Hmmm... Az USAF ugye a költségvetésbe vett 80 darab új F-15CX és EX jelölésű gépet, az F-35A beszerzés mellett, ez alapvetően csak egy modern F-15 variáns, AN/APG-82 radarral, illeszkedő póttartállyal, új műszerfallal, új adatkapcsolattal, stb.. Erről már volt szó.
Most az a hír, hogy az USAF 372 darab F-16C/D gépen végrehajtja a Service Life Extension Program (SLEP) nagyjavítást, amely többek között arról szól, hogy a radart lecserélik az AN/APG-83-ra (ami az F-35A-ban is megtalálható), új adatkapcsolat, új műszerfal, stb., és a gépek élettartmát 12 ezer repült órára tolják ki (8 ezerről).
Én csak azt nem értem, hogy a mi a fenére vártak eddig? Kb. 10 éve is már beszéltünk a topicban arról, hogy az USAF egyszerűen figyelmen kívül hagyja az F-15 és F-16 gépek felújítását, így a partner országok modernebb, jobb képességű gépeket kaptak a "Legacy" típusokból, mint amivel az USAF bírt. Miközben az F-35A folyamatosan késík minden szempontból... Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2019.04.16. 10:19:20
1992-ben a T-80U volt a szovjet/orosz hadsereg első vonalbéli csúcs harckocsija. Akik adott esetben Svédországot veszélyeztetthették...
Van bármilyen konkrétum, hogy a DU mennyit tesz az M1-ek védelméhez?
Konkrétum nincs. Becslések vannak, hogy az M1A1HA esetében is jó másfélszeres védelmi értéket nyújt a hagyományos páncélzathoz képest APFSDS lövedékkel szemben.
Mennyit ehetett a Leclerc, hogy sokat fogyasztott egy gt-s M1 mellett? :-)
A Leo2 mellett fogyasztott sokat, az M1A2 pont azért lett tökutolsó, mert brutálisan nagynak tartották a fogyasztását.
A T-80 miért volt annyira érdekes nekik.
Van bármilyen konkrétum, hogy a DU mennyit tesz az M1-ek védelméhez?
Mennyit ehetett a Leclerc, hogy sokat fogyasztott egy gt-s M1 mellett? :-)
A svéd harckocsitenderről szól, ami 1993-ban zajlott le. A tender előélete röviden annyi, hogy az 1980-as években folyt egy új harckocsi-fejlesztési program Svédországban, az Strv2000, erről már többször írtam a topicban. Ezt az 1990-es évek elejére túl drágának találták, és inkább egy nemzetközi tendert tartottak, ahol az M1A2 Abrams, a Leo2A5, a Leclerc, a T-80U és a Chally2 indult. A Chally2 hamar kiesett, a briteknek "nem volt fontos" annyira a tender, ők inkább a görög tenderre készültek (és véreztek el rajta). A T-80U ugyan nagyon érdekelte a svédeket (érthető okokból), de szintén hamar kiszortírozásra került. Maradt a Leo2, az M1A2 és a Leclerc. Ezeket a svédek saját védelmi csomaggal (kiegészítő páncélzattal) kívánták felszerelni, ami mindegyik esetben jelentősen jobb eredményt nyújtott, mint a gyártó cég saját ajánlata (a Leo2 esetében a későbbi A5 változat, Leo2 'Fejlesztett' (Improved) néven, az M1A2 esetében az export, DU mentes páncélzattal).
Az írás egyfelől összefoglalja a tenderen induló harckocsik tesztjének eredményét, ami így néz ki:
(Vizsgálati tétel: Első, Második, Harmadik helyezett)
Végső sorrend: Leopard 2 (7 "büntetőpont), M1A2 (9 "büntetőpont) és Leclerc (14 "büntetőpont)
A mozgékonyság terén a Leclerc csak azért maradt le a Leo2-től, mert magas volt az üzemanyag-fogyasztása, terepjáró képesség terén nagyon jól vizsgázott.
Tűzerő tekintetében a Leo2 volt a legpontosabb, ezért végzett az élen, az M1A2 nem sokkal maradt le. A Leclerc leginkább azért lett az utolsó, mert nem volt passzív hőkamerája az irányzónak (ezek szerint a Leclerc eléggé elavult elektronikával bírt még ekkor, illetve nem voltak kész az új rendszerek, hiszen nem sokkal később a Thales rendszereivel már bírt ezzel a képességgel - Cifu).
A páncélzat terén a Leopard 2 mellett erős érv volt a kiegészítő tetőpáncélzat lehetősége (a svédek maguk is élen jártak a fentről támadó hk. elhárító rakéták és töltetek fejlesztésében), a Leclerc esetében a kiegészítő páncélzat 50-100%-al javította volna a védelmet, de a többi tényező miatt ennek ellenére sem tartották versenyképesnek.
Az adatkapcsolat terén a Leclerc megint a félkész rendszerek miatt maradt el, a FINDERS rendszer egyszerűen nem készült el, míg az M1A2 egy teljes értékű rendszerrel bírt már, a Leopard 2-be pedig beépíthető volt (és fel is volt a tesztpéldány szerelve) ilyen rendszerrel.
