ezért kellett megszüntetni az egri felderítõket is.....végül is minek igazi harcoló alakulat észak-magyarországra, balkán/afganisztán/irak az összes akció nagyrészét õk adták ki mert a mélységikre tényleg büszkék lehettünk, bele nyomtak pár milliárdot a laktanyába új tiszti házak épültek aztán egyszercsak megszüntették.....
Én azt nem értem, hogy a NATO-nak mi haszna van belõlünk? Gyakorlatilag nincs semmink, amit bevethetnénk. Kiváncsi lennék, hogy a környezõ országoknál milyen a helyzet. Fog még ez az ország tovább zsugorodni.
ne aggodj fognak jönni azok a fosztogatok ha tényleg megszünt rendesen az mh, a zsiros falatot senki se hagya ki :P vagy legalábbis amit könnyü lenyelni... :/
Hát igen, itthon aki döntési pozícióban van, az soha nem ért a munkájához. Búcsúzásképpen átmennék rajtuk egy T-72-vel hátha észbekapnak, hogy mégse kéne ezt csinálni mert ebbõkl még nagy baj lehet. Lassan már ott tartnuk, hogy ha hirtelen 1000 fosztogató martalóc megjelenne a határnál semmit nem tudnánk velük kezdeni. Komolyan mondom ez már NAGYBETÛS SZÉGYEN!!! Nincs is akkora betû itt amivel le tudnám írni, hogy mekkora. Ne csak a NATO, a VILÁG szégyene az MH lassan. Minden ország büszke lehet a hadseregére, mi már arra sem... Így múlik el a világ dicsõségeg. R.I.P. MH..
Ha mar meglatom ezt a "konnyu loveszt" leirva vagy meghallom is felall a szor a hatamon! Olyan szintu ellenszenvet kepeztek magyar szinten bennem rola hogy az mar mar klinkai eset..pedig az az elv az jo lenne/lehetne...
Egyfelõl ez inkább a Hunyadi Mátyás zászlóalj állapotának (stagnálásának?) kõbe vésése volt. Amennyire tudom, csak két század volt többé-kevésbé feltöltve (papíron négybõl állt). Sajnos a mostani HM vezetés számára a harckocsi nem túl népszerû, mert nagy, randa, drága és különben sem illik bele a "könnyû lövész" doktrinába.
Elõször is: a Walter-féle tengók hidrogénperoxid (H2O2) üzemanyagúak voltak, illetve ezt a veszélyes és instabil anyagot egy viszonylag stabil, Perhydrol nevezetû vegyület formájában tárolták.
Hellmuth Walter még az 1933-ban kezdett el dolgozni egy zárt ciklusú meghajtáson a tengeralattjárók számára. A zárt ciklus annyit tesz, hogy valamiféle vegyület vagy tiszta oxigén adja a belsõégésû motornak az oxidálószert, nem pedig külsõ forrásból, a légkörbõl kapja azt. Eféle meghajtással sokan kisérleteztek, az oroszok például zárt ciklusú diesel-motorokkal, amelyeknél külön oxigéntartály volt a fedélzeten.
Walter ötlete egy olyan gázturbina volt, amelyenél H2O2 az oxidálószer. A rendszerében a Perhydrol egy katalizátoron megy keresztül, amely a H2O2-õt lebontja hidrogénre és oxigénre, a reakció pedig forró gõzt (H2O) és szabad oxigént eredményez. Ebbe diesel-olajat fecskendeztek a további hatásfok növelésére, és így juttatták ezt az égésterméket a turbinába. Magát a turbinát tehát részben gõz, részben diesel-olaj/oxigén égésterméke hajtotta.
1934-ben adott be a tengerészeti vezetésnek egy tervet egy 300 tonnás (mint a IIA típus) tengóról, amely vízfelszinen 24 csomós, víz alatt 30 csomós végsebességet érhet el, és víz alá merülve 500 tengeri mérföldet tehet meg 15 csomós sebesség mellett, a felszinen pedig 2500-at. Viszonyításképpen a IIA víz alatt 7 csomós, víz felett 11 csomós sebességet volt képes elérni, és akkoriban csak néhány romboló-osztály volt képes 30 csomós sebességgel repeszteni, a csatahajók és repülõgéphordozók többsége 22-27 csomós végsebességel bírt.
