Szerintem az IGLA és társai ellen a legjobb védelem jelenleg az éjszakai harc,amiben az USA-nak és szövetségeseinek van a legnagyobb tapasztalata.Természetesen a tévedés jogát fenntartom.
Sajnos ez sem igaz. Ma már ezekre is többmilliós TGP, MAWS kell infracsapda és PGM, mert valójában ezeket is letörli az égről a MANPAD. Amikor már dual seekeres Iglával lövöldöznek COIN-ban, akkor ott a kismagasságú repkedésnek meszeltek adott ("0") veszteség tolerancia mellett.
Eddig kb. 20-szor linkelhettem, ahol Iglával lövik le a török Cobrát. Az ott gömbtartály az elején, az bizony Igla kérem, nem kőkorszaki Sztrela-2.
"Az orosz csapatlégvédelmi eszközök a '80-as évek közepéből igen veszélyesek lettek volna az A-10-re, még az 5-10 éves csúszott exporttal is...
Csak röhejesen keveset vett még a VSz is belőlük, nemhogy a csóróbb 3. világbeli országok is."
Pont ezért (is) írtam, hogy mind a mai napig megvan a szerepük/jelentőségük az A-10, Bronco és Tucano kategóriájú COIN-gépeknek, mert a lehetséges fegyveres konfliktusokban sokkal olcsóbbak mint a szupergépek, és a fenyegetettségük is lényegesen alacsonyabb mint egy nagyhatalmak közti nyílt konfliktusban lenne.
Az A-7 estén még abban sem vagyok biztos, hogy választotta és nem tukmálták rá, mint anno az F-4-est vagy a Navy-re az F-111-est. Mondjuk ebből az F-4 "tukmálása" elég jól sült el.
Az orosz csapatlégvédelmi eszközök a '80-as évek közepéből igen veszélyesek lettek volna az A-10-re, még az 5-10 éves csúszott exporttal is...
Csak röhejesen keveset vett még a VSz is belőlük, nemhogy a csóróbb 3. világbeli országok is.
Néhány dolgot azért A-7 kontra A-10 ügyben ne tessék elfelejteni. Az A-10 pilótafülkéje konkrétan 23mm kaliber ellen védett, ami az akkori szovjet vadászok fedélzeti gépágyúját és a Silkát is jelentette. Emellett azért volt akkora szárnya és vízszintes vezérsíkja, két hajtóműve, kettős függőleges vezérsíkja, hogy találat esetén is jó esélye legyen repülőképes maradni. Az A-10 tervezési koncepciója az volt, hogy a szárnyfelület 1/3-ának, egyik oldali vezérsíkoknak elvesztése és egyik hajtóművének egyidejű kiesése esetén még repülőképes maradjon és haza tudjon vánszorogni a bázisra, a fő cél a pilóta megmentése és lehetőleg újbóli harcbavetése volt (ezért is volt több pilóta mint gép). Egy A-7 ezek közül ugye semmivel se rendelkezett,minimális páncélvédelem, egy hajtómű/vezérsík, ami jó volt az csak a teherbírása (ráadásul a NAVY "találta ki", az USAF csak ezután átvette!! A másik: jobb ha tudomásul vesszük, hogy mióta és amíg Ivánnak a keze is ott volt/van az interkontinentális atomfegyverek piros gombján, azóta és addig Samu bácsi csak mindkét oldali sok-sok vezető politikus és katonai vezető nagyon nagy tévedései árán keveredhet közvetlen háborúba Ivánnal. Ennek ellenére és emellett azért évtizedek óta folynak azok a helyi háborúk, ahol a két "nagyfiú" egymás szövetségesei/támogatottjai és fegyvereik ellen kell hogy harcoljanak. Viszont Iván a legkorszerűbb technikát legtöbbször nem adta ki a kezéből másnak, tehát a helyi háborúkban ritkán kellett ezekkel számolni, manapság ez még inkább így van (már csak azért is mert szövetségese alig van, fegyverrel támogatni bárki meg már nagyon meggondolja, fizess és viheted a jelszó többségében ott is). Tehát amíg az A-10 létezik addig ugyanúgy kicsi a valószínűsége mint eddig, hogy a legkorszerűbb orosz légvédelemmel kell nekik szembeszállni, a helyi háborúkban viszont kimagaslóan megállja a helyét - és sokkal-sokkal olcsóbban mintha ezt a feladatot B-1-el vagy F-15E-vel kell megoldani.
Akkor ugy fogalmaznek, hogy a feladatai egy reszeben az F-16 valtotta, mig mas reszeben az A-10 a tervek szerint. Csak nem pont igy jott be, a folyamat elhuzodott.
Te irtad, hogy a double digit SAM-ek elterjedesevel az F-16-osoknak nem sok baber terem.
De velemenyem szerint az A-10 es meg ilyen korulmenyek kozott is hasznalhato lett volna a Nemet hadszinteren a szovjet elorenyomulas megallitasara. Az amerikai valasz persze a lopakodok fejlesztese volt, de az A-10-es is egy opcio volt. A szovjetunio osszeomlasa, a war on terror, az alacsony szintu ellenfelek persze nem volt a kepben. Az USAF az elozo haborura keszult, ami ebben az esetben Hanoi legvedelme volt.