A megbízhatóság és szerelhetőség terén a Leclerc túl sok gyerekbetegséget mutatott még, ezért maradt el, az M1A2 és a Leo2 kiforrott volt, de hozzáférhetőség, szerelhetőség terén az Abrams jobban szerepelt.
Utána leginkább a Leopard 2 német (A5) illetve svéd (a későbbi Strv122B) kiegészítő páncélzatát hasonlítják össze, és mindegyik esetében a svéd győz, nagyobb szögben és jobb védelmet nyújt, mint a konkurens megoldás. A kiegészítő páncélzat tömege cirka 10 tonna...
Az M1A2 esetében szintén meghatározóan jobb a svéd páncélzati javaslat, az orosz oldal szerint az Abrams páncélzata mintha direkt gyengített lenne. Feltűnek tartják, hogy a test páncélzata még az 1960-as évekbeli T-64A szintjét sem éri el.
A Leclerc esetében nincsenek értékek, csak egy rajz arról, hogy nézne ki a harckocsi a kiegészítő páncélzattal (lásd fent).
Ez pedig a tornyok páncélzatának összevetése, bal oldalon a kinetikai (APFSDS ellen), jobb oldalon a kumulatív (HEAT ellen) lövedékek esetén.
A vége ugyebár az lett, hogy a Leopard 2A5 egy külön svéd speciális alváltozata nyerte a tendert, az Strv122B.
Booking comparison
Leopard-2 I , M1A2 Abrams, Leclerc, T-80U
By material of the tender for the acquisition
main battle tank Sweden (1993) fordítós link
"I mean, I watched an Eagle shoot off six AIM-7s in the first Gulf War and five of them just dropped off the wings and fell to the ground."
Ilyenkor érzem azt, hogy minden tisztelet a pilótának, de
ad.1. Hogyan láthatta, amikor egyetlen F-15 légiharc közelében sem volt F-16. Vagy akkor minden légiharc leírás hauzdik...? A Sasok mindenkitől függetlenül tolták a CAP és Sweep-et.
ad.2 Sosem volt 6 db AIM-7 F-15-ön... Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.04.12. 14:15:11
Akkoriban egész egyszerűen nem volt kellően erős erőforrás, ami képes lett volna 70 tonnás szörnyet mozgatni. Főleg nem úgy, hogy nyersanyag hiány is volt már és mindent egyszer szarabb minőségben gyártottak a végén.
Az US NAVY nekiállt egy új indítóberendezést kifejleszteni a tengeralattjárói számára, az AN/BYG-1 csalikat, drónokat illetve apró torpedókat tud indítani majd. Az utóbbi az érdekes, ugyanis a jelek szerint a kis méretű torpedókról nem mondott le a haditengerészet. Az ATT (Anti-Torpedo Torpedo) torpedó-elhárító torpedó a jelek szerint legalábbis ideiglenesen a partvonalra vetődött, de van egy másik hasonló projekt, a CRAW (Compact Rapid Attack Weapon), ami az ATT alapjaira épült. A CRAW egy tengeralattjáróról, hajóról és légi járművekről is bevethető kis méretű torpedó, ami 171,4 mm-es átmérővel és 2,1 méteres hosszal bír, tömege pedig hozzávetőleg 110kg.
A CRAW iránti igény pár éve merült fel, egyfelől a kisebb méretű víz alatti, vizi és repülő drónok tengeralattjáró-elhárító fegyvereként, másfelől a kis méretű víz alatti drónok, tengeralattjárók és hajók elleni támadófegyverként, amelyek ellen az Mk.48 ágyúval verébre eset lenne, de jelenleg nem tudnak más eszközt bevetni az amerikai tengeralattjárók.
...másrészt a toronymétet szükségszerűen jóval nagyobb, az ott tarolt lőszer miatt amit amúgy a testben is lehetne tárolni.
Egyfelől a nyugati harckocsik is a lőszer egy részét a testben tárolják (Ximix képén bal oldalt alul a pirossal jelölt rész ugye), másfelől az elhelyezésnél annyira nem könnyen megoldható a dolog, mert nyugaton egybeszerelt lőszert használnak, míg ugye a szovjetek anno a 125mm-es lövegnél áttértek az automata töltő mellett az osztott lőszerre - pont azért, mert egybeszerelt lőszert adott területen és térfogaton belül nem tudtak máshogy megfelelően kezelni.
Mivel a Leo2 és az M1 esetében maradtak a kézi töltésnél, a gyors töltéshez egybeszerelt lőszer kellett. A Chieftain, Chally 1 és 2 esetében a britek ugye maradtak az osztott lőszernél, de rajtuk kívül mindenki inkább az egybeszerelt lőszert választotta. Szóval nyugaton a kézi töltés és egy az egybeszerelt lőszer miatt nem nagyon van más választás, minthogy a toronyba helyezik el a lőszert.
Alternatíva lett volna persze, lásd Block III harckocsiterv, de az a T-14-hez hasonlóan méretes teknőt kapott volna...