Walter tervét elsõ körben elvetették, mivel túl radikális volt, de 1937-ben Dönitz, az akkori tengeralattjáró-kiképzõflotta parancsoka elé került a terv. Neki megtetszett, és utasította Waltert és a Kieli hajógyárat, hogy titokban építsenek egy prototípust. Ez volt a V-80 jelû tengó, amelyet 1940-ben bocsátottak vízre. A V-80 víz alatt több, mint 28 csomós sebességet ért el, ami akkoriban hihetettlenül jó eredmény volt. A nagy végsebesség nemcsak a meghajtásnak volt köszönhetõ, hanem annak is, hogy Walter rájött, hogy az akkor általánosan használt, még az I.Vh elõtt kialakult tengeralattjáró desing nem volt ideális. Ezeket még a vízfelszini használatra optimalizálták, és a fedélzet tele volt akadályokkal, amelyek áramlástanilag rontották a tengeralattjáró teljesítményét víz alá merülve - például a jól ismert fedélzeti löveg. Ezért egy letisztult formát választott, és teljesen lemondott a fedélzeti lövegrõl.
A V-80 sikere azonban rosszkor jött, mivel a hajógyárak gõzerõvel gyártották a VII.-es és IX.-es osztályú tengókat, hogy fent tudják tartani az Atlanti-oceánon akkor éppen fentálló U-boat fölényt. A Walter-féle technológia pedig e célra nem felelt meg, a korlátozott üzemanyagmennyiség miatt (a Diesel-motorok sokkal nagyobb hatótávolságot tettek lehetõvé azonos mennyiségû üzemanyag mellett, mint a Walter-turbinák, ezért a Walter-tengók is rendelkeztek diesel-elektromos meghajtással, csak éppen egy viszonylag gyenge változattal és kevés üzemanyaggal). A tengerészet éppen ezért partmenti vizekre szánt kisebb tengókban gondolkozott, ami a V-300, késõbb Type XVII.-es osztály lett volna, a 600 tonnás tengó azonban csak 19 csomós végsebességre számíthatott, amit Walter túl alacsonynak tartottt, ezért egy könnyebb, 220 tonnás tervvel hozakodott elõ.
Az U-792 elsõ tesztútján
A Walter tengeralattjárók elsõ sorozatgyártott példányai a Type XVIIA. négy példánya lett (U-792 - U-795), amely két altípusra bomlott, az elsõ kettõ (U-792 és -793) egy kicsivel nehezebb, mintegy 277 tonna volt felszinen, és 309 víz alá merülve, hatótávolsága a diesel-motorokkal 2910 tengeri mérföld 8.5 csomóval, akkumulátorokkat használva alámerülve 50 tengeri mérföld 2 csomóval, illetve a Walter-turbinákkal 20 csomós sebesség mellett 127 tengeri mérföld. A második kettõ tengó kicsivel könnyebb volt, csak 236 tonna felszinen, kevesebb olajat vittek magukkal, így hatótávolságuk diesel-motorokkal csak 1840 tengeri mérföld. Mindkét altípus négy torpedóval rendelkezett. Ezeket 1943-44-ben adták át, de sose lettek bevetve, gyakorlatozás és kiképzés céljára használták õket, víz alatti végsebességük a Walter-turbinákkal elérte a 24 csomót.
További hármat építettek a XVIIB. osztályból, amelyek az XVIIA. osztály kissé megnagyobbított változatai voltak, a felszinen 3000 tengeri mérföldes hatótávolsággal, víz alatt a Walter turbinákkal maximális, 25 csomós végsebességgel 127 tengeri mérföldet tehettek meg. Ezeket 1944 legvégén, 1945 elején adták át, de már túl késõn, hogy effektíven részt vehessenek a harcokban.
