes többi). A történelmet ugyanis a történészek döntései szerint írják, és nem a résztvevők történetei szerint, akik általában eltúlozzák vagy egyszerűen nem ismerik a teljes képet. A feltett kérdések, hogy kilőttek-e T-72-est (egyik sem került a kezünkbe, így ez nem bizonyítható), és ha igen, akkor ki és mivel (ami sokkal fontosabb).
A következő következtetéseket vontuk le: 1. Nem ismert, hogy hány T-72-es pusztult el, de nagyon nagy valószínűséggel azt mondhatjuk, hogy akár 9db T-72-est is eltaláltak. 2. Nagy a valószínűsége annak, hogy a harckocsik egy részét eltalálták a 409. páncéltörő zászlóalj ejtőernyősei. 3. Lehetséges, hogy néhány harckocsit eltaláltak a Cobrak. 4. Lehetséges, hogy a harckocsik egy részét eltalálják az 514-es Shot harckocsik. 5. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a harckocsik egy részét eltalálták a 77. denevér Merkava harckocsijai, amelyek csak a csata után értek el erre a területre, és ha eltaláltak valamit, akkor azok már kilőtt harckocsik voltak (ez gyakran előfordul).
Ez a hivatalos izraeli értékelés, az összes többi folklór...
Saját kiegészítésem: A korabeli TOW rakéta kumulatív harci része (az esetek 50%-ban 430mm páncélt volt képes átütni). Az export T-72-es tornya szemből 410mm, a 68°-ban döntött test felső homlokpáncélja [205mm szendvicspáncél (550mm vízszintesen)], 450mm védettséget garantált kumulatív töltetekkel szemben.
Ha még a jeladója is be van kapcsolva, nyilvánvalóan repülési tervvel repült, tehát feltehetően tudták (és jóváhagyták) a repülést.
"- A donyecki "önkéntesek" ezt miért hagyják? Az 53000 lábas magasság miatt?"
Amennyire ismerni lehet a légvédelmüket, csak kis hatótávolságú eszközeik vannak, mint a ZsSzu-23-4, OSzA, Sztrela-10 és Pancír. Ezek nem képesek egy 16km magasan repülő célpont ellen fellépni, még ha pont felettük is repülne át.
A másik oldalról egy bekapcsolt jeladójú gépet lelőni nem biztos, hogy bölcs dolog lenne, főleg, hogy a Global Hawk fegyverzet nélküli gép. Adott esetben erre hivatkozva akár reakciós lépéseket is tehet az Egyesült Államok, ami nyilván sem a Donyecki szeparatistáknak, de pláne Oroszországnak nem hiányzik.
"- Az teljesen normális, hogy bekapcsolják a jeladót, hogy a Flightradaron megjelenjen? Ez gondolom katonai akció. Miért hát a nyilvánosság?"
Ha például a nyílt égbolt egyezményre hivatkozva történt a repülés, akkor teljesen normális.
"- Ilyen hosszú küldetésnél vajon váltják egymást a pilóták?"
Feltehetően a kezelőszemélyzet (MCE és szenzor-kezelő) váltja egymást, a harmadik ember csak akkor kell, amikor a gép fel- vagy leszáll (azért Ő felel). Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2021.01.22. 07:24:17
Sziasztok! Ma egy érdekességet találtam a Flightradaron. Néha szoktam böngészni, ma is teljesen véletlenül találtam erre. Ránéztem Ukrajna háborús övezetére, mert ott nem szokás repülni a lelőtt utasszállító óta. Meglepetésre volt egy gép. Ráklattyoltam és mit látok? Egy RQ-4 Global Hawk. A "légitársaság" a US Air Force. Még az azonosítója is ott van. Az első képen bekarikáztam az adatokat. Ez délután 16 óra környékén történt, akkorra már elrepült Grúziából Ukrajnába. Megtett jópár kört Luhanszk és Donyeck fölött/körül, majd nyugatnak vette az irányt, utána elfordult Románia felé, jelenleg Bukarest környékén van és délre tart. Most éppen 21 óra 15 perc repülési idővel! Az orosz érdekszférát szépen elkerülve repült :) A kérdéseim: - Nem bántja Ukrajnát, hogy berepülnek föléjük? - A donyecki "önkéntesek" ezt miért hagyják? Az 53000 lábas magasság miatt? - Az teljesen normális, hogy bekapcsolják a jeladót, hogy a Flightradaron megjelenjen? Ez gondolom katonai akció. Miért hát a nyilvánosság? - Ilyen hosszú küldetésnél vajon váltják egymást a pilóták? A képek: Utoljára szerkesztette: szenyor Lopez, 2021.01.21. 21:13:45
Oroszul tudóknak...