A Tigris olyan, mintha béta változatban maradt volna. Alul volt motorizálva, nem bírta a futómű és talán túl is volt fegyverezve meg páncélozva. A Leo2 egy sportkocsi hozzá lépest. Én úgy mondanám, hogy a Leo 2 lett a Tigris 1.0. :-)
Bennem van egy feltételezés, hogy a nyugatiak a korábbi "gyengébb " harckocsijaik és a lépéselőnybe került orosz vasak miatt kicsit túlkompenáltak a Leo2/M1/stb vonalon. Ezért lettek ekkora vasak. Valaki írta, hogy az orosz tankok a hidak miatt is lettek könnyebbek, de szerintem ennek nem lett volna sok értelme.
Pont ezért érdekes az, hogy a 3 személyes Leclerc méretei és tömege mekkorák. Automata töltős és mégis 55 tonna táji és nagy is. Több értelme van ezt összemérni a többivel vagy a koreai K2-őt. A két újabb 1990 utáni japán harckocsi is automata töltős.
Az M1 és Leo2 manuális töltése mai szemmel igencsak kezd anakronizmussá válni, a múlt öröksége, amit drága lenne felszámolni, de együtt lehet élni ezzel. Csak ennek következménye az, hogy mekkorák lettek.
Olyan hajtás van, ami képes megbízhatóan mozgatni azt. 65 tonna mellé tesz 1500 LE-t, ami rövid időre túl is léphet. Nem 70 tonna mellé tesz 700 LE-t.
Nem jelképes a hatótávolsága terepen, nem robban le "minden sarkon", nem kell lánctalpat cserélni szállításhoz és nem átlapoltak a görgők....
A tűzerő és védettségesnem overkill a célhoz. A Panther 75 mm-es lövege is mi ellen volt elégtelen?
A vastag páncél sem ér sokat, ha ötvöző hiányában rideg és törik, tehát igazából nem nyújtott akkora védelmet, mint a vastagsága mutat, mert ha kettétört, akkor IJ...
A tömeg önmagában nem faktor, az faktor, hogy a tömeg mögött mi van. Egy vadászgép esetén is lehet erőtlen egy 4,5 tonnás vadászgép (F-5E) és bivalyerős egy 13 tonnáshoz képest (F-15A/C). Az, hogy mekkora a tömege önmagában nem jelent semmit. Az igen, ha a tömegből hülyén balanszolt eszközt hoznak ki.
Őszintén szólva ezen nekem két dolog látszik nagyon - a nyugati harckocsik mérete egyrészt a sokkal nagyobb (egyben fejlettebb) hajtóművekből adódik, másrészt a toronymétet szükségszerűen jóval nagyobb, az ott tarolt lőszer miatt amit amúgy a testben is lehetne tárolni.
Ennek persze vannak jo és rossz oldalai is, de kétség kívül méretet és tömeget csökkenteni leginkább ugy lehet ahogy az oroszok csinálták.
Ez már ilyen értelmetlen szemantikai vita, hogy most akkor nehéz vagy mbt, pedig valahonnan onnan indult kis dolog hogy két unatkozó német faszi beszél egy bakelittigris előtt és azt fejtegeti (~úgy fikázza, az önkritika indokolatlan, állandó gyakorlása ilyen elég idegesítő német dolog) hogy hát jó jó dolog a páncél amit nem nagyon visz át szinte semmi, de a védelemnek része az is hogy a méret miatt nem látnak meg, meg találnak el, és különben is meghal adott ez a tűzerő - mozgékonyság - védelem szentháromság.
Na ezen a ponton már egy kicsit erős volt, ilyenkor kell egy kis reality check, hogy ti. ha annyira elavult a 70 tonnás Tigris koncepció, miért all mögötte a garázsban egy (közel) 70 tonnás, méretre is hasonlóan bazi nagy Leopárd..?
Nem érted, hogy miért mondom a magas lovat, majd elkezded magyarázni, hogy mit jelent az MBT.
Nem érdekelnek a tévképzeteid, nem akarlak meggyőzni és semmi pluszt nem tettél hozzá a témához, szóval részemről vége. Nem érsz nekem egy bant vagy össze veszést Cifuval.
Ezen a képen mennyire pontosak a méretek nem tudom, de szemléltetni jó. kép linkként
Egy méterszer méteres 5cm vastag fém lap ~405kg. Utoljára szerkesztette: ximix, 2019.04.11. 20:43:30
Akkor pörgessük vissza.
Használtál olyan kifejezést hogy közepes és nehéz hk. Mar már nincs ilyen kategória attól függetlenül, hogy a egyik 48 tonnás a másik meg akár 65. Könnyű hk. a gumikerekes és egyéb izéknél lehet, de ezeket nem is Main battle tank-nek címkézik fel. A Centuro-tól kezdve az AMX-10 felderítő jármű, harckocsivadász, felderítő hk. és egyéb jelzőket teszik rá, pl. tűztámogató, mint a Stryker. Ezeket harckocsinak hívni merő eufemizmus, A MBT az, ami van a gl. és hk. alakulatoknál. Nincs se közepes, se nehéz hk, MBT van. Az más kérdés, hogy az MBT műszaki tartalma és tömege 1960-as évek közepe és ma között változott és minden hk. tömege csak nőtt.