Az egyik Type XVIIB. a háború végén, ahogy a szövetségesek éppen kielemzik
Walter az elsõ teszteredmények alapján továbbfejlesztette tervét, és elõállt egy nagy méretû tengeralattjáróval, amely 1487 tonnás vízkiszorítással bírt a felszinen, és 1652-vel alámerülve. A 71 méteres hajótestbe hatalmas üzemanyag tartályokat tervezett, így hagyományos meghajtással, 17 csomós sebességel a felszinen 3000 tengeri mérföldes hatótávolsággal bírt, a Walter-turbinák által elérhetõ alámerült végsebességével, 24 csomóval pedig 202 tengeri mérföldet tehetett meg. Elõl hat, hátul négy torpedóvetõ csõvel rendelkezett, és 23 torpedót lehetett a torpedótereiben elhelyezni. A nagy méretû tengót 1943-ban el is kezdték építeni, de rövid úton a saját csapdájába sétált bele: A tengeralattjáró teste tökéletes volt a hagyományos meghajtáshoz is, a nagy Perhydrol tartályok helyére hatalamas akkumulátortelepek kerültek, és létrejött a Type XXI., a közismert Elektroboot. Ez pedig minden téren jobb megoldásnak tünt az akkori németország számára, mint a Walter eredeti Type XVIII. típusa. A Walter-turbinás tengóknak ugyanis sok problémája is volt. A Perhydrol erõsen korrozív anyag volt, amely speciális csöveket és kezelést igényelt. Az egész rendszer nagyon bonyolult és összetett volt, ami egyfelõl nehézkes és drágább gyártást, másfelõl nehézkesen üzemeltethetõ és nehezen karbantarthatót jelentett. A hagyományos Type XXI. ugyanakkor kipróbált, bevált technológia volt, "csupán" a hatalmas akkutelepek és a Walter-féle hajótest által így is képes volt 17 csomós víz alatti sebességet elérni. A másik nagyon nagy probléma az, hogy a Walter-tengeralattjáró csak addig képes a rendkívûli víz alatti sebességre, amíg van Perhydrol-ja az üzemanyagtartályban. Tehát összesen 202 tengeri mérföld teljes sebességel víz alatt, és ennyi. A hagyományos meghajtás esetén viszont akárhányszor újratölthették az akkumulátorokat, és hasonló távolságot tehettek meg egyetlen feltöltéssel - tehát gyakorlatilag sokkal több idõt tölthet víz alatt, nagy sebességre képesen. A Type XVIII.-ak építését 1944-ben félbehagyták, és a prioritást a Type XXI. kapta meg. Az utolsó, szintén nem elhanyagolható kérdés pedig az, hogy képesek-e elegendõ mennyiségû H2O2-t biztosítani a Walter-turbinákhoz. A háború második felében fellépõ nehézségek miatt ez valószinûtlennek tünt, ez volt a végsõ szög, a Walter-tengók koporsojában.
Egy épülõfélben lévõ Type XXI., a "nyolcas" alakú nyomásálló rész alsó fele a Walter-féle megoldásnál a Perhydrol tartály lett volna
Egy kisebb, mintegy 800 tonnás tengeralattjáró terveit is elkészítette, ez szintén Walter-meghajtást kapott volna, de egy másik újítás jelent meg rajta - a "Schnee-orgona" (a kiötlõjének, egy bizonyos Schnee kapitánynak a neve után). A hajón egy torpedóterem volt, amelybõl elõre négy vetõcsõ nézett, a két oldalon pedig 3-3 hátrafelé átlósan kifelé, mintegy 10°-os szögben. A Type XXVI.-bõl 100db-ot rendeltek 1944-ben, (U-4501 - U-4600), de az elsõ négy példány még építés alatt volt a háború befejezésekor.
Walter további terveket is készített. Az egyik, a Type XXII. osztály egy kis méretû, a mediterrán térségbe szánt tengó, természetesen Walter-meghajtással, 12 fõs személyzettel, egy elõre és két hátranézõ torpedóvetõ csõvel. A program elindult, 72 hajó gyártására szerzõdést is kötöttek, de 1943 õszén az egész programot leállították. A Type XXIV. a Type XVIII. továbbfejlesztése lett volna, 14 elõre nézõ torpedóvetõ csõvel az orrán és a hasán (ne kérdezzétek hogyan, nekem is csak ködös ötleteim vannak miként is nézhetett ez ki), négy torpedóvetõcsõvel a taton, és a két oldalon 4-4 hátrafelé nézõ vetõcsõ Schnee-orgona módra.
Érdekesség, hogy a Schnee-orgona felmerült a Type XXI. esetében is, mindkét oldalon 3-3 (Type XXIb.) és 6-6 vetõcsõvel (Type XXIc.). Ezek egyike sem valósult azonban meg.