Érdekes, főleg a belejavítások miatt, a 105mm ... alatt még van egy kézzel írt sor . Kép alapján, a btvt oldalán és egy koreai oldalt talált csak a gugli, a koreaiak azt írják, hogy "A Nyizsnyij Targil által közzétett adatok szerint a kezdeti T-72 védelmi ereje 330 mm a KE-hez képest." link Gondolom az Uráli Vagongyár-ra gondolhatnak a Nyizsnyij Targil alatt .. passz
A számozásokhoz fűzött leírás még érdekes volna, pl btvt oldalán van egy ilyen lista, de nem hinném, hogy a lenti dokuhoz kapcsolódna. link
Számomra az jött le, hogy alapvetően az angol 105mm-es ágyú (Leo-1, M60, stb...) találataival szemben méretezték (szemből) a T-64-est, így a saját 85mm-es elleni védettségnek nemsok értelme lett volna. Ha viszont megvéd a saját 115mm-es löveg gránátjaitól, akkor elvileg fognia kell a 105-ös nyugati kumulatív gránátot is.
Érdekes, hogy a fenti táblázat 330mm-ert ír a test felső homlokára, de ez végül mind a T-64, mind a T-72 esetén végül csak 305mm lett páncéltörő gránátokkal szemben. Ennek ugye 82-ben lett meg a böjtje amikor az Izraeli Hetz APFSDS gránát megjelent, a maga 330mm páncélátütésével 1km-en. 83-tól így lehetett extra kiegészítő 30/16mm acélpáncélt rakni rájuk. Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2021.01.21. 16:15:37
Én arra tippelnék, hogy a páncélzatot az adott időszakban szóbajöhető legfőbb szovjet és NATO lövegek ellen tervezték: Kinetikus pct fegyverek esetén (bal oszlop) a 100mm szovjet löveg (t-55/T-12) + 105mm (NATO harckocsik). Kumulatív pct fegyverek esetén (jobb oszlop) 85mm szovjet (t-34-85/D-48?)-->115mm szovjet (T-62) + 105 mm NATO.
Viszont két dolgot nem értek: 1. Miért 85mm volt alapból, és nem 100mm, amit valószínűleg a legtöbb szovjet harckocsi használt már akkor is? 2. Ha 115mm -re módosították a T-62 miatt, miért csak a kumulatív gránát esetén tették ezt?
Mivel szerintem fontos kordokumentum, legyen meg magyarul is...
... jópofa a táblázatban állítólag Morozov sajátkezű ceruzás belejavításai, ahogy gondolom ment az alkudozás a hadsereggel. Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2021.01.21. 10:23:05
Nem tudom mennyire zajvédett a kezelőfülke, de azért illik a hallásvédelmi cuccot viselni szerintem odabent is. :)
A pontos adatok persze hétpecsétes titkok, de a harci fej egy könnyű torpedónál nagyjából 45kg körüli, a hatótávolsága cirka 11km, a sebessége 45-50 csomó körüli, és hozzávetőleg legfeljebb 400 méteren haladó célok ellen vethető be. Hogy mire elég az érdekes kérdés, a Cold Waters c. számítógépes játékban (és a SubSim fórumában) tapasztaltak szerint ha rossz helyen talál el egy ilyen, az simán képes megpecsételni a sorsod (ie.: hajóveszteség lesz belőle), ezzel együtt nyilván kevésbé veszélyes, mint egy 200-500kg harci fejjel bíró nehéz torpedó (a könnyű torpedók tömege eleve 300kg körüli). A Cold Waters-ben ha a nyakadba dobnak egy ilyet, és a felszín közelében vagy, akkor megszívtad, mert nem tudsz rendesen menekülni előle. Nagyobb mélységben a nagyobb víznyomás miatt az okozott sérülés hatásai a veszélyesebbek. Szóval egy tengeralattjáró kapitányt se fogsz találni, aki örülne annak, ha egy ilyen pottyanna a közelébe a tengerbe.