Az A-10 elvileg az A-7-et valtotta. Ahhoz kepest miben volt jobb? Szvsz egy javitott A-7 volt nagobb fegyverterhelessel, nagyobb orjaratozasi idovel a celkorzetben, nagyobb serulesallosaggal.
Anno a YA-10A és az A-7D között volt teszt, mert a kongresszus úgy vélte, a CAS feladatkörre az A-7 is megfelelő lehet. A teszten az YA-10A szerepelt jobban a hosszabb harcterület feletti tartózkodási idővel (loiter timer) illetve a nagyobb sérülésállósággal.
Az egész A-X program azért jött létre gyakorlatilag, mert a hadsereg (US ARMY) követelte a CAS feladatkör erősítését, mivel úgy ítélték meg, hogy márpedig szükségük van eme szerepkörre, mégpedig közeli támogatásra, hogy a baráti egységek ne a nyakukba kapják az áldást. A Vietnami háború előtt is a légierő már nem szándékozott ilyesmivel foglalkozni, miközben a sártúrók istenítették az A-1 Skyraidert, a légierő már szabadulni akart a nem szuperszónikus harci gépektől. Ennek a gondolatmenetnek lett a vége az AH-56 Cheyenne, amely egy direkt harci helikopter lett volna (az AH-1 ugye nevezhető egy "fércmunkának" is), de 400km/h feletti végsebességgel, hogy gyorsabban tudjon a harci területre érni.
Az egyik AH-56 prototípus, a nagy végsebességet tolólégcsavarral érték el
Az USAF prüszkölni kezdett, hogy a Cheyenne valójában helyből felszálni képes repülőgép, és sérti a Key West Agreement-et, amely ugye a merevszárnyú harci gépeket kizárólagosan az USAF felségterületének nevezte meg. Az Army azzal vágott vissza, hogy ti nem akartok dedikált CAS gépet, akkor ne pattogjatok, ha mi csinálunk egyet magunknak. A légierő az A-7D-re mutogatott (először az F-5 program lett volna a cél, de annak túl kicsi volt a fegyverterhelése), ám azt végül ők sem tartották ideálisnak. Ennek lett a vége az A-X program, amit azonban félszívvel toltak csak 1966-67-ben, majd jött a Sprey-féle felülvizsgálat, aminek a végén alaposan átdolgozták az A-X programot. Az A-X program mellett a kardoskodó légierő az AH-56 magas árát kritizálta, amit a program összetettsége és költségei miatt végül a politikusok le is lőttek...
Ahogy Molni is írta, az A-10 nem váltotta az A-7-et, csak kiegészítette, főleg, hogy az 1970-es években már új célt találtak neki a harckocsivadászat tekintetében. Az A-7 egy "olcsó" csapásmérő gép, egyfajta könnyű bombázó volt, amit aztán a partvonalra állítottak, mert hát nem szuperszonikus... Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2019.01.04. 11:05:54
a. 146th TFS, 112th TFG - Pittsburgh, PA: 18 A-7
b. 175th TFS, 114th TFG - Sioux Falls, SD: 18 A-7
c. 166th TFS, 121st TFW - Rickenbacker ANGB, OH: 18 A-7
d. 107th TFS, 127th TFW - Selfridge ANGB, MI: 18 A-7
e. 124th TFS, 132nd TFW - Des Moines, IO: 18 A-7
f. 125th TFS, 138th TFG - Tulsa, OK: 18 A-7
g. 120th TFS, 140th TFW - Buckley ANGB, CO: 18 A-7
h. 186th TFS, 150th TFG - Kirtland AFB, NM: 18 A-7
i. 198th TFS, 156th TFG - San Juan, PR: 18 A-7
k. 162nd TFS, 178th TFG - Springfield, OH: 18 A-7
l. 112th TFS, 180th TFG - Toledo, OH: 18 A-7
m. 174th TFS, 185th TFG - Sioux City, IA: 18 A-7
Szintén ANG:
5. A-10 Thunderbolt II units:
a. 118th TFS, 103rd TFG - Bradley, CT: 18 A-10
b. 131st TFS, 104th TFG - Barnes, MA: 18 A-10
c. 172nd TFS, 110th TASG – Battle Creek, MI: 18 A-10 (may have still been TASS with OA-37)
d. 103rd TFS, 111th TASG – NAS Willow Grove, PA: 18 A-10 (OA-37 until 88)
e. 126th TFS, 128th TFW - Truax Field, WI: 18 A-10
f. 138th TFS, 174th TFW – Hancock Field: 18 A-10
g. 104th TFS, 175th TFG - Baltimore, MD: 18 A-10
n. 149th TFS, 192nd TFG – Richmond, VA: 18 A-7D
Az USAF-nál lehet, hogy leváltotta/kiszorította az A-10, de összességében nézve leváltásról szó nincs. Az A-10 elsődlegesen CAS-ra jó, az A-7 egy szubszonikus klasszikusabb jóidős csapásmérő.
AV-8B - 7 találatból, csak kettő ment haza, a többi leesett.
Mindkettő AAA találatot kapott, amit lérak talált el, az leesett.