Hogy értsed a fejlődést és megnevezést. Ahol anno párhuzamosan volt Panther, Tiger I és Pz IV. a németeknél, ott ma van Leo2 és pá. A három hk. három eltérő konstrukció volt. A nehéz, közepes, stb. megkülönböztetése a tűzerő és páncélvédettség terén volt a '40-es és '50-es években, de aztán szépen kihalt.
Tehát most három eltérő súlycsoportú hk. helyett van egy. Hiába volt/van T-64/72/80 ezek mind azonos feladatra készült, de eltérő konstrukciók és milyen meglepő, az automata töltő és a 3 fős személyzet miatt az azonos korszakba eső változatok között nincs nagy tömeg eltérés. Nincs megkülönböztetés aközött, hogy T-72B vagy T-80U volt a szovjet alakulatoknál. Az egyik újabb és minőségibb volt, mint a másik, de tökugyanarra használták volna azokat és ugyanaz a kategória. A főbb képességeik között azonos korszakban nem volt akkora szakadék, mint egy Pz IVH és mondjuk egy Tiger I között.
A nyugati és a szovjet-orosz T-xx hk-k között alapvető méret és tömegbeli eltérés van a 3 vs 4 fős személyzet miatt. Igen, valóan 20 tonna, ha a Leo2A6/7-et méred a T-72 Uralhoz. Ennek egy rész páncél, egy része egyéb más faktor. Mert pl. +8 tonna tömeg esetén sanszosan változtattak máshol is a harckocsikon a plusz tömeg miatt és a plusz tömeg elviselésére a megerősítések még plusz tömeget jelentenek,
A többire.
Olyan fogalmakat használsz, amit nehéz értelmezni. A kevésbé páncélozott rész alatt mit értesz? RHA védelmet? Vagy fizikai vastagságot? Vagy minden egyéb additív dolog abszolút tömegét?
Nem csodát kell várni, azt viszont még a NATO tesztelésen résztvevőket is meglepte a hh után, hogy a Kontakt-5 milyen jó hatásfokkal működik még a APFSDS lövedékek ellen is. Ez volt 30 éve.
Az egész úgy kezdődött, hogy "vastagabb bőr" és 20 tonna. Csak azt felejted el, hogy közben a T-xx harckocsikon is "vastagabb bőr" lett. A T-64 kezdetben 38 tonna táji volt és megjelenésekor olyan védett volt olyan tűzerővel, hogy kb. zárójelbe tett minden nyugati hk-t. Aztán ott tartunk most, hogy 47 tonna vagy picit feletti a T-90M, de már a T-80U család is a hh. végén 46 tonnás volt.
Erre írtam azt, hogy alapvető különbség az, hogy 3 vagy 4 fő fér el a hk-ban és ebből mekkora védendő felület jön ki. Ezért nehezebb minden nyugati harckocsi és nem azért - amit sokan leírnak - hogy mar generálisan jobban védettek lennének azonos korszakban.
Igazából továbbra sem értem, hogy mit nem értesz. Nincs azonos korszakban 20 tonnás difi, a 20 tonnás difid valóan vastagabb páncélt is jelent. Csak amíg mondjuk 2,5 tonna ERA az igen durva védelmet tud adni, akár oldal irányba is, 2,5 tonna sima "anyag páncél" az finoman szólva nem túl sok akárhogyan próbálod rétegelni, nagy távot tartani, stb. Az az ERA elműködése után egy területen már nem ad semmiféle védelmet...
Ez a 'sima' Piranha 5 8x8-as APC / lövészpáncélos képe (MCT30 toronnyal):
Ez pedig a romániai változat, bejelölve, hogy milyen kiegészítő páncélzattal látták el:
Ez pedig a spanyoloknak felajánlott változat, hasonló kiegészítő csomaggal, de jobban látható a képen:
Terelsz.
Az első mondatod értem, csak nem értem mit támasztasz vele alá. Tudtommal a T-72-es mindig is kevésbé páncélozott volt, mint az azonos időszakú - mondjuk - Leo2. Ha mind a kettőnek növelik 20%-al a páncél védelmét, akkor miért lenne pariban a kettő? Eleve csak a tömeg növekedéssel elég nehéz mérni a védelem növekedését. Szóval ez így nekem játék a szavakkal. Az "igen jó ERA" van rajta szintű dolgokra meg inkább nem mondok semmit. Persze lehet, hogy azonos, vagy kisebb súly mellett nagyobb védelme lett a T-90nek, csak csodákat nem várok tőle. Mondom ezt úgy, hogy nekem sokkal szimpatikusabb a kisebb, öntöltős 72-es, mint egy korabeli Leo 2.
Szerintem az a baj, hogy mindenkibe bele állsz, aki szerinted hülyeséget mond. De attól, hogy valaki hülyeséget mond, még nem feltétlen hülye és attól hogy sok a hülye, még nem mindenki az. Azzal pedig magadból csinálsz hülyét, hogy félreolvasod amit írtam és belegondolsz dolgokat, amivel meg utána elkezdesz harcolni. Én meg azért vagyok hülye, mert sokadikként leírom neked. Talán a higgadtabb hangnem miatt jobban átmegy.