Ez a Saab megoldása, kicsit modernebb és többre képes (legalábbis papíron), de nagyjából ez egy könnyű torpedó ma:
Hozzáteszem nem ok nélkül manapság egyre inkább terjed az a koncepció, hogy a tengeralattjárók is torpedó-elhárító torpedókra bízzák a védelmüket (ahogy a hajók a CIWS rendszerekre a hajó elleni rakéták és robotrepülőgépek esetén). A lenti videó hajókról való alkalmazásról szól, de ugyanez működik tengeralattjárókról indítva is:
Az US NAVY elkezdte az MQ-9A Reaper tengeralattjáró-vadász célú felhasználásának tesztelését, ami a várakozások szerint egy dedikált ASW célú MQ-9B SeaGuardian drón hadrendbe állításába futhat ki. A mostani tesztnél a koncepció tökéletesítése a cél, ehhez 10db ledobható szonárbóját visz magával a drón (és fegyverzetet nem). Az MQ-9B SeaGuardian négy szárny alatti pilonnal fog bírni, és ezekre olyan konténert lehet rögzíteni majd, amelybe egyenként 10db 'A' méretű vagy 20db 'G' méretű szonárbója mehet. A koncepció szerint 2 ilyen konténert visz magával (vagy akár négyet, ha csak a célpont felderítése lesz a cél), illetve két könnyű torpedót a felderített célpontok leküzdésére. A SeaGuardian projekt célja a P-8 Poseidon gépek tehermentesítése, amelyek így afféle "repülő irányítóközpontként" vezérelhetnék a tengeralattjáró-elhárító műveleteket.
DITA, a DANA önjáró löveg 155m-es kaliberű ágyúval szerelt féltestvére. Az alváz azonos a DANA M2-vel, de a torony teljesen új.
Feltehetően valami ilyesmi lehet a háttérben, minden esetre lassan egy átlag harctéri járműnek annyi érzékelője lesz, mint fél évszázaddal korábban egy komplett felderítőszázadnak. :)
A korund létezik természetes formában, de amióta az alu ipar beindult azóta van mesterséges is dögivel, Alumínium-oxid. Én a köszörű köveknél ismertem meg majd homokszóró gépeknél is ezt használtuk tonna szám. Homokszórónál a pisztolyban keveredik a levegő és a korund, de a sima fémet megeszi se perc, így a fúvóka az bórkarbidból volt.
Nem tudom, hogy mennyire reális, de szerintem akár úgy is működhet, hogy az optikai szenzor észleli, hogy valami potenciálisan veszélyes tárgy közelít a harcjárműhöz, ezért elindul a radar a pontosabb azonosításhoz és követéshez, lehetővé téve a célleküzdést. Az előnye így az lenne, hogy nem kell folyamatosan kisugározni, elrejtőzve az elektronikai felderítés elől.
Nem csak a lentebb megjelent "páncéltörők" írást bővítgetem fel.
Nem tudod véletlenül, hogy mibe ágyazták a korundot?
Ha jól értem, a toronypáncél öntésekor (előtt), az öntőformába helyezték el mátrix alakban a golyókat. Eleinte megszenvedtek hogy az öntés folyamán el ne mozduljanak, így 73-ig inkább az egyszerűen gyárthatóbb alu betéttel készültek.
Hmm az Iron Fist rendszernél van a radar felett egy optikai érzékelő vagy nem tudom micsoda. Elvileg van rajta egy EO Jammer, ami zavar és eltérít, lehet ennek a modern verziójával tuningolták fel a Tropyt vagy a lentebb említett Rheinmetall-os tapasztalat alapján optikák vannak benne ?