A II.Vh után a Walter által elért eredmények a szövetségesek kezeibe kerültek. A Walter-féle hajótest nagyon rövid idõ alatt elterjedt, az amerikaiak például rögtön átépítették az összes tengójukat, leszerelve róluk a fedélzeti lövegeket, áramvonalasabb tornyot építettek rájuk, és drasztikusan megnövelték az akkumulátortelepeiket. A Walter-turbinákkal csak az angolok kisérleteztek tovább, két kísérleti hajót, a HMS Explorert és a HMS Excaliburt építették meg, de a Hidrogénperoxid miatt annyi mûszaki probléma lépett fel velük, és a rendszer olyan tûzjelenségekkel indult el, hogy a rossz nyelv csak HMS Exploder (Felrobbanó) néven emlegették õket. A H2O2 annyi problémát okozott, hogy egy tengerész egyszer megjegyezte, hogy legjobban úgy lehetne felhasználni, ha az ellenségre zúdítjuk.
[IMG]https://media.sg.hu/forum/posts/2007_03/DH2-Kla.ING.Explorer class.jpg[/IMG]
A HMS Explorer
Valaki tud nekem infókat adni a kúpos furatú fegyverekrõl? Úgy tudom, hogy drága mesterlövész illetve vadászfegyverek csöveinél alkalmazták, illetve néhány II.VH-s német lövegnél.
Cifu vagy valaki!
Tudtok valamit mondani a világ elsõ hidrogénhajtású tengeralatjárójáról, amit a német haditengerészet épített?
Egy másik fórumon azt írta egy user az SA-85-rõl , hogy az A2 verzió már egészen jó lett .
"hamár ilyen ügyesen megoldják hogy a fegyver jelentõs hosszváltozás nélkül, tartalmazzon hosszabb csövet, akkor nem értem hogy lehet ilyen apróságokon elszúrni ..."
Ez bullpup sajatossag. Ott a Steyr AUG ellenpeldanak, amibol letezik meg tamogato verzio is extrem hosszu csovel.
épp eimatt a 2 jellemzõje miatt nem értem hogy elhet elszúrni...
hamár ilyen ügyesen megoldják hogy a fegyver jelentõs hosszváltozás nélkül, tartalmazzon hosszabb csövet, akkor nem értem hogy lehet ilyen apróságokon elszúrni ...
Meg a mûnyag részeket oldja a katonák rovarriasztó szere, et cetera et cetera :D Viszont nagyon pontos (az egyik leghosszabb csõhosszúságú gépkarabély), és az optikája is nagyon hasznos.
Az L85-öt hihetetlenül lehúzzák. Nem egy fegyverekkel foglalkozó könyvem van amikben a jelenleg hadrendben álló fegyverek közül a legrosszabb jelzõt kapja. Több videót is láttam hogyan viselkednek használat közben. Volt olyan amikor a muki fél percig küzdött azzal hogy a tár a helyén maradjon. Aztán a hüvelyek állandóan beszorultak a kivetõnyílásba meg hasonlók......
amúgy én is csak fikázást hallottam eddig az L85-rõl, ellenben, nagyon tetszik mind formailag, mind müködésében... de hát biztos jobban tudja az a brit forma aki ezzel harcol...
de airsoft-ban ilyen lesz a fegyverem amint lesz saját ;) (egyelõre, egy m4a1-el kenem a banditákat...)
másrészt G36 ... csak jót hallok, róla, mind ismeretlenektõl, mind teszterektõl, mind olyanktól akiknek szerencséjük van lõni vele...
egyszóval csodajó egy fegyver (ja és szerintem bitang jól is néz ki;) fõleg a compact verzió)
Nem tetszik a G36 formaja, annak ellenere hogy kivalo fegyver hireben all...igaz ez az L85-rol nem mondhato el (Bar ez utobbi viszont kivansag listas mert letezik AS-ben bolt-action-os valtozata es olyat akarok majd)
Nemár, pedig mindenhol ezt olvasni róla :D (Bár lehet, hogy csak az airsoft változatoknál )
Az a két kis kiálló pöcök rajta amivel össze lehet fogni és egyben távolságot is tartanak a két tár között, hogy be lehessen õket tolni a tárfészekbe.
A képen airsoft verzióhoz való tár van, de az igazin is ugyanez a szisztéma látható.
Ezeken túl még ott van az, hogy mûanyag táraknál nagyon könnyen megoldható a tárak összefogatása, ahogy a G36-os tárainál is látható. De a legfontosabb mégis az, hogy látod, hogy mennyi lõszered van még.