1/28 0707Z Loss AV-8B USMC 15nm S Ahmadi AAA
2/9 1340Z Loss AV-8B USMC 24nm SW Kuw City IR-SAM
2/12 Damage AV-8B VMA-542 AAA
2/23 1930Z Loss AV-8B VMA-542 2nm W Kuw. City IR-SAM
2/23 Damage AV-8B VMA-311 AAA
2/25 0700Z Loss AV-8B VMA-542 Ali Al Salem IR-SAM
2/27 0345Z Loss AV-8B VMA-331 30nm NNE Kuw. City AAA Utoljára szerkesztette: Hpasp, 2019.01.04. 10:39:30
Tud valaki egy tengereszgyalogos Harrier statisztikat is? Az elvileg ugyan az az idoszak, ugyan az a feladatkor. Valahol azt hallottam, hogy talalat eseten a Harrier mindig leesett.
Az A-10 elvileg az A-7-et valtotta. Ahhoz kepest miben volt jobb? Szvsz egy javitott A-7 volt nagobb fegyverterhelessel, nagyobb orjaratozasi idovel a celkorzetben, nagyobb serulesallosaggal.
A masik amit erdemes itt figyelembe venni, az az amcsi tamogato harc modja. A szovjet doktrina az az Il-2-es alkalmazasan alapult. Berepulunk egy erosen pancelozott geppel a kozepebe, ledobjuk amink van, aztan a tulelok huznak haza. A Mi-24 is ennek a koncepcionak a folytatasa. Az USA-ban a kozeli tamogatas a tuzerrepulok harcmodorabol fejlodott tovabb. Bujkalunk a fak kozt heha kibukkanunk, odaporkolunk, aztan vissza a susnyasba. A harci helikopterekis lebegve bujkalnak, neha kiemelkednek es lonek, majd vissza. Az A-10-est is erre terveztek a jo lassan repulo manoverezo kepessegevel, nagy fegyverterhelesevel es uzemanyagkeszletevel. A dombos erdos Nemet terepen igen is hatekony es folyamatos tamogatast tudott volna nyujtani, Meg Osza es Kub jelenlet eseten is. Ilyen harcmodornal a legvedelem nem tud eleg gyorsan reagalni.
Ez tök jó, csak ez sanszosan mind kőkorszaki AAA ellen a sérülések leírása alapján vagy legfeljebb Sztela-2 nagyon talán Igla-1 volt a fenyegetés.
Egy Osza vagy Tor-M1 rakéta sanszosan úgy vakarná le az égről az A-10-et is, hogy ehaj. Nehogy már az legyen a referencia, hogy egy 20-30 éves elmaradásban levő, 0 IADS elemet tartalmazó demoralizált és szétvert légvédelem AAA puffogtatását hogyan éli túl a gép.
...van néhány jó érv a másik állítás mellett is.
1. Ilyen repteljesítményű géppel már a megjelenésekor sem volt éppen életbiztosítás egy szovjet páncéloscsoportot megtámadni, elsősorban a csapatlégvédelem miatt, de vadászgépekkel szemben sincs esélye, ha a helyzet úgy hozza, még a meneküléshez sem elég gyors.
2. Hiába erősen páncélozott és strapabíró kialakítású egy repülőgéphez képest, gépágyúkkal és irányított rakétákkal szemben ez sem segít sokat.
Amikor az elmélet a gyakorlattal találkozik...
... látható hogy találat esetén a gépek háromnegyede hazarepült, ami félelmetesen jó arány.
Nem szétbontakozott cél ellen úton nem a A-10 a megfelelő eszköz, hanem inkább a gyors alacsonyan repülő csapásmérők, mert rövid ideig vannak a célkörzetben. A FoFA egyik lecsapódása pont a szuperfejlett kazettás bomba volt.
Az A-10 előnye pont abban volt, hogy a szétbontakozott ellenfél pontcéljait képes volt leküzdeni drága kazettás bomba vagy AGM nélkül, ha harckocsinál puhább cél. A lassú repülési sebesség alatt hosszú sorozattal két közeli cél is támadható.Persze nem a HTÖ-ben látható távolságból és lőszerfelhasználással. 2-3 másodperces sorozatok 1-2 km távolság között és kifordulás. Ezzel a Silkától még viszonylag távol volt, szemből és oldalról Sztrela-2 tehetetlen volt, a Sztrela-1 EO meg pont úgy érzékeny volt, az infracsapdára, mint a Sztrela-2. Maradt az Osza és Kub igazi veszély.
Az A-10 lassabb sebességgel talán hatékonyabban használta az AGM-65-öt, mert több idő maradt a célzásra indításra és kifordulásra, azzal is kívül lehetett maradni a légvédelem HMZ-n. Kazettás bombázni tud, de nagyon nem az a platform, amire igazán alkalmas.
Egy Tornado, Jaguar, F-111, F-16, F-104 1000-1100 km/h-val áthúz 100 méteren, leoldanak 4-12 db bombát és beterítenek több futballopályányi területet és olajra is lépnek izibe, alig pár sec-et vannak a csapatlégvédelem HMZ-ben.
Kérdésedben a válasz, nem akkor kell vele akciózni , amikor az ellenfélnél csúcson pörög a légelhárítás.