Elvileg IMI's Iron Fist Active Defense System, RPS-10 radar and EO threat detection system
Iron Fist Full spectrum Active Protection System pdf
----------------------------------------------------------- Rheinmetall Defence’s Active Defense System (ADS) " It employs two independent sets ofelectro-opticalsensors,which reportedly can detect, recognize, and neutralize threats in less than one millisecond and can defeat threats fired from less than 10meters. Because of overlapping sensors and countermeasure redundancy, the ADS can respond to multiple incoming threats," forrás
Az új Trophy APS-eknél egy optikai érzékelő "ablak" kerül az AESA radar fölé, a jelek szerint ez talán valamiféle másodlagos érzékelő lehet?
T-64 A, R, B, B1 és BV közepes harckocsi A „Dunai Front” páncélos csapatainak gerincét az öt hadosztályba (13. és 19. gárda harckocsi hadosztály - Szentkirályszabadja és Esztergom, 93., 128, és 254. gárda gépesített lövészhadosztály – Kecskemét, Munkács és Székesfehérvár) szervezett, mintegy másfélezer különféle típusváltozatú T-64-es közepes harckocsi alkotta. A T-64A, T-64R (korai T-64 típus átépítése T-64A szintjére), és T-64B1 változat alkotta az állomány kétharmadát, a T-64B típusváltozat a 30%-át, és a Kontakt-1 aktív páncéllal ellátott T-64BV változat alig 4%-át. A T-64A, és a T-64R alváltozat esetén jellemzően optikai, a T-64B, T-64B1, és a T-64BV változatnál lézertávmérővel felszerelt tűzvezető rendszer jelentősen növelte a pásztázott lőtávolságokon túl az első lövés utáni találat valószínűségét. A T-64B, és a T-64BV változat a 9K112 komplexummal is fel volt szerelve, amely lehetővé tette harckocsiágyúból indítható 9M112 irányított páncéltörő rakéta célba vezetését.
Páncélvédettség A T-64-es tornya két féle szendvics páncélzattal készült, 1973-ig alumínium betéttel, majd 1974-től 8cm átmérőjű mesterségesen előállított Korund (a Zafírral rokon) kristályból álló kerámia golyókkal, amiket mátrix alakzatban úgy helyeztek el több sorban, hogy minden szemből érkező lövedék legalább két golyón haladjon át. Mindkét megoldás a páncéltörő gránátokkal szemben 400mm, kumulatív gránátokkal szemben 450mm védettséget jelentett, a második megoldás előnye többszörös találatnál jelentkezik.
A test homlok része, 68°-ban döntött, 205mm szendvicspáncél (550mm vízszintesen) két réteg üvegszálas poliuretán betéttel. Ez a megoldás páncéltörő gránátokkal szemben 305mm, kumulatív gránátokkal szemben 450mm védettséget jelentett. 1983-tól a test homlokpáncélját egy 30mm-es kiegészítő acélpáncéllal látták el, így a 68°-ban döntött 235mm szendvicspáncél (630mm vízszintesen), páncéltörő gránátokkal szemben 385mm, kumulatív gránátokkal szemben 530mm védettséget biztosított.
1985 után néhány T-64B harckocsi kapott 265db egyenként 5.3kg-os 4Sz20 Kontakt-1 aktív páncél téglát, tömegük így mintegy másfél tonnával nőtt. Az utólagosan megerősített, immáron T-64BV jelölésű harckocsik kumulatív gránátokkal szembeni védettsége szemből 950mm-re nőtt.
Alapvetően nem kell "békeidőben" sisakot és oxigénmaszkot viselni, de a rizikósabb esetekben előírás szerint fel kell venni. Ilyen eset a légi utántöltés (mint a videón látni) és a harci bevetés ellenséges terület felett. A miért kérdés logikus: ha esetleg baleset (vagy találat) történik, és katapultálni kell, akkor a túlélési esélyeket nagyban javítja, hogy ezeket viseled. Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2021.01.16. 07:38:30
Biztos nagyon láma kérdés, de miért van maszk a bombázókon? Ha kihermetizálódna? Modjuk ez a vadászokra is igaz, csak én azt feltételeztem ott a "műrepülés" miatt tanácsos a plusz oxigén.