A mûanyag olcsó, bírja a strapát és nem deformálódik, ezért sokkal kisebb az esély egy adogatási hibára. Nem utolsó sorban mint írtad is gyorsan és pontosan meg tudja nézni, hogy még mennyi lõszer van a tárban.
Már meg is válaszoltad a kérdésed. A fegyverek valóban AK5-ösök, de azoknak is a legújabb változata, az AK5C. A Saab Bofors 2005-ben kezdte el átadni az új fegyvereket, amelyeknek a legfelismerhetõbb része az állítható/behajtható válltámasz, és a szereléksinek. Továbbá a csõ meg lett kurtítva, így 350mm hosszú, a tûzváltó kar mindkét oldalon megjelent (és így bal kézzel is használhatóvá vált a fegyver), valamint megjelent az átlátszó mûanyag tár.
Izrael hatvan Golán típusú páncélozott harcjármûvet szállít az Irakban állomásozó amerikai tengerészgyalogságnak, jelentette kedden az izraeli hadsereg rádióadója. Ez az elsõ ilyen jellegû megrendelés, 37 millió dollár értékben. Az egységekhez a szállítmány a következõ három hónapban érkezik meg.
Lova Drorisz, a szerzõdést megkötõ Rafael állami vállalat kereskedelmi igazgatója elmondta, a Golánt izraeli szakemberek fejlesztették ki, s páncélzatát ellenállóvá tették az orosz gyártmányú RPG rakétagránátokkal és az aknarobbanásokkal szemben. A katonai rádió emlékeztetett arra, hogy izraeli hadiipari cégek már korábban is ellátták pilóta nélküli felderítõ repülõgépekkel, rakétákkal, harckocsik és páncélozott szállító harcjármûvek védelmét szolgáló rendszerekkel és vezérlõberendezésekkel az Irakban szolgáló amerikai haderõt."
Errol a cukisagrol nincs valami info? Esetleg meg nehany kep. :)
Hollywoodi atudnek hivanam...de meg elmegy szvsz. Szerencsere nem ront a film "elvezhetosegen".
Hat igen! A film vegen az utolso mondatok mindennel vilagosabba tesznek dolgokat pl az atlagembernek*.
Hogy is volt?! Azok az allamok akik a fegyverembargot "meghozzak"(ENSZ biztonsagi tanacsanak 6 allando tagja) egy-egy allammal szemben, azok a vilag legnagyobb fegyer gyartoi, kereskedoi...meg ha neha az nem is a hivatalos "forrasokon" keresztul bonyolodik is le!
(*.:azert aki kicsit figyelemmel kiseri a haditechnikat, haborukat azoknak van nemi fogalma rola mi merre hany meter, egy ilyen filmtol fuggetlenul is.)
Ok igazad van lusta voltam más formában ugyanezt leirni ! De lényeg ami lényeg az afrikai törzsi háborúk jó üzlet a fegyverkereskedöknek , jugoszlávia is az volt abban a " Lord of War " cimü filmnek teljesen igaza van hogy hiába minden embargó a fegyverkereskedelem meg a háborúk akkora üzlet hogy a fegyverek mindig eljutnak csak legfeljebb a mennyiséget tudják az embargóval esetleges blokáddal csökkenteni ! Lásd az iráni fegyverek libanonba , 200 tonnát mefogtak 2 éve az izraeliek de ennek töbszöröse is simán eljutott a célállomásra ! A magyar fegyverexport horvátországba ami a mai napig nem publikus ! Gondolom akik szervezték tudták hogy nem biztos hogy kell 16000 AMD-65 rendörségi célra ! A kivitt menyiség valószinüleg sokkal több volt !! A fegyverembargó ellenére a szerbek is kaptak MIG 29-eseket a pravoszláv orosz testvéreiktõl , meg románián keresztül is folyamatosan jött az utánpotlás meg még ki tudja honnan ?? Én is láttam a " Fegyvernepper " cimû filmet , jó film , vannak valós alapjai mégha füszerezve is van egy pár valótlan dologgal egy pár bakival !
Ugyesen tudsz kopi-psztazni..de ki kert ra?! Tudod mitmondok en erre az egeszre?! Nem a fegyverkereskedo huzza meg a ravaszt!