A háború valamilyen szinten művészet, olyankor vetik be amikor az ellenséges légvédelmet már megritkítottak vagy olyan egység csoportban vetik be ahol a kísérőgépek dedikáltan a légelhárítás kiiktatásával foglalkoznak.
'84.-ig ~700 darab készült tehát egy 100 járműből álló támadó harckocsi század ellen megfelelő létszámot tudtak volna felmutatni és egy átrepüléssel komoly károkat tudtak volna okozni.
De képzelj egy konvojt BTR, BMP, Strella, teherautók, ...ect 30 járműből, legyenek a járművek 7méter, köz 10 méter az egy 500méter hosszú oszlop, ezt mivel lehet hatékonyan megsemmisíteni ?
Nem irányított rakétakonténer, a teherautókat hazavágja, ha telibe találja a könnyen páncélozott járművet akkor azoknak is annyi, ha mellé megy akkor mondhatni semmi baja nem lesz, irányítottból sok rakéta kell, bomba se rossz,, de a könnyen páncélozottaknak nagyon közeli vagy telitalálat kell, a fürtös is csak a puhákat viszi ki, ellenben a GAU-8 ha végig lövi a menet oszlopot ott nagy valószínűséggel minden lyukas lesz.
Legalábbis én így képzelem.
Mire nincs idő?
Megkapod a fegyvert, szétszeded és átrakod a másik oldalra, azt kész. Egyszer kell megcsinálni.. Ha meg valaki más fegyverét kell használni, ott meg nem nagy hátrány hogy másik oldalon van, ez nem bullpup, hogy használhatatlan lenne másik kézzel.
Igen, eredetileg én is így gondoltam, de van néhány jó érv a másik állítás mellett is.
1. Ilyen repteljesítményű géppel már a megjelenésekor sem volt éppen életbiztosítás egy szovjet páncéloscsoportot megtámadni, elsősorban a csapatlégvédelem miatt, de vadászgépekkel szemben sincs esélye, ha a helyzet úgy hozza, még a meneküléshez sem elég gyors.
2. Hiába erősen páncélozott és strapabíró kialakítású egy repülőgéphez képest, gépágyúkkal és irányított rakétákkal szemben ez sem segít sokat.
3. Molni szerint az elsődleges pct fegyvere az AGM-65 lett volna. Ebben az esetben viszont (ha jól ítélem meg) nem szükséges ilyen repteljesítmény, egy gyors vadászgép (pl: F-16, F-4), ugyan ilyen jól megfelel a feladatra.
Persze elképzelhetőnek tartom, hogy az AGM-65 csak később (főleg a 80 -as években) vált elsődleges fegyverré, 1970 körül a precíziós fegyverek túl drágák lettek volna ahhoz, hogy elsődleges páncéltörő eszközök legyenek az A-10 -hez. Amennyiben a gépágyú az elsődleges páncéltörő eszköz, tényleg célszerűbb lehet az alacsony sebesség a pontosabb célzás elősegítésére. Ebben a szépséghiba egyrészt az, hogy a 70 -es években a kazettás bombák sokkal hatékonyabb olcsó páncéltörő lőszerek voltak, mint a gépágyúk, másrészt ha az alacsony repteljesítmény miatt nem tudott volna érdemben tevékenykedni a szovjet csapatok ellen, az erősen negálja a feladatvégrehajtási képességét.
Hajlok azt feltételezni, hogy az A-10 alapvetően egy jobb túlélőképességű A-1 Skyraider lett volna, majd fejlesztés közben kitalálták, hogy legyen páncélelhárítő feladatkörű (is), s így hozzácsapták a GAU-8 -at, ahelyett, hogy jobban áttervezték/kukázták volna a gépet (á la Bradley sztory a Pentagon Warsban).
F1End hozzászólása arról szólt, hogy egy komment szerint eredetileg alacsony-intenzitású hadviselésre készült az A-10, azért olyanok a reptulajdonságai, amilyenek. Én erre írtam, hogy nem, eredetileg harckocsik és páncélozott járművek ellen készült. Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2019.01.03. 16:10:50
Lehet hogy azok ellen tervezték, csak a harckocsi páncélzat fejlődése a GAU-8-at igen hamar elavulttá tette. Még egy T-72A-t sem tud szemből átlőni, de egy T-64B vagy T-80-at talán már oldalról sem. Harcképtelenné, mozgásképtelenné teheti, de kilőni a számok alapján nem nagyon. Lásd HTÖ. Külön fejezet van erre teszteredmények alapján. 613. oldaltól.
Mert ez így volt. Később tukmálták rá a tankvadászt, de ahogy a HTÖ-ben látható értékek látod az GAU-8-nál ez nem igaz. Az A-10 fő hk. elhárító fegyvere az AGM-65 volt és nem az GAU-8. Az APC/IVF irtást tette az költséghatékonnyá, ha nem lőtték le a gépet. A '80-as évek csapatlégvédelme ellen egyre inkább félöngyilkos vállalkozássá vált az A-10-zel bohóckodás.
A '70-es évek végén a nem szovjet VSz (NSWP) államok csapatlégvédelme röhejen kevés mennyiségileg és minőségileg. A Silka volt a fő veszély, a Sztrela-1/2 igen érzékeny volt infracsapdára, amiből százas nagyságrendben volt az A-10-en. A Kub és Osza volt a fő veszély, csak az Osza késett, NSWP államokban 1980 után volt és csak korlátozottan. Sztrela-1 cseheknél semmi, csak később Sztrela-10, de cska 3 ho-nál, stb.