Egy alapvetően sokkal kisebb harckocsi számára a relatív tömegnövekedés kb. azonos, mint egy nagyobbnál. Csak, ha egy 42 tonnás hk-ra rárakódik 15%, akkor az más, mint amikor egy 52-55 tonnásra. Ennyi. Ezért van az, hogy a T-90M 47 tonna körüli, a Leo2A6 meg már bőven 60 tonna feletti.
Tényleg olyan nehéz megérteni, hogy sokkal kisebb a védendő felület a T-xx harckocsikon, mint a Leo2-őkön és ez eltérő tömegnövekedést okoz? Ráadásul az oroszok az ERA-ra alapoznak, ami kisebb tömegből másféle védelmet ad.
A védettségi szint a sok száz kommentből, amit betoltak ide és máshova is. Igen jó ERA van rajta és maga a torony passzív védelme is más, mint a T-72-nél. A T-90 (ex T-72BU) és a T-90M között az az M betű igen hangsúlyos műszaki tartalommal bír.
Az első mondatra. Amikor valakivel egyetértek, akkor nem szükséges kommentelni, legfeljebb kiegészíteni. Ha van mivel.
Nyilván nem, ahogy nem te vitázol folyamatosan kb mindenkivel. ;)
Én ezt írtam: Az a plusz plusz 20 tonna egy kopasz 72-hez képest nem csak a plusz egy fő és ezt te is tudod.
Hogy ebből a többit te hogy hoztad össze, az számomra rejtély, de nem is érdekel.
A T-90M passzív védetségének szintjét mire alapozod? Számomra hihetetlen, hogy hozza egy A7-es védetségi szintjét.
Nem írok magas lóról. Te egész egyszerűen nem azonos műszaki tartalmú harckocsikat vetsz össze. Az azonos korszakban az egymás ellen készülő 3 és 4 fős harckocsik között nemhogy 20, de 10 tonna tömegdifi sincs. Te fogsz egy 1970-es évek eleji T-72 Uralt és összeveted a 2018-as Leo2A7-tel, majd kijelented, hogy a 20 tonna nagy része a vastagabb bőr. Nem. Amennyire lehet tudni igen hasonló passzív védettsége van a mai T-90M és Leo2A7-nek. A tűzerő limitált az orosz oldalon az autoloader miatt korlátos hosszú penetrátor miatt. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.04.11. 08:28:51
Attól hogy te valaminek nem látod értelmét, az még nem értelmetlen. A 20 tonnával arra próbáltam célozni, hogy egy 60 tonnás "kimaxolt" nyugati és egy kopasz T-72-es közötti 20 tonnában nem csak a plusz egy fő van, hanem sokkal vastagabb bőr is.
Ennek a képnek kicsit fotóbolt szaga van.. furák a kontrasztok, árnyékok. Mintha egy valódi partraszálló képre utólag került volna egy haditechnikai parkban fotózott T-28.
T-28-at jenki földön tesztelték így vagy valóban át is hozták a vén kontinensre?
Igazából ha az oroszok komolyan gondolták Nyugat-Európa lerohanását, akkor már csak a hídak többségének a kapacitása miatt 50 tonna alatt kellett tartaniuk a vasaikat. Utoljára szerkesztette: Oddball29, 2019.04.10. 20:25:39
Értelmetlen szerintem a T-72/T-80 szériát összevetni az M1 / Leo2 szériával tömeg és személyzet vektorok alapján. Eleve eltérő páncélzat, eltérő koncepció, eltérő lövegek.
A Leclerc vs. Leo2 összehasonlítás szerintem jobb párosítás, hiszen a koncepció és a hozzávetőleg tűzerő / páncélzat megoldás jobban hasonlít egymáshoz.
Lásd előző kommentemet. Rossz az összehasonlításod. Azonos korszakban levő harckocsikat vessél össze.
A T-72 Ural idején nem is volt semmiféle M1, Leo2 és akkor next gen. nyugati hk.
1979
M1, Leo2A0, ezeket lehet mérni mondjuk a T-72A, T-64B és T-80-hoz. Az M1 105 mm-es löveggel, addig Leo2A0 az 120 mm és a szovjet hk-k meg 125 mm-sek. Ej...
1983
Leo2A1, M1IP ezeket lehet mérni mondjuk a T-72B, T-80B-hoz. Az M1IP még mindig csak 105 mm-es löveges, de már van DU páncélzat.
1985
M1A1, Leo2A4 ezeket lehet mérni mondjuk a T-80U családhoz.
Így sokkal tisztább képet kapsz, hogy mit jelent a +1 fő és az ERA cipelés mondjuk. Az, hogy fogtad és a '70-es évek közepi esetleg végi 40-41 tonnás szovjet hk-hoz mérted a Leo2A7-et és az M1A2 TUSK-ot annak kb. semmi értelme. A fentieknél nem fog 6-8 tonnánál nagyobb eltéréseket látni, így fejből és érzésre.
Semmi náciskodás nem volt ebben. Nincs olyan, hogy közepes és nehéz hk. MBT van. Csak ennek van '70-es évek beli és mai műszaki tartalma is. Ez azzal jár, hogy nehezebbek lettek...
De ettől pl. a CFT-s F-16V nem lesz "nehézvadász" egy F-16A Block 1-gyel szemben...