Jah hogy "gyerek kezebe kes-villa-ollo nem valo?!" ....ok holnaptol tiltsuk be a kes villa ollo gyartokat a vilagon....
Kongói Demokratikus Köztársaság - Gyilkosságok, tömeges erõszak és kínzás Közép- és Kelet-Európából származó fegyverekkel
Kelet-Európából és a Balkánról, a 2002-ben megkezdett békefolyamat és az ENSZ fegyverembargója dacára rendszeresen nagy mennyiségû fegyver- és lõszerszállítmányok érkeznek Kongóba - áll az Amnesty International ma kiadott jelentésében. Ezen fegyverek közvetlenül hozzájárulnak az emberi jogok durva megsértésével járó cselekményekhez, melyek ma mindennaposak az afrikai Nagy Tavak viszályoktól sújtott körzetében.
"A Kongói Demokratikus Köztársaságban hét éve tartó konfliktus során már eddig is milliók haltak meg. Miközben változatlanul fegyveresek rabolnak ki, erõszakolnak és gyilkolnak meg civileket, a fegyverszállítások folytatódnak. A törékeny békefolyamat összeomlik, ha a nemzetközi közösség, az ENSZ és a szomszédos államok nem állítják meg ezt a veszélyes folyamatot, ami az emberi jogokra nézve tragikus következményekkel jár." - jelentette ki Kolawole Olaniyan, az Amnesty International Afrika-programjának igazgatója.
A jelentés bemutatja a fegyverek és lõszerek útját Kongó, Ruanda és Uganda kormányaihoz, és szétosztásukat a Kelet-Kongó fegyveres csoportjai és milíciái között. Ez utóbbiak háborús, illetve emberiség elleni bûntettnek minõsülõ kegyetlenkedéseket követnek el. A jelentés szerint a fegyverkereskedõk, a közvetítõk és a szállítmányozók számos országban mûködnek: Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, a Cseh Köztársaságban, Izraelben, Oroszországban, Szerbiában, Dél-Afrikában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban.
A Kongói Demokratikus Köztársaság: a Kelet felfegyverzése c. jelentés bizonyítékokkal szolgál arra nézve, hogy a kongói, ruandai és ugandai kormányokhoz közelálló ügynökök a kongói békefolyamat egész ideje alatt katonai segítséget juttattak a KDK keleti részében mûködõ fegyveres csoportoknak és milíciáknak. A jelentés rávilágít Victor Bout orosz fegyverüzér és társai szerepére, akik helyi közvetítõk segítségével a KDK-ban folyó konfliktus minden résztvevõjét titokban fegyverekkel látták el.
A jelentés egyéb katonai és fegyver-szállítmányokat is dokumentál:
Ruanda: Izraeli, ruandai, dél-afrikai és brit cégek közremûködésével 400 tonnányi feleslegessé vált Kalasnyikov-lõszert szállítottak 2002 vége és 2003 közepe között Albániából és Szerbiából Ruandába; ezt 2004 közepén további kelet-európai szállítmányok követték.
Az amerikai kormány a Ruandával újonnan kötött katonai segítségnyújtási egyezmények keretében további 130 tonna boszniai fegyver- és lõszerfeleslegre szóló rendelést hagyott jóvá 2004 novemberében.
Ruanda folytatta a kongói fegyveres csoportok, különösen az ország természeti kincseinek kifosztásával összefüggésbe hozható RCD Goma katonai támogatását.
Kongói Demokratikus Köztársaság: A KDK kormánya, valamint cseh, izraeli és ukrán cégek között "gyémántért-fegyvert" megállapodások vannak érvényben.
2004-ben fegyverüzérek hálózata mûködött a KDK és Libéria között, amelyben nemzetközi teherszállító cégek is részt vettek.
Egy helyi cég annak a dél-afrikai cégnek a repülõgépein szállított több mint 200 tonna fegyvert egy kormánypárti fegyveres csoportnak Észak-Kivuba, amely 2003-ban az ENSZ békefenntartóit látta el.
Uganda: Az ugandai kormány nem jelentette az ENSZ-nek, hogy 2002-ben több mint 1 millió USD értékben importált fegyvert és lõszert Horvátországból és Szlovákiából.
Kína 2002-ben katonai jármûveket ajándékozott Ugandának, az ugandai kormány pedig megpróbált több fegyvert importálni Izraelbõl 2003-ban.