Ott van a HTÖ-ben. A '80-as évek végi szovjet dual seekeres Igla ellen viszont kezdődött a lábremegés, ahogy a Buk-M1 miatt is, meg a Kub-ból addigra azért elég szép mennyiség lett, meg Oszából azért NKD és lengyelek is vettek azért némi mennyiséget.
Ma '90-es évek és után elterjedni kezdő 2K22M Tung és a 9K311 Tor-M1 ellen egy A-10 esélye igencsak tart a 0-hoz. Kimanőverezi nem tudja azokat, tisztán zavarással meg csodát nem lehet tenni.
De, alapvetően oda készült a VSz harckocsihordái ellen. Eleve 1969-ben az USAF javasolta, hogy az A-X harci gépbe egy 30mm-es gatling-gépágyú kerüljön. Egészen addig egy modern A-7 utód volt a tervekben.
Hogy később, mikor az A-10 hadrendbe állt, az USAF-on belül sokan már úgy gondolták, hogy jobb opció erre a célra az F-4 és később az F-16, az már egy utólagos tényező.
Belefutottam egy érdekes kommentbe, mely szerint az A-10 alapvetően nem Európába készült tankpusztítónak, hanem elsődlegesen alacsony intenzitású konfliktusok során történő használatra tervezték, ezért olyan a repülési teljesítménye, amilyen. Ez utóbbi miatt pedig béna kacsa lett volna már a megjelenésekor használatban lévő Kub, Osza és Silka rendszerekkel szemben is.
Alább spoilerben a komment, ezen a linken pedig a szerző eredeti postja található azzal kapcsolatosan, hogy miért nem olyan hihetetlenül nagyszerű csapásmérő, mint sokan hiszik (bár ez utóbbi már sokszor ki lett vesézve ezen a a fórumon is, szóval nem nagyon van benne új infó).
Worth checking the actual requirements: the A-10 was driven by thre 1966 directive that “the Air Force should take immediate and positive steps to obtain a specialized close air support aircraft, simpler and cheaper than the A-7, and with equal or better characteristics than the A-1″ (Report, U.S. Congress, House, Close Air Support, 89th Congress, 1 February 1966.)
“the intended operating scenarios stressed a permissive environment”
“The design mission for the proposal consisted of: 5 minute warm-up and take-off; climb to 5000 ft at optimum power setting; cruise to 200 NM at 250 knots; loiter for 2 hours at 5000 ft; descent to sea level for 15 minutes of combat at 250-300 knots; climb to 5000 ft at optimum power setting; cruise back to base at 5000 ft, 250 knots; descent and landing with reserve fuel for 20 minutes loiter at sea level.”
Ask the Israelis what happens if you loiter at 5000 feet within twenty miles of a Soviet-styled armoured formation in 1973… the A-10 mission didn’t look much like “take on the Soviet hordes”.
“The A-X fared well in a force mix analysis for conflicts where air superiority was not necessary, but for a high intensity conventional war (e.g., the envisioned war in Europe) the demand for air superiority/interdiction was considered critical, making it difficult to justify reducing the numbers of multi-role aircraft in favor of A-X acquisition.” (Director of Defense Research and Engineering (DDR&E) Development Concept Paper, DCP-23A, completed December 1969)
“As the threat focus changed to the European Battlefield [my emphasis] some of the earlier considerations were being looked at again.” - this was after service entry. (David R. Jacques, PhD, LtCol USAF (Ret) and Dennis D. Strouble, PhD; “A-10 Thunderbolt II (Warthog) Systems Engineering Case Study”, 2010 Air Force Center for Systems Engineering.)
“The Air Force always believed that a fast multi-role fighter was a better choice for the feared war in Europe, but agreed to procure the A-10 for contingencies and “limited wars” like Vietnam.” (ibid.)
Ez eléggé változó , sok minden befolyásolja, de főleg a gép súlya, meg a tolóerő tömeg aránya a fékezés hatékonysága is.
A hajtóművek alapjárati fordulatszáma is 60-70% körül van .Tehát csak a maradék 30-40%+utánégető amivel a pilóta rendelkezik.
DE nagy átlagban 100%os fordulatszámon se nagyon szoktak megindulni maguktól a gépek.Legtöbbször alapból úgy indultak a vadászok, hogy befékezve 100% fordulat és az utánégetö kapcsolással egyidöben szokták a kerékféket kiengedni.
Hány százalék tolóerőnél mozdul el egy vadászgép ha állóra vannak fékezve a kerekei? Egyszerűség kedvéért, 0% tolóerőről indul. Kerekek végig 100% fékezve vannak.
Az A-50 korszerűsített első példányát 2011.10.31 adták át a negyediket 2017.03.07-én
forrás orosz wiki
A képhez volt infó hogy melyik évben készült?
Mivel a kezelö elött levö katódsugár csöves kijelzö,analóg jelfeldolgozásra utal,és ezzel bizony generációs lemaradásban vannak még a középhatalmak szintjén is,pl a svéd Ericsson Eriye ehhez képest egy csillagromboló.