@Mindenki
Annyi szovjet hk. változat van, mint égen a csillag. Nincs valakinek listája, hogy ebből valóban melyiket is gyártották érdemben és nem rekedt meg proto szinten? Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.04.10. 16:24:33
A német wiki ír 52 tonnát üres és 55,1 tonnát feltöltött harci tömegre. A Leo2 úgy 1984/85 táji cucc. Csak éppen ezt Janáj összevetette egy tök csupasz 1970-es évek közepi T-72-vel. Ez értelmetlen.
1985-ös T-80U tömege 46 tonna. Ez alig 6 tonna difi, ha még a harci tömeg és üres tömeg szórást nézem, akkor is legfeljebb 8 tonna. Ne 20. Ennyi okoz a 3 vs 4 fő.
Tudsz forrást adni a különféle Leo2-ől tömegére? Én azt látom, hogy sajnos az oldalak a régi Leo-k tömegére az A6/A7 tömegét adják meg. Én nem tudom, hogy az 52 tonna az reális vagy sem az A4 tömegére.
Janáj 20 tonna difije sanszosan nem igaz az azonos korban levő Leo2 és T-64/72/80 változatokat nézve.
"A automata töltő nélküli mai nyugati hk-k a azért vannak 60 tonna felett, mert nagyobb térfogatúak és a nagyobb térfogat = nagyobb felület = nagyobb méret = nagyobb tömeg és több páncél."
A Leo2A4 még csak 52 tonna, erről nőtt fel 62,5 tonnára, nem a térfogat miatt. Elsősorban a védelem növelése miatt lettek egyre nehezebbek.
Ne nácizz! Azért van MBT, mert a jelentős sereggel rendelkező nemzeteknél egy maradt, ezért értelmét vesztette a besorolás.
Az a plusz plusz 20 tonna egy kopasz 72-hez képest nem csak a plusz egy fő és ezt te is tudod. Szerintem az nem igazolja a nyugati gondolkodás igazát, hogy ezek maradtak meg. Az egy szerencse, hogy a tömeg hadsereges, totális atom háborúból a professzionális kicsi seregre váltáshoz ez jobb. Nekünk. Az oroszok meg így jártak.
Nincs olyan, hogy nagy/kicsi vagy nehéz/közepes. MBT van, ami feladatkörben egy kategória. A difi az, hogy ezt ki milyen műszaki tartalommal képzelte el.
A automata töltő nélküli mai nyugati hk-k a azért vannak 60 tonna felett, mert nagyobb térfogatúak és a nagyobb térfogat = nagyobb felület = nagyobb méret = nagyobb tömeg és több páncél.
Az automata töltős Leclerc és K2 55 tonna táján vannak és nem a 65 tonna tájik, mint az M1A2 mindenféle kiegészítővel vagy a Leo2A7. Ennyit számít az a -1 fő.
A szovjet harckocsik is 40 tonna tartomány aljáról indultak - sőt, a korai T-64-esek 40 tonna alatt voltak - a '70-es években ehhez képest a T-90M vagy Msz 46-47 tonna már. Arra is került fel ez-az a T-72 koncepció elhagyása és kinövése után. Viszont minden szovjet harckocsi a T-64 óta 3 fős személyzetű, a T-54/55/62 voltak egyedül 4 fősek, mert azokban nem volt automata töltő. Azok viszont még azért voltak könnyebbek (max. 40 tonna), mert más korszak gyermekei voltak.
Nyugaton szerintem a leszerelések miatt maradtak a nagyok. Azok voltak a legjobbak és már adottak voltak. Közepesnek kb a T-72/90 maradt. A kicsik meg kihaltak, mert már egy harmadik világbéli APC-n is lehet 30 milis. Szerintem itt inkább az abból főzünk ami van érvényesül, nem pedig az, hogy mi a legjobb.
Kicsit kezdenek már átesni a ló túloldalára ezzel a mítoszrombolással. Akinek egy csöpp esze van, tudja, hogy a páncél nem minden, és hogy egyik harckocsi sem sérthetetlen, ideális esetben összfegyvernemi harcot folytat stb. Ez kb. az 50. videó ami ezekre rácsodálkozik, aztán levonja a konklúziót hát a tigrincs mégsem volt olyan fasza. Viszont ehhez képest jelenleg nyugaton ugyanúgy 70 tonna körüli, lényegében sokkal mozgékonyabb nehézharckocsik maradtak csak meg, és nem kevésbé méretes harckocsikkal operálnak. A kicsi/könnyű stb. trendin hangzó bohócharckocsikra pedig senki sem mer építeni élesben.
A védettség továbbra is elsőrangú szempont, ez egyedül a 60-as, 70-es években szorult kicsit hátra a jobb tűzvezetés és a pct. rakéták megjelenésével. Ami változott hogy a közben eltelt időben egyre jobban optimalizálták a test méretét, és a kompozit/NERA/ERA páncélokkal lehetővé vált a megfelelő szintű védelem. Utoljára szerkesztette: Kurfürst, 2019.04.10. 13:46:23
Kis segítséget kérnék. Németh Béla vezérőrnagyról (3. magyar hadsereg 12. tartalékhadosztályának parancsnoka) készült képet keresnék, de a google ezúttal nem akar a barátom lenni.