Hátő... LoL. Egy leszerelésre váró Szovremennyij-osztályú romboló kapitánya szervezésében ellopták a hajó két bronz hajócsavarját, miközben szárazdokkban éppen előkészítették arra, hogy múzeumhajóvá alakítják. A hajócsavarok egyenként kb. 13 tonnásak, és össz értékük kb. fél millió dollárnak megfelelő rubel...
MiG-23 az elhagyott Szirnyik légibázison Szahalinban
nekem igy elso ránézésre pont az tunik ki, hogy eléggé egységes nincsenek kiugró és megtörő elemek mint a beömlök vagy a szárnytö. Ami valóban kérdéses az a gömb a kabin elött és a kör alakú gépágyu nyilás. az elsöre sztem nincs is nagy szigség, ha van alul a beépitett mint az F35-ösé, a másikra meg egy ajtó ami csak akkor nyilik mikor lö. De ha megnézzük semmivel sincs több dudor rajta mint az F35-ösön. és mindenhol láttam legalább egy cikkcakkot az ajtoknál.
Maga a koncepció kidolgozottsága iszonyatosan jó, minden tisztelet a grafikusé. :) Tényleg mindenre gondolt, még a futómű kibocsátás / behúzás is szépen ki van találva.
Ugyanakkor mint 5. vagy 6. generációs gép, a kép már felemás. Szerintem. Az egyik, hogy nem eléggé áramvonalas. Az F-22A vagy az F-35 gépekhez képest látványos, hogy mennyi kiálló ez-meg-az van rajta. Kezdve a pilótafülke előtti "gömbtől" a mindenféle ajtókig, amik nem farkasfogazottak.
A 122mm-es ágyútarackokhoz (D-30, Gvozdgyika) elvben lehetett BK6 és BK13 HEAT lőszert málházni (a szovjeteknél a 2Sz1 esetében a 40 lőszerből alapértelmezettben 3db BK13(M) volt), érdekes kérdés, hogy a HM-ben szokás volt-e.
Jó. Gvozdik-nak nem volt valami páncélpukkasztója ? Mert abból volt egy rahedlivel. Valamilyen szinten kár értük, nem voltak túl acélos eszközök, de talán a vontatott tarackoknál azért jobbak voltak. Rahedli pénzbe került volna modernizálni, de kb. 50db-os állományt megtarthattak volna, ehelyett mind mentek a levesbe.
A "Magyar Néphadsereg páncéltörő fegyverei az 1980-as években, kitekintéssel a dél-nyugati hadszintérre" címmel készült írás, az 1980-as években a Magyar Néphadsereg rendelkezésére álló páncéltörő és páncélos technikáját mutatja be, mind képesség, mennyiség, mind hadrendi eloszlás szerint, mintegy negyven oldalon, 71 korabeli dokumentum, illetve mai szakkönyv felhasználásával. Részletesen bemutatásra kerülnek az MN rendelkezésre álló lőszer, illetve rakéták típusai és jellemzői. Ismertetésre kerülnek a Dél-Nyugati hadműveleti irányban állomásozó (nyugati) harckocsik típusok is. Szerzője Hpasp.
Az , hogy nincs neki, még nem zárja ki, hogy nem lehet mást is integrálni a rendszerbe. Én arra leszek kiváncsi ha már ennyire összehaverkodtunk a reinmetallal, hogy ezekbol valami majd megjelenik e nálunk . Akár fejlesztés vagy gyártás szinten vagy csak mint upgradelni a dolgokat.
2025-re ígérik a bevethető lézerfegyver. 2026-ra ígérik a kis méretű légvédelmi rakétát
Ami hiányzik ebből, egy 20-50km szintű légvédelem, vagy azt már nem akarják beintegrálni? Persze a Rheinmetalnak nincs ilyenje, de úgy már tényleg több rétegű védelem lenne.