Nekem tetszene, de gondolom itt nem ilyen kérdések voltak az asztalon, amikor a típus kiválasztására sor került....
(A kiválasztás az más terület. Az lényegében politikai döntés a legjobb esetben is. Gondolom én.) Az aftermarket piac majd megoldja. Aztán néhány év múlva a CZ is elkezdi így gyártani mondjuk Bren 2 A2 néven. Csináltak egy majdnem kétkezes fegyvert. Talán megijedtek, hogy teljesen kétkezes lesz WTF mit fognak gondolni az emberek. :)
Olyan mint az AR családban. Ma már mindenki aki számít olyan AR-t gyárt amin kétkezes a biztosító/tűzváltó és kétkezes a tárkioldó. A MIL/LE piac lassú. Szokás szerint.
Off:
No ez a te véleményed, ha szavazás lenne a nyugathoz csatlakozásról (EU/NATO) a hétvégén, akkor biztosan nem kívánnánk ezt (és ez attól még igaz, hogy az Oroszokhoz sem lenne sikeres egy ilyen szavazás, bár egy BRICS esetében már nem vagyok ennyire biztos.)
Szerintem a "nyugat" most is sokkal kívánatosabb és megbízhatobb, mint a Putyin/oligarchista csőd Oroszország. btw a kommunista Szovjetúnió nem 40éve bukott meg, esett szét hanem mondjuk 30.
@fonak: Ennek lesznek titkosszolgálati vonalon (is) bőven utóhatásai.
Képzeljük el, hogy mondjuk orosz ügynökök vernek át amerikai fegyverkereskedőket, netán CIA-ügynököket, azzal, hogy "gond van az orosz helikopterekkel Szíriában, kéne ellenük valami", utána meg kiadjuk az amerikai ipséket Oroszországnak, hiszen kikérték őket, mint érintettek. El lehet képzelni a reakciót.
Valóban érdemes elgondolkozni azon, hogy miképp jutott a nyugat abba a szánalmas helyzetbe, hogy 40 évvel a kommunizmus bukása után Oroszország megbizhatóbb és kívánatosabb sok szempontból, mint a korábban annyira vágyott nyugat. (ám ez itt nagyon off)
Ottmaradt. Fogyóeszköz volt. Az ATGM-ek egy része rádió távirányítású volt egyébként főleg a szovjet harckocsiból indítottak, de heliken is volt már olyan.
A Mi-24-en levő 9K114 Shturm (AT-6) az pl. rádió távirányítású, de a 9M14 Malyutka (AT-3) pl huzalos volt. Az 9M17 Fleyta (AT-2) szintén rádió távirányítású volt.
Üdv. Felmerült bennem egy kérdés. Laikus vagyok, szóval elnézést ha nem megfelelő kifejezéseket használok. A korabeli ATGM rakétákat ha jól tudom egy "dróttal" kötötték össze a rakétatest és a "vezérlő egység" között (pl. harckocsiból indítható rakéta). Kilövés után a rakéta elment mondjuk 3km-re, majd célba ért. A kérdésem az, hogy az a 3km hosszú drót milyen sorsra jutott? Visszatekerték, vagy ottmaradt a terepen?
Elnézést ha hülyeséget kérdeztem, csak az ember ha unatkozik felmerülnek benne ilyen kérdések
BUÉK!
Én úgy olvastam, hogy a sűrű növényzet el tudja téríteni az 5.56x45-t könnyebben, mint a 7.62x39-et.
Itt egyetlen egy bokorszerűség már megpörgette az 5.56-osok zömét és elég közelről is lőtte a srác. Szóval egy dzsungelben 50-100-m több méternyi bokroson keresztül lehet benne valami. Nyilván nem arra célzok, hogy megfogja teljesen a lövedékeket.
Elmés upgrade-ek, egyetlen fenntartásom van a löveg alá szerelt kamerával kapcsolatban, hogy az első lövés során keletkező rezonanciától nem esik-e egyből szét.
Van ott egy "1899-1902 British Emergency Ration Field Service Oldest " nem túl étvágygerjesztő a kinézete, most már.
Gondolom, gyűjtők, veterán katonai boltok, kínálatában még előfordulnak itt - ott.
A "1967 Vietnam US Leg Holster Pilot Survival Kit Review" néztem az előbb, egy kisebb kínai üzlet kínálata benne van :)
A "konzerv" az ilyen téren jó találmány, ha nem sérül meg, lyukad ki akkor nagyon sokáig jó bene az enni való.
Én mindig tartok a spejzban pár nagy készétel konzervet a "soha nem lehet tudni alapon":)
Pislogok, újragyártják a régi MRE csomagokat? Vagy honnan van? A videó alapján ezek bizony eredetiek, valahol elfeküdtek. Én azért nem kóstolnám meg 75 év után...
Magyarul is van már ilyen MRE videó a HUNboxing csatornán. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2018.12.26. 23:11:25
max 2évente fekapja a sajtó, mutogatják az 5.25ös lemezeket, a system 360 felületet az 2048KB rammal, a belső hálózat még 99% alohanet alapú... bele se tudsz dugni egy UTP de koaxot se... a "szakértő" meg megaszondja, hogy a probléma a kétfaktoros bejelentkezés, a mailware... én meg elsírom magam....