Az AK-74 széria leváltása az évtized eleje óta téma, eredetileg egy, az Izmas indított el egy komolyabb újításokat tartalmazó AK-12 programot, amely többek között mindkét kézzel kezelhető felhúzókarral bírt, négy picatinny sinnel, változtatható hosszúságú és behajtható válltámasszal.
A korai AK-12 változatok
Az AK-74M (1991) összevetve az AK-12 fejlődésével 2011 és 2015 között, majd a közel végleges AK-400 alias "új" AK-12 gépkarabéllyal
A fegyver bekerült a 'Ratnik' programba, ami a gyalogsági katonák felszerelésének modernizálását tűzte ki célul. Az AK-12 ugyanakkor elbukott ezen, meg volt kellően megbízható, strapabíró és túl drága volt. Az újraalakult Kalasnyikov-csoport (aminek az Izmas is részese lett) új vezetése úgy döntött 2004-ben, hogy dobja a kudarcott valott verziót és főtervezőjét, Vlagyimir Zlobinyt. Az új főtervező, Szergej Urzumtyszev inkább az AK-100-as szériához nyúlt vissza, és azt reszelgette tovább, a belső elnevezése AK-400 lett. A korábbi AK-100-as verziókhoz képest újdonság volt egy változtatható hosszúságú, behajtható válltámasz (noha behajtva úgy tűnik, hogy nem lehet lőni vele), egy ergonomikus pisztolymarkolat, a csővel egybeépített gázvisszavezető cső, és ezzel együtt a "hátsó" tokhoz rögzített, az előággyal közvetlen kapcsolatban nem álló fegyvercső ("lengő csövű" kiképzés), amivel egyben lehetővé vált a tokfedél áttervezése, hogy azon rögzítősint helyezzenek el. Az előágyon további fegyversinek kerültek elhelyezésre. A tűzváltó kar maradt a hagyományos kiképzésnél, csak jobb oldalon kezelhető, de a négy választható tűzmód változott: biztosított -> egyes lövés -> 2-es rövid sorozat -> sorozatlövés.
AK-12 (2016)
AK-15 hangtompítóval
Függetlenül az elnevezés előéletétől, az AK-12 az 5.45x39mm-es változat elnevezése, az AK-15 a 7.62x39mm-es változaté, mindkettőből létezik rövid csövű "karabély" változat, ezek elnevezése AK-12K és AK-15K. Az RPK-74-et váltó változat is tesztelésre került, de annak rendszeresítéséről én legalábbis nem olvastam. Eredetileg még 2016-ban jelölték a típust rendszeresítésre, és küldték csapatpróbákra. Most ezek alapján döntöttek a típus rendszeresítése mellett.
Russian Ministry of Defense has signed a three-year contract with Kalashnikov Concern for 150,000 AK-12 and AK-15 Kalashnikov assault rifles.
Russian army will receive 50,000 AK-12 and AK-15 general purpose military assault rifles in 2019, 2020 and 2021, according to the Interfax news agency.
A pajzs 14 kg. Nem tesznek bele pluszt mert igy is baromi nehéz.
A pajzsosnak két pisztolya van, mert ugyanugy leszeleteli a sarkokat csak oldalt es fegyvert vált.
.357 a franciák hasznalnak pont az alabb leirt dolgok niatt, de az biztos hogy annak nem oszinte a mosolya aki fullosra töltött. 357et egy kezzel hasznal.
Tobb értelme van ket 19es tarral töltött g17nek.
Elvileg a pajzzsal kell fedezni a mögötted lévőket.
Elindul a "kukac" be az ajtón, de a kukac előrevetített vonalától, tegyük fel jobbra elől felvillan az enemi, elfordítod a pajzsot a fegyó miatt, hogy ellőd, de így szabadon marad szemből a bal széle, ahonnan az időközben előkerülő a másik enemi megsoroz.
A felállásból adódóan mind két oldalon van aki figyel, de ha elfordítod a pajzsot és nem reagálja le időben akkor baj van, szerintem.
Aztán a valóságban, hogy megy a fene tudja, pajzsa is válogatja, mert több méret is van.
Ezen kívül a 30-as táras pisztoly is fura lenne, az már felesleges nagy, rossz súlyponttal, bele akadhat a pajzsba, stb. Szerintem pajzsos emberkének a mai napig a legjobb választás egy S&W TRR8. 8x.357 Magnum lövés bőven elegendő, mivel revolver, ezért nincs szán, ami beakadjon a pajzsba. Lehet rá lámpát meg mindenféle kacatot rakni, az 5 colos csőből 8-900 Joule-t is tudhat, így kb. ez a legerősebb kézifegyver, amit egy kézzel biztonságosan lehet kezelni és viszonylag gyorsan ráduplázni.
Mert bekorlátoz. A ballisztikai pajzs alapvetően épületharcra van kitalálva, ott pedig mindig fel kell készülni arra, hogy váratlan helyzetekre improvizálva reagálj. Hogy a felvetésedet végiggondoljunk, csak gondolj bele hogy fogják alaphelyzetben a pajzsot jobbkezes lövő esetén: bal kéz alkarra van a pajzs rögzítve, a jobb kéz szabad az ajtók, tereptárgyak mozgatására, illetve a pisztollyal való fegyverhasználatra. Sose tudhatod pontosan merre van a célpont, lent, fent, jobbra vagy balra.