Én csak erről tudok. De tudtommal ezt a felmérést (?) "csak" a feltételezett harcok területére végezték el. Pl az elárasztott északi részek jó eséllyel nem szerepelnek benne. Nem tudom mire kell, de anno az M1/Leo 2 "méretezése" kapcsán jött elő, hogy mivel meddig kell majd ellőni.
A svájci katona teljesen kakukk volt. Ráüt a kezelő sisakjára, hogy kész a töltés és tiszta mögötte a terep, mehet! Ezután lép be a halálzónába.
Az első esetnél meg a kezelő is hibázott, hogy nem bizonyosodott meg arról, mi van a backblast területen, de ezek mind iskolapéldái a totálisan elkerülhető, figyelmetlenségből eredő halálos balesetnek.
Manapság egy algoritmust ez megoldaná sec-pec. Szinekkel jelölve akár magasságvonalas térképen, pozíciót megadva meg még azt is, hogy hova érdemes át mozogni egy jobb rálátás érdekében.
Akkoriban az ilyen tanulmány az szerintem belső kutatás és infó volt, így azt megtalálni publikálva hát fene tudja.
AMSAA WISIBILITY CHARACTERISTICS OFTERRAIN AND THEIR EFFECTS ONWEAPON-SYSTEM PERFORMANCE 1980 marc pdf link
---------------------------------------------------------------------------------------------- SYSTEM ERROR BUDGETS, TARGET DISTRIBUTIONS AND HITTING PERFORMANCE ESTIMATESFOR GENERAL-PURPOSE RIFLES AND SNIPER RIFLES OF 7.62 X 51MM ANDLARGER CALIBERS 1990 may pdf link
A balesetek leírása igazán érdekes. Mindkét esetben felveti a lövők és/vagy a lövetők képzetlenségét és/vagy tapasztalatlanságát. Mindkét eset olyan, aminek a leírását és képet is(!) simán beletenném az oktatóanyagba ha még csinálnék ilyesmit.
Köszi, de nekem nem a páncéltörő fegyver effektív lőtávolságára lenne szükségem (mivel azt ismerem), hanem egy statisztikai eloszlásra hogy az adott földrajzi régióban (esetleg a Dél-Nyugati hadszintéren [Magyarország-Ausztria-Olaszország-Bajorország]) mennyi a földön állva a látótávolság. (az esetek x%-ban mondjuk 2km, y%-ban 1km, stb) Hiába tudunk mondjuk 2km-re is ellőni, ha a domborzat (hegy/fasor/gát/épületek/stb...) miatt a gyakorlatban csak párszáz méterre lehet ellátni. Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2020.12.22. 16:55:36
Nem igazán adat és a legkevésbé sem tanulmány, de nekem eu-i harctérre az 1km körüli átlag és "ritkán több mint" 2,5km rémlik. Az viszont biztos, hogy nagyon nagyon elméleti a dolog. Különösen ha valami konkrét dologról van szó. Egy-egy területen még az sem mindegy, hogy milyen hónap van és mit ültetett a paraszt a földbe. A konkrét technikai eszközben legalább ugyanekkora szórás van.
Használatit már találtam TC 3-22.84 M3 Multi-Role, Anti-ArmorAnti-Personnel Weapon System JULY 2019 pdf link
Sokat nem változhatott a nyílt irányzékos eljárás, mert se jobb szemük nem lett a katonáknak se a célpontok nem lettek nagyobbak, ami változhatott az a célpontok védelme, leküzdhetősége.
September 1987 ANTITANKWEAPONS Current and Future Capabilities pdf link
350 to 400 m against moving vehicles[9] 500 m against stationary vehicles[10] 1000 m using smoke and high explosive rounds[11] 2000 m using rocket-boosted laser guided ammunition
------------------------ Angol gyakorlópálya leírások link
Igen, de elvileg a V bombázók elsődlegesen radarral céloztak. Hogyan csinálhatták ezt egy Skyhawkban?