GBSDig ez 99% így marad a legnagyobb probléma pedig a support (50-60éves rendszerek) és nem a mailware...
Nyilvan nem modern felszerelések beszerzese a megoldas, hanem ha mindenen karogunk. Motivalt, lelkes jatonakat nehez eh berert 50 eves retro cuccokkal becsabirani a seregbe.
Csak valahogy mégis 100 misiért adogatják az F-15E legacy gépeken ennél kevesebb műszaki tartalommal...
Viszont nem szívbajosal leírni egy "all included" repóra árat.
Ha mar tankozunk az FB talaltam.
Izraeli harckocsi-fejlesztések:
multimédia-sisak, aktív védelem, lőszer-sokféleség, virtuális panorámaablak.
[Tegnapelőtt jó néhány olyan olvasó járt először ezen az oldalon, akiket érdekelnek a páncélosok, ezen belül a páncélos hadtörténet. Nekik fordítottam tegnap ezt a cikket, amely ugyan inkább a jövőről szól, de ilyen leopárdos időkben talán érdekes lehet...]
A DefenseNews/TechWatch (www.defensenews.com) cikkének fordítása:
»Izrael belépni készül a zárt toronytetős, „átlátszó” tanok korszakába
Barbara Opall-Rome
LATRUN, Izrael – Páncélos erőinek nagyarányú, többfázisú fejlesztésének részeként Izrael hamarosan bemutat egy „okos”, sisakba szerelt rendszert – csaknem ugyanazt, amelyet világszerte használnak az F-35-ös vadászrepülőhöz és más repülőgépekhez –, amely lehetővé teszi a járműparancsnokok számára, hogy a biztonságos és hatékony földi manőverező küzdelem során lényegében átlássanak a harckocsi falain.
Az Elbit Systems által kifejlesztett, járműhöz alkalmazott Iron Vision célja, hogy eljuttassa Izraelt az úgynevezett zárt toronytetős műveletek korszakába, amikor is a városi környezetben küzdő személyzetek képesek lokalizálni, azonosítani, követni, és megtámadni az ellenséges erőket – anélkül, hogy a parancsnoknak ki kellene dugnia fejét a toronyból, kiszolgáltatva magát ekképpen a mesterlövészek tüzének.
„A mai fejlett tankok, s azok, amelyek a jövőben állnak majd hadrendbe, sok más lehetőséget is megnyitnak a parancsnok előtt. Az egyik azok közül, amelyen dolgozunk, hogy a technika segítségével miként tegyük alkalmazhatóvá valamennyi fejlett rendszerünket úgy, hogy a parancsnok tudja, mi ellen harcol abban a környezetben, amelyben küzd, de úgy, hogy közben feje a jármű belsejében legyen”, mondja Guy Hasson dandártábornok, az Izraeli Véderők páncélos csapatainak főnöke.
Egy [...] interjúban Hasson elmondta, hogy hazája védelmi szervezete, második alternatívaként, elemzi az Iron Visiont, amely ugyanolyan, a szenzoros aktiválású, külső elhelyezésű kamerákat alkalmaz, ahelyett azonban, hogy a [környezet és a] szituáció látványát közvetlenül a sisakban jelezné ki, a járműben lévő képernyőkön jeleníti meg.
„Két dolgot tartunk szem előtt… Fontos, hogy a személyzet mindenkor tudja, mi zajlik a páncéloson kívül, miközben odabent hatékonyan és biztonságban tevékenykedik”, közölte.
Boaz Cohen, az Elbit szárazföldi rendszerekért és a cég C4I („parancsnoklás, irányítás, kommunikáció, számítógépek és felderítés”) részlegéért felelős alelnöke elismerte: időbe telhet, míg az Izraelen kívüli leendő felhasználók alkalmazkodnak a zárt toronyfedeles hadműveletek koncepciójához, különösképpen, ha úgy képezték ki őket, hogy higgyék: az irányítás és a teljes helyzetismeret megköveteli, hogy a parancsnok feje kiemelkedjék a harckocsiból. Mindazonáltal, mondta, az, hogy az Izraeli Véderő magáévá teszi e[zt az új] koncepciót, valószínűleg világszerte befolyásolja majd a felhasználókat.
„Tisztában vagyok víziónk ellentmondásaival és problematikus voltával. Éthoszunk része, hogy [ma] a toronynyílásból kidugott fejjel harcolunk. A helyzet azonban most az, hogy amikor beépített és városi területeken küzdünk, ha kidugjuk a fejünket, [valószínűleg] el fogja találni egy mesterlövész. A dolog ennyire egyszerű”, jelentette ki Cohen.
Szerinte a parancsnoklás többé nem azt jelenti, hogy a szabadban lévő fejjel irányítsunk, hanem hogy tudjuk, miként parancsnokolhatunk, irányíthatunk és tevékenykedhetünk hatékonyan. „Vezetni annyi, mint képesnek lenni a megfelelő döntések meghozatalára és a helyes parancsok kiadására; tudni, mi történik a jármű falain túl, és ennek megfelelően cselekedni. Ha a parancsnokot a toronyfedél a torony belsejébe rekeszti, és semmit sem lát, akkor valójában nem képes irányítani a szakaszt, a századot vagy a formációt.”