Az ugandai katonai hatóságok 2003-ban és 2004-ben több esetben fegyvert, lõszert és katonai segítséget adtak a KDK keleti részén mûködõ fegyveres ellenzéki csoportoknak, különösen azoknak, amelyek ellenõrzésük alatt tartják a KDK aranybánya-körzeteit és kereskedelmi útvonalait.
"A régióba áramló rengeteg külföldi fegyver a KDK, Ruanda és Uganda kormányaihoz közel álló ügynökökön keresztül érkezik a KDK keleti részén mûködõ különféle fegyveres csoportokhoz és milíciákhoz, akik közönséges banditák, és alig, vagy egyáltalán nem tartják tiszteletben az emberi jogokat"- mondta Brian Wood, az Amnesty International fegyverkereskedelmi kutatási igazgatója.
Az Amnesty International felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, újítsa fel és erõsítse meg az ENSZ-nek a KDK-val szemben meghirdetett fegyverexport-embargóját, és korlátozza vagy sújtsa embargóval azokat az államokat, amelyekrõl kiderül, hogy fegyvert szállítanak a KDK fegyveres csoportjai és milíciái számára. A BT gondoskodjon arról, hogy a KDK keleti repülõtereit az ENSZ szakellenõrei éjjel-nappal figyeljék, és az illegális fegyvereket szállító repülõgépeket ne engedjék felszállni.
A szervezet felszólít minden országot, gondoskodjanak arról, hogy az ENSZ fegyverembargójának megsértése súlyos bûntettnek számítson, és vizsgáljon ki minden, illegális fegyverkereskedelemmel kapcsolatos bejelentést. A jelentésben megnevezett eladó országok vizsgálják ki, hogy történt-e bármilyen törvénysértés, valamint hogy fegyverexportjuk szabályozása elég szigorú-e és összhangban van-e a nemzetközi törvényekkel.
Az Amnesty International követeli, hogy jöjjön létre egy nemzetközi fegyverkereskedelmi egyezmény, amely szigorúan szabályozná a hagyományos fegyverek mozgását, és megakadályozná, hogy ezeket az emberi jogok súlyos megsértésére használják fel.
Azért ez sem több, mint pánikkeltés. Egyfelõl az F-15C/D-ket felújítják, és az F-22A-k nem váltják ki õket teljesen (ez már évek óta tudott dolog, amióta kurtítgatják a Raptor megrendeléseket). Másfelõl a KC-X (a fantáziarajz idejétmúlt, idõközben az USAF inkább "off-the-self" elven KC-767 ill. KC-30, esetleg KC-777-ben gondolkodik) program kvázi egy vesztegetési botrány miatt csúszik.
Én csak annyit tudok ,hogy a forgatás során olcsóbb volt "bérelni" a fegyvereket mint replikákat gyártani ezért a forgatócsoport egy cseh "üzletemberhez" fordult akinek a tulajdonában voltak a tankok meg a 3000 AK. Mint említettem a fickó sürgette a forgatást mert a tankokat el akarta adni valami arab országnak.
Nemrég tettem fel egy kérdést a fillmel kapcsiolatban de nem jött rá válasz. A kérdésem az volt ,hogy ki az a cseh fickó akinek valóságban tulajdonában voltak a tankok meg az AK-k? Ugyanis a forgatást õ sürgette mert el akarta adni a tankokat.
A film amúgy nagyon jó! Csak azt sajnálom az én utcámba nem száll le egy Antonov és nem kezd el senki ingyen fegyvert osztogatni belõle:( Pedig egy Ak-t meg egy RPG-t kitennék a polcra.
Eszmeletlen nagy ez a film! Mindenkinek ajanlani tudom csak! Nagyon tanulsagos...es el tudom kepzelni azoknak akik nem sokat tudnak a vilag haboruirol, es fegyverekrol milyen mellbevago felismerest hozhat ez a film! Ezentul en szemely szerint minden pacifistat leultetnek kotelezoen hogy nezze meg a filmet!
Nicolas Cage-nek meg Oscart vagy GoldenG.-ot erte!
Informatika és tudomány
L85A1 meg A2 meg L86, meg SA-80..En ugy tudom hogy az SA-85 az magyar fegyver.
(Bar ez utobbi viszont kivansag listas mert letezik AS-ben bolt-action-os valtozata es olyat akarok majd)
)