II.Vhs FW-190 pilóták visszaemlékezése szerint állandó magasságon, alacsonyan repültek rá a célra és amikor a cél eltűnt az orr alatt, akkor oldották a bombákat. Ilyenkor pár km/h-s sebességkülönbség, vagy 1-2 fokos bedöntés is minimum 50m eltérést jelent a becsapódási pontnál. Isteni csoda, hogy valaha egyáltalán bármit is eltaláltak. Nekem legalábbis nem nagyon jött be szimulátorban.
Keresnék arra adatot / tanulmányt, hogy Európában (esetleg a Dél-Nyugati hadszintéren [Magyarország-Ausztria-Olaszország-Bajorország]) mennyi az átlagos (és maximális) látótávolság (lőtávolság) közvetlen irányzású páncéltörő eszközök alkalmazása esetén?
A V-bombázóknál II.Vh-s Mk.XIV. bombacélzók voltak eredetileg (a Sperry T-1 kicsit módosított változata), mivel aztán atombombázásra készültek, 1965-ben ezek kikerültek a gépekből, és nem volt bennük ilyesmi (lévén atombombához nem volt szükség rá). Volt is problémájuk bőven a Falklandi támadás kivitelezésekor, jól jellemzi a helyzetet, hogy a 21db 1000 fontos bombához szükséges bombarögzítők és a hozzájuk használt "90 way" (ennyi elektromos csatlakozási lehetőség volt szükséges a bombavetőkhöz) elektromos kezelőpanel egyáltalán nem volt, szó szerint roncstelepeket túrtak fel, hogy szerezzenek belőle eleget. 1000 fontos bombából sem álltak jól, mindössze 167db-ot tudtak felhajtani összesen...
Azt hiszem Líbiában Kazettás bombákkal mentek kisebb őrhajók ellen, De valahol lézeres bombákat is használak mozgó hajók ellen.
HUD +CCIP kijelzéssel elég pontosan lehet bombázni hajókat és nem kell annyira ragaszkodni az egyenes vonalú megközelítéshez. A Harrier talán tudott ilyet de a Buccaneerek és a Phantomok tudtommal nem. A Skyhawkok és a Daggerek sem tudtak hasonlót, anélkül azért elég nehéz eltaláni bármit buta bombákkal.
Nincs valakinek forrása arra, hogy a korai vadászbombázók hogyan céloztak bombákkal? A Vulcanokról írta valamelyik pilóta, hogy pont ugyanaz volt a módszer, mint a Lanchasterekkel a II. Vh-ban, csak a radar jobb volt.
Ez a támadás volt a Britt flotta számára tán a legmeredekebb. Ekkor a szigetektől 60 mérföldre Észak nyugatra hajóztak, és a térkép bal alsó sarka irányából várták a támadást. Az Argik gyakorlatilag (a Stanley-ben telepített lokátoruk segítségével) oldalba kapták a flottát ÉNY-i irányból. Ha csak 10 mérfölddel odébb közelítenek (kék nyíl) akkor a Hermes lett volna az Exocetek számára a leginkább baloldalra eső célpont...
"Ha van a britteknek egy század Buccaneerjük, mit raktak volna rá? Buta bombákkal mentek volna az Argi hajók ellen?" Ez annyi "ha" amire már nem lehet válaszolni.
"Volt a britt hordozós F-4-eknek bombázási kiképzésük meg valami komolyabb fegyverük, vagy azok is csak buta bombákkal operálthattak volna a légvédelmi feladatok mellett?" Lövésem sincs. A wiki csak buta bombákat ír. lézeresről nem tudok, meg nem is lett volna célravezető.
Shrikera pl ezt írja a wiki. Tudom ez radar elleni és nem F-4, de ennyi erővel bármit feltehettek volna rá ami az amiknak van.