A csukott toronyfedéllel is használható funkciók azonban azoknak a jelentős fejlesztéseknek csak egyik fajtáját jelentik, amelyeket a tervek szerint Izrael továbbfejlesztett Merkava Mark IV-es tankjain alkalmaznak majd, s amelyek gyakorlati felhasználására Hasson becslése szerint a következő három-négy év során kerül majd sor. A továbbfejlesztett páncélost – amelyet Izraelben „Baraknak”, azaz ’Villámnak’ neveznek –, más eszközökkel is fel akarják szerelni, például a Trophy aktív védelmi rendszer egy második generációs változatával (gyártja az állami tulajdonban lévő Rafael Defense Systems), precíziós lőszerekkel, és egy tökéletesített C4I-rendszerrel, amely egyetlen, az Elbit Systems által előállított informatikailag biztonságos hálózatba integrálja a páncélos, gyalogsági, tüzérségi és egyéb szárazföldi közreműködőket.
Hasson szerint az összes szárazföldi tényezők egyetlen hálózatba való integrációjának úttörői az izraeli páncélos erők. „Képesek leszünk arra, hogy maradéktalanul integrált szárazföldi hálózatban működjünk tevékenykedjünk: képesek az információ átvitelére és átvételére, s arra, hogy a mainál sokkal gyorsabbak és sikeresebbek legyünk ez által a továbbfejlesztett hálózat által –amelynek révén események bonyolultabb egymásutánja során is hatékonyabban működhetünk. Ráadásul sokkalta kiterjedtebb [földrajzi] térségekben, mint amekkorákban ma operálunk.”
Az Mk IV Barak programon kívül az izraeli védelmi minisztérium, illetve ennek összes nagyobb hadi- és repülőgépipari vállalata a Carmel-projekten is dolgozik, amely a páncélos erők jövőbeli technológiáját jeleníti meg. Didi Ben-Joash dandártábornok, a páncélos erők volt főnöke szerint ennek célja olyan technológiai infrastruktúra kialakítása, amely hozzájárul majd Izrael Merkava utáni, majdani páncélos erőinek megtervezéséhez, valamint e technológiák némelyikének áttervezéséhez a már meglévő platformokon való alkalmazás céljából.
Ben-Joash egy […] nemzetközi konferencián bemutatta a Carmel-koncepció szimulációját. A prezentáció szerint az új jármű jóval könnyebb lesz a Merkavánál, két- vagy háromfős személyzet fogja kezelni, és logisztikailag hosszú időszakokon át önfenntartó marad.
Ben-Joash prezentációja szerint a páncélos „forradalmi döntéstámogató rendszerrel” illetve „önvezetési és navigációs képességekkel” rendelkezik majd, – ily módon pedig a kis létszámú személyzet csak azokat a műveleteket kell, hogy végrehajtsa, amelyekre maga a jármű nem képes. A majdani harckocsit ráadásul várhatóan egy maradéktalanul újgenerációs, aktív védelemmel szerelik fel, és alkalmas lesz rá, hogy „csukott toronyfedéllel”, kollektív védelemmel biztosított formációkban tevékenykedjék.
„A Carmel-program célja a majdani páncélos platform technológiai infrastruktúrájának kifejlesztése… olyan infrastruktúrát fogunk kifejleszteni, amely módot minden fajta lőszertípus alkalmazására, így rakétákéra is. A tervezett aktív védelem programot, amelynek annak idején a magasan fejlett kollektív védelmet is magában kell foglalnia, a Carmel program keretében fejlesztjük”, közölte Ben-Joas a konferencia résztvevőivel.
Hasson, az Izraeli Véderő páncélosfőnöke szerint a Carmel hosszú, mostantól számítva több, mint egy évtizedes távra kialakított elgondolás. „Ez másféle, speciális jármű lesz, amely a technológiai haladásból származó legkiválóbb előnyökkel rendelkezik majd. Most azonban még csak vízió, még sok időbe telik, míg megvalósítjuk.” «
Képek:
1. A Merkava MK 4 „Barak” (DefenseNews illusztráció)
2. A Carmel-program koncept-páncélosának fantáziarajza (Izraeli Véd. Min.)
3. Küzdőtér virtuális kilátással
https://www.facebook.com/602281000172335/posts/708971752836592/
Az egész cikk röhejes annak fényében, hogy az ICBM silók még óriás floppy diskeket használnak. Pár éve meg ezen ment a tamtam. Kb. ennyire figyel az átlagos "újságíró"...
A cikk forrásként megjelölt anyaga a rakétavédelmi rendszer (BMDS) bázisain tartott auditról szól. A BMDS része például a romániai és lengyel AEGIS Ashore rakétavédelmi bázis, illetve a rakétavédelmi radarrendszer bázisai. Ahol tényleg voltak érdekes dolgok, de szó nincs nukleáris robbanótöltetű rakétákról vagy hasonlókról (a cikk első verziójában még erről volt szó, azóta a szerző javította ezt). Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2018.12.23. 15:50:31
Gyakorlatilag értelmezhetetlenül szar a magyar cikk. Nekem most az sem derül ki, hogy milyen fegyverrendszerekről van szó? LGM-30 rakétatámaszpontokról vagy másról...?
Informatika és tudomány