Ha a fegyvert rögzíted a pajzshoz, akkor a fegyver mozgási szabadságát durván bekorlátozod, és immár a pajzsal kell céloznod, ami sokkal nehezebb, mint szabad kézzel. De vedd az, hogy mi van akkor, ha el kell forgatnod a pajzsot, hogy például leküzdj egy akadályt, beépített fegyvernél, de még "gömbcsuklós" megoldásnál is ez esetben egyszerűen nem fogsz tudni ráfogni a fegyver markolatára, hiszen az (ismét: jobb kezes embernél) balra fog nézni.
A célzás egyébként (állítólag) nem vészes dolog, eleve a behatoló csoportban csak a pajzsosnak van bekapcsolva a célzólézer, így biztosan tudja, hogy hova néz a fegyvere.
Amennyire a mögötte állók tudnak célozni, annyira a pajzsos is tud, ha fixen az ellenfélre tartja a nézőkébe vetített reddotot. Az újratárazás pont ezért jelentéktelen, amit írtál. Max. pár méterre és másodpercekig tartó akció. Egy 30-as tárral egy pisztoly bőven elég lenne.
Ráadásul a pajzsos emberkének is be lehet gyakorolni, hogy a pajzzsal a kezében célozzon gyorsan a mellalakra. Meg nem önállóan menne be ezután, hanem ugyanúgy formációban, ahogy eddig is, csak ha gond van, nem lehet rendesen leadni célzott lövést a mögötte állónak anélkül, hogy bekapna egy találatot, akkor a pajzsos tudna akár egyedül is leküzdeni egy célpontot anélkül, hogy szemből bekaphatna találatot az operátor.
Lenne egy józan paraszti ésszel kiagyalt kérdésem a taktikai pajzsokkal kapcsolatban.
Miért nem terveznek olyan pajzsot, ahol a pajzson lenne egy védett fegyverpont, ami mondjuk fix helyre lőne, de a pajzson a rétegelt üvegen fel lenne vetítve reddot szerűen hogy hova lő pár m-en? Vagy akár valami forgatható pont is lehetne, mint a harckocsikon a homlokzati géppuska, vagy ilyesmi?
Egy japán F-35A eltűnt a radarokról 135 km a Misiwa légibázistól, ahonnan indult. Helyi idő szerint este fél nyolckor indult, hogy a Csendes-óceán felett végrehajtsa gyakorlórepülését három másik társával együtt. A hírek szerint nagy erőkkel keresik a gépet és a pilótát, ám egyenlőre nincs hír felőlük...
Forrás Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2019.04.09. 14:52:08
India 464 darab T-90MSz harckocsit vásárol Oroszországtól (ill. részben licencben gyártja) mintegy 1,93 milliárd dollárért. Ezzel India let a típus első vásárlója. A beszerzést még 2016-ban indították el, ám Indiai oldalról majdnem két évig tartott, amíg döntésre vitték a dolgot (mivel ez alapjaiban alávág az Arjunk Mk.2 beszerzésnek). A korábbi hírek szerint noha sok téren rendkívül jól felszerelt harckocsikról lenne szó (pl. Relikt ERA modulokkal a korábbi Kontakt-5 helyett), hiányzik az aktív védelmi rendszer a képletből, mivel az egyetlen szóba jöhető orosz alternatíva, az Arena-E nem felelt meg az Indiai kívánalmaknak. Azokat az izraeli Trophy teljesítette, így elképzelhető, hogy később azokat integrálják.
Ez a saját magát "lelővő" holland gép? Az utóbbi időben szépen termelnek, lehet flottát akarnak cserélni.
Nekem újdonság, hogy a T-72B3 obr. 2016-ba már került egy kis képernyő a sofőr mellé, amely alaphangon a fontosabb információkat mutatja, illetve a tolatókamera képét lehet kirakni rá:
A líbiai 15-öst nagyon hamar telibecsapták valami bombával.
Az eset súlyát nem tudom. Én azt gondolnám, hogy a rakétának a feje az érdekes és ez újabb változat lehetett.
Emlékeim szerint valamelyik balkáni légi-hadjáratban lelőtt gép roncsait utólag megtalálták s szövetséges csapatok, és ott volt az AIM-120 maradék hajtómű-szekciója is. Látszott hogy nem széttört, hanem szép akkurátusan szétszerelték és elvitték a mellső szekcióját, ki tudja hol örültek neki és azóta hol lehet.
A lelőtt F-16-oson is lehetett az AF alatt. Más olyan gépet nem lőttek le amin lehetett AIM-120. Líbiában palacsintázott le egy F-15E. Papíron repüléstechnikai hiba miatt, azon is lehetett AIM-120.
Nem teljesen értettem az eset súlyát, mivel 1999-ben két AMRAAM is célt tévesztett szerbia felett, azok már gondolom rég Moszkvában/Pekingben vannak.
(a Tesla melletti múzeumban mindenesetre nem volt egyik sem kiállítva)
Informatika és tudomány
Nem érted, hogy miért mondom a magas lovat, majd elkezded magyarázni, hogy mit jelent az MBT.