Although the Shrike missile did not enter regular service with the United Kingdom, it was covertly supplied by the United States to the RAF for use in the Falklands War of 1982. RAF Shrikes were fitted to modified Vulcan bombers in order to attack Argentine radar installations during Operation Black Buck. The main target was a Westinghouse AN/TPS-43 long range 3D radar that the Argentine Air Force deployed during April to guard Falklands' airspace. The Argentine operators were aware of the anti-radiation missiles and would simply turn it off during the Vulcan's approaches. This radar remained intact during the whole conflict. However, air defences remained operational during the attacks and the Shrikes hit two of the less valuable and rapidly replaced secondary fire control radars. After one Vulcan made an emergency landing at Rio de Janeiro, Brazilian authorities confiscated a Shrike which was not returned.[7]
Az AM-39 Exocet rakéta rádiómagasságmérője segítségével 10m magasan, inerciális navigációval repül 1150km/h sebességgel, és csak az indítása előtt kapott célkoordináta előtt 6~8 mérföld távolságban kapcsolja fel a lokátorát, ami egy ±16°-os balról-jobbra történő legyezéssel, az eredeti célkoordináta körüli 4 mérföldön belül kutatja célját, amire rávezeti magát. Amennyiben a célkövetés megszakadna, akkor ismét egy balról jobbra legyezéssel kutatja fel új célját.
Brit kabinet ülésén bemutatott rajz a támadásról.
Mind a D89 HMS Exeter, mind az F172 HMS Ambuscade észlelte a két Super Etendard Agave lokátorának jelét, így elhangzott a rádióban a „Handbrake!” riadó jelzés. „Handbrake!” után az összes kisebb Brit hadihajó radarvisszaverő felhőt (Chaff-C) lőtt magaköré, hogy az Argentin pilóták a radarvisszaverődés mérete alapján ne tudják a hajók méretét azonosítani, így a két értékes hordozót a méretük alapján becélozni. Ez sikerült is, a két Argentin pilóta számára az F172 HMS Ambuscade fregatt céljele tűnt a legnagyobbnak, így az ellen indították rakétáikat, miközben mindkét Brit hordozó és a jókora Atlantic Conveyor is a lokátoruk látómezejében volt.
Amikor az Ambuscade lokátorán megjelent a két egyenesen feléjük közeledő rakéta jele, a teljes Brit flottában harciriadót rendeltek el, hogy minden egység felkészülhessen az Exocet támadásra.
F172 HMS Ambuscade fregatt egy távoli radarvisszaverő felhőt (Chaff-D) lőtt a felé száguldó Exocetek irányától jobbra, hogy a rakéták balról-jobbra legyező lokátora azt észlelje először, és eltérítse a fregatt irányából. A fregatt a tatjával fordult a rakéták felé (haladási iránya 210°), és nagy sebességgel (15 csomó) igyekezett kifelé az Exocetek ±16°-os látómezejéből. R12 HMS Hermes hordozó az orrát fordította az AM-39 Exocet-ek felé (haladási iránya 315°), hogy a lehető legkisebb radarkeresztmetszetét mutassa. SS Atlantic Conveyor szállítóhajó keresztbe fordult (haladási iránya 40°), hogy a lehető legnagyobb radarkeresztmetszetét (bal oldalát) mutassa az Exocetek felé, és kitakarja maga mögött az HMS Hermes hordozót. R05 HMS Invincible hordozó folyamatosan tüzelt Sea Dart közepes légvédelmi komplexumával, bőven annak hatásos megsemmisítési zónája alatt érkező célokra, összesen 6 rakétát eredménytelenül felhasználva. F90 HMS Brilliant becélozta a közeledő rakétákat, és csak arra várt hogy azok a Seawolf kis hatótávolságú légvédelmi komplexum effektív indítási zónájába érkezzenek, hogy tüzet nyithasson.
Mindkét AM-39 Exocet-et eltérítette az Ambuscade távoli radarvisszaverő felhője (Chaff-D), majd azon átszáguldva, immáron a látómezejük bal szélén található SS Atlantic Conveyor-t vették célba.
Két AM-39 Exocet által is eltalált, majd teljesen kiégett SS Atlantic Conveyor. Az egyik kiégett Chinook szállítóhelikopter a háromból, ami odaveszett, hat Wessex és egy Lynx-el egyetemben.
Informatika és tudomány
